Napjainkban volt 65 éve, hogy az amerikaiak ledobták a 2. és a 3. atombombájukat Japánra. Az elsőt a kísérletnél használták fel, Hirosima kapta a második bombát, ami azonnal 140.000 civil életét oltotta ki, majd egy további 100.000 a radioaktív sugárzás miatt a rákövetkező időben halt meg. Azóta is sok szó hangzott el az atomfegyverek bevetésének szükségességéről. Számtalan tanácsadó Truman elnökkel közölte, hogy a japánok a megadás gondolatát latolgatják, az atombomba bevetése felesleges. Truman arra hivatkozott, hogy a japán partraszállás egymillió amerikai katona életét követelné. Ezen kívül Sztálinnak el kellett venni a kedvét, ha esetleg meggondolatlan terveket szövögetne. A kívülállók se akkor, se most, 65 évvel később nem tudnak ítélkezni, mert nincsenek a megfelelő ismeretek birtokában. Egy azonban biztos. Mind Japán térdre kényszerítéséhez, mint pedig Sztálin megijesztéséhez egyetlen atombomba elegendő lett volna. A második bomba ledobása teljességgel felesleges volt. Mindenesetre a Fehér ház mindenkori lakójának 100-200.000 civil élete tökéletesen közömbös. Ezt soha ne feledjétek el, amikor a jövőt kutatjátok, csak ezen tény szem előtt tartásával nézhetünk körül, mi ma a helyzet.

Az aprócska Izrael állam a becsült 240 nukleáris töltet birtokában uralni akarja az egész Közel Keletet. Ennek elérése és fenntartása érdekében az amerikaiakat rávette, hogy előbb Irakot, majd Afganisztánt, végül pedig Pakisztánt semmisítsék meg legalább is katonailag. Hátra van még a nagy falat, Irán. Látva a könyörtelen terjeszkedést, Irán iparkodik maga is szert tenni termonukleáris fegyverekre, amit természetesen nem vall be, de meggyőződésük, hogy Izrael hódító ambícióit másképp nem tudják megállítani. Izrael pedig hazugságokkal, óriási propaganda gépezetével megpróbálja elhitetni az amerikai vezetéssel, hogy Irán milyen hatalmas veszélyt jelent rájuk, és az egész emberiségre. Újra és újra ismételgetik, hogy Irán a zsidó állam megsemmisítésére törekszik, ami egyértelmű hazugság, de olyan hatásos hazugság, hogy a nyugati országok lakossága bevette a cocát. Az út tehát nyitva áll Irán megtámadása előtt. A kérdés, hogy a több éve tartó kardcsörtetés után lesz-e tényleges támadás?

Katonai szakértők szerint, ha a tényleges cél az iráni atomkísérletek végleges megsemmisítése, akkor ezt kizárólag az Irán katonai bázisaira, ipari létesítményeire, és nukleáris telepeire több száz termonukleáris töltet célbajuttatásával lehet elérni, ami után az iráni halottak száma 10 milliós nagyságrendet érne el. Ezen túlmenően a radioaktív por és pernye az egész világot megfertőzné olyan mértékben, ami mellett Csernobil csak gyerekjátéknak tűnne. A politikai, gazdasági és katonai következmények pedig nem kiszámíthatóak.  

Marad tehát a konvencionális lebombázás. Ezzel azonban az iráni atomfegyver fejlesztés nem állítható le, csak késleltethető. Az ország megszállása pedig egyszerűen lehetetlen. Irán lakossága 80 millió. Honvédelme 450.000 katonán nyugszik, ami valamivel kevesebb, mint az amerikai hadsereg létszáma, de az USA katonái szanaszét vannak szórva a világban. Irán 1.648.000 km²-ert kitevő területének nagy része magas hegyvidék által övezett sivatagos, sztyeppés felföld. Vagyis hasonló, mint Afganisztán, csak négyszer akkora. Afganisztánt a NATO + 150.000 örző-védőnek álcázott zsoldos képtelen ellenőrzés alatt tartani, pedig a táliboknak csak kézifegyverei vannak. Tehát a megszállás szóba se jöhet. Szóba jöhet az ország agyonbombázása, ami konvencionális fegyverekkel sehova se vezet. Illetve, dehogynem. Irán ellentámadásba lendül. Nézzük, miket tehet!  

Maga az agyonbombázás, mindenfajta iráni reakció nélkül azt jelenti, hogy a világ kőolaj kitermelésének 7 %-a kiesik a forgalomból. De Irán képes arra, hogy a globális olajexport 40 százalékát megakadályozza egyszerűen úgy, hogy néhány Iraktól, Szaúd-Arábiától, és a többi Arab emirátustól távozó tartályhajót Noor rakétákkal elsüllyeszt a Hormuzi-szorosban. A Noor rakétákat Irán gyártja, ami a kínai YJ-82 másolata. Ennek a hajókilövő rakétának 200 km a hatótávolsága (a Hormuzi-szoros legfeljebb 60 km széles), kétszeres hangsebességgel halad, néhány méterrel a tengerszín felett, és 98 %-os valószínűséggel ér célba. Irán hosszú, sziklás tengerpartja  kitűnő terep, hogy a tehergépkocsikra szerel kilövőállásokat elrejtsék. A tartályhajók kilövése garantált. Ez egymagában az egész világra kiható, megjósolhatatlan felfordulással járna, aminek legkevésbé Kína örülne.

Ezzel azonban Irán ütőkártyái nem merültek ki. Irán elláthatná az afganisztáni tálibokat föld-levegő rakétákkal, ami egy csapásra megszüntetné az amerikai légi dominanciát (így fejeződött be a Szovjet megszállás is, az afgánok kaptak légelhárító rakétákat az amerikaiaktól, és az orosz helikoptereknek egyszeriben annyi volt). Van azonban még Iránnak ballasztikus rakétája is, amivel közvetlenül meg tudná támadni az amerikai bázisokat, sőt magát Izraelt is.

Mindent összevetve, Iránt vagy megtámadják atomfegyverekkel, vagy elfogadják, hogy előbb vagy utóbb Iránnak is lesz atombombája. A konvencionális háború elképzelhetetlen. A baj csupán annyi, hogy a háborúk elindítói a racionális gondolkodástól olyan messze vannak, mint Makó Jeruzsálemtől, hogy stílszerű legyek 😀 .   

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx