(VM-170) Magyar Pénelopék

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~at00021945. április 4-én, vagyis csütörtökön volt 68 éve, hogy felszabadult az ország, ezen a napon hagyta el az utolsó német katona hazánkat, és ezzel az ország terület megszűntek a hadműveletek. Apám vezetésével március végén érkeztünk meg Félegyházára, ahol áprilisban a saját szememmel láttam, hogy az öreg templom és a hozzátartozó tér körbe volt kerítve dróthálóval. Belül magyar férfiak voltak fogva tartva, akikhez nap mint-nap újabbak érkeztek. Ezeket az embereket a harcok befejezése után, az utcákon szedték össze, vagy akár a saját lakásukban, és hadifoglyosították, mert egy tervgazdálkodásra épült birodalomban Sztálin még azt is megszabta, hány magyar hadifogolyra kell szert tenni. A templom körül tébláboló emberek arra vártak, hogy vagonokban tovább vigyék őket a Szovjetunióba. Ezekre a szerencsétlen férfiakra orosz katonák vigyáztak. A kerítés innenső oldalán batyus asszonyok, vagy a férjükkel beszélgettek (ez volt a ritkább) vagy kérdezgették a férfiakat nem ismerik-e, nem találkoztak-e ezzel vagy azzal. Ez volt a hírhedt málinki robot.

Nem tudom megállni, hogy ne mutassak rá, például arra, hogy a tegnapelőtti Népszava idézte Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnökének megemlékező beszédét, amiben kitért arra, hogy „a felszabadulás pillanatnyi élmény volt, mert eltűnt az éhínség, és a halál, és mindenki úgy érezte, hogy helyette megjött a szabadság levegője.” Tanúsítom, hogy Feldmájer egy hazug kutya, vagy segg hülye a történelemhez. 1945. áprilisában éhínség volt az országban az emberek kétségbeesetten kerestek mindent, ami ehető volt (például megették a kipréselt napraforgómag pogácsát, megőrölt takarmány kukoricát), és több százezer magyar „hadifogolyra” várt még a keserves pusztulás a szovjet fogságban, ahonnan csak kevesen, és évekkel később tértek csak vissza. Feldmájer természetesen nem hagyta volna ki az alkalmat, hogy ne kaparja elő a holokausztot. Igaza van. A történészek egyetértenek abban, hogy 360.000 magyar zsidó áldozata volt az elhurcolásoknak. De akkor ne felejtsük el megemlíteni, hogy az orosz hadifogolytáborokban 240.000 többnyire elhurcolt civilből lett hadifogoly is halálát lelte, ami nagyságrendileg azonos a holokauszt áldozataival, és éppen olyan ártatlanok voltak, és mégis hatalmas csend borítja a témát. Különben harci tevékenység folytán további 350.000 magyar vesztette életét, azaz összességében 950.000 magyar életet követelt a háború.

De tulajdonképpen nem erről akarok írni, ez csak egy olyan bevezető. Ugyanis míg a holokauszt áldozatai között a nemek aránya nagy vonalakban azonos volt, a másik két csoport majdnem kivétel nélkül férfi volt. A háború befejezése után több százezer magyar nő mit sem tudott a férjéről. Ugye, szoktuk idézni, hogy a remény hal meg utoljára, sőt sokan elviszik magukkal a sírba, mert a magyar asszonyok tekintélyes hányada élete végéig várta a férjének a hazatérését.

Ismereteim szerint még senki se dolgozta fel a férjeiket váró magyar asszonyok lelki állapotát, annak következményeit. Sokan közülük eldöntötték, hogy életük végéig várnak, új kapcsolatba nem lépnek. Ezeknek a nőknek egy kis százalékát a sors megjutalmazta, mert a férjeiket – néha 5-6 év után – vissza kapták. Nagyobb hányaduk úgy halt meg, hogy szeretett hitvesüket sose kapták vissza. Megint mások néhány év után hivatalosan kérték férjük eltűntnek nyilvánítását, és új házasságba léptek. Ezt az utat választotta a nevelőanyám is, aki 1945-ben 32 éves, gyermektelen feleség volt. Férjéről a háború befejezése után nem kapott semmi hírt. Alig 10 hónapos várakozás után hozzánk költözött, de 1947 februárjáig „várt”, ami ugye 2 évet jelent. Ekkor anyakönyvileg is apám feleségévé vált. (Volt) férje 2 évvel később, 1949-ben megjelent. Fonák helyzet, de nem volt unikum, elég sokan jártak így. Anyám elég tisztességesen járt el, mert a korábbi házastársi vagyon átmentet részét megfelezte és átadta volt férjének, aki meglehetősen rossz egészségi állapotban jött haza, és rövid időn belül meg is halt még 40. születésnapja előtt. Mondhatni, hogy meghalni engedték haza az oroszok.

Egy másik igen közeli ismerős férje 6 év után jött vissza. A feleség ugyan másik házasságba nem lépett be, de a közös vagyont 6 év alatt felélte, mert a Rákosi által diktált nyomort nem tudta felvállalni. Elvileg folytathatták volna a közös életet, de a 6 év, és az átélt élmények miatt erre már nem voltak képesek. A férfi heteken belül disszidált, és kiment Amerikába, míg a feleség maradt, és egy új házasságba lépett.

A tetemes férfihiány miatt furcsa képződmények is létrejöttek. Apám egyik barátjának két „felesége” volt, az egyik Pesten (laktam nála albérletben), a másik Szegeden. A két nő tudott egymásról, a közös, szabadúszó pasi pedig, hol itt volt 1-2 hetet, hol pedig ott. Senki nem tartotta a dolgot elfogadhatatlannak. Találkoztam olyan házaspárral, ahol a feleség megözvegyült húgát magukhoz vették, ami azt jelentette, hogy a férjnek gyakorlatilag két felesége lett. A házimunkát és a teendőket gondosan felosztották egymás között. Emberséges megoldásnak tűnt, és persze az is volt. Barátok, ismerősök, szomszédok pontosan tudták mi az ábra, bár arra semmi bizonyíték nem volt, de senkiben se volt semmi kétség. A háború után 70 évvel ilyesmi elképzelhetetlen, de a háború szokatlan dolgokat is elfogadhatóvá változtatott.

Aztán, ahogy teltek az évek, a társadalom kinőtte ezt a demográfiai csorbát. A férjeiket reménytelenül visszaváró asszonyok, a kegyetlen sorsok ellenére, felszívódtak az idő mindent elfelejtő homályába.

____________________________________________________
____________________________________________________
____________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

21 gondolat erről: „(VM-170) Magyar Pénelopék

  1. Ez nagyon életszagú! Köszi! Pedig csak a felszínt kapargattad.
    Átélted, tudod, de nem írtad le mélyebben a történéseket.

    Mit érezhetett az, akit vittek “kicsi munkára”, és tudta is ezt, valamint az aki a batyut vitte utána.

    És az idő most ismét visszafelé pörög.

  2. Tegyük meg hozza az igazsagnak egy masik oldalat is: az oroszokat föleg mostanaban, a jobboldal erösödesevel szokas azsiai barbar hordaknak beallitani, akik vegiggyilkolasztak, vegigeröszakoltak Europat. Valoban igy volt, de jegyezzük meg: nem ok nelkül tettek. Ha csak a felet visszaadjak annak, amit ök szenvedtek el a tengelyhatalmaktol 41 es 44 között, Europaban egesz regiok neptelenedtek volna el. Pontosan nem tudni, hany civil aldozata volt a 2. vh-nak szovjet reszröl, de olyan 13 es 15 millio ember köze teszik. Az 1939-es szovjet lakossag több, mint 27%-a elpusztult a haboruban. Gyakorlatilag minden negyedik ember. Összehasonlitaskeppen ez olyan lehetett, mintha nalunk nem 900.000, hanem 2.500.000 aldozata lett volna a haborunak.

    A borzalmas kegyetlenkedesek sorozatarol, amiket a megszallo nemet es magyar katonal elkövettek, mar nem is beszelve.

    http://dotoho.blog.hu/2013/02/22/horthy_miklos_szadistaja_vagyok

  3. 2:
    Nem tartom hitelesnek az ilyen tendenciózus posztokat. A “bizonyítékok” összeszedéséhez túl sok munka tapad. Kisűt belőle a magyar-gyűlölet.
    Koromból kifolyólag nem lehettem katona, de több katonaviselt férfivel beszéltem, akik rokonok, apám jó barátai, vagy nekem közvetlen munkatársaim voltak az 50-es évek elején. Nagy élmény volt a háború, a résztvevők (és megmenekülök) nem tudtak betelni a visszaemlékezéssel. rengeteg történetet hallgattam végig. Sőt láttam tábori levelező lapokat is. Sőt van is egy a birtokomban. A jelzett felirattal nem találkoztam. Egyetlen dolog, amit tényként meg tudok erősíteni az elbeszélésekből, hogy az elfogott partizánokat nem kímélték, azoknak a sunyi “hadviselésére” nagyon haragudtak és ha tehették megbosszulták. Ennek ellenére a 24 órás szabad rablást (ami hadviselési “hagyomány”) követően a hónapokon át tartó civil lakosság összefogdosását indokolatlanul kegyetlen eljárásnak tartom. Miközben az éppen maradt falakra felragasztott, friss plakátok kenyeret osztogató orosz katonákat mutattak be, amivel személyesen nem volt szerencsém találkozni.

  4. Már az április 4 is hazugság.

    Nézz utána Tibi bá.

    A nyugati határon még harcok folytak.

  5. Tibor, a gatyád is rá mehet, ha nyilvánosság előtti lejáratás címén beperel, függetlenül attól, hogy kinek van igaza. Elég, ha körül írod, aki újságot olvas, amúgy is tudja, kiről beszélsz.

    Az apámat 1947-ben a németes hangzású neve miatt vitték el az oroszok málenkij robotra egy donyeci szénbányába. (Egyébként nem vagyunk német származásúak, de erre természetesen nem voltak kíváncsiak.) Erről az időszakról szinte sosem beszélt. Miután haza került, házasodtak össze az anyámmal. Mi, a családja is megszenvedtük a málenkij robotot, mert apám soha többé nem volt az az ember, aki előtte volt.

  6. 2: jancsika:
    “Pontosan nem tudni, hany civil aldozata volt a 2. vh-nak szovjet reszröl, de olyan 13 es 15 millio ember köze teszik. Az 1939-es szovjet lakossag több, mint 27%-a elpusztult a haboruban.”

    Köztudott, hogy Sztálin hogyan bánt saját népével (Ukrajnai éhínség, különböző tisztogatások stb.).
    Eléggé profik lehettek a témában, ha németek is a hozzájuk jártak tanulni egy időben.
    Gulag-koncentrációs tábor tapasztalatcsere.

    Én nagyon kíváncsi lennék ezen áldozatokon belül, azok arányára, akik NEM a tengelyhatalmak miatt lelték halálukat, hanem Sztálin parancsai nyomán. Lehet, hogy kissé árnyalná a képet…

    A háború egyébként ilyen, áldozatokkal jár.
    Nem kétlem, hogy a magyarok is követtek el atrocitásokat, mint ahogyan az oroszok is.

    Ha már az orosz áldozatoknál tartunk esetleg megemlékezhetnénk a Finnek elleni támadásról is vagy Lengyelország felosztásáról vagy a katyni mészárlásról.
    Mielőtt még abba a hitbe ringatnánk magunkat, hogy a szovjetek szentek voltak.

    Az meg megérne egy külön vitát, hogy mi az oka Magyarország hadba lépésének.
    Eléggé vissza lehet menni az időben, az ok-okozati szálak felfejtésében.

  7. A poszthoz:
    “Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnökének megemlékező beszédét, amiben kitért arra, hogy „a felszabadulás pillanatnyi élmény volt, mert eltűnt az éhínség, és a halál, és mindenki úgy érezte, hogy helyette megjött a szabadság levegője.” ”

    Valahogyan nem lep meg, ez a torz történelem szemlélet az idézett személytől, már csak az tágabb érintettség okán se.

  8. 6: Pzuj:

    “Mielőtt még abba a hitbe ringatnánk magunkat, hogy a szovjetek szentek voltak.”

    Isten ments. Föleg annak tudataban, hogy az orosz katonakat sokszor nem is az ellenseg, hanem az NKVD lötte le. Peldaul mikor dezertalni probaltak, mert kiderült, hogy puska csak az elsö sornak jutott, tölteny meg csak a masodiknak. Csizma meg senkinek se.

    Sztalin mar Lengyelorszagban kimutatta a foga feherjet, de persze a finnek ellen is voltak atrocitasok. Teny, hogy Hitlernek volt kitöl tanulnia a koncentracios taborok epiteset. Bar az elsö ilyen taborokat tudtommal nem az oroszok, hanem a hollandok letesitettek a bur haboruban.

    Meggyözödesem egyebkent, hogy a 2. vilaghaboru sokkal inkabb szolt arrol, hogy a nyugati tipusu ipari tarsadalmak megprobaltak szo szerint kiirtani a keleti tipusuakat (a kommunizmust), mint Nemetorszag “verbosszujarol” az 1. vilaghaboruert. Erre több tenyezö is utal:

    – Egeszen 1943-ig amerikai bankarok FOLYAMATOSAN fektettek be a nemet gazdasagba (43-ban is csak elnöki dekretumra alltak le vele)
    – A Luftwaffe repülöi konkretan nem lettek volna müködökepesek egy specialis adalekanyag nelkül, amit a Standard Oil szallitott
    – Az USA 1917 es 1922 között (intervencio) megprobalta eltaposni a szovjet proletarforradalmat, sikertelenül. Egy totalis haboruhoz hianyzott a hatterorszag tamogatasa (ne felejtsük el, hogy meg 41-ben is meglehetösen rossz a helyzet Amerikaban a valsag miatt, es kellett Pearl Harbor a belepeshez)
    – A nemeteket ahhoz kepest, hogy a haboruban közvetve vagy közvetlenül 130 millio ember halalaert voltak felelösek, kivaloan megjutalmazta Amerika (gondoljunk csak a Deutsche Wirtschaftswunderre, ami a Bretton Woods-i egyezmenyt követö idöszakban lehetetlen lett volna az amerikai bankok tamogatasa nelkül)
    – Az amerikai hadvezetes több kepviselöje (a leghiresebb közülük Patton tabornok) 45-ben egyaltalan nem akart megallni, mentek volna egeszen Moszkvaig tovabb (mas kerdes, hogy addigra a szovjet hadigazdasag mar volt olyan allapotban, hogy legalabbis rettentöen sulyos karokat okozhattak volna az USA-nak, es a hatorszag tamogatasa sem lett volna egyertelmü)
    – Az oroszok ellen az utolso pillanatig 200 nemet hadosztaly harcolt, az amerikaiak ellen a D-day utan gyakorlatilag csak 2. Hitler az utolso pillanatig fontosabb küldetesenek tekintette az oroszok elleni maximalis sulyu fellepest, mint a vedekezest a nyugati fronton (nyilvan azert is, mert feltek a szovjet retorziotol – joggal)
    – Hitler az elsö pillanattol kezdve ugy került hatalomra es maradt hatalmon, hogy megigerte: eltakaritja a kommunistakat, ugyanakkor kepes lesz összefogni a munkasosztalyt a nemzetiszocializmus zaszlaja alatt.

    Összessegeben szerintem az amerikai military-industrial complex mintegy “felberelte” Hitlert a Szovjetunio kiirtasara. Csak eppen nem jartak sikerrel. Illetve, ha Oroszorszag demografiajat elnezzük, lehet, hogy megis. Csak varni kellett a befejezesre meg 80-100 evet.

  9. 8:
    Jancsika, ezek már Armaizmusba hajló gondolatok. 😀

  10. 8: jancsika:
    “Isten ments. Föleg annak tudataban, hogy az orosz katonakat sokszor nem is az ellenseg, hanem az NKVD lötte le. Peldaul mikor dezertalni probaltak, mert kiderült, hogy puska csak az elsö sornak jutott, tölteny meg csak a masodiknak. Csizma meg senkinek se. ”

    Igen, kb. ilyen dolgokra akartam utalni.

    9: Armaizmus vagy nem, jancsika utolsó bekezdésben való felsorolásában sok igazság van.

  11. 8: Az se armaizmus, ha arra gondolunk, hogy egyes bankcsoportok mindkét háborús felet pénzelték jó ideig, az ipari vállalatok dettó ezt csinálták.

    Az üzlet az üzlet alapon.

  12. 2.jancsika:

    Egyébként nem is ez a cikk, hanem egy korábbi az érdekes, ami kb. egy filmajánló és kissé a leírás alapján kiegyensúlyozottabbnak tűnik, mint az idézett cikk.

    “Napjainkban a téma kutatói megegyeznek abban, hogy a második világháború végén a Vörös Hadsereg katonái nagyjából két millió német nőt erőszakoltak meg, az oroszok nem válogattak, az áldozatok 8 és 90 évesek közül kerültek ki, átlagosan egy német nőt tizenkétszer erőszakoltak meg. Sokan életükkel fizettek az erőszakoskodásokért. A budapesti nemi erőszakoskodások számát a szakértők 50 és 200 ezer közé teszik. Az események hiteles rekonstruálása írott források hiánya vagy azok töredékes volta miatt szinte lehetetlen, részleges rekonstrukció oral history útján lehetséges, de a kisszámú létező személyes elbeszélés miatt – a riportalanyok többsége jellemzően hallott eseteket, szóbeszédet, pletykát, de nem személyes élményeiről beszél – szintén lehetetlen érdemi és részletes dokumentáció. ”

    http://dotoho.blog.hu/2013/02/18/teged_hanyszor_eroszakoltak_meg

  13. 8:

    “Bar az elsö ilyen taborokat tudtommal nem az oroszok, hanem a hollandok letesitettek a bur haboruban.”

    Nem a hollandok, hanem az angolok létesítették! És pont a búrok (hollandok) ellen, mert nem bírtak a búr “commando”-kkal. A harcoló búr katonák családjait kompletten deportálták a táborokba. Szóval erről csak azért tudunk kevesebbet, mert a britek nyerték meg a második VH-t.

    http://en.wikipedia.org/wiki/Boer_Wars

    A poszt meg nagyon érdekes, nagyon szeretem ezeket a mikrotörténelmi visszaemlékezéseket. Mindig csak statisztikákat, politikusok életét lehet olvasni, de hogy a mindennapi életben mi történt, arról kevés a forrás, kösz Tibor bá!

  14. 14:

    A mókus és a patkány között annyi a különbség, hogy a mókusnak jobb a PR-ja.

  15. 12-PZuj

    “egy filmajánló és kissé a leírás alapján kiegyensúlyozottabbnak tűnik,”
    Annak tűnik!
    A háborúban sokminden megtörténik, rablás, erőszak,…, de kiemelkedően sok volt a nemi erőszak akkor. Mi volt a kiemelkedés oka? Aki ezt nem vizsgálja, az nem tud kiegyensúlyozottan írni!

  16. Jancsika says:
    8
    “Egy totalis haboruhoz hianyzott a hatterorszag tamogatasa (ne felejtsük el, hogy meg 41-ben is meglehetösen rossz a helyzet Amerikaban a valsag miatt, es kellett Pearl Harbor a belepeshez)…”
    ——————-
    Az amerikai olaj és acél tőbb éves embargo 1941-ben nagyon komoly hatással volt a japán iparra. A japánok békés tárgyalása (Konoe japán miniszterelnök és Roosevelt) US államelnökkel mind dugában dölt és 1941 dec.7. a japán légi támadás beindult Váratlanul érte US Pacifik haderőt. Dec. 8-n Amerika beléépett a háborúba. Az a hír járja, hogy Churchill már ’41 október vége felé tudott a japán támadás tervről, de magába tartotta tudván, hogy Amerika nélkül a britt távol-keleti gyarmatokat képtelen megvédeni és az Észak-afriakai frontot sem képesek megnyerni. Amerika belépése a háborúba eldöntötte a Tengelyhatalmak tragikus sorsát. A távolkeleti szovjet csapatok felszabadultak a japán fenyegetéstől, amerikai meleg téligunyába beöltozve megjentek 1942 szeptember vége táján Sztalingrád ostrománál. Hitler terve, hogy Sztaligrádot a német elit csapatok beveszik még a szigorú tél elött dugába dolt. A nyáriasan öltözött tengelyhatalmak csapatait a szigorú tél kikezdte és ki is végezte. Az oroszok folytatták Európában azt, amit a tengelyhatalmak fanatikus részegei csináltak oroszban. Szemet szemért, fogat fogért.
    Egyik 19, a másik 1 híjján 20. A háborúban ma sem más a helyzet.

  17. 8: 17: A hétvégén hallgattam meg felvételről Polcz Alaine személyes élményeit (Asszony a fronton) a “felszabadító” szovjet hadsereg ténykedéseiről. Mit mondjak? Eddig se szerettem, még azokat sem, akik odáig vannak értük, de most, hogy már tudom miért és hogyan törték el a megerőszakolt nők gerincét, akiken seregestül mentek át gyors-egymásutánban, közben órával mérve az időt, hogy senkinek se jusson több vagy kevesebb ideje az erőszakra, határozottan utálom őket! Az biztos, hogy amerikai és kanadai segítség nélkül soha nem ismertük volna meg ezeket az ázsiai hordákat. Azzal, hogy demográfiailag halálraítélték magukat az oroszok egyetértek.

  18. Tibor bá!
    A posztban említett többfeleséges esetekben csak befogadásról volt szó (gondoskodtak a másik nőről is) vagy valós együttlét, lásd pl mindkét nővel lefeküdt, mindkét nő szült gyerekeket, miközben esetleg egy háztartásban voltak stb?

  19. 20:
    Egy ágrólszakadt rokon nő befogadása nem ritka jelenség. Az extra nővel természetesen nem nyíltan tart szexuális kapcsolatot a befogadó, de a környezetnek soha sincs semmi kétsége. – Máskülönben a kérdésed meglehetősen naiv. Ismersz (magadon kívül) olyan férfit, aki a feleségének a hugát nem dugja meg, aki ott él velük hosszú éveken át?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük