Tibor bá’ vissza a múltba online
Apámnak 70 év kellett ahhoz, hogy bevallja azt, amit én már rég tudtam. A 70. születésnapomon ő már elég közel állt az út végéhez, így hát úgy döntött, hogy elmeséli születésem körülményeit, ami mégiscsak olcsóbb volt, mint egy születésnapi ajándék. 😀
A lényeg, hogy 23 évesen teherbe ejtette a 19 éves anyámat, aki ezt vele (jellemzően a korra) magázódva közölte. Apám megijedt és eltűnt, azaz Romániába távozott nagyszüleihez, akik visszakergették. Az anyám rokonsága a házasság mellett volt, apámé a házasság ellen, elsősorban anyagi okok miatt. A végén Maca, anyai nagynéném, kibérelt egy szoba-konyhát a Kazinczy utcában, olyan nászajándékképpen, és megindult a várakozás megérkezésemet illetően. 1933. február 10-én anyám bevonult a Bábaképzőbe, mert ott ugye ingyen lehetett szülni, ahol meg is láttam a napvilágot mindjárt másnap, természetesen házasság nélkül – és itt a nagy vallomás – mert bizony zabigyerek lettem Juhász Tibor név alatt. Juhász, mert hisz így hívták az anyámat, és Tibor, hogy az apám nehogy megkísérelje a letagadást. Apám szerint csikorgó tél volt, mert akkoriban ez volt a divat, és neki csak 2 pengő volt a zsebében, miközben azon tépelődött, hogy a 2 pengőn újszülött fiát és annak édesanyját taxival vigye-e haza, vagy vegyen rajta egy plédet, amibe engem jól becsavarva hazagyalogolnak, elvégre a masszív paraszt anyának ez jóval kisebb megpróbáltatás, mint a kapálás, amit más parasztlányok ilyenkor tenni szoktak. Aztán június 11-én apám betöltötte a 24. életévét, és ezzel a törvény szerint nagykorú lett, vagyis a házasságához nem kellett már szülői engedély, és persze megnyílt az út az adoptálásomhoz, és az anyakönyv átírására, hogy viselhetem apám vezetéknevét.
Az elkerülhetetlen bekövetkezése után, mivel én voltam az első unoka, ne meg fiú, apai nagyanyám gyorsan megbocsátott, és élete utolsó 3 évében annyit dajkált, amennyire alkalma lehetett. Még nem voltam 4 éves, amikor végleg elment, így nem is maradt róla saját emlékem, csak egy fénykép, ami az életének utolsó hónapjában készülhetett.
Apám az anyámat egy diszkóban ismerte meg, ma legalább is így neveznék, ahol az apámon kívül az anyám elég sok fiúval táncolt, meg ami ezzel jár. Ez a körülmény vezetett oda, hogy az apám egészen haláláig nem volt benne biztos, hogy ő lenne a biológiai apám is, nem csak a költségviselő. A külső jelek persze kifejezetten mellettem szóltak, de apám addigra olyan mértékben vált szkeptikussá, hogy ez mániájává vált. Időnként ellepték az emlékek és ilyenkor (mondjuk egy vasárnapi ebéd közepette) rám kiáltott: „mutasd a kezed”. Már réges-régen túl voltam a meglepődésen, tehát kinyújtottam a karom, apám pedig hosszasan vizsgálta a tenyerem, mellé téve a sajátját. Nevelő anyám rászólt, hogy hagyja már abba, aztán minden elcsendesedett. Lehetett volna tiszta vizet önteni a pohárba, mondjuk úgy 20-30 évvel később, ha az édesanyám élt volna, de nem élt. Persze a direkt kérdésre rávágta volna: „ki más lehetne az apja”, de az ilyen tagadó mondatokból mindig ki lehet hámozni a valóságot, mert sokféleképpen lehet azt mondani.
A férfiak sorsa apámat is utolérte, rossz helyen tapogatózott. Ugyanis a húgomnak valóban nem ő volt a biológiai apja, hanem anyám egyik gyerekkori pajtása. Ő ugyanis 17 évesen hagyta ott szülőhelyét, és jött fel az édesanyjával Budapestre. Évekkel később a házassága után a Félegyházáról Pest felé kacsingatók mind megfordultak nálunk. Volt, aki csak egyszer, aztán volt, aki állandó vendéggé vált. Ilyen volt Szemerédi Pista bácsi is, akinek sikerült anyámat levenni a lábáról, nem mintha az nagy kunszt lett volna. Anyám családjában tradíció volt a hűtlenség, ami meglepő, mert manapság mindenki úgy gondolja, hogy a csapodárság új keletű találmány. Ez egyáltalán nem volt így. Nevelőanyám apám több barátjával is összefeküdt az évek folyamán, ami eléggé nyilvánvaló volt előttünk, gyerekek előtt is. A „lerendezés” igen érdekes volt. Egyszerűen nem beszéltek róla, úgy tettek mintha nem történt volna meg, és az élet ment tovább a maga kerékvágásában. Ezért aztán az én „kiruccanásaim” csupán azért verték le a biztosítékot, mert nyilvánvaló volt, szerintük az ilyesmit le kell takarni. Ez élesen ellenkezett az én megítélésemmel, mert szerintem, amit el kell titkolni, azt nem kell elkövetni. Amit elkövetünk, azért pedig vállalni kell a „következményeket”.
Idős korukra azért volt némi elmozdulás a nyitottság irányába. Már nem tudom pontosan hány évesek voltak, de erősen haladtak a 70 felé, amikor az anyám bejelentette, hogy az apámat többet nem engedi be az ágyába. Nekem persze leesett az állam, mert ez a téma közöttünk még sose került elő. Nem is várta meg, hogy reagáljak, vagy örök hallgatásra ítéljem a bejelentést, hanem folytatta. „Lesül a pofámról a bőr, hogy ilyen vén kurva létemre folyás panasszal menjek el a nőgyógyászhoz, mert az apád mindenfajta nyavalyát hord haza. Na ja, ekkor volt „divat” a trichomonas. Apámat nem vágta földhöz a dolog. Volt neki két szeretője is, mindkettő minimum 20 évvel volt nála fiatalabb. Nem új, hanem évtizedekkel korábbi szerzemények voltak, akikkel idős korban újra összehozta a „szükség”. Mindkettőnek volt férje, de már egyik férjet se érdekelte mit tesz házon kívül a neje. Persze a hosszú életnek is van hátulütője, elsőnek anyám halt meg, majd Mari és Sárika is. Apámnak 90 felett már csak a négy fal maradt meg és én. Korábban vett egy videó lejátszót, amihez hetente vett egy-egy új pornó filmet. Beszélgetéseink tárgya a régmúlt volt és a szex, más nem érdekelte. Egyszer teljesen váratlanul megkérdezte, hogy hány szűz nő volt az életemben. Némi gondolkodást színlelve rávágtam, hogy kilenc. Ezt valahol már leírtam, de most ide kívánkozik. Irigységet szimulálva így szólt: szerencsés vagy – és itt tartott némi hatásszünetet – nekem nem volt egy se. Tudod – mondotta huncut mosollyal a szemében – én minden nő életében a második voltam.
___________________________________________________________
___________________________________________________________
___________________________________________________________
Nalunk tavaly volt DNS teszt a csaladban mert elsoszulott gyermekkent apam nem hitte el hogy o a biologiai apam. 50k volt a vizsgalat, mintat vettek mindharmunk szajabol egy-egy spatulaval majd ment gyorspostan az USA-ba laboratoriumba. Tudni kell hogy a vizsgalat csak azt tudja bizonyossaggal megallapitani hogy a kerdeses szemely _nem_ az apam, forditva csak talalgatni lehet. Tobb mint 20 evi hazassag utan jott elo ez a tema, apam beteges tekintetebol lehetett latni hogy folyton ragodik a dolgon es nem tudja magat tultenni rajta. Neha duhkirohanasai voltak, ilyenkor persze anyamat ostorozta a 20 eve velni latott dolgokert ami anyam szerint nem igaz. A mi csaladunkban persze nincs hagyomanya a hutlensegnek egyik agon sem. Annal inkabb ennek az idegi betegsegnek. Apai agon a nagyapam szinten ebbe volt belebetegedve jopar evtizeddel korabban, igy a nagymamamat vegul ongyilkossagba kergette. A korabbi felmenoimrol nem tudok, de siman el tudom kepzelni hogy hasonlo szituacioban orlodtek 50 eves korukra. Szerencsere a modern technika vivmanya megoldani latszik a dolgokat, apam a DNS teszt utan megnyugodni latszik, es nem gyanusitgat alaptalanul. Mar elore felek hogy velem is ez lesz 50 eves koromra, az egyeduli megoldasnak az latszik ha nem nevelek geddonlako utodot.
. „A külső jelek persze kifejezetten mellettem szóltak,”
Igen Tibor bá,hasonlítasz rá,a képeken véltem felfedezni..
Aranyos poszt volt ,tetszett ez az őszinteség..
2:
Ha nem vagy őszinte, nem érdemes írni.
„apam nem hitte el hogy o a biologiai apam”
Erre azt szokták mondani, hogy:
-Mindegy ki kakaskája csinálta, lényeg, hogy az ő tyúkocskája tojta ki…. 🙂
Kedves Tibor bá’
Nem tudom meg tudod-e bocsájtani brutális őszinteségemet? Gondolj arra, hogy ezt az ember csak teljes értékűnek tartott személyekkel szemben engedi meg magának. Szerintem te dühös vagy a hallottaidra ezért nem tartod be a „Halottról jót vagy semmit” népi bölcsességet. A legtöbb embernek valahogyan bántja az igazságérzetét, ha a néhai közeli hozzátartozót kezdi el valaki csepülni, alázni. A természet gonosz és kérlelhetetlen hatalmas túlereje már oly kegyetlenül megbüntette szegényt, hogy nincsen szívünk még egyet rúgni bele. Inkább hajlunk arra, hogy csak a szépre emlékezzünk és ápoljuk azt a csipetnyi gyengédségérzést, amit még fellelünk magunkban a néhai irányában. El lehet persze a hetyke normatörőt játszani
– hagy pukkanjanak a szentfazekak – de talmi dicsőség………szánalmas módja ez a figyelem felkeltésének.
5:
Meg tudom bocsájtani. 😀
5:
Kedves István!
Ha nem az első poszt, amit olvasol, akkor észrevehetted, hogy engem nem lehet megváltoztatni. Két lábbal vagyok bebetonozva a világnézetembe. De a lényeg mégis az, hogy éjjel-nappal hirdetek egy, a szokásostól eltérő viselkedést és életformát, ami kellemesebb, és eredményesebb életet biztosít, aminek elsődleges alapja az abszolút őszinteség.
Kedves Tibor bá’ Az őszinteség egy végtelenül szimpatikus tulajdonság. Ott vannak a határai, ahol mások érzékenységét ok nélkül mélyen megsérthetjük és ott, amikor magunkat kiadva gyanútlan céltáblájává válunk mások számító rosszindulatának. Persze megengedem, a 15 (!) tibeti masztiff , a kőkerítés meg a 80 év sok mindent rendesen leegyszerűsít. Az emberi létezés a társadalomban, közösségben való élet – tetszik vagy sem – kikényszeríti a titoktartást, a hazugságokat, az elhallgatást és a színlelést. Ezeket abszolút értelemben még egy Antalffy névre hallgató pluszvariáns sem kerülheti el, de ezt természetesen te is tudod. Előnyös persze e nem kívánt utas társainkat minimalizálni. Ez utóbbiban tökéletesen egyetértek veled.
Ha mindenki őszinte lenne, akkor az én őszinteségemmel nem lehetne mélyen megsérteni az ő érzékenységüket. Tehát a képlet úgy néz ki, hogy én vegyem-e át az ő nézetüket, vagy ők vegyék-e át az enyémet. Hogy lehet ezt eldönteni? Egyszerű! Én nem vagyok depressziós, sose fájt a fejem, egészséges a pszichém, nem kell pszichológushoz járnom, meg vagyok elégedve a sorsommal és azzal az élettel, amit megteremtettem magamnak, a lelkiismeretem tiszta, nincsenek álmatlan éjszakáim, se lelkiismeret furdalásaim. Mondhatjuk tehát, hogy „boldog” vagyok. És a másik oldal? Titkolózás, sugdolózás, hazudozás, képmutatás, összezavarodás, csaló ítélkezés, képmutatás, stb. eredmény? Családirtás, depresszióba süllyedés, elégedetlenség, nyugtalankodás, idegeskedés, és így tovább. — Csoda, hogy én az egyszerűbbet választottam?
A gyanútlan céltáblává válás csak akkor következik be, ha nem úgy élsz, ahogy azt saját normáid megkívánják. Az én „erkölcsi felfogásom” megkérdőjelezhető, de betartom. Másoknak lehet magasabb és magasztosabb az erkölcsi „felfogása”, de önmaga állandóan megsérti és persze akkor jön a titkolózás, elhallgatás, stb. stb. ami magával hozza a felsorolt negatívumokat.
És, mi lenne, ha nem levelet írnál, hanem ide bekörmölnéd a mondanivalódat?
8 A közösségben való létezésnek miért lenne alapja a : titoktartás,hazugság,elhallgatás,színlelés….azt a mindenit ezt azért nehéz nekem összehozni hogy mitől alapok a fentebb felsoroltak jó jó értem én a mai rothadó gerinctelen társadalomnak ez a rendje de ez meg is látszik rajta !
Végre építhetnénk egy igazságra,felelősségre,őszinteségre,nyíltságra alapozó társadalmat is mert már unalmas itt az élet…jó pár száz éve lenn a pöcegödörben.
De persze ezt sokan nem fogják megérteni inkább ők maguk kapaszkodnak a fentebb említett(8) dolgokba: kőkerítés,tibeti masztiff meg 80 év,hiszen kell a kőkerítés mert titkai vannak,körbe veszi magát a hazugságok mellett kutyákkal is hiszen félnie kell,a saját dolgait meg ha úgy tartja érdeke évekig elhallgatja és mindezt azért mert nem volt őszinte.
9-Tibor bá
„Ha mindenki őszinte lenne,…”
Na ez sok, szóváteszem.
Csak az őszinte aki nem tudja vagy nem akarja kontrollálni a szavait, haldoklik, tökhülye pl. kábítószertől.
Egy író, költő, hazudik. Kitalál valami mesét, túloz, szépít, megválogatja a szavait.
Nem hszek neked feltétlenül!
Ez nagyon szép volt Tibor bá’. Az egyenességet nagyon tisztelem benned.
11:
Kevered a szezont a fazonnal, és persze a saját hazug életviteledet véded. ! (?)
13-Tibor bá
„EGRI CSILLAGOK” hazugság. A csillagok nem ott, egerben vannak.
Na jó, értem én az írót, sőt tanították is az irodalomórán.
Az írók hazugságát így értettem.
Egyébként pedig ki mond igazat? Itt a blogon a hozzászólók egymást cáfolják, vagyis hazudtolják meg. Igaz ezt tévesdésnek, tájékozatlanságnak, nézetkülönbségnek, egyebeknek nevezik.
Egyáltalán kinek higgyek? Ki akar engem igazat mondani?
OK, ez a poszt most nem erről szól.
Nem csak az a fontos, hogy kinek a tyúkja.
Ha(?) jelet akarok magam után hagyni, akkor az nem sírkereszt lesz. A gyerekeim továbbviszik a génjeimet, rajtuk keresztül emlékszik rám a világ. Ez a fajfenntartás lényege is NEKEM. A technikája már más dolog. 🙂 Enyém legyen az a gyerek, és ne legyen „kakukkfióka”.
14:
Kizártnak tartom, hogy ne tudnád, csak valahogy nem jön a felszínre. Az igazság ellentéte nem a hazugság. Hazugság az igazság szándékos elferdítése egyéni haszonszerzés céljából. A költői, írói fantázia nem hazugság, legfeljebb nem a pontos valóság, de az álmodozni akaró olvasó ezt pontosan tudja. Ha valaki tévedésből nem mondja a valóságot, az nem hazugság, az csak jóindulatú hibázás.
Ha jelet akarsz maga után hagyni, az nem a génjeid lesznek, hanem a munkásságod. A gén csak egy divatos műszó. Ha maradandót alkotsz, az igen. Nem feltétlenül kell építened egy katedrálist, elég ha valaki tovább viszi az elveidet, célkitűzéseidet, szaktudásod, tapasztalatod. Sokkal többet ér, mint egy gyermek, aki jó eséllyel meg fog tagadni, persze a génjei megmaradnak. Nézd az én példámat. A gyermekeim szarnak a pofámba (az okok számomra világosak, amit ő maguk se tudnak) de kivétel nélkül mind rövidlátó, vagyis szemüveges, és mindegyiknek ki fog fingani a térd ízülete 50 éves korára, vagy már előbb. Ezek a gének! De az életfelfogásomat egyik se vette át, helyettük átvették genetikailag tök idegenek. Végső konklúzió, nem az a te gyereked, akit biológiailag te nemzettél, hanem akit te neveltél és akit az anyja nem hangolt ellened.
Azta kutyafáját Tibor bá, a 9 szűzlány nem semmi, nagy grat 🙂
Ez tehát valami genetika lenne? Annyit megírhatnál hogy az utódaid is hasonlóan hűtlenkednek/csajoznak-pasiznak össze vissza/csaponganak/szexmániások? Vagy csak viselkedési minta alapján öröklődik a dolog?
16:
Figyelj! 10 évente egy, nem olyan nagy teljesítmény. 😀
Ha már így fokozod, mennyi voltál az utolsónál „vén kekke is megnyalja a sót jeligével” 🙂 🙂
18:
39 év, 10 hónap, 11 nap. És súlyos árat fizettem érte, mert a nővére kirúgott. 😉
Ez a vén kecske dolog egy oltári nagy hülyeség. Tudok olyan negyvenesről, aki már rég nem nyalja a sót. 🙂
15 ezt nagyon átjött Tibor bá és milyen igaz ! De ezt elsősorban az tudja aki már átélte.. valamelyik oldalról(gyerekként,apaként).