(VM-157) Gramofon

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Tíz éves voltam, amikor apámnak kihúzták a „főnyereményt”, amiről előre tudhatott, mert jövedelmét meghaladó 3 szobás (plusz cseléd szoba) lakásba költöztünk nem sokkal előtte. Az újgazdagokra jellemző néhány – a többség által alaposan lenézett – dolog, de apám nem tartozott ezek közé, a hirtelen jött jólétet okosan kezelte. Új bútorok jöttek a lakásba, bárszekrénnyel, két tucat likőrrel, 3 méter könyvvel a polcokra, legmodernebb „csúcs szuper” zenegéppel, vagyis rádió + beépített lemezjátszó. Ez utóbbit természetesen gramofonnak nevezték. És persze néhány tucat lemez a gramofonhoz. A lemezek bakelitből voltak kipréselve, átmérőjük 25 cm volt (kis lemez) de volt 30 cm-es „művészlemez” is. Mindkettő fordulatszáma 78 volt percenként. A kislemezeken slágerek voltak, és 3 perc volt a lejátszás idejük. A művészlemezeké 5 perc volt, de míg a slágerek ráfértek 3 percre, a klasszikus zenedarabok természetesen nem fértek rá 5 percre, de különben se volt rá nagy kereslet, aki klasszikust akart hallgatni, az elment a Zeneakadémiára. A slágerekre viszont szombat este lehetett otthon táncolni. A lejátszáshoz kellett egy „gramofontű” ami acélból készült és könnyen volt cserélhető, hiszen 2-3 lemezenként cserélni kellett, sőt kötelező volt, mert a hegyes túl gyorsan kopott és az egyre tompább hegy szétmarta a barázdákat. A zenegépek gramofonját már villanymotor hajtotta, de a korábbi modelleket és a hordozható gramofonokat (kint a Hűvösvölgyi nagyréten) rugós motor hajtotta. A készüléket fel kellett kurblizni, vagyis a mechanikus energiát egy komoly méretű rugó tárolta, ami aztán meghajtotta a tányért. Egy kurbli bőségesen elég volt egy lemez lejátszására. Néha előfordult, hogy nem volt elég szufla a rugóban, ilyenkor a forgás lelassult, a hang egyre mélyebb lett. Ekkor a kezelő odaugrott és menet közben kurblizni kezdett. Később megjelentek a „zefír” tűk, amik akár száz lejátszást is kibírtak.

A háború után a gramofon szó kikopott a mai nyelvből, jött helyette a lemezjátszó és megjelentek a mikrobarázdás lemezek. Egy új technológia segítségével sokkal sűrűbbre lehetett vágni a barázdákat. Ráadásul már nem volt szükség a gyors fordulatra. A mikrobarázdás lemezeket 33-1/3 fordulattal kellett hajtani. Így egy 30 cm átmérőjű nagylemezre már ráfért egy szimfónia első két tétele, a másik oldalra a másik két tétel. Beindult a művészlemezek gyűjtése. A slágereknek viszont nem volt szükségük 25 centire (10 hüvelyk), kihozták az 5 hüvelykes apró lemezeket, de ezeknek a fordulata 45 volt. Közben katonai célra elkezdték a kísérleti munkákat a magnetofon területén. Az első magnetofonokban a hanghordozó közeg lágy acéldrót volt, de később a vasoxiddal bevont műanyagszalag jobbnak bizonyult. Ez persze kérdés, mert ellentétben az acéldróttal a műanyag szalag nyúlhatott, és gyakran szakadt, de nagy előnye volt, hogy nem kellett kész programot venni, hanem a használó felvehette maga a kívánt zenét onnan, ahonnan akarta. Lemezjátszásnál ez a lehetőség nem volt megteremtve. Nagy előnye volt a magnetofonoknak, hogy a szalag hosszától (és a lejátszási sebességtől) függően egy-egy szalagra akár 360 perc is felvehető volt, ami 6 óra. Egy teljes éjszakai műsor egyetlen tekercsen. A szalag befűzése nem volt egy gyönyör és egy adott számot lehetetlen volt megtalálni a felvétel közepén. Ezen segített a kazetták bevezetése. gyors volt a csere, és nem volt lehetetlen megtalálni egy adott számot. Ez már nagyon kényelmes volt, de a fejlődés nem állt meg. Kiderült, hogy nem csak hangot lehet rögzíteni a szalagra, hanem képeket is. Megszületett a video felvevő és lejátszó. Innentől kezdve az események egyre jobban felgyorsultak, de ez már a közelmúlt és a jelen, nem kell hozzá az én mankóm.

Néha elgondolkodom, hol kellett volna megállni a fejlődésnek. Vannak ötleteim, de azt is tudom, hogy a nosztalgia miatt nem vagyok autentikus. Nekem a gőzmozdonyok füstje kellemesebb mint a dízelek kipufogása. Az elégett gázolajat ki nem állhatom. Gyerekkoromban ha házat rajzoltunk, annak a teteje mindig piros volt, mert csak manapság gyártanak zöld cserepet, és persze a kéményből dőlt a füst. A füst azt jelentette, hogy a házban ég a tűz, vagyis meleg van. A meleg pedig otthonosságot kölcsönzött a háznak. Így aztán a füstöt okádó mozdony is melegséget sugárzott magából. Éva édesanyja karácsonykor nálunk volt 10 napig. Amikor  begyújtottam a cserépkályhába odaült mellé és hallgatta a tűz pattogását. Egyszer se hagyta ki. Neki már vagy 30 éve gázfűtése van, ahol csak a termosztátot kell beállítani, a berendezés 6 hónapon át automatikusan, és hang nélkül működik, csak a számlát kell fizetni, de az idősebbeknek hiányzik hozzá a tűz pattogása. A lovas kocsikat nem sírom vissza, de a kényelmes tömegközlekedést igen. Csodás, amikor a műkorcsolya világbajnokságot a meleg szobában nézheted a TV segítségével, de a 126 csatornától kiver a hideg. A fene tudja, de már a hetvenes években is jó pofi volt: Stop the world, I want to get off.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

15 gondolat erről: „(VM-157) Gramofon

  1. Eljön az idő, amikor már nem kell semmi “külső” készülék, hanem egy agyba ültetett chip fogja az agy képalkotási mechanizmusát (és minden érzékelését) manipulálni, mintha benne lennénk a filmben és folyamatosan rögzíti azt is, amit addigi életünk során érzékeltünk, hogy bármikor lehívható legyen, ennek minden emberi jogi következményével együtt.

    Egy dolognak viszont örülök, hogy ezt már én szerencsére nem érem meg…

  2. A probléma természetesen nem a hang és képrögzítés technikájának fejlődése, hanem az, hogy azt mire használjuk.
    Ma az látszik, hogy míg a technika rohamléptekkel halad, felhasználóinak szellemi színvonala, és motivációja ezt meghaladó mértékben zuhan.
    Ma a szuper technikákkal rögzített felvételek igen nagy százaléka gagyi, primitív dolgokat rögzít, értelmetlen dolgokkal traktálja az elmét. Persze most is megbújnak közöttük az értékes anyagok is, de komoly munka kihalászni őket az értéktelen kacatból.
    Én a nyelvtanulás során használtam fel a különböző szintű hang- és képrögzítési technikákat, így ezen keresztül kísértem végig a technika fejlődését.
    Mivel autodidakta úton tanultam, ezek az eszközök létfontosságúak voltak, ha meg akartam felelni a vizsgakövetelményeknek, szövegértés és a saját beszédem értékelésénél.
    Ma már borzasztónak tűnik, hogy mikor még a rendszerváltás előtt a németet tanultam, kénytelen voltam a könyvtárakat bújni, az ott fellelhető különböző lemezeken és magnón tárolt anyagokat sokszor illegálisan, a könyvtári dolgozók jóindulatára támaszkodva lemásolni. Eszméletlen nyomozómunka és időrabló tevékenység volt. Az eredmény még így is szánalmas volt, a milliószor lejátszott ócska anyagokat alig lehetett érteni, mégis nagy ugrás volt, hogy egyáltalán módom volt ezeket otthon meghallgatni.
    Az első technikai ugrás a “walkman”, a sétálómagnó volt, amivel már a tanulás helyszíne sem korlátozódott a lakásra, ezt már akár a kertben, kapálás közben is lehetett hallgatni a végtelenségig, még ha a hangminőség nem is javult. 🙂
    A következő nagy ugrás a CD volt, ami végre olyan hangminőséget produkált, amely megközelítette az élő hangot. Ezt már az angol nyelvvel való ismerkedésem idején volt, óriási élmény volt, végre kristálytisztán érteni az elhangzó szöveget, amely a korábbi eszközöknél sokszor találgatás tárgya volt.
    Aztán jött az MP3 technika, ami azzal egészítette ki a lehetőségeket, hogy egyszerűen lehetett felvételeket is készíteni mikrofonon át, majd ha nem volt rá szükség könnyen lehetett törölni is. A kis MP3 lejátszóval a mellényzsebben, kis hallgatókkal a fülben aztán már tényleg akárhol lehetett tanulni.
    Most pedig, miután tanulás szempontjából már nem szorulok rá, itt van a kánaán, az internet tömve van ingyenes youtube anyanyelvi szintű nyelvleckék tömegével, az abszolút kezdőtől az angol anyanyelvű színészeknek, médiaembereknek szánt legmagasabb szintű beszédgyakorlatokig.
    Ha ehhez még hozzávesszük a szótárazás technikájában bejárt utat a mázsás szótárak forgatásától a villámgyors elektronikus szótárakig, akkor a technikai lehetőségek sokszorosan felgyorsították a tanulás technikai lehetőségeit.
    Az ember szíve fáj, mennyi energiát vesztegetett el annakidején a technikai háttér hiányában, de akkor ez volt a természetes.
    Akkora akarattal és elszántsággal, ami akkor kellett egy nyelv elsajátításához ma szerintem két-három nyelvet is meg lehetne tanulni ezekkel az eszközökkel,na meg természetesen az akkori agyammal. 🙂
    És közben azt látom, hogy a fiatalok többsége enerváltan elmegy ezek mellett a lehetőségek mellett, nincs is tudatában, milyen könnyű dolga lenne a régi időkhöz képest.
    Ez sajnos még saját gyerekeimre is igaz, más dolgokat tartanak fontosabbnak.

  3. Úgy tudom, hogy híradásokat is terjesztettek bakelitlemezen, amolyan hangos ujságként.
    Volt fonográf is, viaszhengerrel, felvételi és lejátszási lehetőséggel.

  4. 2:
    Annak idején (kb. 1950) tagja voltam a Műszaki Könyvtárnak, ami a körúton volt a Rákóczi út és a Népszínház utca között. Ha valamire kíváncsi voltam, akkor oda kellett utaznom (mivel nem laktam a környéken) kartotékokat kellett átböngésznem. Ki kellett kérnem a könyvet, és ott a helyszínen elolvashattam, jegyzetelhettem. Ha hivatkozott valamire, akkor a kikeresést meg kellett ismételnem. Szóval elment rá a délutánom. Az Internethez képest csigalassúságú volt. Mégis jutott rá idő, és minden másra is, beleértve a fiatalok szokásos szórakozásait. Felmerül a kérdés, ma oly sokkal egyszerűbb és főleg gyorsabb minden. Mi történik a megspórolt idő alatt? Órákon át bámulják as TV-t, ami rendre szemetet sugároz.

    3:
    A “nagyközönség” a fonográfot nem használta, csak pl. lelkes népdalgyűjtők.

  5. 5:
    “Éva édesanyja karácsonykor nálunk volt 10 napig. Amikor begyújtottam a cserépkályhába odaült mellé és hallgatta a tűz pattogását. ”

    Lehet, hogy szentimentálisnak tűnik, de ez meghatott.
    Az idő előrehaladtával egyre jobban kezdem megérteni az idősebbeket, ha nosztalgiáznak.

  6. 2:
    “Annak idején (kb. 1950) tagja voltam a Műszaki Könyvtárnak, ami a körúton volt a Rákóczi út és a Népszínház utca között.”

    Ebből lett később OMIKK a Múzeum utcában?
    Nem is tudom, hogy miután az OMIKK egyesült a BME könyvtárával (aminek olvasója vagyok), mi lett a szép épületével.

  7. 6:
    Tibor bá’: Azt gondolom tudod, hogy a BME-OMIKK-ban nagyon sok folyóirat hozzáférhető online formában, sőt le is tölthető pdf-ben a saját pen-drivodra.
    De ehhez egyetemi IP címmel kell belépned illetve be kell menni a könyvtárba személyesen.
    Párszor én is elkövettem azt a hibát, hogy egy-egy cikkért fizettem on-line.
    Itt kissé költséghatékonyabb a dolog. Az éves díj 5000 Ft.
    Legalább is január elején annyi volt, mikor hosszabbítottam.

  8. 7:
    Már nagyon rég nem járok könyvtárakba, és amikor még jártam, csak angol nyelvű könyveket vettem ki.

    5:
    Nekem is van egy “hobbim”. Imádom a szél zúgását. A ház kéménye a fejünktől 50 centire húzódik fel és le. Ha kint szél van, akkor a kémény süvít. Éva utálja és ilyenkor odahúzódik hozzám. Én azért szeretem, mert emlékeztet rá, hogy kint zord idő van, de itt benn biztonságban vagyunk. minél jobban süvít, annál jobban érzem magam.

  9. Régebben lassúbb volt az élet és mégis több emberi kapcsolat fért bele… Azért mai felgyorsult világban is vannak állandósult dolgok! Például a Budapest-Vác vasúti járat – ha nem késik – ugyanannyi idő alatt teljesíti az utat, mint a II. VH előtt. Őrzik az értékeket 😀

  10. 8:
    Idegen nyelvűek is vannak szép számmal (OMIKK+BME állomány egyben), a folyóiratok meg főleg azok.
    A listájuk rajta van a honlapjukon.

  11. Látom valaki szerkeszti a honlapot, egy rakás hibaüzenet érkezet
    “Warning: Missing argument 2 for wpdb::prepare(), called in /home/antarhu1/public_html/wp-content/plugins/wp-ajax-edit-comments/lib/class.core.php on line 470 and defined in /home/antarhu1/public_html/wp-includes/wp-db.php on line 990 “

  12. “de a 126 csatornától kiver a hideg..”
    Ezzel a férjem is így van,(nekünk 150 van de minek)tegnap ki is kapcsolta este,mert nem talált köztük semmi nézhetőt..
    És valóban azt mondta hogy vicc amit fizetünk érte..
    5!
    Ezzel én is pontosan így vagyok Pzuj..

    A poszt tetszett,tényleg vissza hozta a régi időket..

  13. 11!
    Értem.Már azt hittem az én készülékemben van a hiba..De így nem keresem tovább..

  14. 11:
    A WP legújabb verziója (3.5) lett telepítve.

    Ráfrissítettem. Remélem megoldódik a probléma.

  15. Tegnap meg Tibor ba 989-s ma 157-s posztjaval bibelodom es persze a hozzaszolasokkal egyutt alaposan felboritottatok a napi ‘gondolat’ dietamat. De nem baj, mert talan egyszer ugyis leirom az unokaim szamara, hogy a remenyt sose adjak fel. A mult emlekeit keresve a 30-s evekben Pozsonyban csatangolok. Radiot 6 eves koromban 32-ben lattam es hallottam szomszedunknal eloszor. Egynehany napon belul apamek is megrendeltek es egy kis ido mulva megkaptuk. Persze, magyarok leven Budapest volt mindenunk, Budapest volt, ahogy a nota mondja, almaink kiralya. Abban a (nekem) bekes vilagban a radioban a semmitmondo hirek utan opera reszletek, operettek, slagerek es persze a ciganyzene volt a reggeli musoron. Szekely Mihaly, Gyurkovics Maria, Sardi, Honti Hanna, Fedak Sari, Karadi Katalin, Kelly Anna?? Orban Sandor, Olah Kalman es ciganyzenekara kiserte Cselenyit, Kalmart, tobb esetben Kore Endret . Apamek Cselenyit, Kalmar Pal notaenekeseket komaltak. Apamnak nagyon szep hangaja volt es szeretett mulatni. En, vasarnap delutanokon, mig szuleim elmentek apropenzzel a szomszedhoz kartyazni, Szepessi kozvetiteseben a Fradi, Ujpest vagy Hungaria csapatok osszecsapasait hallgattam. Szonszedunk fia Pragaban 1936-42 kozott volt ligajatekos (NB I.) Amikor haza jott latogatoba, uvarukban gyakran dekaztunk es a labdakezelesre, cselezesre, vedekezesre tole kaptam az elso ertekes oktatast, feladatokat. Szuleimnek josolta, hogy nagy futbalista leszek. A jelek szerint az mutatkozott. Pozsonyban voltam kolyok , ifjusagi valogatott, majd a haboru utan 45 juniusatol augusztus kozepeig a Slovak ligaban szereplo a Svit Batizovsce-nel (Bat’a cipogyar)) csapataban jatszottam. Otthagytam oket egyik naprol a masikra. Az irigykedes nemzetisegi gyulolette fajult. 45 augusztus vegen Budapesten voltam. Az almaim varosa almaimmal egyutt romokban hevert. Szamomra a kudarc, a tehetetlenseg 10 eve vette kezdetet az almaim vilagaban. Minden balul utott ki, meg az ongyilkossag merenylete is a komphidon 45 novembereben. Az Ur azt mondja amikor az Irgalmasok korhazaban magamhoztertem es csodalkozva panaszkodtam, hogy velem meg nem vegzett es ne aggodjak, mert minden hajamszala szamon van tartva. Ket tehetseget nyomott belem. A futbalt ;s a zenet, illetve a hangot, melyet apamtol orokoltem. Magyarorszagon 49-ben porclevalassal megoperaltak
    NB I-s palyafutasomnak befellegzett. Agliaban egy gyomoroperacio vetett veget hangomnat. 5 max 10 pernel tovabb a fenyes hang erotlenul osszeomlott. Ma, csak nyekereg. 65-ben az Ur a szamitastechnikaba nyomott. Igaz, nem panaszkodhatok. Egeszseges vagyok, lassan 30 eve lesz, hogy elvezem eletem minden megadott pillanatat. Bar, NEM MINDEN ARANY AMI FENYLIK.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük