A jó házasságnak egyetlen egy kritériuma van, a felek összeillése. Erre azonban senki se ügyel, illetve csak a második házasságnál és ott is kevesen. A fiatalok első házassága többnyire komolytalan, nem érdemes vele behatóbban foglalkozni. A második házasságot, vagy akár az elsőt is, ha azt 25-30 felettiek kötötték, már érdemes analizálni. Ezek a házasságok általában tartósabbak, de a várt kellemes évek hamarosan átváltanak kínlódásra és szenvedésre. Az ne zavarjon meg, hogy nem ezt látod. Az emberek a sikertelenséget nem teszik ki az ablakba. De mi a merész állításomnak az oka?

– A férfi kiválasztási szempontja (ha egyáltalán a férfi választ) kizárólag a külcsín megítélése. Ez az evolúció folyamán alakult ki, és nem tudunk tőle szabadulni. Hogyan volt hosszú tízezer évek alatt? Ha a férfi utódot akart nemzeni – és miért ne akart volna – akkor a szemrevételezésnek komoly szerepe volt annak megítélésében, hogy a leendő anyától várható-e a kívánt minőségű utód.

– A nő kiválasztási szempontja elsősorban a férfi anyagi helyzete (az ősidőkben a talpraesettsége), mert a nőnek elsősorban a gyermeke (és önmaga) számára, évtizedekre szóló létbiztonsága a fontos. Ezt pedig ma elsősorban a pénz tudja megteremteni, legalább is elméletileg.

Amennyiben a két fél ezeket a feltételeket biztosítottnak látja, házasságra lépnek. Ez azt is jelenti, hogy egy fiatalabb, esetleg jelentősen fiatalabb bombázót rendszerint egy menő pasi vesz el feleségül. Természetesen a „bombázó” és a „menő” relatív fogalmak, de az ez irányú törekvés fellelhető. A szépség és a jómódúság azonban nem összetartó kapocs. Mivel egyéb szempontok szerint nem illenek össze, súrlódás – súrlódást  követ, ami a kapcsolatot egyre jobban eldurvítja. Előbb vagy utóbb bekövetkezik a vagyon megosztásos válás (magyarul kopasztás), vagy egy hosszan fenntartott, totálisan értelmetlen és elcseszett élet, ami kihat a gyerekekre is (ha vannak), akik ezt – sajnálatos módon -tovább viszik, mint család modellt. Természetesen felmerül a kérdés, kik illenek össze? Hátha valakinek nem bombázó, illetve pénzeszsák kell.

Elengedhetetlen fontosságú az azonos kulturális háttér. Tehát se külföldi férfi se külföldi nő nem jöhet számításba. Erre manapság a magyar nők nem csak nem ügyelnek, de kifejezetten külföldire hajtanak, mert kevés magyar „menő pasi” van, nem jut minden nőnek. Ezen (általam kitűzött) szabály megszegése mind anyagi, mind társadalmi státusz szempontjából kedvező, ami egy jó ideig háttérbe szorítja a nézeteltéréseket, kellemetlenségeket. Természetesen maga a magyar kultúra biztosítása még csak a kezdet. A teljesség igénye nélkül vegyük sorra a tényezőket!

1) Fontos, hogy a két házasságra lépőnek a családi háttere is legalább hasonló legyen. Egy értelmiségi család sarja állandó konfliktusban lesz egy feltörekvő munkás vagy paraszt szülők gyermekével. Ami az egyiknek természetes, arról a másik hallani se akar és fordítva. A folyamatos viták, a zöldágra nem jutás szép lassan erodálja a kapcsolatot.

2) Fontos a szülők anyagi helyzete is. A jómódú háttér árnyékában felnőtt gyerek általános attitűdje nem lesz kompatibilis a szegénységben felnőttével. Életvitelüket nem azonos módon kívánják folytatni – mindegyik úgy, ahogy azt a nevelésből kifolyólag helyesnek ítél. Mivel mind a két fél pénzt hoz a házhoz – nagyjából azonos mértékben – az csak természetes, hogy annak elköltési módját alapvető fontosságúnak tartják. Ha ez nem szül állandó konfliktust, akkor kismacska a nevem.

3) Ha egy lánygyerek az édesanyjától azt látta, hogy nem tiszteli az apját – függetlenül a megalapozott indoktól (részeges disznó), vagy a háta mögött kijátssza, ha feleslegesen költekező, folytonosan követelődző, akkor a lányának ez a magatartás természetes lesz. Ugyanez fordítva is igaz. Amennyiben egy férfi gyermekkorában az apjától azt látta, hogy csapodár (amit az anya kénytelen volt elnézni), akkor ő maga se fog a dologból nagy ügyet csinálni. Csak hát, a mai fiatal nők anyagilag kevésbé függenek a férjtől, vagyis megszűnt az „eltűrési kényszer”. A folytatást már nem nehéz kitalálni.

4) Egészen biztos konfliktushoz vezet, ha az egyik fél zsidó, a másik mondjuk evangélikus. A két szubkultúra élesen elválik egymástól, csak úgy, mint a cigány és magyar házassága esetén. Amit egy zsidó nő természetesnek tart (például menstruálás alatt három napig az ágyban marad) az egy árja férfit teljesen kiakaszt. Ugyanez van a cigány-magyar vegyes házassággal is. Egy ideig – óráig lehet foltozgatni a dolgot, de egy idő után már nem megy.

5) Az összeférhetetlenség sajnálatos módon alacsonyabb szintre is lemegy. Az a férfi, aki kertes családi házban nőtt fel, távol a város zajától, az a házasság után is ilyen környezetre törekszik. Amennyiben a feleség gyermekkorát panelházban töltötte, az a kertben csak a felesleges munkát és kényelmetlenséget látja, és el se tud képzelni mást, mint egy lakótelepi lakást a második emeleten, a sarkon pedig egy ABC üzletet. Ha egy férfi azt látta, hogy édesanyja süt-főz, akkor ezt el fogja várni a feleségétől is. Ha egy nő ahhoz van szokva, hogy a lakáson belüli kisebb bütyköléseket az édesapja elvégzett, akkor ki fog borulni, ha egy villanykapcsoló cseréhez ki kell hívni egy szerelőt. Ha egy nő édesapja (kis túlzással) éjjel-nappal virágot cipelt haza a feleségének, ha volt évforduló, ha nem, az ragaszkodni fog ezen indokolatlan kényeztetéshez maga is, pedig nem várhatná el, hogy férje kövessen egy szélsőséges szokást. Aztán jönnek az állandó megjegyzések: az én apám így csinálta, az én anyám úgy tett.  Ebből láthatjátok, hogy a listának egészen biztos nincs se vége, se hossza. A kérdés az, hogy a lista hosszabb-e mint a türelem és a megértés vagy rövidebb. Ugyanis az emberi alkalmazkodásnak meg vannak a határai. A társat nem úgy kell megválasztani, hogy kemények-e a mellei és mekkorák, hanem, hogy összeillünk-e mint cilinderzár és a kulcsa. Az egészben az a legtragikusabb, hogy a viták folyamán mind a két fél meg van róla győződve, hogy igaza van. És természetesen igaza is van, de csak abban a környezetben, ahol felnőtt. Az csak természetes, ha valaki biztos az igazában, akkor nemigen enged. Eredmény? Állandó szóváltás, amiért mind a két fél a másikat okolja. És még nem értünk a végére.

6) Vannak ám szellemi, higiéniai, szexuális követelmények is. Egy szellemi táplálékra éhes nő képtelen együtt élni egy bunkóval, még akkor is, ha az lehozza neki a csillagot is az égről. Magyar viszonyok között az átlag magyar nő műveltebb, mint az átlag magyar férfi. A nők többet olvasnak, gyakrabban járnának kulturális eseményekre. Igaz, némi jóindulattal ez áthidalható, csak arra kell vigyázni, hogy a férj ne aludjon el a második felvonás közben. 😀 Már nehezebb a helyzet, ha a nő egy könyv elolvasása után beszélgetni szeretne a könyvben felvetett témáról, ami a férjét egyáltalán nem érdekli. Na és a higiénia! Általánosságban megállapítható, hogy a nők többet szépítkeznek a szükségesnél, és lényegesen többet költenek rá, mint érdemes, ami a férfiakat frusztrálja. Viszont a férfiak jelentős hányada átesik a ló másik oldalára és még egy dezodort se hajlandó használni, pedig nem is neki kellett megvennie. Nehéz egy olyan férfivel együtt élni, aki állandóan izzadságszagú, amit ráadásul mások is éreznek rajta. —– Végül a szex. A minőségi és mennyiségi igény erősen eltérhet a két fél között. Ráadásul ezek az igények az idő múltával változnak. Szerencsére ma már a szex-szel nem kötelező várni a házasságkötésig, tehát kipróbálható, de sajnos ez is egy csapda, amire mindjárt sor kerül.

6) Gyakori csapdák. Maradjunk mindjárt a szex-nél. A szexuális inkompatibilitás a legfontosabb válási okok egyike. A házasság kötés előtt erre rendszerint a nők álnoksága miatt nem derül fény. Ugyanis a férfi elvesztésétől való rettegés miatt nem nyilatkoznak időben (apukám miért nem elég neked az, hogy lefekvés után szeretkezünk, miért ébresztesz fel hajnali kettőkor is?) Így aztán előfordul, hogy az inkompatibilitás csak a gyerek megszületése után derül ki. Addig a feleség szenvedett, onnantól kezdve pedig a férj. Hogy lehet egy olyan házasság tartós, ahol hol az egyik félnek, hol a másik félnek nem felel meg a bevezetett gyakorlat? A legnagyobb hiba mégis akkor épül be a házasságba, amikor a nő tudva tudja, hogy a férfinek ez vagy az a tulajdonsága számára elfogadhatatlan, de azzal nyugtatja meg magát, hogy majd az esküvő után a férjét leneveli róla. Ez az, ami nem megy. Az emberek ugyan a korral és különböző hatások révén változnak, de erőszakkal nem megváltoztathatók. Ha neked valaki nem felel meg úgy, ahogy megismerted, akkor húzd ki a listádról, bármekkora balfácánnak is tűnik a pasi, az egyénisége megváltoztathatatlan. Csapda még a kikupálódott férj vagy feleség jelölt. A gyermekkor meghatározó. A származási helyzetből ki lehet kupálódni, de a múlt kitörülhetetlen. Aztán egyszer csak, évekkel később, kibújhat a szög a zsákból.

Mindent összevetve, házastárs megválasztásánál konzultáljunk a neokortex-szel, és ignoráljuk, amit a hűlő-agyunk diktál.