Tibor bá’ blogja kategóriaarchívum

(3951) Kiapadt folyók

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Világszerte kiapadnak a folyók – íme, miért és mit tehetünk ellene

89. útban a 90. felé

A világ folyói a közelmúltban kiszáradtak. A franciaországi Loire augusztus közepén alacsony vízállásával rekordokat döntött, miközben az interneten keringő fényképeken a csordogáló, de egykor hatalmas Duna, Rajna, Jangce és a Colorado folyók láthatók.

Nemcsak a folyók fogynak, hanem az általuk feltöltött víztározók is, ami a világ számos részén vízhiányhoz vezet, beleértve az Egyesült Királyságot is. Az elmúlt évtizedben azonban ezen folyók mentén árvizek pusztítottak, egyes esetekben csak néhány hónappal a mostani aszály előtt. Szóval mi történik?

Az éghajlatváltozásnak számos formája van. A Földi rendszeren belül az események kölcsönösen függnek egymástól. Ezért, ha valami megváltozik, az sok másra is kihat. Amikor a légköri hőmérséklet emelkedése, befolyásolja az időjárási mintákat, hogy hol, mikor és mennyi eső esik. Ezért, a vízeloszlás a régiók között változik, és a folyók ennek megfelelően változnak, ami befolyásolja, hogy mennyi édesvíz áll az emberek rendelkezésére.

Az édesvíz a Föld összes vízének egy kis hányadát teszi ki, nagy része pedig jég formájában van jelen. Amióta ember él a Földön, ez így van. Az éghajlatváltozás megváltoztatja az édesvíz fellelhetőségét. Általánosságban, a bővelkedő helyek egyre többen vannak, míg a kevéssel rendelkező helyek egyre ritkábbak.

A vízeloszlásban tapasztalható különbségek egyre élesebbek, nemcsak a régiók között, hanem az idő múlásával is. Amikor egy folyó viselkedése szélsőségesebbé válik, következetesen megdöntve a legmagasabb és legalacsonyabb vízállások rekordjait. A folyókutatók szerint a folyó egyre „hömpölygőbb”. Egyes sivatagi folyók nagyon feltűnőek, és csak az év bizonyos szakaszaiban folynak.

A folyó hömpölygése azt tükrözi, hogy mennyi víz áll rendelkezésre, ami az éghajlattól függ. Bár egy folyónak hosszabb ideig lehet nagyobb vagy alacsonyabb hozama, egy éven belül körülbelül azonos mennyiségű vizet szállít.

A kezelési stratégiákat általában aszerint alakítják ki, hogy egy folyó hogyan viselkedett a múltban. De figyelembe kell vennünk a folyók folyásának minden végletét, mert az, aminek most látszik, nem az, amilyen mindig is volt, és nem az, amilyen mindig is lesz.

 

Hömpölygő jövő?

A folyók évmilliárdokon keresztül formálták a földet, ami sokkal hosszabb idő, mint az emberiség jelenléte. A folyók természetesen változnak, ahogy környezetük megváltozik, beleértve az éghajlatot, a csapadékot, a növényzetet, a tengerszintet és sok más dolgot. A geológusok ezekről a változásokról megmaradt nyomokat olvashatnak le a sziklákról.

Hajlamosak vagyunk magunkhoz igazítani a folyókat, ahelyett, hogy mi igazodnánk hozzájuk. A mérnöki intézkedések korlátozzák a folyók képességeit, hogy olyan természetes változásokat hajtsanak végre, mint például az áradás vagy új meder kialakítása. Az ember által tervezett változtatások gyorsíthatják a folyókat. Szárazság esetén a víz gyorsabban hagyja el a földet, ha pedig sok az eső, gyorsabban gyűlik fel egy helyen. Ahogy a folyók reagálnak a globális változásokra, meg kell találni a módját, hogy prioritást adjunk természetes stratégiáiknak.

Ez magában foglalhat úgynevezett lassú vízi stratégiákat, mint például Kína „szivacsvárosai”: városi területek bőséges fákkal, tavakkal és parkokkal, amelyek felszívják a vizet, és enyhítik az aszályt és az árvizeket.

Rengeteg munka vár ránk annak érdekében, hogy ápoljuk és kezeljük az egyre rakoncátlanabb folyóink stabil és biztonságos vízellátását. A természet tiszteletben tartása és a természettel való együttműködés elegendő tiszta vizet biztosíthat – nem csak az ember, hanem minden élőlény és a környezet számára is.

A cím alapján  többet vártam. Világszerte kiapadtak a folyók. Ennek konkrét okát nem nevezték meg.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3950) USA import

Tibor bá’ szerkesztett fordítsa online

Az Egyesült Államok több mint 6 milliárd dollárnyi árut importált Oroszországból Ukrajna inváziója óta

 

Írta: Kyle Anzalone és Will Porter

89. útban a 90. felé

Az Ukrajna elleni orosz támadásra válaszul Joe Biden amerikai elnök kijelentette, hogy elszigeteli és „megnyomorítja” az orosz gazdaságot. Moszkva azonban meg tudta őrizni gazdasági erejét, részben azáltal, hogy havonta több mint 1 milliárd dollárt exportált fából, fémből, élelmiszerből és egyéb árukból az Egyesült Államokba.

Az Associated Press (AP) által idézett statisztikák szerint február 24. óta több mint 3600 orosz hajó érkezett az Egyesült Államok kikötőibe. Noha ez a tavalyi év azonos időszakában érkező szállítmányoknak mindössze a fele, az import értéke még mindig meghaladja a 6 milliárd dollárt.

Az amerikai kikötőkbe belépő orosz termékek mennyisége arra utal, hogy Biden nem teljesíti Moszkva gazdaságának elszigetelésére tett ígéretét. Az úgynevezett „lezárási” időszakok miatt, amelyek lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy korábbi ügyleteiket végrehajtsák, az áruk egy része még jóval azután is belépett az országba, hogy a Fehér Ház kihirdette a szankciókat ezekre a termékekre, köztük az olajra és a gázra. Paradox módon más orosz import, például műtrágya a Biden adminisztráció kérésére érkezett, ami különben az amerikai vállalatokat a hiány pótlására buzdította.

És bár a Fehér Ház lefoglalt több luxusjachtot, amelyek Vlagyimir Putyin orosz elnökkel laza kapcsolatban álló gazdag oroszok tulajdonában voltak, az AP azt találta, hogy amerikai és európai cégek több millió dollár értékben importálnak fémet egy orosz cégtől, amely Moszkva vadászrepülőgépeinek alkatrészeit gyártja. rávilágítva Biden szankciós kampányának furcsaságára.

Washington diplomáciai nyomása ellenére más amerikai szövetségesek erősítik a gazdasági kapcsolataikat Oroszországgal. A NATO-tag Törökország idén megduplázta orosz olajimportját.

Biden elnöksége alatt több lépést is tett az Újdelhivel való kapcsolatok erősítése érdekében, az amerikai csapatok jelenleg a kínai határon közös hadgyakorlatot tartanak Indiával. De Ankarához hasonlóan India  is jelentősen megnövelte a Moszkvából érkező energiaimportot. Az indiai rúpia a gyémántkereskedelem egyik fő fizetőeszközévé is vált, így a vásárlók megkerülhetik az amerikai szankciókat.

Noha a nyugati gazdasági háborúnak az volt a célja, hogy megtépázza Moszkva katonai erejét, és tárgyalóasztalhoz ültesse, egyelőre nem járt sikerrel. Az elmúlt hónapokban az orosz energiaexport meghaladta a háború előtti szintet és a rubel árfolyama a dollárral szemben erősödött. Úgy tűnik, hogy Oroszország gazdasága a harcok óta sokkal jobban teljesít, mint Európa.

 

Kyle Anzalone és Will Porter

Kyle Anzalone az Antiwar.com véleményszerkesztője és a Libertarian Institute hírszerkesztője. Will Porter a Libertarian Institute hírszerkesztő-helyettese és az RT munkatársa.

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3949) Gondolatok a Long COVID-ról

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Long COVID: miért olyan nehéz megmondani, hogy hány ember kapja meg?

 

Szerző: Betty Raman

89. útban a 90. felé

A COVID-fertőzést követő hetekben és hónapokban néhány embernél különféle tünetek jelentkeznek, amelyeket általában Long COVID-nak neveznek. Leggyakoribb a fáradtság. Ez a leggyakoribb, a folyamatos tünetekkel küzdő emberek valamivel több, mint felét érinti. Egyéb gyakori tünetek közé tartozik a légszomj, a szaglás elvesztése, az izomfájdalom és az agyi panaszok.

Az ismereteink még mindig hiányosak arról, hogy a COVID után egyes emberek miért szembesülnek folyamatos tünetekkel. És hasonlóan a Long COVID tünetek eltérő természetéhez, a tünetek időtartama és intenzitása is személyenként eltérő.

Például, az is, hogy nehezen határozhatók meg a Long COVID pontos előfordulása (vagyis azt, hogy az emberek hány százalékát érinti). Ez jelentős vita tárgyát képezte.

A közelmúltban azonban egy, a The Lancetben megjelent tanulmányt úgy hirdették meg, mint amely az eddigi legmegbízhatóbb becsléseket nyújtja a Long COVID elterjedtségére vonatkozóan. A becslések vannak, hogy milyen hosszú ideig tart a COVID fertőzés. Általánosságban a COVID esetek körülbelül 5% és 50%-át követi a Long COVID attól függően, hogy melyik tanulmányt vesszük alapul. Azok a betegek, akiket COVID miatt kórházba kell vinni, általában Long COVODosok lesznek.

A prevalencia becslések nagy része a járvány idején, a Long COVID következetlen definícióihoz kapcsolódott. Ennek tisztázása és a diagnózis megkönnyítése érdekében a közegészségügyi hatóságok, köztük az Egyesült Királyság Nemzeti Egészségügyi és Gondozási Intézete (NICE) szabványos definíciókat vezettek be a Long COVID kifejezésre.

A NICE szerint a hosszú COVID kifejezés olyan jelek és tünetek leírására használható, amelyek a COVID-fertőzés után négy hétnél tovább folytatódnak, vagy alakulnak ki. Ez tovább oszlik a „folyamatos tüneti COVID-19-re”, amikor a tünetek több mint négy hétig, de kevesebb mint 12 hétig tartanak, valamint a „post-COVID-szindrómára”, amikor a tünetek a fertőzéstől számított 12 héten túl is fennállnak.

De, ezen erőfeszítések ellenére a prevalencia becslések jelentős eltéréseket mutattak.

Mi okozza még ezt az eltérést?

Valószínűleg számos egyéb tényező is befolyásolja a különböző tanulmányokban jelentett prevalencia adatokat. Az eredményeket például ronthatja, hogy nincsenek konzisztens eszközök vagy kérdőívek a Long COVID szűrésére.

Ezen túlmenően korlátozó hatású, ha nincs megfelelő kontrollcsoport (egy olyan összehasonlító csoport, amelynél nem volt COVID), vagy a betegek COVID előtti tüneteire vonatkozó információ, ami lehetővé teszi a kutatók számára, hogy az új tüneteket megbízhatóan a COVID-hoz kapcsolják, más betegségek helyett.

Mindeközben az oltási állapot, a COVID betegeknél a súlyos betegség kockázatát csökkentő kezelések (például vírusellenes szerek), valamint a kezdeti fertőzést okozó variáns mind befolyásolhatják a hosszú COVID fertőzés kockázatát.

Végül, az értékelés időzítése is relevánsnak tűnik. Az Egyesült Királyság Nemzeti Statisztikai Hivatalának legfrissebb adatai azt sugallják, hogy bár minden ötödik hosszú COVID betegnél a tünetek legalább 12 hétig tartanak, két év elteltével is, minden ötödiknél marad fenn a tünet.

Egy a nyolcban

A The Lancet-ben nemrég megjelent tanulmány több mint 76 000 hollandiai ember adatait tartalmazza. A szerzők megtették az egyik első kísérletet a különböző torzítások mérséklésére, amelyek hátráltatták a hosszú COVID-prevalencia számszerűsítésére irányuló korábbi erőfeszítéseket.

Kérdőíveket használtak, amelyek számos tünetre kérdeztek rá, és ezeket különböző időpontokban, a COVID fertőzés előtt, alatt és után átadták a résztvevőknek. A résztvevőket összehasonlították egy olyan kontrollcsoporttal is, akiknél nem diagnosztizáltak COVID-ot, és hasonló korúak és neműek voltak.

A COVID-ban szenvedő résztvevők 21,4%-a tapasztalt legalább egy új tünetet, vagy olyan tünetet, amely a COVID fertőzés előtti állapothoz képest jelentősen rosszabbodott, három-öt hónappal a fertőzés után. A nem fertőzött emberek 8,7%-a ugyanebben az időszakban számolt be tünetekről. Ennek alapján a szerzők azt sugallják, hogy a COVID fertőzöttek 12,7%-ánál, vagyis minden nyolcadiknál ​​hosszú idő alatt fejlődik ki a COVID.

A szerzők megállapították a Long COVID kórhoz kapcsolódó alapvető tünetek listáját is, ami: légzési nehézség, a mellkasi fájdalom, nehéz karok és lábak, a szaglás elvesztése, a hideg- és meleg érzetek, a végtagok bizsergése, az izomfájdalmak és  fáradtság.

Néhány hátrány

Noha ez a tanulmány elősegítette a Long COVID valós előfordulásának megértését, van néhány fontos korlát. A betegek többségét nem oltották be, mivel az adatok nagy részét még azelőtt gyűjtötték össze, hogy Hollandiában megkezdődött volna a vakcina alkalmazása. A legújabb kutatások szerint a Lomg COVID kevésbé gyakori a beoltott emberek között.

Eközben a legtöbb résztvevő megfertőződött az alfa-változattal. A tanulmányok arról is beszámoltak, hogy az alfa- és delta-variánsokhoz képest alacsonyabb a Long COVID fertőzés előfordulása a jelenleg domináns omikron variáns által okozott fertőzésből felépülő emberek körében.

Tehát, a jelenlegi körülmények között a Long COVID fertőzés előfordulása az általános populációban jóval kevesebb, mint egy a nyolchoz.

Long COVID: Drámai következmények láthatók a német élsportolók körében

Múlt szerdán a német kabinet jóváhagyta az új fertőzésvédelmi törvényt. Az október 1-jén hatályba lépő rendelkezések további lazítást jelentenek a COVID-19 elleni korábbi intézkedésekhez képest. A szövetségi kormány ezzel megnyitja az utat az őszi és téli hatalmas fertőzési hullám előtt, amely jóval meghaladja a jelenlegi szintet. A halálesetek hulláma mellett ez a Long COVID növekedését is jelenti. Hogy, ezek a hosszú távú következmények az élsportolókra is kiterjedtek-e, azt Steffi Kriegerstein kenus példája is jól szemlélteti, aki 2020 decemberében kapta el a koronavírust. A hivatásos sporttanár számos Európa- és világbajnokságon szerzett érmet kenuversenyben. A 2016-os Riói Olimpián ezüstérmet szerzett. Most be kellett fejeznie karrierjét.

Steffi Kriegerstein a 2016-os moszkvai kajak-kenu Európa-bajnokságon, ahol Sabrina Heringgel (bal első) ezüstérmet szerzett 500 méteres kajak kettesben (Oleg Bkhambri (Voltmetro), CC BY-SA 4.0, a Wikimedia Commons segítségével )

„Minden egészségügyi probléma ellenére, tavaly megpróbáltam újra fitt lenni. De rájöttem, hogy a versenysportba való visszaugrás óriási kihívás” – magyarázta a Der Spiegelnek. “Mindig is kapcsolatban voltam orvosokkal, de [most] a fizikai erőfeszítés megfoszt a mindennapi életminőségtől” – tette hozzá. Azt mondta, hogy „végre búcsút mond a versenysportnak” a német bajnokságon.

Ahogy, a Der Spiegel-nek adott interjújában kifejti, maga a betegség 14 napig tartott, és végtag- és fejfájás jellemezte. A betegség utáni orvosi vizsgálatok azonban azt mutatták ki, hogy a tényleges következmények sokkal mélyebbek voltak.

Mint kiderült, a 28 éves lány szíve összezsugorodott, ami vizuálisan is látható volt, és észrevehető volt a szív-tüdő térfogatának tesztelése során. Kriegerstein perctérfogata élsportolóként több mint 90 százalékos, 60 százalékra csökkent. A normál érték körülbelül 70 százalék.

Ezen kívül számos egyéb tünet is volt. „A fejfájás különösen erős volt” – mondta. „A nyomás érzése a tarkómban gyorsan átterjedt a szememre és az egyensúlyérzékemre. Küzdöttem és próbáltam előre lépni. De a test valahogy nem akarta.”

Még ma is, másfél évvel a fertőzés után is küzd az utóhatásokkal. Még a lépcsőzés vagy a buszhoz járás is nehézségeket okozhat neki.

Steffi Kriegerstein nem egyedi eset. Janik Möser válogatott jégkorongozó például szívizomgyulladást szenvedett a COVID-19 fertőzés következtében, és két héttel a fertőzés után nem is engedték fel a lépcsőn.

Frank Stäbler birkózó, akit a tokiói olimpiai játékok éremesélyesének tartottak, arról számolt be, hogy teljesítménye 20 százalékkal csökkent a fertőzése miatt. Futógyakorlatok közben már nem kapott levegőt. „Az egész mellkasom teljesen összeszorult” – magyarázta.

Marie-Sophie Zeidler evezős arról számolt be, hogy amikor a COVID-19 betegsége után folytatta az edzést, teste a szokásos maximális terhelés 30 százalékán sztrájkolt. Szíve és tüdeje működése a határon volt; az oxigénfelvétele katasztrofális.

Szakértők becslése szerint mára több mint 500 élvonalbeli német sportoló kapta el a COVID-19-et. A vírus terjed a sportolók körében, különösen akkor, amikor a jelentősebb sportesemények folytatódnak, anélkül, hogy valódi védekezési intézkedések történtek volna.

Még, ha a betegség lefolyása viszonylag ártalmatlannak bizonyul is, a későbbi következmények sokak számára súlyosak lehetnek. Dr. Jürgen Steinacker, a németországi Ulm sportorvosa becslése szerint a sportolók körülbelül 5 százaléka még mindig szenved a tünetektől három-hat hónappal a betegség elkapása után. Ide tartoznak a szív- és tüdőproblémák, a neurológiai szövődmények, például az ízérzés elvesztése és a koordinációs zavarok, valamint a krónikus fáradtság szindróma.

Dr. Wilhelm Bloch kölni sportorvos kifejtette: „Nem mindegyikük fog úgy felépülni, hogy visszanyerje teljesítményének régi szintjét. Ott dőlnek össze a világok.”

Míg, a hivatásos sportolók általában megengedhetik maguknak a szükséges orvosi támogatást, és speciális edzők segítségével visszaszerezhetik korábbi teljesítményszintjük egy részét, a legtöbb dolgozó embernek mindenféle támogatás nélkül  kell boldogulnia.

Különböző tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy a koronavírussal fertőzöttek 10-30 százaléka szenved hosszú távú következményeket. A The Lancet orvosi folyóiratban megjelent, 1733 kínai vuhani beteg bevonásával készült tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a betegek 76 százalékánál még mindig van legalább egy tünet hat hónappal a fertőzés után.

A Long COVID szinte minden szervet érinthet, és a tünetek széles skáláját okozhatja. A leggyakoribbak közé tartozik a rendkívüli fáradtság, a kognitív károsodás, a krónikus fájdalom, az íz- és szaglás elvesztése, a légszomj és a megnövekedett pulzusszám, amelyek mindegyike mélyreható hatással van a betegek életminőségére.

A gyermekeket is gyakran érintik a hosszú távú hatások. Az orvosi hírszolgálat augusztus elején interjút közölt „A gyermek kardiológiában és a pulmológiában a hosszú COVID eláraszt minket” címmel. Az interjúban Dr. Gerald Hofner, a „Post-COVID Kids Bavaria” gyakorlat társalapítója azt mondja: „Ketten naponta három-öt beteget látunk el SARS-CoV2 fertőzést követő panaszokkal. Mindenekelőtt nagyon sok sportos gyermeket és serdülőt látunk, akik hetekig-hónapokig nem képesek normális teljesítményre, szív- vagy tüdőérintettséggel vagy fáradtságproblémákkal küzdenek. Nem lehet összehasonlítani az influenzával.” A problémák mind beoltott, mind be nem oltott gyermekeknél és serdülőknél előfordultak.

Számos sajtóorgánum jelent meg olyan gyerekekről, akiknek élete teljesen megváltozott a COVID-19 fertőzés következtében. A ZDF műsorszolgáltató például beszámol egy 11 éves, Emma nevű Long COVID betegről, aki alig tud megállni a lábán, és a fertőzése óta nehezen lélegzik.

„Akkor pánikba esek, bár valójában semmi sem történhet ott. És a szédülés is  probléma, valójában mindig ez van” – panaszkodott a ZDF-nek.

A ZDF regionális programja, a Länderspiegel beszámolt egy 16 éves Long COVID betegről, Sina Morgenről, aki egy koronavírus-fertőzést követő izomfájdalmak miatt nem tud járni, és most tolószékbe van kényszerítve.

A Long COVID hatásai aláhúzzák az uralkodó osztály nyájimmunitási politikájának büntethetőségét, amely szándékosan engedi a tömeges fertőzés terjedését. Világossá vált, hogy nem lehet „együtt élni a vírussal”, és az egyetlen módja annak, hogy leküzdjük azt, ha megszüntetjük. Egy ilyen eliminációs stratégia összeegyeztethetetlen az uralkodó osztály profitérdekeivel.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3948) Nukleáris éjfél

Tibor bá’ szerkesztett fordítása

A nukleáris éjfél gyermekei

 

Írta: JEFFREY ST. CLAIR

89. Útban a 90. felé

Mivel, a világ egyik legnagyobb és legzaklatottabb atomenergia-létesítménye, radioaktív fegyverré vált, egy egyre vadabb háborúban, az atomóra körülbelül olyan közel van az éjfél elütéséhez, amennyire csak lehet. Mégis, úgy tűnik, hogy a világ nagy része mélyen alszik (esetleg alva jár), és nem is sejti az ukrajnai veszély közvetlen közelségét, vagy nem zavarja.

Közel nyolc évtizeden át fennálló nukleáris fenyegetés:  Trinity, Hirosima és Nagaszaki, Novaja Zemlja, Marshall-szigetek, Church Rock, Three Mile Island, Rocky Flats, Csernobil és Fukushima után, hogyan kezelhetnek ennyire felületesen egy démoni technológiát, ami után, csak a halál, a pusztulás, a környezet tönkretétele, a rák, a meddőség és a genetikai mutáció maradt örökségül? Eljutottunk arra a pontra, ahol még Oliver Stone is az atomenergia erényeit szorgalmazza, annak ellenére, hogy elválaszthatatlan kapcsolatai vannak azzal a hadiipari komplexummal, amelyet karrierje nagy részében megtámadtak.

Ez a lehangoló állapot nagyrészt a globális környezetvédelmi mozgalom egyre nagyobb csökkenésének a következménye, amelynek nagy része kétségbeesetten magáévá tette az atomenergiát a CO2 elleni küzdelemben, bár kétséges, hogy hatékony-e.

A nukleáris ipar és néhány nagy horderejű környezetvédő között létrejövő megállapodás minden bizonnyal korunk egyik legszürreálisabb  szövetsége. A szabadúszó atom barátok, mint például James Hansen, olyan szénlábnyomot hagytak maguk után, amely megalázná Godzillát azzal, hogy az atomenergiát mint egyfajta technológiai deus ex machina-t népszerűsítik az éghajlatváltozás apokaliptikus fenyegetése ellen. Hansen odáig ment, hogy azt állítja, „az atomenergia elleni küzdelem veszélyezteti az emberiség jövőjét”. Szégyenletes módon sok zöld, ma már az atomenergiát népszerűsíti, mint egyfajta ökológiai kisebb rosszat.

Természetesen, nincs újdonság a világvége hirdetés ilyen jellegű racionalizálásában. Az atomenergia fennmaradása mindig is a hitetlenség készséges felfüggesztésén múlott. A rémisztő Hirosima utáni korban a legtöbb ember intuitív módon észlelte az atomfegyverek és az atomenergia közötti szimbiotikus kapcsolatot, és ezeket a félelmeket el kellett oszlatni. Ennek eredményeként a nukleáris ipari komplexum kitalálta a békés atom meséjét, amelyet korunk egyik legelvetemültebb embere, Edward „H-Bomb” Teller buzgón hirdetett.

Miután, Robert Oppenheimert béketeremtőnek és biztonsági kockázatnak minősítette, Teller üzletet létesített a Lawrence Livermore Labs odújában, és gyorsan elkezdte az atomenergia és a bombák ipari motorként való felhasználását tervezni a második világháború utáni gazdaság meghajtására. Az egyik első őrült terv, amely Teller tervezőtáblájáról került ki, a Harcos hadművelet volt, amely egy mélytengeri kikötő feltárására irányult Cape Thorntonnál, az alaszkai Point Hope inuit falu közelében, hidrogénbombák ellenőrzött detonációjával.

1958-ban Teller, a Dr. Strangelove karakterének valós modellje, kidolgozott egy tervet az atomtörmelékre. A Richfield Olajtársasággal együttműködve Teller 100 atombomba felrobbantását tervezte Alberta északi részén, hogy olajat vonjanak ki az athabascai kátrányhomokból. A Project Oilsands névre keresztelt tervet, csak akkor semmisítették meg, amikor a titkosszolgálatok értesültek arról, hogy szovjet kémek szivárogtak be a kanadai olajiparba.

A kanadaiak idegessége miatt csalódott Teller hamarosan az amerikai nyugat felé fordította figyelmét. Először megpróbálta eladni a vízre éhes kaliforniaiaknak azt a tervvel, hogy több mint 20 atombombát robbantanak fel, amivel a Sacramento-völgy nyugati részében árkot vájjanak, hogy több vizet vezessenek San Franciscóba, ami Jerry Brown perifériás csatornájának eredeti terve. Ezt követte egy összeesküvés, amelyben 22 békés atomfegyvert robbantanak fel, hogy lyukat fújjanak a dél-kaliforniai Bristol-hegységben az államok közötti M40 megépítéséhez. Szerencsére egyik terv sem valósult meg.

Ezt követve Teller ismét az olajiparhoz fordult azzal a tervvel, hogy a Colorado-fennsík alatt eltemetett földgázt 30 kilotonnás atombombákkal 6000 lábbal a föld felszíne alatt felszabadítsák. Teller állította, hogy ezek a köpenyt repesztő robbanások, amelyeket Project Gasbuggy néven forgalmaznak, „serkentik” a földgáz áramlását. A gázt valóban gerjesztették, de az is kiderült, hogy erősen radioaktív. Ennél is fontosabb, hogy 1957-ben az Amerikai Kémiai Társaság előtt mondott beszédében Teller, aki később segítette az izraelieket nukleáris fegyverprogramjuk kidolgozásában, az első tudós lett, aki azt állította, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetése elkerülhetetlenül éghajlatot módosító üvegházhatást eredményez. Teller megoldása? Cserélje ki a szén- és gáztüzelésű erőművek által termelt energiát, atomerőművek globális hálózatával.

Edward Teller régi elképzeléseit most leporolták és újra piacra dobták a Nukleáris Zöldek, köztük James Lovelock, a Gaia-hipotézis ötletgazdája.

Jelenleg, körülbelül 460 atomreaktor működik a világban, amelyek közül néhány szavatossága már lejárt, és a globális energiaigény 10 százalékát fedezi. Teller zöld tanítványai azt szeretnék elérni, hogy az atomenergia teljes részesedése 50 százalékra duzzadjon, ami nagyjából 2100 új atomreaktor építését jelentené. Mennyi az esélye annak, hogy sose lesz atom katasztrófa? Nullánál egészen biztos több.

Ez is egy nézet.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Ukrán háború(3)

Ez alatt folytassátok a hozzászólásokat.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3947) A brit helyzet

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

A brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat arra figyelmeztet, hogy ezrek fognak meghalni a megfizethetetlen energiaszámlák miatt

szerző: Robert Stevens

89. útban a 90. felé

Nagy-Britanniában az emberek ezrei fognak meghalni idén ősszel és télen az üzemanyagár emelkedés okozta szegénység következtében, amire a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) főnökei figyelmeztetnek. Ez egy fenyegető „humanitárius válság”.

Múlt pénteken az angliai, walesi és észak-írországi egészségügyi szolgálatot képviselő NHS kijelentette, hogy „példátlan lépést” kell tennie, és figyelmeztetni kell azokra a szörnyű következményekre, amelyek több tízmillió embert sodornak szegénységbe, a növekvő üzemanyagár miatt.

Az NHS vezérigazgatója, Matthew Taylor azt mondta: „Az ország humanitárius válsággal néz szembe. Sokan szembesülhetnek azzal a szörnyű választással, hogy kihagyják az étkezést, hogy felfűthessék otthonukat, vagy hideg, nyirkos és nagyon kellemetlen körülmények között jutnak némi élelmiszerhez. Ez viszont, országszerte megbetegedések kitöréséhez vezethet, és növelheti az egészségügyi egyenlőtlenségeket, ronthatja a gyermekek életesélyeit, és kitörölhetetlen sebet hagyhat a helyi közösségekben.”

A szervezet levélben fordult Nadhim Zahawi konzervatív kancellárhoz, az új energiaár-plafonról szóló augusztus 26-i bejelentés előtt, amelyben megjegyezte, hogy „a legfrissebb becslések szerint a felső korlát januárra akár 4200 fontra is emelkedhet”.

A levél bemutatásakor a testület aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy „a széles körben elterjedt energia-szegénység növelni fogja a hideg otthonokkal összefüggő éves halálesetek már amúgy is magas számát, amely a becslések szerint körülbelül évi 10 000 Font”.

A levél kijelenti: „Még ha figyelembe vesszük is a kormány által megígért 400 GBP-s megélhetési költség-visszatérítést”, az áremelkedések „az Egyesült Királyság háztartásainak több mint kétharmadát tüzelőanyag-szegénységbe fogják taszítani, tovább súlyosbítva az egészségügyi egyenlőtlenségeket, amelyek már a járvány idején is kiszélesedtek.

„Az egészségügyi vezetők arra figyelmeztetnek, hogy az üzemanyag-szegénység növekvő aránya közegészségügyi vészhelyzet lesz, amely fizikai és mentális betegségeket okoz, és tovább nehezíti a már amúgy is megterhelt egészségügyi és gondozási szolgáltatásokat.”

Az NHS által hivatkozott energiaplafon adatok valószínűleg alábecsülik a munkásosztályra nehezedő katasztrofális pénzügyi terheket. Az Auxilione tanácsadó cég kedden közzétett előrejelzései szerint a várhatóan emelkedő földgázárak miatt az átlagos éves energiaszámlák október 1-jétől 3576 fontra, 2023 januárjában 5066 fontra, áprilistól pedig mindössze hét hónap múlva 6552 fontra nőnek.

Már, most is több millió háztartás él üzemanyag-szegénységben, de az ilyen mértékű áremelés a lakosság nagy részét, különösen a munkavállalókat sodorja súlyos helyzetbe.

Áprilisban 22 millió ember számlái átlagosan 693 fonttal emelkedtek, évi 1277 fontról 1971 fontra. Az előre fizetett ügyfelek, főként a legszegényebbek, 708 GBP-os növekedést tapasztaltak 1309 GBP-ről 2017 GBP-re. Ez az emelkedés, 6,32 millió háztartást sodort üzemanyag-szegénységbe. Heteken belül, mivel az októberi új számlák sok ezer fontra rúgnak, emberek tízmilliói nem engedhetik meg maguknak, hogy főzzenek, bekapcsolják a fűtést, vagy akár moshassanak is.

A York Egyetem múlt héten közzétett kutatása szerint januárra az Egyesült Királyság háztartásainak kétharmada (65,8 százaléka) az üzemanyag-szegénység csapdájába kerül. Ez 18 millió családnak, vagyis 45 millió embernek felel meg.

Egy olyan országban, ahol már több mint 14 millióan élnek elsöprő szegénységben, az energiaszámlák megdöbbentő emelkedése önmagában milliók számára törli el az összes rendelkezésre álló jövedelmet, és az összes megtakarítást.

A válságot nagymértékben tetézik az áremelkedések, amelyek minden hónapban új rekordot döntenek. A múlt héten az alacsonyabb fogyasztói árindex (CPI) inflációs mérőszáma 40 év után először érte el a 10 százalékot, míg a pontosabb kiskereskedelmi árindex (RPI) mérőszáma közel 12,5 százalékra ugrott. A héten a City amerikai pénzügyi szolgáltató csoport azt jósolta, hogy 2023 első negyedévében a fogyasztói árindex eléri a 18 százalékot, és a kiskereskedelmi árindex pedig 21 százalékra emelkedik.

Ez a lehetetlen helyzet, a szegénység, az alultápláltság és az öngyilkossági kísérletek meredek növekedéséhez vezet. A hétvégén Karim Brohi, érsebész, a London Major Trauma System igazgatója Twitter-üzenetet írt: „Újra több felvétel, öngyilkossági kísérlet miatt. – Növekedett, mert nem volt mit enni”.

Sok embert megrázott Kelly Thomson, a kétgyermekes egyedülálló anya megdöbbentő esete, akinek a számlák kifizetése után mindössze heti 40 font maradt a zsebében, önmaga és két gyermeke élelmezésére. Miután, 2020 decemberében a járvány súlyosbodásával elbocsátották a munkahelyéről Kellyt, kénytelen volt jóléti ellátásból élni. Ez oda vezetett, hogy az elmúlt 18 hónapban kétszer került kórházba alultápláltság miatt. Kelly 14 kg-ot fogyott. Vérátömlesztésre volt szüksége, hogy a vasszintje visszaálljon a normális szintre.

A Metro újság arról számolt be, hogy ebben az időszakban „a család kénytelen volt gyertyával világítani, és a szomszédokra támaszkodni az étel melegítésében”. Az anya azt mondta a metrónak: „Aggódok az egészségemért, állandóan éhségérzetem van. Júniusban a gyerekeim nézték, ahogy összeesek. Soha életemben nem féltem ennyire, és ennek a mentális egészségükre gyakorolt ​​hatása szörnyű lehet.”

Emberek százai adakoztak a Go Fund Me felhívásra, és több mint 8700 GBP-t gyűjtöttek össze a családnak. Ám az uralkodó körökben élők, nem tűrnek el minden ilyen segélykiáltást, beleértve az NHS azon követeléseit is, hogy családok millióinak azonnali segítséget kell nyújtani.

A leköszönő Boris Johnson miniszterelnök, Nadhim Zahawi kancellár és 15 energiavállalat vezetői közötti augusztus 11.-i találkozó előtt a hónap elején, a Downing Street ragaszkodott ahhoz, hogy a tömeges szenvedések és halálesetek elkerülése érdekében, ezen a télen semmilyen sürgősségi intézkedést nem vezetnek be. Johnson, miközben a külföldön töltött nyaralása során napbarnítottá vált, azt mondta, hogy a szeptember 5-én kihirdetett utódján múlik az esetleges költségvetési döntések meghozatala.

Boris Johnson miniszterelnök részt vett egy energetikai kerekasztal tárgyaláson a Downing Street 10-ben. A kerekasztal-beszélgetés házigazdája Nadhim Zahawi pénzügyminiszter volt. Kwasi Kwarteng üzleti titkár is részt vett az energiavállalatok vezérigazgatói mellett.

Az energiacégek vezetői, noha együttesen arról számoltak be, hogy idén eddig 15 milliárd fontot meghaladó nyereségük volt, ki-be járkáltak a találkozón, és nem voltak hajlandóak minimális engedményeket se tenni az energiaárakat illetően.

A munkásokat arra késztetik, hogy fizessék ki azokat a milliárdos katonai kiadásokat, amelyeket Nagy-Britannia a NATO, Oroszország elleni proxy  háborújára vállalt az energiaárak, ezt követő emelésével. Johnson szerdán Kijevben beszélt az ukrán függetlenség napja és a háború megünneplése alkalmából, és kijelentette, hogy a brit háztartásoknak „el kell viselniük a növekvő számlákat”. A fegyveres erők minisztere szerint Ukrajna Oroszország elleni háborújának támogatása azt jelenti, hogy „igazán drága tél áll előttünk”, amelyet a dolgozó embereknek kell viselniük, „bármilyen is legyen a rövid távú fájdalom és költség”.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3946) Allergiás vagy?

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

 

Allergiás vagy? Kisebb valószínűséggel kaphatod meg a COVID-ot.

 

89. útban a 90. felé

A COVID elleni hatékony válaszadás érdekében fontos volt megérteni, hogy kinek van nagyobb a kockázata a vírus elkapásának és a súlyosabb betegség kialakulásának kockázatára.

Ennek érdekében a tudósok és a klinikusok számos kockázati tényezőt állapítottak meg a COVID-19 esetében, mint az idős kort, az elhízást és számos egészségügyi alapbetegséget.

De mi a helyzet olyan tényezőkkel, amelyek csökkenthetik a COVID-fertőzés valószínűségét? Érdekes módon a kutatások azt sugallják, hogy az allergia csökkentheti az egyén kockázatát.

Az allergia nagyon gyakori. Világszerte legalább 400 millió embert érint a pollenallergia vagy a szénanátha. Körülbelül 300 millió ember szenved allergiás asztmában (amit az allergének belélegzése okoz), míg az ételallergia körülbelül 250 milliót érint. Sokan allergiásak bizonyos gyógyszerekre is. Az allergiás reakciók az enyhétől (talán némi bőrpír és duzzanat a bőrön) a súlyosig (anafilaxiás sokk, amely halált is okozhat) terjedhetnek.

Az atópiás betegségek az allergének által kiváltott állapotok egy csoportjának elnevezése, amely magában foglalja a szénanáthát, az ekcémát és a dermatitist. Kutatások kimutatták, hogy az atópiás betegségben szenvedőknél 25%-kal kisebb az esélye a COVID-fertőzésre. Az atópiás betegségben és asztmában szenvedők esetében a kockázat 38%-kal alacsonyabb, mint azoknál, akiknek nincsenek ilyen betegsége.

Egy külön tanulmány kimutatta, hogy az ételallergiás emberek 50%-kal kisebb valószínűséggel fertőződnek meg COVID-del.

Miért lennének kisebb kockázatnak kitéve az allergiások?

Kezdetben úgy gondolták, hogy az allergiás emberek kisebb valószínűséggel kapnak el COVID-t, mivel jobban elszigetelődnek másoktól. Ez igaz lehet az asztmára, mert az ilyen betegségben szenvedőknek azt tanácsolták, hogy a világjárvány idején védekezzenek.

De ugyanez nem mondható el az atópiás betegségek többségéről, például az ekcémáról. A járvány idején végzett kutatások kimutatták, hogy az ételallergiás háztartások csak valamivel alacsonyabb szintű expozíciót értek el a közösségben, mint más háztartásokban.

A szervezet megfertőzése érdekében a SARS-CoV-2 (a COVID-19-et okozó vírus) egy specifikus fehérjéhez, az ACE2 receptorhoz kötődik. Ez a fehérje biztosítja a belépési pontot a vírus számára az emberi sejtek széles körének megfertőzéséhez.

Az ACE2 receptorok nagyobb mennyisége a COVID-fertőzéssel szembeni fokozott fogékonysággal jár együtt. Azok, akik dohányoznak, cukorbetegek vagy magas vérnyomásban szenvednek (mindegyik nagyobb valószínűséggel jár a súlyos COVID-betegség kialakulásának valószínűségével), több ACE2-receptorral rendelkeznek.

