Tibor bá’ vissza a múltba online

Már a könyökötökön jön ki, hogy 9 és 14 éves korom között a Szent Jóskában raboskodtam paptanárok kezei között. Az utolsó év (1946/47) meglehetősen úri-buli volt, egyfelől mert utolsó évesek voltunk, másfelől mert a háború végére fellazultak a fegyelmek, és azt egy-kettőre nemigen lehet visszacsinálni. Ráadásul az épületet hülyére bombázták, a fele nem is működött, például a kápolna. És nemigen volt főzéshez nyersanyag. Ebből az következett, hogy a nagyobb bentlakóknak megengedték az otthon alvást, ha történetesen pestiek voltak, mint például én. Visszaemlékezéseim szerint addigra már annyira megedződtem, hogy az otthonalvás lehetőségébe nem ugrottam bele két lábbal. Ha úgy jött ki a lépés, akkor bent aludtam. Nem „rabság” az, ami nincs rád erőszakolva. Atán voltak olyanok, akik a háború alatt is „bejárók” voltak. Ilyen volt például Renkei (Reifeld) Péter, akik két utcával laktak arrébb a Kis Svábhegyen, és csupán azért íratták be ide, mert ez volt a legközelebbi iskola. Különben is gyárosok voltak a szülők, jó gazdagok, aminek minden jele Peti arcáról sugárzott. Ő volt az, aki magyar órára behozta a család Ady összes verseit, és megkérdezte a paptanártól, hogy Ady Endre miért hiányzik a magyar könyvből, mert valóban hiányzott. Erre a dühös Paszkál testvér elmondta, hogy Ady 1) hazaáruló, 2) kommunista, 3) istentagadó, 4) vérbajos. Ez utóbbi nagy hiba volt, mert a többség nem tudta, hogy az meg mi, és ebből lett egy kis felfordulás. A végén a jó öreg pedagógus úgy látta jónak, ha Peti felolvashat egy verset, amit majd megvitatunk. De hiszen, Peti csak erre várt, mert előre kinézett magának egyet, egy jó húzósat, de nem olvashatta végig, mert botrányba fulladt az egész.

Peti destruálása azonban ebben koránt se merült ki. Nővérei amerikai katonákkal „mászkáltak” (persze, mert az egész háború alatt angolul tanultak magán úton), aminek direkt következménye volt az a rágógumi, amit Peti óra alatt rágott. Majd miután elvesztette ízét, átadta a padtársának, aki rágta tovább, majd tovább adta a legjobb barátjának. Úgy, mint a csön-csön gyűrű, arany gyűrű – ez a gumi körbejár. Aztán a gumi be lett tiltva, ami a dolgot csak izgalmasabbá tette, mert rágás nélkül kellett rágni, ami nem egy könnyű mutatvány.

Szóval ekkor már 13 évesek voltunk, és itt-ott már magunkhoz nyúltunk (lingó katilikó), ami természetesen halálos bűn. Mivel ezeket meggyóntuk, tanáraink azonnal értesültek róla. Így aztán az egyik osztályfőnöki órán placcra került az önfertőzés. Elég szemét egy kifejezés, de furcsa módon azonnal kapcsoltunk. Szóval megtudtuk, hogy ez nem csak halálos bűn (minden bűn, ami kellemes), de egyúttal garancia arra, hogy gerincsorvadást kapjunk. Igaz, nem azonnal, mert akkor már az egész osztály verte, és még senki se sorvad, de ami késik, az nem múlik. Vertük tovább, de közbe remegtünk a félelemtől, hogy isten mikor küldi már ránk azt a gerincsorvadást. Szóval ebben a felfokozott állapotban Renkei az egyik osztályfőnöki órán bejelentette, hogy az orvos nála fitymaszűkületet diagnosztizált, aminek különböző fokozatai vannak. A súlyos eseteket műteni kell, a kevésbé szűk fitymákat viszont elég óránként egyszer-kétszer (esetleg többször) felhúzni-lehúzni, és ezzel átadott egy hivatalos orvosi véleményt az osztályfőnöknek. Majd farkas szemet néztek, amire ez a pimasz Renkei közölte, hogy neki óránként ki kell menni a vécére fitymahúzogatás végett. Persze röhögött az osztály, az osztályfőnök pedig olyan vörös lett, mint a főtt rák. Érdekes látvány volt, mert a fekete reverenda felső részén széles fehér gallérban végződött, amiből egy vörös fej nyúlt ki.

Mindegy, ezzel a pimasz, dúsgazdag zsidóval, még az egyház is kivételez, papi felügyelet mellett verheti a farkát – szólt az osztály közvéleménye.

Mivel azonban abban az osztályban mindenki 1933-ban született, amikor is minden zsidó csecsemőt körbemetéltek, a dolog valahol sántított. Renkei vagy nem volt zsidó, ami kizárt. Vagy olyan előkelő és gazdag zsidók voltak, hogy már 1933-ban is tudták mi következik, körbemetélés helyett a keresztelés mellett döntöttek. Illetve, nem is volt fitymája, az egészet azért találta ki, hogy a valós tényeket elködösítse, vagy csupán jó heccnek találta a dolgot. Az igazi okot máig nem derítettük ki, de – ésszerű sejtésem szerint – már nem is fogjuk. Renkei Peti 56-ban Amerikába távozott, ahol egészen fiatalon beszerzett magának egy helyes ki agydaganatot, amit nem szokás túlélni. A kapuban ácsorgó Szent Pétert pedig egyáltalán nem érdekli, hogy a színe elé kerültnek van-e fitymája, vagy nincs. A halála után mindenki egyforma.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________