(VM-145) You are not a gentleman

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Csütörtökön Gloucester és Ciki élesen ellentétes véleményen volt az angolokkal kapcsolatban. Az egyik szerint toleráns, kedves emberek, a  másik szerint mosolygó ellenségek. Melyik félnek lehet igaza? kezdjük azzal, hogy Mikes György, a magyar származású angol humorista így számol be saját tapasztalatáról a How to be an alien? című könyvében: Some years ago I spent a lot of time with a young lady who was very proud and conscious of being English. Once she asked me – to my great surprise – whether I would marry her. „No,” I replied, „I will not. My mother would never agree to my marrying a foreigner.” She looked at me a little surprised and irritated, and retorted: „I, a foreigner? What a silly thing to say. I am English. You are the foreigner. And your mother, too.” I did not give in. „In Budapest, too?” I asked her. „Everywhere,” she declared with determination. „Truth does not depend on geography. What is true in England is also true in Hungary and in North Borneo and Venezuela and everywhere.” Kerestem a könyv (Anglia papucsban) magyar fordítását, de nem találtam, így kénytelen vagyok ezt az apró bekezdést lefordítani, íme:  „Néhány éve elég sok időt töltöttem egy fiatal hölgy társaságában, aki tudatosan büszke volt angolságára. Egyszer – a legnagyobb meglepetésemre  – előállt azzal, hogy nem lenne-e kedvem elvenni feleségül? Nem – válaszoltam – semmi esetre sem. Az édesanyám sose egyezne bele, hogy egy idegent vegyek el feleségül. A hölgy meglepetten nézett rám, némi felháborodással vont kérdőre – Én lennék idegen? micsoda butaság, én angol vagyok. Te vagy idegen, és az édesanyád is. – nem adtam fel – még Budapesten is? – tettem fel a kérdést. – Mindenütt – jelentette ki határozottan. – A valóság független a földrajzi fekvéstől. Ami igaza Angliában, az igaz Magyarországon is, és Észak Borneóban és Venezuelában, és bárhol.”

Amikor először olvastam a könyvet, vagyis 1949-ben, mert a könyv az iskolában menő volt a disszidálni készülő zsidó családok gyermekei körében, az érthetetlennek talált bekezdések miatt hamar feladtam az olvasását. Nem kellett tíz évet se várnom, amikor nem csak értelmessé váltak a sorok, de Mikes hunglish humorát kifejezetten megkedveltem, igaz angolul olvastam a művet, és naná, hogy szerintem Mikes kurvára fején találta a szöget, csak még azt nem tudtam, hogy mennyire.

Az első házasságom minden volt csak szerelem házasság nem. Éppen ezért a papírforma szerint sikerre lett volna ítélve. Érdekházasság volt az a javából. Nekem jól jött egy stabil partner az ausztrál nőhiányban, neki pedig jól jöttem én, mert tudta, hogy vissza akarok települni, ő pedig nem akarta  visszafizetni az igen tetemes diákhitelt, amit az állam tanulmányai alatt folyósított. Eljött tehát velem a harmadik világ Magyarországába, de egy másodpercig se felejtette el, hogy ő angol (bár dán és német származású ausztrál volt, de lélekben természetesen angol, végül is God save the queen). Ez nem lett volna különösebben baj, ha figyelembe vette volna azt az angol közmondás, hogy „When in Rome do as the romans do”  (Ha Rómában vagy tégy úgy, ahogy a romaiak). Az angol szólásmondások könyve útba is igazít: It is polite, and possibly also advantageous, to abide by the customs of a society when one is a visitor. (Udvarias, és valószínűleg előnyös is, egy olyan társadalom szokásainak engedelmeskedni, amely vendégül lát) De nem vette figyelembe.

Azt mindenki tudja, hogy Londonban az emberek önként sorba állnak a busz megállóban, és a buszra érkezési sorrendben szállnak fel, illetve maradnak le és mennek a következővel. Budapesten pedig könyökölve tolakodnak, hogy felférjenek és minél jobb helyet kapjanak, lehetőleg ülőhelyet. Ez a kis összemérés természetesen ezer más aprósággal jár együtt, amit gyűjtőnévvel „kultúrának” nevezünk. Azt pedig mindenki tudja, hogy én magyar vagyok, belenőve a magyar kultúra kellős közepébe. Az meg már csak természetes, hogy idehaza én is tolakodok a megállóban, különben csak a garázsmenetre tudnék felszállni. Miközben nejem előkelően átnéz az emberek feje felett és azt várja, hogy én tegyem lehetővé, hogy vér vesztesség nélkül valahogy ő is felférjen a buszra. És amikor már ő maga is biztonságban volt, hangosan megjegyezte, nyomatékkal, a gyermekek előtt, hogy „you are not a gentleman” és elvárta hozzá, hogy földig érezzem magam lesújtva. Ehelyett minden alkalommal válaszoltam „sose állítottam, hogy úriember vagyok”.

Ezt a játékot minimum 20 éven át folytattuk, vagyis pont a gyerekek felcseperedése alatt. Az már csak hab volt a tortán, hogy a gyermekeim a szívós agymosás miatt szentül meg vannak győződve arról, hogy az apjuk egy bunkó, miközben az édesanyjuk egy igazi angol lady. Tényleg az, de nem a magyar értelmezés szerint, hanem úgy, ahogy Gloucester gondolná.

Idő közben egy társunk elküldte az Anglia papucsban magyar fordítását, amit maga Mikes György készített, Íme a szóban forgó bekezdés Mikes szerint: Néhány évvel ezelőtt sok időt töltöttem egy fiatal hölggyel, aki nagyon büszke volt angol voltára. Egyszer legnagyobb meglepetésemre megkérdezte tőlem, hogy hajlandó lennék-e elvenni feleségül. Nem – válaszoltam –, nem lennék hajlandó. Édesanyám sohasem egyezne bele, hogy foreignert vegyek feleségül. Meglepetten meredt rám, és bosszankodva felelte: „Foreignert? Micsoda csacsiság. Én nem vagyok foreigner. Én angol vagyok. Te vagy a foreigner. Meg a mamád is az.” Nem adtam be azonnal a derekamat: „Budapesten is?” – kérdeztem. „Mindenütt” – felelte elszántan. „Az igazságnak semmi köze a földrajzhoz. Ami igaz Angliában, az igaz Magyarországon és Borneóban és Venezuelában is.”

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

24 gondolat erről: „(VM-145) You are not a gentleman

  1. A gyerekek sok mindent benyalnak gondolkodás nélkül, aztán később, amikor felcseperedve ők is eljátsszák a hasonló szerepeket, akkor értékelnek át sok mindent.

    Esetleg meg lehetett volna próbálni, átültetni az ő elképzeléseit a gyakorlatba, így rendszeresen lemaradtatok volna pár buszról, vagy állva utaztatok volna. Egy idő csak megunta volna, és megkért volna rá, hogy légy oly kedves, és törd át a tömeget!

  2. Tibor bá’!
    „you are not a gentleman” Ilyet mondtak neked? Épp a feleséged? Ezt te eltűrted? Szabad téged sértegetni? Eltűröd mástól is? Tőlem is? Sértegethetlek? 🙂 🙂

  3. 1:
    Teljesen igazad van, de a férfi nem így van programozva, ezt te is tudod. A 10 körmömmel kapartam ki mindent nekik.

    2:
    Először is viccesen mondta (de komolyan gondolta), másodszor engem nagyon lehet sértegetni, mert pontosan tisztában vagyok „értékeimmel” és a sértegetést leszarom. Itt a blogon nem engedem a sértegetést, de nem magamat védem, hanem az „intézményemet”. tehát, ha sértegetni akarsz, akkor légy szíves E-mailben. 😀

  4. Érdekházasság?És még én gondolom magam pragmatikus embernek:)))
    Tibor bá’, véletlenül nem vagy te Skorpió? :))

  5. 3 Tibor bá:
    Miért kellene téged sértegetni?
    Volt itt pár nagyon barom hozzászóló, de 95 %-ban már lekoptak.
    Csak annyi volt a hibád, hogy teret adtál nekik.
    Egyébként párszor jelentősen megváltoztattad a világról alkotott véleményedet.

  6. 5:
    Nem maguktól kaptak le! 🙂

    Meg tudnál nevezni egy megváltoztatott véleményt? Nem állítom, hogy ilyen nem lehet, mert csak a szamár csökönyös én nem, de azért érdekelne.

  7. Ó a boldog együgyűség Tibor bá’ sokszor nagyon kellemes tud lenni! 🙂
    Mint már írtam, ötven évesen, nyelvtudás nélkül jöttem ki, ráadásul akkora nyelvérzékkel, mint amennyi egy naposcsibének van. 🙂
    Olvasom, beszélem is valamelyest az angolt, de azokban a magasságokba, ahol te leledzel nyelvtudásban, föl sem látok.
    Így tehát érzékelem az angolokat, ha udvariasak, türelmesek, előzékenyek, de ha a mondandója mögöttes tartalmat takar, azt már nem. Így élhetek boldog tudatlanságban. 🙂
    (Megjegyzendő, az Angolok, a Magyarokkal ellentétben, ezt nem használják ki!)

    Ez otthon is működik, kipróbáltam. Kocsival, Pesten keresztül mentémben, eléggé el nem ítélhető módon oldottam meg egy közlekedési szitut, türelmetlen voltam, fáradt, mielőbb haza szerettem volna jutni, megállított a rend szigorú őre.
    Odaadtam a jogsimat, mivel nem szúrta ki, hogy Gyula keresztnév angolországban nem sűrűn fordul elő, így nyugodtan értetlenkedhettem angolul. Mondanom se kell, felettébb udvariasan, elengedett! 😀

  8. (Én is voltam az éven 2 hetet Londonban,és ugyanezt tapasztaltam,ezt a kúltúrált viselkedést,ez így igaz)
    Valahogy az utolsó mondatot félbehagytad Tibor bá..Mit akarsz mondani?
    Hogy kúltúráltan viselkednek,de ha az érdekeik az életben éppen úgy kivánják, el is tapossák az embert?Abban a pillanatban már nem olyan kúltúráltan viselkednek?.. 😮

  9. Lehet, hogy azért hagyta figyelmen kivül, hogy „When in Rome do as the romans do” mert ez nem egy angol, hanem egy latin mondás.
    Szent Ambrus tanácsolta Szent Ágostonnak: „Si fueris Romae, Romano vivito more; si fueris alibi, vivito sicut ibi”
    (Amikor Rómában vagy, élj úgy ahogy a rómaiak, amikor máshol vagy, élj ahogy az ottaniak élnek.)

  10. Minden elismerésem, most találtam rá az ön blog bejegyzéseire, és nagyon sok hasznos informácciót találtam ami lehet néha csak felvetés de akkor is sok sok valóságalapja van és bekövetkezhet vagy már bekövetkezett! Végre egy olyan oldal ahol összeszedi valaki a természettel kapcsolatos globális változásokat! Még egyszer minden elismerésem és így tovább Tibor’bá :)!!!

  11. 8:
    Pontosan ezt akartam mondani.

    9:
    Szerintem lefelejtetted a szmájlit!

    10:
    Peti! Itt tegeződünk. 🙂 Ja, különben köszi, ez mindig jól esik. 😉

  12. Tibor bá! Te nem tudod, hogy minden nő speciális?

  13. 12:
    Nem speciális, specialista, az érdek érvényesítés specialistája.

    És nem teszek ki szmájlit.

  14. Nem, nem! Speciális! Csak Te esetleg ezt nem tudod. Még.

  15. 14:
    Az egyik ilyen specialista néhány évtizede azt mondat nekem, hogy minden nő ugyanazt akarja, csak mindegyiknek más a trükkje. Még olyan is van, aki a hűséget vagy az őszinteséget választja, mint követendő stratégiát. Látod, ennek a csajnak az volt a stratégiája, hogy úgy tett, mintha férfi párti lenne, és kiárusítaná a nőket.

  16. A részleg
    magyar-román filmdráma 1995
    rendező: Gothár Péter
    író: Bodor Ádám

    nagyon jó film!

  17. Teljesen komolyan írod. Mintha elhitted volna, hogy ő már csak tudja!
    Mindkét térfélen van elég sok specialista, az igaz.
    Csak kérdés, ha a nők mindegyike ugyanazt akarja, akkor a férfiak mit akarnak?

  18. Az egyik első Sziget fesztivál szlogenje volt, hogy:
    „Te is más vagy, te sem vagy más.”

  19. 18.
    igen.
    Azért a filmet mindenkinek ajánlom, aki még nem látta.

  20. A részleg megtalálható:

    youtube.com/watch?v=19mI1LqKGkc

  21. Hát, az angol igen komoly népség.
    Vidéki pubból este simán kirugtak egy lánnyal, pedig csak kólát kértünk, de még éppen nem volt 17, holott az itthon már erősen „golyóérett”.
    Londoni szkínheadkocsmában pedig már a második sör után meg akartak verni, hiába voltan pacekra teljesen odaillő. Itthon ilyen még nem volt, tehát „rosszabbak”, mint a magyarok. 🙂

  22. 17!
    Teljesen mindegy hogy a férfiak mit akarnak..
    A férjem egyszer azt mondta,(és igaza volt)
    „A férfiak otthon is ,és a munkahelyen is csak egy rabszolgák..”

  23. 17:
    A férfiak dugni akarnak (mintha nem tudnád 😀 ) és nem érdekli őket, hogy annak mi az „ára”. Ezzel a nők tökéletesen tisztában vannak és alaposan ki is használják. – Kérdezhetsz nehezebben is. 😀

    22:
    Ezt becsülöm benned mellike, hogy piszok őszinte vagy.

  24. 23. Tibor bá!

    Mindennek lehet ára, csak a dugásnak ne legyen?

    Egyébként jól tudod, hogy a nők nem csak megkérik a dugás árát, de közben csak úgy kedvtelésből mosnak, főznek, gyereket nevelnek, takarítanak ………………………………………………………………………………………., és akkor mennyit is várnak el ellentételezésként a „rabszolgáktól”?

    Van egy mini 90 éves majdnem szomszédom, egyedülálló férfi. Kinézte magának a szintén az utcában lakó 70+ egyedülálló nénit magának, hogy olyan jó erőben van, lenne e netán a felesége? Válasz: -Mit képzel ez a …., hogy így akar ingyen cselédet? Hiába is ecseteltem a társaslét előnyeit. A néni kitartott a véleménye mellet, és igazat kellett neki adnom.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük