Ha a fenntartható fejlődésről olvasok, most már a méregtől bevörösödik a fejem. Már pedig olvasok eleget. Az ok nagyon egyszerű, a gazdasági válságból csak fejlődéssel lehet kimászni, vagy még úgy se. Tehát fejlődnünk kellene. Ez különben megfelel a valóságnak, ugyanis a gazdaságot a kamat tartja talpon. Vagyis a gazdaságnak annyit kell fejlődni, amennyi legalább a kamatokat fedezi. Igen ám, de a gazdasági fejlődés termelésfokozást jelent. A termelésfokozás pedig több nyersanyag és energia felhasználásával jár. Ezt viszont a bolygónk már nagyon nem szereti, sőt már az emberiség gondolkodó fele meg is értette. Na, erre találták ki a fenntartható fejlődést. Ami fából vaskarika és pont olyan eséllyel lehet megvalósítani, mint amivel az alkímisták rendelkeztek az arany előállításánál.

Az én meglátásom szerint egy folyamat akkor tartható fenn (az idők végtelenségéig, de legalább is nagyon hosszú ideig), ha amit a rendszerből kinyerünk azt mennyiségileg vissza is adjuk. Vagy, amit betáplálunk az mennyiségileg ki is vesszük belőle. Csak a null-szaldó tartható fenn. A fejlődés kizárólag minőség terén lehetséges, anyagfelhasználásban nem. Az nem tartható fenn, hogy cián, higany, ólom és hasonló vegyületeket beöntünk a folyókba, amelyek aztán a tengerbe ömlenek. Az se tartható fenn, hogy radioaktív anyagokat süllyesztenek le a tengerfenékre. És az se tartható fenn, hogy a föld gyomrából kinyert szenet, földgázt és nyersolajat elégetjük. Tovább megyek, nem csak a fejlődés nem tartható fenn, de még a stagnálás sem, mert stagnálás mellett is felhasználunk, elhasználunk, és amit felhasználunk az egyszer egészen biztos el fog fogyni.

Szerintem a fenntartható fejlődés egy nagyon jó PR duma, hogy egyesek beruházhassanak a fenntarthatóság szent jelszava alatt, miközben az adókból összeharácsolt „forrás” jelentős részét ellopják. Aki azt hiszi, hogy az emberiségnek nagy baj esetén megjön az esze, az rossz lóra fogad. Az egyéni kapzsiság mindenkinek sokkal fontosabb, mint a kollektív jólét és biztonság. Erről jut eszembe, Amerikában az összeomlástól állami pénzen megmentett bankok első dolga volt, hogy az igazgatóknak dollár milliós prémiumokat fizettek ki. Szóval a BKV vircsaft még csak nem is eredeti ötlet, ezt a disznóságot is a „fejlett” nyugatról vettük át.