Tibor bá’ szatirikus online
Néhány éve a magyar bíróság egy fiatal férfit, egy kórházi beteghordozót, elítélt gondatlanságból származó emberölés címén, aminek azonban volt előzménye. Tibor bá’ a helyszínen járt, és felmérte a helyzetet, íme:
Szegeden egy 80 éves férfinek tévedésből felnyitották a koponyáját, belenéztek. Jé, agyvelő! De akkor hol lehet a vakbele? Szépen visszapakolták az enyhén elhasználódott szürkeállományt és a beteget néhány órára visszatolták a kórterembe. Kovács bácsi (ahogy a nővérek becézik) a tőle telhető vehemenciával ugyan tiltakozott, de a betegjogi képviselő egy nádpálcával rácsapott a kezére: kuss, a beteg nem pofázik! Miután a most már nagybeteg Kovács bácsi belátta, hogy a magyar futballhagyományoknak megfelelően a „kis pénz kis műtét, nagy pénz nagy műtét” szemléleten nem lehet változtatni, engedett az alul finanszírozott kórházak alul fizetett sebészeinek a nyomására, és nem egészen önszántából átköltözött egy olyan ágazatba, ahová a közel 400 honatya hatásköre nem terjed ki. Az „eseménynek” azonban volt egy kis szépséghibája, kitudódott. Mi a francot lehet tenni? Végül az Egészségügyi Tanács Krízis Prevenciós Kollégiuma összeült három napirendi pont megvitatására:
1) Kit jutalmazzanak meg? Ennél a pontnál hamar jutottak döntésre. Mindenkit, aki a műtőasztal körül sürgölődött. Egy kicsit csaltak a jegyzőkönyvvel, hogy a tényleges létszámot nyolcról felsrófolják tizenhatra, azután az indítványt egyhangúan megszavazták.
2) Mennyi legyen a jutalom? Itt lépet közbe a rutin. Természetesen az évi fizetés 400 százaléka, mert az még törvényes. ezt azonban a jelenlévő kétharmad nem találta eléggé nemzetinek, ezért az idevonatkozó törvény megváltoztatására nyújtott be törvényjavaslatot.
3) Kit terhel a felelősség? Első nekifutásra úgy döntöttek, hogy senkit. Később belátták, az elektronikus sajtó nem veszi be azt a mesét, hogy Kovács bácsi maga nyitotta fel saját koponyáját, mert ez Kínában se szokás. Ekkor körbejárták a lehetőségeket. A portás nem jöhet számításba, mert a portásfülkében asztalra hajtott fejjel alussza át a műszakot, különben sincs sziké-viselési engedélye. A takarítónő első hallásra jónak tűnt, de az ötletet elvetették, mert Eszti néni etnikum volt, ami politikai vihart kavart volna. Ekkor valaki figyelmetlenségből megemlítette az osztályos orvos nevét, de őt a helyszínen bokán rúgták, maradt a betegtologató fiú, akit zokszó nélkül megszavaztak, főleg mert utóbb kiderült, hogy meleg.
A kórház összehívott egy sajtótájékoztatót, ahol a betegszállítót bemutatták először elölről, hátulról, majd alulról is, nyilvánosan lefokozták, felpofozták, négy rétre vágták (amit a Blikk lefotózott), kirúgták. Végül az igazgató, mint aki jól végezte dolgát, leporolta a nadrágját és külföldre távozott egy nemzetközi agytekervény konferenciára, ahol ő a főelőadó.
Az esetnek természetesen vannak tanulságai. Először is annak felismerése, ha ez Szegeden megtörténhetett, akkor ez megtörténhet máshol is, mással, máskor. Teszem azt maga a kórház főigazgatója is megöregedhet, sőt megbetegedhet, sőt bekerülhet saját volt kórházába. Hű de szar helyzet! De nem, lélegzik fel a főigazgató, én kebelbeli vagyok! De mégis, mi van, ha összetévesztenek egy Kovács bácsival és ő kapja a VIP bánásmódot, és helyette engem tolnak ki a sufniba? Ekkor vált világossá, hogy a főveszély az összekeveredésben van, mert ők maguk is összekeverhetők, ezt kell tehát megszüntetni, de hogyan? Ekkor az osztályos orvosok közül valakinek beugrottak azok a történetek, amiket gyerekkorában a nagypapa térdén ülve áhítattal hallgatott. A Don kanyarban rengeteg volt a halott, a felcserek nem győzték hordani a hullákat. A legtöbbnek se keze, se lába, de még feje se volt. Ennek ellenére az egyforma ruhákba bújtatott fejetlen hullák azonosítása a legkisebb problémába se ütközött. Volt ugyanis minden katonának egy dögcédulája, ami nevét meghazudtolva nem papírból, hanem fémből készült. A gondolatot tett követte. Ezentúl minden beteg csuklójára kössenek egy cetlit, rajta tintaceruzával felírva a neve. Ahogy a piacon a levágott, tollaitól megfosztott libákra: „6 és fél kiló, 8990 forint”.
Jelenleg a dolog itt megakadt. Közben kiderült, hogy a Kecskeméti Megyei Kórházban is volt egy figyelemreméltó műtét. Megkísérelték egy idős nő vastagbeléből kivágni azt a 20 centis szakaszt, ami teli volt polippal. Volt azonban egy kis gubanc, felnyitás után kiderült, hogy polipnak se híre se hamva. Ellentétben Kovács bácsival a hölgy nem tiltakozott, mert három nappal korábban vastagbéltükrözésen esett át, így aztán a „polip a bélben” belefért hitvilágába. Az ő esetében nem a beteget cserélték fel, hanem a leleteket. Hiába na, az egészségügy leleményessége határtalan. Igen ám, de a leletcserét a dögcédula nem akadályoz meg, akkor pedig vissza az egész. Most aztán valakinek ki kell találnia a lelkiismeretes munkavégzést. Miket beszélek! Azt már rég kitalálták, mindössze alkalmazni kellene. Már meg is alakult egy parlamenti bizottság a lelkiismeretes orvosi munka tanulmányozására. Első ülésükön három napirendi pont volt:
1) A bizottság tagjainak a megjutalmazása. Ennél a pontnál hamar jutottak döntésre. Minden bizottsági tagot meg kell jutalmazni, beleértve az igazoltan távol maradókat is.
2) Mennyi legyen a jutalom? Itt lépett közbe a rutin. Mulasztásos törvénysértéssel úgy döntöttek, hogy szokásos illetményük 2 x 300 százaléka, ami ugyan már kilóg a törvényesség alól, de majd törvénymódosítást fognak benyújtani. Elvégre ők a törvényalkotók, é s trükk eddig mindig sikerült.
3) Milyen eséllyel lehet közfelháborodás nélkül megbízni külső szakértőket (és itt elsősorban saját családtagjaikra gondoltak) egy 400 millió forintos tanulmány elkészítésére. A „ha lúd, akkor legyen kövér” alapon úgy döntöttek, hogy szarnak a közvéleményre, és a 400 milliót felemelték 800-ra, legfeljebb „nemzeti szakértőre” módosítják a megbízott elnevezését.
Ezennel örömmel közlöm veletek, hogy az összeollózott, több száz oldalas tanulmány rekordidő alatt készült el, aminek végső ajánlata továbbképző tanfolyamok felállítása volt orvosok részére. A tanfolyam felállítását a Magyar Orvosi Kamara pozitív lépésnek tekintette, mivel annak elvégzése nagymértékben segíti a magyar orvosok külföldi, elsősorban svédországi kórházakba való beilleszkedését. A poszt felrakása után kaptam a hírt, miszerint a Svédországban élő, Kovács névre hallgató betegek névváltoztatási kéréssel tömegesen fordulnak az ottani Belügyminisztériumhoz.
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
Az én tajkártyám és kit tudja még milyen kártyám egy elhunyt személy adataival fut. Már többször voltam bent ügyet intézni a NAV-nál és mindig nagy szemekkel néztek, hogy ezt tényleg én vagyok és tényleg élek?
Elolvastam a posztot és eszembe jutott, hogy én ezt már olvastam 🙂
Nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek 🙂
A helyzet az, olvasom Margit hozzászólását, hogy amerikai stílusra nálunk a TAJ kártyát bankkártyaként használják egyes kórházak…saját tapasztalat.
Ami a posztot illeti, nagyon meg kell nézni, melyik kórházba és kihez megy az ember lánya/fia.
Velem 2009-ben eljátszották egy szívinfarktushoz közelítő, angina pectorisnál több rosszullét utáni kórházi kivizsgálásnál, hogy a Doppler az aortánál, a kettős billentyűnél (mitrális), a hármasnál (tricups) JELZETT adatot adott. Nos ilyenkor vissza kellett volna hívni egy év múlva minimum ellenőrizni.
Tavaly olyan szerencsém volt, hogy egy üzemorvos hívta fel a figyelmemet, hogy egy db vérnyomáscsökkentő kevés és meg kellene nézetni, hátha másra típusra van szükség..onnan indultak el jó irányba a dolgok 🙂 De mi van akkor, ha nem megyek oda dolgozni ? 🙂 Esetleg már el is hamvasztottak volna…
Most éppen ott tartok, hogy már tudom, az Amerikai Szív Társaság hatására bevezették nálunk a kötelező protokollt.
Ezt úgy hívják, hogy teljes TTE, vizsgálati módszerei:
1.) M-mód
2.) 2-D (ez valószínűleg sima UH vizsgálatot jelent)
3.) Pulzatilis Doppler, PD
4.) Folyamatos hullám Doppler (CW)
5.) Színes Doppler.
Alapelv lett a Magyar Kardiológiai Társaság (amerikai hatásra) esetén az is, hogy a beküldő diagnózistól függetlenül a TELJES VIZSGÁLATOT el kell végezni, hogy a nem gyanított ELVÁLTOZÁSOK is kiderüljenek.
Nos, már nem a régi, 2009-es csoda kórházba kértem beutalót, hanem a Városmajori Szív- és Érsebészetre megyek.
Nagyon kell vigyázni, mert a fogorvosok pl. nem tudják, hogy foghúzás után gyulladáscsökkentő szert kell adni, ami a fájdalmat is csökkenti. Nekem évekkel ezelőtt a háziorvosnőm írta fel, azt mondta: ezt szokták adni foghúzás után.
Pedig a fogorvos amúgy nagyon ügyes és tehetséges volt….csak hát a kerületi SZTK volt, hogy egy évig sem fizette ki az orvos munkadíját….:(
Egyébként Margit esetében megfontolandó a FELJELENTÉS a rendőrségen a NAV ellen..bizony. Ez nem játék. Könnyen halottat is csinálnak az élőből, hogy fedni tudják a csalást. Ahogy választási papírok százai mentek ki halottak nevére és címére…..:(
2:
Magyarországon az orvosok nagyobb hányada a diploma kézhezvétele után egyáltalán nem érdeklődik tovább a legújabb gyógyászati eredmények után. Minek? Nem gyógyítani akar, hanem sok pénzhez jutni.
Ezt a dögcédulát egyébként csak eszméletlen, vagy nem beszámítható betegeknél alkalmazzák, és ott egyáltalán nem hülyeség. Éber és beszámítható betegekre nem raknak, mert úgyis meg tudja mondani a nevét.
Joskapista. Amit írtál nem helytálló. Minden osztályos beteg kap. Beszámítható nem ájult kismamaként 3 hétig hordtam, míg ott tartózkodtam. Hetente cserérlték benn a cetlit mert elmosódott. A karkötő minden osztályon kötelező.