Hosszú-hosszú hónapok óta várt Orbán „forradalom” végre beköszöntött, legalább is verbálisan, és mi derült ki belőle? Hogy Orbán Viktor átment komcsiba. Ugyanis a kapitalizmus legszentebb tehenét levágta. Íme a tehénmészárlás viktóriánus definíciója: „Spekuláció az, ha valaki úgy keres pénzt, ha azzal másoknak kárt okoz, munkának pedig azt, ha értéket hoz létre, és ezzel a közösségnek hasznára van.” Az kétségtelen, hogy a spekulációs haszon valakinek káros, hiszen a pénz nem vész el, csak tulajdonost vált. A tőzsdén például csak úgy lehet árfolyamnyereségre szert tenni, hogy valakinek árfolyamvesztesége lesz. De egy ilyen mondatért Obamát perceken belül lelőné egy orvgyilkos. Az angol miniszterelnök megbukna. Angela Merkelt pedig becsuknák a bolondok házába. Viszont a Kádár rendszerhez szokott magyar fül meg se rebben. De elvtársaim lassan a testtel, akarom mondani nyugtával dicsérjük a napot. Ugyanis a (pontosan meg nem határozott) jövőben a miniszterelnök úr a minimál bért is megadóztatja, még hozzá 16 %-al.  Ezek szerint, aki a minimális 73.500 forintot vitte haza minden hónap elején, az ebből 16 %-ot, vagyis 11.760 forintot le fog perkálni az APEH-nak és ténylegesen csak 61.740 forintot kap kézhez. És mivel megszűnik a progresszív adózás, a magas jövedelműek pedig jóval többet, mint korábban. Ez pedig aligha nevezhető munkásbarát ötletnek. Orbán Viktorról az „elvtárs” megszólítást tehát sztornó. Pláne, hogy a progresszív adózás törzsgyökeres kapitalista országokban is dívik, méghozzá generációk óta. Esquire Orbán tehát valójában az oligarchák puszi pajtása.

De aztán egy hirtelen mozdulattal a kormány feje 180 fokos fordulatot vett. Hiába na, ez az ember kiismerhetetlen, egy igazi Terra Incognita,  mivelhogy „felkéri a Fellegi Tamás vezette minisztériumot, hogy a közüzemi díjak emelésére rendeljen el moratóriumot és kezdjen tárgyalásokat az új árak megállapítására.” Életem folyamán ezzel a jelenséggel már többször is találkoztam, egyszer a háború alatt, egyszer pedig a létező szocializmusban. Az államnak valóban van lehetősége egy árunak az árát maximálni, de annak az a következménye, hogy a nevezett áru eltűnik a piacról, vagy csak itt-ott kapni, vagy sorba kell állni érte. Ha a Magyarországi gázszolgáltató többet fizet a gázért, mint amennyiért a lakosságnak eladhatja, akkor veszteséges (lenne), vagyis nem szolgáltat tovább. Hogy mégis legyen gáz, államosítani kell a vállalatot, vagy az árkülönbséget az államnak kell fizetni, azaz szubvencionál. Miből? Azokból az adóforintokból, amit be se szed. Itt megint az fog jól járni, aki sok gázt használ, vagyis a gazdagok. A miniszterelnök úr nem veszi észre, hogy szél ellen pisálni nem lehet. Illetve lehet, de nem érdemes, mert az ember lehugyozza sajt magát.  Az energiaárak folyamatosan fognak növekedni. A többlet költséget nem lehet elővarázsolni a cilinderből, mert ott már nyulak sincsenek, legfeljebb egy-egy nyúl csontváz, igaz az se a cilinderben. Magam részéről várom, hogy mi lesz a gázzal? Mert ez hogy gáz lesz az biztos.

Viszont Orbán Viktor egyetlen huszárvágással megszüntette a feketegazdaságot. Nem kell röhögni, mert ezt komolyan mondom. Ez a teljesítmény, szavamra mondom nem semmi. Íme: „Aki adózott jövedelemből másnak munkalehetőséget biztosít, annak ne kelljen már adót fizetni. Itt az államnak már nincs keresnivalója.” Szó szerint, az állam nem fog rajta keresni (megjegyzem a feketegazdaságon se keresett). Példának felhozta a házitanítót és az alkalmi kerti munkást. De ide lehet sorolni a dugulást elhárítót, az üvegest, a takarítónőt, és mindenki mást, akitől amikor megkérdeztük mennyivel tartozunk, azt válaszolta: „Ha kér számlát, akkor 20 rongy, ha nem kér, akkor csak 16.” Természetesen nem kértünk. Ez ugyebár azt is jelenti, hogy az orvosnak se kell bevallani a hálapénzt (nem mintha eddig bevallotta volna), és így tovább. Tisztelettel jelentem, megszűnt a feketegazdaság, elsőnek Európában. Mertünk nagyot gondolni.

Érdekes ötlet az ajándékozási és örökösödési illeték megszüntetése egyenes ágon (bár az eredeti ötlet az ősellenségtől, Dávid Ibolyától származik). De itt is kilóg a lóláb. A szegény ember nem örököl, vagy csak valami ócska kunyhót. A gazdag viszont 100 milliókat, mostantól illetékmentesen. Hát, ezen el lehet gondolkodni.

Végül pedig, aki elgondolkodott és arra az elhatározásra jutott, hogy Orbán Viktor ötleteit nem bírja idegekkel, és bánatában le akarja inni magát, nos, az ezentúl szabadon főzheti magának a pálinkát. Népünk nagy vezére kiadta a jelszót: „Adjuk vissza az embereknek a szabad gyümölcspárlat készítési jogot!” Nézetem szerint a nép megkapta a cirkuszt. Mi lesz a kenyérrel? Azt majd meglátjuk.