Tibor bá’ online
Valamikor azt hittem, hogy a szokások csak úgy maguktól kialakulnak évtizedek, esetleg évszázadok alatt. De ma már tudom, hogy a szokások irányítva vannak, mert a népet irányítani kell, amit el is vár.
Anyám mesélte, hogy a 20-as években (lassan 100 éve) a némafilmek korában Rudolf Valentino volt a nők bálványa, amely csodálást korai halálával sikerült neki mindörökre kiterjeszteni, mert az a színész, amelyik közöttünk öregszik meg, annak annyi. Ki emlékszik már a délceg Paul Newmanre, vagy öreg napjaira a még jobban deformálódott Marlon Brandora, akinek mai képmásáról (na, jó tudom, hogy már kinyiffant) ezt a teavajas trükköt nehezen lehet elképzelni. Rudolf Valentino ennél okosabb volt, véglegesen eltávozott 31 éves korában, és így vált a szerelmesek szentjévé, már aki hisz a római isteneiben. A profit éhes amerikaiak természetesen azonnal meglátták benne az üzletet és így született meg az újkori Valentin-nap, amikor „illik” valami (pénzbe kerülő) szerelmet jelképező ajándékkal meglepni a volt szeretőtől a leendőig mind, ahány van. Jó pár évtizeddel ezelőtt nagyot röhögtem a szokáson, abban a boldog tudatban, hogy mi, magyarok, ilyen hülyék nem vagyunk. Van ugyan névnapot tartó szokásunk, ami jó alkalom a lerészegedésre, és ami az angolszászoknál természetesen nincs, hiszen ők nem katolikusok, nem rendelkeznek szentekkel, na de egy volt hollywoodi, valaha volt színész miatt nem verjük magunkat olyan költségbe, amiből semmi haszon se származik. Röhögésem korai volt. Alig váltották le egy, esetleg két évvel a Rendszert, a Valentin-nap betolta képét a magyar társadalomba is. Nem kell mást csinálni, mint a fogyasztói szentélyek előcsarnokaiba kipakolni a rengeteg cuccot, és úgy tenni, hogy „mi te nem tudod, ti nem tartotok Valentin-napot? Hát ti hol éltek?” A leszólt barátnő veszi a lapot, és egy nappal később már ő promótálja Valentint. Ugyanez történt a halloween tökökkel is, csak 5 évvel később. Most már csak a pulyka hiányzik hálaadáskor, csak persze előbb ki kell találni valamit, amiért hálásak lehetünk. Például Orbánnak, hogy kikergette az oroszokat, hogy most visszahívhassa őket. Esetleg, hogy nem engedi be a menekülteket….csak ha Rogán Antalnak leperkálnak néhány milliárdot .
Nem füstölgök tovább, vannak nekünk magyar szokásaink is, például a disznótor, de ez permanens, nem ér a nevem, viszont tudok olyan szokásokról, amelyek jöttek és mentek, na, ezek az igaziak. Valamikor a 70-es években egy kb. hetven centis jó erős zsineg tartott össze két, 3-4 cm-es, jó kemény fagolyót, amit úgy lehetett összecsapkodni, hogy piszok nagy zajt keltsen, csak sajnos a gyakorlatlan ember jól össze is tudta zúzni a saját kezét is. Tény az, hogy ment a csattogás az utcán, megállás nélkül, főleg este 10 óra után (akkor volt vége a moziknak), hogy ne lehessen tőle aludni. Az elmés játék neve tiki-taki volt, és aki nem emlékszik rá, avagy később jött a világra, azoknak itt a fénykép róla. Aztán a titki-taki egyszer csak eltűnt, ahogy jött. Anyám azt mondta, hogy amikor ő volt fiatal (amit sokáig nem hittem el, hogy az valaha is előfordulhatott) jó-jó volt a divat, ami egy facsigára tekert madzag. 
Ha a csigát ügyesen eldobod, letekeri magát a zsinegről (ami kb. 100 cm hosszú), majd amikor nincs több zsineg, akkor feltekeri magát rá. Az egész kábé úgy működik, mint az anyósnyelv, csak jóval hosszabb a hatósugara. A szórakozás az volt, hogy fiatalok mentek az utcán és „megdobták” a szembejövőt, de mielőtt a csiga eltalálta volna a célpontot, megállt és elkezdett visszacsavarodni, amíg a végén a tulajdonosa elkapta.
Az átkos közepe táján a szálláshelyekkel rendelkezők (például szálloda) vendéglátó ipari egységek az ott megszállóknak adtak egy matricát, amit fel lehetett ragasztani a bőröndre, hogy mindenki lássa, itt már voltam. De ez nem volt új találmány, mert a háború előtt nagy divat volt a kirándulás/túrázás. Szegény ember vízzel főz alapon. Barangolásnál olcsóbban nem lehet szórakozni vasárnap, és persze egészségesebben se, de ez nem volt szempont. Szokássá vált tehát néhány centis alumínium lapocskákból kipréselni egy-egy kirándulóhely emblémáját, amit ott fillérekért meg lehetett venni, majd két apró szeggel felszegelni a turistabotra. Egy-egy menő turistának a botja teli volt szegelve
plakettekkel. „Látod öcsém, én már ezeken a helyeken voltam.” A rongyrázást nem napjainkban találták ki. Különben nekem ez a szokás szimpatikus volt. Lehetett találkozni szakállas bácsikkal bakancsban, bőrnadrágban, hátizsákkal és egy ilyen bottal a kezében, csillogó derűs szemekkel, jókedvet és megnyugvást sugároztak. Aztán ez a szokás a háborúval együtt lecsengett. A turistabotos nagyapák kihaltak, az unokák kirándulás helyett mozgalmi dalokat énekeltek a Hűvösvölgyi Nagyréten.
Aztán egy-két évtized és már ki is nőttünk a vízzel főzésből. A likőrgyárak kihozták, mi megvettük a néhány centis mini üvegeket, amelyek pontos másai voltak a literes, vagy 7 decis üvegeknek. A bennük lévő folyadék is eredeti volt, de nem megívásra készültek, hanem gyűjtésre. Ez a szokás főleg a hatvanas évek derekán tarolt. Mindenki mini üvegeket gyűjtött. hatalmas kollekciókat lehetett látni. A pasik a csajokat nem bélyeggyűjteménnyel csalták fel a kéglire (mert akkor még fel kellett őket csalni), hanem mini üveg gyűjteménnyel, amiből néhányan meg is lehetett inni, ha az besegített a bugyitól való megszabadulásba. {Nem akarok átmenni szexbe, de már Madách is megírta „egy korty víz ízét szomjaddal kell kiérdemelni”. Ha csak úgy ledobják magukat a pamlagra, nem sok örömöt okoz, de ha be kell cselezni (amit persze tudtak) az egészen más.}
De nem csak a szokások változnak, vele együtt az emberek hozzáállása is. Régen, ha csirkepaprikás akart enni a család, akkor a háziasszony kiment a piacra és élőcsirkét vett (mert más nem volt). Neki kellet levágni, megpucolni, stb. ami igen nagy strapa lehetett. Napjainkban ez még hírből sincs. Ma egy csirkét levágva, megkopasztva, kizsigerelve, konyhakész állapotban lehet CSAK kapni. Micsoda kényelem. Ezzel szemben, amikor a régmúlt háziasszonya nyaralásból megérkezett családjával a Nyugati pályaudvarra a nehéz bőröndjét egy centit se kellett cipelnie, mert a hordárok kikapkodták a kezéből a cuccot és fillérekért elvitték a taxikhoz. Némi ellentmondás nem? A mai háziasszony a rohadt nagy kényelmében cipelheti a bőröndjét. Hol vannak a hordárok? Az aluljárókban, ők a hajléktalanok. 😀
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
A csinált ünnepek kivétel nélkül kereskedelmi érdekeltségűek. Vásárolj ajándékokat, virágot, édességet, mindent.
Engem ez a két „Ámerikából átvett” ünnep, a Valentin-nap meg a Halloween egyáltalán nem érdekel. Mondjuk a Halloweennél a tökös gyertyás dolog jött át, de a jelmezbe öltözött gyerekek házról-házra járása édességekért szerencsére nem. (vagy csak én nem tudok róla? 😮 ).
Viszont hol vannak a régi karácsonyok? Ma már (és már jó pár éve) a karácsonyt a hatalmas bevásárlások, a „ki tudja a másikat ajándékban túllicitálni”, a tömött plázák decemberben, a STRESSZ, stb. jellemzi, ami nekem eléggé undorító. Tavaly pl. már szeptemberben kitették egy-két boltban a szaloncukrokat!
Gyerekkoromban szerettem a Karácsonyt, most már nem igazán. Elvesztette azt a varázsát, amilyen a ’70-es években, a ’80-as évek első felében volt. 1990-hez közeledve már a szocializmusban is megindult a vásárlás, akkor decemberben a boltokat elárasztották „nyugati” termékekkel, amelyek év közben nem nagyon voltak kaphatók.
„Régen, ha csirkepaprikás akart enni a család, akkor a háziasszony kiment a piacra és élőcsirkét vett (mert más nem volt).”
Már a szocializmusban is ott volt a „bontott csirkét, bontott csirkét akarok” meg a „nem megmondtam, hogy bontott csirkét hozzál” reklámok, ma meg a fiatalok közül néhányan azt hiszik, hogy a csirkecomb/mell/farhát/stb. az úgy „terem”, ahogy a boltokban a húsos pultokban látható/kapható. Fogalmuk sincs, hogy hogy kell egy csirkét levágni, főleg a városi fiataloknak. Én férfi létemre igen sok csirkét kopasztottam, vágtam le, zacskóztam be a fagyasztóba, amikor még a falusi nagymamám élt, és napos vagy előnevelt csirkéket vett, és azokat nevelte fel. Amikor elérték a „rántani való” állapotot, akkor volt, hogy egy nap 8-10 csirke is bekerült a fagyasztóba a fent leírt módon, úgyhogy én bármikor meg tudnék kopasztani és levágni egy csirkét vagy tyúkot. 🙂
Szóval elég sokat változott/változik a világ, ezen belül a szokások is, és sajnos nagyon sokszor nem előnyösen, hanem hátrányosan. Közlekedési moráltól a partidrogokig, és még hosszan lehetne sorolni.
Még több példát is tudnék írni, de így is hosszúra sikeredett, bocsi. 😉
01 – bogozy:
A nem csináltak is: karácsony, húsvét, minden szentek, névnap.
Tibor bá’,Ezeket a múltidéző írásaidat szeretem a legjobban.Természetesen ma is gyűjtenek mindenféle hülyeséget pl. a mobiltelefonon Pokémont meg jutalompontokat meg Mc Donalds-os figurákat stb….stb..Annyival kiegészítenélek ,hogy azokat az alulapocskákat hordták kalapon is, amolyan zergetollason. Némelyik úgy tele volt,hogy rohamsisaknak is jó lett volna…Mikor elkezdtem internetezni örömmel fedeztem fel az ötletes E-Cardokat.Ami akkor meglepett ,hogy volt minden alkalomra csak névnapra nem.Olvasván Téged most már tudom miért nincs.
02 – Szása:
Ha akarsz kopasztani gyere el hozzánk. A múlt tavaszi ültetés most nőtt fel. A tyúkok elkezdtek tojni, de van 10 felesleges (bio)kakasunk, meg 10 kiöregedett (bio)tyúkunk. Egy kicsit már unjuk a kakas pörköltet. 😀
Ami csirkedarabolást illeti abban én is jártas voltam Apám baromfitenyésztő volt ill több helyen Baromfitelep vezető.7-8 éves gyerekként már visszakézből ment a levágás,kopasztás,belezés Legjobban a tyúkokat szerettem darabolni némelyik tele volt apró tojással, az anno olyasfajta élmény volt mint ma a Kinder tojás felbontása:-)
A jövőbe kell nézni, nem a múltba…
Itt az új trend, bár még csak nőknek. 😀
https://24.hu/elet-stilus/2018/02/16/a-vaginaparoka-a-legujabb-divattrend/
05. Tibor bá’
Én szívesen elmennék, de elvenném Évától az élvezetet. 😀
Különben az öregebb tyúkokból meg kakasokból nem csak pörköltet lehet csinálni, sütve irtóra finom, sokkal finomabb mint a (fiatal) csirke sütve.
A nagymamám 2012-ben halt meg 92 évesen, de még 2011 nyarán is kapálgatott a kertben, igaz akkor már csirkéket nem tartott. Korábban még kb. 75-80 éves koráig disznót hizlalt, csirkéket nevelt. (Először a disznóhizlalást hagyta abba, akkor a szomszédtól vettünk decemberben 2 disznót, és 82-85 fölött (nem emlékszem pontosan) hagyta abba a csirkenevelést, tyúktartást).
Amit írtam a fenti (02.) hsz.-ben a rántani való csirkék levágásával kapcsolatban, mi úgy csináltuk, hogy leginkább a fiatal kakasokat vágtuk le (persze néhány tyúkot is), így csak kb. 2-3 kakas és a tyúkok maradtak (nőttek fel teljesen) a tyúkudvarban. Végül is a tyúkok tojják a tojást (nem a nyuszi 🙂 ).
Meg azok a disznóvágások, azokat nagyon élveztem. Egy nap 2 disznót vágtunk le, dolgoztunk fel. A leszúrásuknál én fogtam a hátsó lábuk egyikét, azzal nagyokat tudtak rúgni, amíg ki nem véreztek. Erről jut eszembe az alábbi:
Kissé OFF: Valamikor januárban volt a TV-ben, hogy iskolások előtt vágtak disznót (nem előttük ölték le, csak előttük bontották szét), és sokan még ettől is rosszul lettek, haza kellett vinni őket, talán még pszichológushoz is vitték őket (nem semmi!). Ezekkel a gyerekekkel mi lesz GEDDON esetén, ha emberi hullákat látnak? Vagy ők lesznek az első hullák? Én személy szerint nem vagyok valami nagy véleménnyel a mai gyerekekről, fiatalokról. Mindenhol (utcán, buszon, plázákban, bárhol) nyomkodják az okos kütyüket (facebook, twitter, chat, stb), az online térben élnek, sokszor az offline-ban nem tudnak mit kezdeni (a bulizáson kívül, pia, drog), sokszor szánalmasak. Mondjuk ez is a szokások változásához tartozik (rossz irányba). 🙁
08 – Szása:
Persze. A TV hírekben: „Figyelem, megrázó képek következnek.” A megrázó kép, egy vérfolt a kövön, de ki van satírozva.Nem látni semmit. Bebeszélik az emberbe, hogy „megrázó”.
Reggel megöltem két kakast. Megpucoltuk őket. Feltrancsíroztuk. A belek mennek a tyúkoknak (ezek különben kannibálok) a farhátok és a fejek meg a lábak mennek a kutyáknak. A többiből kakaspörkölt lesz, és egy hétig esszük. Nem egy öröm, de ha már pucolni kell, akkor egyszerre kettő okosabb munkamegosztás.
A plakettek után jöttek a felmatricázott bőröndök, most meg vannak a hűtőmágnesek.
Szőrszálhasogatás ugyan, de én fagolyókkal „működő” tiki-takival soha nem találkoztam, csak műanyag golyóssal. Aránylag hamar megunható játék volt, s ez azért volt hasznos, mert a tiki-taki golyó jó volt a csocsóba (asztalifoci), amelyekből úgyis mindig eltűnt a golyó. Miután jól összeverte valaki az alkarját, könnyű szívvel adta/cserélte el tiki-takiját, nagyon kedvező arányban 🙂
A disznóvágást a városi ember általában úgy képzeli el, hogy sokat kell inni és a sonka egyszercsak odanő az asztalra. Hát nem! Kemény meló, de igenis ünnep! Igyekszem, hogy a disznót a lehető legkönnyebb halállal tiszteljük meg, de metamorfózisa hurkává, kolbásszá stb., fontos része a mi életünknek. Tanuljatok meg füsttel tartósítani, mert az az alfája és omegája, az ad értelmet az egész hercehurcának!
Tibor bá’, esetleg a füstölési szakirodalom felelevenítése lenne olyan fontos, mint hogy a tiki-taki fa, vagy műanyag golyóval készült-e! Főleg ha akad hozzá valami jó sztori is! 🙂
Volt már itt szakszerű poszt a füstölésről, ami elővehető.
Én úgy emlékszem, a 80-as évek elején volt divat tiki-taki, nálunk betiltották az iskolában, mondván, hogy veszélyes.
Az én gyerekeim élvezik a disznóölést, legjobban az tetszett nekik, hogy a bontáskor nekik adogattam a szerveket, és ők pakolhatták az üstbe, a hurkának valóba. A végére nyakig véresek voltak. 🙂 Apránként megtanulják a tennivalókat, mire felnőnek.
Csirkét is tartunk, azok gondozásában is részt vesznek.
12- Hargi
Nagyon jó. Így kell csinálni.