(VM-135) Szűkül a fityma

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Már a könyökötökön jön ki, hogy 9 és 14 éves korom között a Szent Jóskában raboskodtam paptanárok kezei között. Az utolsó év (1946/47) meglehetősen úri-buli volt, egyfelől mert utolsó évesek voltunk, másfelől mert a háború végére fellazultak a fegyelmek, és azt egy-kettőre nemigen lehet visszacsinálni. Ráadásul az épületet hülyére bombázták, a fele nem is működött, például a kápolna. És nemigen volt főzéshez nyersanyag. Ebből az következett, hogy a nagyobb bentlakóknak megengedték az otthon alvást, ha történetesen pestiek voltak, mint például én. Visszaemlékezéseim szerint addigra már annyira megedződtem, hogy az otthonalvás lehetőségébe nem ugrottam bele két lábbal. Ha úgy jött ki a lépés, akkor bent aludtam. Nem „rabság” az, ami nincs rád erőszakolva. Atán voltak olyanok, akik a háború alatt is „bejárók” voltak. Ilyen volt például Renkei (Reifeld) Péter, akik két utcával laktak arrébb a Kis Svábhegyen, és csupán azért íratták be ide, mert ez volt a legközelebbi iskola. Különben is gyárosok voltak a szülők, jó gazdagok, aminek minden jele Peti arcáról sugárzott. Ő volt az, aki magyar órára behozta a család Ady összes verseit, és megkérdezte a paptanártól, hogy Ady Endre miért hiányzik a magyar könyvből, mert valóban hiányzott. Erre a dühös Paszkál testvér elmondta, hogy Ady 1) hazaáruló, 2) kommunista, 3) istentagadó, 4) vérbajos. Ez utóbbi nagy hiba volt, mert a többség nem tudta, hogy az meg mi, és ebből lett egy kis felfordulás. A végén a jó öreg pedagógus úgy látta jónak, ha Peti felolvashat egy verset, amit majd megvitatunk. De hiszen, Peti csak erre várt, mert előre kinézett magának egyet, egy jó húzósat, de nem olvashatta végig, mert botrányba fulladt az egész.

Peti destruálása azonban ebben koránt se merült ki. Nővérei amerikai katonákkal „mászkáltak” (persze, mert az egész háború alatt angolul tanultak magán úton), aminek direkt következménye volt az a rágógumi, amit Peti óra alatt rágott. Majd miután elvesztette ízét, átadta a padtársának, aki rágta tovább, majd tovább adta a legjobb barátjának. Úgy, mint a csön-csön gyűrű, arany gyűrű – ez a gumi körbejár. Aztán a gumi be lett tiltva, ami a dolgot csak izgalmasabbá tette, mert rágás nélkül kellett rágni, ami nem egy könnyű mutatvány.

Szóval ekkor már 13 évesek voltunk, és itt-ott már magunkhoz nyúltunk (lingó katilikó), ami természetesen halálos bűn. Mivel ezeket meggyóntuk, tanáraink azonnal értesültek róla. Így aztán az egyik osztályfőnöki órán placcra került az önfertőzés. Elég szemét egy kifejezés, de furcsa módon azonnal kapcsoltunk. Szóval megtudtuk, hogy ez nem csak halálos bűn (minden bűn, ami kellemes), de egyúttal garancia arra, hogy gerincsorvadást kapjunk. Igaz, nem azonnal, mert akkor már az egész osztály verte, és még senki se sorvad, de ami késik, az nem múlik. Vertük tovább, de közbe remegtünk a félelemtől, hogy isten mikor küldi már ránk azt a gerincsorvadást. Szóval ebben a felfokozott állapotban Renkei az egyik osztályfőnöki órán bejelentette, hogy az orvos nála fitymaszűkületet diagnosztizált, aminek különböző fokozatai vannak. A súlyos eseteket műteni kell, a kevésbé szűk fitymákat viszont elég óránként egyszer-kétszer (esetleg többször) felhúzni-lehúzni, és ezzel átadott egy hivatalos orvosi véleményt az osztályfőnöknek. Majd farkas szemet néztek, amire ez a pimasz Renkei közölte, hogy neki óránként ki kell menni a vécére fitymahúzogatás végett. Persze röhögött az osztály, az osztályfőnök pedig olyan vörös lett, mint a főtt rák. Érdekes látvány volt, mert a fekete reverenda felső részén széles fehér gallérban végződött, amiből egy vörös fej nyúlt ki.

Mindegy, ezzel a pimasz, dúsgazdag zsidóval, még az egyház is kivételez, papi felügyelet mellett verheti a farkát – szólt az osztály közvéleménye.

Mivel azonban abban az osztályban mindenki 1933-ban született, amikor is minden zsidó csecsemőt körbemetéltek, a dolog valahol sántított. Renkei vagy nem volt zsidó, ami kizárt. Vagy olyan előkelő és gazdag zsidók voltak, hogy már 1933-ban is tudták mi következik, körbemetélés helyett a keresztelés mellett döntöttek. Illetve, nem is volt fitymája, az egészet azért találta ki, hogy a valós tényeket elködösítse, vagy csupán jó heccnek találta a dolgot. Az igazi okot máig nem derítettük ki, de – ésszerű sejtésem szerint – már nem is fogjuk. Renkei Peti 56-ban Amerikába távozott, ahol egészen fiatalon beszerzett magának egy helyes ki agydaganatot, amit nem szokás túlélni. A kapuban ácsorgó Szent Pétert pedig egyáltalán nem érdekli, hogy a színe elé kerültnek van-e fitymája, vagy nincs. A halála után mindenki egyforma.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________

16 gondolat erről: „(VM-135) Szűkül a fityma

  1. szeretem a régi sztorijaidat, ezen is jót mosolyogtam.. megboldogult nagymamám volt az, aki sokat mesélt a régmúltról, de inkább a falusi lét öröméről-bánatáról, nagyon szerettem..
    még csak annyit, halála után nem mindenki egyenlő 😛

  2. 1:
    A halott oldaláról nézve, azt hiszem IGEN.

  3. Van egy osztálykép egy régebbi VM posztnál, talán a gyerekkor vége a címe. Ott látható Paszkál testvér, meg a többi nevelő atya, és Tibor bá’ ahogy grimaszol. Azon a képen melyik az az Petigyerek? 🙂

    Rágógumi.. anyám egy amerikás csomagból kapott nejlonzacskóval vágott fel.Abba volt valami csoki meg rágó csomagolva. Vagy három évig abban hordta az uzsonnáját iskolába, míg a többiek sima újságpapírban. Ez rettentően menő dolog volt 😀

    Papok és az „önfertőzés”.. ha belegondolunk, roppant kísértésnek vannak kitéve a cölibátusban élő gyóntatópapok..Vagy voltak régen, nem tudom hogy az ilyen dolgokat szokás e manapság még meggyónni, vagy kiteregetni a pap előtt. Akárhogy is, nekem kissé fülledt a helyzet elképzelve.. A pap bent ül a kis sötét levegőtlen gyóntatófülkében, és még a szende apácák is meggyónják neki,hogy ” Vétkeztem atyám magammal, parázna gondolataim vannak, folyamatos kísértésben égek.. büntetést éredemlek…”
    Abba belegondolni is rossz, hogy 13 éves kisfiúknak is be kell erről számolni.. Vagy paptársaknak egymásnak ha gyónnak…
    „kísertésben égek, a múlt héten X-szer estem bűnös gondolatokba , stb stb..” Nem lenne csoda, hogy ezek után a kiéhezett felajzott papok felhúzott reverendával kergessék egymást a vastag kőfalak között…. vagy az apácákat jobb esetben és nem a kiskamaszokat..

    Nektek nem tűnt furának hogy egy felnőtt férfiembernek a micsodátokról és az azzal végzett tevékenységről kell beszélni? Mellesleg a Petigyerek egész biztos hogy heccből és dafkéból csinálta, de az orvos is nagy állatarc lehetett, amikor megírta a gyereknek az iskolai javaslatot, szintén heccből 😀

  4. Amúgy meg hehe. Értem a szisztémát, addig kell kinyomatni az összes ilyen posztot, amíg Gedeon nyaral. Stimm 😀

  5. 4: „a kis sötét levegőtlen gyóntatófülkében”
    Mit kerestél te gyóntatófülkében? 🙂

    Amúgy az én hitem is akkor kezdett erodálódni, mikor – némileg később – rájöttem, mi a fenét akart kihúzni belőlem elsőáldozó koromban a pap, amikor a „hús bűnéről” faggatott, de egyértelműen nem a pénteki böjt megszegése volt a téma… Pedig már nem is volt fiatal a pap. 🙂
    Így mindenesetre sikerült elérnie, hogy az első gyónásom az utolsó is lett egyben.
    Igaz, azóta nem is vétkeztem. 😉

  6. 7: Én meg szexet láttam a tv-ben. De az nem volt egészen olyan… 🙂

  7. Mi történt Tibor bá’ elhatároztad, hogy kissé gyéríted az olvasóid számát? Pesszárium, szűkülő fityma, izgalmasabbnál izgalmasabb téma… Netán megártott az évfordulós ünnepség, vagy ilyen melegben nem jut semmi „más” az eszedbe?

  8. 4: Nejlonzacskóval menőzni… 🙂
    Hát igen, vannak dolgok, amik gyorsan vesztenek az értékükből ahogy már nem számítanak újdonságnak/ritkaságnak.
    Pl. 150 éve 3. Napóleon tartott egy bankettet, ahol azzal kápráztatta el a vendégeket, hogy a legmegbecsültebbek alumínium evőeszközökkel fogyaszthatták el a vacsit, míg a többieknek be kellett érni közönséges arany evőeszközökkel… 🙂

  9. 4: Dorka, a doki nem állatarc-ságból írta fel a penzumot, a húzogatás az egyik lehetőség, a metszés a másik a szűkület megszüntetésére. én lehet nem tartottam be, mert metszés lett a vége 🙂

  10. 10: Nekem van egy III. Napoleonos alumínium érmem.
    Szívesen becserélem egy napoleon aranyra… 🙂

  11. 9:
    Az olvasói létszám növelése terén nem vagyokl érdekelt. Akinek nem kellek le is út, fel is út. Különben a pesszáriumot Dorka (egy olvasó) kedvéért tettem fel. Egy másik olvasó (Kyra) kedvéért pedig megindoklom. 😉

  12. 13: „Különben a pesszáriumot Dorka (egy olvasó) kedvéért tettem fel.”

    Azt hiszem, a pesszáriumot inkább Dorkának kellett volna feltennie… 🙂 🙂

    Tibor bá’: EGY

  13. ….megint egy igazi hamisíthatatlan Antalffy gyöngyszem …gratulálok ..kurvajó….tényleg ….

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük