Tibor bá’ vissza a múltba online
1948-ban, 15 éves koromban felvettek a Bolyai János Textilipari Technikumba, ami akkor nagyon menő volt. Több mint tízszeres volt a túljelentkezés. A felvételi vizsgán nem az dőlt el, hogy kit vesznek fel, hanem az, hogy kit egészen biztos nem. Azokat az időket nevezi a történelem „Koalíciós időknek”. A négy nagy párt: Kisgazdapárt, Nemzeti Parasztpárt, Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt mandátum számának megfelelő arányban állhatott a felvételt nyerők mögött. Nekem parasztpárti hátszelem volt. A zsidókat a Szocdem párt nyomta, a ferencvárosi prolikat a Kommunista Párt, a Parasztpárt a „népi” származásúak mögött állt, a Kisgazdapárt pedig az antikommunistákat/burzsuáziát képviselte. Engem természetesen a Parasztpárt „szponzorált”. Az eredmény azt lett, hogy egy rendkívül heterogén osztályban a zsidók:gojok aránya 40:60 körüli lett. A gojok a szokásos naivitást mutatták, a zsidók hamar megtalálták egymást a kifinomult kódjuk szerint: Képzeld a nénikém 3 napja érkezett Tel-Aviv-ba, de már kaptunk tőle fényképeket. Pozitív válasz: Az én nagybácsim Bostonban él, de csak hanuka után küld fényképeket. Negatív válasz: Tel-Aviv? Az hol van? – Valahol Afrikában.
Én pedig csak figyeltem, majd egy direkt kérdésre azt hazudtam, hogy az anyám zsidó volt, amit plauzibilissé tett háború végi halála. Ezeket a dolgokat tapintatból senki se feszegette. A zsidók úgy tudták, hogy félzsidó vagyok. Hogy a zsidóság anyai ágon öröklődik azt osztálytársaim nem tudták, mert egy összeveszés alkalmával „lekorcsoztak”, ami persze hidegen hagyott. Biztos voltam benne, az én korcsságommal nem fog elkapni a diabétesz, strúma, epekő, vastagbélrák, agytumor és egy életre szóló migrén egyike se, amelyek tipikus zsidó betegségek.
Igen, de miért akartam közéjük tartozni – mert azért lássuk be, ez nem mindennapi? A helyzet az, hogy nevelőanyám tisztességgel ellátott minket a társadalmi elvárásoknak megfelelően, de nem voltunk a gyerekei, nem „tette ki a lelkét” értünk. Szüleink szórakoztak, mi meg csak úgy megvoltunk. Nekem körül kellett néznem a világban, hogy merre, hova orientálódjak elvégre mindig nem ülhettem otthon a négy fal között. Szóval körülnéztem és mit láttam? A zsidók díjazták, hogy nem gyújtok rá, mert ők se dohányoztak, a gojok lenéztek érte. A zsidóknál népszerű voltam azzal, hogy vágtam a matekot, másokat ez nem érdekelt. Az osztályfőnök és magyar tanár vasárnap délutánra meghívta azokat, akiket érdekel a költészet. Engem nem érdekelt, de elmentem hozzá, mert az viszont érdekelt, hogy mi újat hallhatok. Nyolcan voltunk és abból a nyolcból 7 és fél volt zsidó 😀 . A többiek vasárnap délután az üllői úti pályán üvöltöztek, én egész életemben egyszer nem voltam meccsen. A zsidó lányok éltek-haltak Madam Currie-ért, én is elolvastam, de goj fiúk kiröhögtek érte.
Mire első osztályban a tél beállt, már kialakult egy kis zsidó társaság. Kiderült, hogy a legtöbb zsidó családnak opera bérlete volt, rendszeresen járnak hangversenyekre, én pedig még sose voltam egyiken sem. Különben meg kell mondjam, hogy soha, egyetlen egyszer nem hangzott el a szó, hogy ”zsidó”, nem is volt rá célzás. Ott lógott a levegőben, mindenki tudta, és kész. Egymás társaságában éreztük magunkat jól. Igaz, a politikai helyzet nem ismerte el, hogy léteznek zsidók, vagy bármilyen vallás, mert természetesen a zsidót vallásnak tekintették. Végül is a kommunizmusban mindenki egyenlő, nincsenek „kiválasztott” egyedek, amit a zsidók tudomásul vettek, elvégre nem voltak hülyék. A zsidó gyerekek különórákra jártak: angol, vívás, zongora. A gojok ezen heccelődtek. A zsidó barátaimmal elmentünk a Mojszejev együttest megnézni a stadionba, a műjégpályán az NDK Tavasz a jégen-t, a Rokonokat a Madáchban, mert éppen azt tanultuk, vagy moziban a Bajazzókat. Téli vasárnap délutánokon összejöttünk beszélgetésekre, ahol értelmes témák jöttek elő, és nézeteimre mindenki kíváncsi volt. A gojok ezek helyett lábfociztak az aszfalton. Nekem tetszett ez az értékrend, amihez hozzátartozott egy egészséges realitás érzék. Akinek volt fényképezőgépe az a kiránduláson készített képeket, amiket aztán pénzért árult az osztályban. Megtanulhattam, hogy a pénzzel „bánni” kell. A seftelés nem bűn, hanem az élet természetes velejárója. Igaz a zsidó mamák csapnivaló szakácsok voltak, és a zsidó lakások nem ragyogtak a tisztaságtól, de láttam benne az értelmes ember logikáját. A tárgyak vannak értem, és nem én a tárgyakért. Ha valamelyik zsidó osztálytársamat hazakísértem iskola után a konyhájukban az asztalt úgy láttam, ahogy reggel felkeltek mellőle: a vaj félig kibontva a csomagolásból, és benne a kés, a cukorban barna kávéfoltok körül összeállt kristályok, a dzsemes üvegben beleragadt kanál és végigcsepegtetett, koszos abrosz, kirojtosodott széllel. Az én anyám szívbajt kapott volna, nem tartottam helyesnek, de a nemtörődöm kényelem imponált, és végre megtudtam, miért mondják mindig, hogy „koszos zsidó”. Zsidó szülőkkel beszélgetve kiderült, hogy semmit se fognak fel halál komolyan, a nyomorban is jókedvűek, készek saját helyzetükön is röhögni. De a legszimpatikusabb a nemi erkölcsük, illetve erkölcstelenségük, ami, csak természetes, hogy elnyerte a tetszésemet.
Viszont a zsidók ebben a kritikus időben két, határozott csoportra osztódtak. A hagyományokat titokban művelő, nyugati kapcsolatokat tartó, kidekkolásra támaszkodókra (akik 30 évvel később „másként gondolkodók” lettek) – ezekhez csatlakoztam én, valamint a múlttal teljes mértékben szakító, a kommunista eszméket „szívből” átvevő szekértolókra, akik mindent megtettek a származásuk eltitkolásáért . Persze a szubkultúra maradt, hiszen azt nem lehet váltogatni, mint a zoknikat.
A negyvenes-ötvenes évek fordulóján azért más volt az általános felfogás az emberi szexualitás terén. Az egyetemista lányok többsége még szűz volt. Csak az igen bátor lányok mentek férjhez elhasznált szűzhártyával. Ez igaz volt a széles társadalmi rétegek esetében: volt polgári réteg, pestkörnyéki munkásosztály (a parasztsággal kapcsolatban nem volt személyes tapasztalatom). Két kivétel volt, a volt uralkodó osztály, mondjuk a felső tízezer tagjai és a magyar zsidóság, így együtt is feltűnő kissebbségben. Komikusnak találtam, hogy Mózes hatodik parancsolatát a krisztuskövetők komolyan veszik, a zsidók viszont nagy ívben szarnak rá. Ennek kihasználása volt serdülő korom legkellemesebb része. Harmadikos koromban, teljesen rendhagyó módon, rendezett nemi élettel rendelkeztem. A komcsi csoporthoz tartozó zsidó osztálytársnőmmel iskola után hozzájuk tértünk meg. A szülők pártmunkások voltak, vagyis este 9 után estek be az ajtón (és az ágyukba), amikor én már rég otthon voltam. Persze ettől még tudtak rólam, végül is nem titokban éltünk szinte tökéletes házaséletet. Ez a szülők szemében teljesen rendben volt, sőt mivel ők 100 százalékos gojnak ismertek, kifejezetten ragaszkodtak hozzám, mert pontos terveik voltak velem. Partnernőm – aki különben igen csinos volt (ma már több éve nem él) – mindenképpen el akarta érni, hogy ott is aludjak, amiből én semmit se profitáltam volna. Szexuális igényem délutáni kielégítése után szerettem volna saját otthonomban, saját családommal együtt lenni. Élveztem a zsidó szubkultúra előnyeit, de azért én goj maradtam.
Az érettségi után a partnernőm kapott még egy esélyt. Apám ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette, hogy egyetemről szó se lehet, az iskolaigazgató nem akarta elhinni. Pedig apám csak hozta a bigott goj formáját, főleg, mert alaptalan volt, hiszen ösztöndíjat is kaptam volna. Ekkor Zsuzsa anyja közölte velem, hogy költözzek hozzájuk, járjak tőlük az egyetemre, ők eltartanak engem. Hogy ennek mi lett volna az ára, azt nem kellett kihangsúlyozni. Érdekes módon engem nem az „ár” tartott vissza, hanem a hovatartozás. Annak a kultúrának, amiben az ember felnőtt, képtelenség hátat fordítani. Én legalább is nem tudtam, és azóta se tudnék.
____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________
Ezt írod: Biztos voltam benne, az én korcsságommal nem fog elkapni a diabétesz, strúma, epekő, vastagbélrák, agytumor és egy életre szóló migrén egyike se, amelyek tipikus zsidó betegségek.
Ismeretségi körömben több, 100 %-osan gój (színmagyar) felmenőkkel rendelkező egyénről tudok, aki vastagbélrákban, vagy diabeteszben szenvedett. A saját családomat 300 évre vissza tudom vezetni mindkét ágon, bihari reformátusok voltunk, és apai nagyapám pl. vastag- és végbélrák miatt távozott közülünk. Annak ellenére, hogy én elfogadom azt, hogy a zsidóság (legalábbis a kazár eredetű askenázik) egy genetikailag hasonló csoportot, kvázi alfajt képeznek a homo sapiens fajon belül, ennek ellenére ezeknek a betegségek „zsidóspecifikus” jellege számomra kicsit furcsának – bocs a szóért, légbőlkapottnak – tűnik.
1:
Ebben a mondatban nem azt állítottam, hogy goj nem kaphat vastagbélrákot vagy strúmát. Azt állítom, hogy pl. a strúma és a migrén tipikusan szidó nöknél jelentkezik – tapasztalataim szerint. Nem lehetetlen, hogy a megfigyelésem rossz, de életemben elég sok nőt ismertem meg, akik között szép számmal voltak zsidók, akik között szép számmal voltak migrénesek, míg a másik csoportban ilyennel nem találkoztam. Az is lehet, hogy vonzottam a migrénes zsidó náket! 😀
Tibor bá’
Gondolkodásod egyik nagyon fontos meghaladhatatlan póluspárja tagadhatatanul a /zsidó – goy/ póluspár.
Nemcsak ebből a mai evangéliumból süt ez a „szellemiség”
Természetes, hogy valamikor a harmincas negyvene években hatalmas hivatalos hátszele volt a zsidózásnak.
Ekkor indoktrinálódott, visszavonhatatlanul a gondolkodásod.
Jól megfigyelhettem ezt a furcsaságot a saját apámon,nagynénémen, nagybátyámon pláne, utóbbival nem tudtál úgy együtt lenni, hogy ne zsidózott volna teli szájjal. Isten nyugosztalja!
1929 -es születésű volt.
/ zsidó barátom…..zsidó barátnőm…..a zsidók között is van ám sok rendes ember….. én nem vagyok antiszemita de…./ szóltak ismétlődően ,sok százszor ma is még fülembe csengő bejáratott mondatai.Ahogyan öregedett, hetven fölött egyre sűrűbben hagyta el ajkát a zsidó szó.
Nem vitatom, hogy léteznek zsidók.
Nem vitatom ,hogy erről is lehet beszélni.
Miután azonban nekem nyolcadikos koromban levetítették /ez meg az én indoktrinációm / a /Hétköznapi fasizmus/ című filmet és 15 éves zsenge, naív , a professzionális ideológiai és egyéb befolyások ellen nagyon védtelen koromban néznem kellett, hogyan tologatják a buldózrek a szerencsétlen zsidók áldozatok szörnyűséges hullahegyeit, azóta én averziót érzek a téma iránt.
Gondolom ez is volt az indoktrinátorok célja amit el is értek.
3. Bódi Gábor
Szar lehet neked. Egy gyerekkori trauma miatt nem tudsz elfogulatlanul tekinteni egy témára.
OFF, de muszáj megosztanom. Randizási útmutató hölgyeknek egy ’50-es évekbeli újságból képekkel. 🙂
http://9gag.com/gag/4843506
5:
Jani! Ez nem volt olyan irgalmatlanul funny. Ennél én tudnék sokkal jobbat írni. Például: az első randevúra ne hozd el mind a három gyereked és a mamádat! – Volt ilyenben részem. Elmentem telefonálni (akkor még nem létezett mobil) és nem mentem vissza. Fogalmam sincs ki fizette ki az 5 krémest. 😀
Tibor bá szintén élvezettel olvastam ezt a posztot..
Megint csak azt tudom mondani, hogy anyósom is ugyanezeket mesélte nekem,mármint azt hogy a zsidó gyerekek nem mentek ki focizni,hanem otthon tanultak,és külön órára jártak..Valamint azt ,hogy mikor gyerekként járt zsidó házakban(mivel apja asztalos mester volt,sok zsidónak dolgozott),akkor olyan koszosak voltak,ha a falhoz csapták volna őket,akkor oda ragadtak volna..
Menő volt a szemüveged ezen a képen.. 😉
Stramm fiatalember voltál..
7:
Olyan szegények voltunk, és annyira akartam egy napszeműveget, hogy plexilapból lombfűrésszel vágtam ki a keretet.
8!
😀
Kedves Tibor bá!
Sajnos nem értem pontosan, hogy mi lett volna az ‘eltartásod’ ára, vagyis inkább azt, hogy milyen előnye származott volna a családnak a befogadásodból (a családba és a szubkultúrába)? Érthető, hogy a zsidóság anyai ágon öröklődik, pusztán vérfrissítést akartak egy gojtól?
Egyébként tanulságos írás, köszönöm.
10:
Az ok nem biológiai, hanem politikai volt. A magyar zsidóság iparkodott menekülni a zsidóságától. Az okos mama mindenképpen goj férjet akart a lányának. A célra én (szereinte) nagyon megfeleltem volna. Szerintem pedig nem, hiszen azonos korúak voltunk. Én messze nem voltam érett család alapításhoz. Persze, lehet, hogy csak átmeneti „megoldás” lettem volna. Különben a volt barátnőm nem siette el a dolgot, és a kádári „kondzolidáció” után természetesen zsidóhoz ment férjhez.
….és miért dobtad a szép zsidólányt Tibi Bá’ ?
Aki Tibor helyett Tibi-t ír, az semmi jóra nem számíthat. 😀
koszos zsidó
Tisztelt Tibor bá’!
Elárulom a zsidók titkát, hogy miért nem vesznek semmit se komolyan, és miért nevetnek mindenen!
A titok nagyon egyszerű! Magasabban látnak, mint a többi ember. Már csak azért is, mert saját magukénak tekintik az egész világot, és tudják, hogy idő kérdése, hogy meg is szerzik.
Mellesleg vigyázzál a megjegyzéseddel, mert az én nagyapámat a zsidó gyűlölete miatt altatták el a kórházban.
Ezért többek között soha nem fogom tisztelni a zsidókat!
Galaxis
13:
Nekem nincsenek megjegyzéseim. Tényeket közlök. Azt írtam, hogy miután jártam néhány zsidó konyhában, megértettem egyesek miért teszik ki a „piszkos” jelzőt a zsidó szó elé. Ahol én jártam, azok tényleg koszosak voltak, de természetesen nem voltam 25 ezer zsidó otthonban, tehát én az egésznek csak egy apró szegmensét láthattam. Végignéztem néhányszor hogyan készítik a tojás pástétomot (igen népszerű arra felé), és nem sok kedvem volt megkostolni, de csak ennyi. A tojás pástétom gusztustalan elkészítése természetesen nem ok a holokausztra. 🙂
14 Tibor bá’:
Mi az hogy gusztustalanul elkészíteni? Már tényleg csak a kíváncsiság miatt kérdem, hisz nálunk is nagy kedvenc, pirítóssal.
Akárhogy is gondolkodom, az elkészítési fázisokban nem találok olyat amibe „gusztustalanságot” lehetne” csempészni, hacsak nem köpök bele egy embereset mondjuk kavargatás közben.
-megfőzöm a tojásokat
-leszedem a héját
-egyenként félbe majd negyedbe vágom őket,és elleőrzöm, nincs e a sárgájában szabad szemmel látható vér.
Krumplinyomóval vagy villával összetöröm, hogy a kis fehérjedarabkák még jól kivehetőek legyenek
-sózom,/és egy picike csipet cukrot rakok bele
Innentől többféle verzóban készül, ahány ház, annyi szokás, hogy mit kevernek bele még.
Nálunk anyu verziói mennek:
1:butított, fúziós konyhás: teavajjal kikeverem, és pici mustárral, borssal, szerecsendióval ízesítem.
2: Libazsíron egy csomó apróra kockázott hagymát picit megdninsztelek, ha van otthon akkor egy kis csirkemájat is dinsztelek hozzá, majd az egészet még egy kis libazsírral összekeverem, megkóstolom,sózom, borozom,kis musttárt teszek bele és reszelek bele szerecsendiót.Ha nincs máj, akkor nyersen rakom bele a hagymát, dinsztelés nélkül, a libazsírral együtt.
3: Egyes elvetemültek nem átallanak pirospaprikát tenni hozzá ami hozzájárul a magyar konyha azon trendjének erősítésében, hogy minden legyen piros, és paprikaízű a fűszerpaprika indokolatlan és eltúlzott használata miatt.Ezt mélységesen ellenzem.
-A munkafolyamat elvégése után a cuccokat a mosogatógépbe, a kész tojást pedig a hűtőbe rakom, jó esetben nem fordítva és nem keverem össze hogy mit hova.
Maradok tisztelettel,
egy ‘koszos zsidó’ 😉
15:
Köszi a recept Dorka, biztos lesz, aki kipróbálja, én nem. Egyfelől eddig is tudtam, másfelől virít benne a koleszterin, hülye lennék enni.
Érdeklődésedre, hogyan lehet gusztustalanul elkészíteni, azt kell válaszolnom, hogy megfogalmazhatatlan. Ez az impresszióm támadt. De miután visszajöttem Ausztráliából (egy vadi új feleséggel) rádöbbentem, hogy a saját anyám higiéniája se igazán elfogadható. Spórolt a mosogatószerrel, ezért a koszos tányérokat egy zsírral átitatódott mosogató ronggyal körbe törülgette, addig-addig, amíg teljesen tisztának nem tűnt. Ha nem láttad a műveletet, nyugodt lélekkel ettél a tányérjából, nade, ha láttad! Különben mit szólnál például ahhoz, ha teszem azt a tojást villával törik össze, a villát pedig öblítés nélkül a csetresek közül veszik elő?
Egyébként a te kedvedért van analógiám is. „Egyes” férfiak kezében úgy áll a csavarhúzó, hogy rossz nézni. Ne kérdezd meg miért, mert nehéz rá válaszolni. Hallottál te már olyat, hogy „úgy áll rajta ez a ruha, mint tehénen a gatya”? Pontosan hogy a fenében áll rajta a ruha, mert ezt a tehenet el se tudom képzelni. Szivélyes üdvözlettel: egy kritikus (és igényes) goj. 😉
Szóval ha a megérzésemre hallgatok,akkor az az impresziód,miszerint szép kedvesed és ágyastársad kezében úgy fog állni a fakanál leendő hitvesként mint tehénen a gatya, valamint gusztustalanul fogja elkészteni a tojáspástétomot–nagyrészben akadályozta meg, hogy végképp belevesd magad a Szubkultúra szőrös karjaiba? 😀
Tisztelt Dorka!
Feltennék egy költői kérdést neked, mert te bevallottad, hogy zsidó vagy!
T: A kédés provokatív és tapintatlan, ezért töröltem.
18. Galaxis
Te egy provokátor vagy? Komolyan csak nem írhattad ezt.
Tisztelt T!
A kérdés egyáltalán nem volt tapintatlan, de ha hamarosan egy másik bolygón találod magad, onnan aztán káromolhatod a zsidókat!
Galaxis
T: A feltett kérdéseket én minősítem, nem pedig te. A minősítésem ennél keményebb is lehetett volna, mert a feltett kérdésnek kifejezetten a sértegetés volt a szándéka, és semmi olyan informáci felé nem irányult, amit ne tudott volna bárki. Vágül a zsidók káromlása nem ezen a honlapon folyik. Ilyen igénnyel szíveskedj átfáradni oda.