Azt már írtam, hogy nem vagyok közgazdász, csak gondolkodom, ez alkalommal írásban. Olvass el figyelmesen és kérdezd meg magadtól, hogy igazam van-e. Ha nincs ragadj billentyűzetet és írd meg. Vigyázz, kész, rajt, indulok: azt akarom levezetni, hogy a kapitalizmussal senki se jár jól (persze csak relatív). Az egyszerűség kedvéért osszuk az embereket két csoportra: dolgozókra és tőkésekre (a 40 felettieknek ez a felosztás nem lehet szokatlan). A dolgozók termelik a javakat, de soha nem kapnak annyi bért, mint amennyit megtermelnek. Következésképpen a bérükből nem tudják maradéktalanul felvásárolni azt, amit megtermelnek. Egy ideig a különbséget a tőkések nagy boldogan elfogyasszák, hiszen a munka nélkül megszerzett profitból lehet dorbézolni. De egy idő után a tőkés már nem tud (számottevően) többet fogyasztani, miközben a gyárak megállás nélkül ontják a termékeket. Mivel a dolgozó munkájáért – mint már írtam – kevesebbet kap, mint amennyit megtermel, nem képes megvenni az összes legyártott terméket. A raktári készlet tehát növekszik. Ha nem veszik meg, akkor a felhalmozódott javaktól két féle képen lehet megszabadulni. Az egyik egy jó kis háború, ami a megtermelt javakból rengeteget elpusztít. Igaz ezt is ki kell valakinek fizetni. Ez pedig adókon keresztül részben a dolgozók, részben a tőkések zsebéből finanszírozható. Csak hát a dolgozóknak alig van jövedelme, ezért jelentősen megadóztatni nem lehet. Az oroszlánrész a tőkésekre hárul. De ne sajnáljuk őket, mert újra lehet termelni, újra lesz profit.
A másik lehetőség a gazdasági válság, amikor különböző mechanizmusok segítségével rengeteg tőke (pénz) eltűnik és pedig minél nagyobb tőkéje van valakinek, annál többet veszít. Végtére is a dolgozónak nemigen van tőkéje, tehát nem ő veszít 3 milliárdot 24 óra alatt, vagyis nem ő ugrik ki a 37. emeletről. Összesítve, a tőkés a kellemesebb életvitelen kívül, nemigen jár jobban, mint a dolgozó. A válságokkal és háborúkkal spékelt kapitalista rendszer egyszerűen nem fenntartható. Módosítok! Kizárólag háborúk és gazdasági válságok árán tartható fenn. Akkor pedig minek ragaszkodunk hozzá? Annyi sok kísérlet és véráldozat után, nem kellene már kitalálni egy tartósan fenntartható, és mindenki számára kellemes életet ezen a bolygón?