(VM-141) Nyelvében él a nemzet

Tibor bá’ vissza a múltba online

Az első feleségemnek 1958-ban udvaroltam és persze Melbourne-ben. Minden egyes találkozó előtt gondosan preparáltam a mondanivalómat, miután az elején alaposan ráfáztam a „propose” szóval, amit én „javasolni” értelemben alkalmaztam, holott (akkoriban és ott, nők között) elsősorban „házassági ajánlat” értelemmel bírt. Az „I propose” kezdetű mondatommal egy film megnézését kívántam javasolni, helyette megkértem a csaj kezét. Általános röhögés. Huszonévesen piszok szar leégni. Szóval preparáltam-preparáltam, de bőven követtem el még hibákat. Egy alkalommal arra kértem partnernőmet, hogy ne haragudjon rám (valamiért), és természetesen a „angry” szót használtam, mert az aztán tévedhetetlenül azt jelenti, hogy „mérges”. „Please  don’t be angry with me” Hát igen, azt jelenti, ne légy rám mérges, de nem elég finom kifejezés. Otromba, durva, udvarlás közben nem alkalmazható, helyette a „to be cross” illetve „I am cross with you”. Erre csak azért tértem ki, hogy jelezzem a finomkodás mértékét. Több mint 10 évvel korábban az iskolatestvérek internátusában a legdurvább kifejezés „menj a szégyenbe” volt az akkor „menj a francba”, manapság „menj az anyád picsájába” helyett. Az 1950-es években bár tudtam, mint jelent a „fuck” de soha nem használtam és mástól se hallottam, hogy használta volna. Így aztán jócskán meglepődtem, amikor a rendszerváltás után újra rám szakadt az amerikai kultúra, a percenként 13 fuck-kal együtt. Nagy élmény, de inkább hatalmas meglepetés volt. Változik a világ, változik a nyelv, vagy talán pont fordítva.

Az 1970-es évek elején egy közlekedési rendőr leintett, nem ok nélkül, kihágtam. És akkor a rend őre imigyen szólalt meg „Bassza meg, itt nem lehet balra nagyívben befordulni.” Igaza volt, de egy hivatalos közeg hogy a fenébe használhat ilyen szót, egy vadidegen állampolgárral szemben? Nyilván eszébe se jutott, hogy ezt talán másképp kellene megfogalmazni.

Ez természetesen nem országos jelenség, nemzetközi, legalább is a fehér emberek keresztény világában.  Egyszerűen elkurvultunk, nem adunk egymás semmi tiszteletet, ocsmány szavakat használunk finomkodás helyett. Egyszerűen átestünk a ló másik oldalára. Apámék fiatal korukban, ha megláttak egy női bokát, izgalomba jöttek. Nekem ennél azért lényegesen több kellett, de a csupasz női kebel megtette a hatását. Kukkerrel lestük a Császár-fürdő női napozóját a domboldalról. Ma ez már banális erőlködésnek hat. Nagyapán házasság nélkül nem juthatott szexhez. Apámék, ha teherbe ejtettek egy nőt, a házasság kötelező volt. Az én időmben az abortusz természetes fogamzásgátlóként volt alkalmazva, ingyenesen. Manapság rögtön az első nap „védekeznek”. Fontos mellékkörülmény, mert második nap rendszerint nincs. 😀 Csak tudnám, hol van az út vége!

__________________________________________________________________
__________________________________________________________________
__________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

6 gondolat erről: „(VM-141) Nyelvében él a nemzet

  1. Nyelvében él a nemzet, de nyelvével még senki sem nemzett.

  2. Nekem egyszer 12 whisky-t fizettek az ír kollégák Londonban.
    Azt mondták, én meg merem mondani a nagyfőnöknek amit senki más.
    A titok a “magyaros” kiejtésben volt.
    Rendszergazdaként dolgoztam, és a főnökok mindig új bizarr ötletekkel álltak elő, és próbáltak rávenni hogy valósítsam meg őket.
    Mindig úgy kezdték, hogy “- Can we have a system what doing this or that…”
    A válaszom általában az volt, hogy “No, You can’t…” jó erős magyaros “a”-val a közepén. Jó sokára, kocsmai italozás közben világosítottak fel, hogy a magyarosan ejtett “can’t” angolul a “cunt”-nak felel meg, ami ugye pinát jelent és az egyik legerősebb szitok, amiért minimum késelés jár.
    Mondták, hogy az irodában csendben fájósra röhögték az oldalukat miközben én fapofával a főnök szemébe mondtam hogy “te pina”…

  3. 4:
    Senkineke nem javítom ki a magyar szövegét, mert magyarul mindenki tud, de az angollal más a helyzet. tehát…
    what = that is (that’s) – a többi OK.
    A “cunt” sztori jópofa, de el lehet kerülni a bajt. Az amerikai úgy ejti ki, hogy KENT (jól medghúzva az E-t). Az angol KÁNT, a pina pedig KANT.
    Különben Laurence Olivier szerint a magyarok nem beszélik az angolt akcentussal, hanem akcentust beszélnek angolul. . Nyugi, én se vagyok kivétel.

  4. A Monty Python-féle jelenetet ismeritek, ahol a magyar pasi (John Cleese) szótárral a kezében bemegy a dohányboltba? 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük