(VM-182) Egyesült Izzó

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~at0002Menjünk vissza az időben 50 évet. Ott fogtok engem találni a Váci út végén az Egyesült Izzóban, amit a rendszerváltás után boldogan megvett a General Electric, mert a múlt század húszas évei óta fájt rá a foga. Abban az időben, mindössze fél generációval a háború után, élt még a régi tradíciókból valami. Már nem szóltunk bele a világversenybe, de azért nem lehetett minket teljesen leírni. Az Izzó nem csak lámpákat gyártott, nem elmaradva a világszínvonaltól (higanygőzlámpák, nátrium-gőzlámpák, félvezetők), hanem gépgyár részlegében szivattyúkat, lámpagyártó gépsorokat, stb. is. Abban az időben kezdet magához térni a Harmadik világ, ahová például India is tartozott. Egy nap Indiából jött egy kereskedelmi delegáció, ahol volt szerencsém elszenvedni a tolmács szerepét.  És akkor hadd szúrjam közbe. A fejlesztésen kiváló mérnökök dolgoztak, ami a gyártásra is jellemző volt, de a felső vezetőséget a politika rakta össze, hülyék voltak, mint a segg. Ezeknek kellett tolmácsolni, ami felért egy inkvizíciós tortúrával.  Egy alkalommal a vezérigazgató az angoloknak felhívta a figyelmét, hogy ő nem olyan rosszmájú, és jelentőségteljesen mutogatott a májára, már ahogy elképzelte, hogy hol van a mája. Az angolok érdeklődtek, hogy miért mutogat a hasára? Mondtam nekik, hogy azért, mert egészséges a mája, kvázi nem rossz. Na jó, de hogy jön az ide a vákuumszivattyúk témájához? Hát ez az. Nem kellene mutogatni, mert a rosszindulat hiányát le tudom fordítani, bár ilyet angol társaságban nem szokás felvetni. Ugyanis magától érthető. – Szóval én voltam megint a tolmács.

A turbános delegációt levezették a gyártásra, ahol bemutatták a legújabb automata gépsort. Beleöntötték az izzólámpa alkatrészeket: burát, állványt, izzószálat, kupakot, aztán annyi. A gépet beindították, aminek a végén szédületes tempóban jöttek ki a kész izzók. Egyetlen egy pasi mászkált a gép körül, ellenőrizve, hogy minden rendben van-e. Csodás technika, ami lehetővé tette 13 szakmunkás megtakarítását. És roppant olcsó, valamint ráérnek fizetni akkor, amikor megtérült a gép ára. Mosoly jobbra, mosoly balra. A gépsor nem kell.

De uraim, ennél jobban a GE-nél se tudnak venni. Nem is akarnak. Akkor mivel szolgálhatunk. Nézzék – kezdte a delegáció vezetője – nálunk nagyon sok munkás van, és kevés a munkalehetőség. Nekünk nem kell 13 munkás megspórolása, nekünk olyan gép kell, amit kétszer vagy háromszor 13 munkás szolgál ki, mert mindenkinek szüksége van megélhetésre. Akkor, a 60-as években, ezt az álláspontot nálunk senki se értette. A külső Váci úton végig a gyárkapukban ki volt írva hatalmas betűkkel, hogy milyen szakmákban vesznek fel munkaerőt. Ez a helyzet olyan stabilnak mutatkozott, hogy a táblákat időálló módon alakították ki. A magyar műszaki értelmiség élt-halt a modern módszerekért, a technológiai újításokért. Senki se gondolt arra, hogy a Tőke multiplikálni akarja magát. Hogy a gyártáskorszerűsítés oka a munkaerő megtakarítása, mert az olcsóbb gyártás legfőbb tényezője a munkabércsökkentés. Hogy ez a kapitalista szemlélet hova vezet, azt ma mindenki megtapasztalhatja.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________

7 gondolat erről: „(VM-182) Egyesült Izzó

  1. Hohó,

    ez szép, de akkor kérem az egészségügyben is a kétkezi munkát, a mezőgazdaságban meg pláne! Aztán ha a munkaerő miatt a kenyér majd tízszer ilyen drága lesz, akkor lehet szájakat alapállásba, hiszen mindenkinek lesz munkája, na de milyen áron.
    Nem kérünk bazi repülőgépet, nem kérünk villanymozdonyt (a legolcsóbb vontatás) hanem szenesmozdonyt mert kell a fűtőnek is munka, ne már óceánjáró konténerhajó hanem favitorlás, és általában gépek sem kellenek.
    Hajrá angliai géprombolók!!!!

  2. 1: ez pont így lenne igazságos. Sajnos a világ viszont afelé halad, hogy minél kevesebben rendelkezzenek minél több anyagi javak felett.

  3. érdekes volt ezt olvasni, mert pont ezt szeretem az indiaiakban. többször jártam indiában, becsavarogtam a fél országot és nagyon tetszett az a mentalitás, hogy legyen munkája minél több embernek. a vonatokon rengeteg kalauz van, a pár négyzetméteres boltokban 5-6 eladó dolgozik, az utakat is kézierővel építik, gépek helyett, az 1 építkezésen ezrek dolgoznak. nyilván minimális bérért, de aki dolgozik, el tudja tartani népes családját. másfél milliárdan vannak, nagyon szegények, de sehol a világon nem láttam még olyan vidám és kiegyensúlyozott embereket, mint indiában. ők nem a nagy ugrást választották, mint a kínaiak, hanem a lassú, emberléptékű fejlődést.

  4. 3:
    Úgy tudom,hogy „csak” 1.250 millióan vannak.

  5. 1: Azért kíváncsi lennék egy olyan összehasonlításra, hogy mennyivel emelkedett a kenyér ára amióta lisztet csak nyomokban tartalmaz és gyártósoron készítik, illetve hogy annakelőtte milyen sebességgel emelkedett.

  6. a technológiát könnyű megszokni de a testünk nem tud ilyen hamar átállni rá ezért a sok kényelemmel nem biztos,hogy jót teszünk magunknak.Fitnesz terembe járni pénzért miközben kerékpározhatnánk is autó helyett.Ráadásul ha többen kerekeznek kevesebb az égéstermék is a városban és kevésbé lesz egészségtelen a kerékpározás a belvárosban.De mindenki azt csinál amit akar abban a maradék 50-70 évében 🙂

  7. Szeretnék hozzászólni. Mindenkit, és Tibort is üdvözlöm.

    Nem sokszor hanem nagyon sokszor tévedtem oda Indiába, de a világ számtalan, legszegényebb helyeire is.

    Indiában mint egyik hozzászóló írta, az emberek szerényen élnek és mosolygósak….?

    10 millió körüli csak azoknak száma, kik bádog városokban laknak,nagyobb városok közelében, de már villany, víz nélkül egy-egy lyukban állatokkal együtt, a szenny” az összezsúfolt kalyibák között csordogál !

    aztán a gyógyszergyárak megveszik a nyomorultakat kísérleti alanyoknak, amibe bele is halnak vagy betegednek sokan.ŐK a senkik tömege a feleslegesek…

    Ugyan akkor a gazdag szemét herekasztok kis számú rétege olyan lakó villákat épít magának, aminek az értéke dollárban 3 milliárd. A teljes vagyonuk, billiárdban számolt dollárt is eléri!

    Miközben a nyomorultja a szegényebbje még ha a városban is él elfogadhatóbban, mint a bádogosoké éhbérért él egyik napról a másikra!

    Mosolyognak… Hát igen, mert a tudatukban csak az van belesulykolva, már időtlen idők óta, hogy ha nem rohanják le a tőkéseiket, az uralkodóikat” hanem inkább éhen pusztulnak, mert ha újra leszületnek, ők is gazdag családba fognak napvilágot látni….Így aztán elfogadják azt a baromságot, hogy lemondanak a vágyaikról és elfogadják a megtisztító nyomorúságot!!

    S ezt kezdik rendszerváltás óta csepegtetni a magyar emberek fejébe is és sajnos nagyon sokan el is hiszik– itt járkálnak índiásodott” állítólag eredetileg magyar, kopasz fejű, slafrokba flangáló szexuális életet megtagadó, (spermáit csak termékenyítésre használó) barmok, akik begyűjtik a süket, ostobán hiszékeny birkanyájat…

    Bár nem ők az egyedüli sóderoló bigott banda aki a magyarokat hülyíti. Van bőven a misztikumok listáján a mennytől és feltámadástól kezdve a fénylényekig.

    Mindenesetre miután mindenünket szétosztogatták az eddigi kormányok… mint mondotta az első miniszterünk, a legelső beszédében- ” Mindig voltak vezetők és kiszolgálók…” szóval kiszolgálókká, szolgákká,majd nem az indiai bádog város lakóivá vált ez a nép is… csak le kellene mondani a vágyainkról nekünk is… és vigyorognánk mint egy eszement… de nem kell félni, senkit nem zárnak rácsok mögé, mert a hárshegyi országos elmegyogyót is megszüntették kié lesz? ki tudja?… szóval szabadon kószálhat e nép az utcákon és vigyoroghat boldogan mert reinkarnálódni lesz képes…!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük