(1945) Mit bizonyítanak a halál közeli állapottal kapcsolatos tapasztalatok?

Tibor bá’ online

2021. A 89. év

A napok óta tartott vallásos vita mellékleteként: Mit bizonyítanak a halál közeli állapottal kapcsolatos tapasztalatok? Egy dolgot biztos nem, hogy az embernek van lelke.

Isten létezése mellett szóló argumentumok nagy része olyan gyenge, hogy nem érdemes vele foglalkozni. Van azonban egy terület, amit nem lehet lesöpörni az asztalról, mert sok ember őszintén úgy érzi, hogy személyes tapasztalata bizonyítékul szolgára arra, hogy az embernek van lelke. Persze ilyenkor az első dolog az, hogy meghatározzuk, mit is nevezünk lélek alatt? Egy olyan  valamit, ami elkülönül a testtől és az agytól, vagyis az öntudattól, amelynek létezése az életben levés feltétele, és ami túléli a test halálát. Az csak természetes, hogy a „lélekpártiak” iparkodtak bizonyítékot találni arra, hogy igenis van lélek. Erre eddig minden kísérlet kudarcot vallott. Van azonban egy érdekes tapasztalat, amin azoknak az embereknek egy része megy át, akik közel kerülnek a meghaláshoz, de aztán a végén mégis élve maradnak. Ezek arról számolnak be, hogy tudatuk érezhetően elhagyja a testüket (majd visszatér abba). Szerintük – és ez logikusnak tűnik – ez nem lehet más, mint a lelkük, ami nem azonos az agyukkal, hiszen az agy ottmaradt a testben, míg a tudatuk a testüktől függetlenül létezett.

Ezzel a függetlenül létező tudattal (azaz lélekkel) az a probléma, hogy elég sok ember megtapasztalta és őszintén hisz abban, hogy amit megtapasztalt az valós. Már pedig mindenki elsősorban abban hisz, amit személyesen megtapasztal. Ezeknek az embereknek hiába mondják, hogy nincs lélek, az istennek se fogadják el. Nekik igenis van lelkük. Ráadásul egyesek ebben a lelki állapotban olyan dolgokat látnak meg, majd feléledve emlékeznek rá, amit normál körülmények között nem láthattak volna meg. Jó, ez nem bizonyított, csak mende-monda, de ott van még az öntudat. Ez tényleg kemény dió!

Végeredményben alapvetően két eset áll fenn: Az öntudat vagy az agy biológiai terméke, vagy pedig, az agynak egy része, ami elválik a normál agyi funkciótól.  Tehát, a lélek el van különülve az agytól és az agy halálát túléli.

Az elv, hogy az öntudat az agy „biológiai terméke” a lelkiismeretesen összegyűjtött, körültekintően ellenőrzött, alaposan  oda-vissza letesztelt, duplán rejtett, placebóval párhuzamos, többszörösen megismételt, a szakmai elit által ellenőrzött, hallatlan nagy mennyiségű kutatási eredményen nyugszik, amelyek napról-napra gyarapodnak. Ha elolvasol egy, az utóbbi időben kiadott neurológiai könyvet, akkor világossá válik, hogy napról-napra közelebb kerülünk az öntudat megértéséhez. Igaz, ez a tudományág még csak gyermekcipőjében jár, de óriási ütemben tör előre. Ami egyre világosabban látszik, hogy bármi is legyen az öntudat, egyértelmű, hogy elválaszthatatlanul kapcsolódik az agyhoz. Az agyban bekövetkező változások hatására megváltozik az öntudat is. Néha ez a változás olyan nagymértékű, hogy az adott személyiség felismerhetetlenné válik. Az öntudatban végbemenő változások MRI segítségével láthatóvá válnak, csakúgy mint az agyi változások. Az egyértelmű és világos tudományos következtetés az, hogy az öntudatot az agy hozza létre.

Akkor most nézzük a „független lélek” elvet alátámasztó bizonyítékot, vagyis a halál közeli állapot élményét, amelyen az átélők bizonyos közös élményekről számolnak be: testüket és annak környezetét, ami a legtöbb esetben egy műtő, ahol operációt végeznek, kívülről látják. A másik gyakran jelzett esemény egy alagútszerű építmény megjelenése, ami ki van világítva, és a másik végéből vonzást éreznek, ahol különben „valaki” vár rájuk. Ez így elég misztikus, de van egy kijózanító körülmény. A vonzó lényt mindenki saját vallásának megfelelően ismeri fel. A keresztények természetesen Jézust vélik látni, a muszlimok Allahot, míg a hinduk mondjuk Sívát. Ez eléggé nyilvánvalóvá teszi, hogy itt agyi fantáziával állunk szemben. Nyilvánvalóan a fantáziának kapcsolódni kell az adott személy vallásos hitéhez. Egy muzulmánt nem várhat Jézus, és fordítva.

Rendben van, de miért látják magukat kívülről, és egyáltalában miért látnak lecsukott szemhéjjal? A helyzet az, hogy az agy és az érzékszervek vérellátása akadozik, tehát hibásan működnek, illetve az agyhoz nem jut el információ a külvilágtól. Ekkor az történik, mint amikor a számítógépen dolgozva megszűnik a csatlakozás a külső szerverhez. Rákattintunk egy kedvenc honlapra, de mivel nincs kapcsolat a gép nem tud rácsatlakozni, hanem a memóriájából előveszi a legutolsó képet. Mi a kezelők (ha nem vesszük észre) megpillantjuk a kért honlapot, de nem real time-ban, hanem ami utoljára volt. Ugyanezt teszi az agy is. A szemtől, fültől nem érkezik értékelhető információ, a  valós világgal megszakadt a kapcsolata, leálló félben lévő maradék kapacitásával előveszi az utolsó információt a memóriájából, ami nem más, mint a műtő, ahová bevitték. Azonban az agy már alig funkcionál, a  hiányzó biteket kitölti azzal, amivel tudja. Így jelenik meg egy kép, amit aztán tárol és az „életbe  visszatérés” után elővesz, mint emlékképet a tetszőlegesen beépített bitekkel együtt. Természetesen ez teljesen megegyezik azokkal a visszaemlékezésekkel, amik valós történetektől származnak. Az egyén nem tud különbséget tenni, neki az emlékkép olyan valódi, mintha tényleg megtörtént volna. Ezt a jelenséget a neuróbiológus így írja le:

Az agykérgen elhelyezkedő látásközpont, mely egyaránt feldolgozza a látott és az elképzelt képet, normál körülmények között stabil állapotban van, mert néhány, ezt a funkciót ellátó neuron a máshonnan érkező ingereket elfojtja. Hallucinálások akkor jönnek létre, amikor ez az elfojtó mechanizmus megszűnik, vagy erősen csökken, mondjuk hallucinogén anyag hatására, vagy azért, mert az agy közvetlenül az elhalás küszöbén áll.

A szemlencse egy tárgy képét először a retinára vetíti ki. Innen az idegsejtek a kiváltott impulzusokat az agykéreg látásközpontjának különböző helyeire továbbítják.

Na jó, de mi van az alagút végén látható fénnyel? Tekintettel arra, hogy az egységnyi területen található neuronok száma sokkal több a látószög közepén, mint a szélén, jóval erősebb hatás várható középen, amennyiben az összes neuron azonos mértékben szenved a szabályozó kioltás megszűnésétől. Feltételezhető tehát hogy minél jobban meg van zavarva a rendszer (vagyis a komplex agyvelő), annál erősebb a fényár.

A legizgalmasabb kérdés mégis az, hogy ha ez mindössze hallucináció, miért tűnik oly hihetetlenül valódinak? Ez utóbbi felvetésre válaszolva kezdjük annak vizsgálatával, miért tűnik valami valódinak. Ami a központi idegrendszert illeti, nem is olyan könnyű különbséget tenni két kategória között: „mi jön a külvilágból?” és „mi van az agyban tárolva?” Amint a látás, illetve a hallás impulzusai és a memóriából érkező információk feldolgozásra kerülnek, azonnal összekeverednek. Miközben az információk különböző feldolgozási fokokon mennek át, a kép összetevői: vonalak, élek, tér és a különböző tárgyak mind-mind más módon jelennek meg. Nem valószínű, hogy ezek meg lennének jelölve: „na, ez ­kintről jött”, vagy „ez hallucináció”. Az eldöntés, mi micsoda, valószínűleg jóval ­fentebb történik az agyban. A rendszer (vagyis az emberi agyvelő) egészen egyszerűen azt tartja „valódinak”, ami a legstabilabbnak bizonyul. Mi mást tehetne?

A normál életben mindössze egy „valós modell” van, mégpedig az, amit az érzékszerveink hoznak létre, és ez rendkívül stabil, koherens és egyben komplex. Ez a modell, az „én, itt és most” fogalmakból áll. Azért érezzük valósnak, mert abban az adott pillanatban a jeleket feldolgozó agyban ez a legstabilabb modell.

De mi a helyzet a haldokló aggyal? Mi van azzal az agyvelővel, amiben már nincs semmi szabályozás? Ez esetben fennáll a veszélye annak, hogy a valóságról képtelen lesz elfogadható modellt kialakítani. Előfordulhat, hogy az agykéreg látásközpontjában az ott találhatók közül a leképezési sorok által nyújtott modell lesz a legstabilabb. Ha ez a legstabilabb, akkor az agy szerint ez a valóság. Elvégre pontosan olyan értelemben valós, amilyen értelemben bármi, bármikor valósnak tűnhet, mert a rendszerben található modellek közül ez a legjobb. Mivel a képek feldolgozása is a látásközpontban történik, más képek is bekerülhetnek az agyba.

Nincs olyan agyvelő, amely ennél a pontnál bedobná a törülközőt. Jó, de mit tud tenni? A leglogikusabb cél az lehet, hogy a lehető leggyorsabban visszaforduljon az érzékszervek által betáplált impulzusokból összeállt modellhez, hiszen ez lehet a külvilág egyetlen stabil megtestesítője. Ennek egyik módja – mint fentebb már írtam – a memóriára való támaszkodás: Ki vagyok én? Hol vagyok? Mit csinálnak velem? Ezekre a kérdésekre a válasz ott szunnyad a memóriában, ha a haldokló agyvelőnek van még elég kapacitása ahhoz, hogy feldolgozza a válaszokat. Mint írtam, pontosan ezt teszi számítógépünk is: ha nincs kapcsolatban az Internet-szolgáltatóval, a memóriában tárolt Internet képeket küldi a monitorra. Tételezzük tehát fel, hogy egy haldokló személy agyi rendszere létrehoz egy modellt abból, amire emlékszik: teste a műtőasztalon van, a sebészek körülötte forgolódnak, felette erős fényforrás, háta mögött különböző műszerek. Ez egy egészen jó minőségű modell is lehet, mivel az agy beépíthet a valós világból érkező impulzusokat is, például a sebészek beszélgetését, műszerek csörömpölését, az újraélesztési kísérlet lökéseit, stb., ezek mind-mind a hallásközpontból származó inputok. Ily módon az agyi modell nemcsak igen hihető, de ténylegesen tartalmazza a valós események egy-két részletét is. Ez az, ami a visszaemlékezőt becsapja, méghozzá olyan alaposan, hogy a végsőkig hisz ­benne.

Ha abban a pillanatban az a legjobb modell, ami az agy rendelkezésére áll, akkor az tökéletesen valódinak fog hatni. Megismétlem, valódi olyan értelemben, amilyen értelemben bármi, bármikor valódi lehet. De lépjünk tovább. Amikor az egyén „érzékeli” a másvilágot, akkor az a másvilág valósnak és feledhetetlennek tűnik. Ha azt állítjuk, hogy a tudat (eszmélés) mindig az adott időben kialakított agyi modelltől függ, úgy arra a következtetésre kell jutnunk, hogy ezeknek az embereknek a tudata átalakult. Ha normálissá is válnak, és ha a valós világ vissza is tér számukra, sose fogják elfelejteni, hogy „megtapasztaltak” egy „valós” másvilágot, hogy testük jelentéktelenné törpült, hogy megszűntek önmaguk lenni.

A hiányzó bitekkel kapcsolatban megemlítek egy személyes tapasztalatot. Írásaim lektorálását nem végezhetem magam. Egyszerűen azért, mert amikor a megírt szöveget olvasom, soha se azt látom, ami ott van, hanem azt, aminek ott kellene lenni. Ha tehát egy betűt kihagyok, vagy félreütök, az úgy is marad. Agyam a „hiányzó bitet” beteszi. Még akkor is, ha én tudatosan ezt el akarom kerülni. Ugyanígy jár el a haldokló agy is, a már alig funkcionáló érzékszervektől érkező hiányos jeleket kiegészíti, és elraktározza. Felépült állapotban a kiegészített  képet veszi elő a memóriából és úgy érzékeli, mintha az teljesen ép érzékszervekkel, teljesen normális állapotban lettek volna elraktározva. Ráadásul a tudatos agy még súg is.

Az öntudatra ébredt ember legnagyobb ellensége a halandóság, mert a halandóságot kizárólag az ember képes felfogni. Meghalni senki se szeret, mindenki örökké szeretne élni. Csakhogy a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a fizikai világban minden elhal egyszer, így az ember is. Ebből egyetlen kiutat a lélek jelentene. Az élethez való ragaszkodás olyan erős, hogy az agy mindent megtesz, még önmaga becsapását is. Az csak természetes, hogy a „hiányzó biteket” úgy egészíti ki, hogy a lélek létezése plauzibilissé váljon. A halál közeli állapotban megtapasztaltak kizárólag azt bizonyítják, hogy utálunk meghalni.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

28 gondolat erről: „(1945) Mit bizonyítanak a halál közeli állapottal kapcsolatos tapasztalatok?

  1. Csakis a kollektív és személyes tudattalan meglétét…szerintem.
    Mivel tömegesen hasonló „észlelések” történnek.

    Öntudatra ébredt embernek van egyedül szabad akarata. Ezek olyanok, akik szembenéztek a félelmetes tudattalannal és annak tárgyait/emlékeit/viselkedését magukba integrálták. Sikeres pszichoterápia. (transzcendentális funkció amit tévesen istennek próbálják magyarázni)

  2. 1. János

    És hogyan kapcsolódnak a személyes tudattalanok össze, egy egységes halmazt,információfelhőt,un. kollektív tudattalant alkotva?
    ———————————–
    Az írás nagyon jó vica-versa állításokkal. Főleg az elején, utána kissé egyoldalú lesz a magyarázat, ezzel is kifejezve kissé a magyarázó meggyőződését. Miszerint: márpediglen lélek nincs!

    Márpediglen van!
    Az öntudat az agy terméke és ez bizonyított!? Ez nem bizonyított, csak az, hogy az agy sérülése, változása módosítja az öntudat megnyilvánulását, esetleg megszünteti azt. Tehát, mintha az öntudat az agy terméke lenne. Mintha.

    Persze ennek sok cáfolata is van. Pl.a haldokló sok olyan új! információt is tapasztal „haldoklása” közben amivel nem találkozott élete folyamán, tehát nem hívható le a tárhelyről(ami egyébként valós és nagyon logikus következtetés).
    Vagy pl. az agyban a mai napig nem található meg a memória, a tárhely. Pontosabban részben igen a szinaptikus kapcsolatokban vagy ez meg is nyilvánul a motorikus mozgásokban(az is egyfajta memória)stb., de pl. a nosztalgia érzését nemigen lehet és nem is fogják az agyban megtalálni.
    Az agy és az öntudat megnyilvánulásainak összefüggése egyértelmű, csak az irányultság kérdéses még. Hiszen az agy vezérelheti és megvalósíthatja a ‘kívülről’ érkező információkat.pl. azt gondolom, hogy megfogom a poharat. Agy megkapja és impulzusokon keresztül akcióba lép.
    Mi a helyzet pl.a koncentrált cselekvéssel. Hogyan aktivizálja magát jobban az agyam, mint a szokásos? Hol keletkezik a figyelem, az összpontosítás? A már meglévő kapcsolatok és beidegződések hogyan fokozzák saját magukat saját magukban?

    Mi a helyzet a hibernált(pl.jeges vízben) aggyal történő halálközeli élmények változatos és a későbbiekben bizonyított vadiúj tapasztalataival?
    Szóval sok kérdés merül fel ezen a szinten is.
    Az agy bizonyos területei aktíválódnak bizonyos események hatására, de a kiváltó impulzust nem találják az agyban pl.egy gondolat keletkezését mely aztán érzelmi stb. megnyilvánulásokhoz és természetesen agyi aktívitáshoz vezet. De hol gondolkodik az agy? Világos, hogy az életben tapasztalt bevésődések folyamatosan visszaköszönnek,de mi a helyzet a viszonylag fiatalok, gyerekek bizonyítottan nem ezéletbeli memóriaképeivel? Erre is rengeteg példa van.

    Azt írja, hogy az agy a bejövő információkból dolgozik a későbbiekben is, ez tetten érhető pl. a sok ellentmondó információt befogadó agy gondolkodásbeli zavarainál is, bár ált. leegyszerűsíti és választ, beépítve világképébe az új információt, megerősítvén azt vagy elutasítva azt, hogy megőrizhesse világképét.
    De a normál gondolkodástól eltérő, konstruktív logikával felülbírálhatóak a bevésődések. Ez vajon az agy terméke, esetleg az agy plaszticitása vagyis az új kapcsolatrendszerek kialakulása szintén következmény?
    Köztudott, hogy minnél intelligensebb valaki annál könnyebben revidálja nézeteit.
    Az intelligencia milyen összefüggésben van az öntudattal?
    Ráadásul ha minden az agy terméke, hogy jön létre belső konfliktus pl. lelkiismeret furdalás hatására? Hol van a tárolt információkban egy tökéletesen új helyzet megélése közben ez az erkölcsi megfontolás?Maga a szó is árulkodó. Hiszen hogyan jön létre egy ilyen szóösszetétel lelki-….(és épül be a köztudatba)egy nemlétező fogalomból? Mégis mindenki ismeri ezt a jelenséget.

    Ezekkel ellentétben a lélek memóriájára van magyarázat, miszerint a repülési időben (mivel ez állandóan terjedő, rendkívül dinamikus szerkezet)tárolja az infókat. Megszámlálhatóan végtelen elmozdulási variáns lehetséges.
    A tudatos vagy tudattalan memória fogalma csak a lehívásban nyilvánul meg, információsan mind együtt jelen van.
    A kiáradó információk perturbálodó(egymásra rakodó, egymást háborgató)halmazai alkotják pl. a kollektív tudattalant is, mint a tudattalanok összeségét.
    Ezek ált. nincsenek jelen a személy feltudatában(innen az elnevezésük), azonban állandó hatást fejtenek ki rá. Feltárhatóak, de ehhez erős?psziché kell. Vagy sokszor jobb az elfojtást tökéletesíteni a zavar elkerülésének érdekében. Ez pszichológiai kérdés.

    Minnél jobban beleássa valaki magát a rendszer ismeretébe annal egyértelműbb lesz számára, hogy a lélek létezik.
    Pláne, hogy ez még saját tapasztalataival is egybevág.
    Pl. Jómagam nem haltam meg még soha(legalabbis ebben az életemben), de többször bekövetkezett álom közbeni tudatfolytonosság. Nem álom!
    Hanem az ébrenléti tudattal teljesen megegyező, sőt azt meghaladó érzékelési szinten. Viszont az agyam nem fantáziált oxigénhiányos állapotban.
    Ha fantáziált akkor annak valóságélménye megegyező azzal, hogy pl.most a vonaton írom ezt a szöveget. Egyszerűen repkedtem a fák fölött, miközben a testem lent ‘aludt’, volt a házban. Elég félelmetesre kerekedett az élmény, köszönhetően a tudatalatti félelmeimnek. Felülírása történik.?

    Szóval lóf?szt nem tudunk a lélekről.
    Én úgy tudom, hogy van.

  3. 1: János:
    Régóta ismert felvetés, hogy az agy mindössze egyfajta antenna szerepét töltheti be a megszokott alapfunkciókon túl. Sokmindent megmagyarázna, új kapukat nyitna, de nincs közvetlen bizonyíték rá, így marad érdekes lehetőség.

    2: Balázs:
    Az érzéki csalódások is ijesztőek és teljesen valóságosak!

  4. 3. Horváth Csongor

    Persze, hogy az marad, hiszen nem is vizsgálják, mert tudománytalan.
    Nem mintha pl.az ősrobbanás tudományosabb lenne Istennél, vagy a léleknél.
    Dogma!

  5. Elég szelektíven értelmezed Tibor bá’, hogy mi a bizonyíték, és mi nem… 😉

    Akkor a témához kapcsolódóan, de annak határait feszegetve:
    https://en.wikipedia.org/wiki/Stargate_Project
    https://en.wikipedia.org/wiki/Russell_Targ
    https://www.amazon.com/Project-Stargate-Remote-Viewing-Technology/dp/1939149983
    Álnaív kérdés: mivel néznek valamit a távolban, ha az adott személy több ezer km-re van a látottaktól, és visszaellenőrizve helyes volt a látottak leírása?

    Direkt módszertan, hogy meghalás nélkül is ellenőrizhető legyen a jelenség:
    https://www.amazon.com/Phase-Shattering-Illusion-Reality/dp/1500578037
    (Orosz parapszichológiai módszerekre alapszik a technika, kicsit nyers módszer, de használható)

    Sokszor idecitált, de még mindig aktuális, és ellenőrzött beszámoló:
    https://www.youtube.com/watch?v=DefqH54EqZ4
    A története abban különbözik a többi más hasonló esettől, hogy ellenőrizhető adatokkal szolgált, és emiatt bekerült egy amerikai kutatásba is az illető(videóban a kutató neve el is hangzik).

    Re:1
    Ez is egy dogma amit írsz, bár már kicsit hajlandó volt kimozdulni a komfortzónából. 😉

  6. Balázs: „Egyszerűen repkedtem a fák fölött” – ilyet álmomban én is átéltem, de mivel nem féltem, igen jó élmény volt! Volt, hogy csak pár méter magasan, de volt, hogy felhők között. Sok álmomra a mai napig emlékszem, pedig 20+ éves álmok.

  7. 2 – Balázs:
    Jó sok szöveg, de hol a bizonyíték?
    Én egyszer már meghaltam. Leesett a vérnyomásom 80 Hgmm alá. Simán eltűnt számomra a világ, mert az agyam nem kapott vért. És mit ad isten, a (nem létező) lelkem nem vette át a tudatomat. A tudat az agy, lélek pedig sehol. És ha az agy 5 percig nem kap vért, akkor annyi.

  8. 7:
    Túl kevés ideig voltál odaát, így a csakrád nem érte el azt az energiaszintet, amely alapján áthelyezhette volna lelkedet a 26+n – 1 dimenzióba! 🙂

    Komolyra fordítva, vannak gyerekek, akik elég hiteles képet adtak „előző életükről”, s ezekkel a leírásokkal valóban nem lehet semmit kezdeni a tudomány mai állása alapján! Egy gyereknél a csalás szinte értelmetlen, s ilyen sok pontban egyező leírást véletlenszerűen biztosan nem lehet megadni. Sajnos azt sosem tudjuk minden kétséget kizáróan leellenőrizni, hogy ezek az esetek mennyire és milyen mélységükben valódiak. Nagy kár!

  9. Balázs,

    mit jelentenek ezek a magasröptű szavak itt:
    „A tudatos vagy tudattalan memória fogalma csak a lehívásban nyilvánul meg, információsan mind együtt jelen van.
    A kiáradó információk perturbálodó(egymásra rakodó, egymást háborgató)halmazai alkotják pl. a kollektív tudattalant is, mint a tudattalanok összeségét.”

    Rendelkezel ebben a dologban jelentős sajátélménnyel vagy ezeket csak összeolvastad?
    Kerültél már pszichózis közeli állapotba esetleg alszemélyiségeidet megismerted…?
    Érezted már az archetípusok félelmetes erejét?
    Pszichoanalitikus segítségével hány hosszú éven keresztül tártad fel a tudattalanod egy részét? Amúgy az apokalipszis fantáziákon is érdemes volna dolgozni nem kevés embernek…

    Mert ezek csak pusztába kiáltott szavak maradnak.

  10. Nekem meg az jutott eszembe a témával kapcsolatban, hogy az emberi tudat kialakulása egy bonyolult folyamat, amely a csecsemőkortól kezdve zajlik, amennyiben a gyermek agya megkapja a környezetétől a megfelelő impulzusokat, amelyek kialakítják azt a neurológiai hálózatot, amely képes tudatos tevékenységre.
    Azok a feljegyzett esetekben, mikor egy gyermek emberi közreműködés nélkül nőtt fel, egyszerűen csak állati funkciókra volt képes, és utólag már hiába próbálták emberi viselkedésre nevelni, erre már képtelen volt.
    Ez számomra azt bizonyítja, hogy az emberi tudat egy felépítendő struktúra, ami ki sem alakul, ha nincsenek meg az ehhez szükséges feltételek.
    Persze ez nem csoda, még a magasabbrendű állatvilágban is úgy válik életképessé egy fiatal állat, hogy a szülőktől eltanulja a viselkedésmintákat.
    Ha ezt nem kapja meg, akkor képtelen lesz életben maradni természetes környezetben…

  11. 7. Tibor bá’

    Lehetséges lenne, hogy neked nincs lelked? 😀

  12. 10.
    „Azok a feljegyzett esetekben, mikor egy gyermek emberi közreműködés nélkül nőtt fel, egyszerűen csak állati funkciókra volt képes, és utólag már hiába próbálták emberi viselkedésre nevelni, erre már képtelen volt.”

    Milyen fura dolog, állítólag onnan – az állatvilágból – jött az emberi tudatos lét, de a kész hardver, azaz az agy, a kész ember ha nem kapja meg a megfelelő időben az emberi szocializációs impulzusokat, már később nem is képes pótolni.

    Érdekes paradoxon ez.
    De bocs az off-ért, ez most csak így belém hasított. 🙂

  13. 11:
    Micsoda lelketlen hozzáállás ez! 🙂

    12:
    Minél magasabb szintű egy önszerveződő rendszer, annál jobban támaszkodik a környezetének megismerésében tanulásra. Nincs lehetőség arra, hogy mindenre felkészített, kész huzalozással érkezzen, ezt a gyorsabb és alaposabb alkalmazkodás érdekében a környezeti impulzusok segítségével végzi el. Az, hogy ez életkorfüggő, csak azt bizonyítja, hogy akármikor nem végezhető el a rendszer tökéletesre fejlesztése. A gépi tanulásnál ugyanez a helyzet! Egy előre megírt szoftverrel, bármennyire is jól működik, messze nem lehet azokat a lehetőségeket kihozni, mint egy öntanulásra képes, ahogy ma nevezzük AI esetében. Bizonyos feltételek mellett itt is igaz, hogy a végeredmény függ attól, hogy mikor és milyen minőségű információkat adtunk meg feldolgozáshoz az önfejlesztés érdekében. Pusztán emögé sztem. nem szabad semmit többet látni, mint ami ténylegesen van mögötte!

  14. 11 – sleeper:
    Szerintem az a nevetséges, hogy egy ilyen fontos szervről, mint a lélek, nem tudunk. Tudom, hogy van kezem, lábam, szaglásom, stb. de hogy lelkem lenne, nahát ezt nem tapasztalom. Hogy lehet ragaszkodni egy ilyen bolond, papok által kitalál marhasághoz. Megáll az eszem és lélekért kiált.

    😀

  15. 12 Gyarmathy
    Úgy látszik, minél fejlettebb, összetettebb egy élőlény, annál inkább igényli az előző generációk összegyűjtött tapasztalatait a szülők, illetve a közösség közvetítésével.
    Az alsóbbrendű állatoknál erre nincs szükség, az ikrából kikelő kis hal általában fel van vértezve minden alapvető tudással, ami az életbenmaradáshoz szükséges, de egy tojásból kikelő kis gyík is.
    Igaz, így sokkal kisebb az életbenmaradási esélye, amit a nagy egyedszámmal kompenzálnak.
    De az embernél, ha nem kapja meg az időben jövő ingereket, ki sem épül az a szinapszishálózat, ami a kellően bonyolult struktúrát alkothatná…

  16. 6. Álom

    Álmomban én is szoktam repkedni, csakhogy az nem álom volt, bár állítólag ugyanarról van szó, vagyis a lélek elhagyja a testet. Csakhogy akkor olyan volt mintha teljesen éber lettem volna, vagyis az voltam, ezért is volt ijesztő. Mert éjjel(tehát valós időben) valós helyen(ahol laktam, egy erdőben) repkedtem.Éjjel ez elég félelmetes hely, ijedtemben azonnal felébredtem. Pontosabban visszaszívódtam a testembe és-mint a filmekben- zihálva felültem, de felébrednem nem kellett.
    Ez többször előfordult, de akkor már bátrabb voltam.
    És egyik ilyen élményem alatt tapasztaltam meg többek közt a tudatalattimmal való találkozást is.

    9. János

    Nem hiszem, hogy csak egyféle út létezne.
    Soha nem jártam pszichoterápiára.
    Viszont először autogén tréningeztem egy pszichológus, pszichiáter segítségével, ekkor egy gyermekkori lelki traumát hoztunk felszínre, majd dolgoztunk fel. Nem volt komoly pszichoterápia.

    Később sokat meditáltam, mely érdekes megtapasztalásokhoz vezetett.
    Azonban pár évvel később, ekkora már a meditációt elhagytam, mert érzékeny voltam, viszont nem kellően erős, főleg egyedül, védelem nélkül, kellően koszosan.

    Amit innentől mesélek azért már teljesen hülyének fognak nézni, de végül is annyi baj legyen, leírom mert így lesz érthetőbb. Szóval életem meghatározó élménye az volt, hogy két egymást követő éjszaka is
    a fent már említett tudatfolytonosság újra bekövetkezett.

    Én ezekről akkoriban semmit sem tudtam, úgyhogy a magyarázatot is később találtam meg egy Rudolf Steiner könyvben, az álomban bekövetkező tudatfolytonosság elnevezés is onnan származik, nem én találtam ki. De találó.

    Az első éjszaka egy kis egységélmény és határtalan boldogság után belerepültem az űrbe, ahol közeledve vmi felé egy szinte elviselhetetlen félelem érzés kerített hatalmába. Félelmemben felébredtem.

    Másnap ugyanez, azonban most megközelítettem(mivel kikerülni nem tudtam).
    Egy kapucnis alak volt, lehajtott fejjel. Ahogy felemelte fejét, egy arctalan arc(aki én voltam) reám tekintett és olyan fokú rémség szabadult rám, hogy nem állhattam.

    Talán egy évvel később találtam meg a könyvet, melyben kiderült, hogy a küszöb kis őrével találkoztam. Vagyis magammal, előző inkarnációim sajnálatos tetteiből, tudatalatti félelmeiből gyúrt entitással.
    Megértettem Hamvas mondását, mely szerint mestere fel akarta számolni tudatalatti félelmeit, de pusztán a próbálkozásba majdnem beleőrült.
    Mesterem ezt úgy fogalmazta meg nekem, hogy amíg nem vagy kellően tiszta és felkészült, addig ne állj a szaroszsák alá és legfőképpen ne birizgáld a csomót, amivel a zsák össze van kötve.

    Azóta azt vallom, hogy mindent a tudat nappali világosságában kell megvizsgálni és kellően letisztulva, erővel felvértezve kell vigéckedni az asztrál-világban.
    Most ebben a fázisban vagyok, úgyhogy tanulok ezerrel , amibe az olvasás is belefér, azt hiszem.Manapság nem foglalkozom misztikával, csakis a koherens logikai tanulmányaimmal. Feltéve mikor van időm. Mindenesetre én tudom, hogy van lelkem és nem a haláltól kell félni.
    Jó lenne, ha ezt minél többen tudnánk, hinnénk, mert az jobb világot eredményezne.

    Az említett könyv ide vágó passzusa.
    https://kristalyinfo.hu/kuszob-ore/

  17. Az is lehet, hogy azért is vannak ilyen eltérő vélemények a lélek létezéséről, mert nem minden emberben van!

  18. 16:
    Ez fantasztikus! Miből jöttél rá? 🙂

  19. Re:17
    Magyar szófordulatokban van ilyen kifejezés, hogy „lelkes lények”, és egy gonosz emberre mondják hogy „lelketlen gazember”.
    Utóbbi nettó biorobot kategória, akinek valóban nincs se lelki ismerete, se lelke.
    Tökéletes katona az ilyen „lény”. 😉

  20. 8 Anonymus „Komolyra fordítva, vannak gyerekek, akik elég hiteles képet adtak “előző életükről”, s ezekkel a leírásokkal valóban nem lehet semmit kezdeni a tudomány mai állása alapján!”

    Az emlékeinket molekulák tárolják, simán elképzelhető, hogy pl egy tehén megette a halott agyát, majd a gyerek megitta a tejet.

    Ami még érdekes: jelenleg egyetlen egy atomod sincs meg a születésed óta, mindegyik kicserélődik. Eszel egy zsíroskenyeret, a zsíroskenyér atomjai belédépülnek, a régieket elküldöd a wc-n 🙂

    Az anyag folyamatosan vándorol, mi csak adatstruktúrák vagyunk.

  21. 14. Tibor bá,

    jó régi tantétel ez már, hogy a test halála után marad az emberből valami halhatatlan rész. Platón – aki kb. 2400 évvel ezelőtt élt – kedvenc témája volt a lélek halhatatlansága. De már előtte vagy 1000 – 1500 évvel az egyiptomi vallás központi tantétele volt.

    Mire tippeltek, hogy a keresztény vallások alapműve, a Biblia tanítja – e a lélek halhatatlanságát? (Tudom, hogy a legtöbb keresztény vallás igen, de mit mond erről a Biblia?)

  22. 19 Gyarmathy
    Én csak azon csodálkozok, hogy miért gondolják sokan, hogy a több ezer éve, archaikus körülmények között élt emberek véleménye hitelesebb, mint a mai, sokkal nagyobb ismeretekkel rendelkező, tudományokkal felvértezett embereké.
    Ma olyan dolgokat is tudunk vizsgálni, amikről nekik még fogalmuk sem lehetett, még ha a szellemi képességeik kiválóak is voltak…

  23. A halálközeli élmények témájában könyvtárnyi anyag iródott.A dolgokat vagy elfogadja az ember, vagy sem, viszont van egy eléggé fura vetülete a témának, ez pedig a lélekvándorlás.Elöre kijelentem, hogy tőlem az egész oly messze van, mint Makó országom fövárosától, viszont a poszt kapcsán nem tudok átlépni a nagylányom által elöadott régi eseten , egy akkor alig ötéves kedves kislányka esetében. Száraz, racionális, afféle Tibor bá alkatú lányom, aki mindig is rálegyintő türelmetlenséggel viszonyul az ezoterikus dolgokhoz, valszeg mégis megérintette valahogy a kislány körül tapasztaltak, másképp nem mesélte volna el, és nincs kizárva, hogy csak látszólag lépett túl rajta, és néha még most is eszébe jut ama régi, megmagyarázhatatlan eset.

  24. 23 – bálint:
    Sok minden akad, ami megmagyarázhatatlan, de ez nem jelenti azt, hogy a látszat megfelel az igazságnak.

  25. Re:24
    Fő gond Tibor bá’ ha vannak ellenőrizhető tények.
    Sokszor idecitált, de még mindig aktuális, és ellenőrzött beszámoló:
    https://www.youtube.com/watch?v=DefqH54EqZ4
    A története abban különbözik a többi más hasonló esettől, hogy ellenőrizhető adatokkal szolgált, és emiatt bekerült egy amerikai kutatásba is az illető(videóban a kutató neve el is hangzik).
    Le lehet söpörni Bálint esetét, de akkor kiöntjük a fürdővízzel a gyereket is(feltéve ha valóban meg akarjuk ismerni a mögöttes okokat).

  26. 1. Azt hogy hisz valaki vagy nem, mindegy, ha nem terheli vele környezetét.
    2. A reményt senkitől nem szabad elvenni, ha valaki racionalista tegye, csak csendben.

  27. 16, Balázs

    Divatos lett a meditáció manapság…csakhogy ezt összetévesztik a lefagyással (egónélküliség vagy micsodának mondják, kiüresedett gondolatok, lebegés érzés, időzavar). Ez akkor gáz, ha a meditációt tanító személy maga is traumatizált…nemcsak a tanítvány!
    Az álmaid jelentését egy jól felkészült jungiánus analitikussal vissza lehet fejteni.
    Aza kapucnis alak lehetett akár egy archetipikus harcos lény, mely más traumáidhoz való hozzáférést nagy erővel akadályozza vagy csak az egyik önálló alszemélyiséged – akár az árnyékod is.

    e

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük