Tibor bá’ vissza a múltba online

Aki ma 30 év alatti el se tudja képzelni, mi a fenét jelent az, hogy budapesti lakhatás. Nos, azt jelenti, hogy lakhatsz-e Budapesten vagy sem. Ugyanis egy magyar állampolgárnak, ha Budapesten lakhatott, az egy nagy megtiszteltetés volt. Mi más? 1956 tavaszán találkoztam egy leánnyal Velencén a tó mellett, akiről kiderült, hogy csinált valami diákcsínyt az egyetemen. Erre fel, nem csak kirúgták az egyetemről, de még Budapestről is kitiltották. Ezért találkoztam vele Velencén.

Amikor 1963-ban visszajöttünk a külföldi csavargásból természetszerűen oda mentünk vissza, ahonnan elmentem, vagyis apámék családi házába, ami történetesen a XII. kerületben volt. Ne is mondjam, a visszaengedésem előtt apámnak alá kellett írni egy nyilatkozatot, hogy biztosít a számunkra lakhatást. Mi jöttünk, ő biztosított egy betonpadlós műhely helyiséget. Igaz 6 x 6 méteres méretben, ahol télen csöpögött a mennyezetről a kicsapódott víz. Ennek egyenes következménye volt a 9 hónapos Tomi fiam középfültő gyulladása, akit a haláltól csak a gyors és persze szakszerű orvosi beavatkozás mentett meg. Nem volt könnyű megtalálni a legjobb szakorvost, mert egyfelől Tomi füle eléggé kicsi volt, másfelől fél évszázaddal ezelőtt még nem volt meg a ma ismert gyógyászati rutin. Aztán mindketten jól jártunk, mert nekem életben maradt a fiam, a főorvos pedig pénz helyett kapott egy fafaragást Bali szigetről, ami párját ritkította. Az viszont világossá vált, hogy a műhelyben nem maradhatunk. Én tehát nyakamba vettem a várost. Minden nap munka után megnéztem egy-egy meghirdetett lakást, amit természetesen megvenni nem lehetett, hanem csak átjátszani, amit akkoriban úgy hívtak, hogy lakáscsere. Mai pénzben nekem kb. 5 millió forintom lehetett, amit még Ausztráliában raktam össze textil technikusi minőségben, mert fantasztikus fizetésért a közel megsemmisülésig összeégett textilipari gépeket kellett működőképes állapotba hozni. Nem volt az az Ausztrál mérnök, aki erre képes lett volna. Szerencsés egymásra találás, mert a TEXTIL alatti hirdetéseket enyhe nosztalgiából olvastam csak, nem pedig álláskeresés végett.

Szóval 5 millió. Ez kábé elég volt egy „minőségi cserére” ugyanis, így nevezték a lakás átjátszást. Mit jelentett ez? Volt nekem egy albérletem, egy magántulajdont képező házban. Ezt a bérleményt elcseréltem egy budapesti kétszobás társbérletre és ráfizettem 20.000 forintot (ez volt az 5 milkó). Eddig ez legális. Aztán a cserepartnerem kiköltözött, vagy be se költözött az én albérletembe, hiszen nem ez volt a szándéka, hanem beköltözött a barátnőjéhez, élettársához, bárkihez, akinek volt főbérlete. A lényeg, hogy a feleslegessé vált bérleményét nekem átadta 20 ezer forintért. És akkor most már csak a társbérletet kell elmagyaráznom, annak, aki nem hallott még róla.

A háború alatt sok lakás tönkrement, és sok ember meghalt, de több lakás ment tönkre, mint ahány ember meghalt. Következésképpen Budapest ostroma után, amikor feljöttünk a pincékből, jó néhány embernek nem volt lakása. A vicc kedvéért jó hideg tél volt (a Duna úgy befagyva, hogy át lehetett menni a jégen), ezek az emberek  nem csak bekéredzkedtek a szomszédokhoz, ismerősökhöz, rokonokhoz, természetesen ideiglenesen, hanem azok be is engedték őket. Aztán új lakások nem épültek, az ideiglenességből az lett, hogy a kedves ismerős, rokon vagy barát a hatóságoknál kiigényelte azt, amiben már eleve bent volt a segge. A kiigénylést, kiutalás követett, amivel a szívességi lakáshasználó „társbérlővé” vált, azonos jogokkal. Ezt azonban nem kell összetéveszteni a „bérlőtárssal”, ami úgy keletkezett, hogy mondjuk egy bérleti szerződéssel rendelkező pasi összeházasodott, vagy csak összeállt egy nővel, aki hozzáköltözött. Aztán összevesztek, szétváltak, de a nőtől megszabadulni nem lehetett, mert az állam nem vett terhet a nyakába, ezért a terhet rásózta az állampolgárokra. Az ott lakó nő bérlőtárssá vált. Mi volt a társbérlő és a bérlőtárs közötti különbség. A társbérlők egymástól függetlenek voltak, ezért lakrészükkel egymástól függetlenül rendelkeztek. A bérlőtársak össze voltak nőve. Együtt sírtak és nevettek. Vagy együtt csináltak valamit, például lakáscsere, vagy maradt minden úgy ahogy volt. Egyetlen egy dolgot tudtak egyénileg tenni, elhagyni a lakást, amivel a bérlőtársi viszony azonnal megszűnt.

Korábban szó volt a szívességi lakáshasználatról. Nos, ha valakit beengedtél a lakásodba, aki történetesen nem lehetett az élettársad, mert mondjuk ő is férfi volt, akkor ezzel tettél neki egy szívességet. Ő tehát szívességi lakáshasználóvá vált, és mint ilyen, nem lehetett tőle később megszabadulni. Akkor most vissza az elejéhez.

Találtam valakit, akinek volt egy felesleges 2-szoba társbérlete. Hogy a fenében tud két szoba feleslegessé válni. Egyszerű. A pasinak meghalt a felesége, akivel ebben a két szobában élt. Aztán összeállt egy özvegyasszonnyal. Így az egyik lakás feleslegessé vált, amit pénzzé akart tenni. Nem sok ember szaladgált az országban 20.000 forinttal a táskájában (100 forint volt a legnagyobb címlet), nehezen talált „vevőt”. Jó száraz lakás volt, délre néző ablakokkal, igaz a harmadik emeleten, de elég fiatal voltam hozzá. Nyélbe ütöttük a dolgot. De hát az társbérlet nem egy leányálom.  Dolgoztunk keményen, gyűjtöttük a pénz, akartunk valamit venni, építeni, stb. Ekkor jött az első pofára esés. Kiderült, hogy addig nem vehetünk Budapesten ingatlant, amíg nem lakunk helyben 5 évet, mert boldog-boldogtalan fel akart költözni pestre.. Hogy én ott születtem és világ életemben ott éltem, az senkit nem érdekelt. Hogy Elayne nem vidékről akart felszivárogni, az se érdekelt senkit. Hogy egyetlen fiúnk Budapesten született, az se rúgott a labdába. Kérvényeztem, amit Sarlós valamelyik elődjének kellett címezni, és vártam. Jött a válasz. Nyugodtan várjam ki a soromat, azt az aprócska 4 évet, ami még hátra van. Erre úgy bepipultam, hogy hátat fordítottam a fővárosnak és elhatároztam, hogy Buda környékén fogok építeni egy házat. A főváros, de főleg a főpolgármester nyalja ki a seggem.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________