(VM-181) Újvilág Szimfónia (E-moll)

Tibor bá’ vissza a múltba online

Élvezd az élet adta szépségeket, amíg lehet!

k144Ezt a posztot frissítem, aminek indoka, hogy tegnap Évával a zeneakadémián élvezhettük az Újvilág szimfóniát a MÁV szimfonikusok előadásában, ami nálam felidézte a régmúltat. Annyival egészíteném ki az alábbiakat, hogy a MÁV szimfonikusokat 1946-ban alapították, tehát még csak két év volt a hátuk mögött, nem voltak túlzottan ismertek 1948-ban, amikor először hallottam őket. Aztán pedig ebben a mai világban csoda, hogy még léteznek, de mennyire!

Tizenöt éves voltam, amikor egy szeptemberi délelőtt az osztályunkba bejött a kultúros. Jegyeket árult a Zeneakadémiára, ahol a MÁV Szimfonikusok tartottak egy koncertet. Sose hallottam a MÁV Szimfonikusokról, se a MÁV Kórházról, se MÁV sporttámogatásairól, se semmi, és nem csak nekem, de senkinek se jutott eszébe, hogy a MÁV esetleg ráfizetéses is lehetne. „Boldog kommunista békeidők!” Egy jegy ára 4 forint volt, nálam meg volt 5 forint (nem szabad felhasználásra), gyors elhatározással megvettem. Nem tudom mi késztetett rá, de egy hatodik érzékkel úgy gondoltam, ezt a 4 forintos alkalmat nem szabad elszalasztanom. Még sose voltam koncerten (bár hallottam róla), még sose voltam a Zeneakadémián (bár hallottam róla).

Aztán eljött a nagy nap, és én beültem a Zeneakadémiára, ahol meghatódtam a látottaktól. Olyan fantasztikusan ünnepélyesnek tűnt minden. Aztán megszólalt a zene. Szerencsémre Dvorák V. Újvilág Szimfónia volt a műsor fénypontja. Abban az időben szokás volt egy-egy mű játszása előtt valakinek kiállni és mondani néhány szót arról, amit hamarosan hallani fogunk. Az egész szövegből az ütött hatalmas szöget a fejembe, hogy Dvorák járt Amerikába és a szimfónia motívumai között megtalálható indián népi motívum is. Egészen pontosan egy halotti szertartás dallama. Abban az időben indián könyvrajongó voltam. Elolvastam May Károly összes könyvét, Cooper-t, Borvendég Deszkás Sándor Fehér Szarvasát, ami annyiban volt unikum, hogy közzétett indián jeleket, öltözékeket, dallamokat, stb. is, valamint indián szavakat, fogalmakat, és olyan információkat, hogy például az indián zene pentatóniára van felépítve.

A MÁV szimfonikusok előadása lenyűgöző volt, a zene valóban magával ragadott, főleg a negyedik tétel berobbanása. Szerencsére találtam egy 1966-os felvételt, ahol Herbert von Karajan vezényeli a szimfónia negyedik tételét. Hallgassátok meg, de előbb még megemlítem, hogy sokak szerint Herbert von Karajan minden idők legnagyobb karmestere (volt). Itt a Berlini Filharmonikusokat vezényli fantasztikus eleganciával és dedikáltsággal. Majd elfelejtettem, a nálam való debütálást követően V. szimfóniából hamarosan 9. szimfónia lett. Oka biztos volt, de én nem tudok róla.

Annyi történt, hogy időközben a belinkelt felvételt levették szerzői jogokra hivatkozva tehát kell helyette keresni egy másikat. Ez nem a berlini, hanem a Bécsi, de minden más maradt.

 

 

Ha már végighallgattátok, akkor ejtsünk néhány szót Dvorákról, aki sajnos cseh volt, nem magyar. 1892 és 1895 között New Yorkban élt, ahol a Nemzeti Konzervatóriumnak volt a meghívott igazgatója. Az Újvilág szimfóniájába beépítette azt, amit az Új Világban tapasztalt. Mint zenemű izgalmas, ha másért nem a moll hangolás miatt. Dinamikus üvöltés (kürtök) lágy mollban? Ki hallott már ilyet? Igaz, itt-ott átmegy G-dúrba, de nem időz ott soká. De hát én nem vagyok zenekritikus, ne várjatok tőlem többet. Engem egy életre megfogott, még ma is az első számú kedvencem, messze a második helyezett Beethoven V. előtt.

Az csak természetes, hogy kerestem az alkalmat, hogy újra hallhassam, és hallottam is. Amikor a Károlyi kertben adták elő egy-egy júniusi estén, már délután 4 kor kiültem egy padra (ahol nem kellett fizetni, de mindent lehetett hallani), olvasgattam egy „kicsit” 19:00-ig, amikor is elkezdődött a koncert. Amikor berobbantak a mikrobarázdás lemezek, az Újvilág volt az első, amit megvettem (60 forintért).

1956 végén kimentem Ausztriába, és jelentkeztem Ausztráliai kivándorlásra. Indulás előtt átvittek a Salzburgba telepített, úgynevezett tranzit lágerbe, ott tétlenkedtünk 6 napon át. Városi csavargás közben felfedeztem, hogy másnap este adják elő az Újvilág Szimfóniát, eléggé borsos áron, de azért elmentem. Úgy fogtam fel, mint egy búcsút az Ó-világtól.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

22 gondolat erről: „(VM-181) Újvilág Szimfónia (E-moll)

  1. Klassz a post Tibor bá’ és a videó csodálatos élmény. Azon gondolkodtam közben, hogy mi mehet végbe a karmester agyában(?), no és persze a zenészek agyában is. Döbbenetes képességekkel rendelkezik az ember és mi mindannyian élvezzük ezt. Futkosott a hátamon a hideg az élmény hatása miatt.
    Lehet, hogy kicsit ünneprontó és talán off is, de arra is gondoltam, hogy ugyan mi a búbánatnak hozott volna létre az evolúció ilyesmit?

  2. 1:
    Nekem is szoktak lenni ilyen érzéseim, amikor például kínai akrobattóákat látok. Elképesztő, hogy az emberi testtel mit lehet csinálni.

    Az evolúció nem egy entitás. Egy esztelen mechanizmus. Nincs célja.

  3. 🙂 ezt én eddig úgy ismertem, mint a Star Wars zenéje…
    Nahát, Dvorak onnan plagizált? 😉

    Mert mint tudjuk “Valaha rég, egy messzi-messzi galaxisban… “

  4. 1 Fantomas

    Ez azért van, mert az ember hatalmas agykapacitását, ami valamikor a túlélést szolgálta praktikus tudás tárolásával és alkalmazásával ma már játékra használja, aminek semmi köze a túléléshez, csak gyönyörködtet. Adott esetben mesteri szinten, és sokak örömére.
    De egyetértek, ez egy varázslatos hatású zene, az ember megrendül és feltöltődik tőle, pedig konkrétan semmiről sem szól.
    És az ilyen zenéket érzelmi hatásuk miatt jó és rossz célokra is felhasználhatják. Lásd Wágner és a nácik.

  5. Václav Talich vezényli ezt a művet fenomenálisan, Karajan másban jó.

  6. Ez egy ilyen dolog . A népek manapság valamiféle kiváltságos jogként képzelik az életet ami a személyes létezésüket garantája illetve jólétükről gondoskodik mint valamiféle kötelező garancia velük szemben. Teljesen elfelejtik azt hogy az emberiség történelme és története 99% ban csupasz túlélésről szólt mindenféle garanciák nélkül . Rövid átlagéletkorral betegségekkel kemény kézi munkával kényelmetlen életmódokkal. Ezért ma azt hogy ez megszünhet vagy megszűnik (ha ezt mint matematikai bizonyosság kezeljük ) a legvehemesebben tagadják önnmegtévesztéses alapon . Ez nem baj . A létezés valójában arról szól hogy ezt felismerjük és hogy ez által az ismeret által felvértezve merjük élni a valóságunkat azaz “Élvezd az élet adta szépségeket, amíg lehet!” Mert a jövőre és a létezésre semmiféle garancia soha nem létezett .Ez egy ajándék A Köznép ezt nem hiszi és erőlködik egy még el nem jött jövő felé ahol majd élni fog ha azt majd már az erőfeszítései árán eléri Ezeknek megmaradnak azok a koncok amiről Csáth Géza -Ópium című esszéjének záró soraiban írja .
    ” Csendes szobában, ahol puha szőnyegekben meghal minden zaj, és színes üveg szórja szerte a kicsiny mécs pisla lángját, feküdjetek hanyatt. Hunyjátok le a szemeiteket. És az apró ópiumpipa elvezet oda, ahol azért élünk, hogy éljünk, és semmi másért. Hiszen ez az egyetlen célja a létnek. Hiszen a szűkmarkú isten is csak azért ajándékozott minden nyomorult féregnek egy-egy pillanatot ebből az életből, hogy éljen, folytassa az életet, hogy új életet okozzon. Az új féregnek pedig ismét kijut egy pillanat.

    A lét esszenciája olyan drága portéka, amelyből egész nemzedékek évszázadok alatt kapnak – egy órát.

    Aki ebbe belenyugszik, az belenyugodott abba, hogy meghaljon, mielőtt megszületett. Aki azonban valójában emberré tudott lenni, és számot vetett magával – mint méltóságához illik -, az raboljon magának mindennap tizennégy órát. Ez a tizennégy óra egyenlő négyszáz generációnak nyolcezeréves életével. De számítsunk csak ötezret. Egy nap alatt tehát ötezer esztendőt élek. Egy esztendő alatt ez körülbelül kétmillió évet jelent. Föltéve, hogy az ópiumszívást mint kifejlett erős férfi kezded, és nagy gondot fordítasz testi épséged fönntartására – amelyet legjobb ügyes orvosra bízni – tíz esztendeig elélhetsz. És akkor húszmillió éves korodban nyugodtan hajthatod fejedet az örök megsemmisülés jeges párnájára.

    Aki ezen az áron nem mer és nem akar az öröklétből húszmillió évet – az éljen száz esztendeig, és sokasodjék meg az ő utódaiban.”

    http://mek.oszk.hu/00600/00634/00634.htm#32
    a példálózása drasztikus ugyan de elemi

  7. 6:
    Szöveged első harmadát jóváhagyóan bólogatva olvastam, arra gondolva, hogy válaszomban pontosítok néhány dolgot, de a második kétharmad elbizonytalanított, mert zöldség az a javából.

  8. Búcsú az óvilágtól? Hova készül, Tibor?

  9. 8:
    Jenő bácsi! Olvasd el még egyszer az egész bekezdést.

  10. Tibor bá’ milyen elegáns!:-) Hát igen meg kell adni a módját a szép pillanatoknak.

  11. Írtam emailt, spam szűrőd tele van. Gyönyörű lehetett az a szinfónia!

  12. 14 Tibor bá’
    Utánanézek. Ez az informatika végtelenül bonyolult.

    A poszthoz:

    Kevesen szóltak hozzá. 🙁

    “A szépség azé aki értékelni tudja”

  13. Nagyon tetszett ez a poszt. Kellemes visszaemlékezés egy meghatározó élményre. Tibor bá annyi helyen megfordult, hogy biztos sok, hasonló van még a tarsolyában.

  14. Toplistas Dvorak, gyerekkoromban meg dudoltuk is a dallamait sot mintha rgy TVKs reklamban is szerepelt volna… nalam Liszt viszi a babert 😉 (meg Chopin)
    Szep napot mindenkinek.

  15. Ifjonc koromban nem rajongtam a komolyzenéért, gimiben kaptunk egy matektanárt, aki nagyon jól zongorázott. Az ő ráhatására vettem egy ifjúsági hangversenybérletet, és mindjárt az első előadáson szerepelt az Újvilág szimfónia. Szóval ez nekem is meghatározó élmény volt. Ha igazán tömény zenei élményre vágysz, menj el egyszer Siklósra a fúvószenekari fesztiválra.

  16. Mióta a kislányom zongorázik teljesen megváltozott a zenéhez való hozzáállásom. A zene az a komolyzene. Sokat megyek vizsgákra, meg koncertekre, ahol egyesek már igen komoly szinten zongoráznak, na ez igazán élvezetes. Persze a kislányom klampácsolása is aranyos, de hát ő még csak 4. éves(zenei 4.).

    Ugye valakinek egy lyukas lábos, valakinek meg egy lexikon esik a fejére ha nekidől a szekrénynek.

    Gyerekkoromban nem küldtek el zongorázni, mint ahogy síelni sem vittek el, csórók voltunk, így semmiféle zenei képzést nem kaptam.
    De ahogy telnek az évek úgy kezdem látni, érezni a szépségét, összetettségéből eredő harmóniáját.
    Az elmúlt 5 évben a tv-ben is csak a virtuózok című műsort néztem meg minden pénteken.

  17. 20 – balázs:
    Én már 2. év végén egész tűrhetően zongoráztam. 4. év után már nem “kalimpálnak” a tanulók. Ha a lányodból művészt akarsz nevelni, akkor térjetek át mondjuk a klarinétre, vagy fuvolára. Zongorán nagy a verseny és művész szinthez rengeteg gyakorlás kell.

  18. Ami a szimfóniák számozását illeti, a következő a helyzet. Nem lévén megelégedve korábbi szimfóniáival, az ötödiknél Dvorzsák előröl kezdte a számozást. Így lett a kilencedikből ötödik. De valójában kilencet komponált, amelyek közül az utolsót, az ún. Újvilág-szimfóniát játszák a leggyakrabban. (A nyolcadik legalább annyira szép.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük