Tibor bá’ vissza a múltba online (repríz)

Édesanyám 1913-ban született (figyelj fel a 13-ra) és alig élt három évtizednél többet. Teli volt falusi babonával, amit homályos téli estéken szedett fel nagyanyjától, akit történetesen Lucának hívtak. Juhász Luca szült egy fél tucat gyereket, csak éppen férje nem volt. Szegényebben voltak a templom egerénél, és végtelenül tanulatlanok, de alapvetően vidámak és boldogok. Bizony, a boldogsághoz nem kell pénz, sőt talán éppen a pénztelenség tartja fenn. Ebben a megállapításomban teljesen biztos vagyok, mert édesanyámról megmaradt emlékképeimben állandóan kuncog, nagyokat nevet. Sose felejtem el, talán 8 éves lehettem, amikor a barátnőjének kártyát vetett a jól fűtött gyerekszobában, ahol egész télen, húgommal együtt, mind a négyen egymás hegyén-hátán éltünk, a tüzelőanyaggal való takarékosság céljából. A kártya valami olyasmit mutatott, hogy a barátnő riválisára nagy betegség vár, esetleg halál. Na ezen aztán visítva felröhögtek. A nagy hahota végén anyám azt mondta: te Ilka, én bepisáltam a röhögéstől. Cserélj bugyit – volt a válasz, és hahotáztak tovább. Ezt a vidám jókedvet gyerekkorában szedte fel Édeskétől, ahogy Luca dédanyámat szólították. Édeske biztos sok babonát ismert, ha nem is a létező összest, mert anyámból csöpögött a babona. Bakfisként került fel Pestre, ahol a nagyváros nemhogy kiirtotta volna belőle a babonákat, inkább újabbakkal kiegészítette, mert anyám hamarosan ólmot öntött, kávézaccból jósolt, és szeánszokat tartott a kártyavetés mellet. Házunkban a szellemek jöttek-mentek anyám parancsára, amelyek befejezése után a halálsápadt „háztartásbéli” feleségek megpróbálták interpretálni a megidézett szellemektől származó „üzeneteket”. Én pedig a nyiladozó agyú, és szokatlanul szemfüles 8-10 év körüli legényke mindent ellestem, hogy aztán évekkel halála után, felnőtt fejjel kiértékeljem. Pontosan tudtam, hogy éjfélkor a keresztúton mit és hogyan kell tennem, ha meg akarok szabadulni a rontástól. Miket kell összekeverni, hogy elkészüljön a bájital, amivel a kiválasztott legényt valahogy meg kell itatni és akkor nincs kegyelem, úgy beleszeret a megitatóba, hogy perceken belül lehet ülni a lagzit. Tudtam, hogy a fekete macska szerencsétlenséget hoz, ha átszalad előtted az úton. Ilyen esetben jobb visszafordulni. Ezzel szemben a kéményseprő szerencsét hoz, de csak akkor, ha megfogod gyorsan az egyik gombod. Asztal sarkára le ne ülj, mert sose mész férjhez. Amennyiben viszketni kezd a bal tenyered, akkor pénz áll a házhoz. Száz szürke ló és négy vakablak összeszámolása után akivel először találkozol, az lesz életed párja, ha különben alkalmas rá.  És persze arra is volt recept miként lehet láthatóvá tenni a falú boszorkányát, vagy boszorkányait, ha éppen több is van. Erre a célra szolgált a Lucaszék, amit dédanyám különös szeretettel hirdetett. Anyám pedig többször mesélt nekem, miközben hangjából kihangzott a rejtett félelem, mert lelke mélyén meg volt róla győződve, hogy Édeske is boszorkány volt, máskülönben hogy lehetett neki férj nélkül annyi gyereke. Boszorkány hát, még fekete törpe tyúkja is volt, aki egy 21 napig, hóna alatt melengetett tojásból kelt ki, és akinek a segítségével számtalan haragosát elkapirgáltatott, mert a fekete tyúk kapirgálása halált jelent. Szóval lehet gyártani Lucaszéket, de nem tanácsos. Ámbár, ha valaki megpróbálná, én leírom a receptet, még időben, 72 órával Luca nap előtt.

Először is szert kell tenni tizenháromféle különböző fára. Nem könnyű, mert akác, bükk, tölgy, ecetfa, fenyődeszka, cseresznye, körte, meggy még csak nyolc és kell ehhez öt másik, amiket nehéz kitalálni, de nem lehetetlen. A Lucaszékgyártást december 12-én, Luca nap előtti este kell elkezdeni, minden nap egy újabb fából kell építeni rajta valamit úgy, hogy a karácsonyi éjféli misére elkészüljön, de ne legyen tákolmány, mert úrfelmutatáskor rá kell állni. Ekkor kiderül, hogy kik a boszorkányok, mert hirtelen valamennyinek kinő a szarva. Csakhogy ezt a boszorkányok is észreveszik és iparkodnak elkapni a megidézőt, aki életével fizet, ha a boszorkányoknak ez sikerül. De szerencsére van megoldás. A kifejezetten halált megkísértő Lucaszék gyártónak teli kell tömni a zsebeit mákkal. Ahogy meglátta kik a boszorkányok, uzsgyi, rohanás ki a templomból – tanácsos tehát közel az ajtónál elhelyezkedni – és két kézzel kell szórni szanaszét a mákot. Ugyanis a boszorkányoknak ezt útközben mind fel kell szedni, ami alatt haza lehet érni, ahová a boszorkány már be nem teheti a lábát.

Én magam ezt soha ki nem próbáltam, bár viccből megtehettem volna, de túl sok volt a strapa, meg aztán éjféli misékre se jártam. Viszont volt a Lucaszéknek egy jóval enyhébb változata. Kell készíteni 13 darab, teljesen azonos cetlit, amikre rá kell írni 12 férfi vagy női nevet (egy cetli üresen marad a agglegénységre, illetve a vén kisasszonyságra számítva) . Ezeket össze kell hajtani és minden este egyet rá kell dobni a tűzre. Központi fűtéses panelházakról nincs szó, mert akkoriban ilyenek még nem voltak, de gondolom, a túlvilági babonafelelős nem veszi zokon, amennyiben a konyhai gázláng martalékává válnak a nem kívánt férjjelölteket rejtő cetlicskék. Végül eljön karácsonyeste, amikor már csak egyetlen egy cetli marad, amit ki lehet bontani és voalá! Ez lesz a férjed neve.

Jól sejtettétek, ezt kipróbáltam. Amikor Katrina lányom 12 éves lett, előálltam a nagy ötlettel. Le is gyártottuk a kétszer 13 cetlit, mert Zoltán fiam se akart kimaradni a heccből. A cetlik kitöltésénél volt egy kis zűr, mert Katrina nem volt hajlandó felvenni a jelöltek közé a Csaba nevet, mert az öccse barátját nem tartotta kívánatosnak, aminek okát nem kell kutatni, elvégre mindenkinek tiszteletben kell tartani a kívánságát. Némi kétoldali méltatlankodás után a Csaba név mégiscsak bekerült 1:13 eséllyel a Luca-cetlik közé. Igen ám, de éjszaka mind a 12 megmaradó cetlit kicseréltem csupa Csabára, és aztán békén hagytam a cetli tüzelést, ők pedig esténként szorgalmasan égették-égették a cetliket, mígnem lassan eljött a szenteste és fény derült a leendő férjre, aki – csodák csodájára – Csaba lett. Nagy röhögés, vidámság, és persze Katrinában felébredt némi gyanú. – – – Majd eltelt egy év, és a vicces játékot megismételtük, de ez alkalommal a 13 éves Katrina nem állt kötélnek, Csaba nem lett felvéve a névjegyzékbe. Jött a szenteste, nagy izgalom, cetli bontás, és a leendő férj a jegyzékbe fel se vett CSABA. Katrina szemrehányó tekintettel megszólalt: Daddy, már tavaly is tudtam, hogy csalsz. – – – Aztán eltelt sok-sok év, Katrina lassan már négyszer tizenhárom éves, de egyetlen kisfia, Csongor apjának – természetesen egy Csabának – sose lett a felesége, pedig a Luca-cetlik idején ezt a Csabát nem is ismerte.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
_____________________________________________________________