(VM-173) Cukor

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~at509Az igen népszerű, ma új reneszánszát élő Capitali társasjátéknak a háború alatt volt egy kevésbé ismert vetélytársa a Merkantil. Itt főleg világkereskedelem folyt és ugyanaz volt a cél, mint a Capitalinél, a versenytársak kirekesztése a jólétből, a megélhetésből, pénzügyi kiherélése, természetesen játszásból. A Merkantil fedőlapján (amit balra láthattok) nekem gyerekként is feltűnt egy tárgy, amiről kiderült, hogy süvegcukor. Ne is mondjam 8-10 éves korom környékén én is egy kis miértke voltam, mindent tudni akartam. Anyám elmondta, hogy „régen” a cukrot ilyen formában árulták, amik tetemes súlyt képviseltek,  és bizony abból nem kis nehézség árán kellett törni le darabokat, mozsárban lehetett porrá törni a süteményekhez. Ez elég furcsa és hihetetlen volt, főleg, mert akkoriban csak a kockacukrot ismertük. A kockacukor egy kb. 20×30 mm-es téglalap alakot vett fel egy kb. 7 mm vastagságban. teába, kávéba ebből tettünk kettőt.

Majd átment rajtunk a háború, lebombázták a cukorgyárakat, és semmilyen cukor se volt. Cukorrépa viszont termett, amiből lehetett sűrű, barna, édes lét főzni, amit melasznak neveztek, és természetszerűen cukor helyett használták. Persze volt neki mellékíze, amit iparilag a finomítással vettek el, már amikor elvették. Ínséges időkben azonban nem szokás nézni az apróságokat. Idővel szép lassan, vagy talán nem is olyan nagyon lassan, megindult újra az élet és lett cukor is, de ez már kristálycukor formában jelent meg. A forint bevezetése után 10 forintba került egy kiló cukor, ami a fizetésekhez képest rettenetesen drágának számított. Nem is romlott tömegesen az emberek foga. Rám pedig nevelőanyám állandóan rám szólt, hogy ne rakjak annyi cukrot a teámba. Viszont, sütemény megszórás miatt a régi rézmozsaraknak megint akadt munkájuk. Illetve – családon belül – inkább nekem, mert a porcukorkészítés az én feladatommá vált. Ha húztam a számat, anyám megkérdezte, akarsz süteményt? Hát persze, hogy akartam.

Az ötvenes években kezdett elterjedni a kávéfogyasztás, jobban mondva a presszóba járás, amire okot a súlyos lakáshiány adott. Nyomorúságos társbérletekbe mégse lehet vendégeket hívni, ahol vendégek nélkül is volt untig elég ok a torzsalkodásra. Ráadásul a presszókban meleg is volt, ami télen egyáltalán nem jelentett hátrányt, és ugye legolcsóbban az üldögélést kávérendeléssel lehet megúszni. Apraja- nagyja „presszózott”, azaz beült kettesben, vagy társasággal egy kis dumcsira. A presszókban rendelhető volt szimpla és dupla fekete, a „menőknek” fél deci rummal. A kapucsínó még nem volt divatban, a melánzsról pedig még csak nem is hallottak. A presszókávé édesítése nem volt egyszerű probléma. A kihelyezett kristálycukorban, kávés kanállal belenyúlva, barna csomókat lehetett hátrahagyni, ami nem volt túl esztétikus, és higiéniai gondolatokat is előcsalt az emberből. Ezt hivatott kiküszöbölni a cukoradagolás üvegből készült eszköze, amit billegetni kellett a kívánt mennyiség kinyerése végett. Ideje volt tehát kihozni a mokkacukrot. A mokka cukrot már mindenki ismerheti, mert ma is kapható. Ez alig több mint egy centis él hosszú tényleges kocka, de egyeduralmát már rég elveszítette, aminek oka elsősorban az emberek túlsúlya.

Az utóbbi években az obesitas népbetegséggé vált, ami nem feltétlen a jólét jele, lehet, hogy az emberek csak unalmukban esznek, esetleg pótcselekvésként, vagy a depresszió elnyomására. Azt hiszem az ok lényegtelen, a lényeg, hogy minden második magyar le akar fogyni, aminek egyik tippje a cukor elhagyása. Így aztán nyilvános helyeken a cukor mellett megjelentek a mesterséges édesítők is, amiknek viszont más semmi köze a cukorhoz.

_____________________________________________________
_____________________________________________________
_____________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

4 gondolat erről: „(VM-173) Cukor

  1. Kedves Tibor bá’!
    A cukor ára 9,60 Ft/kg volt legalábbis a ’60-as évektől.Elég sokat hoztam nagyanyámnak sütéshez, befőzéshez.(fehér alapon kék nyomtatás)
    Emlékeim szerint a 10Ft-os finomított(fehér alapon piros nyomtatásos zacskó) a ’60-as évek második felétől terjedt.UL-ek szerint ez nádcukor volt, “kubai elvtársainktól”. Valami lehetett benne mert az ezzel elkészített cukrozott tojáshab a süteményen összeesett. Ilyen eseteknél jelentősen bővült a szókincsem a nagymamámtól hallotaktól.
    Érdekes módon a cukor árát csak a 70-es évek végén kezdték el “rendezni”. Addig tabu lehetett.

    Jó egészséget!

  2. 1:
    A cukor ára 1946-tól nem változott, vagyis 9,60 volt. A 10 forinttal én elnagyoltam a pontos árat, aminek az volt az oka, hogy az anyám is “elnagyolta”. Állandóan azt hallottam tőle, hogy “tíz forintos cukrot nem elehet pazarolni.” Köszönöm a pontosítást, de a lényeg mégis az volt, hogy a fizetésekhez képest a cukor valóban méregdrága volt az első időben. A 70-es évek végére már olcsónak számított, akkor emelték az egyik szombatról a következő hétfőre 13 forintra.

  3. 3:
    de akkor kellett volna írni a ciklamátról, szaharinról, xílitről, sztíviáról, stb. ami már egy egészen más poszt témája lenne.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük