(VM-169) Boleró

Tibor bá’ vissza a múltba online (extra)

 

Maurice Ravel
Maurice Ravel

Nevelőanyám húsz éves se volt, amikor szülei felvállalták a Nagymező utca 19. házmesterségét, aminek kapujába az ifjú hölgy órákat állt, szemlélte a környező világot. Csakhogy, ez a kapu nem egy közönséges kapu volt, mert balra 3 méterre helyezkedett el az Operettszínház bejárata a 17-ben. Szemben pedig az Arizona lokál a másfél méter magas Miss Arizonával. Érthető tehát, hogy a meglehetősen kíváncsi hölgy többet tudott a magyar Broadway, azaz a Nagymező utca életéből, mint maga Intim Pista, aki pletykarovatot vezetett a Színházi Életben.

Nevelőanyám ezt a nem mindennapi pozíciót éveken át élvezte, majd férjhez ment, azután jött a háború, majd vége lett, és a végén nálunk kötött ki. Készen kapott egy kiskamaszt, és egy nyolc évesen is bepisilő kislányt, akit erről sikertelenül megpróbált leszoktatni, mert nem volt gyerek pszichológus. Velem viszont megtalálta a számítását. Én nem szartam be, nem kellett pelenkázni, megtörölni a taknyos orrom, cipelni az óvodába, bekötni az irkáimat, társaság hiányában, velem már el lehetett beszélgetni, mert okosan figyelve minden érdekelt, neki meg rengeteg mesélni valója volt. És akkor most eljött asz ideje annak, hogy leadjam a figyelmeztetést. Nevelőanyám igen autentikusan adta elő emlékeit, amiket én roppant pontosan iparkodok visszaadni, de természetesen nem teszem érte tűzbe a kezem. Tessék tehát ezeket elfogadni városi legendának, ami vagy igaz, vagy csak van neki komoly alapja, de hitelessége nem száz százalékos. Minden esetre nekem szórakoztató volt, és végül is Jókai regényei se fedték a pontos valóságot.

A negyvenes évek második felében virágzott a rádió kultusz, legalább olyan fontos szerepet töltött be, mint manapság a televízió, de mivel hiányzott a látvány, a hanganyagra többet adtak, igényesebb volt.  Esténként közvetlen színházi közvetítéseket sugároztak, amik mai füllel eléggé szórakoztatóan hangzottak: „balról bejött a gróf, botjával megpiszkálja a földre helyezett vázát, most körülnéz, mintha keresne valakit – (a gróf) Van itthon valaki? – A cselédlány meglátja a grófot, szájához kapja a kezét, megfordul, elrohan……” Vasárnaponként meccsközvetítés folyt: „Tisza kettő levette a labdát, megfordul, nézi kinek passzolhatná, a bolgár back rárohan. Tisza kettő végre meglátja a centercsatárját, felé lövi a labdát. Sárosy doktor kapásból lő, góóóóóól”. Voltak még mesejátékok, és persze rengeteg zene. Darumadár fenn az égen – jó ebédhez szól a nóta, Jaj de jó a habos sütemény – unatkozó háziasszonyoknak, Ravel Bolerója a nyitott fülűeknek, mint amilyen én voltam. Mi tagadás a Bolerótól pont úgy jöttem lázba 15 évesen, ahogy 18 évesen az Újvilág szimfóniától, 20 évesen pedig a Carmina Buránától.  Most viszont még csak 15 vagyok, tehát Boleró. Anyám persze észrevette, hogy amikor a Boleró ment, a rádió hangerejét maximumra tekertem, ami az elején még csak elment, de a végét már fortissimóban játszotta a zenekar (az egész mű egy hatalmas crescendo), tehát rezonáltak az ablakok, potyogtak a képek a falakról. „Tibike, megőrülök ettől a hangzavartó. Inkább gyere, mesélek neked valamit.” Kiültem a konyhába, ahol az anyám keverte a rántást, ami ment bele a töltött paprikába, ez lesz a vacsora.

Tudod mikor írta Ravel a Bolerót? (kérdezte anyám, aki zongorát tanult, kijárva a művészképzőt is) – Fogalmam sincs. – Úgy húsz éve, 1928-ban, és képzeld el, sokaknak egyáltalán nem tetszett, de ez csak azért van, mert a zenekritikusok mind vaskalapos vénemberek. A fiataloknak nagyon tetszett, elsősorban az egzotikuma. Abban az évben, amikor te születtél indult egy kirándulóhajó Genovából Kairóba. A hajón minden este a fehér frakkba öntözött női zenekar eljátszotta a Bolerót, olyan hatásosan, hogy mire a hajó Kairóban kikötött minden fiatal nő terhes lett. – Még jó, hogy én nem vagyok nő – válaszoltam spontán.

Az alábbiakban videón meghallgathatjátok a Bolerót, ami mindössze 6 perc. Ez a mai kor változata, amikor semmire sincs idő, de nem ettől lehet teherbe esni. A második videó Bolerója az 1937-ben elhunyt Ravel eredeti tempója, ami kibővítve 18 percig tart. Ha van 18 perced, ne sajnáld tőle, fantasztikus élmény, a 84 éves korában, a két évvel később elhunyt Sergiu Celibidache vezényli , aki kívülről ismeri a darabot, és mindent megtesz, hogy a zenekar megmaradjon az eredeti tempó mellett. Még csak annyit, hogy az állítólagos fehér frakkos hajóutat követő évben, 1934-ben a Bolerót Hollywood megfilmesítette.

_________________________________________________________

Ha érdekel valakit, akkor még néhány mondat a Boleróról. A mű tulajdonképpen roppant egyszerű, van benne tizennyolc ¾-es ütemű melódiából kettő C-dúrban, aztán ennyi, ezek azonban duplázva váltogatják egymást, amit a „végtelenségig” ismételnek. Ezek közül az első szigorú diatonikus. Igen ám, de a mű pianissimóval kezd (ami a lehető leghalkabb), majd az egész zenedarabon átívelő crescendóval a végén megérkezik a fület tépő fortissimóhoz, ahol már a leghűvösebb nőnek is felforr ereiben a vér. Tombol a zene, lüktet a fül. Ravel azonban bedobott egy ragyogó hangszerelési trükköt. A melódia lejátszását fuvola kezdi, majd a klarinét folytatja, aztán a fagott jön, és így tovább: oboa, trombita, b-tenor szaxofon…..  A 17. lépésben a zenekar összes hangszere. Közben van még egy –  két trükk, ami már túlmegy az átlagember zeneismeretén. Például, míg a zenekar végig C-dúrban játszik, egyes hangszerek átmennek G-dúrba, majd E-dúrba, ami persze harmonizál, de a lényeg mégis az, amit hallhatsz.

______________________________________________________
______________________________________________________
______________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

11 gondolat erről: „(VM-169) Boleró

  1. Tibor bá! Köszönöm. Természetesen ismertem a Bolerót, de ez a hosszú verzió valami fantasztikus volt. Ezt nem értik meg a mai zenészek, milyen az, maradandót alkotni.

  2. A Bolérot én is elsős gimis koromban hallottam előszőr,s nagy hatással volt,van rám. Tudott valamit Ravel. 🙂
    A másik akkori és azóta is kedvelt a Gershwin “Kék” Rapszódia. Ezt a két művet egy hónapban ismertem meg anno. A Carmina Buránáról pedig mindig Vangelis ugrik be.
    Dvorak, kimaradt valahogy, bár ezt a művét ismerem.

  3. 1:
    Olyan vagyok mint Móricka. Nekem erről a fantasztikus előadásról az jut eszemben, hogy Celibidache már 20 éve nem vezényelne a magyar alaptörvény szerint. Micsoda iszonyatos pocsékolás a tapasztalt időseket 20-30 évre kizárni az alkotásból.

  4. 2:45-nél meg a Harry Potter fújja 🙂

    Amúgy nekem is nagy kedvencem a Bolero, nem mintha ez bárkit érdekelne 🙂

  5. Akit érdekel
    Torvill & Dean – 1984 Olympics – Bolero – HQ Jégpályán

  6. Én az Emerson Lake & Palmer féle feldogozásban hallottam először….ottan van nagyon. Amit meg a Muszorszkij RAVEL Egy kiállítás képei-vel csináltak, na az maga a Transz!

  7. Udv, Tibor Ba. Emlekszem, hatodikos, hetedikes koromban az enektanarunkra, Revesz Tibor-ra. Mindent megprobalt, hogy megkedveljuk a komoly zenet,de nem nagy sikere volt. Azok voltak a forradalom (romaniai) utani idok, mindenki Eddat hallgatott, Ossiant, Moby Dick-et, Metallicat. Szidta is a metal zenet, azt hiszem ezert is nem volt sikere. Ha tudta volna, hogy 8 ev mulva a Metallica a San Francisco-i Szimfonikus zenekarral csinal koncertet…
    De Ravel Bolerojara emlekszem, ez nekem is nagyon tetszett gyerekkent is, nem tudom miert es meg ma is ez a kedvencem komolyzeneben.

  8. 7:
    A pop zenének is meg van a helye, egymással nem felcserélhetők. A metált viszont gyűlöltem, és mindig is fogom.

  9. Tibor bá’ gyűlölködni nem helyes. Adj egy esélyt a Metallica és a szimfónikusoknak.
    https://www.youtube.com/watch?v=ziThYl6B2vw
    Megéri mind a 6 és fél percét, szerintem.
    Azért fontosak ezek a feldolgozások, mert elviszik a komolyzenét a fiatalokhoz. Sajnos ma már a zenetanárok inkább csak elriasztanak, a szülők meg nem hallgatnak olyat. Pedig nagy kár.

  10. 9:
    OK, idézőjelbe teszem. “Gyűlölöm”

    Végighallgattam. Tolerálható. 😀
    Nade, ha én nem szeretem a lecsót, és te főzöl egyet, amiben se paprika, se paradicsom, és én megeszem, ezzel még nincs bizonyítva, hogy sikerült velem megkedveltetni a lecsót. 😀 Ugye?

  11. Az idézőjel már tökéletesen megteszi. 🙂
    Persze, ez nem egy klasszikus metál és nem azt vártam, hogy megszereted. Épp ezért írtam, hogy meghallgatás nélkül ne írd le.
    Én minden zenét, zenekart hajlandó vagyok meghallgatni egyszer. Aztán van sok, amit többet sem.
    De aki nem szereti a lecsót, az nagy marha. 😛

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük