Nem célom, hogy személyes élményeimet lenyomjam a torkotokon, ha abból az égvilágon semmi tanulság nem vonható le. Ez az eset azonban még engem is meglepett, pedig láttam már egy-két dolgot meglehetősen kalandos életemben. Ami a legkísértetiesebb a dologban, hogy semmi, abszolút semmi tanulságot nem lehet belőle levonni. Szerencsémre a poén az utolsó mondat lesz, és minden pénzben lefogadom, hogy a büdös életben nem találnátok ki. Íme az eset.

Üröm és Pilisborosjenőt összekötő országút névlegesen 5 km, de a két település széle között mindössze 3 km a távolság. Ezen az egyenes szakaszon a megszokott tempó 80 km, a falvakon belül ez leesik 70-re, de még soha senkit nem kapott el a rendőr, mivel egyik faluban sincsenek jelen. Tudni kell még azt, hogy Borosjenő zsákfalu, átmenő forgalom nincs, tehát ugyanaz a néhányszáz ember rója ezt az utat nap mint nap. Tegnap este,már sötétedés után tartottunk hazafele. Üröm vége felé utolértem egy 3 tonnás fekete jeepet, ami 50-el totyogott. Ez ugyan nem szokás, de ha valaki ennyire törvénytisztelő azzal nem lehet mint tenni, totyogtam utána. Aztán elhajtottunk a falú vége tábla mellett és én vártam, hogy ez a hatalmas dög majd felgyorsul, de nem tette. Nagyon kevés dolog van a világban, amit nehezen tolerálok, ezek egyike a totyogás. Tehát előzésbe kezdtem. Ismert szindróma, ilyenkor a korábbi totyogó belelép a gázpedálba. Nekem viszont már volt lendületem, egy kicsit későn vette észre a pasi, hogy előzni fogok, így elhúztam mellette, de akkor már ő is benne volt a 80-ban, én meg a 100-ban. Ekkor kiderült, hogy azért nem gyorsult a pasi, mert volt előtte egy aprócska személykocsi, amit én a jeeptől nem láthattam, ő viszont leelőzhette volna. Semmi vész, már úgyis lendületben vagyok, leelőzöm azt is. Ekkor azonban az egyenes szakasz végén feltűnt két fénypont velünk szemben. Nekem két lehetőség mutatkozott, vagy besorolok a két kocsi közé, vagy tovább nyomom a gázt és leelőzöm a másik kocsit is, de a szembe fény elég szép tempóban erősödött. A szembejövő jármű sebességét nappal sokkal könnyebb felbecsülni, éjszaka rizikós. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább besorolok. Igen ám, de a jeep örülten tépett utánam, hogy vissza előzzön, és egy század másodperccel később vette észre a közelgő szembejövőt. Baj nem lett, én fékeztem, hogy ne fussak bele az előző kocsiba, a jeep is fékezett, hogy ne fusson belém, de azonnal rámbaszta a reflektorát és 2 méterre volt mögöttem, amit végig tartott. Tudtam, hogy amint elmegy a szembejövő, a jeep azonnal ki fog vágni, amit nem bántam volna, ugyanis én nem első akarok lenni, csak totyogni utálok. Viszont azt is tudtam, hogy a pasi nem leelőzni akar, hanem bevágni elém és az előttem haladó kocsi közé, hogy „visszaadja” a hatalmas sérelmet. Ehhez viszont nem volt kedvem, mert veszélyes játék is lehet. Visszakapcsoltam hármasba, hogy húzzon a motor, és amint elment mellettünk a szembeforgalom, kivágtam és padlógáz hármasban. A jeep nyomta mint süket a csengőt, már benn voltunk a 120-ban, de semmi kedvem se volt magam elé engedni, mert lelki szemeim előtt megjelent a habzó szája. Ekkor beértünk Borosjenőre, ami egy elég éles kanyarral kezdődik, majd egy 90 fokos jobbra fordulás, de itt már nem lehet előzni, mert az utak keskenyek. Én a falú túlsó végén, ráadásul a hegy alatt lakom, 1300 méter a falú közepétől. A jeep jött utánam 2 méter féktávolságot tartva és az összes fényszóró bekapcsolva, de kénytelen volt az én 40-es tempómat átvenni. Megérkeztem a kapumhoz, indexeltem, hogy balra ráfordulok a feljárómra. Erre a pasi beállt a kapum és közém. Állt a két kocsi, mert nem tudtam befordulni a kapumon. Lehúztam az ablakot, ő is és elkezdett velem üvöltözni, hogy nem indexelek, életveszélyesen vezetek, stb. stb. Közöltem vele, hogy 55 éve vezetek és még nem koccantam, ha olyan nagyon veszélyesen vezetek, már egészen biztos nem élnék. Erre azt válaszolta, hogy fel fog jelenteni. Ez persze egy hülyeség, mert egyedül ült a kocsiban, csak időhúzásra volt jó. Felkértem, hogy menjen tovább, mert be szeretnék fordulni a kapumba. Erre kiszállt a kocsiból és odajött az ablakomhoz. Mi a fenét akarhat, töprengtem 5 másodpercig. Megérkezik a pasi, nem lehetett több 25-nél, (ő meg látja, hogy 70 biztos elmúltam) és nyújtja a kezét. Kérdem tőle mit akar? – Be akarok mutatkozni – válaszolta. Meglepetésemben azt mondtam, hogy nem tartok rá igényt. Ekkor Éva már kuncogott mellettem. A pasi visszament a kocsijába, bevágta az ajtót és elindult, de még a nyitott ablakon visszakiáltott. „Ennek a komcsi vircsaftnak már vége!”