(VM-147) Találkozásom a csillagászattal

Tibor bá’ online

 

1946/47-ben a család még a Vilmos császár úton lakott, amit jó magyar szokás szerint éppen készültek átkeresztelni Bajcsy Zsilinszkyre, mert letartóztatása előtt egy 6,35-ös baby-Brown pisztollyal hadonászott .  Iskola után, ha nem volt kedvem, na nem a tanulásra gondolok, mert ahhoz sose volt kedvem, mert amit megértettem az órán, azt tudtam, ha nem figyeltem oda, akkor nem tudtam. Nevelőanyámnak megvolt a saját baja, nemigen figyelt rám, én meg elvoltam csak úgy. Szóval ha nem volt kedvem olvasni, vagy hasonló dolgokkal foglalkozni, akkor „lementem az utcára”, amit csak be kellett jelentenem, nem kellett rá engedélyt kérnem. A szabályt ismertem, lehetőleg 8-ra haza kellett érnem, legfeljebb 9-ig maradhattam el, ha volt rá megfelelő indokom. Attól nem kellett tartanom, hogy rám telefonálnak mobilon, mert nem volt mobil, és egész jól megvoltunk nélküle, amit a maiak már el se tudnak képzelni. Nekem kellett volna hazatelefonálnom, de a telefontantusz 60 filléres ára elégséges indok volt a telefonálás mellőzésére. Az utcán az irányt vagy a Deák tér felé vettem, ahol a járdák szélén feltűntek alkalmi árusok, vagy a másik irányba. Egy alkalommal egy pasi negyed gyufásdoboznyi halványlila kockákat árult (amiről később kiderült, hogy színezett stearin, vagyis gyertya, vagy padlóviasz), amit rákent egy tiszta papírlapra. Ezt a papírlapot a megkent oldalával ráhelyezte egy Ludas Matyi rajzra, majd a papír hátlapját alaposan megdörzsölte, levette, és nini, ott volt a kép másolata. A trükk lényege, hogy az újságpapíron, ha nem használták agyon, mindig marad nyomdafesték, ami nyomás alatt ráragad a viaszra. Egy „másolat” készítése ilyen körülmények között garantált. Az árus forintért adta darabját, ami nekem egy kisebb vagyonnak számított, de leperkáltam. Aztán otthon akartam készíteni egy másolatot, valamelyik indián könyvből, mert azok a tolldíszek csodálatos erőt sugalltak. Az eredmény természetesen egy nagy nulla volt. Át lettem verve, de tanultam belőle. Az utcai árusokkal vigyázni kell.

Ha a Nyugati felé fordultam, akkor a választék nagyobb volt. A CITY mozi, ami később TOLDI lett a 36-38 alatt, srégen szemben a mi házunkkal (19/c). Ide érdemes volt betérni, mert volt ott egy nagyméretű akvárium, szépen kivilágítva a különben félhomályba burkolózó előtérben, ahol el lehetett nézelődni egy darabig. A mozin kívül, kicsivel odébb nyílt meg a Nagysándor utca, ami belefutott a Hold utcába. A különben meglehetősen kopott utcácska dereka felé volt a cserkész bolt kivilágított kirakattal. A cserkész mozgalom még létezett, de napjai meg voltak számlálva. A kirakatban pedig főleg cserkész ruhák, és felszerelések voltak. A Hold utca híressége a csarnok volt, ahová a nevelőanyámat minden alkalommal elkísértem. Tetszett a változatosság, de leginkább a nevelőanyám alkalmazkodása a helyi viszonyokhoz. A mindig úriasszony itt egészen különleges arcát mutatta meg. Kissé leereszkedő, talpraesett, igényes vevőt alakított, akit meg se próbáltak átverni. A Hold utcára nézett a Nemzeti Bank épülete, ami mögött pedig a Szabadság tér terült el, ami szokatlanul unalmas volt. Budapest terein mindenütt voltak játszóterek, kialakítva homokozókkal és hintákkal. Egyetlen kivétel a Szabadság tér volt. Itt csak sétálni lehetett. Nem is alakultak ki gyerek bandák, akik közösen játszhattak volna, mint például a Tisza Kálmán téren, ahol kiskamasz voltam.

