Komolyan mondom, megáll az eszem. Most vagy én vagyok egy kötözni való barom, vagy az ország első embere, aki boldog mosollyal a szája szélén jelenti be, hogy az állam 520 milliárd forintot ad két banknak, hogy legyen mit kikölcsönözni a vállalkozóknak, akik aztán beruháznak, csökkentik a munkanélküliséget, növelik az export teljesítményt és a fogyasztói keresletet, csökkenteni fogják az államháztartási hiányt és az ország tejben-mézben fürdő Kánaánná válik (és reggelre kelve Gyurcsány keze bele fog lógni a bilibe).

A pontos adatokhoz hozzájutni nem könnyű, de nekünk megteszik a pontatlanok is. Ugyanis, nem az összeg a lényeg, hanem a folyamat. Tehát: 2008.12.31-én az ország GDP-je 27.000 milliárd volt (a későbbiekben csak m). Államadóságunk 18.000 m (tehát a GDP 67 %-a), aminek éves 6 %-os (vagy ennél több) kamata 1100 m. Az állam bevétele (az általunk kiizzadt adók) 12.360 m. Az állam kiadása 13.360 m. Az államháztartási hiány tehát 1000 m, ami a GDP-nek 3,7 %-a. Hurrá nyaralunk! Körbegratulál a kormány önmagának, sikerült a 10 százalékos hiányt leszorítani 3,7 százalékra. Senkinek se rebben a szeme, senki nem mondja, hogy, de uraim, ez még mindig hiány. Vagyis csak a szinten tartáshoz jövőre egy extra 60 m-ot kell valahonnan elvonni, mert az idei hiánynak csak a kamata 60 m.

Most már hónapok óta hallom, hogy ilyen meg olyan „megszorításokkal” 120, 60, 250, stb. milliárdokat lehet megtakarítani. Mikor fogja már valaki megmondani, hogy az államtartozásnak csak a kamata 1200 m és minden tiszteletreméltó erőfeszítés ellenére ez a kamat évente 100 m-al növekszik (és akkor a töke tartozásról még említést se tettünk).

Ahhoz, hogy szinten maradjunk az idén 1100 m-ot kellene lefaragni a kiadásokból, illetve mivel a gazdaság teljesítésének csökkenése (egész évre kivetítve) minimum 5 % lesz, plusz 700 m. Összességében tehát 1800 m. Ennyit kell az államnak lefaragni a múlt évi költségvetésből, hogy a tartozásunk ne növekedjen tovább. A vizitdíj, korházi ágy, tandíj, és hasonlókkal való hülyéskedés gólyafing a levegőben.

Már itt-ott pedzik, de kíváncsi vagyok, ki fogja először megmondani a népnek, hogy a következő felvonás az általános nyomor. A reformokat nem csinálták meg, amikor kellett volna. A reformok államadóság csökkentő hatása csak évekkel később jelentkezik, tehát azt most felejtsük el. Mi marad? Támogatások megszüntetése, nyugdíjak csökkentése, nagyobb adók beszedése, közalkalmazotti létszám és fizetés csökkentése, önkormányzati létszám csökkentése. Mindezt olyan drasztikusan, hogy minimum 5 % költségvetési többletünk legyen. Ugyanis ebben az esetben szép lassan elkezd apadni a tartozásunk és 50 év múlva elérkezünk ahhoz a ponthoz, amikorra minden adósságunkat kifizettük és a kumulatív visszafizetés a felvett kölcsönnek körülbelül tízszerese lesz.[Ezzel szemben a tanult közgazdászok úgy gondolják, hogy majd a magyar gazdaság növekedési pályára áll, és az adósságokat szépen és lassan majd kinőjük. Vagyis a probléma meg fog oldódni magától.]

Ez természetesen egy nagyon csúnya jövőkép lenne, ha a kölcsönök visszafizetésének útját válassza a mindenkori kormány(fő). De pillanatnyilag a Gyurcsány kormány nem ezt választotta, hanem leutánozva az amerikai oligarchák Obama névre hallgató (cselből színes bőrű) elnökét, 520 m forintot adott a bankoknak, természetesen további kölcsönökből, amiket majd egyszer, a nagyon távoli jövőben, unokáink és dédunokáink fognak visszafizetni. A profitot viszont a bankok vezetői és gyermekei most fogják elbokázni. Nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Ugyanis erről a Gyurcsányról mondják, hogy szociálisan érzékeny, meg baloldali, meg kizárólag a nemzet érdeke lebeg a szeme előtt. 

Kedves közgazdász olvasók. Ha tévednék, kérem, írjátok meg.