Röviden: A német export zuhan, a kínai export kirobban. A német közgazdászok (minőségileg kábé egy szinten a magyarokkal) 2010 januárjára exportnövekedést vártak. Hatalmas volt a pofára esés, amikor kiderült, hogy az export 6,3 százalékot visszaesett. Most lázasan keresik az okokat, vagy inkább a mentőkörülményeket. A pofon viszont még nagyobbat csattant, amikor napfényre került, hogy egy hónappal később, a kínai export 2010 februárjában 45,7 százalékkal nőt, mit nőtt? Egyenesen kirobbant.
2003-óta a világ elsőszámú exportálója Németország volt, mely büszke címet 2009-ig viselte. Most azonban a mérleg átbillent a Kínaiakhoz. Ez azonban nem bír jelentőséggel. Ennél sokkal fontosabb, hogy a németek a gazdasági válságból az export tevékenységükkel tervezték a kilábalást. Na, ez most egy kicsit megszeppentette őket. És akkor most evezzünk át hazai vizekre. Nem tudom úgy bekapcsolni a tévét, hogy ne halljam valamelyik politikust, vagy közgazdászt, a munkahelyteremtésről beszélni. Na, igen, beszélni azt lehet. De teremteni csak az isten tud…..a semmiből. Munkahely akkor keletkezik, ha szükség van a termelésre. Ha Németország nem exportál, akkor mi se exportálunk oda. Ha nem exportálunk, akkor nem keletkezik új munkahely. És akkor egy kicsit tovább megyek, mert ezt a szívességet a választásra készülődő politikusok nem fogják megtenni. Magas munkanélküliség mellett alacsony a termelés és alacsony a fogyasztás (januárban 10 százalékkal esett vissza). Alacsony termelés és fogyasztás mellett csökkennek az állam bevételei. Ez újabb és újabb megszorításokat jelent, miközben a felhalmozott tartozás tovább növekszik. Szóval fiúk, ne kérjetek fel miniszterelnök jelöltnek, mert nem vállalom. 🙂