(VM-150) Bezzeg az ostrom alatt megetted volna

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Nevelő anyánk mindent megtett a Rákosi rezsim alatt, hogy esténként tisztességes, ám szolid étel kerüljön az asztalra, amit húgom és én nem nagyon díjaztunk, de tudomásul vettük, hogy az egész ország nélkülöz, akkor pedig mi se lehetünk kivétel. Néha azonban előfordult, hogy hangot adtam nemtetszésemnek ezért vagy azért. Ilyenkor anyám félig bosszúsan, félig méltatlankodva mindig azt válaszolta: bezzeg az ostrom alatt megetted volna. Hogy is volt ez? Már csak azért is mert napjainkban a széles néptömegek „nyomorgása” mellett, rengeteg étel kerül a kukákba, és becslések szerint 2 millió kutya is van az országban, akik valahonnan csak beszerzik maguknak a mindennapi harapnivalót.

Talán azzal kezdeném, hogy bár a hivatalos nyelvhasználat szerint 1944.12 és 1945. 01. között az ország fővárosa „felszabadult”, házi használatra mi mindig csak „ostromnak” becéztük ezt az időszakot. És, hogy akkor megettük volna? Hát persze, hiszen élelmiszer hiány volt. Most a nagy készülődés közepette meg lehet kérdezni, hogy a pestiek miért nem készültek fel az ostromra? Az ok egyszerű, a háborúba lépés után Magyarországon bevezették az élelmiszer jegyrendszert. A házmester, vagy a körzeti megbízott minden hónap végén kiosztotta az élelmiszer jegyeket: kenyér/liszt, hús/zsír, cukor, de még szappan is. Napi 25 dkg kenyér és kész. Aki „nehéztesti munkás” volt, az kapott naponta további 15 dekát. Természetesen volt feketepiac, sőt még jegyeket is lehetett pénzért kapni, de az ellátás akkor is igen soványka volt. Az élet természetesen közel normálisan ment tovább. Éttermekben éppen úgy lehetett kapni mindent, mint béke időben, csak az ár kifizetése mellett a pincér levágott egy-két élelmiszerjegyet is. A rendszer precízen működött. A trafikokban be lehetett váltani egy 25 dekás kenyérjegyet 5 darab 5 dekásra. Ezekkel lehetett kiegyenlíteni az elfogyasztott szelet kenyér, vagy zsömle lisztigényét.

Ilyen elaborált körülmények között egyesek felkészülhettek, de a széles tömegek nem. A legenda szerint 44 decemberének elején három uszályt feltöltve tarkababbal Bácskából elindítottak Bécsi végcéllal, de a főváros védelmével megbízottak az uszályokat nem engedték tovább, majd hamarosan a főváros körbe lett kerítve. Ez a három uszálynyi tarkabab mentette meg a pestiek életét. Éjjel-nappal mindenki babot evett.  Ez az egyoldalú táplálkozás oda vezetett, hogy az emberek bármit, ismétlem bármit ettek volna bab helyett. Ezért alakult ki az a nézet, hogy „bezzeg az ostrom alatt megetted volna” , mert akkor tényleg bármit megettek az emberek.

A történethez hozzátartozik még, hogy a háborúval nem mondtunk végleg búcsút az élelmiszer jegyrendszernek. Rákosi Mátyás gazdaságpolitikája minimum olyan katasztrofális volt, mint most Matolcsyé, csak más hatása volt. Most az embereknek nincs elég pénze, akkor a pénzért nem lehetett élelmiszert kapni.  Ezen megint jegyrendszerrel próbáltak javítani. Eredménytelenül. Az ember egy önző, kapzsi állat. Akkor kezdett élelmiszer bőség előállni az országban, amikor mindenkinek megengedték, hogy amit termel el is adja. Ekkor indultak be a fóliasátrak, majd a nagyüzemi élelmiszergyártás, ahová az alapanyagot  a háztájiból szerezték be.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

12 gondolat erről: „(VM-150) Bezzeg az ostrom alatt megetted volna

  1. “Éjjel-nappal mindenki babot evett.”
    Lehet hasonlo okok miatt hengereltek le az amcsik Irakot, csak a kozvelemeny szamara maskent interpretaltak a ‘biologiai fegyver’ mibenletet. Aztan persze nem talaltak semmit mert addigra a babot megettek.

    Egyebkent nagy rajongoja vagyok az egyszeru nepi kajaknak amiket meg a nagymamamtol (isten nyugosztalja) tanultam. Ilyenek mint: lisztes sterc, sztrapacska, tocsi, dodolle, kukorica prosza, hejaban sult krumpli. Felesegem (aussie leven) ezeket egyszeruen csak ‘povo-food’-nek hivja ami szegenyek kajajat (poverty food) jelenti. A masik elnevezese ezekre a kajakra a ‘glue-food’ ami az allagot minositi. Meg sem kell emlitenem, hogy amig mi a lanyommal (aki Magyarorszagon nott fel) elvezettel esszuk ezeket, o inkabb valami mast eszik.

  2. Fiatalabb koromban édesapámtól gyakran hallottam ha sietni kellett, hogy: “Gyerünk, gyerünk, mert lejár a kenyérjegy!” 😀

  3. 1:
    Ezt ismerem. Az én (első) feleségem (from down under) utálta a túros csuszát. Szerinte a tejföl megsavanyodott tejszín volt. A túró pedig leszűrt romlott tej. A birka faggyú viszont isteni csemege, főleg a Xmas puddingban. Nem is élek vele együtt. 😀

    2:
    Való igaz. Az élelmiszer jegyeket csak az adott intervallumon belül lehetett beváltani. ha lejárt, akkor eldobhattad.

  4. A cikked alapján biztosra veszem, hogy idővel ismét lesz jegyrendszer és feketepiac…

  5. 4. Tibor-ba,
    Nem is a kajaja miatt vagyok vele :-). Ha azon mulna mar regen nem elnenk egyutt. Szerencsere en vagyok a szakacs a hazban, egyebkent gaz lenne. Szo mi szo, az angolszasz konyha kritikan aluli.

  6. 5: Feketepiac mindig is volt, van és lesz… Jegyrendszer is van most is, csak egy kicsit másmilyen: böske, ennikék, sodexho és egyéb készpénz helyettesítő utalványok, amiknek semmi értelme, azon kívül hogy ezeket adókedvezménnyel lehet kiadni, és jó kis biznic a jegy kibocsátójának a beváltás… Cserébe a munkaadó szophat az extra adminisztrációval (neki pluszköltség), a felhasználó meg igyekszik szabadulni tőle, hiszen ez korlátozott érvényességű pénz, ami ráadásul még le is tud járni, és akkor értékét veszti.

  7. Köszönöm Tibor bá…Én szeretem olvasni ezeket a vissza emlékezéseidet..

  8. Tibor bá! Nem írtad te el a dolgokat 1 évvel? Szerintem 46-ban már béke volt. Te Bp. ostromáról. 45.12-46.01-ig írsz. Az uszály is 44 dec.-ben feneklett meg.

  9. 9:
    Köszönöm az észrevételt, valóban elcsúsztam egy évet. Kijavítottam.

  10. Ne vedd kötekedésnek, de az elsüllyedt uszálynál még mindig 45 december van a szövegben.

  11. 11:
    Dehogy veszem. Azon tűnődöm, hogy miért ugrik be nekem a 45, amikor természetesen tudom, hogy 44 volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük