Tibor bá’ online
Nem akarom mentegetni Orbánt, de az egészségügy lerobbanás világjelenség.
Az egyik meg nem nevezett angol kórházban végzett felmérés szerint az intenzív osztályon fekvő betegek nagy részének diagnózisa egyszerűen helytelen. Némelyek azért halnak meg, mert az orvosok nem vesznek észre olyan jól elhatárolható betegségeket, mint például szívinfarktus, rákos daganat vagy tüdőembólia. Szakértők szerint az ok nem annyira a hozzá-nem-értésben keresendő, mint inkább abban, hogy nincs „visszajelzés”, amiből tanulni lehetne. Ugyanis alig végeznek boncolást.
A papírok visszakeresése érdekes eredményt hozott. Ezek szerint egy másik angol kórházban a halált okozó betegséget az esetek 39 százalékában nem ismerték fel. Ráadásul, az állapot nem korlátozódik egy-két kórházra, inkább lehetne mondani, hogy széleskörű. Az egyik kritikus szerint az orvosok túlzó mértékben bíznak az új diagnosztikai eszközökben, és nem tanulnak hibáikból, mert világszerte egyre kevesebb boncolást végeznek.
Természetesen egy-kettőre kezdtek megjelenni az orvosvédő nyilatkozatok: „Nem arról van szó, hogy hanyag munkát végeznének, de az esetek nagy részében lehetetlenség pontos diagnózist készíteni.” Mások úgy gondolják, hogy a kb. 30 százalékos tévedési arányt eddig is sejtették, de nem tudták melyik az a harminc százalék.
Megint mások azt feszegetik, hogy ha ez a helyzet az intenzív osztályokon, mi lehet a valóság más osztályokon. Ezeket gyorsan próbálják megnyugtatni, hogy az intenzív osztály egy különleges eset, mert az ott fekvő páciensek többségével, állapotuk miatt nem lehet kommunikálni, és ez nehezíti az orvos helyzetét. El tudom képzelni, amikor az egyik lázas, de úgy különben kommunikatív betegnek azt mondja az orvos, „Mondja szépen ááááá, köszönöm, egyébként mit gondol a néni, mi lehet a baja? Igazán nagy segítség lenne, ha tippelne valamire.”
És akkor most nézzünk szemben egy konkrét esettel. A Birmingham Heartlands Hospital vizsgálata fényt derített a következőkre: Három év alatt az intenzív osztályon 2213 beteg fordult meg. Összesen 636 hagyta ott a fogát, akik közül mindössze 49-et daraboltak fel, de csak 38 boncolási eredményt lehetett értékelni (a homály fedett 11 esetről egy szó se!). A boncolási jegyzőkönyvek szerint 17 diagnózis helyes volt, 21 pedig hibás. A 21 hibás diagnosztizált beteg közül 10 életben maradhatott volna, ha az orvos rájön mi a baja, de hát kérem 3 esetben a szívinfarktusnak is sikerült elbújni az orvos elől.
Most jön a hab a tortára! A boncolások gyakoribbá tételének legnagyobb ellenzői, maguk a kezelőorvosok, mert félnek, hogy hibájukra fény derül és a rokonság perelni fog.
Természetesen annak is van esélye, hogy ez a helyzet csak a nem fizető betegek esetében áll fenn. Magánklinikáknál ez nem létezik. Akinek nincs pénze az dögöljön meg! A befizetett járulékot a kormány stadion építésekre költi el.
Engem mindig bámulatba ejtett az a szemlélet, ami szerint, ha egy híd leszakad, a tervezőt börtönbe csukják, ha egy gépkocsi vezető munkája közben elüt egy járókelőt, biztos elzárás vár rá, ha egy vegyész felrobbantja a laboratóriumot, minimum meg kell neki fizetni a kárt, persze csak akkor ha életben marad. Ezzel szemben, a beteg embernek tudomásul kell venni, hogy gyógyítása bizonyos kockázattal jár, amibe még az is belefér, hogy műtét közben a hasában felejtenek egy ollót. Ő tehet róla, ha nem kell felnyitni a hasát, nem lehet bent felejteni egy ollót. Legközelebb majd kétszer is meggondolja, mielőtt kiveteti az epekövét. 😀
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
Ha jól tudom Magyarországon nagyon nehéz elkerülni a boncolást.
1 – Zsike:
De a kórházban bespájzolt fertőzést azt nem. 😀
Azétr OV-ék tudatosan is csinálják ezt a dolgot, mert a fityesz bár szeretei a nyugdíjasokat szavazatleadó biorobotoknak, de igazából de jó is lenne ha egy sem lenne, mert akkor nem kellene fizetni a nyugdíjat…! Lásd:
Hosszú várakozás után végre hazánkban is elérhetővé váltak a legújabb onkológiai szerek. Csakhogy a tüdődaganat elleni két új hatóanyagnál várhatóan életkori korlátozás lép életbe: 75 év felett nem jár a legmodernebb terápia. A döntés indoklása szakemberek szerint etikailag elfogadhatatlan, mert azt sugallja, minél idősebb valaki, annál kevesebb joga van a gyógyuláshoz.
http://168ora.hu/diszkriminalo-egeszsegugy-75-felett-nem-jar-gyogyulas/
Magyarországon kötelezően előírt mindenki felboncolása és tényleg nagyon nehéz-szinte lehetetlen elkerülni a patológust. (sajnos családi tapasztalás)
Ennek ellenére a kórismérv semmivel sem jobb nálunk sem, mert a patológia -szerintem- csak a félresikerült kezelés nyomait igyekszik eltüntetni, megszakérteni. (Sajnos ez is rossz családi megtapasztalás).
De a patológiai eredményeknek, sőt egy onkológiai kezelésnek sincs visszacsatolása, mert nincs meg a gyűjtött adatok feldolgozása , kiértékelése és következtetések szerint előírások korrekciója.
Minden vaktában, tapasztalati zsigerből és az egészségügyi minisztérium által előírt protokoll szerint történik.
Az eredménye látványos hazánkban; a KSH adatai szerint 12%-al nőtt az elhalálozás tavaly is, amit hivatalosan az influenzaszezonra fogtak. (miért volt?)
Viszont a hullagyártás költségvetésre gyakorolt „jótékony” hatása tagadhatatlan. Ezzel a gyakorlattal a törpe él is és visszaél. Pl. a novemberi nyugdíjkorrekciót is csak az kapja visszamenőlegesen, aki megéli. Mennyivel is méltóbb helye lehet annak a pénznek a „nemzeth gázszerelőjének” zsebében.
Nem csak az orvosok, hanem ügyvédek, politikusok is mentesülnek szakmai hiányosságuk vonzata alól.
2010 előtt valóban klasszissal jobb volt az ellátás, aminek megromlása lehet a keselyűváltás nélkül is romlana, de az azért megjegyezhető, hogy a helyzet nagyságrendekkel romlott az utóbbi 7 évben.
Benne lehet az oktatás színvonala, a jóindulatú egyén -orvos küzdelme a bürokrácia és tekintélyuralom ellen, az alulfinanszírozás, a lenyúlás, a lopás, a tény, hogy az egészségügyet kiemelkedően érinti az unjós agyelszívás.
Másrészt az alapprobléma, hogy az „orvosaink” jelentős hányada nem a tudásából, hanem a megszerzett pecsétes papírjából él túl jól. Tisztelet a kevés kivételeknek.
Nagyon érdekesnek találom, hogy az EGYÉN felelősségvállalását nem említi sem a cikk, sem a hozzászólók. Az egyénnek IGENIS saját felelőssége, hogy vigyázzon a testére, mert azt helyette nem teszi meg senki sem. Már csak azért is érdemes lenne tanulni az egészségről, mert gyakorlatilag mindenki tudja-látja-érzi, hogy az orvostudomány bármilyen sok energiát is öl a fehérköpenyes mítoszba, mégis szinte senki nem gyógyul meg. Szoktam mondogatni, hogy ha én villanyszerelőként annyit hibáznék mint egy orvos, akkor minden második-harmadik kuncsaftot agyonbaszná az áram.
De az emberek döntő többsége (saját tapasztalat) mindig talál mentséget, hogy miért NEM vigyáz magára, miért vannak káros szenvedélyei, miért zabál túl sokat, miért nem mozog, miért nem iszik elegendő TISZTA vizet stbstbstb.
Erre mindig azt mondom, hogy persze nem muszáj változtatni, biztos nem fáj még eléggé! 🙂 Csak sajnos általában mikor már nagyon fáj, akkor már „késő” mert annyi mindenen kellene változtatni a dolgozónak, amit egyszerűen nem tud meglépni.
Tehát ahhoz, hogy nagy valószinűséggel elkerüljük a kórházas rémálmot az szükséges, hogy VIGYÁZZUNK arra a bőrkabátra, amit erre a földi utunkra megkaptunk.
orvos szakmában van egy szakmai előírás, protokollnak hívják. Ha ezt betartja az orvos, de csak felületesen vizsgálódik, következtet, akkor nem vonható felelősségre. A jó orvos az alapos kivizsgálás eredményeit, a beteg életmódját, környezetét, korábbi betegségeit stb. figyelembe veszi, nagyobb valószínűséggel gyógyítja a bonyolultabb eseteket is.