Ha mégis végigmentem a Bajcsin, akkor a végén megérkeztem a Banán szigetre, ami valójában egy hatalmas járdasziget volt, magában foglalva a 47 és 49-es villamosok végállomását is. Persze a felüljáró még nem létezett, de azért nem volt nagy tumultus, hiszen gépjármű forgalom minimális volt, viszont itt volt a Váci úti 3-as  villamosnak is a végállomása, innen fordult vissza.  Hogy miért hívták Banán szigetnek azt nem tudtam, amíg meg nem kérdeztem miden pesti pletyka ismerőjét, a nevelő anyámat. Szerinte ott régen, jóval a háború előtt banánt árultak, és innen kapta a becenevét. Persze akkoriban a hason korúak életükben nem láttak banánt, csak hallomásból vettünk róla tudomást. Annyit lehetett tudni, hogy a majmok nagyon szeretik. A Banán sziget igazi híre mégis inkább abból adódott, hogy a Nemzeti órája után ez volt Budapest második legnépszerűbb találkozó helye. Kicsit odébb, a mai Metró áruház helyett állt az Ilkovics vendéglő, éppen államosítás előtt. A háború előtt Pesten egyedül itt lehetett kapni csipszet, csak akkor még rósejbni-nek nevezték. Húsz fillér volt egy adag, amit zsírpapírból készült zacskóba raktak és jól megsóztak. A háború után, némi újjáépítést követve, állóbüfé lett, ahol 3,50-ért akkora adag zónapörköltet lehetett kapni, hogy ember volt a talpán, aki meg tudta enni az egészet.

Most azonban a járda egyik csendesebb részét kisajátította egy amatőr csillagász, aki sötétedés után kihozta távcsövét, felállította, majd ráállította valamelyik égitestre, leggyakrabban a Holdra, és 20 fillérért bele lehetett nézni néhány másodpercre. Első alkalommal, amikor belenéztem, a Hold volt látható, illetve csak egy része az ezernyi kráterrel. A látvány lenyűgözött. Ettől kezdve ide hordtam az összes pénzem, és így ismerkedtem meg a teljes Naprendszer – amatőr látcsővel látható – részével. Attól kezdve, ha apám valamelyik barátja megkérdezte a gyerekek piszkálására évszázadok óta alkalmas kérdést, hogy mi leszek, ha nagy leszek? Azt válaszoltam, hogy csillagász. Ez a véleményem jó ideig meg is maradt, de aztán történt valami. A távcsőre kíváncsiak száma csökkent, aki már látta, több pénzt nem pocsékolt rá. Ezért a pasi készített egy kisebb táblát, amit ráakasztott a távcsőre, és amire iparkodott szenzációkat írni. „Ma este látható a Mars, a vörös bolygó, amelynek felületén csatornákat fedeztek fel világhírű csillagászok. Mivel csatornák maguktól nem keletkeznek, ott is kell lenni embereknek.”  Aztán egyik este megjelent az igazi szenzáció. „Ma este látható a Hold felszíne, ahonnan Bay Zoltán magyar tudós rádióhullámai visszaverődtek először az emberiség történetében. Most először sikerült bizonyítani, hogy a Hold ott van, ahol látjuk. Létezik és nem csak egy optikai csalódás.” Persze a Hold felszínéről nem látszott, hogy radar jeleket lenne képes visszaverni, de a nézők számát megemelte a hirdetés. Én azonban másra figyeltem fel. Rádióhullámok? Azaz fotonok verődtek vissza? És akkor beugrottak azok az olvasmányok, amikkel a légópincében voltam elfoglalva az ostrom alatt. Az atomfizikai fertőzésem felújult és azóta se múlt el. Csillagász nem lettem, ami azt illeti atomfizikus se, de ez egy másik történet.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

29 gondolat erről: „(VM-147) Találkozásom a csillagászattal

  1. Érdekesek ezek az utólag beazonosítható sorsfordító gyermekkori pillanatok. Én kiskoromban “motorcsónakász” akartam lenni. Később mikor megtudtam, hogy ilyen szakma nem létezik, erdész. Ebben nagy szerepe lehetett “közös” nutriavadászatainknak szomszédunkkal Sanyi bácsival. Aztán nagybátyám eldöntötte a sorsom. Maszek szobafestő volt, és mint ilyen az én akkori fogalmaim szerint kő gazdag. Szeretett is ezzel kérkedni. Mikor egyszer segédként a nyári szünetben vele dolgozhattam, hazafele tartva megálltunk egy hangszerbolt kirakata előtt. Látta rajtam, hogy a gitárról nem tudom levenni a szemem. Gondolt egyet, bement, megvette. Nem sok logika van benne, de ezen a ponton dőlt el, hogy villamosmérnök leszek. Hazamentem és elkezdtem tanulgatni a gitáron. Nem akart jól szólni ! Nem volt olyan mint Keith Richards a Szabadeurópa slágerpartijában. Kamaszként természetesen saját tehetségemben eszembe sem jutott kételkedni. Ráfogtam mindent a technika hiányosságaira. Egy ilyen apró akadály nem törhette ketté zenei karrieremet ! Nekiláttam az öreg csöves rádiónkat gitárerősítővé alakítani. Életveszélyes lett a szerkezet, de működött. Nem csak bömbölt a gitár, hanem torz is volt a hang amihez másnak külön torzító kellet, nekem meg alapból megadatott. Zenész persze nem lettem, mert botfülem van, de az elektronikától nem tudtam többé elszakadni.

  2. Villamosmérnök?
    Alig van már villamos…….( 😉

  3. Ez a csillagászat érdekes dolog most nálunk. 8 éves kislányom imádja a csillagokat, nagyon érdekelné, de nem tudok neki segíteni. 🙁
    Vettem egy könyvet, telis tele képekkel, amiben be vannak rajzolva a csillagképek, de hiába keresgéltük egész nyáron, nem tudtuk beazonosítani egyiket sem. Sok órányi kínlódás után a zuram ránézett a könyvre: ez valószínű amerikai, itthon sehogyse lesz jó. 🙁 Most akarok venni egy magyart, hátha…
    Sajnos nincs egy ismerősöm sem, akinek lenne komolyabb távcsöve, a boltban kapható (méregdrága) gyerek “játékszer” meg nem jó semmire.
    Ha lenne egy útszéli csillagász a kislányom is tuti odahordaná nem létező pénzét. 🙂

  4. Nekem a csillagászattal való találkozásom, csak egy darabkát jelent, és jelentett a kirakóshoz..Az élet kirakásához..Vagyis ahhoz hogy a világot,az életet értelmezni tudjam…(Amitől még persze messze vagyok)
    1!
    2000-ben mentem el rendszerinformatikusnak tanulni,és volt több mint 100 óra elektronika benne..Az egyetemről jött egy hobo fószer előadni,(csak leadta a kötelezőt és kész)akkor az a fószer vette észre hogy milyen könnyen megy nekem az elektronika.Még a többieknek,(már aki figyelt)órákba telt egy kapcsolást lerajzolni,vagy kiegészíteni,tovább gondolni,az nekem rögtön ment,és tele rajzoltam a táblát,tovább gondoltam.Mikor letelt a kötelező óra száma,mondta hogy ha végzek itt akkor menjek el az egyetemre villamosmérnökire tovább tanulni.(De azért ez nem volt olyan könnyű dolog,mert nem csak elektronikából áll,ott volt a matematika is,amit ötödik osztályos anyagtól kellett elkezdenem tanulni,napi 12 órai szinten hogy megértsem a dolgokat,és haladni tudjak.Kemény tanulás és sok pénz árán)Aztán vagy 2 éve el akartam menni Debrecenbe elméleti fizikát tanulni,már most majdnem végeztem volna is,de a férjem azt mondta hülyeségre nincs pénze.. Pedig milyen jól elszórakoztam volna .. 🙂
    Gitározni meg zongorázni egy kicsit tudok,18 évesen énekeltem és doboltam egy zenekarban..

  5. 3:
    bebek!
    A csillagképek az asztrológiához tartoznak. A csillagászat asztronómia. Az asztrológia nagyon nem egyenlő az asztronómiával.

    Az északi féltekén mindenki ugyanazokat a csillagokat látja. A déli féltekén egészen más az égbolt. Például nincs göncölszekér, de van dél keresztje, amik természetesen konstellációk, de nem zodiakálisok.

  6. 6 Tibor’bá

    “Az északi féltekén mindenki ugyanazokat a csillagokat látja. A déli féltekén egészen más az égbolt.”

    Csak úgy logikaice, ez elég sarkos kijelentésnek tűnik ! Ott vagyok az egyenlítőnél…felnézek az égre és átlépem. Akkor hirtelen mást látok mint az előző pillanatban ? Gondolom, azért valami kis átmenet, csak van a dologban. 🙂

  7. 7:
    Ezt hívják felénk szőrözésnek. Nyilvánvalóan, csak úgy praktice, Magyarországra és Ausztráliára gondoltam (és a többség így is fogta fel) mert általában ezeken a helyeken fordulunk elő. 😀

  8. bebek, rengeteg ezzel foglalkozó oldalt lehet találni a neten. De ahogy Tibor bá’ is mondta vigyázz, mert az asztrológia és az asztronómia nagyon nem ugyanaz. Ugyanakkor a csillagképeket ismerni fontos, hiszen tájékozódásban (akár egy adott planetáris objektum helymeghatározásához) elengedhetetlen. Az elnevezések is szorosan kapcsolódnak a csillagképekhez. Ezek megtanulásához egyébként egyáltalán nem kell távcső sőt. Ezt inkább távcső nélkül lehet jól gyakorolni. Bármilyen komolyabb atlasz tartalmazza ezt a térképet. Szóval az olyan konstellációakat (csillagképek) tényleg meg kell tanulni, érdemes azt is megtanulni honnan kapta a nevét, (európában leginkább görög mitológiához kötik őket de van más vonatkozású is) A göncölt, oriont, hattyút, nagyon könnyen és hamar megtanulja az ember. Érdemes ezeknek a legnagyobb csillagairól is tudni egy s mást. Például a legfényesebb három csillag, Szíriusz, Vega, (szerintem ezek ismerősen hangzanak) Canopus-ról olvasni aztán megkeresni őket. Filmek is vannak dögivel, akár a youtubon is találhattok, letölthetitek onnan. Csak vigyázzni kell mert ott is sok a szemét. Tehát az ilyen “Niburu”, meg a “bizonyétok az ufók létezésére akik a vegáról jönnek) óvakodni. Ott van még a Wikipédia, nézettek szét a MEK-en és antikváriumokban is. Van egy régi könyv nagyon tudom ajánlani az a címe hogy: “Ég és Föld” talán van már pár dolog amiben a tudomány már sokkal előrébb van azóta de szerintem mire ez a kérdés felmerül a gyerekben már rég érteni fogja az alapvető dolgokat. Ez egy gyönyörű dolog és aki ezeket a dolgokat nem ismeri, nem látja, nem tapasztalja meg az szerintem iszonyú sok mindenről marad le. És most nem is arra a rengeteg lányra gondolok, akik elolvadva hallgatták egy egy csillagos nyári éjszakán hogy mennyi mindent tudok arról amiről másoknak csupán fénylő pontok ott fent. Habár a legtöbb beszélgetés mindíg onnan indult ki: “…igen látom, de az ott nem csillag, hanem egy bolygó..” 🙂

  9. Köszönöm a segítséget!
    Tudom Tibor bá’, de egy nyolc éves gyereknél mindkettő ott indul, hogy szeretném megismerni a csillagokat, nem? 🙂 Aztán majd elválik, hogy mi lesz belőle, asztrofizikus, vagy csillagjós.
    Ha csak 6-7 óra az eltérés, akkor nem értem, miért nem tudtuk használni a könyvet.
    Na, azt hiszem, majd jól kiképzem magam belőle. 🙂

  10. Hát, a csillagjóslásnak vajmi kevés köze van a csillagászathoz bebek. Szóval azért ez némileg a te/ti felelőségetek is hogy már az elején merre indul el a gyerek. Mifelénk van egy mondás, miszerint a tejet a tehénszartól könnyű megkülönböztetni, elválasztani viszont már nagyon macerás dolog. Szóval érdemes az elején figyelni rá, hogy ne keveredjenek össze dolgok.

  11. 10:
    Éreztem, hogy beleesel a csapdába, amit ez a bolond marslakó állított neked. Az amerikaiak ugyanazt az égboltot látják, amit mi. 6-7 órával azért később, mert akkor lesz náluk is sötét és nappal nem látni a csillagokat. Ugyanis a Föld forog saját tengelye körül, méghozzá balról jobbra (ha fent van Észak) és ez is hozzátartozik a csillagászathoz. Nem árt a Földdel kezdeni, majd a Hold, bolygók, Naprendszer, és csak utána kimenni a világűrbe a csillagok közé.

  12. Tibor-ba, a csillagkepeket a csillagaszok is hasznaljak nem csak az asztrologusok! Eleg szegyen lenne egy megfigyelo csillagasztol, ha nem ismerne a csillagkepeket. Ebbe termeszetesen a ‘zodiakus’ csillagkepek is beletartoznak. Ez az a 12 csillagkep, ami az ekliptika sikjaban van, tehat a Nap latszolag vegigvonul bennuk az ev soran.
    Ha valakit erdekel a csillagaszat, nezzen be ide: http://www.csillagvaros.hu vagy a Magyar Csillagaszati Egyesulet weboldalara: http://www.mcse.hu
    Az MCSE (ami a magyar amator csillagaszat egyesulete valojaban) szervez gyerektaborokat is, ahol nagyon sokat lehet tanulni es egy eletre elkotelezette valni a csillagaszattal.

  13. Bebek, és akit érdekelhet azoknak egy könyv, alapmű: Kulin György A távcső világa
    keress rá, itt ott lehet kapni.
    Az alapoktól, a csillagos égen szabad szemmel való tájékozódástól a komoly asztronómiáig , távcső építésig sokminden benne van.

  14. Mellékesen azért szerintem elég szomorú, hogy a csillagászat mint olyan még a huszonegyedik században sem külön tantárgy, sőt valahogy még azt sem érzem, hogy az általános műveltséghez tartozna. Orvostanhallgató exemnek nagyjából annyi fogalma volt erről a témáról mint nekem a húgyúti megbetegedésekről. Elég szomorú hogy éppenhogy csak futólag kapnak a gyerekek erről némi felszínes ismeret. Valaki meg tudja mondani, hogy van ez most? Nem ismerem a mostani rendszert de amikor még nekünk tanították az bizony nagyon siralmas volt. Mint tartamban mind tartalomban.

  15. 15:
    Az én tananyagomban (1940-52) a földraj órákon volt szó róla futólag.

  16. 15: Nem nagyon látom, mi haszna lenne, azon kívül, hogy a gyerekek többségének egy újabb felesleges adag bemagolandót adunk (amiből van így is bőven elég). Akit érdekel, az találhat róla tudásanyagot. Az ég nincs senki elől eldugva, így bárkiben felébredhet a tudásszomj, de mégis viszonylag kevesen pörögnek rá erre a témára.

  17. 17:
    Nem kell azt bemagolni. El kell mondani milyen érdekes és titokzatos a világ, milyen hatalmas, és mennyire kivételezett helyzetben vagyunk benne. Akit ez nem érdekel, abból pláza cica lesz, vagy agyon tetovált biztonsági őr. De aszt ne várd, hogy akármelyik gyerek magától elkezdjen érdeklődni.

  18. Avatar: Kerek perec megmondom neked. Egy volt osztálytársammal beszélgettem, aki ha hiszed ha nem de még mindíg betéve tudja a lábatlani papírgyárról, a ózdi kohászati művekről, a kabai cukorgyárról az 1980-as évekre vonatkozó adatokat. Arról viszont a mai napig fogalma sincs hogy mekkora a hold-föld távolság, melyik bolygó következik sorban egymás után, egymáshoz képest mekkorák, stb… Pedig ezek 1980-óta eltelt 30 év után is mindíg ugyanott vannak, és valószínűleg nemhogy a lábatlani papírgyárat de még jónéhány nevetségesen jelentéktelen földrajzi tényezőt túl fognak élni. Ahogy egyébként meg is előzték őket. Azt mondod, “Az ég nincs senki elől eldugva” hmm… előllem 10 évig el volt amíg Budapesten éltem. És hidd el van akinek fogalma sincs róla hogy mi az a tejút, esthajnal csillag, göncölszekér, fiastyúk…

  19. 19 Csókacsalád

    “előlem 10 évig el volt, amíg Budapesten éltem.”

    Vidéki gyerekként nekem ez valami elképzelhetetlen dolog volt, mígnem előfelvételisként 18 éves koromban katona nem lettem. Volt ott egy pesti srác, művészcsalád sarja, aki maga is kissé művészlélek volt, vagy másképpen fogalmazva, elvarázsolt alak. Nos Ő úgy élte le élete első 18 évét, hogy nem hagyta el Budapestet. Amikor először vezényeltek minket a külső fegyverraktárhoz őrszolgálatra, megkérdezte : Mik azok ott fenn, azok a fényesek ? Nem látott csillagot 18 évig ! Valószínűleg eszébe sem jutott felnézni. Minek ? Nincs ott semmi. Azt máig sem értem, hogy miközben a gimiben tanultunk a csillagokról, bolygókról, hogy nem jutott eszébe legalább egyszer megnézni. Bár tulajdonképpen !…. Az atommagról is tanultunk, és azt sem néztük meg.

  20. Pesten se kell vaknak lenni. Kamasz koromban szombat este rendszeresen lekéstem az utolsó fogaskerekűt, gyalogolhattam fel a hegyre. Téli éjszakákon a közvilágítás mellett is jól lehet látni például az ORION-t, csak fel kell nézni az égre.

  21. Anno még az Urániában – csillagvizsgáló nem mozi – és a Csepeli munkásotthon 50 cm-es távcsövével jókat lehetett csillagászkodni, bemutatókat tartani, le is vizsgáztam, ma már nem sok látnivaló van. Most itt a tanyán semmi fényszennyezés nincs, gyönyörű a csillagos égbolt. Készülök is, ha jön az unokahúgom (10) akkor minden kérdésére tudjak válaszolni.

  22. 16-17 évesen kibéreltem egy 12cm-es orosz távcsövet a helyi kultúrházból. Köszönhetően a helyi kultúrházigazgatónak és polgármesternek 20 év alatt gyakorlatilag mindent leépítettek amiből nem láttak anyagi vagy politikai hasznot. Első áldozata ennek a helyi csillagvizssgáló volt. Mindegy. Kibéreltem, beszereztem egy Messier albumot és nekiláttam megkeresni az abban található objektumokat. Azért megdöbbentő, amikor az ember először látja, és megtapasztalja hogy sok-sok csillag valójában nem is csillag, hanem lapos korongokból álló végtelen halmaz. Megszámlálhatatlanul sok, itt is ott is. Akkor érzi igazán az ember, hogy mennyire végtelenül kicsinyke pont ahhoz képest amiben él.

  23. Egy másik poszt emellett Petráról szól. Amikor ott jártam úgy döntöttem hogy nem megyek vissza a csoporttal a szállodába. Megismerkedtem beduionokkal. Az egyikük, Hassan hollandiában élt és tanult. Meglehetősen jól beszélt angolul. várandós feleségével és négyéves fiukkal éltek Wadi Rum-ban. Két napot töltöttem velük, olyan dolgokat mutatott meg amiket a túristacsoporttal sohasem láttam volna. És ott láttam még valamit amit sem előtte sem utána még soha: A csillagos égboltot az éjjeli sivatagban. Hát srácok az valami brutálisan tiszta.

  24. bebek:

    Star Walk, egy nem túl terebélyes, de nagyszerű letöltés, amely iPhone-on segít ismert vagy kevéssé ismert csillagképeket, konstellációkat felismerni. Pusztán az ég felé kell fordítanunk a telefont, amely érzékeli az irányt és a szöget, így meg tudja mutatni a kijelzőn, hogy épp mit láthatunk az égen. Mutatja a holdfázisokat is. Az iPhone-verzió 3, a kicsit többet tudó iPad-változat 5 dollárba kerül.—–persze ezt nem mindenki használhatja (én sem) , de szerintem nagyon jó lehet.

    Arról jutott eszembe, hogy a http://www.google.com/earth/download/ge/agree.html -ról letölthető egy nagyon jó – gyerekeknek nagyon érdekes – alkalmazás.

    és számtalan nagyon jó dolog, mint pl. a NASA oldala is, található a neten.

    És persze lehet aztán keresni az égbolton a látottakat – vagy fordítva.

  25. Annyira jó volt olvasni ezeket a posztokat. A petrásat is, a kommentekkel együtt *-*
    Csókacsalád, osztom: nincs jobb mint leválni egy kicsit a csoportról és plusz élményeket beszerezni! Valamint igen. A sivatagi csillagos éjszaka egyszerűen nem hasonlítható semmihez. Nem vagyok egy spiritualizmusra hajlamos lélek, de az a látvány egyszerűen spirituális. Mikor ott van a hold is elképesztően közel, és szinte összenyomnak a csillagok..

    Még eszembe jutott, hogy a ma már jófórmán felnőtt kisfiam vagy másfél éves lehetett, amikor Sátoraljaújhelyben voltunk nagymamáéknál. Valami fesztiválról hazafelé kedvünk támadt még kimenni a természetbe. Végigautóztunk egy szerpentinen Mikóháza és Újhely közt. Volt egy tisztás vagy focipálya a falu szélén, ahol kiszálltunk. Nézni a csillagokat. Kisfiam az ölemben, és folyamatosan a csillagokat nézte. (Pesten tényleg nem látszanak igazán). Elragadtatottan szólalt meg: Hogy “jaaaaaj.. mennyi villyany. – Mondom, mit mondtál picim? –“hogy jaj, mennyi lámpa. Na.” 🙂

    De arra is emlékszem, hogy én is egész kicsi voltam, amikor apám a csillagképeket mutatta az égen, kisgöncöl, nagygöncöl, stb.. csodajó volt az is.

  26. 3 Bebek, ajánlom a figyelmetekbe a Magyar Csillagászati Egyesületet (www.mcse.hu)!
    Budapesten már nem sok mindent lehet látni a fényszennyezéstől, de vannak amatőr csillagászok, akik rendszeresen járnak megfigyelni baró helyekre. (Most látom, már Guzzi is írta.)

    Amúgy az, hogy amerikai, nem számít, mert Észak-Amerikából ugyanazok a csillagképek látszanak, mint innen, csak néhány órával később. A déli féltekén persze már más csillagképeket látni, de egy valamirevaló könyvben mindkét félteke benne kéne hogy legyen.

    Ajánlom még a Planetáriumot, mindenféle korosztály számára vannak izgalmas előadásaik, és tényleg lehet tanulni belőle.

    Melike, villamosmérnöki diplomával turkálni lehet a tűrhető állások között. Az elméleti fizika lehet, hogy érdekesebb, de több pénzt nem hoz. Egyébként, ha kifejezetten az elméleti fizika érdekel, mindenféle gyakorlati előny nélkül, abban az ELTE a legerősebb. Amúgy szerintem igaza van a férjednek 🙂

    9: Erről jut eszembe, biztos azért vegák a hinduk meg a buddhisták, mert a vallásuk a Vegáról jött ufóktól származik…

    15: Valaki írta korábban, hogy túl sok felesleges dolgot tanítanak a gyerekeknek az iskolában. Szerintem semmi sem felesleges, de attól, hogy a csillagászat gyönyörű szép dolog, nem biztos, hogy külön tantárgy kellene neki. Szépen megfér néhány órában a földrajz vagy a fizika órákon.

    20: Durva ez a történet. De aki hülye, azon az iskola se segít…
    21: Tiborbá, igen, az Orion még ma is gyönyörű a téli égen, és még Budapesten is látszik néha. De ne felejtsd el, hogy a Te kamaszkorod óta sokszorosára nőtt a fényszennyezés.

  27. 27. Ábel
    “Erről jut eszembe, biztos azért vegák a hinduk meg a buddhisták, mert a vallásuk a Vegáról jött ufóktól származik…”

    Nem minden hindu, buddhista vega. A buddhizmus általában ráépült a helyi vallásra, kultúrára. Pl. a tibeti buddhisták esznek húst, de a mészárost kiközösítik a vallási közösségből, kb. mint régen itt a hóhért. A húst viszont vígan megeszik, ha nem nekik kellett levágni az állatot, mint nálunk a népesség nagyja. 🙂 A hinduizmus nem egységes vallás, nem is tiltja meg a húsevést. A britek nevezték el hindunak mindazokat, ami indiai vallás, de nem keresztény, muszlim, zsidó, buddhista, szikh, vagy dzsaina. Tehát egy bengáli esőerdei nágakultusz ugyanúgy benne van, mint egy letisztultabb brahmanizmus. Az élet tisztelete, a lélekvándorlás szerepel a legtöbb helyi vallásban, ez közvetve vonja maga után a vegetariazmust. Egy-egy kaszt, ha nagyobb presztízst akar magának, akkor több korlátozást vezet be a “tagoknak”. Pl. a szikhek, akik tulajdonképpen 10 millióan egy vallás, kaszt és egy népcsoport egyben, nem vágják a hajukat, nem isznak, nem dohányoznak, nem szívnak hasist, millió egyéb szabályt megtartanak. Emiatt gazdasági erejük növekszik, őket alkalmazzák sofőrnek is. Viszont általában felfuvalkodott hólyagok, megvetik a többieket, hogy azok élvezik az életet. Dzsaina követői még az utat is söprögetik maguk előtt, hogy egy bogárra rá ne lépjenek, néha maszkot is viselnek, hogy be ne lélegezzenek egy szúnyogot. Az agori babák Varanasi környékén ellenben a bűnök elkövetése révén jutnak előre spirituálisan, ezért titokban, és persze illegálisan embert is ölnek, és esznek is belőle.

  28. Szervusztok,

    kezdőknek, akár gyermekeknek is nagyon jó egy binokulár, a klasszikus “kukker” amire gondolunk távcső szó alatt. (a komolyabb refraktorokat, tükrös rendszereket most ne említsük)

    Nagyítása 6-10x, amit még lehet kézből fogni, ennél nagyobb nagyításnál a kézremegés miatt úgyis képtelenség állókép élményével megtartani állvány nélkül.

    Ehhez még hozzá lehet jutni viszonylag olcsón, 10-15 ezer forintos beruházással. Már nagyon sok mindent lehet vele látni az égbolton. Persze ez sem mindegy milyen, bevonatoktól a prizmákon át a fénygyűjtésig itt is előjön a know-how, és van 100 ezerért is műszer, de erre a célra felesleges.

    Azonban nem minden a nagyítás, ami valahogy összeforrt a távcső fogalmával, hogy “minél nagyobb, annál jobb”.
    Vannak objektumok, amelyek épen kis nagyítással látszanak a legszebben. Pl. Gömbhalmazok, nyílt halmazok, de akár a tejút milliónyi csillagporos sávja, amiből tűhegynyi pontokként ragyognak felénk a csillagok. És természetesen a közeli Hold, ami mindig változtatja a fázisait, és a nappal/éjszaka választóvonalon látszanak a kráterek a legkontrasztosabban.
    (azaz ahogy gondolnánk, egy telihold éppen ellenkezőleg, nem alkalmas a holdfelszín tanulmányozására, mert a ragyogó fény plasztikusan elkeni a felszíni kiemelkedéseket.)
    Ha kellően rázás nélkül tartjuk, a Jupiter holdjai is láthatók a bolygókorong mellett, és a legfényesebb Szaturnusz hold is kiszúrható ha szerencsések vagyunk. (attól függően hol tartanak a pályájukon).

    Lehet rajzolni, krátereket, halmazokat, csillag alakzatokat, mit láttunk. Kis észlelőfüzetben meg lehet örökíteni.
    Egyébként az is nagy meglepetést okoz a legtöbbeknek, hogy a csillagok igenis tudnak lenni sárgák, fehérek, kékek, vörösek.
    Később szabad szemmel is kiszúrjuk már. (pl. a Betelgeuse az Orion-ban feltűnően vörös, de sokaknak a mars vörös bogyója is meglepő, hogy ó eddig észre sem vette). Pedig ezek mindig így voltak:-)

    Már ezzel óriási élményt lehet szerezni, és megteremteni a további érdeklődést a komolyabb dolgok iránt. A komolyabban érdeklődőknek még Kulin György fent említett alapműve mellett javaslom az “Amatőrcsillagászok kézikönyve” művet is, abban is nagyon sok minden benne van, teljesen az alapoktól.

    Később nem túl bonyolult műszerekkel és mai CCD érzékelős fényképezőgépekkel egészen elképesztő képeket lehet készíteni, amelyet korábban csak nagy teleszkópokkal tudtak.

    Ami még befolyásolja az észlelést, sajnos az a fényszennyezés.
    (a trivális időjárási körülményeken felül)
    Nagyon sok idős ember számol be “komplett tejútról” ami régen végigsziporkázott az égen, és pl. az Androméda-galaxis is szabad szemes volt valaha, hát ezt ma már legfeljebb sivatagokban vagy távol a városoktól és a fényszennyezéstől lehet tapasztalni, egyre ritkábban a koromsötét égbolton, és persze amikor nincs fent a Hold.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük