Új könyvem (A jövőnk véget ért!) 8. Fejezete foglalkozik az új gazdasági világválsággal, amiben világosan leírom, hogy Amerika a fiat dollárral , mint tartalékvalutával, miként zsákmányolta ki az egész Világot. Egyesek szerint 40.000, mások szerint 80.000 milliárd „dollár” feliratú papírdarabkákért az USA valódi értéket kapott. Ezt nem lehet másnak nevezni, mint a világ „gazdasági” alapon történő, szisztematikus kirablásának. Ennek a rablásnak a segítségével sikerült 40 éven át fenntartani az úgynevezett amerikai életformát, aminek most – a politikai vezetők akaratán kívül – a maguk okozta, kapzsiság okozta gazdasági válság, minden látszat szerint, végett fog vetni. Becslések szerint Amerika hosszú évekre felélte a jövőjét, és a következő generációra a nadrágszíj meghúzása vár.
A nagy kérdés, hogy valóban vár-e? Nem lehetséges-e, hogy a „gazdasági” alapon történő szisztematikus kirablást fel fogja váltani a nyílt katonai zsarolás, ahogy ezt megtették például Szerbiával. Ha nem az lesz, amit Washingtonban elhatároznak, akkor jönnek az F16-osok és halomra bombázzák a renitens „szövetségest”. Lázálom? Lehet, de máris látok előremutató jeleket.
A február 6-8. között megtartott Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián az amerikai alelnök, Joe Biden célozgatás helyett, világosan megmondta, hogy Amerika „szövetségeseitől” a jövőben többet vár el. Az is világossá vált, hogy az Obama adminisztráció, bár szóba áll Teheránnal, eredeti célkitűzése nem képezheti vita tárgyát, ami egyszerűen fogalmazva így szól: Irán semmi körülmények között nem lehet atomhatalom. Ez persze egy dolog, de Ali Larijani, az Iráni Parlament Elnöke beszédében kifejtette, hogy Irán nukleáris programjának maradéktalan végrehajtása a világ legtermészetesebb dolga. Különben is – toldotta meg mondanivalóját – Amerikának ragyogó alkalma nyílott, hogy agresszív politikáján változtasson, célozva ezzel az új adminisztrációra. Van tehát egy patakon átívelő keskeny pallónk, aminek két végére, egymással szembehelyezkedve, rálépett két kecske.
Hogy Amerika némi izraeli segítséggel, vagy fordítva, Iránt nukleáris támadással le tudja söpörni a térképről, ahhoz nem fér semmi kétség. A baj csak az, hogy Amerikán és Izraelen kívül nukleáris fegyvere van még Kínának és Oroszországnak is (és akkor a többiekről ne is beszéljünk). Nem az a félelmem, hogy kirobban egy III. világháború. Sokkal inkább tartok az amerikai demonstrációtól, hogy adott esetben – tegyük hozzá, több mint 60 év után – hajlandó hozzányúlni atomfegyvereihez, akkor abból Kína és Oroszország vezetői veszedelmes következtetésekre jutnak. Más oldalról megközelítve az a félelmem, hogy Amerika precedenst teremt egy olyan világban, ahol a feszültségek folyamatos növekedése elkerülhetetlen.