Mindeközben kimutatták, hogy a 2-es típusú gyulladás – egy normális immunreakció, amely fertőzésekre vagy parazitákra válaszul léphet fel, de allergiás állapotok esetén is feltűnően előfordul – csökkenti az ACE2 expresszióját a légutakban. Ez csökkenti a fertőzésekre való hajlamot, és ez az elsődleges ok, amiért úgy tűnik, hogy az allergiás embereknél kisebb a COVID. elkapásának kockázata.

Számos egyéb tényező is hozzájárulhat a COVID-fertőzés kockázatának csökkentéséhez az allergiások körében. Például az asztmában szenvedők hajlamosak több nyálkát termelni, mint mások, ami megakadályozza a SARS-CoV-2 légutakba jutását.

További jó hírek

Így azt látjuk, hogy az allergiás és asztmás embereknél csökken a COVID elkapásának kockázata. De hogyan befolyásolják ezek a feltételek a COVID-fertőzés súlyosságát?

A járvány kezdetén azt feltételezték, hogy az asztmában szenvedőknél nagyobb a kockázata a súlyos COVID megbetegedésnek, mivel a vírusfertőzések általában súlyosbítják az asztmát. De ma már jól bebizonyosodott, hogy az enyhe vagy jól kontrollált asztma nem növeli a súlyosságot. És a bizonyítékok azt sem jelzik, hogy a súlyosabb asztma növeli a kockázatot. Hasonlóképpen, az atópiás betegség nem tekinthető a súlyos COVID kockázati tényezőjének.

Ha asztmával vagy allergiával kombinált egyéb betegségekben szenvedsz, fontos tisztában lenni azzal, hogy ez növelheti a COVID súlyosságát.

A megelőzés továbbra is kulcsfontosságú. A COVID-fertőzés megelőzésének legjobb módja továbbra is a védőoltás, a megfelelően testhezálló arcvédők viselése és a fizikai távolságtartás.

Eközben, ha allergiád van, elengedhetetlen az allergiakezelési terv elkészítése. Győződj meg arról, hogy a kezelési terve naprakész, és kéznél van gyógyszer arra az esetre, ha szüksége lenne rájuk.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3945) Zaporizzsja erőmű

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Szakértők mérlegelik a katasztrófa kockázatát egy ukrán atomerőműben

Szerző: François Diaz-Maurin

89. útban a 90. felé

Miután, az orosz erők március elején ágyúzták és elfoglalták a Zaporizzsja Atomerőművet, az aggodalomra ad okot. Az ágyúzás és a robbantás folytatódott, Ukrajna és Oroszország egymást hibáztatja. Az orosz erők katonai bázisként használják az erőművet az Ukrajna által ellenőrzött Nikopol város éjszakai ágyúzására, amely a Dnyeper folyó túloldalán található. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egy múlt heti videó beszédében megígérte, hogy célba vesz „minden orosz katonát, aki vagy lövöldöz az üzemre, vagy az üzemet fedezékként használva lövöldöz”.

A világ 10 legnagyobb atomerőművének egyike, Európa legnagyobb atomerőművének számító Zaporizzsja erőműben kialakult romló helyzet a múlt héten fokozott riadalomra okozott mind az ENSZ-nél, mind pedig a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnél (NAÜ), illetve az ENSZ nukleáris felügyelő szervezetnél.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt augusztus 11-én Rafael Mariano Grossi, a NAÜ főigazgatója ismét felszólította a NAÜ-t, hogy küldjön megbízottakat az erőmű biztonságának felmérésére. „Ez egy nagyon komoly helyzet” – mondta Grossi a biztonsági tanácsnak bécsi irodájában. Grossi figyelmeztetését követően Antonio Guterres ENSZ-főtitkár demilitarizált zóna létrehozását szorgalmazta a zaporizzsiai üzemben. Guterres felhívásához hamarosan 42 ország – köztük az Egyesült Államok, Japán, az Egyesült Királyság, Törökország, valamint az Európai Unió – csatlakozott, és felszólította Oroszországot, hogy haladéktalanul vonja ki katonai erőit az üzemből, és közvetlen környezetéből.

Zelenszkij ukrán elnök hétfőn az orosz csapatok azonnali „feltétel nélküli” kivonását is kérte a Zaporizzsja Atomerőmű területéről. Nem tartott azonban sokáig, hogy Oroszország visszautasítsa ezeket a felhívásokat. Egy orosz diplomata még figyelmeztető üzenetet is küldött, mondván, túl veszélyes lenne, ha egy NAÜ-misszió Kijeven áthaladva vizsgálná meg a zaporizzsiai üzemet.

Dél-Ukrajna térképe, amely azonosítja a Zaporizzsja atomerőművet, az oroszok által megszállt területeket és a kulcsfontosságú városokat, alant látható. fel van tüntetve Ukrajna négy működő atomerőműve (sárga) és a 2000-ben teljesen leállított csernobili atomerőmű (piros) elhelyezkedése.

(Forrás: Institute for the Study of War and AEI’s Critical Threats Project. Térkép: Thomas Gaulkin / OpenStreetMap)

Annak ellenére, hogy a zaporizzsjai erőműben félnek egy új nukleáris katasztrófától, semmi nem utal arra, hogy az erőműben emelkedett volna a sugárzás. Az ukrán állami nukleáris vállalat, az Energoatom szerint ugyanakkor az erőmű száraz, kiégett fűtőelem-tárolóját ért augusztus eleji rakétatámadás három sugárzásfigyelő érzékelőt megrongált, ami rontotta a sugárzási szint növekedésének észlelését a területen. Csak a NAÜ vizsgálata tudná megerősíteni a kárt.

Augusztus 12-én az Egyesült Államok egyik magas rangú katonai tisztviselője háttér tájékoztatót tartott: „Zaporizzsjában nincs különösebb hír az atomerőműről. Orosz irányítás alatt áll, és csak a NAÜ megjegyzéseire szeretném felhívni a figyelmet, hogy a nukleáris biztonságra nincs közvetlen veszély.” A magas rangú katonai tisztviselő hozzátette: „ez bármelyik pillanatban megváltozhat.” Ugyanezen a napon a NAÜ főigazgatója azt mondta az Associated Pressnek, hogy az orosz irányítású zaporizzsiai üzemben a helyzet „nagyon gyorsan romlik”.

Grossi az üzemben folyó katonai tevékenységet „nagyon riasztónak” minősítette. A riadalmat minden bizonnyal az erőmű biztonságát övező zűrzavar, a benne lévő orosz katonai felszerelések terjedelme, és végső soron Oroszország célja, az erőmű megtámadása jelenti. Sok megfigyelő bizonytalannak tűnt azzal kapcsolatban, hogy mi lesz Oroszország végjátéka az üzemmel.

Mikhajlo Podoljak ukrán elnöki tanácsadó a Kyiv Independentnek azt mondta, hogy „az orosz csapatok lövik a Zaporizzsja atomerőművet, hogy Ukrajna déli részén megszűnjön  az áramszolgáltatás, amiért az ukrán fegyveres erőket okolja”. „A cél az, hogy lekapcsoljanak minket a hálózatról, és ezért az ukrán hadsereget hibáztassák” – tette hozzá Podolyak a Twitteren.

A BBC korábban arról számolt be, hogy az ukrán védelmi minisztérium azt közölte, hogy az augusztus elejei ágyúzás következtében megsérült egy nagyfeszültségű vezeték. A Wall Street Journal értesülései szerint ukrán vezetők, nemzetközi atomenergia-szakértők és az erőmű dolgozói mind megerősítették, úgy tűnik, Oroszország szándékosan próbálja elszigetelni a Zaporizzsja erőművet, Ukrajna megmaradt területétől az elektromos vezetékek elvágásával. A zavart fokozandó, a Kyiv Independent az ukrán védelmi minisztérium hírszerzési információi szerint az orosz csapatok hamis zászlós hadműveletre készülnek, az orosz önjáró tüzérséget ukránnak álcázva. Egyelőre nem világos, hogy az elektromos vezetékeken kívül mire irányulna egy ilyen művelet.

A Bulletinnel beszélgetve Olexi Pasyuk atomenergia-szakértő és az Ecoaction nevű ukrán civil szervezet igazgató-helyettese határozottan kifejtette a véleményét: „Úgy gondolom, hogy az oroszok nagyon jól tudják, mit csinálnak a ZNPP-vel kapcsolatban. Egyelőre abban érdekeltek, hogy a megszállt területek áramellátása  továbbra is működjön. A kérdés az, hogy mit fognak tenni, amikor visszavonulnak.” Ez az, ahol a helyzet valóban veszélyessé válhat.

Az áramellátás hiánya a hűtés elvesztéséhez és leálláshoz vezethet. Rod Ewing, a Stanford Egyetem nukleáris biztonság professzora négy sebezhetőséget lát, amelyeket figyelembe kell venni a zaporizzsjai üzemben. A Bulletinnek azt mondta: “maga a reaktor, a kiégett fűtőelemek [tároló] medencéi, a támogató berendezések, például a tartalék generátorok és az üzemeltető személyzet.” Zaporizzsja hat VVER reaktora egy-egy konténment szerkezettel rendelkezik, ami körülbelül egy méter vastag vasbeton falból áll. (A VVER reaktorok túlnyomásos, könnyűvízhűtéses reaktorok, hasonlóak a nyugati vizes reaktorokhoz.)

„A modern fegyverek, például a bunkerrombolók várhatóan áthatolnak a konténmenten, és a zónát felnyitják” – mondja Ewing. De nem kell behatolnia a konténment épületbe, hogy károsítsa a reaktorokat. Pasjuk szerint, az egyik legvalószínűbb forgatókönyv, amely potenciálisan katasztrófához vezethet a zaporizzsjai erőműben, a „áramellátás elvesztése, emberi mulasztással párosulva”. Egy másik atomenergia-szakértő, M.V. Ramana, a British Columbia Egyetem munkatársa megerősíti ezt az értékelést a Bulletinnek adott nyilatkozatában: „Természetesen aggodalomra ad okot, hogy egy rakéta megrongálja a zaporizzsiai erőmű egyik nukleáris létesítményét. Az is aggodalomra ad okot, hogy az erőmű áramellátása megszakad, és az erőmű elveszíti a villamosenergia-termeléshez szükséges összes tartalék eszközét, ami akár az erőmű közvetlen megtámadása nélkül is összeomlást jelenthet. Az utolsó aggály az, hogy az üzemben dolgozó kezelőknek, bár professzionálisak is legyenek, kimerültnek és stresszesnek kell lenniük, és így képesek hibázni. Az ilyen hibák katasztrofálisak lehetnek, amint azt a Three Mile Island-nél és a Csernobilnál láthattuk – olyan balesetek, amelyek minden külső kiváltó ok nélkül kezdődtek.

Az utolsó két lehetőség a világ bármely pontján bármely atomerőműben előfordulhat, még háború és katonai támadások nélkül is. Az ágyúzás ellenére az ukrán kezelők állandó félelem mellett folytatják a munkát az erőműben, „hogy elkerüljék csernobili katasztrófát” – mondta egyikük a Reutersnek. Az emberi hiba felhalmozódott kockázatára utalva Pasyuk azt mondta: „az erőmű személyzete több mint öt hónapja stresszhelyzetben dolgozik, miközben [tudjuk], hogy az emberi hiba fontos tényező a nukleáris balesetekben”. Ewing is ezt a nézetet hangoztatta. “Nem számíthatunk arra, hogy a fogvatartott kezelőszemélyzet képes lesz megfelelni a reaktorok biztonságos üzemeltetésére vonatkozó elvárásoknak”

Robert Rosner fizikus a maga részéről megjegyezte, hogy további bonyolító tényező a háború ködének jelenléte, mondván: „Azt olvasom, hogy egyik fél sem akarja nyilvánosságra hozni, mi is történik valójában: a Nyugat, mert hasznos hibáztatni. az oroszokat a nukleáris telephelyen végzett pusztító akciókért, az oroszokat azért, mert jók az ukránok hibáztatásában az ismételt „hamis zászló” akcióikkal.” Rosner azt is megjegyezte, hogy véleménye szerint a valódi aggodalmak kétféleképpen jelentkeznek: az atomerőmű ilyen körülmények között dolgozó kezelőszemélyzetének stressze és egy egyszerű katonai hiba.

„Az oroszok jó néhány rosszul képzett harci erőt hoztak be, és ezek már rossz ítélőképességről tettek tanúbizonyságot, mind a zaporizzsja erőművi komplexum megtámadásának kezdeti napjaiban, mind a csernobili viselkedésükben. Mindkét esetben azt gondolom, hogy ami történt, az a rossz irányítás következménye, és egy olyan környezetben, ahol sok erősen radioaktív anyagot tárolnak viszonylag rosszul védett módon, például a tárolómedencékben. Ez nagyon aggasztó, mert egy hiba jelentős radioaktív anyag kibocsátásához vezethet. És sajnos ez a lehetőség a legvalószínűbb és legkárosabb következménye a rossz orosz parancsnoki irányításnak.

A nemzetközi közösség továbbra is ragaszkodik annak fontosságához, hogy a NAÜ a zaporizzzsiai üzemben végezhesse küldetését. De, nem minden atomenergia-szakértő ért egyet abban, hogy ez a leghatékonyabb módja a katasztrófa megelőzésének. „Nem szükséges ellátogatni a helyszínre ahhoz, hogy megértsük, nagy a kockázat, és Oroszország már megszegi a NAÜ határozatait, sőt a genfi ​​egyezmények jegyzőkönyvét is, amely tiltja ezeket a tevékenységeket” – mondja Pasyuk. „Itt az ideje, hogy a NAÜ és az ENSZ módosítsa a háborús törvényeket, és háborús bűnné tegye a polgári nukleáris létesítmények megtámadását, hasonlóan a kórházak támadására vonatkozó korlátozásokhoz” – javasolja Ewing. De hogyan kaphatunk ENSZ- vagy NAÜ-határozatot, ha Oroszország tagállam? A nemzetközi közösség tehetetlenségének jeléül a zaporizzsiai atomerőmű sorsával kapcsolatban Tedrosz Adhanom Ghebreyesus, az Egészségügyi Világszervezet főigazgatója szerdai sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy a világ „alvajárásnak következménye katasztrófa lehet… akár egy atomháború.”

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3944) Dugina gyilkosság

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Csak a tények a Dugina-gyilkosságról

 

Szerző: Rolo Slavskiy blogger of The Slavland Chronicles

 

89. útban a 90. felé

Rendben, tehát Alexander Dugin meggyilkolásának kísérletét követő egy napon belül az FSZB a következő tényeket közölte velünk.

  • A bérgyilkos egy ukrán halált osztó hárpia volt – Natalya Pavlovna.
  • Július 23-án a lányával lépett be Oroszországba.
  • Lakást bérelt Dugin házában.
  • Elment a „Hagyomány” eseményre/beszélgetésre, és bombát helyezett az autóba, amiről azt hitte, hogy Dugin fogja vezetni.
  • Helyette Dugin lányát, Darját robbantotta fel.
  • A bérgyilkos rendszámtáblát cserélt, és átlépte az orosz/észt határt.
  • Az FSZB felfedte, megengedték, hogy egy Azov-tag belépjen Oroszországba, lakást béreljen Dugin házában, szerezzen bombát, megölje egy közszereplő lányát, majd nyugodtan elhagyja az országot.

Még néhány tény, amit érdemes megfontolni. Az FSZB azt állítja, hogy szó szerint több száz terrorista összeesküvést és támadást állított le, a merényletektől a szabotázscselekvésekig, és esetleg a tömeges terrorizmusig. Ráadásul az ukránoknak meglehetősen nehéz átjutni Oroszországba. A beengedetteket kihallgatják a határon az FSZB tisztjei, és ugyanez történik, amikor távoznak.

Az FSZB több száz, már Oroszországban élő ukránra lecsapott, többjüket csak kihallgattak, néhányukat pedig koholt, hamis vádak alapján letartóztattak, jelezve, hogy kvóta van.

Nem én vagyok az egyetlen, aki meglehetősen dühös az FSZB teljesítményére, vagy annak hiányára. A hazafias konszenzus az, hogy bizonyos fejeknek gurulniuk kell. Továbbá a hazafias közösség megtorló akciót vár. Végül is Észtország most egy terroristát és egy gyilkost rejteget. Ha a nemzetközi jogot következetesen alkalmaznák, ki kellene adni, és bíróság elé kell állnia Oroszországban. De, mivel a NATO egy terrorizmust támogató szervezet, amelynek kinyilvánított célja minden egyes orosz meggyilkolása, nem valószínű, hogy a nőt kiadják. Előfordulhat azonban, hogy megölik, vagy eltűnik.

Érdekes lesz látni, hogy ki beszél Dugin lányának meggyilkolása ügyében az orosz civil társadalomban, és ki fog hallgatni, esetleg tesz groteszk kijelentéseket. Azt várom, hogy Putyin megszólaljon, és mondjon valami intelligens és megnyugtató dolgot, ahogy általában teszi. És elvárom, hogy lemondjanak azok az emberek, akiknek ezt meg kellett volna akadályozni.

Azt is elvárom az MFA-tól, hogy motyogjon valamit a nemzetközi normákról. Ez azonban egy újabb fontos momentum lehet az orosz társadalom számára. A tragédiát félretéve, a gyilkosság Oroszországon belül Dugin személyét emeli fel, amit a nyugati média ismét eltúloz. Például Dugint ritkán hívják meg a legjobb „orosz” politikai talkshow-kba. Ez megváltozhat, és a gátlástalan orosz revansizmus megkeményedett hangját hirtelen meghallhatják az orosz tévénézők milliói. Ő az egyetlen nyilvános, nagy horderejű merénylet célpontja ennek az oroszországi háborúnak. Ha, korábban az orosz nacionalizmus eleven szimbóluma volt, akkor maga a sértett Oroszország élő szimbóluma lehet.

Maga Dugin is láthatóan megrendülten és már nyilvánosan beszélt lánya haláláról, és azt mondta, hogy ezt a háborút a sötétség és a világosság erői közötti harcnak tekinti. Azt mondta, hogy lánya első szavai a következők voltak: „Oroszország, nemzetünk, népünk,”, és hogy „meghalt a népünkért, Oroszországért”. Beszédét azzal zárta, hogy az egyetlen út: előre, az egyetlen módja annak, hogy igazolják az orosz nép által elszenvedett veszteségeket, a teljes győzelem elérése Oroszország ellenségei felett.

A bánatával megküzdő öregember megvetette lábát, és egy centit sem hátrált meg. Nagy tisztelet neki.

Tehát az ukrán pszichológiai hadművelet látványosan visszaütött. Ahelyett, hogy kiiktatták volna Dugint és szimbolikus csapást mértek volna az orosz nacionalizmusra, inkább gyászoló, megkeményedett és Oroszországon belül sokkal ismertebb figurává tették célpontjukat. Oroszok milliói, akiknek fogalmuk sem volt róla, hogy kicsoda, most megismerkedhetnek vele és kemény harcos elképzeléseivel. Szeretnék emlékeztetni, hogy Dugin az elmúlt hónapokban újra felvállalta az etnikai nacionalizmust, és nyíltan beszélt a nyugati zsidó megszálló kormányról. Bárki, aki olyan pontosan megjelöli a célpontot, mint ő, összecsapásra készül.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3943) A svéd modell

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Kifizetődő volt-e Svédország vitatott COVID-stratégiája? Sok szempontból igen, de cserben hagyta az időseket

89. útban a 90. felé

A világ nagy része a COVID-járvány korai szakaszában leállt, viszont Svédország nyitva maradt. Az ország stratégiája ellentmondásos volt, egyesek „svéd kísérletnek” nevezték. De ,majdnem két és fél évvel a járvány kezdete után mit mondhatunk ma ennek a „kísérletnek” az eredményéről?

Először is, nézzük meg, hogyan nézett ki Svédország stratégiája. Az ország ragaszkodott a járványtervéhez, amelyet eredetileg influenzajárvány esetére fejlesztettek ki. A bezárások helyett a társadalmi távolságtartás megvalósítása volt a cél a népegészségügyi ajánlásokkal.

A svédeket arra ösztönözték, hogy lehetőség szerint otthonról dolgozzanak, és korlátozzák az országon belüli utazást. Ezenkívül a 70 éves vagy annál idősebb embereket arra kérték, hogy korlátozzák a társadalmi érintkezésüket, a COVID-tünetekkel küzdőket pedig arra kérték, hogy izolálják magukat. A cél az idősek és más fokozottan veszélyeztetett csoportok védelme volt, miközben lassítják a vírus terjedését, hogy az egészségügyi rendszert ne terheljék túl.

Az esetszám növekedésével bizonyos korlátozásokat vezettek be. 2020 márciusában legfeljebb 50 főre korlátozták a nyilvános rendezvényeket, 2020 novemberében pedig nyolcra. Megtiltották az idősotthonok látogatását, a középiskolák felső tagozatait pedig bezárták. Azonban, az általános iskolák a járvány teljes ideje alatt nyitva maradtak.

Az arcmaszkokat az első hullámban nem ajánlották a nagyközönség számára, és a járvány későbbi szakaszában is csak bizonyos helyzetekben.

2020 tavaszán a bejelentett COVID-halálozás aránya Svédországban az egyik legmagasabb volt a világon. Sokkal jobban jártak a szomszédos országok, amelyek gyors bezárási intézkedéseket vezettek be, mint például Norvégia és Dánia. Svédország kemény kritikát kapott laza hozzáállása miatt.

A svéd stratégia védelmezői azonban azt állították, hogy hosszútávon kifizetődő lesz, és azzal érveltek, hogy a drákói intézkedések nem fenntarthatóak, és a világjárvány egy Maratonfutás, nem pedig sprintelés.

Tehát kifizetődő volt a Svéd megközelítése?

Kulcsfontosságú példaként nézzük a többlethalandóságot. Ez a mérőszám a halálozások teljes számát veszi alapul, és összehasonlítja a pandémia előtti értékekkel, rögzítve a világjárvány szélesebb körű hatásait, és figyelembe véve a COVID-halálozások helytelen jelentését.

Bár Svédországot súlyosan érintette az első hullám, a járvány első két évében a halálozások összesített száma a legalacsonyabbak között volt Európában.

Az általános iskolák nyitva tartásáról szóló döntés is kifizetődött. A súlyos akut COVID incidenciája gyermekeknél alacsony volt, és egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy a svéd gyerekek nem szenvedték el a sok más országban tapasztalt tanulási veszteséget.

Ennek fényében a svéd stratégia a „katasztrófa” jelzőből „skandináv siker” lett. De ahhoz, hogy bármilyen releváns következtetést levonhassunk, döntő fontosságú, hogy egy kicsit jobban megvizsgáljuk, a svédek hogyan kezelték a járványt.

Nevezetesen, hamisak azok az elképzelések, amelyek szerint Svédországban az emberek úgy élték mindennapjaikat a járvány alatt, mintha semmi sem változott volna.

A Svéd Közegészségügyi Ügynökség 2020 tavaszán végzett felmérésében a svédek több mint 80%-a számolt be arról, hogy változtatott viselkedésén, például a társadalmi távolságtartás gyakorlásával, a tömeg és a tömegközlekedés elkerülésével, valamint az otthoni munkavégzéssel. Az összesített adatok megerősítették, hogy a svédek csökkentették utazásaikat a járvány idején.

A svédeket nem kényszerítették fellépésre a vírus terjedése ellen, de azért így tettek. Lehet, hogy ez az önkéntes megközelítés nem mindenhol működött, de Svédországban nagy múltra tekint vissza a hatóságok iránti bizalom, és az emberek hajlamosak betartani a közegészségügyi ajánlásokat.

Svédország eredményeit is nehéz összehasonlítani a Skandinávián kívüli országok eredményeivel, amelyekben nagyon eltérőek a társadalmi és demográfiai feltételek.

Erősségek és gyengeségek

A bezárás elkerülésének, előnyei ellenére a svéd válasz nem volt hibátlan. 2020 végén a koronavírus-bizottság, a kormány által a svéd világjárványra adott válasz értékelésére kinevezett független bizottság, megállapította, hogy a kormány és a Közegészségügyi Ügynökség nagyrészt kudarcot vallott az idősek védelmére irányuló törekvésben.

Abban az időben Svédországban a COVID-fertőzésben elhunytak csaknem 90%-a 70 éves vagy idősebb volt. Ezeknek az embereknek a fele gondozóotthonban élt, és alig 30%-uk részesült házi segítségnyújtásban.

Svédországban az idős gondozás terén számos probléma nyilvánvalóvá vált a járvány során. A szerkezeti hiányosságok, például az elégtelen létszám miatt az idősotthonok felkészületlenek és rosszul felszereltek voltak a helyzet kezelésére.

A koronavírus-bizottság a pandémiára adott válaszról szóló zárójelentésében arra a következtetésre jutott, hogy a járvány korai szakaszában szigorúbb intézkedéseket kellett volna hozni, például karanténba helyezni azokat, akik visszatérnek a magas kockázatú területekről, és ideiglenesen meg kell tiltani a Svédországba való belépést.

A bizottság azonban kijelentette, hogy a elzárásmentes stratégia alapvetően észszerű volt, és az állam nem avatkozhat be polgárai jogaiba és szabadságába a feltétlenül szükségesnél nagyobb mértékben. A bizottság támogatta az általános iskolák nyitva tartásáról szóló döntést is.

Összehasonlításképpen, a norvégiai Corona Commission, azon kevés európai országok egyike, ahol alacsonyabb a többlethalandóság, mint Svédország, arra a következtetésre jutott, hogy bár a világjárvány kezelése Norvégiában általában jó volt, a gyerekeket súlyosan sújtották a bezárások, és számukra a hatóságok nem nyújtottak megfelelő védelmet.

Svédország stratégiájának középpontjában a vírus terjedésének visszaszorítása állt, de a közegészségügy egyéb szempontjainak figyelembevétele, valamint a szabadság és az alapvető jogok védelme is. Míg a svéd stratégia továbbra is ellentmondásos, ma a legtöbb ország hasonló megközelítést alkalmaz a folytatódó világjárvánnyal kapcsolatban.

Visszatekintve kissé igazságtalannak tűnik, hogy azt az országot, amely a járvány előtti tervét követte, azzal vádolták, hogy kísérletet végzett a lakosságával. Talán inkább Svédországot kellene a kontrollcsoportnak tekinteni, miközben a világ többi részén kísérleteztek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3942) Az atomhoz nyúlni

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

89. útban a 90. felé

Bár az orosz hadsereg óriási károkat okozott Ukrajnában, hogy megnyerje a háborút, Moszkva ez idáig vonakodott az eszkalációtól. Putyin nem bővítette haderejét nagyszabású behívásokkal. Nem vette célba Ukrajna elektromos hálózatát sem, ami viszonylag egyszerű lenne, és hatalmas károkat okozna az országnak.

Sok orosz szerte a világban követeli Putyintól, hogy erőteljesebben folytassa a háborút. Putyin elismerte a bírálat jogosságát, és tudatta, hogy szükség esetén eszkalál. „Még nem is kezdtünk bele komolyan” – mondta júliusban, utalva arra, hogy Oroszország többet tehetne és tesz is amennyiben a katonai helyzet romlik.

Mi a helyzet az eszkaláció végső formájával? Putyin bizonyos körülmény között használna atomfegyvert. Elsősorban akkor, ha az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei beszállnának a harcba. Ez a fejlemény nemcsak az Oroszországgal szembeni katonai egyensúlyt változtatná meg jelentősen, hanem nagymértékben növelné vereségének valószínűségét, és azt jelentené, a háborút könnyen átterjedhet a területére.

Az orosz vezetők minden bizonnyal azt gondolnák, hogy életben maradásuk veszélyben van, ami erőteljes ösztönzést adna arra, hogy nukleáris fegyvereket használjanak a helyzet megmentésére. Minimum, olyan demonstrációs csapásokat fontolnának meg, amelyek célja meggyőzni a Nyugatot a meghátrálásra.

Azt, hogy egy ilyen lépés véget vet-e a háborúnak, vagy irányíthatatlanná teszi azt, nem lehet előre tudni. Az inváziót bejelentő február 24-i beszédében Putyin határozottan utalt arra, hogy nukleáris fegyverekhez fog fordulni, ha az Egyesült Államok és szövetségesei beszállnak a háborúba. „Azokhoz szólva, akik kísértést érezhetnek a beavatkozásra” – mondta: „tudniuk kell, hogy Oroszország azonnal reagál, és a következmények olyanok lesznek, amilyeneket a történelme során soha nem tapasztaltak”.

Figyelmeztetésen nem lépett át Avril Haines, az Egyesült Államok nemzeti hírszerzési igazgatója, aki májusban azt jósolta, hogy Putyin nukleáris fegyvereket fog bevetni, amennyiben a NATO „beavatkozik, vagy beavatkozni készül”, jó részben azért, mert ez „nyilvánvalóvá tenné, hogy hamarosan elveszíti a háborút Ukrajnában.

Nukleáris beavatkozásra akkor is sor kerülhet, ha Ukrajna önmaga fordítja meg a csatatér eseményeit, az Egyesült Államok közvetlen közreműködése nélkül. Ha, az ukrán erők készen állnának arra, hogy legyőzzék az orosz hadsereget, és visszavegyék országuk elvesztett területét, nem kétséges, hogy Moszkva ezt az eredményt könnyen olyan egzisztenciális fenyegetésnek tekinthetné, amely nukleáris választ igényel.

Végül is Putyint és tanácsadóit kellőképpen megriasztotta Kijev egyre erősödő nyugathoz való igazodása, hogy szándékosan Ukrajna megtámadását választották, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei egyértelműen figyelmeztettek az Oroszországra váró súlyos következményekre.

Moszkva nem az Egyesült Államokkal, hanem az Ukrajna elleni háború keretében alkalmazna nukleáris fegyvereket. Nem félne a nukleáris megtorlástól, mivel Kijevnek nincs nukleáris fegyvere, Washingtonnak pedig nem állna érdekében nukleáris háborút indítani. Az egyértelmű megtorló fenyegetés hiánya megkönnyítené Putyin számára a nukleáris felhasználás megfontolását.

Végül, ha a háború elhúzódó patthelyzetbe kerül, amelynek nincs diplomáciai megoldása, és Moszkva számára rendkívül költségessé válik. Putyin pedig kétségbeesetten szeretné kedvező feltételekkel lezárni a konfliktust, és a győzelem érdekében folytathatja a nukleáris eszkalációt. Az Egyesült Államok nukleáris megtorlása nagyon valószínűtlen. Oroszország valószínűleg taktikai nukleáris fegyvert vetne be kis számú katonai célpont ellen, legalábbis kezdetben.

Amennyiben szükséges, későbbi támadások során városokra is lecsaphat. A stratégia egyik célja a katonai előny megszerzése lenne, de a legfontosabb, hogy  félelmet keltsen Nyugaton, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei gyorsan lépjenek a konfliktus kedvező feltételekkel történő lezárása érdekében.

William Burns, a CIA igazgatója áprilisban megjegyezte: „Egyikünk sem tudja félvállról venni a taktikai nukleáris fegyverek, vagy alacsony hozamú nukleáris fegyverek esetleges igénybevételének veszélyét.”

Bár, elméletileg megtörténhet egy ilyen katasztrofális lépés megtétele, de erre kicsi az esély, és ezért nem kell aggódni. Végtére is, mindkét oldal vezetői erős ösztönzőkkel bírnak arra, hogy távol tartsák az amerikaiakat a harcoktól, és elkerüljék akár a korlátozott nukleáris felhasználást is, nem beszélve egy tényleges atomháborúról.

Valójában a hagyományos nézet nagymértékben alábecsüli az ukrajnai eszkaláció veszélyeit. Először is, a háborúknak általában megvan a maguk logikája, ami megnehezíti a lefolyásuk előrejelzését. Téved, aki magabiztosan azt mondja, hogy tudja, milyen úton halad az ukrajnai háború.

A háborús idők eszkalációjának dinamikája nehezen szabályozható, illetve megjósolható, ami figyelmeztetésül szolgálhat azoknak, akik bíznak abban, hogy az ukrajnai események kezelhetők. Továbbá, amint azt Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus felismerte, a nacionalizmus arra ösztönzi a modern háborúkat, hogy a legszélsőségesebb formájukba fajuljanak, különösen akkor, ha a tét mindkét fél számára nagy. Ez nem azt jelenti, hogy a háborúkat nem lehet korlátozni, de ezt nem könnyű megtenni.

Végezetül, tekintettel egy nagyhatalmi atomháború elképesztő költségeire, a bekövetkezésének akár csekély esélye is mindenkit hosszan és alaposan elgondolkodtat azon, hogy merre vezethet egy ilyen konfliktus. Ez a veszélyes helyzet erőteljes ösztönzést ad a háború diplomáciai megoldására. Sajnálatos módon azonban nincs kilátásban politikai rendezés, mivel mindkét fél szilárdan elkötelezett a háborús célok mellett, amelyek szinte lehetetlenné teszik a kompromisszumot.

A Biden adminisztrációnak együtt kellett volna működnie Oroszországgal az ukrajnai válság rendezése érdekében, még mielőtt februárban kitört a háború. Most már túl késő megállapodni. Oroszország, Ukrajna és a Nyugat szörnyű helyzetben ragadt, és nincs nyilvánvaló kiút. Csak remélni lehet, hogy mindkét oldal vezetői úgy kezelik a háborút, hogy elkerüljék a katasztrofális termonukleáris eszkalációt. A több tízmillió ember számára, akiknek élete forog kockán, ez azonban rideg kényelem.

___________________________________________________________________________

A Foreign Affairs, a nemzetközi kapcsolatok folyóirata, amely évente hatszor jelenik meg New Yorkban, a világ egyik legrangosabb ilyen jellegű folyóirata. A Külkapcsolatok Tanácsának szerve, amely 1922-ben alapította, rátekintést ad az Egyesült Államok külpolitikai berendezkedésére. Nemzetközi hírnévre tett szert a világ színterén zajló politikai, gazdasági és társadalmi fejlemények gondos és alapos elemzései miatt. E tekintélyes és tudományos cikkek szerzői az ország legkiválóbb újságírói, tudósai és államférfiai közé tartoznak. Az ebben a folyóiratban felvetett ötletek, ha a külügyi közösség jól fogadta őket, később gyakran újra megjelentek az Egyesült Államok kormányának politikájaként vagy törvénykezéseként. Ezen a „teszten” megbukott leendő politikák gyakran eltűntek.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3941) Globális összeomlás

Tibor bá’ szerkesztett fordítása

forrás: ICH

Ezúttal az összeomlás globális lesz

A múlt civilizációinak régészeti maradványai sorsunk kijózanító emlékeztetői.

Írta: Chris Hedges

89. útban a 90. felé

Egy 100 méter magas templomdomb tetején állok, amely a történelem előtti népek által épített Amerika legnagyobb ismert földvára. A magas hőmérséklet és a nyomasztó páratartalom kiürítette a parkot maroknyi látogatók kivételével. A pólómat átáztatta az izzadság.

Arnold Toynbee történész, aki az ellenőrizetlen militarizmust jelölte meg a múlt birodalmait ért végzetes csapásként, azzal érvelt, hogy a civilizációkat nem gyilkolják meg, hanem öngyilkosságot követnek el.

Kinézek a Monks Mound néven ismert építményből az alatta lévő síkságra, ahol kisebb halmok tarkítják a távolságot. Ezek a Mississippi és Missouri folyók találkozásánál épült földdombok az egyik legnagyobb Kolumbusz előtti, Mexikótól északra fekvő település maradványai, amelyben i.sz. 800 és 1400 között 20.000 ember lakott.

Ez a nagyszerű város, ami talán a legnagyobb volt Észak-Amerikában, felemelkedett, virágzott, hanyatlásnak indult, és végül kipusztult. A civilizációk ismert minták szerint halnak meg. Kimerítik a természeti erőforrásokat. Élősködő elitek jönnek létre, akik kifosztják azokat az intézményeket és rendszereket, amelyek az összetett társadalmak ismérvei. Hiábavaló és önpusztító háborúkban vesznek részt. És akkor beáll a rothadás.

A nagyvárosi központok halnak meg először, mert visszafordíthatatlan hanyatlásba esnek. A művészi kifejezést és az intellektuális vizsgálódást egy sötét kor váltja fel. Tombol az imbecilitás. „Az összeomlás megtörténik, ami kizárólag hatalmi vákuumban fordulhat elő” – írja Joseph Tainter antropológus a The Collapse of Complex Societies (Az összetett társadalmak összeomlása) című könyvében.

Több évszázaddal ezelőtt ez a hatalmas városkomplexum mintegy 4000 hektáron terült el, benne a 40 hektáros központi térrel, ahol most állok. Innen a nép vezetői a pezsgő településen láthattak egy megtámadhatatlan erőt, ahol legalább 120 templomdombot használtak lakóhelyként, szent szertartási helyként, síremlékként, találkozóközpontként és labdapályaként.

A cahokia harcosok hatalmas területet uraltak, ahonnan adót fizettek, hogy gazdagítsák ennek az erősen rétegzett társadalomnak az uralkodó osztályát. Az eget olvasva, ezek a halom építők több kör alakú csillagászati ​​obszervatóriumot építettek (a Stonehenge fából készült változatát). A város örökös uralkodóit életben-halálban tisztelték.

A Monks Moundtól fél mérföldre található a hét láb magas 72-es halom, amelyben a régészek egy férfi maradványaira bukkantak a Mexikói-öbölből származó 20.000 kagylóhéj-koronggyöngyökkel borított emelvényen. A gyöngyök sólyom alakban voltak elrendezve, a sólyom fejével a férfi feje alatt. Szárnyait és farkát a férfi karjai és lábai alá helyezték. A kagylóréteg alatt egy másik férfi teste volt arccal lefelé eltemetve. E két ember körül további hat emberi maradvány, akiket azért ölthettek meg, hogy elkísérjék az elhunyt embert a túlvilágra. A közelben 53, 15 és 30 év közötti lány és nő földi maradványait temették el, két sorban elhelyezve, szőnyeggel elválasztott rétegekben. Úgy tűnik, megfojtották őket.

Paul Valéry költő megjegyezte: “a civilizáció ugyanolyan törékeny, mint az élet.” A Mississippi folyó túloldalán a Monks Moundtól látható St. Louis városának sziluettje. Nehéz nem látni a saját összeomlásunkat Cahokiában.

1950-ben St. Louis az Egyesült Államok nyolcadik legnagyobb városa volt, 856.796 lakosával. Mára ez a szám 300 000 alá esett, ami mintegy 65 százalékos csökkenést jelent. A főbb munkaadó – az Anheuser-Busch, a McDonnell-Douglas, a TWA, a Southwestern Bell és a Ralston Purina – drámaian csökkentették jelenlétüket, vagy teljesen távoztak.

St. Louis mára az Egyesült Államok egyik legveszélyesebb városa lett. Minden ötödik ember szegénységben él. Egy 2021-es jelentés szerint a St. Louis-ban a legmagasabb az egy főre jutó rendőrgyilkosságok száma. A város nyomorúságos börtöneiben, ahol 2009 és 2019 között 47 ember halt meg őrizetben, rabok panaszkodnak, hogy a vizet órákra elzárták a celláikban és az őrök rendszeresen paprika spray-t permeteznek a fogvatartottakra.

A város omladozó infrastruktúrája, kibelezett és elhagyott épületek százai, üres gyárak, üres raktárak és elszegényedett városrészek, a végső hanyatlásban lévő civilizáció klasszikus útjelzői. “Akárcsak a múltban, a környezeti terhelésnek kitett, túlnépesedett országokat fenyegeti az összeomlása” – érvel Jared Diamond a Collapse: How Societies Choose to Fail or Succeed (Társadalmak miként választanak a elbukás és siker között) című könyvében.

“Amikor az emberek kétségbeesettek, alultápláltak, és még csak remény sincs, akkor a kormányukat hibáztatják, mert szerintük felelősek, de nem tudják megoldani a problémáikat. Az emberek bármi áron megpróbálnak kivándorolni. Harcolnak egymással a földért. Megölik egymást. Úgy gondolják, hogy nincs vesztenivalójuk, ezért terroristákká válnak, vagy támogatják a terrorizmust, de legalább is eltűrik azt.

“Az iparosodás előtti civilizációk a napenergia korlátaitól függtek, és utak korlátozták őket. Ezek az akadályok megszűntek, amikor a fosszilis tüzelőanyag energiaforrássá vált. Ahogy az ipari birodalmak globálissá váltak, méretük növekedése a komplexitás növekedését jelentette. Ironikus módon ez az összetettség sebezhetőbbé tesz bennünket, nem  megóv a katasztrofális összeomlással szemben.

Növekvő hőmérséklet (Irak 50°C fokos hőséget visel el, ami tönkre tette az ország elektromos hálózatát), a természeti erőforrások kimerülése, áradások, aszályok (az elmúlt 500 év legrosszabb szárazsága pusztítja Nyugat-, Közép- és Dél-Európát, és várhatóan 8-9 százalékos terméshozam kiesés várható).

Az áramkimaradások, a háborúk, a világjárványok, az állatokról átterjedt betegségek számának növekedése és az ellátási láncok meghibásodása együttesen megrendítik az ipari társadalom alapjait.

Az Északi-sarkvidék a globális átlagnál négyszer gyorsabban melegszik, ami a grönlandi jégtakaró felgyorsult olvadásához és furcsa időjárási mintákhoz vezet. A Norvégiától és Oroszországtól északra fekvő Barents-tenger hétszer gyorsabban melegszik. A klímakutatók 2050-ig nem számítottak erre a szélsőséges időjárásra. “Minden alkalommal, amikor a történelem ismétli önmagát, a fizetendő ár emelkedik” – figyelmeztet Ronald Wright antropológus, aki az ipari társadalmat “öngyilkos gépezetnek” nevezi.

A haladás rövid történetében, Wright ezt írja: A civilizáció egy kísérlet, egy nagyon új életformára, és megvan a szokása, hogy belesétál az haladás csapdáiba. Letelepedésre jó ötlet egy folyó melletti kis falu jó földdel; de amikor a falu várossá nő, és kikövezik a jó földet, rossz ötlet lesz. Bár a megelőzés egyszerű lehetett, a gyógyítás lehetetlen: egy várost nem lehet könnyen elmozdítani. Ez az emberi képtelenség előre látható, aminek a hosszú távú következménye fajtánkra jellemző lehet. [itt jön be vesszőparipám az emberi természet] Ezt évek milliói alakították ki, amikor  még vadásztunk és gyűjtögettünk.

Az is lehet, hogy ez alig több, mint a kapzsiság és az ostobaság keveréke, amelyet a társadalom piramis felépítése ösztönöz. A hatalomnak a nagy méretű társadalmak csúcsán való koncentrációja az elit érdekeit status quo-ban tartja, és még jóval azután is boldogulnak a komor időkben, hogy a környezet és a lakosság elkezdett szenvedni.

Wright arra is gondol, hogy mit hagyunk hátra azoknak a régészeknek, akik felássák maradványainkat. A mai emberiség árulkodó réteget fog hagyni a kövületekben, amiben minden lesz, amit előállítunk, a csirkecsontok halmoktól, nedves törlőkendőktől, gumiabroncsoktól, matracoktól és egyéb háztartási hulladéktól a fémekig, betonig, műanyagokig, ipari vegyszerekig és az erőművek nukleáris maradványaiig. és persze fegyverzetekig.

Megcsaljuk gyermekeinket, nyavalyás luxust és függőséget okozó szerkentyűket adunk nekik, miközben elvesszük a Föld gazdagságából, csodájából és lehetőségéből, ami megmaradt. Az emberlábnyomára vonatkozó számítások azt sugallják, hogy „ökológiai deficitben” vagyunk, legalább 30 éve többet használunk fel,  mint amennyit a Föld biológiai rendszerei elbírnak. A termőtalaj sokkal gyorsabban vész el, mint ahogy a természet pótolni tudná; A XX. század közepe óta a szántóterületek 30 százaléka kimerült. Ezt a szörnyű adósságot a jövő gyarmatosításával finanszíroztuk. Energiát, műtrágyát és növényvédő szereket vontunk ki a bolygó fosszilis szenéből, és a következményeket fajunk következő generációira és minden másra hárítottuk.

Ahogy Cahokia hanyatlott, az erőszak drámaian növekedett. A környező városok porig égtek. A több száz fős csoportot lemészároltak és tömegsírokba temettek el. A végén “az ellenség válogatás nélkül megölt minden embert. A szándék nem pusztán a presztízs volt, hanem az etnikai tisztogatás korai formája” – írja Timothy R. Pauketat antropológus az Ancient Cahokia and the Mississippians című könyvében. Megjegyzi, hogy Illinois középső részén, egy tizenötödik századi temetőben a felnőttek egyharmadát megölték fejen ért ütésekkel. Sokan, karukon törésekre utaló jeleket mutattak, mert hiába próbálták leküzdeni támadóikat. Az egymás közötti erőszak kialakításához a meggyengült és hiteltelen központi hatalom is hozzájárult. Cahokia későbbi szakaszaiban az uralkodó osztály megerősített faszerkezetekkel vette körül magát, köztük egy két mérföld hosszú fallal, amely körülölelte a Monks Moundot. Hasonló erődítmények tarkították a Cahokia által ellenőrzött hatalmas területet, elkülönítve az elzárt közösségeket, ahol a gazdagok és hatalmasok, fegyveres őrök által védve, biztonságot kerestek a növekvő törvénytelenségekkel szemben, és felhalmozták a fogyatkozó élelmiszerkészleteket és erőforrásokat.

A túlzsúfoltság következtében ezeken a telepeken vashiányos vérszegénység, tuberkulózis és a blastomikózis terjedése következett be. Ez utóbbit egy talajban terjedő gomba okozott. A csecsemők halálozási aránya nőtt, és az élettartam csökkent a társadalmi szétesés, a helytelen táplálkozás és a betegségek következtében.

Az 1400-as évekre Cahokiát elhagyták. 1541-ben, amikor Hernando de Soto megszálló serege leszállt a mai Missouri területére, és arany után kutatott, nem talált mást, csak a nagy halmokat, az elfeledett múlt emlékeit.

Most viszont az összeomlás globális lesz. Nem lesz lehetőség, mint az ókori társadalmakban, új, természeti erőforrásokban gazdag ökoszisztémákba vándorolni. A hőség folyamatos növekedése tönkreteszi a terméshozamokat, és a bolygó nagy részét lakhatatlanná teszi. A klímatudósok arra figyelmeztetnek, hogy ha a hőmérséklet 4°C-kal emelkedik, a Föld a legjobb esetben is egymilliárd embert képes eltartani. [messze túl optimista vélemény]

Minél leküzdhetetlenebbé válik a válság, annál inkább visszahúzódunk őseink hasonlóan önpusztító reakciókhoz, erőszakhoz, ezoterikus gondolkodáshoz (dajtás!) és a tények tagadásához.

Arnold Toynbee történész, aki az ellenőrizetlen militarizmust jelölte meg a múlt birodalmait ért végzetes csapásként, azzal érvelt, hogy a civilizációkat nem gyilkolják meg, hanem öngyilkosságot követnek el. Nem tudnak alkalmazkodni a válsághoz és ezzel biztosítva saját megszűnésünket. Civilizációnk összeomlása egyedülálló méretű lesz, amelyet a fosszilis tüzelőanyagok által vezérelt ipari társadalmunk pusztító ereje felerősít. De megismétli az összeomlás ismert formáit, amelyek megdöntötték a múlt civilizációit. A különbség csupán léptékben lesz, és ezúttal nem lesz menekülés.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3942) Ukrán ellentámadás

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

szerző: James Beardsworth

 j.beardsworth@themoscowtimes.com

 

Az ukrán déli ellentámadás „valószínűtlen”, miközben Oroszország megerősíti erőit

 

89. útban a 90. felé

A szakértők egyre valószínűtlenebbnek tartanak egy jelentős ukrán offenzívát az oroszok által megszállt területek visszafoglalására a déli régióiban, mivel Moszkva a térséget megerősítette. Kijev pedig újra az orosz katonai létesítmények megcélzására helyezi a hangsúlyt.

Ukrán tisztségviselők ismételten fenyegetőztek egy küszöbön álló kísérletről, Herszon városának visszafoglalására, amelyet az orosz csapatok röviddel az invázió februári kezdete után foglaltak el, de még mindig kevés jele van annak, hogy egy nagyobb gyalogsági rohamra felkészülnének.

„Ha ebben a régióban néhány héttel ezelőtt megvolt a lehetőség arra, hogy megtámadják az oroszokat, akkor ez mostanra elmúlt” – mondta Konrad Muzyka, a lengyelországi székhelyű Rochan Consulting ügynökség munkatársa.

Az elmúlt hetekben egyik fél sem ért el jelentős területnyerést, mivel az ukrán és az orosz hadsereg is áthelyezi csapatait, és logisztikai problémákkal küzdenek. Egy ukrán támadás megfékezésére tett látszólagos kísérlet részeként Oroszország az elmúlt hetekben katonák ezreit szállította át Kelet-Ukrajnából Dél-Ukrajnába, köztük néhány elit légideszant erőt, amelyek a stratégiai fontosságú Szlovjanszk város közelében harcoltak.

„Az oroszoknak, körülbelül 10-15 zászlóalj taktikai csoportja volt Herszon környékén. Most, ezt megduplázták” – mondta Muzyka. Minden orosz zászlóalj taktikai csoportja legfeljebb 1000 főből áll. Elemzők szerint, jelenleg körülbelül 20 ezer orosz katona tartózkodik Herszonban.

Az ukrán erők a hónap elején egyre nagyobb sikereket értek el Herszon környékén, visszafoglaltak számos falut, és használhatatlanná tettek három stratégiai hidat a közeli Dnyipro folyón, ami az orosz csapatok egyetlen utánpótlási útvonala a városhoz. Ezért, ponton komp szállítja a járműveket a Dnyipro folyón a Herszon régióban.

TASS: Nyilvánvalóan attól tartva, hogy Hersont elvághatják, Oroszország állítólag lelassította a kelet-ukrajnai offenzívát, annak érdekében, hogy embereket és anyagokat tudjon áthelyezni Herszon térségébe.

A Hersonban tartózkodó orosz katonák jelenleg két ponton-komp átkelőhelyétől függenek az utánpótlás szempontjából, miután az ukrán rakétatámadások súlyosan megrongálták a kulcsfontosságú hidakat – közölte a brit védelmi minisztérium hétvégi hírszerzési értékelésében.

Ahelyett, hogy előretört volna egy jelentős szárazföldi támadással, Kijev átállt arra a stratégiára, hogy a Nyugat által szállított nagy hatótávolságú fegyverekkel támadja meg Oroszország katonai infrastruktúráját a frontvonalak mögött, mind a megszállt Dél-Ukrajnában, mind a Krím-félszigeten. „Olyan stratégiát alkalmazunk, hogy tönkretegyük a készleteiket, tönkretesszük a raktáraikat, tönkretesszük a főhadiszállásukat, a parancsnoki szállásukat. Ez a mi válaszunk a húsdarálós taktikájukra” – mondta a héten Oleksii Reznikov ukrán védelmi miniszter a The Washington Postnak.

Kedden több, állítólag ukrán szabotőrök által végrehajtott robbantás megsemmisített egy orosz lőszerraktárt és energia infrastruktúrát a Krím-félszigeten. A Mash Telegram csatorna által közzétett felvételek azt mutatják, hogy a közeli vasúti sínek a robbanásoktól esérültzek. A robbanások napokkal azután történtek, hogy a nyugat-krími Saki légitámaszpont is több robbanást szenvedett el, amelyek súlyos károkat okoztak katonai repülőgépekben és egyéb felszerelésekben.

„Úgy tűnik, Ukrajna rájön, hogy ezzel az új fegyverrel valóban hátráltathatja Oroszország utánpótlását, és megpróbálhatnak közvetetten helyzetet teremteni, ahol a 20.000 orosz katonát Hersonban el  tudják szigetelni” – mondta Robert Bell, a NATO egykori tisztségviselője és a Georgia Műszaki Egyetem professzora.

Egyes megfigyelők, mint például Bell, úgy vélik, hogy Kijevnek egyáltalán nem állt szándékában jelentős offenzívát indítani délen. Ehelyett azt javasolják, hogy az ukrán tisztek egy küszöbön álló támadás lehetőségét beszéljék meg annak érdekében, hogy elcsábítsák az orosz erőket az ország keleti részéből.

„A Donbászban zajló tüzérségi támadások jelentősen megviselték az ukrán hadsereget” – mondta Bell. „Tehát, a morál és az orosz tűzerő Donbászba való koncentrációjának csökkentése szempontjából fontossá vált, hogy délen sikeresek legyünk.”

A kelet-ukrajnai Luhanszk régió július eleji elfoglalása után az orosz erők tovább nyomultak Kramatorszk és Szlovjanszk stratégiai városok felé. Előrenyomulásuk üteme azonban jelentősen lelassult, kevés jelentős területi nyereséggel. Az orosz hadsereg jelentős személyi veszteséggel is szembesül, az amerikai becslések szerint a harcok februári kezdete óta 75 ezer orosz katona sebesült meg , vagy halt meg Ukrajnában.

Dara Massicot, az egyesült államokbeli RAND agytröszt vezető kutatója és a Pentagon korábbi vezető elemzője szerint, a megfogyatkozott, több fronton szétszórt orosz hadsereg megkérdőjelezi a Kreml Donbász „felszabadítására” irányuló céljának megvalósíthatóságát. „Nem világos számomra, hogy Oroszország megmaradt erői teljesíteni tudják-e a Kreml felülvizsgált és korlátozottabb céljait, a dél- és kelet-ukrajnai régiók megszállását és potenciális annektálását” – mondta Massicot.

Muzyka szerint azonban a jelenlegi patthelyzet, amikor Ukrajna vissza akarja nyerni a megszállt területeket, Oroszország pedig megpróbál behatolni az ország déli részeibe, nem tarthat örökké. „A helyzet megoldásának a következő hetekben kell megszületnie” – mondta.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3940) Atomerőmű

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Ez a cikk először orosz nyelven jelent meg a Moscow Times honlapján.

Egyetlen eltévedt rakétán múlik az emberség biztonsága

szerző: VLADIMIR SZLIVYAK

 

89. útban a 90. felé

Újra napirendre került egy potenciális világméretű nukleáris baleset bekövetkezhetősége a Zaporizsjai atomerőműben. Az ENSZ és a NAÜ anélkül, hogy közvetlenül a konfliktusban részt vevő felekhez fordulna, az atomerőmű ágyúzásának beszüntetéséért könyörög.

Nemzetközi sajtóértesülések szerint, az orosz hadsereg nemcsak csapatokat, hanem fegyvereket is telepített az üzem területére. Mennyire rossz a helyzet? Csak a csernobilihoz hasonló atomkatasztrófa lehet rosszabb. Hadd emlékeztesselek arra, hogy az egyik reaktor akkor felrobbant. A radioaktív felhő úgy sodródott, hogy nemcsak a mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország egyes részei, hanem Európa számos országa is szennyeződött. A sugárzás egy része elérte Afrikát, sőt Észak-Amerikát is.

A zaporizzsjai atomerőműben hat reaktor működik. Lehetséges-e súlyos baleset? Könnyen lehetséges. Elég áramtalanítani az erőművet a villanyvezetékek tönkretételével. A tartalék generátorok természetesen egy ideig képesek lesznek árammal ellátni az erőművet, de ez csak órákra alkalmazható. Emlékszem egy orosz atomerőműre, amely az 1990-es évek elején a baleset szélén állt, amikor egy hurrikán lebontotta a villanyvezetékeket, és a generátorok nem működtek. Még háborúra sem volt szükség.

Nem a reaktorok jelentik az egyetlen veszélyforrást. A Zaporizhzzsjai atomerőmű telephelyén konténerekben tárolják a kiégett nukleáris üzemanyagot, a nukleáris hulladék legveszélyesebb fajtáját. A helyszín lebombázása a történelem egyik legnagyobb nukleáris balesetéhez is vezethetne.

1957-ben robbanás történt az akkor még titkos cseljabinszki székhelyű Majak nukleárishulladék-tárolóban – a radioaktív szennyeződés mintegy 20.000 négyzetkilométernyi szovjet területen terjedt el. Ahhoz, hogy megértsük, veszélyes-e a katonai akció az atomerőművek közelében, észben kell tartani: soha senki, sehol nem számolta ki, hogy az atomreaktorok kibírják-e egy cirkálórakéta találatát. Vagy kettőt. Vagy harmincat.

Kétségtelen, hogy ha valaki komolyan bombázni akar egy atomerőművet, akkor egyetlen reaktor se maradna ép. De úgy tűnik, magukat a reaktorokat nem lőtték le. Még. A zaporizzsjai üzem még márciusban került a hírekbe, amikor az orosz csapatok rakétákat kezdtek lőni a területére, majd elfoglalták azt.

Az ukrán személyzet továbbra is dolgozik az erőműben, és rendkívüli stressznek vannak kitéve, ami önmagában is hibákhoz vezethet a reaktorvezérlésben. A történelem során az atomerőművekben a legtöbb baleset és vészhelyzet emberi mulasztás miatt következett be. A Zaporizzsjai atomerőmű nem az egyetlen „nukleáris” háborús esemény. Így van néhány tényszerű bizonyíték annak felmérésére, hogy az ukrán és orosz hadsereg korábban hogyan kezelte a nukleáris létesítmények közelében folytatott ellenségeskedéseket.

Amikor közel hat hónapja az orosz csapatok beszorultak (!) a radioaktívan szennyezett zónába a csernobili atomerőmű közelében, az ukránok nem lőttek rájuk. Különböző sajtóértesülések szerint ott voltak a Roszatom alkalmazottai is, ami nem akadályozta meg az orosz katonákat abban, hogy a radioaktívan szennyezett talajba ássák magukat, és ezért belélegezzék a radioaktív port.

Legalább figyelmeztetni lehetett volna őket. Az ukránok márciusban sem lőttek a lefoglalt Zaporizzsjai Atomerőműre, sem azért, hogy megrongálják a berendezést, hogy ne kerüljenek a betolakodókhoz, sem azért, hogy visszaszerezzék az erőművet. Szóval nem hiszem, hogy most az atomerőműre lövöldöznek.

A NAÜ kétségbeesetten szeretne bekerülni a Zaporizzsiai üzembe – de ez olcsó PR. Rafael Grossi, az ügynökség főigazgatója nem tudja megérteni, hogy a megszállt atomerőműben a tűz alá vett ellenőrök finoman szólva is haszontalanok. Mit tehet a NAÜ? Feljegyezni, hogy háború folyik, és sürgősen le kell állítani? Mért, ez nem elég világos valakinek?

Az orosz hatóságok egyébként szintén nagyon várják, hogy Grosszi főigazgató Zaporizzsjába jöjjön. Általában nem mindegy, hogy továbbra is ki lő a Zaporizzsjai atomerőműre. És nem számít, mit mond a NAÜ, amelynek hírneve sok kívánnivalót hagy maga után. Sokkal fontosabb, hogy az oroszok – nem kevésbé, mint az ukránok vagy az Európai Unió állampolgárai – a nukleáris katasztrófa szélén állnak.

És talán csak egy rakétalövész vagy reaktorkezelő hibája választ el minket a Csernobil megismétlődésétől. Imádkozz, hátha segít.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3939) Civilizáció

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Hogyan törölték el a nyugati civilizációt

Szerző: Paul Craig Roberts

89. útban a 90. felé

Diákkoromban az oktatási elvek és az egyetemi adminisztráció támogatta a tanárokat. Megértették, hogy amint a tanárokat megvádolhatják a diákok, a tanulási fegyelem megbomlik, és elvész az ellenőrzés az osztályozás, és az előadások tartalma felett.

Most ez történt. A tanárok élete megváltozott, mert figyelembe kell venniük olyan diákok vádjait, akik baloldaliak, feministák, feketék, homoszexuálisok és transzneműek. Ma már a gender névmás használata (he vagy she) is okot adhat egy előadó felfüggesztésre.

A lecsúszás a lejtőn a szexuális forradalommal kezdődött. A diáklányok a jobb jegyekért kikezdtek a professzorokkal Í(ami nem egy új jelenség). A feministák ezt a tanárok által elkövetett szexuális zaklatássá változtatták, és hamarosan olyan regények jelenléte az olvasási listákon, mint Flaubert Madame Bovary, szexuális zaklatássá vált.

A következő lépésben a feketék rájöttek, hogy szinte mindenen megsértődhetnek, és hogy van-e sértés, ellenőrzik a tanár és a kurzus tartalmát. A tényeket a fekete feltételezésekhez kellett igazítani. A homoszexuálisok úgy találták, hogy bizonyos feladatokban bizonyítékot találtak a homofóbiára.

Ma a gender névmások tabunak számítanak, és a férfiaknak meg kell engedni a női létesítmények használatát és a női sportágakban való versenyzést. Ez a folyamat odáig fajult, hogy az egyetemek matematika tanszékei azzal a váddal szembesülnek, hogy a matematika rasszista és a fehérek elnyomásának eszköze.

A tudomány olyan területeit, mint az intelligencia genetikai alapja, bezárták. A felfedezés korát, az amerikai polgárháborút és a rabszolgaság történeteit átírták, hogy illeszkedjenek a kívánt narratívákhoz.

Az iskolák és az egyetemek azt közlik a fehér diákokkal, hogy rasszisták. Lehetetlenné vált a nyugati civilizációhoz való pozitív hozzáállás. Valójában a diákok nem tudnak pozitív hozzáállást tanúsítani a fehér emberekkel vagy az Egyesült Államok alapítóival szemben. Még az alapítók otthonait is lejáratják. Lásd például: https://www.unz.com/jtaylor/dragging-the-founders-through-the-mud/

Az egyetemek működésképtelenné váltak. A költségvetés nagy részét az adminisztrátorok emésztik fel, mert van az elnök, akinek az adománygyűjtés a feladata, az alelnökök, a rendészek, a dékánok, a dékán-helyettesek, a dékán-asszisztensek és a megfelelést ellenőrző tisztek, akik figyelemmel kísérik a kurzus tartalmát, a jogsértéseket, a sérelmeket, a szexuális zaklatást, és a rasszizmust.

Néhány évvel ezelőtt, egy egyetem bordély élmény volt, ma kafkai. Az egyetemek már nem töltik be azt a szerepet, hogy az ország és a civilizáció kultúráját és értékeit továbbadják. Azokat a pozitív értékeket, melyek fenntartották az országot összetartó kötelékeket, megsemmisítették. Ma az oktatás az agymosás egy formája, és a történelem és a kultúra elleni indoktrináció.

Ma lehetséges angol irodalomból diplomázni úgy, hogy a hallgató soha nem olvasott Shakespeare-t. Számára John Donne [Műveire jellemző a magas intellektualitás]  egy ismeretlen figura. Ennek egyik következménye, hogy a frissen diplomázok nem tudják elolvasni a klasszikus irodalmat, mert nem ismerik a korábbi idők értékeit, metaforáit és erkölcseit. Ennek egyik következménye az, hogy az emberek jelleme megváltozott.

Manapság a tanárok nem taníthatnak anélkül, hogy ne veszélyeztetnék pályafutásukat. Egy ilyen környezetben a nyugati civilizáció kitörölődött.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3938) Putyin beszéde

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Egy többpólusú kiállítás

Forrás: Moon of Alabama

89. útban a 90. felé

Jelenleg a 10. Moszkvai Nemzetközi Biztonsági Konferencia zajlik. Vlagyimir Putyin orosz elnök beszédet mondott, amelyben egy képet festett a nemzetközi dinamizmusról, amely az ukrajnai és más országok háborúját mozgatja:

A világ helyzete folyamatosan változik, és egy többpólusú világrend körvonalai formálódnak. Egyre több ország választja a szabad és szuverén fejlődés útját saját identitása, hagyományai és értékei alapján.

Ezekkel az objektív folyamatokkal szemben áll a nyugati globalista elit, akik káoszt gerjesztenek, régi és új konfliktusokat szítanak, és fejlődés ellenes politikát folytatják, ami minden alternatív, szuverén fejlesztési lehetőség megakadályozását jelenti. Így minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megtartsák a hegemóniájukat és hatalmukat, ami ha kezd kicsúszni a kezükből megpróbálják erőszakkal megtartani az országokat és a népeket a neokolóniális rend szorításában. Hegemóniájuk stagnálást jelent a világ többi része és az egész civilizáció számára. Ez a kultúrák eltörlését és neoliberális totalitarizmust jelent.

Minden eszközt felhasználnak. Az Egyesült Államok és vazallusai provokációk, puccsok szervezésével vagy polgárháborúk szításával durván beavatkoznak szuverén államok belügyeibe. Fenyegetésekkel, zsarolással és nyomásgyakorlással próbálják rákényszeríteni a független államokat, hogy engedelmeskedjenek, és kövessék a számukra idegen szabályokat.

Ezt egyetlen céllal teszik, mégpedig uralmuk megőrzése, vagyis az évszázados modell fenntartására érdekében, ami lehetővé teszi számukra, hogy a világon bármit megtegyenek. De egy ilyen modellt csak erőszakkal lehet fenntartani. Konfliktusokra van szükségük, hogy megőrizzék hegemóniájukat. Ez az oka annak, hogy az ukrán népet ágyútölteléknek használják.

Nyilvánvaló, hogy a világban tapasztalható feszültségek csökkentése, a katonai-politikai fenyegetések és kockázatok leküzdése, az országok közötti bizalom javítása és fenntartható fejlődésük biztosítása csak a többpólusú világ mai rendszerének radikális megerősítésével lehetséges.

Ismétlem, az egypólusú világ korszaka a múlté. Bármilyen erősen is ragaszkodnak a jelenlegi globalista modell haszonélvezői az ismert állapotokhoz, ennek vége. A geopolitikai változások egészen más irányba haladnak.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3937) A háború kezdete

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

A végén mindenre fény derül

Forrás: Moon of Alabama

89. útban a 90. felé

A korai orosz nyomulás Kijev felé egy csel volt, túl kevés katonával ahhoz, hogy ténylegesen elfoglalja Kijevet. Valójában, politikai és katonai célja volt. Politikailag nyomást gyakorolt ​​az ukrán kormányra, hogy mielőbb egyeztessen a tűzszünet orosz feltételeiről. Ez, majdnem sikerült, amikor Oroszország és Ukrajna között március végén, Törökországban folytatott tárgyalások ígéretes eredményeket hoztak.

A tárgyalásokat, aztán Boris Johnson kijevi beavatkozása leállította, Joe Biden nevében a háború folytatását követelte, amit Zelenszkij boldogan teljesített.

Katonailag a cselnek majdnem tökéletes eredménye volt. Körülbelül 100.000 ukrán katonát kötött le Kijev körül, míg a Krím-félszigetről érkező orosz csapatok szinte ellenállás nélkül haladhattak, hogy szárazföldi úton összeköthessék a szigetet Donbászszal és Oroszországgal, valamint megvessék a lábukat a Dnyeper nyugati partján fekvő Herszonban.

Az elhamarkodott cselnek nagy ára volt az orosz veszteségek terén, de segített olyan fronthelyzetek kialakításában keleten és délen, amelyek lehetővé tették az ukrán erők tömeges megsemmisítését,  minimális orosz veszteséggel.

Amikor, a kijevi csel már nem volt hasznos, az orosz csapatok különösebb harc nélkül visszaálltak kiindulási helyzetükbe. Az ukránok ezt győzelemnek jelentették be, miközben semmi közük se volt a jól megtervezett és végrehajtott visszavonuláshoz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3074) Hiperszonikus fegyverek

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

A nemzeti büszkeség forog kockán: Oroszország, Kína, Egyesült Államok verseng a hiperszonikus fegyverek fejletésztésében

Szerző:  Richard Stone

Forrás: Science

 

89. útban a 90. felé

 https://www.sciencemag.org/news/2020/01/national-pride-stake-russia-china-united-states-race-build-hypersonic-weapons

Észak-kelet Kína légterében, magasan fenn, egy ék alakú, pilóta nélküli légi jármű levált a hordozó rakétáról. A Xingkong-2 (hullámlovas) hiperszonikus cirkáló rakéta (HCM) hatszoros hang sebességgel szelte át a sztratoszférát, meglovagolva saját lökéshullámát. Legalább is így írta le az eszköz megalkotója a Kínai Légi és Aerodinamikai Akadémia az 2018. Augusztusi tesztet (videót nem tettek közzé). A Kommunista Párt „Global Times” elnevezésű újsága így számolt be a HCM sebességéről és manőverezéséről, ami lehetővé teszi, hogy a jelenleg létező rakétaelhárító rendszereken áttörjön.

Az amerikai hadsereg (és ellenfeleik) olyan rakéta után sóvárognak, amely hiperszonikus sebességgel közlekedik, ami alatt általában 5 Mach vagy ez feletti sebességet értenek. Az Interkontinentális Ballisztikus Rakéták (ICBM) kielégítik ezt a kívánalmat, amikor az űrből visszalépnek az atmoszférába, de mivel kiszámítható pályán közlekednek, nem képviselnek meglepetést. Ezzel ellentétben az olyan hiperszonikus rakéták, mint a hullámlovas, aerodinamikusan manővereznek, ami lehetővé teszi, hogy a védelmet kijátssza, az ellenfél a célpont helyzetét csak találgathatja.

A Hidegháború vége óta a Pentagon időnként ösztönözte a manőverezhető, hiperszonikus fegyverek fejlesztését, de felhagytak vele, amikor a fejlesztők előálltak a műszaki problémákkal, ideértve a meghajtást, irányítást, és a hőellenállást.

Jelenleg a Védelmi Minisztérium megváltoztatta a véleményét, és évente 1 milliárd dollárral támogatja a hiperszonikus kutatást. Erre elsősorban az motivál, hogy Kínának és Oroszországnak nagyravágyó programjaik vannak. A képet nem teszi tisztává az a tény, hogy ma a három nemzet titokban fejleszt, és jelentős előrelépést ért el a hiperszonikus rakéták hő elleni védelmében. Oroszország nemrég fellebbentette a fátylat a Kinzhal nevű rakétájáról, ami az állítás szerint 10 Mach-al halad saját meghajtással, és egy másikról, amit rakéta gyorsít fel 27 Mach-ra. Kína az utolsó katonai parádéján bemutatott egy rakétával felgyorsított, saját fejlesztésű hiperszonikus siklót (HVG), a Dongfeng-17 elnevezésűt. Közben az Egyesült Államok különböző hiperszonikus fegyvereket próbál ki. „Olyan ez a verseny, mint ami annak idején a Holdra szállásért folyt. A tét a nemzeti önbecsülés.”

A fegyverkezési verseny vége a stratégiai kalkuláció. Az oroszok az atommeghajtású hiperszonikus eszközzel akarnak érvényesülni, ha az amerikaiak hatástalanná tudják tenni az érkező ICBM támadást.

Ezzel ellentétben a kínaiak a hiperszonikus fegyvereket „gyilkoló buzogánynak” tekintik, ami a legendák szerint egy olyan fegyver, ami előnyhöz juttat egy jobban felszerelt hadsereggel szemben.

Ha nő a feszültség a Dél Kínai Tengeren Tajván-nál kapcsolatban, és Kínában kísértésbe esne, hogy hiperszonikus fegyverekkel egy megelőző csapás beindítsanak, akkor az ellen az Egyesült Államok tehetetlenek lennének. Kína hiperszonikus fegyverekkel szándékosan fel akarja rúgni a stratégiai stabilitást, amit a Hidegháború vége óta érezhetünk.

Jelenleg egy eszköz manőverezhetősége hiperszonikus sebesség mellet, lehetetlenné teszi a lelövését, de ez a mai lehetetlenség nem jelent lehetetlenséget holnap is. Vannak technológiák, amiket ki lehet fejleszteni egy hatékonyabb védelem érdekében, de ezen dolgozni kell. Állítják az amerikai szakemberek.

Az Egyesült Államok évtizedeken át dolgozott a hiperszonikus sebesség elérésén. Az első eszköz, amely elérte az 5 Mach sebességet, egy kétfokozatú rakéta volt, amit 1949-ben indítottak el. Négy sikertelen kísérlet után egy V-2 rakétát lőttek ki Új Mexikóban, ahol a második fokozat 6,7 Mach sebességet ért el, „Bumper” név alatt.

A hiperszonikus elnevezés tetszőlegesen vonatkozik 5 Mach feletti sebességre, ahol a hőmérséklet elég magas ahhoz, hogy figyelemre méltó legyen.

Nemzetközi Űrállomás (~400 km), ICBM ballisztikus röppálya (1200 km-ig), az atmoszféra (~100 km), célpontra indított hiperszonikus sikló röppálya (~40-100 km), hiperszonikus cirkáló rakéta röppálya (~20-30 km), turbóventillátoros gázturbinás hajtómű légsebesség (Mach), hiperszonikus repülés, hiperszonikus siklás, hiperszonikus cirkálás 0,5, 1,10, 15, 20, 25, 30 Mach. A hadsereg majd megdöglik olyan fegyverért, ami hiperszonikus sebességen manőverezhető, ami 5 Mach-nak felel meg. A kép nem teljesen tiszta biztonság politika miatt, de úgy tűnik Kína, Oroszország, és az Egyesült Államok mind megoldották a nehézségeket. A polgári utasszállító gépek turbóventillátoros gázturbinás hajtóműveinél a tolóerőt a jet kiáramlása és az égőteret elkerülő levegő adja. Ezek a motorok nem úgy vannak tervezve, hogy ellenálljanak a hangnál gyorsabb haladó levegő lökéshullámának. A hiperszonikus cirkáló rakétákban szuperszonikus belsőégésű scramjet van. Ez utóbbi alig több mint egy nyitott cső. Azonban hiperszonikus sebességeknél a levegő molekulák mindössze a másodper milliomod részét töltik a csőben, ami nagyon kevés idő ahhoz, hogy az üzemanyag és a levegő kellően keveredjen.

Az interkontinentális ballisztikus rakéták visszatérése kiszámítható, nem lehetnek meglepőek. Ezzel szemben a hiperszonikus fegyverek manőverezhetőek, és alacsonyabban repülnek, elkerülve a radar hullámokat.

A felhevülés függ az eszköz sebességétől, és felületétől. Amikor egy űrhajó visszatér pályájáról, 25 Mach sebességgel érkezik az atmoszférához, tompa orra 1400 °C-ra hevül. Az orr anyaga szén kompozíció, ami ellenáll a hevítésnek. Hiperszonikus eszköz felülete nem lehet ilyen sima a manőverezhetőség miatt, ezért ez 2000°C-ra is felhevül.  Turbulencia miatt a helyzet még rosszabb lehet. Hiperszonikus sebességnél az eszköz felső rétege megvastagodik, és a sima, lamináris áramlás hirtelen feltörhet örvényléssé, ami hő kiugrásokat okozhat az eszköz felületén.  Kísérletek azt mutatják, hogy az eszköz felületének rugalmas ötvözetnek, és magas hőmérsékletnek ellenálló kerámiának kell lenni.

A nagy sebesség kihívást jelent a HCM motorjára is, amelynek, ellentétben a HGV-vel, saját meghajtása van. A HCM eszközök szuperszonikus belsőégésű ramjetet vagy scramjetet használ a gyorsításhoz. Ez a legegyszerűbb jet motor, ami elképzelhető. Csak egy nyitott cső, amikben a levegő összekeveredik az üzemanyaggal. De talán a legkomplikáltabb típus, aminek szélsőséges körülmények között kell működnie.

Hiperszonikus sebességeknél a levegő molekulái a motorcsőben a másodperc milliomodrészéig vannak jelen, ami igen kevéske idő ahhoz, hogy a levegő és az üzemanyag összekeveredjen. És amikor a repülő eszköz hánykolódik, és hirtelen iránt változtat, a levegő beáramlás változik, ami egyenlőtlen égést és tolást eredményez.

A jobb égésre való beállítás következménye lehet a repülő egység lökéshullámmal szembeni ellenállása. Minden, mindennel összefügg. Egy tökéletes repülő eszköz előállítása roppant bonyolult. Az Egyesült Államoknak 46 év kellett, hogy az első scramjec motort előállítsa, a NASA X-43a-t 230 millió dollárért, egy pilóta nélküli repülő eszközt 2004-ben.

HGV esetében más a probléma. A sikló repülésnél nagyobb sebességet érnek el, mint a HCM-eknél, ami azt jelenti, hogy a motornál olyan anyagot kell alkalmazni, ami nagyobb ellenállást tanúsít a hővel szemben. Ennek ellenére a HGV-ket könnyebb gyártani, mert nincs scramjet, ami érzékeny a rázkódásra, hánykódásra.

Az Ural hegység lábától 2018. december 26.-án az orosz hadsereg Avangard néven felbocsátott egy ballisztikus rakétát, ami hordozott egy HGV-t. Miután a sztratoszférában a HGV levált a hordozóról 6000 km-en át cikk-cakkozott Szibéria felett, az oroszok állítása szerint, elérve a 27 Mach sebességet, majd eltalálta a kijelölt célpontot Kamcsatkán. Ezt követve a boldog Vlagyimir Putyin elnök az Avangardot, az országot meglepő, újévi ajándékának nevezte. Az orosz védelmi miniszter a múlt hónapban bejelentette, hogy a nukleáris robbanófejjel felszerelt Avangard elnevezésű HGV-t hadrendbe állították, ami lehetővé tette Putyin számára, hogy kijelentse, Oroszország az első a világon, aki rendelkezik hiperszonikus fegyverrel.

Az orosz dicsekvés, és a kínai előrelépés az Egyesült Államokban megszólaltatta a vészharangot. Ez évben a Kongresszus több mint 1 milliárd dollárt tesz félre hiperszonikus kutatásra. Ez feldobja az amerikai kutatást.

Az éles verseny arra ösztönözte a Pentagont, hogy a hiperszonikus eredményeket titkosítsák. Ezzel azonos mértékben az oroszok se teszik közzé a hiperszonikus irodalmukat. Ezzel ellentétben a kínaiak teljesen nyitottak, szinte felvágnak az eredményeikkel. Hatalmas összegeket költöttek el modern szélcsatornák, és lökést tesztelő csövek építésére. Tíz év késéssel lemásolják Oroszországot és Amerikát. A 2017-es kínai hiperszonikus konferencián (Sziamen) kínai tudósok több mint 250 publikációval álltak elő, ami tízszer volt több mint az amerikai. Példának okáért a kínaiak nyíltan közölték, hogy kutatásaik szerint a motorok után visszamaradt ionizált gázfelhő jobban látható a radar ernyőn, mint maga a repülő eszköz. Ez azt jelenti, hogy a radar korai figyelmeztetést adhat.

Más országok a három vezető hatalmat kergetik. Ausztrália csatlakozik az Egyesült Államokhoz Mach 8-at tudó HGV terén. India ugyanezt teszi az oroszokkal Mach 7 HCM-mel. Franciaország 2022-ben akar belépni HCM kergetésbe, Japán pedig 2026-ban HGV területén.

Ilyen fegyverekkel szemben az Amerikai Egyesült Államok többnyire védtelen, legalábbis jelenleg, részben azért mert nem képes észlelni őket. Az amerikai katonai műholdak érzékelik a kilövésnél tapasztalható fellobbanást, de később elveszítik a nyomot. Ennek a hátránynak a megszüntetésére a Pentagon tervezi több száz, kis méretű műhold fellövését, amelyek érzékelnék a rakétakilövéseket, és képesek lennének nyomon követni a sokkal kisebb hőforrásokat. A számosságuk pedig garantálná, hogy ne lehessen mind megsemmisíteni. A rendszer hadrendbe állítására 2030-ban kerülhet sor. Ha már egyszer megvan az érzékelő, nincs akadálya annak, hogy kiépítsék a megsemmisítésük lehetőségét.

A jelenlegi ICBM-ek megsemmisítése a röppálya tetején történik, ami sokkal magasabban van, mint a hiperszonikus repülő eszközök repülési magassága. Megsemmisítésükhöz sokkal alkalmasabb eszközre van szükség, mint az ICBM-ekhez kell.

Első számú követelmény a nagyobb sebesség, amihez új, könnyű, hőellenálló ötvözetekre lenne szükség. A légvédelmi lövedék vagy direktben eltalálja a robbanófejet, vagy a közelben felrobban, de van más megközelítés is: lézer sugár, neutron sugár, mikrohullám. Az Egyesült Államok ezekkel 1980-as években foglalkozott, majd átlépett rajtuk, de most újra elővették őket, mert most plauzibilisebb a téma. Jelenleg beterveztek egy 500 kW-os, műholdra telepített lézer sugarat, és neutron sugarat. Céldátum 2025.

Szakértők vizsgálják a lehetőségét annak, hogy a hiperszonikus fegyverek betiltásával kapcsolatban hozzanak szerződéseket. Azonban ez manapság nem divatos. Kína, Oroszország és az Egyesült Államok egymást noszogatják az egyik élenjáró teszttel a másik után. A hiperszonikus versenyfutás úgy tűnik gyorsulni fog.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3936) Vallás

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

forrás:AlterNet

A tudósok összefüggést találnak a vallási fundamentalizmus és az agykárosodás között.

89. útban a 90. felé

A Neuropsychologia folyóiratban megjelent tanulmány kimutatta, hogy a vallási fundamentalizmus részben a prefrontális cortexnek. (kéregnek) nevezett agyi régió funkcionális károsodásának az eredménye, ami arra utal, hogy a prefrontális cortex bizonyos területeinek károsodása közvetve elősegíti a vallási fundamentalizmust azáltal, hogy csökkenti a kognitív rugalmasságot és nyitottságot. Ez a pszichológiai megfogalmazás olyan személyiségvonást ír le, amely a kíváncsiság, a kreativitás és a nyitottság dimenzióját foglalja magában.

A vallási hiedelmek társadalmilag átvitt mentális reprezentációknak tekinthetők, amelyek természetfeletti eseményekből, és valóságosnak feltételezett entitásokból állnak. A vallási hiedelmek különböznek az empirikus tényektől, amelyek a világ megtapasztalásán alapulnak, és frissülnek, amikor új bizonyítékok gyűlnek össze, vagy amikor új, jobb előrejelző erővel rendelkező elméletek jelennek meg.

Másrészt a vallási meggyőződések – válaszul – általában nem frissítik az új bizonyítékokra vagy tudományos magyarázatokra, és ezért erősen összefüggenek a konzervativizmussal. A meggyőződések rögzítettek és merevek, ami elősegíti a kiszámíthatóságot és a társadalmi szabályokkal való koherenciát a csoporton belüli egyének között.

A vallási fundamentalizmus olyan ideológiára utal, amely a hagyományos vallási szövegeket és rituálékat hangsúlyozza, és elriasztja a vallásról és a társadalmi kérdésekről való progresszív gondolkodást. A fundamentalista csoportok általában mindent elleneznek, ami megkérdőjelezi hiedelmeiket vagy életmódjukat. Emiatt gyakran agresszívak mindenkivel szemben, aki nem osztja sajátos természetfeletti hiedelmeiket, valamint a tudománnyal szemben, mivel ezeket a dolgokat egész világnézetükre nézve egzisztenciális fenyegetésnek tekintik.

A vallási fundamentalizmusban szerepet játszó kognitív és idegrendszerek vizsgálatára Jordan Grafman vezetésével, a Northwestern University kutatóinak egy csoportja végzett egy tanulmányt, amelyben a vietnámi háború veteránjaitól származó, korábban összegyűjtött adatokat használtak fel. A veteránokat kifejezetten azért választották ki, mert sokuk az agyterületeiken sérültek, amelyekről feltételezhető, hogy kritikus szerepet játszanak a vallási fundamentalizmussal kapcsolatban.

A CT-vizsgálatokat 119 agysérülést szenvedett veterán és 30 károsodás nélküli, egészséges veterán összehasonlításával elemezték, és egy felmérést végeztek, amely a vallási fundamentalizmust értékelte.

Míg a résztvevők többsége keresztény volt, 32,5%-uk nem adott meg konkrét vallást. Korábbi kutatások alapján a kísérletezők azt jósolták, hogy a prefrontális kéreg szerepet fog játszani a vallási fundamentalizmusban, mivel ez a régió köztudottan összefüggésbe hozható az úgynevezett „kognitív rugalmassággal”.

Ez a kifejezés az agy azon képességére utal, hogy könnyen átválthat az egyik koncepcióról a másikra, és egyszerre több dologról is gondolkodhat. A kognitív rugalmasság lehetővé teszi, hogy az alanyok új bizonyítékok fényében frissítsék hiedelmeiket, és ez a tulajdonság valószínűleg az ilyen képességek nyilvánvaló túlélési előnye miatt alakult ki.

Kulcsfontosságú mentális jellemzője az új környezethez való alkalmazkodásnak, mert lehetővé teszi az egyének számára, hogy pontosabb előrejelzéseket készítsenek a világról új és változó körülmények között. Az agyi képalkotó kutatások kimutatták, hogy a kognitív rugalmassággal összefüggő fő idegi régió a prefrontális kéreg.

Ez, azért érdekelte a kutatókat, mert a korábbi tanulmányok feltárták a kapcsolatot a fundamentalista típusú hiedelmekkel. Például, az egyik tanulmány kimutatta, hogy az agyi elváltozásokkal küzdő egyének mérsékeltebbnek ítélték meg a radikális politikai kijelentéseket, mint a normál agyúak, míg egy másik tanulmány közvetlen kapcsolatot mutatott ki az agyi károsodás és a vallási fundamentalizmus között.

Végeredményben feltételezhető, hogy a vallásosság kisebb fokú agykárosodás következménye, ami nélkül az egyén reálisabban láthatja a világot.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

Ilyenek vagyunk (ismétlés)

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

Ugorjunk vissza 1965-be, ha még nem születtél meg, vagy éppen totyis vagy az óvodában, rá se ránts, majd én kalauzollak. Magyarországon – néhány ember kivételével – senki se tudja, mit jelölnek IQ-val (a CV-ről nem is beszélve). A Mensa HungarIQa majd csak 29 év  múlva fog megalakulni. Az angliai Mensa még nincs 19 éves, akiktől hoztam magammal egy intelligencia tesztet. Ekkor, gondoltam egy merészet, én most kitalálom, hogyan legyek milliomos. Kénytelen voltam mert a „Legyen Ön is milliomos” még 40 évet váratott magára, és kinek van annyi ideje?

 

Első lépésben, az angol intelligencia tesztet lefordítottam magyarra. A második lépésben egy szövetkezetnél kinyomtattam 5000 példányban, de ez így csalás. Kinyomtatni bármit csak a „Kiadói Főigazgatóság” engedélyével lehetett. Viszont nekem volt némi kapcsolatom egy kisszövetkezettel, akik vállaltak fénymásolást. Végül is, néhány írógépelt oldal lemásolásáról, és tűzőgéppel történt összefűzéséről volt szó, jó sok pénzért.

Második lépésben a budapesti telefonkönyvből kiírt 500 névre megcímeztem egy-egy borítékot, amibe becsúsztattam egy IQ tesztet és egy levelecskét. Ez utóbbiban tájékoztattam a címzettet arról, hogy 70 forintért a mellékelt teszt kitöltésével, és visszaküldésével megtudhatja az intelligencia hányadosát, amit meg is magyaráztam, hogy micsoda.

Harmadik lépésben elkezdtem várni, mi lesz. Egyetlen megszólított se küldött 70 forintot a kitöltött teszt mellé. Gondolkoztam a projektum felszámolásán és a sok ezer forint tiszta vesztesség leírásán, amikor egy kora reggeli órában….

Utolsó lépés: valaki verni kezdte a lakás ajtaját. A franc egye meg, tegnap még jó volt a csengő. Megyek ki az előszobába, hallom ám, hogy a függőfolyosóról üvöltenek az ajtórácson át. „Rendőrség, nyissa ki.” Úgy látszik, ezek még nem láttak csengőgombot, vagy nem tudják mire jó. Kinyitom az ajtót, amin berohan néhány alak. Hova a fenébe siethetnek ezek – morfondíroztam – a nyugdíjukba nekik is belefér. Megyek utánuk, a szobámban érem utol őket , Elayne, épp a melltartójának csatjával bíbelődik, a két és féléves Thomas bömböl, mert nem ehhez az ébresztéshez van szokva. Neki ez 80 dB-lel több, mint a tűrésküszöbe. „Uraim, mi járatban? (semmi elvtárs, meg ilyesmi) – jön meg a hangom. Házkutatás – vágja oda az egyik közeg félvállról, és gyors tempóban kezdték lehajigálni a könyveinket a polcokról, ahogy a hollywoodi filmekből tanulták. Ha elárulnák mit keresnek, esetleg segíthetnék – vállalkoztam szerényen, de erre nem is válaszoltak, mert szemmel láthatóan földrengés utáni állapot imitálása lehetett a parancs. Már az ágynemű hasogatásánál tartottak, amikor Elayne félve – de persze angolul – kérdezte tőlem, hogy mit keresnek. Mondtam neki, hogy szerintem az IQ teszteket, de akkor rám üvöltöttek, hogy ne beszéljünk, pláne ne idegen nyelven. OK, akkor mi most megkukulunk. Az egyik épp a függöny karnisban kotorászott, amikor a másik megbotlott és átesett egy hajóládányi kötegen, amiről megkérdezte, hogy „ezek itt mik?” Mondtam nekik, hogy IQ tesztek. Erre varázsütésre végett vetettek a házkutatásnak és közölték, hogy én most velük megyek, és hozzam a teszteket. Na persze, kb. 80 kiló! A végén hárman lecipeltük a kocsijukba (egy rozoga Skoda), miközben Elayne elfojtva sírását érdeklődött, hogy mikor lát legközelebb? Megnyugtattam, hogy halálbüntetésre nem számítok.

A kerületi kapitányságon rabosítottak. Látod, te se tudhatsz mindent. A rabosítás azt jelenti, hogy lefényképeztek elölről, oldalról, miközben a kezemben kellett tartani egy hatjegyű számot. Aztán mind a tíz ujjamról vettek lenyomatot. Rabosítás után várattak délig, hadd kopogjanak szemeim az éhségtől. Ekkor viszont elkezdődött a kihallgatás. Nem fogod elhinni a főhadnagy nem csak normális volt, de még értelmes is. Elbeszélgettünk a tesztekről, meg hogy mi volt a célom vele, mert ezt sehogyan se lehet kitalálni. Érdeklődéssel hallgatta, hogy mennyi az anyagi vesztességem és jót derült, amikor beszámoltam a házkutatásról. Nem tiltakozott, amikor a kollégáit balfasznak jellemeztem, hanem röhögő görcsöt kapott. Délután 3 óra környékén megkérdezte nem vagyok-e éhes. A válaszom után hagyta, hogy rászabaduljak a földszinti büfére. Aztán megegyeztünk abban, hogy a legkisebb büntetést szabja rám ki, vagyis rendőri figyelmeztetésbe részesít és a 4500 tesztpéldányt levittük az alagsori kazánházba és behajigáltuk a lángok közé. Ez után haza is mehettem volna és akkor most neked nem lenne mit olvasnod tovább. Azonban,valahogy sikerült magam belopni a főhadnagy szívébe és miután közölte velem, hogy szabadon távozhatok, meginvitált az irodájába azon az alapon, hogy mutat valamit.

Második alkalommal már nem a faszékre, hanem a sarokban található fotelban foglaltam helyet és csak azért nem gyújtottam rá, mert nem dohányzom. Ekkor a barátságos főhadnagy, aki már Tibornak szólított, elővett egy kövérkés dossziét az alsó fiókból, ráhelyezte az asztalra és jobb tenyerével rácsapott – eddig 65 feljelentés érkezett a szétküldött IQ tesztekkel kapcsolatban, tényleg hányat is küldött szét? Már jegyzőkönyvbe vettük, ötszázat. Ja, persze. Szóval hatvanöten jelentették fel és természetesen felháborodott feljelentésükhöz mellékelték a tesztet. Hivatalból, na meg kíváncsiságból én is elolvastam, nagyon érdekes, főleg az a céllövős, hogy ha jobbra hord a puska, akkor a célgömböt merre kell eltolni jobbra vagy balra?

Iparkodtam – vallottam be. Tehát 500-at küldött szét? Akkor 13 % jelentette fel – állapította meg. Egész jó fejszámoló – gondoltam – igen, pontosan 13 %. Gondolta volna. Őszintén, nem. Mit lehet ezen feljelenteni? – Mi már megszoktuk, de most jön a meglepetés. – Na, erre tényleg kíváncsi voltam, mivel lehet ezt még überelni? Véleményeztetés végett – folytatta a főhadnagy – elküldtem a teszteket három igazságügyi szakértő pszichológusnak. – Ne mondja! – szaladt ki a számon – és mit válaszoltak? – Hát ez az, engem is meglepett. Természetesen jelentéktelen, szakmaiatlan, összekapart, értelmezhetetlen fércmunkának jellemezték, de olyan heves és egyértelmű ellenszenvvel, amit már nem lehetett nem észrevenni. Tibor, magának biztos van némi emberismerete, mire tippel, mivel váltotta ki ezt a hatalmas ellenszenvet. – Főhadnagy úr, ezt ön is tudja, miért kérdi. – Igaza van, de ezek az emberek mind magas pozícióban vannak, ön pedig, ha nem haragszik, hozzájuk képest teljesen ismeretlen senki. Mitől félnek? – A konkurenciától, de búcsúzásul elárulok valamit. A tesztet, amit úgy lehordtak, nem én találtam ki. Az angol Mensa hivatalos tesztje. A magyar pszichológus professzorok tehát nem engem kritizáltak, hanem az angol Mensát. Viszlát főhadnagy úr. – Minden jót, csak vigyázzon magára. Ez Magyarország!

Ez a kis történet nem most jelent meg először.   A ismétlés oka, hogy Balázs nem érti mit értek emberi természet alatt. Hát ezt. 500 címzettet az emberi természet arra sarkalt, hogy egy emberként ne akarják,  hogy  én  meggazdagodjak. Egy se volt kíváncsi arra, mit kaphat 70 forintért.

________________________________________________________
________________________________________________________
________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3935)Atomkatasztrófa

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Oroszország: Csernobilnál is rosszabb atomkatasztrófa

Forrás: RT

89. útban a 90. felé

Az orosz külügyminisztérium csütörtökön közölte, hogy a zaporozsjei atomerőmű ukrajnai ágyúzása terrorcselekmény, amely az 1986-os csernobili incidenst elhomályosító katasztrófát idézhet elő.

„Az elmúlt napokban az ukrán erők többször is ágyúzták a Zaporozsjei Atomerőmű területét, ami nukleáris terrorcselekmény. A kijevi rezsim ilyen lépései olyan mértékű katasztrófához vezethetnek, amely eltörpítené a csernobili atomerőmű balesetét” – mondta Ivan Nechaev, az orosz külügyminisztérium helyettes szóvivője egy moszkvai sajtótájékoztatón. A diplomata szerint, ha egy ilyen katasztrófa bekövetkezne, a sugárzás nemcsak Ukrajna, Oroszország, a Donyecki és Luganszki Népköztársaságok közeli régióit, hanem európai országokat is érintené, milliók életét sodorva veszélybe.

Nechaev azt is elmondta, reméli, hogy a nemzetközi közösség odafigyel majd a helyszínen kialakult helyzetre. „Támogatjuk a NAÜ [Nemzetközi Atomenergia Ügynökség] missziójának megszervezését a zaporozsjei atomerőműben, amely júniusban az ENSZ Biztonsági és Biztonsági Főosztályának döntése miatt megszakadt” – mondta.

Csütörtökön a zaporozsjei illetékesek azt állították, hogy az orosz légvédelmi rendszerek meghiúsítottak egy rakéta- és dróntámadást az atomerőmű és a közeli Energodar város ellen. „[Az ukrán hadsereg] MLRS-sel [többszörös rakétarendszerrel], nehéztüzérséggel és csapásmérő UAV-kkal [pilóta nélküli légi járművekkel] próbálja bombázni a békés várost és a zaporozsjei atomerőművet” – mondta Vlagyimir Rogov, a főtanács tagja. a Zaporozhye régió katonai-polgári közigazgatásának képviselője, hozzátéve, hogy az összes támadást visszaverték, és az ukrán tüzérségi állásokat megtámadták.

A Kanadából, Franciaországból, Németországból, Olaszországból, Japánból, az Egyesült Királyságból és az Egyesült Államokból álló Hetek Csoportja (G7) szerdán felszólította Oroszországot, hogy engedje át a moszkvai erők által március elején elfoglalt atomerőművet Ukrajnának. A csoport szerint ez a lépés biztosítja a létesítmény “biztonságát és biztonságos működését”.

Az atomerőművet orosz csapatok vették birtokba, de továbbra is ukrán személyzet üzemelteti és tartja karban. A felhívás egy nappal azután érkezett, hogy Moszkva rendkívüli ülést hívott össze az ENSZ Biztonsági Tanácsában, hogy megvitassák az „ukrán provokációkat”, beleértve az atomerőmű elleni támadások sorozatát. A találkozóra várhatóan csütörtökön kerül sor.

Hétfőn az orosz külügyminisztérium szóvivője, Maria Zakharova azzal vádolta Kijevet, hogy egész Európát túszul ejtette, és azt mondta, hogy a kormány tisztviselői „nyilvánvalóan nem haboznak felgyújtani náci bálványaik kedvéért”. Ugyanakkor Kijev minden vádat tagadott, azt állítva, hogy az orosz katonák lövöldözték a létesítményt, hogy az ukrán erőkre foghassák azt. Mivel az uralkodó széljárás Nyugati, a rádióaktív szennyezés elsősorban Oroszország felé sodródna. Nem valószínű, hogy az oroszok akarnák felrobbantani az erőművet.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint a zaporozsjei erőmű a legnagyobb Európában, és akár 60 tonna dúsított urán és plutónium is lehet a reaktorokban és a kiégett fűtőelemek tárolójában.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3934) 30%

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

A fegyvereknek csak 30%-a jut el a frontvonalra

 

szerző: Rolo Slavskiy

89. útban a 90. felé

A CBS  új dokumentumfilmje, az “Ukrajna felfegyverzése”, azt vizsgálja, hogy az Egyesült Államok által Ukrajnának küldött több milliárd dolláros katonai segély nagy része miért nem jut el a frontvonalba: “Csupán 30%-a éri el a végső rendeltetési helyét.”

Folyamatosan érkeznek videók az ukrán katonákról, akik arról panaszkodnak, hogy nincs fegyverük, vagy gyengébb fegyvereik vannak, és nem fizetik ki a zsoldjaikat. Múltkor, komoly dilemma előtt álltunk: hogyan hozzuk ezt össze azzal az információval, amely az ukrán hadsereg felfegyverzésére küldött dollár milliárdokról szól? Nos, most még több bizonyítékunk van arra, hogy a pénzt ellopják, a fegyvereket pedig valahol máshol tovább adják

A legfontosabb dolog számunkra azonban az, hogy a Nyugat és Ukrajna túl korrupt ahhoz, hogy őszinte háborút vívjon egy hasonló, vagy közel hasonló ellenféllel. A nyugati adófizetők által fizetett háborús arzenál 70%-ának ellopása, olyan szint, ami lehetetlenné teszi a háború megnyerését.

Írtam egy cikket, amiben azon töprengtem, hogy ez a háború kivérezteti a Nyugatot, és vajon a Nyugat, elég rombolást kap-e (halott szlávok) a pénzéért, az általuk elköltött obszcén összegekért, és a saját maguknak okozott károkért, a szankciókat kiírt országokban. De úgy tűnik, rengeteg pénzzel nem számoltak el, vagy legalábbis nem arra a célra használták fel, amire állítólag adták.

Érdekes lenne látni a pénzügyi alapokról és a fegyverekről szóló elemzést, bármilyen elemzést, hogy lássuk, a pénzek hová kerültek valójában. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy egy Afganisztán 2.0 ismétlődik, ahol a nyugati adófizetők pénzét ládákban küldik át, de úgy tűnik, hogy ebből csak nagyon kevés megy, akár háborús erőfeszítésekre, akár államépítésre, akár bármi másra.

Kissé, a levegőben hagytam a kérdéseket, de most felül kell vizsgálnom ezt az elemzést. Egyszerűen fogalmazva: a háború valóban kivérezteti a Nyugatot. Ukrajnának ingoványnak kellett volna lennie Oroszország számára, de úgy tűnik, inkább a Nyugat ingoványává vált. A Nyugat elméletileg kivonulhat Ukrajnából, amit Oroszország nem tehet meg, de ehhez a politikai akarat kellene.

A láthatatlan ügynökségek rengeteg pénzt keresnek ezen, csakúgy, mint a hadiipari komplexumban dolgozó barátaik, valamint a politikusok és oligarchák, akik most hozzáférnek az ukrán fegyveralaphoz. A média morális pánikot szított Ukrajnával kapcsolatban, ami megnehezíti a parasztok számára, hogy fellépjenek ellene, fedezve a fosztogató akciót.

Nem tudom, hogy a Deep State, miért zárná el ezt a készpénzes tehenet, amikor a tej olyan bőségesen folyik. Nincsenek többé emberek, akiknek fontosak a kiegyensúlyozott költségvetések és a nyugati államok nemzeti érdekei. Az egész lényege, a non-stop kifosztás. Ukrajna, azonban úgy tűnik, hogy e cikk írásakor kicsúszik a híradásból.

Zelenszkij nézettsége csökkent. Egy nappal ezelőtt tett közzé egy videót arról, hogy az oroszok egy atomerőmű lövetésével próbáltak Csernobilt okozni, amely e cikk írásakor, még csak 8500 nyugati megtekintést gyűjtött össze. Ez mind azt jelzi számomra, hogy a nyugati közvélemény elveszti érdeklődését a háború iránt.

Tehát, egyrészt az összes ember, aki közel van a vályúhoz, több milliárd dollárnyi nyugati adópénzt lop el. A háborúval szembeni minden ellenállást, gyakorlatilag betiltottak. Mindez, azt látszik jelezni, hogy a Nyugat folytatja ukrajnai hadműveletét. Másrészt, a lelkesedés és az érdeklődés leapadt.

Úgy látom, ez tükröződik saját cikkeimben, és más oroszországi bloggerek cikkeiben is, mivel az emberek kétségtelenül a majomhimlőről és a COVID-ról, és más témákról beszélnek. Ezen kívül, a tajvani Pelosi mutatvány, ismét Kínára helyezte a reflektorfényt. Nem tudom, mit kezdjek ezzel az egésszel, de a megérzésem azt súgja, hogy az ügynökségek, a politikusok és a média figyelme arra irányul, hogy hol lehet a legtöbb pénzt keresni, a közkasszából való lopással.

Van-e pénz arra, hogy pénzt küldjön Tajvanra, Kína elleni védekezésre, és annak 70%-át helyi korrupt tisztviselők segítségével ellopják? Biztos. De Ukrajna egészen egyedülálló abban a képességben, hogy új csúcsot érjen el a szervezett lopás területén.

Az egész apparátus, vagyis a kormány és a katonaság teljes mértékben elkötelezte magát amellett, hogy a lehető legtöbbet fosztogasson. A Nyugat pedig szomorú lenne, ha egy ilyen jövedelmező pénzmosási művelet megszűnne. Oroszország kétségtelenül szerette volna kiütni Ukrajnát a háború első napjaiban, Kijev kilövésével és titkos hadművelet előkészítésével, de e kudarc ellenére a váratlan haszon a Nyugat kivérzése lett.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3933) Orosz gazdaság

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Miért nem segíti Oroszország gazdaságát a Kínával való barátkozás?

89. útban a 90. felé

Régóta világos volt, hogy Moszkva szövetségessé akarja tenni Pekinget a Nyugattal vívott harcában. A Kreml mindenekelőtt gazdasági támogatást szeretne keleti szomszédjától. De mennyire hajlandó Kína betölteni ezt a szerepet?

A háború első hónapjai erősen azt sugallják, hogy Peking kínál majd némi politikai támogatást, de nem hajlandó gazdaságilag segíteni. Mi történt, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök háborút indított Ukrajnában, és kétségtelenül számított a kínai támogatásra. Putyin három héttel az invázió előtt találkozott Hszi Csin-ping kínai vezetővel Pekingben. Az amerikai hírszerzés úgy véli, hogy Hszi volt az egyetlen világvezető, akit Putyin terveinek legalább egy részéről tájékoztatott.

Ami a politikai támogatottságot illeti, Xi nem okozott csalódást. Peking egyszer sem ítélte el Oroszország invázióját, és Hszi Csin-ping júniusban kijelentette, hogy teljes mértékben támogatja Oroszországot a biztonság és a szuverenitás minden kérdésében. Kína azonban tartózkodott a katonai támogatástól. A témában folytatott tárgyalások ellenére egyetlen kínai fegyvert sem láttak Ukrajnában.

Megmenti-e Kína Oroszországot az olajembargótól? Januárban az orosz olajexport 54,5%-a (és így az ország olaj- és gázbevételének 80%-a) az Európai Unióba irányult. A Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint júniusra a nyugati szankciók és a fokozatos olajembargó bejelentése miatt, harmadával csökkent az orosz olajexport Európába.

Ilyen körülmények között az orosz olaj egyetlen alternatív export lehetősége Ázsia – ez pedig Kína. A bizonytalanság tetőpontján, márciusban úgy tűnt, hogy Oroszország „kelet felé fordulása” nem működik. A nagy kínai vállalatok megtagadták az orosz olaj átvételét, India pedig a Közel-Keletről vásárolt. Ám már áprilisban is nyilvánvaló volt, hogy az önérdek győzött: Kína és India akár 30%-os engedményektől csábítva örömmel növelte orosz olajrendeléseit.

A Rystad Energy norvég ipari tanácsadók szerint az orosz kőolaj Ázsiába irányuló értékesítése szinte teljesen kompenzálja az európai veszteségeket. Meglepő módon azonban Kína szerepe ebben a fordulatban minimális, és ezt a Bloomberg orosz olajszakértőkről szóló heti áttekintésének egyetlen grafikonja is szemlélteti. Ez a diagram azt mutatja, hogy Oroszország Ázsiába irányuló tengeri olajexportjának 2022-es növekedése (43%-os növekedés január végétől június végéig) Indiának köszönhető. Januárban az Indiába irányuló orosz készletek a nullához közelítettek (napi 30 ezer hordó), júniusban viszont már napi 740 ezer hordó is volt. Ugyanez a diagram azt mutatja, hogy a Kínába irányuló szállítások valóban csökkentek.

Januárban Oroszország napi 820 ezer hordót adott el Kínának. Júniusban 740 000-et. Ezek az értékek állandónak tűnnek. Először is, a háború alatt többször is nagyobb volt az orosz szállítás Kínába (májusban például átlagosan napi 1,2 millió hordó volt). Másodszor, ezek csak tengeri szállítások, és Oroszország nagyjából ugyanannyit ad el Kínának (júniusban napi 880 000 hordó) három vezetéken: egy kazah és két orosz. Ezek egész nyáron teljes kapacitással működtek. Ennek ellenére Oroszország Kínával folytatott olajkereskedelme alig növekszik.

Az oroszországi olajimport szempontjából India a nagy „megváltó”. Kína betartja a szankciókat? Röviden – igen. A legnagyobb kínai állami bankok már a háború második napján korlátozni kezdték Oroszországgal folytatott műveleteiket. Ezt követően a kínai állami vállalatok felhagytak az európai vállalatok Oroszországba irányuló csúcstechnológiás exportjával, beleértve a Sibur petrolkémiai üzem építését és az Arctic LNG-2 projekthez szükséges modulok szállítását.

A fogyasztói elektronikai gyártók, például a Lenovo és a Xiaomi szintén drasztikusan csökkentették az oroszországi szállításokat. “Peking nem kereskedik azokat az orosz cégekkel, amelyek szankciók alá estek, tökéletesen betartva Amerika vörös vonalait” – mondta Alexander Gabuev, a Carnegie Nemzetközi Béke Alapítvány szakértője.

2021-ben Kína 68 milliárd dollár értékben exportált árut Oroszországba, szemben a több mint 1000 (1 billió) milliárd dollárral az Egyesült Államokba és az EU-ba. Peking attól tart, hogy az Oroszország elleni szankciók megszegése azt jelentheti, hogy elveszítik a hozzáférést ezekhez a sokkal értékesebb nyugati piacokhoz.

A kínai jüan felváltja-e az amerikai dollárt Oroszországban? Abban a helyzetben, amikor a dollárban vagy euróban lévő pénzeszközök bármikor befagyaszthatók, a jüan természetes, bár egzotikus alternatíva.

Az Orosz Központi Bank szerint március eleje óta néhány orosz vállalkozás jüant vásárolt a valuta diverzifikációja érdekében. Miután januárban bevezették a dollár- és eurótranzakciók korlátozását, a következő három hónapban 27,3 milliárd rubel értékben vásároltak jüant az orosz tőzsdéken. Június óta, amikor szankciókat bevezették Országos Elszámolási Betétek ellen, a valutadiverzifikáció felgyorsult.

Januárban és februárban a moszkvai tőzsdén a jüan-rubel kereskedelem napi körülbelül 2 milliárd rubelt tett ki. Júniusban elérte a 25 milliárd rubelt, az elmúlt hetekben pedig már a 70 milliárd rubelt is elérte.

Mihail Rodicskin, a Renaissance Capital valutakereskedője szerint ennek eredményeként ennek a devizapárnak a likviditása már elegendő a napon belüli kereskedéshez. Emellett a bankok aktívabban kínálnak jüan betéteket: március elején még csak egy lehetőség volt, most pedig akár 20 is van – mondta Igor Alekszejev, az Expert PA ügynökség banki minősítésekért felelős vezető igazgatója.

A Rusal alumíniumóriás a múlt hónapban volt az első nagy orosz vállalat, amely kínai valutában dobott ki kötvényeket a hazai piacon (17,6 milliárd rubel értékben). A kihelyezés láthatóan nagy sikert aratott: a kereslet csaknem háromszorosan haladta meg a kínálatot. Rusal azonnal pályázatot írt ki egy másik, hasonló méretű kibocsátásra.

Mi az ábra? Oroszország és Kína között az ukrajnai invázió óta megváltozott gazdasági viszonyt a legjobban a határon átnyúló kereskedelem dinamikája szemlélteti: az első félévben az Oroszországból Kínába irányuló export 48%-kal nőtt (főleg energia), míg az import Kínából Oroszország mindössze 2,1%-kal nőtt (főleg az elektronikai és műszaki termékek terén). A háborús hónapok számai ennél is szemléletesebbek: júniusban +80%, illetve -17% volt.

Miért kellene törődnie a világgal, amikor Oroszország és Kína gazdasága kiegészítik egymást. Oroszország egy nagy olaj- és benzinkút, amelynek technológiára, befektetésekre és piacokra van szüksége, míg Kína ennek pont az ellenkezője – mondta Gabuev, a Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért szakértője. De ezekben a kapcsolatokban egyértelműen hiányzik a szimmetria. Kína sokkal erősebb, és idővel csak erősödni fog: Oroszország vagy stagnál, vagy gyengülni fog.

_______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3931) Orbán Amerikában

Tibor bá’ szerkesztett fordírtása

Orbánt, az autokratikus magyar vezetőt, üdvözölték az amerikai konzervatívok

Írta: PAUL J. DALLAS (AP)

89. útban a 90. felé

Orbán Viktor önkényuralkodó magyar miniszterelnök arra buzdította csütörtökön az éljenző amerikai konzervatívokat, hogy vegyék vissza az intézményeket, ragaszkodjanak a melegek jogaival és a bevándorlással kapcsolatos kemény álláspontokhoz, és harcoljanak a következő amerikai elnökválasztáson, meggyőződésüknek megfelelően.

A konzervatív politikai akciókonferencián a saját országa demokratikus intézményeinek aláaknázása miatt bírált szélsőjobboldali miniszterelnöknek szóló dübörgő éljenzés és ováció jól mutatta, Orbán és a republikánusok közötti egyre erősödő közeledést az Egyesült Államokban.

Orbán kigúnyolta a médiát itt és Európában. A „Hogyan harcolunk” című beszédében Orbán azt mondta a dallasi kongresszus báltermében összegyűlt tömegnek, hogy most a 2024-es választásokra összpontosítsanak, és azt mondta, hogy „két évük van a felkészülésre”, bár ő egyetlen jelöltet vagy pártot sem támogatott. Viszont „Vissza kell foglalni a washingtoni és a brüsszeli intézményeket. Barátokat és szövetségeseket kell találnunk egymásban.”

A liberálisokra utalva azt mondta: „Utálnak engem, és rágalmaznak engem és a hazámat, ahogyan utálnak téged és rágalmaznak, azért az Amerikáért, amelyet képviselsz.” Belépésekor a terembe, szívélyesebb fogadtatásban részesült, mint Texas kormányzója, a republikánus Greg Abbott, akit pillanatokkal korábban ugyanazon a színpadon fogadtak. Innentől kezdve az éljenzés folytatódott, miközben Orbán támadásokat folytatott az LMBTQ-jogok ellen, dicsekedett a magyarországi abortuszok csökkentésével, és ünnepelte a hazai keményvonalas bevándorlási intézkedéseket.

Orbán Egyesült Államokbeli látogatása otthon és Európában a migránsellenes megnyilvánulások miatti visszhangok közepette történt, amelyekben az ellen tiltakozott, hogy Európa „vegyes fajú” társadalommá váljon. Egyik legközelebbi munkatársa a náci retorikához hasonlította megjegyzéseit, és tiltakozásul lemondott.

Orbán azt mondta a texasi tömegnek, hogy a média rasszista erős emberként fogja ábrázolni, és „idiótáknak” nevezte azokat, akik rasszistának mondanák kormányát. A CPAC-ba való meghívása azt tükrözi, hogy a konzervatívok egyre jobban átkarolják azt a magyar vezetőt, akinek országában egypárti kormány van.

Orbánt, Vlagyimir Putyin orosz elnök legközelebbi szövetségesének tartják az Európai Unióban. John Kirby, a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának szóvivője csütörtökön azt mondta, hogy Joe Biden elnök nem szándékozik beszélni Orbánnal, amíg az Egyesült Államokban tartózkodik.

Arra a kérdésre, hogy az adminisztrációnak vannak-e aggályai amiatt, hogy a CPAC meghív egy ilyen vezetőt a nagy horderejű konferenciára, Kirby tiltakozott: Privát meghívásra érkezett.

Orbánt dicsérték a határbiztonsági intézkedéseiért és a magyar nőknek nyújtott anyagi támogatásért, amelyet Orbán a magyar népességfogyás ellen tett erőfeszítésnek nevezett. Vessey Lilla, aki az 1980-as években férjével, Edével Magyarországról költözött Dallasba, azt mondta, amit Magyarországon hall, az, hogy Orbán nem antidemokratikus. „Nem tudom, hogyan történhetett, hogy a konzervatívok fedezték fel” – mondta a 73 éves Vessey Ede. „Támogatja a hagyományos értékeket. Eltartja a családot.

Scott Huber, aki néhány órával a beszéd előtt találkozott Orbánnal és a CPAC többi résztvevőjével, egy zárt körű rendezvényen, azt mondta, a miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államok “egy kicsit mérsékelni fogja a szélsőbaloldali hatásokat” a novemberi félidős választásokon. A 67 éves pennsylvaniai férfi azt mondta, nem ért egyet azzal, hogy Orbán önkényuralmi személyként leírja, és felborította a demokratikus normákat, de szerinte ez idővel megváltozik.

Arról, hogy Orbán miért hódít meg ennyi konzervatívot, Huber felhívta a figyelmet arra, hogy Orbán támadásokat intéz Soros György ellen, az amerikai-magyar milliárdos és filantróp ellen, aki a magyar kormány elszánt kritikusa és a liberális ügyek támogatója. „Ezért voltam annyira érdekelt, hogy lássam” – mondta Huber.

Kommunikációs irodáján keresztül Orbán visszautasította az Associated Press interjúkérését, dallasi beszéde előtt. Az AP-nak és más nemzetközi hírszervezeteknek is megtiltották, hogy tudósítsanak a májusban Budapesten tartott CPAC-konferenciáról, amely a csoport első konferenciája Európában.

Orbán, az összejövetelen Magyarországot „az európai konzervatív keresztény értékek bástyájának” nevezte, és arra buzdította az Egyesült Államok konzervatív polgárait, hogy győzzék le „a progresszív liberálisok dominanciáját a közéletben”.

Orbán az általa „illiberális demokráciának” nevezett rendszer bajnokának nevezte magát. Orbán először 1998 és 2002 között volt Magyarország miniszterelnöke, de a 2010-es újbóli hivatalba lépése óta elért rekordjai vitákat váltottak ki, és aggodalmakat keltett Magyarország tekintélyelvű uralom alá kerülése miatt.

Orbán úgy ábrázolta magát, mint az európai kereszténység védelmezőjét a muszlim migránsokkal, a haladó elvűekkel és az „LMBTQ lobbival” szemben. Jobboldali Fidesz-pártja tavaly betiltotta a homoszexualitás vagy a genderváltás ábrázolását a 18 éven aluliakat célzó médiában. Tilos lett a homoszexualitással kapcsolatos tájékoztatás az iskolai szexuális felvilágosító programokban, illetve a kiskorúak számára elérhető filmekben és reklámokban is.

Orbán beszéde során a legnagyobb tapsot az kapta, amikor ismertette Magyarország családi kereteit. „Összefoglalva: az anya nő, az apa férfi, és hagyják békén a gyerekeinket, pont” – mondta. Orbán megszilárdította a hatalmat az ország igazságszolgáltatása és médiája felett, pártja pedig úgy alakította ki a törvényhozási körzeteket, hogy az nagyon megnehezíti az ellenzéki pártok mandátumszerzését – ez némileg hasonlít az Egyesült Államokban az állami törvényhozói és kongresszusi mandátumok megszerzésére irányuló pártos törekvésekhez. Ez a folyamat jelenleg a republikánusokat részesíti előnyben, mert ők irányítják a határokat létrehozó állami törvényhozás nagyobb részét.

Orbán lépései arra késztették a nemzetközi politikai megfigyelőket, hogy őt a tekintélyelvűség új hullámának arcaként ismerjék el. Az Európai Unió számos jogi eljárást indított Magyarország ellen az uniós szabályok megsértése miatt, és milliárdos behajtási alapokat és hiteleket tart vissza a jogállamiság normáinak megsértése és az elégtelen korrupcióellenes garanciák miatt.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3929) szobanövények

Tibor bá’ szerkesztett fordítása

A szobanövények nem csak jól néznek ki, hanem a mentális egészségnek is lendületet adnak

Szerző: Lauriane Suyin ChalminPui

89. útban a 90. felé

Azok számára, akik nem férnek hozzá a külső zöldterülethez, a szobanövények tartása a megfizethető módja annak, hogy közel hozzák a természetet.

Az mellett, hogy szép a megjelenésük, a szobanövényeknek számos egyéb előnyük is van, amik között a legnagyobb a mentális egészség javítása lehet.

Jó hír az, hogy nem kell növény szaporítónak lenni ahhoz, hogy megtapasztalhasd ezeket az előnyöket. Az Egyesült Királyságban minden nyolcadik háztartás nem fér hozzá semmilyen kerthez.

A természettel való kapcsolat hiánya, számos hatással lehet egészségünkre. Összefüggésbe hozták a depresszió és a szorongás tüneteivel, valamint más egészségügyi állapotokkal, mint például az asztma, a szív- és érrendszeri betegségek és a gyenge immunrendszer.

Sokunk számára a szobanövények elengedhetetlen kapcsot jelentenek a természettel. Noha, még nem készült átfogó kutatás a szobanövények mentális egészségügyi előnyeiről, számos tanulmány kimutatta, hogy a zöldfelületek és a kertészkedés milyen jótékony hatással van a mentális egészségre.

Egy tanulmány például azt ismertette, hogy azok, akik naponta kertészkednek, jobb közérzettel és alacsonyabb stressz szinttel rendelkeznek, mint azok, akik nem. A kertészkedés emellett csökkenti a depresszió és a szorongás tüneteit, és ugyanolyan mértékben növeli a pozitív érzelmeket, mint a kerékpározás, a gyaloglás és az étkezés.

A közelmúltban készült 42 tanulmány áttekintése azt mutatta, hogy már pusztán a szobanövények jelenléte is javítja a mentális és fizikai egészséget. Ezek a kísérletek összehasonlították azokat a résztvevőket, akik különféle tevékenységeket végeztek növényekkel,vagy növény nélküli helyiségekben. A növények jelenléte jobb teljesítményt mutatott az összpontosítás, válogatás vagy a memória alkalmazásával kapcsolatos kognitív feladatoknál. Nagyobb fájdalomtűrést mutatott a jéghideg vízben való kézbemártásnál és kisebb fiziológiai stresszt eredményezett.

Érdekes módon a növények esztétikus megjelenése is fontos, külön kutatások szerint az emberek hajlamosak pozitívabban reagálni a dús, zöld, lekerekített és sűrűbb lombozatú növényekre. De a legtöbb ilyen tanulmány a növények puszta jelenlétére összpontosít. A kertészkedés előnyeivel kapcsolatos kutatások alapján feltételezhetjük, hogy a szobanövények gondozása sokkal több érzelmi előnyt hoz – például büszkeséget, társas kapcsolatokat, elégedettséget, elbűvölést, mentális rugalmasságot a stressz idején, és még a múltbeli traumákból való gyógyulásban is segíthet. .

Rengeteg más oka is van annak, hogy a szobanövények birtoklása előnyös. A növények eltávolíthatják az olyan szennyező anyagokat, mint a szén-dioxid, a nitrogén-dioxid, a mikró részecskék, és az illékony szerves vegyületek (légfrissítőkből, főzésből és takarításból). Az emberek számára a beltéri levegő minősége rendkívül fontos. A szén-dioxid magas koncentrációja csökkentheti a kognitív teljesítményt, míg az egyéb beltéri szennyező anyagoknak való hosszan tartó expozíció, hosszú távú egészségügyi problémákat okozhat.

De, jelentős mennyiségű beltéri szennyezőanyag eltávolításához sok növényre lenne szükség egy nagyon világos helyiségben, ami a legtöbb ember számára irreális. Ha, mégis ki akarja próbálni, a magas levelű növények, például az indiai gumifa (Ficus elastic) vagy az ördögborostyán (Epipremnum aureum) a legjobb választás.

Elméletileg a növények is segíthetnek növelni a beltéri levegő páratartalmát. A legtöbb épület túl száraz. A páratartalom optimális tartományban tartása megakadályozhatja a vírusok terjedését, a gombák szaporodását, valamint a szem, a bőr és az orr kiszáradását. Bár a helyiség egyéb körülményeitől, például a mérettől, a fénytől és a légáramlástól függ, a páratartalom növelésére, a legjobb növények közé tartozik az angol borostyán (Hedera helix), az ördögi borostyán (Epipremnum aureum) és a békeliliom (Spathiphyllum).

Nem kell túl sokat tanulni ahhoz, hogy sikert érj el a szobanövényekkel. A kertészkedés a próbálkozáson keresztüli tanulásról szól, és még a legtapasztaltabb kertészek is követnek el hibákat.

Tények: nem minden növény virágzik mindenütt, egyes növények megküzdhetnek a fertőzésekkel, legtöbb nem alkalmazkodik a fény- vagy vízviszonyokhoz, és elpusztul. Próbálj meg nem kiakadni ezen a kudarcon. Mindig érdemes újra próbálkozni, esetleg más fajjal és több botanikai tudással felvértezve. Minden növénynek más-más követelményei vannak, ezért keress olyan növényeket, amelyek megfelelnek a körülményeidnek. Még az is lehet, hogy olyan növényeket szeretnél tartani, amelyek valójában elhanyagoltságban gyarapodnak.

A kezdők számára a legjobb lehetőségek közé tartoznak a póknövény (Chlorophytum comosum), a szalonpálma (Chamaedorea elegans) és a kaktuszok, például a zebrakaktusz (Haworthia) vagy a jáde növény (Crassula ovata), illetve a pozsgás fajták.

A gyógynövénytermesztés is olcsó és hasznos kiindulópont a kezdőknek. Vannak olyan alkalmazások is, amelyek megkönnyíthetik a növények gondozását azáltal, hogy tanácsokat, emlékeztetőket és fórumot kínálnak a kérdések feltevésére. A szobanövények birtoklása számos előnnyel járhat egészségünkre, különösen a mentális egészségre. Remek hobbi is lehet, ami mindig megtanít valami újdonságra, ösztönöz az önkifejezésre.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3928) Háborút!

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Biden háborút akar Kínával

forrás: WSWS

Szerző: Andre Damon

89. útban a 90. felé

Nancy Pelosi képviselőházi elnök múlt heti tajvani útja óriási mértékben kiélezte az Egyesült Államok és Kína közötti konfliktust, és az elmúlt fél évszázad legnagyobb katonai válságát váltotta ki a Tajvani-szorosban.

Ma Tajvan szigorú katonai blokád alatt áll, mivel Kína éles lőszeres gyakorlatokat tart a sziget perifériáján. Két kínai repülőgép-hordozó halad Tajvan felé, szemben egy amerikai repülőgép-hordozó harccsoporttal és két, a közeli vizeken működő Amphibious Ready Group (ARG) csoporttal.

Egy olyan katonai válság közepette, amely az Oroszország és Ukrajna között dúló háború elhomályosulásával fenyeget, egyetlen amerikai médiaszereplő se próbálta megmagyarázni, vagy feltenni a kérdést: Miért ment el az Egyesült Államok házelnöke a Fehér Ház támogatásával. Tajvanra?

A Fehér Ház szóvivőjének, John Kirbynek az állítása abszurd, miszerint az Pelosi utazása „semmit sem változtat” az Egyesült Államok Kínához fűződő kapcsolatán. A Trump és Biden ügyvezetése, miután azonosította azokat a lépéseket, amelyeket Kína szuverenitásának elfogadhatatlan megsértésének tekint, egymás után meglépte azokat, szisztematikusan lebontva az Egy Kína politikáját, amely az 1970-es évek óta irányította az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatok normalizálását.

Joe Biden amerikai elnök jól tudja, és Kína nyilvánosan figyelmeztetett arra, hogy ha az Egyesült Államok ellenzi az Egy Kína politikát, és ezzel gyakorlatilag független nemzetként ismeri el Tajvant, Kína katonailag visszafoglalja a szigetet. Maga Biden, pedig megígérte, hogy háborút indít Kína ellen, ha ez megtörténik. Más szóval, a Biden-adminisztráció olyan lépést hajt végre, amelyről pontosan tudja, hogy katonai konfliktushoz vezet a világ legnépesebb országával.

Biden, de facto, vagy de jure hadiállapotot akar bevezetni azzal a Kínával szemben, amelyet Washingtonban az amerikai globális uralom legnagyobb veszélyének tekintenek. Múlt év márciusában Antony Blinken amerikai külügyminiszter azt mondta, hogy Biden utasította a „Védelmi Minisztériumot, hogy Kínát tekintse ütemezett kihívásnak”. Blinken hozzátette: „Kína az egyetlen ország, amely rendelkezik azzal a gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai hatalommal, amely komoly kihívás elé állítja a stabil és nyitott nemzetközi rendszert.”

Elbridge Colby, a 2018-as Nemzeti Védelmi Stratégia fő szerzője vázolta fel az Egyesült Államok geopolitikai motivációit a Kínával való háborúra, aki kedden a Twitteren úgy nyilatkozott, hogy a Tajvánl konfliktusnak „az amerikaiak konkrét gazdasági érdekei szempontjából van értelme”.

Hacsak, Kínát nem korlátozzák katonailag, Colby egy olyan jövőre figyelmeztet, amelyben „Kína a globális GDP több mint 50 százaléka felett lesz befolyással, és a jüan lesz a domináns valuta. A 2021-es The Strategy of Denial című könyvében Colby olyan politikát hirdet, amely Kínát katonai akcióra ösztönzi. „Talán a legegyértelműbb és a legfontosabb módja annak, hogy Kínát agresszornak tekintsék, ha elérjük, hogy ők támadjanak először.

Kevés emberi erkölcsi megérzés gyökerezik mélyebben annál, hogy az, aki elindította a háborút, az agresszor. Ezért az Egyesült Államok igyekszik Kína összes „vörös vonalát”, átlépni, majd úgy tenni, mintha meglepődne, amikor Kína katonai akcióval válaszol.

Az amerikai imperializmus geopolitikai céljai csak egyik tényezője az Egyesült Államok háborús törekvéseinek. Az irányíthatatlan egészségügyi, gazdasági és társadalmi válsággal szembenézve az Egyesült Államok uralkodó osztálya szívesen használja fel a katonai konfliktust a „nemzeti egység” biztosításának eszközeként. A Kínával folytatott konfliktus eszkalációját a munkásosztály jogai elleni átfogó támadások kísérik majd, és követelik, hogy a munkások áldozzák fel életszínvonalukat a háborús erőfeszítések nevében. Biden őrült és gyilkos háborús tervét az egész amerikai politikai intézmény támogatta.

Kedden Mitch McConnell a republikánus szenátus vezetője 25 másik szenátusi republikánussal együtt nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelentette: “Támogatjuk Nancy Pelosi, a képviselőház elnökének tajvani útját.” „A tajvani válság fenyeget” – jelentette ki a republikánus párti Wall Street Journal vezércikke, hozzátéve: „A fegyverszállításoknak gyorsabbnak kell lenniük, és olyanoknak kell lenniük, amelyek a legjobban elrettentik egy esetleges inváziót”.

Bob Menendez szenátor, a Szenátus Külügyi Bizottságának elnöke a New York Times közleményében méltatta Pelosi utazását, és kijelentette: „Ms. Pelosinak igaza volt, amikor nem hagyta, hogy Kína döntse el, ki látogathat Tajvant és ki nem.

Ebben a közleményben, Menendez bejelentette, hogy Lindsey Graham republikánus szenátorral együtt törvényjavaslatot terjesztenek elő, a 2022-es tajvani politikai törvény címmel, amely nagyságrenddel növeli az Egyesült Államok katonai kiadásait Tajvan felfegyverzésére. Menendez írta: Jogszabályunk megerősítené Tajvan biztonságát azáltal, hogy a következő négy évben csaknem 4,5 milliárd dollárnyi biztonsági támogatást nyújt, és Tajvant „jelentős nem NATO-szövetségesként” ismeri el.

Ezenkívül kiterjesztené Tajvan diplomáciai terét a nemzetközi szervezetekben és a többoldalú kereskedelmi megállapodásokban való részvétele révén. Ez az Egy Kína politikájának tényleges végét jelentené az Egyesült Államokban. Más szóval, a demokraták felkarolják a Trump-adminisztráció politikáját. Biden azon erőfeszítései közepette, hogy háborút provokáljon Kínával, a Demokrata Párt „progresszív” szárnya – Bernie Sanders és Elizabeth Warren szenátorok – hallgattak Pelosi utazásáról, és nem voltak hajlandók válaszolni az újságírók közvetlen kérdéseire.

Sanders hozzáállását azonban egyértelművé tette külpolitikai tanácsadója, Matt Duss nyilatkozatai, aki a The Interceptnek adott interjújában teljes mértékben támogatta az Egyesült Államok katonai felépítésének céljait. Duss „Tajvan biztonságának javítását” szorgalmazta. Valamint, elítélte a Pelosi tajvani utazásának következményeire utaló figyelmeztetéseket.

Más szóval, a Demokrata Pártnak, vagy az Egyesült Államok politikai berendezkedésének nincs olyan része, amely komolyan ellenezné az amerikai militarizmust, bármilyen vakmerő vagy veszélyes is legyen a Fehér Ház fellépése.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3930) Jelentés

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Az Amnesty International jelenése leleplezi a nemzetközi jog, Ukrajna általi megsértését, a civilek emberi pajzsként való szándékos felhasználását

Forrás: WSWS

Szerző: Clara Weiss

89. útban a 90. felé

Az Amnesty International emberi jogi szervezet csütörtökön kiadott egy jelentést, amely szerint “az ukrán erők civileket áldoznak fel azzal, hogy bázisokat hoztak létre, és fegyverrendszereket működtettek lakóterületeken, beleértve az iskolákat és a kórházakat”.

Az Amnesty International megállapításai megerősítik az Egyesült Nemzetek Szervezetének korábbi jelentését, amely arra is bizonyítékot szolgáltatott, hogy az ukrán hadsereg civileket használt emberi pajzsként a konfliktusokban.

Mindkét közelmúltbeli jelentés az ukrán hadsereg, és az újfasiszta félkatonai erői által elkövetett háborús bűnökről szóló kiterjedt dokumentumok, amelyek különösen az orosz hadifoglyok ellen, kétségtelen bizonyítékként szolgálnak.

Az óvatos nyelvezetű Amnesty International jelentése elmarasztalóan leleplezi az ukrajnai imperialista proxyháború bűnös jellegét, amelyben a polgári lakosság csak az imperialista hatalmak és az ukrán oligarchiában és katonaságban dolgozó lakájaiknak (sakk) gyalogjai.  Ahogy Bakhmut város egyik lakója az Amnesty Internationalnek mondta: „Nincs beleszólásunk abba, amit a katonaság tesz, de mi fizetjük az árát.”

A jelentést a Harkov, Donbás és Mikolajiv régiókban április és július között végrehajtott orosz támadásokat vizsgáló kutatók állították össze. Az Amnesty International főtitkára, Agnès Callamard szavaival élve: „Dokumentáltuk azt, ahogy az ukrán erők civileket veszélyeztetnek, és megsértik a háború törvényeit, amikor lakott területeken tevékenykednek.”

Ez a tevékenykedés magában foglalja a kórházak de facto katonai bázisként való használatát, ami nyilvánvalóan megsérti a nemzetközi jogot, és amit az Amnesty International öt helyen megerősített. A jelentés szerint „Két városban több tucat katona pihent, tartózkodott és étkezett a kórházakban. Egy másik városban katonák lőttek a kórház közeléből.”

A jelentés azt is megállapította, hogy az ukrán hadsereg „rutinszerűen állított fel bázisokat a donbászi városokban és falvakban, valamint Mikolajiv térségében lévő iskolákban”. Bár, a nemzetközi jog nem teljesen tiltja, de az iskolák és lakóépületek katonaság általi használata csak akkor tekinthető legitimnek, ha a hadseregnek nincs más lehetősége. Ezen túlmenően, a katonaság köteles mindent megtenni a polgári áldozatok számának minimalizálása érdekében, beleértve az evakuálást és a civil lakosságot veszélyeztető támadásokra való hatékony figyelmeztetést.

A vizsgálódók azonban bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy az ukrán erők „lakott területeken belülről indítottak csapásokat, valamint polgári épületekben helyezkedtek el”, amelyek a legtöbb dokumentált esetben,kilométerekre voltak a tényleges frontvonalaktól.

A jelentés megjegyzi: „A 29 felkeresett iskola közül 22-ben az Amnesty International vizsgálói vagy katonákat találtak a helyiségekben, vagy bizonyítékokat találtak a jelenlegi vagy korábbi katonai tevékenységre – beleértve a pihenő katonákat, eldobott lőszereket, ételmaradékokat, és katonai járműveket”.

A jelentés így folytatja: „Egy Odesszától keletre fekvő városban az Amnesty International tanúja volt, hogy számos ukrán katona polgári területeket használtak szállásra és pihenőhelyként, beleértve a páncélozott járműveket fák alá helyezését lakónegyedekben a sűrűn lakott területeken.

Az ukrán kormány válasza a jelentésre hisztérikus volt. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a nemzethez intézett beszédében elítélte a jelentést, azt állítva, hogy az „áldozatból” „agresszor” lett. Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter a Twitteren azt üzente, hogy a jelentés “eltorzítja a valóságot, hamis erkölcsi egyenértékűséget von az agresszor és az áldozat között, és fokozza Oroszország dezinformációs törekvéseit”.

A valóságban, az Amnesty International a jelentésben elítélte Oroszország Ukrajna elleni invázióját, de kitartott amellett, hogy ez „nem mentesíti az ukrán hadsereget a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartása alól”. A jelentés azt is hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jog ukrán hadsereg általi megsértése „semmiképpen sem indokolja Oroszország válogatás nélküli támadásait”. Azt is meg kell jegyezni, hogy a szervezet háborúval kapcsolatos jelentéseinek túlnyomó többsége szinte kizárólag Oroszország háborús bűneire összpontosított, és maga az Amnesty International sem pártatlan megfigyelő.

Megjegyzendő, hogy a szervezet ukrajnai irodája hevesen ellenezte a jelentés közzétételét. A vezető, Okszana Pokalcsuk kijelentette: „Mindent megtettünk annak érdekében, hogy ez a jelentés ne kerüljön nyilvánosságra.” Az a tény, hogy az Amnesty International a komoly belső megosztottság és a hatalmas politikai nyomás ellenére végül nyilvánosságra hozta a jelentést, azt jelzi, hogy a valós helyzet Ukrajnában sokkal nyugtalanítóbb, mint amit ez a jelentés sugall.

Azt is meg kell jegyezni, hogy az európai oroszellenes háborús propagandában kiemelkedő szerepet játszó Der Spiegel német hírmagazin egy pénteki jelentésében meglehetősen rosszkedvűen elismerte, hogy saját riporterei hasonló megállapításokat tettek, mint az Amnesty International. és hogy az ukrán hadsereg magatartása „jogos kérdéseket vet fel”.

Az ukrán kormány hisztérikus reakciója rámutat az ukrán oligarchiák és imperialista támogatói rendkívüli idegességére a jelentés politikai vonatkozásaival kapcsolatban. Az ukrán civilek által idézett vallomások azt mutatják, hogy jelentős a harag az ország katonai magatartása és az ukrajnai háborúval szembeni növekvő népi ellenállás miatt.

A jelentés azonban mindenekelőtt a háború bűnöző jellegét tárja fel, és komoly csapást mér a médiában zajló könyörtelen háborús propagandára. Európa és az Egyesült Államok népességét nap mint nap bombázzák az állítólagos orosz háborús bűnökről szóló hírek, miközben az Associated Press és a New York Times az olyan neofasiszta félkatonai szervezeteket, mint az Azov zászlóalj, a„bátorságukért” dicséri.

Ennek, az imperialista háborús propagandának az egész építménye azon a hazugságon alapult, hogy Oroszország Ukrajnai inváziója teljesen provokálatlan volt, és a háború minden haláláért és pusztításért, teljes mértékben Moszkvát kell okolni. Az Amnesty International jelentése azonban nem hagy kétséget afelől, hogy bármilyen háborús bűnt is követett el az orosz hadsereg – és kétségtelen, hogy ilyen bűncselekményeket követtek el – a háború polgári áldozatainak jelentős része, amelyek száma ma már meghaladja az 5000-et,  az ukrán hadsereg lelkén szárad. Sőt, aki elolvassa a jelentést, annak fel kell tennie a kérdést: Miért viselkedik így az ukrán hadsereg? Ha, lenne igazság abban az állításban, hogy ez a háború a „demokrácia” és az ukrán lakosság „jogai” védelméről szól, akkor az ilyen magatartásra, vagy egyáltalán nem kerülne sor, vagy az ukrán kormány és vezérkara azonnal elítélné.

A valóság az, hogy az Egyesült Államok, amely szándékosan provokálta ezt a háborút, (miután féltucatnyi társadalmat tönkretett a Közel-Keleten és Észak-Afrikában) és az ukrán oligarchák nem igen törődnek a most elpusztult és a meggyilkolt ezrekkel, miközben háborúznak Oroszország ellen.

Az igazság egy ritka pillanatában Oleksii Reznikov ukrán védelmi miniszter a közelmúltban úgy jellemezte országát, mint a nyugati fegyver gyártók „próbaterepe”, akik jelentős haszonra tettek szert a több tízmilliárd dollárnyi fegyverből, amelyet a NATO, Ukrajnába pumpált.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3927) Valhalla Grill

Györfi Janis bejelentése

Megnyílt a Valhalla Grill

Sziasztok! Györfi Jani vagyok, itt Janiként szoktam hozzászólni, bár az utóbbi időben kevésbé, aminek az is az oka, hogy az éttermem megnyitását készítettem elő.

Indiáról jelentek meg posztjaim a blogon, és blogtalálkozóknak voltam a házigazdája Jásdon. Az újonnan nyílt éttermemben is tervezek találkozókat tartani, illetve egy beszélgetős klubot indítok majd, ahol kitárgyalhatjuk az előttünk álló kihívásokat, és együttműködhetünk a kihívások legyűrésében, igazából a klub létrehozása volt a cél, az étterem a megélhetés miatt kell hozzá.

Az étterem kedden nyílt, egyelőre csak hétköznap 11-20, pénteken 22-ig vagyunk nyitva. Idővel hétvégén is nyitva tartunk majd, és ha majd lesz rá keret, akkor egy jurtát is felállítok az udvar végében, benne fazekaskoronggal, egyéb kézműveskedési lehetőségekkel.

Gyertek be hozzám beszélgetni egy jó kaja mellett. Vannak magyaros és indiai fogások, illetve napi menü is. A Valhalla Grill facebook oldalán a heti menük megtalálhatok.

Címünk: 2040 Budaörs, Petőfi S.u. 40.

 

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3926) Einstand

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

A Nyugat képtelen megállni, hogy más ország bankszámláját ne einstandolja

Forrás: ICH

Írta: Eve Ottenberg

89. a 90. felé

Azzal a magyarázattal, hogy Oroszországot meg kellett büntetni az ukrajnai háború miatt, a nyugat több mint 300 milliárd dollárt lopott el Moszkva pénzéből. Azzal a magyarázattal, hogy 9/11-es torony rombolással kapcsolatban vesztességet elszenvedett családok kártérítést érdemelnek, az Egyesült Államok 7 milliárd dollárt lopott el Afganisztán pénzéből. Azzal a magyarázattal, hogy nem tetszik nekik Venezuela, az Egyesült Királyság vagy inkább a Bank of England ellopott nagyjából 2 milliárd dollárnyit az ország aranyából.

Tedd a nemzet pénzét egy nyugati bankba, és lehet, hogy nem sokáig lesz a tiétek, különösen, ha bármilyen módon zavarod a nyugati politikát, például ha olyan gazdasági rendszered van, amelyet ők nem fogadnak el, vagy nem tetszik, amikor megszállják az országodat.

Tartsd a megtakarításaid dollárban, egy nyugati bankokban, amit elveszíthetsz, ha mondjuk, nem hagyod, hogy a NATO megtámadja az országot és megdöntse a kormányt, vagy balkánizálja az országot, vagy ami még rosszabb. hagyod, hogy Kína befektessen nálatok.

Világszerte az elmúlt hónapokban az országok végre megkapták az üzenetet, és néhányan kiszolgáltatottnak érzik magukat. A dolgok tehát olyan módon kezdtek megváltozni, ami nem tesz jót Washington globális pénzügyi hegemóniájának. Valószínű például, hogy a kínai vezetők több mint egy billió dolláros amerikai tartozással kapcsolatban arra gondolnak, hogy „Jé, ez talán nem is olyan jó ötlet”.

Valójában 2021 májusához képest Kína amerikai kincstári értékpapír-állománya idén 9 százalékkal csökkent. Mindez a nyugati médiában alig emlegetett, szemet gyönyörködtető hírrel együtt, miszerint Oroszország, Kína és a többi BRICS-ország Brazília, India és Dél-Afrika „hivatalosan dolgoznak saját, új globális tartalékvalutájukon”. Jelenleg a dollár tartja ezt a kiemelt helyet. A dollár a világ tartalékvalutája, az ezzel járó számos előjoggal, amelyek teljes elvesztése esetén olyan nyugati pénzügyi visszaesés állna elő amilyenhez hasonlót a világ valószínűleg soha nem látott.

„Az országaink valutakosarán alapuló nemzetközi tartalékvaluta létrehozásának kérdése jelenleg kidolgozás alatt áll” – mondta Vlagyimir Putyin a BRICS-csoport júniusi ülésén. Moszkva már 2018-ban megkezdte az Egyesült Államok kincstárjegyeinek az eladását. A nyugat meggondolatlan gazdasági háborúját követően Oroszország most felgyorsította a fejleményeket, amelyek (micsoda meglepetés) masszívan visszaütnek.

Eközben, a nyugati bankveszélyekre tekintettel, néhány évvel ezelőtt Kína bevezette a határokon átnyúló bankközi fizetési rendszert (CIPS), hogy valószínűleg segítsen megkerülni a nyugati SWIFT (Worldwide Interbank Financial Telecommunication) üzenetküldő rendszerét és feldolgozni a jüanban történő fizetéseket.

„Ez a rendszer kiterjedt, 1280 pénzintézetből álló hálózattal rendelkezik” – számolt be az Insider április 28-án, megjegyezve, hogy Oroszország korábban, még 2014-ben elindította a Pénzügyi Üzenetek Átviteli Rendszerét (SPFS). Mindkét ország, de különösen Oroszország, a nyugat gazdasági háborúja ellene, megkezdték kereskedelmük dollártalanítását, és ez a két szervezet segít nekik ebben. Ha a BRICS tartalékvalutával együtt a világ több mint felében elterjedt   dollár, elveszti dominanciáját,

A rubel a szankciók és a lopások ellenére is erősebb, mint valaha, hétéves csúcson, miközben az euró 20 éves mélypontra süllyedt, az orosz jegybank csökkenti a kamatokat, Oroszország kereskedelmi többlete idén januártól júliusig 138,5 milliárd dollár, ami nagyjából 100 milliárd dollárral haladja meg az előző év azonos időszakát, és több mint kétszerese az előző évnek. Ez az egekbe szökő többlet ismét jól példázza, hogyan lőtte magát  lábon a nyugat az orosz energiával szembeni szankciókkal.

A legújabb, hogy a Gazprom nem hajlandó a nagyjavításon átesett turbinát átvenni, mert szankció alatt áll. Magyarul Oroszország ragaszkodik a szankciók betartásához ott is, ahol a nyugatiak kivételt tennének. Miért? Mert a megszokott mennyiség 20 százalékának szállításakor a gázár olyan magasra szökik, hogy a 20 % mennyiség 100 % fizetést generál. Oroszország ugyanannyi pénzhez jut, de közben Európa energiahiánnyal küszködik. Erre, a Nyugat megsértve közli: az oroszok a gázt fegyvernek használják. Igaz. És? A háború nem vitézi torna, ahol szabály az egyenlő küzdelmi feltétel. Az életben a szabály a bármik áron elérhető győzelem.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3925) Mindörökre COVID

Tibor bá’ szerkesztett fordítása

forrás: WSWS

Biden megfertőződése és a „mindörökre COVID” szörnyű valósága

 szerző: Evan Blake

 

89. útban a 90. felé

Joe Biden amerikai elnök COVID-19-fertőzése jelentős fordulópontot jelent az Egyesült Államok világjárványra adott válaszában. Ezt az eseményt, amelynek a Biden-kormányzat mély aggodalmát és önreflexióját kellett volna kiváltania, ehelyett arra használták fel, hogy nyíltan kinyilvánítsák a Fehér Ház brutális új politikáját a világjárvány ellen:  A COVID-19-cel ismételten, évről évre, örökre mindenki meg fog fertőződni..

A rendkívül fertőző és immunrezisztens Omikron BA.1 alvariáns tavaly télen történt terjedése a COVID-19 terjedésének lassítását célzó összes intézkedés megszüntetését késztette. A korábbi változatokhoz hasonlóan számos világkormány tisztviselői tudománynak hátat fordítva állították, hogy a BA.1 tartós immunitást vált ki, és a betegséget „endémiába” juttatja.

Most, az Omikron további három alvariánsának egymást követő hullámai után, ezt a durva hazugságot elvetik, és a Biden adminisztráció nyíltan folytatja az örökös, tömeges fertőzés politikáját. Ez lényegében a Donald Trump által megvalósított „nyájimmunitási” stratégia újracsomagolt és még veszélyesebb változata, ami azzal fenyeget, hogy a meglévő vakcinák és kezelések hatékonyságát gyorsan aláássák. Miközben nyíltan kinyilvánítják azon szándékukat, hogy lehetővé teszik a SARS-CoV-2 ellenőrizetlen, örökké tartó terjedését.

a Fehér Ház továbbra is eltitkolja, hogy ez milyen szörnyű következményekkel jár majd az amerikai és a világ társadalmaira nézve. Nyilvánvaló, hogy valamikor júniusban úgy döntöttek, hogy jelentősen csökkentik a biztonsági óvintézkedéseket, amelyek megvédik az elnököt a COVID-19 fertőzéstől. Az elmúlt hetekben számos fotót és videót készítettek nagy beltéri rendezvényeken és nemzetközi találkozókon egy maszk nélküli Bidennel. Valójában a Fehér Ház tudatosan engedélyezte Biden megfertőzését egy egyre mélyülő propagandakampány részeként, hogy rákényszerítsék az amerikai társadalmat az „örök COVID” politika elfogadására. Július 18-án, három nappal azelőtt, hogy Biden fertőzését nyilvánosságra hozták, a 81 éves orvosi főtanácsadó, Dr. Anthony Fauci azt mondta a Politico-nak: a járvány legalább a következő negyedszázadig elhúzódik. A Biden betegsége alatt tartott három sajtótájékoztatón a Fehér Ház COVID reagálási koordinátora, Dr. Ashish Jha és Karine Jean-Pierre sajtótitkár megismételte a vírus átadásról szóló nyilatkozatát, miközben kijelentette, hogy minden amerikai elkerülhetetlenül megfertőződik a COVID-19-cel.

Július 21-én Jean-Pierre kijelentette: egy bizonyos ponton mindenki elkapja a COVID-ot. Ez a vírus örökre velünk marad.” Július 25-én, hétfőn Jean-Pierre megismételte: „Amint már mondtuk, szinte mindenki meg fogja kapni a COVID-t.” A polgári sajtó számos cikke és a sugárzott híradók szegmensei ugyanezeket a beszédtémákat hangoztatták, mint a papagájok. Végül szerdán Biden COVID-19-tesztje negatív lett, és véget vetett az elkülönítésének. Láthatóan rosszullétben, többször köhögve, a fertőzéstől még mély hangon, és beszéd közben a szokásosnál jobban botladozott,

Biden hazug és cinikus, 10 perces beszédet tartott a Rózsakertben maszk nélküli, az ujjongó munkatársak egy csoportjának, amelyben állította, hogy vakcinák, és a Pfizer vírusellenes Paxlovid semmissé teszik a vírusok tömeges terjedésének veszélyét.

Beszéde során Biden háromszor utalt “Istenre”, egyszer pedig „imára”. Nem tett utalást a COVID-19 okozta halálozások napi emelkedésére, a Long COVID hatásaira, a vírus evolúciójára, a maszkra vonatkozó mandátumokra, a levegőben történő terjedésre, vagy a világjárvánnyal kapcsolatos, vezető tudósok által felvetett egyéb kritikus aggályokra.

Biden beszédének napján hivatalosan 801 amerikai halt meg COVID-19-ben, miközben a kórházi kezelések száma megközelítette a 44.000-et. Biden beszéde elején kijelentette: „a valóság az, hogy a BA.5 azt jelenti, sokan még mindig elkapják a COVID-t, még akkor is, ha megtesszük az óvintézkedéseket. Ez nem azt jelenti, hogy bármit rosszul csináltunk. Sajnos ez a COVID még mindig velünk van két és fél év után is, a tavaly téli Omikron BA.1 hullámban bekövetkezett mérséklő intézkedések elhagyása miatt a napi új halálozások hétnapos átlaga elérte a napi 2654-et.

Az életmentő oltások bevezetése ellenére Biden hivatalba lépése óta, több mint 610 000 amerikai halt meg COVID-19-ben, ami 39 százalékkal több, mint Trump idején. Több mint 200.000 szülőt és nagyszülő gondozót ölt meg a COVID-19 az Egyesült Államokban, többségük Biden alatt, amikor is könyörtelenül törekedtek az iskola újranyitására, ami tömeges vírus terjedéshez vezetett, a gyermekek és családjaik között.

Biden kijelentette: „Most már megelőzhető a legtöbb COVID okozta halálozás. Ez annak a három ingyenes eszköznek köszönhető, amelyeket az adminisztrációm terjesztett az elmúlt évben: emlékeztető oltások; otthoni tesztek; könnyen használható, hatékony kezelések. Vagyis, félelem nélkül élhetsz, ha azt teszed, amit én tettem.

A New York-i magazinban csütörtökön megjelent interjú Dr. Eric Topol tudóssal teljesen felforgatja a Biden által bemutatott téveszmés fantáziát, és megerősíti számos tudós figyelmeztetését – ami szerint a folyamatos tömeges fertőzés lehetővé teszi a SARS-CoV-2 veszélyesebb változatokká való fejlődését, amelyek egyre inkább fertőzőek, virulensek, immunelkerülőek és ellenállnak az olyan kezeléseknek, mint a Paxlovid.

A Paxloviddal szembeni ellenállással kapcsolatban Dr. Topol kijelenti: „Elkerülhetetlen rezisztenciát fogunk látni ezzel a gyógyszerrel szemben, amely az oltások után a második legfontosabb előrelépés a vírus elleni küzdelemben. A meglévő oltóanyagokkal végzett emlékeztető oltásokat kommentálva Dr. Topol rámutat a Centers for Disease Control and Prevention (CDC) legújabb adataira, amelyek azt mutatják, hogy minden új Omikron alvariáns fokozatosan csökkenti a meglévő vakcinák kórházi kezelést megelőző képességét.

Topol kijelenti, hogy a legnagyobb gondja az ismeretlen jövő, vagyis az, hogy ennek a vírusnak még mindig számtalan lehetősége van arra, hogy ellenállóbbá váljon, immunválaszunkkal szemben.

2020-ban vezető tudósok arra figyelmeztettek, hogy a jelenlegi vakcinák nem állítják meg a vírust, és az új variánsok tovább fognak fejlődni, de két év elteltével gyakorlatilag semmilyen finanszírozást nem fektettek be az Egyesült Államokban, hatékonyabb intranazális azaz orr-nyálkahártya vakcinák fejlesztésére és gyártására. A Biden adminisztráció közelmúltbeli kijelentései ellenére nincs kilátás arra, hogy az Egyesült Államokban ilyen vakcinákat tömegesen gyártsanak ebben az évben, és valószínűleg később se.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3924) Apokalipszis

Tibor bá” szerkesztett fordítása online

Az Apokalipszis hajnala

szerző: Chris Hedges:

89. Útban a 90. felé

Évtizedeken át figyelmeztettek bennünket a globális felmelegedés miatti halálmenetre. Ennek ellenére a globális uralkodó osztály továbbra is a kihalás felé meneteltet minket.

Az elmúlt héten Európa szerte rekordméretű hőhullámok voltak Erdőtüzek pusztítottak Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban. A londoni tűzoltóság legforgalmasabb napját élte át a második világháború óta. Az Egyesült Királyságban most mérték minden idők legmelegebb napját (40,3 °C). Kínában több mint egy tucat városban adták ki a „lehető legmagasabb hőségre vonatkozó figyelmeztetést”. Dél-Kína nagy részén több mint 900 millió ember élt át perzselő hőhullámot, valamint súlyos áradásokat és földcsuszamlásokat. Több tucat ember halt meg. Kínaiak millióit költöztették ki. A gazdasági veszteségek több milliárd jüanra rúgnak.

Az aszályok, amelyek tönkretették a termést, megölték az állatállomány egy részét, és sokakat arra kényszerítettek, hogy elhagyják otthonukat, potenciális éhínséget okoznak Afrika szarván. Az Egyesült Államokban több mint 100 millió ember kapott hőségriasztást a 40°C pontig terjedő hőmérséklet miatt. Az erdőtüzek több ezer hektáron pusztítottak Kaliforniában. Új-Mexikó több mint 73 százaléka „extrém” vagy „súlyos” szárazságtól szenved. A Yosemite Nemzeti Park közelében szombaton több ezer embernek kellett elmenekülnie a gyorsan terjedő bozóttűz elől, és 2000 otthont áramtalanítottak.

Nem mintha nem figyelmeztettek volna minket. Nem mintha hiányoztak volna a tudományos bizonyítékok. Nem mintha nem látnánk a folyamatos ökológiai degenerációt és a fajok kihalását. És mégsem cselekedtünk. Az eredmény tömeges elhalálozás lesz, ami mellett eltörpülnek a fasizmus, a sztálinizmus és a Mao Ce-tung Kínája gyilkos tombolásai.

Erre a kétségbeesett válasz: több szenet elégetni, különösen a földgáz és az olaj árának emelkedése mellett, valamint az atomerőművek élettartamának meghosszabbítása a gazdaság fenntartása és a hűvös levegő előállítása érdekében.

Ez önpusztító válasz. Joe Biden elnök több új olajfúrási engedélyt hagyott jóvá, mint Donald Trump. Amint az áramkimaradások elkezdődnek, a hőhullámok zord áldozatokat követelnek majd. „Az emberiség fele a veszélyzónában él, áradások, aszályok, szélsőséges viharok és erdőtüzek miatt” – mondta António Guterres, az ENSZ főtitkára a július 18-i klímaválság megvitatása céljából 40 ország miniszterének. Ennek ellenére továbbra is tápláljuk a fosszilis tüzelőanyag-függőségünket.” „Van választásunk” – tette hozzá. “Kollektív cselekvés vagy kollektív öngyilkosság.”

Az antropocén kor – az emberiség kora, amely növény- és állatfajok kihalását, valamint a talaj, a levegő és az óceánok szennyezését okozta – felgyorsul. A tengerszint a vártnál háromszor gyorsabban emelkedik. A sarkvidéki jég előre nem látott sebességgel tűnik el. Ha ma megállítjuk a szén-dioxid-kibocsátást (már elértük a 420 ppm-et) a szén-dioxid-koncentráció akkor is 550 ppm-re fog emelkedni az óceánokban felgyülemlett hő miatt. A globális hőmérséklet még a legoptimistább forgatókönyv esetén is legalább egy évszázadig emelkedni fog.

A Föld a legtöbb élet számára barátságtalanná válik. A globális átlaghőmérséklet körülbelül 1,1 Celsius-fokkal emelkedett 1880 óta. Közeledünk a 2 Celsius-fok fordulóponthoz, amikor a bioszféra annyira leromlott lesz, hogy semmi sem menthet meg minket.

Az uralkodó osztály évtizedekig tagadta a klímaválság valóságát, vagy elismerte a válságot, és nem tett semmit. Alva jártunk a katasztrófa felé. Rekord hőhullámok. Szörny aszályok. Változások az esős időben. Csökkenő terméshozam. A sarki jégsapkák és gleccserek olvadása, ami a tengerszint emelkedését eredményezi. Árvíz. Erdőtüzek. Pandémiák. Az ellátási láncok szétesése. Tömeges vándorlások. Terjedő sivatagok. Az óceánok elsavasodása, amely kioltja a tengeri élőlényeket, emberek milliárdjai táplálékforrását.

A visszacsatolások azt fogják okozni, hogy egy környezeti katasztrófa súlyosbít egy másik környezeti katasztrófát. Ez a jövő előhírnöke. A társadalmi kohézió és a jogállamiság szétesik. Az erősen militarizált rendőrséggel ipari nemzeteket éghajlati erődökké alakítják, hogy távol tartsa a menekülteket, és megakadályozza az egyre kétségbeesettebb közvélemény felkelését.

Az uralkodó oligarchák védett területekre vonulnak vissza, ahol hozzáférhetnek olyan szolgáltatásokhoz, beleértve az élelmiszert, a vizet és az orvosi ellátást, amelyet tőlünk meg fonnak tagadni. A szavazás, a lobbizás, a petíciók benyújtása, és a tiltakozás annak érdekében, hogy a globális uralkodó osztályt a klímakatasztrófa kezelésére kényszerítsék, nem bizonyultak hatékonynak,

1900-ban a fosszilis tüzelőanyagok – főleg szén – elégetése mintegy 2 milliárd tonna szén-dioxidot termelt évente. Ez a szám 1950-re háromszorosára emelkedett. Ma ez a szint 20-szor magasabb, mint az 1900-as érték. Az elmúlt 60 évben a CO2-növekedés becslések szerint 100-szor gyorsabb volt, mint amit a Föld tapasztalt az utolsó jégkorszakból való átmenet során.

Amikor legutóbb 4 Celsius-fokkal emelkedett a föld hőmérséklete, a sarki jégsapkák nem léteztek, és a tenger szint több mint 100 méterrel volt magasabb a jelenleginél.

Három matematikai modell létezik a jövőre nézve: az emberi populáció talán 70 százalékának kihalása, majd egy kellemetlen stabilizáció; az emberek és a legtöbb más faj kihalása; az emberi társadalom azonnali és radikális újrakonfigurálása a bioszféra védelme érdekében.

Ez a harmadik forgatókönyv a fosszilis tüzelőanyagok termelésének és fogyasztásának azonnali leállításától, a növényi alapú étrendre való átállástól függ, hogy véget vessünk az állattenyésztési iparnak – amely csaknem olyan jelentős mértékben járul hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához, mint a fosszilis tüzelőanyag-ipar.

Évtized óta tudjuk, hogy százmillió év szén és kőolaj formájában tárolt napfény hasznosítása milyen hatással lesz az éghajlatra. Guy Stewart Callendar brit mérnök már az 1930-as években azt jelezte, hogy a megnövekedett CO2 felmelegíti a bolygót. Az 1970-es évek végétől az 1980-as évekig olyan cégek tudósai, mint az Exxon és a Shell megállapították, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetése hozzájárul a globális hőmérséklet emelkedéséhez. „Egyes tudományos csoportok aggodalomra adtak okot amiatt, hogy ha a hatások mérhetőek, előfordulhat, hogy nem visszafordíthatók, és keveset lehet tenni a helyzet rövid távon történő korrigálására” – jegyezte meg az Exxon vezetőségének 1982-ben készült belső tájékoztatója.

Dr. James Hansen, a NASA munkatársa 1988-ban azt mondta az Egyesült Államok Szenátusi meghallgatásán, hogy a CO2 és más gázok felhalmozódása áll a hőemelkedés hátterében. De 1989-re az Exxon, a Shell és más fosszilis tüzelőanyag-vállalatok úgy döntöttek, hogy a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének és felhasználásának jelentős megfékezéséből eredő nyereségük kockázata elfogadhatatlan. Erőteljes lobbi tevékenységbe és hamis kutatások és propagandakampányok finanszírozásába fektettek be, hogy hiteltelenítsék a klíma vészhelyzettel foglalkozó tudományt.

Chris Hedges https://chrishedges.substack.com/

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3923) Pelosi

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Kína szerint Pelosi Tajvanra utazása egy provokáció

Forrás: ICH

Szerző: Pat Buchanan

89. Útban a 90. felé

Amikor Nancy Pelosi, a képviselőház elnöke, egy Ázsián átívelő  utazás útvonalához hozzátette Tajvan szigetét, nem hagyhatta figyelmen kívül azt a reakciót, amit egy megdöbbent Pekingben kivált.

Így amikor a Financial Times felfedte, hogy az elnök-asszony Tajvanra látogat, amit Kína szakadár tartománynak tekint, a feldühödött Peking a Pelosi látogatását szándékos amerikai provokációnak tekintette.

Peking reakciója hitelesnek és érthetőnek tűnik. “Ha az Egyesült Államok ragaszkodik ahhoz, hogy a saját útját járja, Kína határozott és erőteljes intézkedéseket fog hozni a nemzeti szuverenitás és a területi integritás szilárd védelme érdekében” – mondta egy kínai szóvivő Pekingben, újságíróknak. “Az Egyesült Államoknak viselnie kell a látogatás minden következményét.” Magánéletben Peking állítólag határozottabb és komolyabb figyelmeztetéseket ad ki, amelyek katonai akcióval járnak.

Pelosi a jelek szerint a tajvani látogatást nem egyeztette a Fehér Házzal vagy a Védelmi Minisztériummal. Joe Biden elnök szerdán azt mondta újságíróknak: „A Pentagon úgy gondolja, hogy ez az utazás most nem egy jó ötlet”.

Szóval hol tartunk ma? Kína komoly megtorlást ígér, ha  magas rangú amerikai tisztségviselő Tajvanra repül. A Biden-adminisztráció azt hangoztatja, nem hiszi, hogy Pelosi látogatása bölcs lépés lenne, amikor a Kínai Kommunista Párt éppen azon konferencia előestéjén van, amelyen Hszi Csin-ping elnök harmadik ötéves mandátumáról döntenek.

Ha Pelosi elhalasztja, vagy lemondja a látogatást, azt az Egyesült Államok meghátrálásának fogják tekinteni, a kínai felháborodás és tiltakozás fényében. Az ázsiai csendes-óceán térségében ez lesz a szó: „Az amerikaiak Kína kitartásával szemben meghátráltak.” De, ha a látogatás folytatódik, akkor Kína nyilvánosan elkötelezte magát egy válaszadásra.

Akárhogy is, a két ország közötti kapcsolat valószínűleg megsérül, és talán komolyabb következmény is lehet, ha a kínaiak katonai választ választanak Pelosi látogatására. Bárhogyan is alakul, ez a helyzet, az Egyesült Államok megfizeti az árát, amiért évtizedekkel ezelőtt Kínát felépítő politikát fogadott el, abban a reményben, hogy Peking az Egyesült Államoknak jóindulatú és barátságos riválisává és versenytársává fejlődik.

Kína a századforduló óta a legnagyobb kedvezményes kereskedelmi státuszt kapta az Egyesült Államoktól, valamint bevezette a Kereskedelmi Világszervezetbe is Következésképpen a századforduló óta az olaszországinál kisebb gazdasággal rendelkező országból gyártási monolittá vált.

Bár a kínai haditengerészet kevésbé erős, mint az Egyesült Államok haditengerészete, mára már több hajóval rendelkezik. Stratégiai szempontból Kína átlépett a Dél-kínai-tengeren, valamint bekebelezte a Paracel és Spratly szigetláncok 90%-át, és Vietnám, Malajzia, Brunei, a Fülöp-szigetek, Tajvan felségvizein található sziklák és zátonyok többségét.

Ezen sziklák és zátonyok egy részét, Kína megerősített, légi- és haditengerészeti bázisokká alakította át. Kína nemcsak Tajvant és a Tajvani-szorost követeli felségterületi vizekként, igényt tart a Japán által megszállt Senkaku-szigetekre is.

1972-ben Richard Nixon amerikai elnök és Henry Kissinger Pekingben  elismerte Kína Tajvan iránti igényét a sanghaji kommünikében, amely a történelmi csúcstalálkozón született: „Az Egyesült Államok elismeri, hogy a Tajvani-szoros mindkét oldalán lévő összes kínai azt állítja, hogy csak egy Kína van, és hogy Tajvan Kína része. Az Egyesült Államok kormánya nem vitatja ezt az álláspontot. Beleegyeztek, hogy az Egyesült Államok összes haderejét és katonai létesítményét kivonja Tajvanról.

1979-ben Jimmy Carter elnök megszakította a kapcsolatokat a Tajvanon székelő Kínai Köztársasággal, elismerte a kommunista Kínát, és hatályon kívül helyezte a Tajpejjel 1954-ben kötött kölcsönös biztonsági szerződést.

Az elmúlt három évtizedben a kínai gyártású áruk importja az Egyesült Államok és az amerikai gyártás Kínába való áthelyezése az alacsony bérek kihasználása érdekében sok milliárd dolláros egymást követő kínai kereskedelmi többlethez és Kína gyors ázsiai szuperhatalommá válásához vezetett.

Az utóbbi időben a pekingi hadsereg ismételten behatolt Tajvan légvédelmi zónájába, és egyre többször jött össze az Egyesült Államok haditengerészetével és a légierő gépeivel a Dél-kínai-tengeren.

És bár munkatársai igyekeztek visszatartani, Biden azt mondta, harcolni fogunk Tajvan védelméért. Mert, valahol a Csendes-óceán nyugati részén elkerülhetetlennek tűnik az Egyesült Államok és Kína közötti ütközés. Csak az a kérdés, hogy mikor és hol.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3922) Kihalás

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Forrás : Counter Punch

Szerző: DARYAN REZAZAD

 

Saját kihalásunk felé támolygunk

89. Útban a 90. felé

Erről a támolygásról a CounterPunch rendszeres olvasói tudnak, Robert Hunziker az elmúlt években kiváló elemzéseket készített a legfrissebb klímakatasztrófa hírekről. Ezért március 24-én küldtem neki egy e-mailt az említett támolygással kapcsolatban, és reméltem, hogy megnyugtat, mivel tudatlanságban élek. Az alábbiakban e-mail üzenetváltásunk olvasható:

Szia Robert!

Rendszeresen olvasom a CounterPunch cikkeidet, amiket mindig nagyon informatívnak találok. Még a hetvenes évek elején, középiskolás koromban tudatosult bennem a melegházhatás problémája. A főiskolán a mentorom, Prof. Oliver Loud a „Challenge of the Human Future” című, kiadatlan könyvének első vázlatán dolgozott, ahol azzal érvelt, hogy öt generációnk van a világ nagy problémáinak megoldására, különben visszasüllyednénk a dolgok jelenlegi állapotából ezer évvel ezelőttire, és nem tudnánk újra felemelkedni a környezeti károk miatt. Loud a hetvenes éveiben járt, és saját generációját is beleszámította az ötbe.

Az elmúlt hat évben Facebook oldalt vezettem, amely a legfontosabb környezetvédelemmel foglalkozó cikkek adatbázisává vált: Miután elolvastam ezt a csaknem ötszáz cikket, nehéz volt nem pesszimistának lenni. Azért írok neked, mert még nem találkoztam olyan cikkekkel, amelyek kifejezetten a dolgok irányíthatatlanná válásának kérdésével foglalkoznának. A legtöbb előrejelzés és modell lineáris kilátásokkal rendelkezik, feltételezve, hogy a hőmérséklet folyamatosan emelkedik, és a viharok, tüzek stb. egyre rosszabbak lesznek, és valamikor 2100 körül három fokkal melegebb lesz, és magasabb lesz a tengerszint.

Azonban vannak kétségeim, hogy a dolgok így fognak-e történni. Mivel a dolgok megközelítik azt a pontot, ahol minden inogni kezd, és egy kaotikus, kiszámíthatatlan részeg pályát vesz fel, és hirtelen összeomlik. Amikor a futó áráramlat irányt változtat, nagy valószínűséggel lehetetlenné válik az élelmiszer termesztés, mert az évszakok gyorsan kimúlnak. És amikor nem lehet élelmet termeszteni, csak mesterséges körülmények között, akkor a civilizáció összeomlása bizonyossá válik.

Nézzük meg, hogy Ukrajna napraforgó- és búzatermelése milyen problémákat okoz világszerte. Azért hozom fel ezt, mert az úgynevezett „vezetőink” abból a feltételezésből indulnak ki, hogy minden továbbra is működik, csak lassabban, de kiszámítható módon.

De azt hiszem, kezdjük látni az első kilengést, és a rá következők rosszabbak lesznek, mint az előzők. Az Északi- és Déli-sarkon a hatalmas „abnormális” hőmérséklet valójában normális ingadozás. Feltételezem, hogy ezt a kérdést tanulmányozták és írtak róla, de valahogy úgy tűnik, hogy nem került be a „mainstreambe”, vagy legalábbis én nem találkoztam vele. Csak gondoltam felhozom, és köszönöm a nagyszerű beszámolót.

Arra a következtetésre jutottam, hogy a dolgok csak akkor fognak megváltozni, ha a bolygó megmentése profittal járna. Talán, ezen kell dolgoznunk, ahelyett, hogy riadót fújunk, és azt feltételeznénk, hogy a „vezetők” meglátják a fényt és megváltoztatják az irányt.

Üdvözlettel: Daryan Rezazad

 

Szia Daryan,

Köszönöm, hogy írtál, és őszintén szólva érdekesebbnek és mélyrehatóbbnak találtam az e-mail üzenetedet, mint bármelyiket, amit évek óta kapok. Szóval gratulálok. Lenyűgöző ahogy ismered a helyzetet. És igen, igazad van, semmi sem jelent meg  nyilvánosan, ami megközelítené a felvetésed az éghajlatváltozás rémálom számba menő valóságáról, és arról, hogy milyen hamar fejlődhet ki az univerzális káosz, ami részben bejelentés nélkül fog bekövetkezni, és olyan pusztító módon, ami felforgatja a normális életvitel hagyományos aspektusát.

Igen, az látszik, hogy egy-két évtizeden belül megrettenünk a hirtelen termésveszteségtől, többek között más borzalmak mellett, ami egyébként az oka a tömeges kivándorlásnak a közép-amerikai országokból, amelyek az extrém szárazság miatt élhetetlenek, és az USA-ba indulnak, valahogy még mindig hisznek a régi „lehetőségek földje” aforizmában.

Levelem azzal zárom, hogy holnap megjelenik egy cikkem, amely pontosan azt részletezi, ami miatt aggódsz. A cím: „Az igazság az IPCC jelentésekkel kapcsolatban”. Azt hiszem, ez azt bizonyítja, hogy a nagy elmék egyformán gondolkodnak, legalábbis szeretném azt hinni, hogy ez igaz. Minden jót és még egyszer köszönöm, hogy írtál.

Robert

 

Jelenleg az a feltételezés, hogy a tudományos bizonyítékok, az érvelés és a józan ész győzedelmeskedni fognak, és a tagadók, szkeptikusok és klímakatasztrófa-bűnözők előkerülnek, és a probléma megoldódik. Ez egy vágyálom, és nagyon kicsi az esélye a sikerre, mert az emberi kapzsiság, butaság, politikai törzsiség és a rendszer egészére beépített környezetpusztítás taszít át minket a sziklán.

A fosszilis tüzelőanyag-ipar MINDEN NAP hárommilliárd dollár profitot termelt az elmúlt ötven évben! Ahelyett, hogy arról beszélünk, hogy ez milyen katasztrófa a bolygó számára, arra kell összpontosítanunk, hogyan lehet gyorsan létrehozni egy olyan rendszert, ahol az éghajlati katasztrófa visszafordítása még jövedelmezőbb lehet, különösen az olyan vállalatok számára, mint a fosszilis tüzelőanyag-ipar.

Ahelyett, hogy megpróbálnánk kigyógyítani az embereket a kapzsiságból, a kapzsiságot kell felhasználnunk a bolygó megmentésére. Ahelyett, hogy törvényeket és rendeleteket írnánk azzal a feltételezéssel, hogy a felvilágosult egyének és vállalatok betartják, és végül megmentjük a bolygót, inkább a mélyponthoz kell vezetnünk őket, és közvetve meg kell mentenünk a bolygót. Arra kell késztetnünk a kapzsiság által vezérelt embereket, mint például Trump, hogy zöldre váltsanak. El tudsz képzelni egy gyorsabb és hatékonyabb módszert a melegedés megállítására?

Az Amazonas esőerdőjének megőrzése jövedelmezőbbé tehető, mint annak elpusztítása. A növekedés megszüntetése jövedelmezőbbé tehető, mint a növekedés – talán egy kicsit nehéz megvalósítani, de nem lehetetlen. Nagyon jövedelmező lenne, ha nem permeteznénk rákos toxinokat az élelmiszereinkre. A méhet a bolygó legértékesebb teremtményének nyilvánították, nos, írjuk meg a szükséges törvényeket és előírásokat, hogy ez valósággá váljon.

Jelenleg a klímakatasztrófa előidézése rendkívül jövedelmező. A méhek elpusztítása nagyon jövedelmező. Hasznos megmérgezni magunkat szabályozatlan vegyszerek özönével. Lényegében a saját kipusztulásunk rendkívül jövedelmező. Egyetlen szóval lehet ezt leírni: hülyeség. Mi pedig törvénybe iktattuk ezt a hülyeséget, és létrehoztuk az önpusztító rendszert.

A kérdés, amit fel kell tenni: Tényleg ennyire hülyék vagyunk? A ki nem mondott, és le nem írt válasz, IGEN.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3921) BSzKRT

Tibor bá’ vissza a múltba online

Tömegközlekedés

89. Útban a 90. felé

Budapest tömegközlekedésének is meg van a története, ami visszanyúlik (nem fogod elhinni – 1832-ig). Az első sínekhez kötött, de lovak által vontatott tömegközlekedés 1866-ban indult be a Kálvin tér és Újpest között. Valószínűleg meglepetésként fog hatni, de az első villamos árammal hajtott járművet 1887-ban üzemelték be a Király utca és a Nyugati-pályaudvar között.

A fejlődés villámgyors volt. 1896-ra elkészült a földalatti vasút az Andrássy út alatt és megépültek a helyi érdekű vasutak (HÉV) is. Végül a századfordulóra megjelentek az első autóbuszok. Ezek a vállalkozások mind magánkezdeményezésre jöttek létre más és más elnevezés alatt, amivel nem érdemes foglalkozni. Végül azonban 1922. December 27-én megszületett a Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság (BSzKRT), amit mindenki Beszkártnak nevezett, és amely vállalkozás néhány év alatt egységesen magába tömörítette a főváros valamennyi tömegközlekedési vállalkozását.

Amikor én eszmélni kezdtem az 1930-as évek végén a Beszkárt egy olajozottan működő, nem túl olcsó, de roppant kényelmes, tömegközlekedést biztosító részvénytársaság volt, és ez utóbbin van a hangsúly. A villamossínek és az autóbusz járatok, kiegészítve a Fogaskerekűvel, Budapest minden részét összekötötték, beleértve a peremvárosokat is, amelyek 1950. január 1-én egyesültek a 14 kerületre osztott Budapesttel.

A Beszkárt kocsikon mindig volt ülőhely, a három kocsiból álló körúti szerelvényen az egy villamosvezetőn kívül három kalauz is tartózkodott. Beszkárt szerelvényt meg lehetett rendelni egy adott időre, és adott helyre. Egy iskola például felsorakozhatott a keleti pályaudvar előtti megállóban, majd 8:10-kor megjelent egy teljesen üres, három kocsiból álló szerelvény, amire az egész iskola felszállt. A szerelvény pedig kivitte az egész iskolát a Hűvösvölgybe, majd délután vissza. Hogy úgy különben közvetlen járat a Keleti és Hűvösvölgy között nem volt, az nem jelentett problémát, mert a villamosvezető a megfelelő helyeken a váltókat átállította a célnak megfelelően.

Rend és rendezettség volt mindenütt.Most gondoljatok bele! A kezdett kezdetén Pesten és Budán szekerek közlekedtek, infrastruktúra egy sem. Le kellett fektetni, csak az isten tudja hány száz kilométernyi sínpárt. Ki kellett építeni a felső vezetéket, amiket szakaszokra bontva el kellett látni tápvezetékkel az egyenirányító házaktól. Meg kellett vásárolni a kocsiparkot. Ki kellett építeni a remízeket és a járműjavító egységeket. Minden egyes kocsiban volt kalauz. Mindezek ellenére a részvénytársaság év végén osztalékot tudott fizetni a részvényeseinek. Magyarul a vállalkozás nyereséges volt.

A fordulat évében, 1949. szeptember 30-án Rákosi a Beszkártot államosította, ami természetesen egyben átkereszteléssel is járt, de lényegében semmi sem változott, legfeljebb nem voltak részvényesek. A bevezetett és jól működő rendszerek lerohasztásához idő kell. Végül is a legfontosabb, az emberi tényező marad, az államosítást követően legfeljebb az igazgatókat rúgták ki. Illetve itt is érvényesült a kommunista rögeszme, mindig, mindent átszervezni.

A Beszkárt utódját szétdarabolták. Húsz év kellett ahhoz, hogy rájöjjenek ez a feldarabolás nem volt szerencsés. Csak ugye, ha egy vállalatból ötöt csinálnak, akkor keletkezik négy üres szék, ahová be lehet ültetni egy-egy új vezérigazgató elvtársat, akik alatt igazgatók és főosztályvezetők egész hadserege lapul. Nem csoda, a hajdan volt nyereséges Beszkárt utódai veszteségesek lettek, és ezen már a részvállalatok 1968. Január 1-én történő összevonása se segített sokat.

Létrejött tehát a Budapest Közlekedési Vállalat, a BKV. Intézkedésekben és ötletekben nem volt hiány. Először megszüntették az egy szerelvényen lévő három kalauzt. Aztán bevezették a KN, azaz kalauz nélküli szerelvényeket. Az utasszámlálást, járat ritkítást, majd a folyamatos viteldíjemelést. A BKV mindezek ellenére egyre veszteségesebb lett. A vezetői pedig egyre pofátlanabbak. A legfelsőbb vezetés egyre gyakrabban váltotta egymást és ugye minden távozott vezető hatalmas végkielégítést kapott. Aki nem távozott az pedig prémiumokat.

Nem mai történet, de talán emlékeztek rá. Aba Botond – gondolom – azért kapott 30 milliós prémiumot, mert a BKV évi vesztessége csak 40 milliárd volt, holott lehetett volna akár 50 milliárd is. Ez szép az állami vállalatoknál, a tulajdonos a mindenkori kormány. A lopás megállás nélkül folyik, és most? HOPPÁ! Sorra buknak le azok és azért, akik, és amiért 4-8-12-16 vagy akár 20 éve is lebukhattak volna.

Nem kell tehát csodálkozni, hogy a lebukottak csodálkoznak. Mi nem buktattunk le titeket, ti miért buktattok le minket? Ez lenne a vagány becsület? Érdekes kérdés! Szabad a gazda? Ugyanis nekem van egy hatodik érzékem, ami most hangosan kiabálni kezdett, veri az asztalt itt bent a fejemben (legalább lesz ok, hogy bezárjanak a Lipótmezőre – ja, oda már nem, mert néhány milliárdért eladják, na, majd találnak egy másik helyet, olyan Recsk-félét).

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3920) Kentaur

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Kentaur: mit tudunk az új COVID variánsról, és miért nincs ok aggodalomra

89. Útban a 90. felé

A közelmúltban számos országban, köztük az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Indiában, Ausztráliában és Németországban észleltek egy új COVID variánst, ami a BA.2.75 nevet kapta, és ami az omikron egy alvariánsa. Talán hallottad már „Kentraur” néven, ami egy Twitterező adta a BA.2.75-nek.

Az Egészségügyi Világszervezet a BA.2.75-öt inkább érdeklődésre számot tartó variánsnak minősítette, nem pedig aggodalomra okot adónak. Ez azt jelenti, hogy figyelemmel kísérik, de még nincs bizonyíték arra, hogy problémákat okozna.

A BA.2.75 fertőzések száma még mindig viszonylag alacsony. Az Egyesült Királyságban a legtöbb fertőzést továbbra is a BA.4 és BA.5 omikron alvariánsok okozzák. Különösen a BA.5 hasonlóan domináns más országokban, ahol a BA.2.75-öt észlelték. A BA.2.75 azonban egyre gyakoribb Indiában (ahol először májusban észlelték), ami arra utal, hogy előnyei vannak a jelenlegi keringő változatokhoz képest.

Egyesek megjegyezték, hogy a BA.2.75 India olyan régióiban terjed, ahol nem a BA.5-tel kell versenyeznie, hanem azzal a változattal, amelyből kifejlődött, vagyis a BA.2-vel. Ennek ellenére néhány indiai adat azt jelzi, hogy a BA.2.75 már elérte a csúcsot. És ami fontos, hogy ott nem nőtt nagymértékben a kórházi kezelések és a halálozások száma.

Miért találkozunk még mindig új változatokat? Mivel a világ lakosságának nagy része már be van oltva, megfertőződött, vagy mindkettőt, előnyt élveznek azok a változatok, amelyek immunitásuk ellenére is megfertőzhetik az embereket. Tehát a SARS-CoV-2 (a COVID-ot okozó vírus) folyamatosan változik, hogy megszerezze ezt az előnyt.

Azok az új változatok, amelyeknek mutációi elkerülik az immunitásunkat, szaporodnak és terjednek, ami fertőzési hullámokhoz vezet. Ezt legutóbb a BA.4 és a BA.5 esetében láttuk.

Az immunrendszer a vírusokat és más kórokozókat molekuláris szerkezete alapján ismeri fel. A mutációk kis mértékben megváltoztatják az egyes SARS-CoV-2 variánsok molekuláris szerkezetét, ami megnehezíti immunrendszerünk számára a vírus felismerését. Ezt gyakran „immunelkerülésnek” nevezik.

A BA.2.75 variánssal kapcsolatban aggodalomra ad okot, hogy számos mutáció átesett, amiből az következik, hogy ez a variáns képes elkerülni az immunitást. De pillanatnyilag nincs bizonyíték arra, hogy a BA.2.75 jelentős mértékben ki tudja kerülni az immunrendszert.

A BA.2.75 nagy része szerkezetileg megegyezik az omikronnal és az eredeti wuhani változattal. Bár a BA.2.75 felvett néhány mutációt, alapvetően nem egy másik vírus. Az immunrendszer továbbra is fellép a BA.2.75 ellen, ahogy az omikronnál láttunk. Ez az immunitás azonban nem biztos, hogy elegendő az újrafertőződés megállításához, de csökkentenie kell a BA.2.75 fertőzés súlyosságát.

Bár vannak aggályok, hogy a BA.2.75 gyorsabban terjedhet, mint a többi variáns, de erre még nincs egyértelmű bizonyíték. Úgy tűnik a terjedése növekedést mutatott, majd leállt, vagy akár visszaesett is a néhány héttel ezelőttihez képest. Ha ez a helyzet, akkor fennáll annak a lehetősége, hogy néhány hét múlva el is fogy. De ha a BA.2.75 rendelkezik bizonyos immunelkerülési tulajdonságokkal, az újabb hullámot okozhat az Egyesült Királyságban és máshol.

A variáns valószínűleg el fog múlik, mint az alfa, delta és omikron BA.1. A vakcinák javítása lehet a legjobb megoldásunk. A védőoltásnak köszönhetően, ha szembesülnénk egy BA.2.75 hullámmal, nem számítanánk a korábban tapasztalt halálozási és kórházi kezelési arányra. De tudjuk, hogy az esetek nagy száma továbbra is jelentős fennakadásokat okoznának. És ami fontos, az új variánsok folyamatos hulláma továbbra is halálos fenyegetést jelent a sebezhető emberek számára.

Szóval hogyan győzzük le ezt? Az egyik megoldás az univerzális COVID vakcinák lehetnek, amelyek bármilyen COVID variáns ellen hatnak. Az univerzális vakcina célja immunitás kiváltása a molekuláris szerkezetek nagyon széles skálája ellen.

A pánkoronavírus elleni vakcina hasonló koncepció, de valószínűleg immunitást próbálna kiváltani az összes koronavírusra jellemző molekulaszerkezet ellen. Amellett, hogy immunitást biztosít az új SARS-CoV-2 variánsok ellen, a pánkoronavírus elleni vakcina immunitást is biztosíthat a következő koronavírus-járvány ellen.

Úgy tűnik, hogy ezen vakcinák némelyike ​​a következő néhány évben klinikai vizsgálatokra kerül. Egy másik megoldás lehet olyan vakcinák előállítása, amelyek jobb immunitást váltanak ki a légzőrendszerben. Ezek nagyrészt az orron keresztül beadott vakcinákból állnak, amelyek arra késztetik az immunrendszert, hogy több antitestet termeljen az orr és a torok nyálkahártyájában. Az ilyen típusú immunitás segíthet megállítani a SARS-CoV-2 fertőzést és szaporodását a sejtjeinkbe való belépéskor, ami lelassíthatja az új változatok megjelenésének sebességét. Ezen intranazális vakcinák közül legalább 12 klinikai vizsgálatok alatt áll.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3919) HIMARS

Tibor bá’ szerkesztett fordítása oline

Az M142 HIMARS (High Mobility Artillery Rocket Systems = nagy mobilitású tüzérségi rakétarendszer), amit az Egyesült Államok szállít Ukrajnába, leállítja az oroszok előretörését.

szerző: John Psaropoulos

Forrás:  aljazeera

Mitől olyan hatékony a HIMARS?

89. Útban a 90. felé

Állítólag Ukrajna megsemmisített orosz lőszerraktárakat, parancsnoki állomásokat és a légvédelmi egységeket mindössze nyolc HIMARS rakétakilövővel, amelyek mindegyike hat kilövőcsővel van felszerelve a szokásos GMLRS (Guided Multiple Launch Rocket Systems = Vezérelt többcsöves rakétarendszer) rakétákkal, 80-120 km-es hatótávolsággal.

Ezek, június 25-én álltak Ukrajnai rendszerbe. Az ukrán védelmi minisztérium közölte, hogy Kijev legalább 30 logisztikai csomópontot semmisített meg mélyen az ellenséges vonalak mögött. Egy héttel később az amerikai Pentagon forrásai 100 nagy értékű célpontról beszéltek. A támadások megdöntötték Oroszország stratégiáját.

Moszkva fő területi nyeresége Luhanszk és Donyeck keleti régióiban az orosz tűzerő elsöprő túlsúlyának volt köszönhető. Az ukrán csapatok, akik túlélték a taktikai visszavonulást ezeken a frontokon, arról beszéltek, hogy képtelenek mást tenni, mint fedezékbe vonulni.

Az orosz logisztikai csomópontok megtámadása lehetővé tette Ukrajnának, hogy aláássa az orosz túlerőt. A Kreml tisztségviselői a maguk részéről tagadták Kijev állításait, kihangsúlyozva, hogy az orosz erők csapást mértek az ukrajnai HIMARS lőszerraktárra.

Mick Ryan ausztrál nyugalmazott vezérőrnagy úgy vélte, hogy a HIMARS „megváltoztatta az Ukrajnáért folytatott harc csatatéri számításait”, lehetővé téve az ukránok számára, hogy folytassák az orosz képességek és morál „korróziós stratégiáját”, amely győzelmet hozott a korábbi harcokban.

Mark Hertling nyugalmazott amerikai hadseregtábornok „játszmaváltónak” nevezte a HIMARS-t, ami segíti Ukrajnát előnyhöz jutni. A HIMARS hatalmas előnye a rendszer pontossága. „A HIMARS a GMLR-ekkel együtt figyelemre méltó becsapódási pontosságot ér el” – mondta Konstantinos Grivas, aki fejlett fegyverrendszereket tanít a Görög Hadsereg Akadémiáján. „Az oroszoknak nincs megfelelője, mert ezeket a rendszereket az amerikaiak egyfajta mesterlövész tüzérségként fejlesztették ki, olyan nehéz környezetben való használatra, mint Fallúdzsa [Irakban], ahol pontosan el kellett találni a célt, mert civilek vették körül.

A rakéták pontosságának titka egy inerciális navigációs rendszer – giroszkópok és gyorsulásmérők együttese, amely közli a rakétával a célponthoz viszonyított pontos helyét, így három-öt méteres találati pontosságot tesz lehetővé. maximális hatótávolság mellett. Ugyanilyen fontos a szakértők szerint az a titkosszolgálati hálózat, amely koordinátákat ad a lövésznek.

A rendszer rendkívül költséghatékony. Egy GMLRS rakéta körülbelül 100.000 dollárba kerülnek. Az általuk Ukrajnában megsemmisített S-300-as légelhárító ütegek és lőszerraktárak több millió dollárba kerültek, és felbecsülhetetlen lélektani hatást jelent, hogy az orosz katonák tudják, messze a tűzvonal mögött megtámadhatják őket.

Oroszország úgy reagált a HIMARS-re, hogy egyes logisztikai pontjait közelebb vitte a városi központokhoz. Az ukrán katonai hírszerzés például arról számolt be, hogy az orosz megszálló erők teherautónyi tüzérségi lőszert szállítottak tárolásra Herson városi színházában július 11-én éjjel. Grivas úgy véli, hogy a városok pajzsként való használata „nem lesz hatással a HIMARS-ra, mert ilyen városi hadviselésre tervezték”.

Ryan nemrég ezt írta: „Mivel ez egy mobil rendszer, a HIMARS képes megállítani, lőni, majd gyorsan helyet változtatni. Ez biztosítja, hogy ez egy rendkívül nehezen megsemmisíthető fegyverrendszer egy olyan korszakban, ahol az észlelés és a megsemmisítés közötti idő mindössze néhány perc lehet.”

Valerij Zaluzsnij ukrán főparancsnok szerint a védelmi vonalak és pozíciók megtartásához hozzájáruló fontos tényező volt „az M142 HIMARS időben történő megérkezése, amelyek célzott csapásokat mérnek az ellenséges irányítópontokra, lőszer- és üzemanyag tároló raktárakra”. Egy magas rangú amerikai katonai tisztviselők úgy gondolják, hogy a HIMARS nagyon jelentős hatással van az oroszok  támadó hadműveleteinek a végrehajtására.

Mark Milley, az Egyesült Államok vezérkari főnökeinek elnöke a közelmúltban szintén méltatta az ukrán emberi tényezőt. “Az a tény, hogy az ukránok gyorsan be tudták telepíteni ezeket a rendszereket, kiválóan beszél képességeikről, találékonyságukról, tüzérségi képességeikről, lövész képességeikről, elszántságukról és harci akaratukról”

Hozzáfűznivalóm:

Az ilyen nagy pontosságú rakétarendszerek működésének feltétele a célpont koordinátáinak az ismerete. Az orosz vonalak mögötti terület teli van ukránokkal, akik értesíthetik az ukrán erőket, hogy (például) Herson város színház épületében van fegyverraktár. Ezzel szemben Nyugat Ukrajnában lényegesen kevesebb orosz van, aki hasonló módon értesíthetné az orosz haderőket.

A fejlemény rettenetesen káros az egész emberiségre nézve. Ha ilyen hatalmas nyugati segítséggel megakadályozzák az orosz győzelmet, sőt orosz vereséget okozhatnak, az arra késztetheti Putyint, hogy termonukleáris fegyverekhez nyúljon. Putyin nem veszíthet. Ezt Washingtonban meg kellene érteni.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3918) Tartalékvaluta

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

 

Tartalékvaluta: Oroszország és Kína hivatalosan bejelentették az „új globális tartalék valutát”

Forrás: Information Clearing House

89. Útban a 90. felé

Ahogy az Egyesült Államokban és Nyugaton gyakran megtörténik, a következményekkel járó hírekkel, senki sem vette észre, és úgy tűnik, senkit sem érdekel. Kína és Oroszország az amerikai dollár ellen fordul. És ahogy ez az Egyesült Államokban és Nyugaton gyakran megtörténik a következményekkel járó hírekkel, úgy tűnik, senki sem veszi észre, sőt nem is törődik vele.

Az év eleje óta írok arról, hogy Oroszország és Kína megkérdőjelezi az amerikai dollár globális tartalék valuta státuszát. Most is ez történik. Az odafigyelők számára nem lehet meglepő, hogy Oroszország és Kína erősíti gazdasági kapcsolatait, az ukrajnai háború alatt az Oroszországgal szembeni folyamatos nyugati szankciók közepette.

Néhány embert azonban meglephet, hogy Oroszország és a BRICS-országok, köztük Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika hivatalosan is saját „új globális tartalékvalutájukon” dolgoznak – jelentette június végén az RT.

Úgy tűnt, senki sem vette észre. „Az országaink valutakosarán alapuló nemzetközi tartalékvaluta létrehozásának kérdése kidolgozás alatt áll” – mondta Vlagyimir Putyin a múlt havi BRICS üzleti fórumon. És mivel Oroszországot levágták a SWIFT-rendszertől, Kínával és a BRICS-országokkal „megbízható alternatív mechanizmusokat dolgoz ki a nemzetközi fizetésekhez, hogy megszüntesse a nyugati pénzügyi rendszertől való függést”.

Mindeközben a CNN szerint Oroszország más lépéseket is tesz a BRICS-országok közötti szövetség megerősítése érdekében. Vlagyimir Putyin elnök szerdán kijelentette, hogy Oroszország „megbízható nemzetközi partnerekhez” irányítja át a kereskedelmét, mint például Brazília, India, Kína és Dél-Afrika. Oroszország és a BRICS-országok közötti kereskedelem 38%-kal nőtt, és elérte a 45 milliárd dollárt az év első három hónapjában”.

Eközben az orosz kőolaj Kínába irányuló értékesítése rekordszámot ért el az idei év tavaszán, ezzel megelőzve Szaúd-Arábiát, mint Kína legfontosabb olajszállítóját. “A BRICS-partnerekkel közösen megbízható alternatív mechanizmusokat fejlesztünk ki a nemzetközi rendezésekre” – mondta Putyin.

Putyin a múlt hónapban így folytatta: “Az orosz üzleti körök és a BRICS-országok üzleti közössége között felerősödtek a kapcsolatok. Tárgyalások folynak például indiai üzletláncok oroszországi megnyitásáról [és] a kínai autók, berendezések és hardver importálásáról.”

Júniusban Putyin azzal is vádolta a Nyugatot, hogy figyelmen kívül hagyja “a piacgazdaság alapelveit”, például a szabad kereskedelmet. „Globális szinten aláássa az üzleti érdekeket, negatívan befolyásolva az emberek jólétét, gyakorlatilag minden országban” – mondta.

A Bloomberg júniusi írása szerint Hszi elnök, Putyin szavait visszhangozta: „A világgazdaság politizálása, instrumentalizálása és felfegyverzése a globális pénzügyi rendszer domináns helyzetének felhasználásával, szankciók szándékos kiszabásával másoknak, valamint saját magunknak ártunk, és az embereket világszerte szenvedni hagyjuk.

A fejlemények nyilvánvalóan tovább erősítik régóta fennálló hitemet, hogy egy aranyfedezetű globális tartalékvaluta úton van – erről már hónapok óta írok. Az is megdöbbent, hogy úgy tűnik, senkit sem érdekel, hogy az elmúlt fél évszázad vitathatatlanul legnagyobb elmozdulása a globális makrogazdasági játéktéren megtörténhet.

Összegezve, összehangolt globális kihívás áll az amerikai dollárral szemben, és ez lenne az elmúlt évtizedek legnagyobb híre. Kína és Oroszország évek óta dolgozik ezen a helyzeten, és készül rá. Úgy értem, szent pokol, nézd meg Oroszország kincstári állományát egészen 2018-ig. Ahogy már korábban is megjegyeztem, Oroszország növelte aranykészletét ugyanebben az időszakban. Nikkei ezt írta annak idején: A dedollárizáció 2014 óta prioritást élvez Oroszország és Kína számára, amikor megkezdték a gazdasági együttműködés kiterjesztését, miután Moszkva elidegenedett a Nyugattól a Krím annektálása miatt.

A dollár leváltása a kereskedelmi elszámolásokban szükségessé vált az Egyesült Államok Oroszország elleni szankcióinak megkerüléséhez. Ergo, számomra úgy tűnik, hogy a BRICS-országok pontosan megértik, milyen bizonytalan pénzügyi helyzetben van az Egyesült Államok. A dollár közelmúltbeli erősödése ellenére ezek a nemzetek egy több évtizedes terv közepén állnak, hogy dedollározzanak.

Már az ukrajnai konfliktus kezdete előtt Kína és Oroszország is aranyat halmozott fel, és az amerikai dolláron kívüli denominációs tranzakciókon dolgozott. Ez egy másik „titok”, ami odakint volt a szabadban. Emlékszel, milyen „őrült” volt ez a címsor 6 hónappal ezelőtt, amikor először említettem, Fiat valuta Zero Hour: Oroszország és Kína együttesen megkérdőjelezheti a dollár tartalék státuszát.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3917) Long COVID

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Long COVID: kezelési lehetőségek hiányában nem csoda, hogy az emberek olyan bevált terápiákat keresnek, mint a „vérmosás”

89. Útban a 90. felé

A British Medical Journal által nemrég közzétett vizsgálat feltárta, hogy a COVID betegek külföldre utaznak, hogy drága „vérmosó” kezelést kérjenek. Ez a kísérleti kezelés – melynek orvosi neve aferézis – magában foglalja a vér kivételét a szervezetből és annak „szűrését”.

Lényegében, amikor a vért centrifugálják, az rétegekre válik szét. Ezt követve ki lehet szűrni bizonyos komponenseket, és azokat ki lehet cserélheti kívánatosabb folyadékokra. A vért ezután egy másik vénán keresztül visszavezetik a szervezetbe. Az aferézis hatásos lehet bizonyos állapotok esetén, mint például a sarlósejtes betegség, amikor a rendellenes vörösvértestek eltávolíthatók, vagy a leukémia esetén, amikor a beteg fehérvérsejteket távolíthat el, és még egészséges donortól gyűjtött fehérvérsejteket is kap helyette.

A hosszú távú COVID kezelésére az aferézist javasolják, hogy kiszűrje a vérben a gyulladásban és a véralvadásban szerepet játszó tényezőket. Ebben az összefüggésben az eljárás még nem bizonyult hatékonynak a vizsgálatok során, és a kockázatoktól se mentes. Ennek ellenére nagy figyelmet kap, különösen a közösségi médiában.

De ki hibáztathatja a sokáig szenvedő COVID betegeket azért, hogy kísérleti és nem bizonyított kezeléseket kérnek? Nem sikerült teljesen meghatároznunk a hosszú COVID-ot okozó betegségek spektrumát. Kiábrándítóbb, hogy nem sikerült elkezdeni a Long COVID kezelések kísérleteit.

Világszerte van egy üres tér, ahol hatalmas, összehangolt erőfeszítésekre van szükség. Közegészségügyi katasztrófa van kialakulóban, ahogy egyre jobban megértjük azokat a közép- és hosszú távú egészségügyi problémákat, amelyekkel sok embernek szembe kell néznie a COVID-19 fertőzés után. Ez olyan, mintha egy autóbalesetet lassított felvételben néznénk. Középtávon a vérrögök számának szerény, de valós növekedését tapasztaljuk (ezek nem mikrórögök, hanem a hagyományos képalkotáson látható normál vérrögök). Ezt még azoknál a betegeknél is észrevesszük, akik nem kerültek COVID-19 miatt kórházba. Eközben az olyan állapotok új diagnózisa, mint a cukorbetegség, gyakrabban fordul elő azoknál a betegeknél, akik felépültek a vírusból.

A világjárvány első évében minden negyedik kórházat túlélő beteg közül több mint egy meghalt, vagy a hazabocsátást követő néhány hónapon belül újra kórházba kerül.   Bár az oltások valószínűleg segítettek, még mindig nem tudjuk, hogy ez változott-e az újabb hullámokban. Mindezt, még azelőtt, hogy megoldottuk volna a Long COVID kezelésének kihívását. Nincs pontos információnk arról, hogy hány embert érint, részben a szabványosított definíciók és diagnosztikai kritériumok hiánya miatt.

A hatást jelenleg nem lehet alábecsülni. Most a betegek egyre kétségbeesettebb lépéseket tesznek abban a reményben, hogy krónikus tüneteik javuljanak. Az aferézis nem az első állítólagos csodaszer, és nem is az utolsó.

Lényegében a OVID-19-ből “kigyógyultak” negyede heteken-hónapokon át tovább kínlódik a betegség súlyos következményeivel, amire megoldást mind a mai napig nem találtak. “Ohh, hát ez gyengébb mint az influenza”.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3916) Hő-halál

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Bulletin of the Atomic Scientists

Hogyan ne haljunk meg a hőségtől, egy túl forró bolygón

írta: Jessica McKenzie

89. Útban a 90. felé

Glen Kenny az Ottawai Egyetem fiziológia professzora, aki az emberi hő-stressz reakciót tanulmányozza. általában felismeri, ha valakit legyőz a hőség, mert már ezerszer látta. A munkát végzők a szokásosnál kevésbé reagálhatnak a hőségre. Előfordulhat, hogy emberek nehezen tudnak a feladatra összpontosítani, vagy elfelejtik betartani a biztonsági szabályokat. Lehetnek szűkszavúak vagy agresszívek, ha valaki megzavarja őket. “A testük stressz alatt van” – mondja Kenny.

„Hő-stressz alatt állók számára minden hang, bármilyen zavaró tényező, ami elveszi a figyelmüket önmagukról, irritációt jelent. Tehát hő-stressz alatt azt fogod tapasztalni, hogy elveszíted a környezeteddel a tudatos kapcsolatot, képtelen leszel hatékonyan kommunikálni. Mindezek kritikus jelek.

“Az a félelmetes, hogy mire az egyén a hőtől rosszul érzi magát, már a veszélyzónában van. A megerőltető testmozgással ellentétben a hő-stressz fokozatos. A következmény gyakran úgy következik be, hogy az egyén nem veszi észre, hirtelen jön, „Olyan, mint egy villanykapcsoló” – mondja Kenny. “Hirtelen összeomlik a világuk. Hirtelen kezdik rosszul érezni magukat. És ilyenkor, ha egyedül vannak nem tudják kezelni a helyzetet.”

Kenny laboratóriuma az egyetlen a világon, amely rendelkezik levegő-kaloriméterrel, egy 6 millió dolláros, olyan korszerű eszközzel, amellyel pontosan mérhető az emberi test által leadott hő. „Megméri, hogy mennyi a párolgási hő-veszteség és a környezettel való száraz hőcsere” – magyarázza Kenny. „Ha megméri, mennyi hőt termel és mennyit ad le, nagyon pontosan megadja mennyire melegszik fel az emberi test.”

Kenny szerint a laborban azt vizsgálják, hogy a különböző jellemzők – életkor, betegség, nem, edzettség, hidratáltság, akklimatizáció – hogyan befolyásolják az egyének hő-elvezetési képességét, és hogyan reagál a test a hő-stresszre. A cél a pontosabb expozíciós határértékek meghatározása munkavállalók, vagy bárki más számára.

Vér és verejték. Az emberi testben három-négy millió verejtékmirigy és több kilométernyi bőr-ér található. Amikor a test elkezd felmelegedni, a szervezet a bőr véráramlásának fokozásával hőt ad le, hogy fokozza a száraz hőcserét a levegővel. De amikor a levegő melegebb, mint a test, a test már nem tud hőt leadni a száraz hőcserén keresztül, ezért izzadnia kell, hogy az elpárolgás vonjon el hőt.

„Ha a test izzad, veszít a vér volumenéből” – mondja Kenny. “Ez azt jelenti, hogy a szívnek keményebben kell dolgoznia, hacsak nem folyamatosan hidratál.” „Ez nagyon megterheli a szívet” – mondja Kenny. „A szívnek kell fenntartania a bőr vérellátását. Így szabadulhat meg a test a hőtől. Tehát a szívnek elég keményen kell pumpálnia, hogy megpróbálja ezt fenntartani. A problémát az okozza, hogy a szív nem végez jó munkát.” Ez különösen igaz az idősebb személyeknél.

„A ember egész élete során fokozatos hanyatlás történik, a test lassan bomlik” – mondja Kenny. Minden 10 évben egy felnőtt ember hő-elvezető képességének körülbelül négy százalékát veszíti el. Kenny szerint a nők öt százalékkal kisebb hő-csökkentési képességgel rendelkeznek, pusztán a bőr érrendszerének és a verejtékmirigyeik működésének köszönhetően. Más egészségügyi állapotok is nagy hatással vannak. A kettes típusú cukorbetegség például körülbelül 20 százalékkal csökkenti a hő-leadó képességét, egy ugyan olyen korú nem cukorbeteghez képest.A felnőtt emberek hőelvezetési képessége az évek múltával csökken.

Szóval: meleg van, a test izzad, a vér sűrűsödik, és a szív keményebben dolgozik, és ha nem tud lépést tartani, a vérnyomás csökken. Ekkor áll fenn annak a veszélye, hogy az ember megszédül és elbizonytalanodik. Lehet, hogy elesik. Kevésbé képes arra, hogy vigyázzon magára, hogy hűvösebb helyre menjen, ventilátor elé álljon, elegendő vizet igyon. Ez veszélyes állapot, különösen az egyedül élők számára.

Tavaly a Csendes-óceán északnyugati részén zajló, csaknem egyhetes hő-kupola esemény során British Columbiában 800 ember halt meg – közülük 619-en hőség következtében. Ezen hőség okozta halálesetek 98 százaléka zárt térben következett be. Az áldozatok kétharmada 70 éves vagy annál idősebb volt. Több mint fele egyedül élt.

A hőhullámok veszélye: Az idősebb (és nagyon fiatal) egyének csökkent hő-leadó képességgel rendelkeznek. Kenny azonban azt mondja, hogy bármelyik egyén kevésbé lesz felkészült a hőség kezelésére például a hőhullám ötödik napján, mint az első napon. Vegyünk valakit, aki kint dolgozik kánikula idején – esetleg egy mezőgazdasági munkást. Kenny azt mondja, hogy gyakran feltételezik, hogy a nap végén a dolgozó hazamegy, lehűl, majd másnap teljesen kipihenten, fitten tér vissza, és pontosan ugyanolyan körülményekre készen áll, mint előző nap. De otthonában nem mindenkinek van légkondicionálója, és a szabad idő se feltétlenül inaktív – a munkavállalónak lehetnek gyerekeik, házimunkájuk vagy egyéb kötelezettségeik. Még a munkán kívüli aktivitás figyelembe vétele nélkül is egy este nem elég idő ahhoz, hogy a szervezet kiheverje az erős hő-hatást.

Valójában romlás következik be az egymást követő napokon. Ennek pedig egyszerűen az az oka, hogy az egymást követő napokon megfelelő felépülésre van szükség a szervezet regenerálódásához. Ugyanez igaz a hő-stresszre is. „Egy munkás az első napon jobban teljesít, mint a hét vége felé, mert akkor már nem működnek ugyanúgy, mint a hét elején, mert a testeik tárolnak hőt. Hamis biztonságérzetet kapnak, de komoly hő-stresszben térnek haza.

Az emberi testnek annál több időre van szüksége, hogy lehűljön és helyreálljon, mint gondolnánk. A hűtőközpontok például népszerű megoldást jelentenek azoknak az embereknek a megsegítésére, akiknek nincs otthoni klímaberendezésük. Hűtőközpontok felállítása azért is szükséges, mert mérések megállapították, hogy egész műszak eltöltése forró levegőn olyan áthevülést okoz, amit 2 óra légkondicionált környezet nem közömbösít. Visszatérve a munkahelyre, két órán belül ugyan olyan testhőfokot mutatnak, mint azok, akik nem pihentek 2 órás légkondicionált könnyítésben.

Viszont a légkondicionált enyhítés olyan lehűlési biztosít, ami „minden rendben van” érzést nyújt. Ez rendkívül veszélyes. Amint az emberek elhagyják a légkondicionált helyiséget, testhőmérsékletük ismét nagyon gyorsan megemelkedik. Az átlagemberek jól fogják magukat érezni. Azt fogják gondolni: Hé, jól érzem magam, hűvösön voltam. Valószínűbb, hogy egy kicsit aktívabbak lesznek, és egy kicsit több hőt termelnek. Így hamis biztonságérzetet kapnak, de olyan hő-stresszben térnek vissza otthonukba, mint nem „hűtött” társaik.

Ebben rejlik a probléma. A hőség alábecsülése gyakori probléma, amely csak súlyosbodik, ahogy a szélsőséges hőség egyre gyakoribbá és elhúzódóbbá válik.Sokszor csak az hallható, „nem vagyok veszélyben, nincs olyan meleg” de, ha nem tesz óvintézkedéseket, nyilvánvalóan ki van téve a hőségnek, akármilyen egészséges, és a hő-halál ott leselkedik rá a közelben.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3914) Nincs új a Nap alatt

Tibor bá’ vissza a múltba online

89. Útban a 90. felé

Maca nénémet a dédanyám 12 éves korában adta oda szolgálni heti 20 krajcárért, amit természetesen ő kapott. Nénikém hajnaltól késő estig dolgozott, amiért cserben ehetett és megvették neki a szükséges ruhát, ha nem akarták, hogy meztelenül járjon. Amikor nagylány lett, már maga döntött, hol dolgozzon és a fizetés is az övé lehetett. Nem csak szorgalmas volt – mert akkor mindenki az volt – de volt neki esze is. A pénzét összegyűjtötte. Később felment Pestre a Nagy diófa utcába, beállított egy teknőt a konyha közepébe és ingeket vállalt mosásra és vasalásra. A napi 16 órai munkát már rég megszokta, de most már övé volt munkájának minden haszna. Így esett, hogy az 1930-as évek vége felé nyitott egy kifőzdét a Damjanich utcában, elvégre főzni tudott, azt megtanulta a különböző családoknál.

Maca néném Damjanich utcai kifőzdéjébe kilencéves fejjel nem egyszer egyedül is átsétáltam a Bezerédj utcából. A séta jutalma egy kis aprópénz volt, ami később a vurstliban átalakult hullámvasút, elvarázsolt kastély és hasonlók belépőjegyévé. Igaz legjobban a „dühöngő konyhát” szerettem, de oda nem kellett belépni, a bámulás ingyen volt. Ez hasonlított egy céllövöldére, de céltáblák helyett a „cél” egy tökéletesen berendezett konyha volt, ahol terített asztal tányérokkal, poharakkal, kancsóval, stb. várta a vendégeket. A sparhelt teli volt edényekkel, a falon polcok rajtuk tányérok, poharak, szóval minden, ami törékeny volt. Aztán 1 pengőért adtak három darab jó kemény fagolyót, amikkel bármit le lehetett verni 5 méter távolságból. Itt aztán bárki kedvére törhetett-zúzhatott egy pengő erejéig, illetve megtalálva az egyensúlyt temperamentuma és pénztárcája között.

Tátott szájjal hallgattam Káposztás Zsuzsát, aki különben nőnek öltözött férfi volt, a hamisítatlan kikiáltó szöveggel: „Tessék, tessék, itt látható a világ legnagyobb tengeri kígyója, amely a fejétől a farkáig 10 méter, a farkától a fejéig 20 méter, összesen tehát 30 méter hosszú. Tessék, tessék 20 fillér a belépő, katonáknak és diákoknak csak 10 fillér, terhes anyák ingyen látogathatják, csak meg nem csodálják, mert ők is tengeri kígyónak adnak életet. Tessék, tessék, itt látható……”  A liliputi színháznál is sokan tolongtak, de azt nem szerettem. A nálam kisebb, de felnőtt arcú emberek nem nyújtottak megnyugtató látványt, mi van, ha én se növök tovább? Semmiképpen se szerettem volna liliputi lenni. Bementem volna még a panoptikumba is, de oda nem engedtek be. Ez nehezen volt érthető, mert az érdeklődésre számot tartó legizgalmasabb darab a bejárat melletti vitrinben volt „a kínai eunuch óriás hím veszője”, amit bárki ingyen láthatott. Mit mondjak, nem volt egy gusztusos látvány.

A ringlispílre, a világ legklasszikusabb vurstli alkalmatosságára, mindössze egyszer szálltam fel, sótlannak találtam. Ülni egy körbe-körbefutó falovon nem nagy élmény, illetve túl sok fantázia kell hozzá, az meg nekem úgy tűnik nem volt.

Ha a sok látnivaló közti össze-visszacsavargásban megszomjaztam, hát mi tagadás Coca-Cola ívásról szó sem lehetett, a málnaszörpön kívül egyszerűen nem volt semmi. Kivételt képezett a vurstli, ahol a sarki árusok kirakták az útra 20 literes, gömb alakú akváriumukat, amiben halványsárga vagy rózsaszínű édes folyadék várta a kuncsaftokat. Ezek ma joggal nyerné el az „üdítővíz” címet, benne egy jókora jégdarabbal. Ebből a limonádéból tíz fillérért merőkanállal kimértek egy pohárra valót. Aki nagyon szomjas volt, annak kétszer is. Környezet szennyezésről szó se lehetett, még jó, ha két vendég között kimosták a poharat. Éhes sohasem voltam, arról Maca néném gondoskodott, pedig virstlit (így írták t-vel) tíz méterenként lehetett kapni, és nem kellett külön kérni, hogy „bőrös” legyen, mert műbőrös virstli nem is létezett.

Amikor aztán végképp elfáradtam, hazamenetel előtt beálltam az elvarázsolt kastély előtt bámészkodó bakák közé, akik azt várták, hogy valamelyik cselédlánynak a nyakába fújják mind a tizenhárom szoknyáját. Azt rebesgették, hogy nincs alattuk bugyi, ami valószínűleg igaz volt, de erről csak 20 évvel később győződhettem meg, amikor az akkor már idős és beteges Maca néném élete utolsó éveit az én lakásomban élte le.

Ha maradt pénzem hazafelé még csónakáztam egyet a városligeti tavon, ami nagyon hangulatos volt, nyilván ezért szüntették be. Azt meg sose fogom megérteni, hogy ami a háború előtt profitáló tevékenység volt, például a tavi csónakázás vagy a villamos közlekedés, az mostanára hogyan lett szuper deficites. A háború előtt a villamosokon mindig volt ülőhely, ennek ellenére év végén a BSzKRt osztalékot fizetett a részvényeseinek. Ezzel szemben napjainkban az egymillió pesti polgár tömegközlekedéséhez a tízmillió magyar állampolgár évente 30 milliárd forinttal járul hozzá, és ránk mondják azt, akik már akkor is éltünk, hogy korszerűtlenek vagyunk.

A végén, amikor már egy fillérem se maradt, visszaballagtam Maca néném kifőzdéjébe, ahol fáradtan roskadtam be egy karosszékbe, betöltöttem neki néhány cigarettát az ürese cigarettahüvelyekbe. Ez annyira élveztem, hogy ki nem hagytam volna.

Persze most kiderült, fogalmatok sincs milyen hüvelyekről firkálok. Nos abban az időben 100-as csomagolásban lehetett kapni füstszűrős, de üres cigarettahüvelyt. Ehhez tartozott egy hosszában kettéhasított, és miniatűr pántok segítségével hosszában szétnyitható, vékony fémcső olyan átmérővel, hogy éppen rá lehessen húzni egy cigarettahüvelyt. Ezen kívül kapni lehetett még vágott dohányt különböző zamattal és minőségben. Én tehát szétnyitottam a töltőcsövet és beleraktam kellő mennyiségű, előre kikevert vágott dohányt és egy nyéllel ellátott, tizenöt centi hosszú, tömör fémszárral a megfelelő keménységre tömörítettem. Ez követve összecsuktam a töltőt, ráhúztam egy hüvelyt, és a fémszárral kinyomtam a dohányt, bele a hüvelybe. Az így elkészült cigaretta nem csak olcsóbb volt, de mindenki saját ízlésének megfelelő dohánykeveréket rakhatott bele a kívánt keménységre tömörítve. Persze az élvezet egy jó részét éppen a töltéssel járó babrálás adta, amitől nénikémet állandóan megfosztottam.

Cigarettatöltögetés után még időztem egy kicsit, majd holt fáradtan felszálltam egy villamosra, ami a Damjanich utcáról előbb ráfordult a Rottenbiller utcára, majd a Baross térnél a Rákóczi útra, és ment tovább a Kossuth Lajos utca felé. Persze részemre az utazás a Hauer cukrászdánál befejeződött.

Ez az idill azonban nem tartott örökké. Maca néném kifőzdéje 44-ben kapott egy láncos bombát, ami elvitte az egész épületet oly annyira, hogy ki se tudtak jönni a romok alól. Az ilyen események bekövetkezésére azonban a légoltalmi hatóságok felkészültek. Ja, hogy légoltalmi hatóság, természetesen ilyen is volt. Magyarországon hivatali rend uralkodik minimum II. József óta. Na jó, folytatom. Szóval minden bérház alatt van egy pince, ami akkoriban fel volt osztva a lakók között, ugyanis mindenki itt tárolta a téli tüzelőt, mert a távfűtést és a gázfűtést akkoriban még a feltalálásra várt. Ősszel a szenes lehordta a pincébe a szenet a hozzátartozó fával, ahonnan fűtés végett a cselédlány apránként felhordta a tél folyamán.

A háború alatt ezeket a pincerekeszeket összenyitották, ami nem volt nehéz, mert végül is az egyes lakók része faráccsal volt csak elválasztva. Aztán a városházán található tervrajzok alapján megállapították, hol a legvékonyabb a fal a két szomszédos ház között. Ezeket a részeket a pincékben vörös festékkel bejelölték, majd állítottak mellé egy vitrint benne csákánnyal, lapáttal, és ezzel a biztonságpolitikának benyaltak egy jó nagyot.

Amikor Maca néném kifőzdéjét a földig rombolták, a pincében nem csak ő és konyhalányai voltak, na meg a lakók és a kifőzde ebédelő vendégei, de az akkor éppen látogatóban ott tanyázó Károly öccse is, tudjátok, aki imádta a nők orrát leharapni. Károly született kubikos volt és olyan ereje volt neki, mint egy bivalynak. Puszta kézzel betörte a vitrint, kivette a csákányt és néhány perc alatt kibontotta a falat. A lyukon keresztül a pincében rekedt emberek pár perccel a légiriadó lefújása után már a szomszéd pincében voltak, ahonnan nem jelentett nehézséget a felszínre jutás.

Tehát az emberek megmenekültek, de a kifőzdének ez annyi volt. A tragédiához csatlakozott más is. Ugyanis amikor még üzemelt a kifőzde, egyik este záróra után, amikor a konyhalányok már hazarebbentek, az egyik álladó vendég-pár, Grünné és férje beállítottak a hátsó ajtón, mivel a rolót már rég lehúzták. „Jaj, Grün úr kérem, Grünné asszony ide üljenek, nem is ide, inkább oda”, és a néném már törli is konyharuhával a széket. Grünék pedig előadják, hogy hát ők most elmennek. Nem messzire, csak ide a Klauzál utcába, de manapság ilyen a világ, és ugye ezentúl nem jönnek enni. „Nem baj lelkem, van nekem kuncsaftom elég”. Ami azt illeti, nem is ezért jöttek csak hát kérnének egy szívességet. Mindössze arról van szó, hogy ezt a fadobozkát átadnák Vasas néninek, tegye már el a részükre addig, amíg odavannak. Majd amikor visszajönnek visszakérik, csak vigyázzon ám rá, mert érték van benne. Nénikém a kis fadobozt bedugta a kamrába két zsák közé, aztán egyre várta a láncos bombát.

Később sor került az ostromra, bejöttek oroszok, egy kis közmunka, meg a rokonokon való segítés. Például, amikor apámat „keresték” és még ő maga se tudta, hogy pontosan kik és miért, Maca nénémnél meghúzhatta magát néhány napra.

Imre nagybátyám Félegyházán meghalt, mert neki éppen akkor kellett kinézni a konyhaajtón, amikor a kertbe becsapódik egy akna, és persze a repeszek megtették a magukét, pont úgy, ahogy az édesanyám esetében is. Imre felesége, Panka és a nálam két évvel idősebb egyetlen leánya, Piri felkerekedett és egy szép napon betoppant Maca nénémhez, aki mindig jó pali-madárnak bizonyult. Maca néném ezt a szerepet önként vállalta fel. Különben igazi egyéniség volt. Amikor megtudta, hogy Imre öccse meghalt a két jövevényt azonnal befogadta, ami a számára a világ legtermészetesebb dolga volt, bár később tíz évig tartó viszály lett belőle. Macu, ahogy én szólítottam, minden unokatestvérnek adott egy ragadvány névtoldalékot és csak azt használta. Én nem egyszerűen Pusi voltam, hanem Pusi-öccse, a húgom arany-Ildi, a Piri pedig Piranő. Macutól az apám is megkapta az állandó toldalékot, nekem mindig csak úgy emlegette „az a lángeszű apád”.

Aztán az egyik májusi nap délutánján megjöttek Grünék és kérték a fadobozt. Maca néném közölte, hogy odaveszett a bombázásba. „Nem baj Vasas néni, ezt majd mesélje el a rendőrségen”, és már ment is a feljelentés. Maca nénémet nem találták bűnösnek, de azért a 60.000 pengős egyoldalúan megállapított kártérítést ki kellett neki nyögni, de van isten!

Amikor a 60.000 Pengőt megítélték, az összegért lehetett kapni vidéken egy házat. Mire ténylegesen a kifizetésre került a sor, már csak egy kiló kenyeret.

Visszatérve a balsorsú kifőzdéhez az történt, hogy amikor a konszolidáció bizonyos szintet elért Macu kinézett magának egy viszonylag épen maradt üzlethelyiséget a Damjanich utca és az Aréna (Dózsa György) út sarkán, és kiutaltatta magának. Az új kifőzde ebédlő része fele se volt a hajdaninak, de ez még jól is jött, hiszen a romok alól kihúzott bútorroncsokból mindössze négy asztalt lehetett összefabrikálni a hozzájuk tartozó tizenhat székkel. Ennyi elég is volt. Aztán kisipari alapon beindult az üzemelés is. Hajnalban Macu beszerezte a nyersanyagot, majd Piranő mint kézilány elvégezte a munka dandárját, miközben Macu, a szakácsnő előállította a menüt. Amint jöttek a vendégek, Piranő átvedlett pincérnővé, sőt fizető pincérnővé. A bekasszírozott pénz bekerült egy üres tányérba az átmentett, ütött-kopott kredenc második polcán.

Másnap hajnalban ez a pénz képezte alapját a bevásárlásnak. Az pedig Piranő csodálatos önmérsékletét, valamint Macu abszolút megértését tanúsította, hogy a tányérban helyett foglaló „lózung” mindig elég volt a másnapi bevásárláshoz, de soha sem mutatott egyetlen fillér többletet se. A verkli ragyogóan működött, egyetlen haszonnak a három személy ingyenes étkezése bizonyult, na meg a villanyszámla, gázszámla és a lakbér zavartalan kiegyenlítése. Ilyen értelemben a vállalkozás nullszaldós volt, ha az adózási kötelezettséget nem vesszük figyelembe.

Természetesen azt is meg kell említeni, hogy én is haszonélvezője voltam a Macu vállalkozásának, mert bármely napszakba is „tévedtem” arra, immáron 15-16 évesen, mindig teli zabálhattam magam bécsi szelettel, de csakis bécsi szelettel. Macu azt mondta, rokonok csak bécsi szeletet kaphatnak, de el nem árulta volna miért. Persze mint mindenre, úgy egy szép napon, erre is fény derült. Egyszer, ki tudja miért, késő este arra vetődtem, és láss csodát fény szűrődött ki a bezárt kifőzdéből. Mivel éhes voltam és nem kevésbé kíváncsi, bezörögtem. Macu nyitott ajtót, mert csak ő egyedül volt a helyiségben. Ahogy beértünk visszaült helyére és folytatta a megszakított munkát. Na de, mi volt ez a munka. Nénikém egy hatalmas vájling előtt ült, ami teli volt mindenféle csontokkal: agyon főzött levescsonttal, lerágott csülökcsonttal, sült karajból a tányéron hagyott bordacsonttal, stb. Ő pedig egy éles kiskéssel kapargatta ezekről a csontokról mindazt, ami nem volt csont: csonthártya, cafrang, mócsing, odatapadt aprócska húsfoszlány, stb. Amikor érkeztem már jó a vége felé járt a munka. Kiderült, hogy az így kinyert, és emészthetőnek nevezhető anyagot feldarálja és ebből lesz holnap a fasírt, amit a magyar vendéglátó ipar „vagdalt húsnak” becéz, és amiből akkor se kaptam volna, ha térden állva könyörgök egy adagért, ami eszem ágában se jutott.

Macunak nem volt gyereke, ezért célja se volt más, mint családtagjainak a messzemenő segítése, aminek volt egy sajátos, néma koreográfiája. Semmit nem észrevenni, semmit meg nem beszélni. Egy-egy látogatás alkalmából Macu a szivarzsebembe, hang nélkül begyömöszölt egy húszast, miközben mind a ketten úgy tettünk, mintha nem történne semmi.  Ennek hátterében a gyermekkori végtelen szegénység húzódott, illetve a felnőttkorban elért viszonylag stabil „jómód”.

Panka és Piranő minden különösebb következmény nélkül Macuból éltek, ami az elfogadott keretek között sose vezetett volna konfliktushoz, hogy konfliktus mégis lett, annak oka a keretek egyoldalú átlépése lehetett. Minden esetre budapesti diák­korom egyik legkellemesebb színfoltja Macu kifőzdéjének a gyakori látogatása volt.

Macu rendszerint a konyhában szorgoskodott, illetve sütötte a tányérról lelógó-méretre klopfolt bécsi szeletet, míg Piranő látványosan unatkozott az asztalok között, így nem csoda, hogy betértemkor a figyelme középpontjába kerültem. Én akkor 17 év körüli voltam, ő meg 19, és mert gyermekkorunkban a két külön városban való nevelkedés miatt alig találkoztunk, a különböző nemhez való tartozásunk erősen dominált kapcsolatunkban. Mit szépítsem a dolgot, Piranő minden lehetőséget megragadott begerjesztésemre.

Egyik alkalommal, amikor bent jártam, Piranő hígra főzött tejbegrízt szürcsölt lassan, látványosan egy kiskanál segítségével. A kifőzdében egy lélek se, ő meg a sarokban ült hívogató szétnyitott térdekkel és belépésemkor azt kérdezte, hogy nekem szoptak-e már. Mielőtt az elképedésből felocsúdtam volna folytatta „és szeretnéd?”, majd megint szürcsölt egyet.

Ahogy teltek a hónapok a kifőzde egyre inkább szárnyra kapott, de egy szép napon közölték Maca nénémmel, hogy végérvényesen le kell húznia a rolót, ugyanis a helyiségből kerületi pártiroda lesz. Erre Macu elkezdett rohangálni jobbra-balra, aminek a vége az lett, hogy kapott egy „romos” üzlethelyiséget a Dob utcában, közel a körúthoz. Macura újfent rátelepedett a boldogság. Neki nem a jövedelem kellet, hanem az alkotó munka. Dolgozott, mint egy barom így a romos üzlethelyiségből néhány hét alatt egy elfogadható kis kifőzde lett. A kuncsaftok hamar megtalálták és a vállalkozás megint prosperált.  A dolognak azonban volt némi szépséghibája. Abban az időben jegyrendszer volt, ami azt jelentette, hogy minden magyar állampolgárnak meg volt szabva mennyi húst vehet egy héten. Macánál viszont mindenki annyi bécsi szeletet ehetett, amennyi hely volt az asztalok körül. A tulajdonosnő úgy jutott a húshoz, hogy a feketepiacon megvette a húsjegyeket.

A „szépséghiba” nem ez volt, hanem a következmény, vagyis a prosperálás. Rákosi ugyanis hozott egy kisvállalkozás barátnak nehezen nevezhető rendelkezést. [mert nincs új a Nap alatt] Ezek szerint minden kisiparosnak az általa elfogyasztott gáznak az árát úgy számították ki, hogy az egy évvel korábbi fogyasztást túllépő mennyiséget százzal beszorozták. El tudom képzelni, hogy Orbán a hétszeres gázár ötletet Rákositól vette át.

A feketén beszerzett hús miatt Maca forgalma sose látott méreteket öltött, amihez sose látott mértékű gázfogyasztás társult. Ő pedig szegénykém ezért sose látott gázszámlát kapott, amit nem tudott kifizetni, és amit adó formájában hajtottak (volna) be.

Amikor elment panaszkodni a pártba és a paraszti származást, meg a két elemit emlegette, felajánlottak neki egy szakácsállást valamelyik vendéglátó ipari egységben, de nem fogadta el. Azt mondta negyven éves koráig mások cselédje volt, ahonnan kínnal-keservvel kikecmergett. Most ötvenöt évesen nem lesz Rákosi cselédje. Attól kezdve szotyolát árult a meccseken, látogatás napon citromot a kórház kapukban, a mozik előtt pedig sült gesztenyét és pattogatott kukoricát. Ha tudta volna, hogy ebből egyszer popcorn lesz, biztos kihúzta volna a repertoárjából.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3913) Nukleáris támadás

Tibor bá’ szerkesztett fordítása

WSWS

A New York City Vészhelyzet Menedzsment Osztály közszolgálati közleményt adott ki a  nukleáris támadásról

WSWS

89. Útban a 90. felé

A New Yorki vezetés közszolgálati közleményt tett közzé, amelyben tanácsot ad a lakosoknak, mit tegyenek nukleáris támadás esetén. Hihetetlen módon a videó így kezdődik: „Tehát atomtámadás történt. Ne kérdezd, hogyan és miért. Csak tudd, hogy bejött a végső fegyver.” Aztán jön a tanács: 1) Menj be a házba; 2) Maradj bent, maradj távol az ablakoktól, és zuhanyozz le, ha radioaktív hulladéknak voltál kitéve; 3) Maradj a házban.

Gondolj csak bele, hány életet menthetett volna meg, ha Hirosima és Nagaszaki népe megtette volna ezeket a lépéseket! A videót készítő fantaszták nem említik, hogy egy hidrogénbomba-csapás másodperceken belül lángoló törmelékké változtatná New York városának nagy részét. Emberek tízezrei azonnal elpárolognának. A New York-i lakosok legalább 80 százaléka az atomcsapás után perceken belül meghalna. Az összes közszolgáltatás működésképtelenné válna. A legtöbben, akik túlélték a robbanást, néhány napon belül meghaltak. New York City és környéke évtizedekig lakhatatlan lenne.

A pusztulás mértéke leírhatatlan. „Cár Bomba” – egy hidrogénbomba, amelyet a Szovjetunió robbantott fel egy nukleáris kísérletben 60 évvel ezelőtt – 100 kilométeres körzetben okozott pusztítást. Egy New York City elleni támadás csak része lenne a világméretű nukleáris adok-kapoknak.

A Louisiana State University számítógépes szimulációit használó új tanulmány szerint egy nukleáris háború globális jégkorszakot eredményezne, ami az élet kihalásához vezetne a bolygón. Még a káprázatos tanácsnál is rosszabb a kijelentés: „Ne kérdezd, hogyan és miért.” De pontosan ezeket a kérdéseket kell feltenni, ha meg akarunk állítani egy katasztrófát. A tömör válasz a “miért?” az, hogy Washington vakmerő politikája indította el az atomháborút. A közszolgálati üzenet nyilvánosságra hozatala csak azt jelentheti, hogy a NYC tisztviselői a Washingtontól kapott információk alapján úgy vélik, hogy egy atomháború most már egyértelmű, sőt közvetlen veszélyt jelent.

Ahelyett, hogy visszahúzódna a szakadék széléről, Biden eszkalálja az Oroszország elleni vakmerő háborút. A közszolgálati bejelentés összhangban van az amerikai kormány és a média közelmúltbeli erőfeszítéseivel, amelyek célja egy nukleáris háború következményeinek kicsinyítése és túlélhető eseményként való megjelenítése.

Az 1962-es kubai rakétaválságról nemrég megjelent könyvében Serhi Plokhy történész azt írja, hogy számos baklövés és téves számítás ellenére sikerült elkerülni a nukleáris háborút, mert az amerikai és a szovjet vezetők felismerték a katasztrofális következményeket. Ezt írja: Kennedy, Hruscsov, a világ vezetőinek generációja és országaik polgárai a hirosimai és nagaszaki atombombázás árnyékában értek nagykorúvá… Ez a generáció nagyon is tisztában volt azzal, hogy az atombombák és különösen a hidrogénbombák milyen pusztítást végezhetnek országaikon és az emberiség egészén. A két vezető minden lépését az atomfegyverek bevetésétől való félelmük diktálta.

Aligha kétséges, hogy ma a világ vezetői készek felelőtlenebb hozzáállásra a nukleáris fegyverekkel és az atomháborúval kapcsolatban, mint Kennedy és Hruscsov 1962-ben. Ez igaz. De a meggondolatlanság nem pusztán a vezetők pszichológiai problémája. Az intenzív kapitalista válság körülményei – amely azt az érzést kelti a vezetőkben, hogy a kétségbeesett intézkedések szükségesek és elkerülhetetlenek – olyan tetteket eredményeznek, amelyeket „normális időkben” mint „őrültséget eleve elutasítanának.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3912)  Extrém meleg

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

AL  JAZEERA

 szerző: Mohammed Haddad


89. Útban a 90. felé

Rendkívüli hőség sújtotta Európát, Észak-Afrikát, a Közel-Keletet és Ázsiát, a hőmérséklet sok helyen 40 Celsius-fok  fölé emelkedett, ami erdőtüzeket és hőségtől származó haláleseteket okozott. Pénteken az Egyesült Királyság Meteorológiai Hivatala fennállása óta első alkalommal adott ki vörös „extrém hőség” riasztást hétfőre és keddre Anglia nagy részén, beleértve Londont és Manchestert is, mivel a hőmérséklet várhatóan meghaladhatja a 40 fokot. (Végül is 40,3°C lett.)

Az Egyesült Királyság korábbi hőmérsékleti rekordja 38,7 °C volt, amit Cambridge-ben regisztráltak 2019. július 25-én.

A valaha mért legmagasabb hőmérséklet.

 

A fenti térképen a világ minden országában valaha mért legmelegebb hőmérséklet látható. Legalább 22 országban 50 °C vagy annál magasabb maximális hőmérsékletet regisztráltak. Jelenleg a Föld legmagasabb hivatalosan regisztrált hőmérséklet 56,7 °C, amit a kaliforniai Halál-völgyben regisztráltak még 1913-ban. A legmelegebb ismert afrikai hőmérséklet 55 C, amit a tunéziai Kebiliben regisztráltak 1931-ben. Irán tartja Ázsia legmelegebb hőmérsékletének rekordját. hivatalos hőmérséklet 54 °C, amit 2017-ben regisztráltak. A valaha mért legmagasabb hőmérséklet Európában 48,8 °C volt az olaszországi Szicília szigetén 2021. augusztus 11-én. 2020-ban az Antarktiszon található Seymour-szigeten a maximális hőmérséklet 20,7 °C volt.

Az ENSZ Meteorológiai Világszervezete (WMO) szerint az elmúlt 50 évben közel 3 Celsius-fokkal emelkedett a hőmérséklet az Antarktiszi-félszigeten. Egyre melegebb a világ. A Föld globális felszíni átlaghőmérséklete 2020-ban megegyezik 2016-tal, amely az eddigi legmelegebb év. A NASA szerint összességében az elmúlt nyolc év volt a legmelegebb az 1880-as évek óta. Ezek az éves hőmérsékleti adatok alkotják a globális hőmérsékleti rekordot, amely a tudósok véleménye szerit azt mutatja, hogy a bolygó melegszik.

A NASA hőmérséklet rekordja szerint a Föld 2021-ben körülbelül 1,1 °C-al volt melegebb, mint a 19. század végének átlaga.

Az idén van először, hogy Európa szerte érzik az emberek, hogy tényleg, mintha melegedne a Föld. Először döbbennek tömegesen rá, hogy valóban baj van, és valamit kellene csinálni. Csakhogy ez a valami 30 évvel ezelőtt még segített volna. Ma már semmi se segít. A fékeveszett autó száguld a szakadék felé. Megállítani már nem lehet,  csak idő kérdése, hogy odaérjen.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3911) Z-HADMŰVELET

The moon of Alabama

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

szerző: HELMHOLTZ SMITH


89. Útban a 90. felé

Napóleon egyik megfigyelése az, hogy soha ne szakítsd félbe az ellenségeid, amikor hibázik. Ezt az oroszok tudják, nem utolsósorban azért, mert észlelték az eredményt, amikkor 1812-ben magát Napóleont nem szakították félbe.

Putyinnak és csapatának rengeteg lehetősége volt találkozni a NATO vezetőivel, megfigyelni őket, tárgyalni velük és kiértékelni őket. Nem valószínű, hogy nagyon lenyűgöző volt. Ám amikor Ukrajnában megkezdték „különleges hadműveletüket”, nem is gondolhatták volna, milyen önpusztító lesz a NATO.

Milyen hibákat követtek el? Először is, a Nyugat nem lőtte lábon magát a gazdasági szankcióival – igaza van a magyar Orbán Viktornak, amikor azt észrevételezi, hogy tüdőn lőtte magát. Az ember egy törött lábbal még valahogy elsántikál, de egy tüdőlövéssel aligha.

Másodszor, ki gondolhatta volna Moszkvában, hogy a NATO beönti lőszer- és fegyverkészleteit az ukrán fekete lyukba abban a reményben, hogy ha sikerül eljuttatni a legújabb Wunderwaffe-t Steiner tábornoknak, akkor karácsonyra Moszkvában lesz.

Jó ok arra, hogy Moszkva lassan haladjon – hagyja, hogy a hibák kialakuljanak, és áttéteket képezzenek. Ez magától történik, természetesen, elkerülhetetlenül, logikusan. Nincs szükség külső erőfeszítésre. Egy váratlan bónusz. Tekintsük Németországot „Európa motorjának”. A német mérnökök és a nmet minőség hírnévvel a Mercedes/Miele/Bosch termékek lehet, hogy drágábbak, de hosszú távon olcsóbbak, mert olyan jól vannak legyártva.

Manapság egyetlen nyugati ország se termel sokat, de Németország még mindig termel. Azonban a gyártáshoz energia kell. A felhasznált német energia Oroszországból származik – nem az egész – körülbelül 20%. De a szén 40%, a nukleáris pedig 10%, azonban ezeket csökkenteni kell, ami azt jelenti, hogy több gázra van szükségük, ami olcsóbb és „tisztább”, és amely többnyire Oroszországból érkezik, és egy másik vezetéket kell építeni. De aztán úgy döntenek, hogy Ukrajna a nagy erkölcsi kérdéssé vált, és lezárják a vezetéket, és fokozzák a széntüzelést, amitől 2030-ban teljesen meg akarnak szabadulni a szélenergia fokozása révén.

És mi a helyzet az atomfegyverekkel? Nehéz zöldnek lenni és közben Oroszországot is utálni. Tiltsák ki az orosz búzát (ez az első számú exportőr) és az olajt (ez a 2. számú exportőr). Ja, és az orosz vagyon elkobzásával megmutatták az egész világnak, hogy csak egy idióta tartaná a vagyonát NATO valutában egy NATO bankban. És mindezt egy olyan országért, amelynek hazudtak a NATO-tagságról.

Az ellenségek betiltottak egy nagy energiaexportőrt, egy nagy élelmiszer-exportőrt és egy nagy műtrágyaexportőrt.” Vajon Napóleon azt kiáltja majd: “Hagyd abba, mes chers ennemis, az inflációval tönkreteszed magad!” Valószínűleg nem. Mindenki eszik, és mindenhez energia kell, az árak emelkedni fognak, és minden más árát felhúzzák magukkal. Az EU inflációja májusban 8,8 százalék volt. A brit energiaárak várhatóan 65%-kal emelkednek októberben, januárban pedig újabb emelés várható.

Néhány hónappal ezelőtt a Javelin páncéltörő rakéták voltak a csodawaffe. Április közepére Amerika elküldte raktárkészletének egyharmadát. Vovan és Lexus rávette az Egyesült Királyság védelmi miniszterét, hogy ismerje el, hogy az Egyesült Királyság annyi páncéltörő rakétát küldött, hogy az kifogyott. A Cseh Köztársaságban hamarosan elfogy a küldendő cucc. Franciaország lemondott Caesar-fegyvereinek 18 hónapos gyártásáról. Kijev pedig még többet akar.

Most, hogy a kijevi NATO-támogatók azzal az őrült ötlettel álltak elő, hogy olyan fegyvereket adjanak, amelyekhez NATO-lőszerre van szükség, a 155 mm-es lőszerkészletek kifogyóban vannak. Ha Ukrajna valóban napi 3000 155 mm-es lövedéket lő ki, az néhány héten belül felhasználja az Egyesült Államok teljes éves termelését. Stb.

A háború elképesztő mennyiségű lőszert fogyaszt – az oroszok tudják ezt, mert emlékeznek 1941-1945-re, amit soha nem szabad elfelejteni. Oroszország fenntartja a termelést, de a NATO nem, és nagyon hosszú átfutási idő hiányában, nem is tud. A The Economist is észrevette Európa elégedetlenségének telét. (Még mindig úgy gondolja, hogy Putyin volt az, aki belelőtt a tüdőbe. De ők azok, akik mindent megtesznek azért, hogy idáig eljussunk.)

Miért akarná Moszkva, hogy ez a háború egyhamar véget érjen? Az idő dolgozik, és az ellenség sok hibát követ el.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3910) Összeomlás

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

COUNTERPUNCH

 Az éghajlat és a világrend összeomlása

szerző: PATRICK MAZZA


89. Útban a 90. felé

Kína fejlődik, miközben az Egyesült Államok visszahúzódik, a második világháború végén létrehozott globális renddel együtt. Ez egy általános téma, amit  Alfred McCoy történész 2017-es, „Az amerikai évszázad árnyékában” című munkájában fogalmazott meg. Ám, ahogy McCoy is rámutat legújabb munkájában, Kína napfényes napja rövid lehet, és kataklizmás éghajlati zavarok borítják fel, amely magát a világrendet is összetörheti a napfényes napok kibontakozásakor.

Az első valóban globális rend akkor keletkezett, amikor Portugália 1420 körül megkezdte a kutatások európai korszakát. A nyugati féltekén való európai invázióval és az Ázsiába vezető tengeri útvonal megnyitásával a század végére. „Európa tengerentúli birodalmai végül az összes kontinenst behozták a világba, lehetővé téve a történelem első igazi világrendjének kialakítását” – írja McCoy a „To Govern the Globe: World Orders & Catastrophic Change” című könyvében.

Spanyolország és Portugália együtt hozta létre az ibériai rendet. A birodalmaikat a csúcson tartották mindaddig, amíg a brit világrend létre nem jött Napóleon végső vereségével, amit az 1815-ös Bécsi Kongresszus néven ismert békekonferencia zárt le.

Az Egyesült Államok jelenlegi világrendje 1945-ben kezdődött, amikor Nagy-Britannia átadta a fáklyát az Atlanti-óceán nyugati partján élő angol utódainak. McCoy munkájában 2030-ra vetíti előre az amerikai rend lecsengő dátumát, bár a jelenlegi globális események felgyorsíthatják ezt az ütemezést.

A katasztrófa szülte birodalmak jönnek-mennek, de a világrendek mélyen belépnek a kultúrában, a politikában és a gazdaságban, állítja McCoy. Tehát bár az elmúlt 500 évben 90 nagy és kicsi birodalom létezett, mély és megrázó események kellettek ahhoz, hogy egy új rend kikristályosodjon. „Ha az elmúlt öt évszázadra koncentrálunk, úgy tűnik, hogy új világrendek akkor emelkednek fel, amikor a halál és a pusztulás forgataga egybeesik valami lassabb, de mégis mélyebb társadalmi átalakulással, hogy elsöpörje a régi rendet” – írja McCoy.

A ibériai rendet kiváltó kataklizma a fekete halál, a pestis volt, amely Európa és Kína lakosságának 60%-át megölte, „megtörve a középkori társadalmi rend korlátait”.

A több mint negyedszázadig tartó napóleoni háborúk, a széntüzelésű ipari forradalom kitörésével együtt a brit rendbe tetőztek.

A második világháború pusztításai, amelyek 70 millió ember halálát okozták, a történelem eddigi legnagyobb háborújában, az olaj domináns energiaforrássá válásával együtt az USA-t a jelenlegi globális rend alakítójává tette.

McCoynak az energiaforrásokra, mint a globális geopolitikai rendek kulcsfontosságú elemére való összpontosítása olyan magyarázatot ad a „To Govern the Globe”-ban, amely gyakorta hiányzik, vagy lebecsülik más globális történetekben.

McCoy könyve lényeges ironikus pontja az, hogy az elmúlt két világrendet meghatározó fosszilis energiaforrások hogyan vezetnek katasztrofális éghajlatváltozáshoz, amely véget vethet az elmúlt öt évszázad során létrejött egységes világnak.

Előfordulhat, hogy a „kínai évszázadot” idő előtt lezárja, és a világot versengő nemzetekké töri szét, amelyek határvédelmeket emelnek a lakhatatlanná vált régiókból érkező klímamenekültek ellen.

McCoy megjegyzi, hogy a közel-keleti és közép-amerikai aszályhoz kapcsolódó körülmények miatt mintegy kétmillió menekült váltotta ki Európában és az Egyesült Államokban a védekezési politikát. Mi lesz, ha százmillió menekült lesz?

A „To Govern the Globe” részletesen bemutatja azt a másik két elemet, amelyek McCoy szerint a globális rendet alakították, a szuverenitást és az emberi jogok fejlődését. Röviden kitérek rájuk, majd visszatérek az energiával és az éghajlattal kapcsolatos gondolataira, és arra, hogy ez hogyan befolyásolja a sajátomat, mivel az 1990-es évek óta foglalkozom ezzel a kérdéssel.

Az ibériai rendet kettős energiaforrás vezérelte: a szélnek a hajók hajtására való felhasználása, és a tömeges emberi izomerő, amely rabszolgák formájában testesültek meg. A karibi szigetek legkorábbi spanyol inváziója óta a bennszülött lakosság a nemesfémek bányászatának és az ültetvényeken történő termesztésnek volt a rabszolgája. A kiváló vitorlástechnika és az ágyúk lehetővé tették a portugálok számára, hogy uralják a kereskedelmet és az Indiai-óceán körüli őshonos lakosságot.

A világ e két birodalomra való felosztását megerősítette az 1494-es Tordesillas-i Szerződés, amely Afrikát és Ázsia nagy részét Portugáliának, Brazília kivételével pedig egész Amerikát Spanyolországnak adta. A szerződés Sándor pápa rendeletén alapult, amely „két központi elvet” határoz meg. Ezeknek az ibériai korszakban végig érvényesülni kellett, még akkor is, amikor Franciaország és Nagy-Britannia követte az eredeti birodalmakat.

„Először is, a birodalmi szuverenitás határtalan lenne, és képes lenne mindenféle hódítással befogni a nem keresztény országokat, és a világ óceánjait” – írja McCoy. „Alapvetően az idegen földek meghódítása során a keresztény uralkodót erkölcsileg és jogilag felhatalmazta a pápai hatalom arra, hogy minden népet örökre rabszolgasorba kényszerítsen.” A történész elmondja, hogy a katolikus papok, akik megrémültek a rabszolgaságnak az amerikai kontinens őslakosaira gyakorolt ​​hatásaitól, hogyan fektették le az emberi jogokról alkotott nyugati elképzelések alapjait, míg a nemzetközi jog Hollandia kihívásaiban jelent meg a tengerek ibériai ellenőrzése ellen.

A Portugáliát követő hollandok gazdagságukat a szekuláris és köztársasági társadalom új formájának megteremtésére használták fel, és létrehozták a kapitalizmus alapvető intézményeit, beleértve az első tőzsdét és az első vállalkozásokat a Holland Kelet-Indiai Társaság formájában.

Az 1815-ös Franciaország felett aratott diadallal Nagy-Britannia megszilárdította a szabad kereskedelmen és a tengerek szabadságán alapuló globális kereskedelmi birodalmat. A vezető rabszolga-kereskedő nemzet, Nagy-Britannia, megszüntette a rabszolga kereskedelmet, és a tilalom fő végrehajtójává vált, amelyet más nemzetekre akart ráerőszakolni. De ezt az emberi izomerőtől való elmozdulást csak a fosszilis energia növekedése tette lehetővé a széntüzelésű gőzgép formájában.

McCoy szerint az ENSZ első konferenciáján, 1945-ben, San Franciscóban teljesült a nemzeti szuverenitás és az emberi jogok alapelveinek rögzítése. Az imperializmus, mint ideológia, hiteltelenné vált. A kolóniákat meg kellett szüntetni. De mivel a korábbi brit rend gyarmati gyakorlatában megsértette saját szabadságelveit, a rend amerikai szervezője gyakran tiszteletben tartotta a rend alapelveit,

Amerika 1945 és 2000 között 81 választáson beavatkozott, és körülbelül háromtucatnyi puccsot szervezett. William Appleman Williams, aki McCoy-nál korábban tanított történelmet a Wisconsini Egyetemen, fenntartotta az Egyesült Államok külpolitikájának formáját a „nyitott ajtó” jelszó alatt, hogy a kereskedelem és erőforrások kiaknázása érdekében teremtsen és tartson fenn amerikai tőkebefektetéseket.

Ugyanúgy, ahogy a hollandok a nemzetközi jogi koncepciókat az ibériaiak ellen, a britek pedig az ázsiai birodalmuk felépítése érdekében a szabad kereskedelmet az export és befektetések akadályainak lerombolására használták fel, úgy az Egyesült Államok a szuverenitás és az emberi jogok eszméit használta fel a korábban védett területek megnyitására.

Az olaj és az Egyesült Államok világrendje, a modern olajkorszak 1859-ben kezdődött a pennsylvaniai olajkútfúrással. De a szén továbbra is domináns maradt. A második világháború kezdetén, 1939-ben, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok termelte ki a világ olajtermelésének kétharmadát, energiafogyasztásának még mindig csak egyharmadát, Európában és Japánban pedig mindössze 10%-át tette ki – jegyzi meg McCoy.

Az olaj még 1950-ben is csak a fosszilis tüzelőanyag-felhasználás mintegy negyedét tette ki. 2003-ra az olaj meghaladta a szenet. Az Egyesült Államok energiaellátásának 46%-át, Nyugat-Európában 60%-át, Japánban pedig 73%-át az olaj adta. Az olaj forradalmat indított el az autóiparban és a repülésben, és a globális hajózás hajtóereje lett.

Az Egyesült Államok a történelem során először foglalt el domináns pozíciót Eurázsia nyugati és keleti végén. A Közel-Kelet a világ hagyományos olajkészleteinek kétharmadával rendelkezett. Ahogy McCoy rámutat, ez háborúk végtelen sorozatát generálta, instabilabbá tették a régiót.

A Szovjetunió 1991-es összeomlása úgy tűnt, az egypólusú uralom páratlan korszakát hozta el. Ez lehetőséget biztosított az Egyesült Államoknak, hogy kinyissa a globális ajtót, és olyan nemzeteket vonjon be a kapitalista világrendbe, amelyeket korábban ki volta rekesztve. „A huszonegyedik század elején Washingtonnak így lett a kívánt, nyitott, globalizált gazdasága” – írja McCoy.

De,ennek voltak költségei. „Az amerikai neoliberális reformok szétzúzták a társadalmi védőhálókat, erodálták a szakszervezeti munkások erejét, és a helyi vállalkozásokat védő struktúrákat. Világszerte behatoltak a társadalmakba, rontva sokak életminőségét, és teremtve elképesztő mértékű egyenlőtlenséget.

Kína felemelkedése a globális piaci rend ehhez kapcsolódó erőit felszabadította, amely 500 év után a nyugati hegemónia első kihívója lett. A Világkereskedelmi Szervezet, amelyet 1995-ben hoztak létre a neoliberális rend megerősítésére, 2001-ben elismerte Kínát. A washingtoni elit bízott abban, hogy Peking betartja a szabályokat. McCoy ezt írja: „Nem volt tudatában azoknak a hatalmas geopolitikai változásoknak, amelyek akkor következhetnek be, amikor az emberiség egyötöde három évszázad után egyenlő félként először csatlakozik a világrendszerhez.”

McCoy statisztikai adatok sorozatát idézi Kína káprázatos, a világtörténelem legnagyobb növekedésének dokumentálására. Az előrejelzések szerint Kína 2030 előtt a GDP szerint a Világ legnagyobb gazdaság lesz. A vásárlóerő-paritás reálisabb mértéke szerint Kína 2014-ben megelőzte az Egyesült Államokat, és 2030-ra 40%-kal nagyobb lehet.

Technológiai kihívások elé állítja a számítástechnikát, a távközlést és az űrrepülést. 2016-ra kínai szabadalmi bejelentések száma az Egyesült Államokhoz képest több mint kétszeresére nőtt. Kína a világ műhelyévé válva billió dolláros tartalékot halmozott fel. Hszi Csin-ping kínai elnök 2013-ban 130 országot gyűjtött össze Kazahsztánban, hogy bejelentsék az Övezet és Út kezdeményezést (BRI).

Az Övezet és Út kezdeményezés autópályák, vasútvonalak, kikötők, csővezetékek és erőművek hálózatát fektetné le, ami Eurázsiát keletről nyugatra kötné össze. A 2027-ig várhatóan elköltendő 1,3 billió dollár a világtörténelem legnagyobb befektetése lenne, tízszer nagyobb, mint a Marshall-terv, amellyel az Egyesült Államok újjáépítette Nyugat-Európát a második világháború után.

McCoy a BRI-beszédet ahhoz a három sarkkőhöz hasonlította, amelyek a korábbi világrendeket kristályosították ki, Tordesillashoz, a Bécsi Kongresszushoz és az 1945-ös ENSZ-konferenciához. Zbigniew Brzezinski, az Egyesült Államok globális politikájának egyik nagy építője egy eurázsiai versenytárs felemelkedésére figyelmeztetett. Mike Pompeo volt külügyminiszter egy közelmúltbeli beszédében kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak meg kell akadályoznia egy „páneurázsiai kolosszus” felemelkedését.

Mivel Oroszországot, Kínát és Iránt az Egyesült Államok nyomása egymáshoz közelítette, a Brzezinski által jelzett kolosszus megérkezik. A kereskedelmi háborúk nem állnak meg, miközben egy Kínával folytatott tényleges háború van a láthatáron, amit az Egyesült Államok valószínűleg elveszítene, és olyan módon megszakítaná az ellátási láncokat, hogy a jelenlegi nehézségek ahhoz képest kisebb kellemetlenségnek tűnnek.

Egy rövid „kínai évszázad” alatt a világ nagy része a szokásos feltételezések szerint halad, nagyrészt figyelmen kívül hagyva az éghajlati zavarok következő évtizedekre gyakorolt ​​hatását. McCoy nem követi el ezt a hibát. Az éghajlatról, mint a következő évtizedek globális geopolitikájának központi tényezőjéről szóló elemzése, alapvető hozzájárulás.

A társadalmi tendencia, amelyben a termelés Ázsiába, különösen Kínába tolódik, és az éghajlatváltozás fokozódása miatt: „megvan a lehetőség arra, hogy véget vessen Washington világrendjének, és lehetővé tegyen egy alternatív globális rendszer felemelkedését. Tehát „az emberiség egy újabb felhalmozott, évszázados katasztrófával néz szembe, amely hasonló az 1350-1450 közötti fekete halálhoz, és amely ismét megbonthatja a globális rendet, és mozgásba hozhatja a világot.”

McCoy szerint, egy kínai rend szétszórtabb lenne, mint amerikai elődje, és lehetővé tenné olyan regionális hegemónok felemelkedését, mint Brazília, Irán, Törökország, India, Irán és Oroszország. Mivel az Egyesült Államoknál kisebb hangsúlyt fektetnek a meghirdetett politikai normákra, és inkább a kölcsönös gazdasági előnyökre helyezik a hangsúlyt, a kínai megközelítés különösen vonzónak tűnhet a növekvő éghajlati összeomlásoktól sújtott világban.

McCoy a „To Govern the Globe” utolsó oldalait az eljövendő éghajlati káosz előrejelzésére hivatkozva írja le, ideértve 2100-ra a „legrosszabb eset” tengerszint-emelkedést. Ez még mérsékeltebb növekedés mellett is 150 millió embert helyez dagály alá 2050-re. A lakhatatlan forró zónák a Föld felszínének jelenlegi egy százalékáról 2070-re 20 %-ra terjednek ki, „a világ népességének egyharmada, azaz körülbelül 3,5 milliárd ember kívül esik azon a szűk hőmérsékleti résen, amelyben az emberi élet fenntartható.

Egy McCoy által idézett tanulmány szerint Kína jelenleg a világ szén-dioxid-kibocsátásának körülbelül egyharmadáért felel, mivel energiájának 85%-a fosszilis forrásokból származik, beleértve a BRI-befektetéseket is. Az összes nemzet közül Kína lesz az éghajlatváltozás miatt az egyik legsúlyosabban sújtott ország. McCoy ezt írja: „az emelkedő vizek Sanghaj és a környező városok felemésztésével fenyegetnek, megbénítva Kína egyik fő gazdasági motorját. A tengerből és a mocsárból kikotorva, Sanghaj nagy része alig több mint 30 éven belül visszatér a vizekhez, ahonnan származik.”Eközben a hőmérséklet emelkedése pusztítani fogja az Észak-Kínai-síkságot, amely jelenleg Peking és Sanghaj között a legfontosabb mezőgazdasági régió, ahol négyszázmillió ember lakik, és különben potenciálisan leghalálosabb hely a Földön.”

McCoy arra a következtetésre jut, hogy a 2030 körül kezdődő „kínai évszázad” valószínűleg nem tart sokáig, talán 2050 körül ér véget, amikor a globális felmelegedés hatása kezelhetetlenné válik. Tehát, Kína napjai globális hatalomként meg vannak számlálva.

Mi következik? „2050 után az éghajlatváltozás, ha nem kerül bizonyos fokú ellenőrzés alá, egy új, örökké kataklizmát okozó bolygó létrehozásával fenyeget, amelyen már a „világrend” szavak is elveszíthetik szokásos értelmüket” – írja a történész. „Bármely világrend, legyen az washingtoni vagy pekingi, amely a nemzetállam elsőbbségén alapul, valószínűleg képtelen lesz megbirkózni a politikai és gazdasági válsággal, amely abból ered, hogy 2060-ra vagy 2070-re mintegy 275 millió éghajlat változási menekült jelenik meg. ” „2050-re, ha nem korábban, vakítóan nyilvánvalóvá kell válnia, hogy az egyes nemzetek, bármilyen erősek is legyenek, nem képesek megbirkózni a globális közbirtokosság válságával” – mondja McCoy.

McCoy: “… a nemzetek közössége talán egyetért abban, hogy újfajta kollektív válaszreakcióra és a globális kormányzás felhatalmazott formájára van szükség.” Nyilvánvaló, hogy McCoy egy működőképes világrendet kíván elképzelni, és azt mondja, hogy a világrendet öt évszázadon át meghatározó jellemzőket újra egyensúlyba kell hozni. Az emberi jogokat és a globális közjavakat előnyben kell részesíteni a nemzeti szuverenitással szemben. Egy nemzetek feletti hatóságra lenne szükség a menekültek áttelepítéséhez és a környezet helyreállításához.

Az erősödő nemzetközi konfliktus jelenlegi helyzeten, amit a fosszilis tüzelőanyagok politikája vezérel, egy ilyen eredmény utópisztikusnak tűnhet. Néha azonban a helyzet logikája olyan megoldások felé hajt, amelyek – pillanatnyilag bármennyire is elérhetetlennek tűnnek – feltétlenül szükségesek.

Mint már említettem, az 1990-es évek óta az éghajlati kérdéssel foglalkozó emberként folyamatosan megdöbbentett a szakadék a tudományosan szükséges és a politikailag megvalósíthatónak tűnő között. Ez paradox irányba sodort, hogy a legnagyobb globális válságot kezeljem helyi, állami és regionális szinten, újságíráson és politikai szerveződésen keresztül.

Az Egyesült Államokban vezették be a leghatékonyabb klímamegoldásokat, a megújuló energiaforrások energiaszabványokkal történő előmozdításától a fosszilis tüzelőanyag-infrastruktúra alulról építkező lépéseken keresztül történő leállításáig. Világszerte, a nemzeti kormányokban még az éghajlatváltozás terén fejlettnek tartott esetben is, a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos érdekek továbbra is erősek, amint azt az ukrajnai háborúra adott válasz is bizonyítja.

A demokratikus akaratot tükröző megoldások könnyebben megvalósíthatók helyi, állami és regionális szinten. A tőkeáttételi pontok nagyobbak. Az éghajlatszennyezés csökkentését szolgáló kulcsfontosságú közpolitikai eszközök közül sok valójában helyi és állami szinten van, a közlekedési hálózatokkal és az építési szabályzatokkal kapcsolatos döntésektől a közműszabályozásig. A legnagyobb akadály az állami és helyi önkormányzatok rendelkezésére álló források, a nemzeti kormányokhoz képest, viszonylag korlátozott volta.

A világrend itthon kezdődik Így, McCoy ajánlásait saját tapasztalatommal összefüggésbe hozva, úgy gondolom, paradox módon kell továbblépnünk az éghajlaton, fel kell hatalmaznunk a helyi, állami és regionális szintű intézményeket az éghajlatváltozás elleni fellépésre, miközben ezt a megnövekedett hatalmat arra kell használni, hogy nyilvánvalóan szükséges politikai akaratot hozzunk létre.

A köztes szint, a nemzetállam mozgatása, a szükséges intézkedések megtétele. Bármely világrend, amely túléli a klímaválságot, az otthonhoz közeli cselekvéssel kezdődik. Be kell vallanom, messze le vagyunk maradva a McCoy által jelzett katasztrófák elkerülése érdekében. Olyan szintű politikai szerveződésre és civil ellenállásra lesz szükség, amit a témával kapcsolatos évek alatt láttam.

Nagyra értékelem azt a szellemiséget, amellyel McCoy zárja könyvét, amely ugyanannak a generációs kohorsznak a tagjaként az enyémet tükrözi. „Engedjék meg, hogy egy személyes megjegyzéssel zárjak, és bocsánatot kérjek a saját baby-boom generációm nevében, amiért a mai fiatalokat éghajlati válságba sodortam, amelynek költségei 2050-re fájdalmasan nyilvánvalóak lesznek – amikor én már rég meghaltam, ti pedig középkorúak lesztek, nevelitek saját gyermekeiteket, és egyre nehezebb környezetben küzdötök a túlélésért. Sok sikert és segítsen Isten. Mindkettőre szükségetek lesz.”

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3909) 2025?

Tibor bá’ online

Az emberiség 2025-re kihal?

 (kattints a címre az eredeti poszton belül a grafikonok megjelenítésére)


89. Útban a 90. felé

Az emberiség kihalását már megjósolták 2017-re, 2022-re. Most pedig 2025-re csak tettek mögéje egy kérdőjelet. Ez alkalommal az indok, hogy El Nino felé tartunk, plusz a napfolt tevékenység maximum lesz. Ennek következtében a hőmérséklet erősen megemelkedik, elszabadul metán a tenger fenékről, ami az emberiség kihalását jelentheti.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3908) Könyv ismertető: Antalffy Tibor – Nostradamus kód

Én Michal de Nostradame az Úr Jézus Krisztusnak 1540. évében a Teremtő Úristen kegyéből kiválasztott szegények orvosa és istápolója Istentől vezérelt látomásaimat papírra vetem abból a célból, hogy azokkal az utókort figyelmeztessem az emberiség végnapjaira, amit elkerülni nem áll módjában, de amire megtisztult szívvel felkészülhet. Adjon nekem a teremtő erőt, kitartást és egészséget, hogy munkámat befejezhessem. Ámen.

Nostradamus kód

 

A III. világháború

Az emberiség végső háborúja, az anti-krisztus bajkeverése és az ítéletnapjának eljövetele az Úr Jézus születése után a 2023. évben.

 

 

Bevezetés

Nyugodt szívvel jelenthetem ki azt, hogy Nostradamus minden kétséget kizárva a középkor leghíresebb szereplője volt. Történészeket kivéve, Nostradamus kortársairól az utca embere név szerint senkit se ismer talán egy kivétellel, az pedig a méregkeverő hírében álló Medici Katalin. Az ok egyszerű, Nostradamus minden idők legrejtélyesebb személyisége volt, elsősorban azért, mert ő maga is így akarta.

Ahhoz semmi kétség nem fér, hogy Nostradamus rendelkezett hatodik érzékszervvel, látnoki készséggel, ami még életében bebizonyosodott. A jövőt pedig mindenki szeretné tudni, amit számtalan sarlatán ki is használ. Nem csoda, hogy amikor feltűnik egy látnoki készséggel valóban megáldott ember, mindenki érdeklődéssel fordul felé, és ez az érdeklődés mind a mai napig nem lankadt.

De nézzük a tényeket: Nostradamus egyértelmű bizonyossággal megjósolta, hogy Medici Katalin mindhárom fia király lesz. Ugyanígy megjósolta II. Henrik hirtelen halálát egy lovagi tornán szerzett sérülés következtében. Ez a baleset 1559-ben történt. Nostradamus jóslatait (próféciáit) tartalmazó könyvének első kiadása 1555-ben jelent meg, azaz 4 évvel korábban. Nostradamus a jóslatait négysoros versszakokban írta, úgynevezett qvadránt formákban, amikből százat fűzött egy csokorban. Száz ilyen négy soros versszakot „centuriának” nevezett el. Nos a próféciák első kiadásának I. centuria 35. qvadrántja teljes egyértelműséggel előre jelzi II. Henrik halálát. Lássuk!

Le lion jeune vieux surmontera,

En champ bellique par singulier duelle,

Dans caige d’or les yeux lui crevera,

Deux classesune, puis mourir, mort cruelle.

Ennek magyar szabad fordítása a következő:

Szemtől szemben a harcmezőn

a fiatal oroszlán legyőzi az időset.

Arany ketrecben kiszúrja a szemét,

És a két seb kegyetlen halálhoz vezet.

Életének derekán Nostradamus éveket töltött Olaszországban. Egyes leírások szerint az egyik alkalommal, egy szerzetessel találkozott, aki előtt belső indítéktól hajtatva letérdelt és „Őszentsége” megszólításban részesítette. A hódolatot a szerzetes értetlenkedés közepette visszautasította. Csakhogy ezt a szerzetest jó negyven évvel később V. Sixtus néven pápává választották. Az csak természetes, hogy az új pápa nem csak emlékezett a negyven évvel korábban történt jelenetre, de le is szűrte belőle a következtetést.

Ennél is pontosabban, és egyszerű szavakkal jósolta meg saját halálát. Tanítványának, egyben jó barátjának, Jean-Aymes Chavigny-nak 1566. július 1-én, este azt mondja, hogy „reggel már nem fogsz élve látni”. Másnap reggel megtalálták az élettelen testet. Nostradamus nincs többé. Nem csoda, hogy híre messze földekre elszárnyalt. De ki volt valójában ez a titokzatos Nostradamus? Ismerkedjünk meg vele!

1503. december 24-én született és közel 63 évvel később 1566 július 2-án halt meg. A két időpont között egy igen sokoldalú ember bontakozik ki a társának és tanítványának, Chavigny tollából származó életrajza szerint. Előbb doktori diplomát szerez, és orvosként praktizál, levezényel, és ami fontosabb, túlél két pestis járványt is, bár nem elbújt a járvány elől, ahogy azt sokan kortársai közül teszik, hanem aktívan kiveszi részét a gyógyításban. Két orvosi szakkönyvet is ír, de képzett csillagász és egyben asztrológus is. A csillagok járásával kapcsolatos ismereteit és azok szeretetét a rá nagy hatást gyakorló anyai nagyapjától mintegy örökölte.

A 40 éves Jean-Aymes Chavigny, tanítványa és munkatársa szerint éjszakánként Nostradamus valóságos transzcendens állapotba kerül, amelyek alatt látomásai voltak. Ilyenkor senki se zavarhatta és látomásait, papírra vetve, írott formában rögzítette az utókor számáéra. Maga Nostradamus úgy gondolta, hogy ezek a látomások a jövőre vonatkoznak, és élesen megkülönböztette őket az asztrológiai jóslatoktól, amiket nem vett oly nagyon komolyan.

A zsidó származású Nostradamus családja áttért a katolikus hitre, mert XII. Lajos 1501-ben kiadott rendelkezése szerint a Franciaországban élő zsidóknak három hónapon belül, vagy ki kellett keresztelkedni, vagy el kellett hagyni az országot. A két évvel később született Nostradamus a katolikus hitet egy életre magáévá tette. Meggyőződése szerint látomásai egy természetfeletti erőtől, tehát magától az Istentől származnak, és szilárdan hitt abban, hogy ezekkel az információkkal saját belátása szerint rendelkezik. (Mint később meglátjuk, rendelkezett is).

Életrajzírója szerint Nostradamus többször tett neki említést arra vonatkoztatva, hogy bár az előre látott események bekövetkezése elkerülhetetlen, azok pontos időrendjét, bekövetkezésük idejét nem tudja megmondani. Valószínűleg ez az oka annak, hogy próféciái össze vannak keverve, nem követik a kronológiát. Ráadásul a versszakokban egy bizonyos „tolvajnyelvet” használ, ami bőséges lehetőséget ad az irományok félremagyarázására.

Nem csoda tehát, hogy az elmúlt századok folyamán szó szerint százak akadtak, akik időről-időre Nostradamus Próféciáinak a magyarázataiba kezdtek, mert hatalmas igény mutatkozott rá. Ennek illusztrálására álljon itt egy példa. II. centuria, 75. qvadrán:

Foudre en Bourgonne fera cas portenteux,

Que par engin oncques ne pourroit faire,

De leur senat sacriste fait boiteux

Fera scavoir aux ennemis l’affaire.

Ennek versbe szedett, Szántai Zsolt által végzett fordítása a TRAJAN Könyves műhely kiadásában megjelent „Nostradamus Próféciák” című könyvben a következő:

Szokatlan madár hangja hallatszik,

A jól szellőző háznak csövéből.

A búza ára oly magasra szökik,

Hogy ember lakomázik emberből.

Most nézzük ennek a versszakasznak az angol interpretációját a Truth Revealed amerikai kiadó által megjelentetett Michael Rathford: The Nostradamus Code című könyvéből:

During WWW. III. and the great turmoil, an airplane will come for a landing on the deck of an aircraft carrier. It will be from a nation foreign to the country that owns the carrier. The balance of political powers of the two sides involved will be very complex and delicate.

The plane is from a power “slightly more aligned to the other side” although still basically neutral. But to have any kind of contact with the country that owns the carrier would have severe political repercussion relative to the war, so the generals of the carrier are reluctant to give permission to the plane to land. The plane will carry an important political or military leader and an important emissary who needs to deliver important documents and messages. The situation will be very fragile and volatile.

Először is tekintsünk el attól az apróságtól, hogy angolul a III. Világháború kifejezésben csak 2 darab W van (World War). A 3 darab W az Internet jelzése (World Wide Web). Ennek ellenére a szerző következetesen a “WWW III.” kifejezést használja, csak általa ismert okból kifolyólag. Másodszor pedig a versszak interpretációja még ránézéssel is sokszorosa az eredeti szövegnek. Ez önmagában még nem lenne baj, de a bővítésen kívül találhatunk az értelmezésben megmagyarázhatatlan félreértéseket is, ami a magyar fordítás elolvasása után mindenki számára nyilvánvalóvá válik. Lássuk tehát a fordítást:

A III. Világháború és a nagy felfordulás alatt egy repülőgép fog leszállni egy anyahajóra. A repülőgép nem ahhoz az országhoz fog tartozni, amihez az anyahajó. Az érdekelt két oldal politikai hatalmát gyakorlók egyensúlya igen bonyolult és gyenge lábon álló lesz.

A repülőgép egy olyan országhoz fog tartozni mely „egy kissé jobban a másik oldalhoz fog húzni” bár alapvetően semleges lesz. Azonban, ha az anyahajót birtokló országgal bármilyen kapcsolatot felvenne, úgy az a háborúra kiható súlyos politikai vesztességet jelentene, ezért az anyahajót irányító tábornokok vonakodva fognak engedélyt adni a repülőgép leszállására. A repülőgépen egy nagyon fontos politikai vagy katonai vezető lesz, valamint egy megbízott küldött, akinek fontos dokumentumokat és üzeneteket kell átadni. A helyzet igen kényes és könnyen felborítható lesz.

El kell fogadnunk azt a megállapítást, miszerint Nostradamusról, jóslatairól és életéről megszámlálhatatlan könyv, cikk, elemzés, sőt játék – vagy dokumentumfilm is készült. Próféciáit természetesen százan százféleképpen magyarázták. Azt mondani se kell, hogy a „megfejtések” tökéletesen alkalmazkodtak a „megfejtés” idejében tapasztalható politikai és gazdasági helyzethez, eseményekhez. Erre ragyogó lehetőséget nyújt a már említett tolvajnyelv. Nostradamus szövege valóban igényli az értelmezést, és ha már igényli, akkor szabad az út az értelmezők előtt.

Az anyahajós jóslat olvasása után lehetetlenség nem gondolni arra, hogy az USA a Csendes-óceán nyugati medencéjében háborús előkészületeket hoz létre Kína ellen, de egy harmadik hatalom – Oroszország – érdekeltsége ellen is. Teljesen mindegy, hogy valaki hisz a jóslatban vagy sem, ezen jóslat fordításakor ezt a háborús helyzetet közönséges halandónak lehetetlenség volt előre látni.

Persze ember legyen a talpán, aki Nostradamus írásait értelmezni tudja. Az eredeti szöveg olvasása közben az ember nem tud szabadulni a gondolattól, hogy Nostradamus a kétértelműséget tudatosan alkalmazza. Ennek ellenére a Próféciák egyre keresettebbek lettek. Az első kiadást a második bővített kiadás követte 1557-ben. A bővítés pedig nem kevesebb, mint 300 versszakot jelentett. 1558-ban a Próféciák további 300 versszakkal bővültek. Végül néhány évvel halála után, 1568-ban a műve újfent kiadásra került.

A legújabb korban, azaz 1980-tól kezdve, elsősorban Franciaországban, Nostradamus újra „divatba jött”. 1983-ban adták ki Nostradamus személyes levelezését, valamint az 1557-es Próféciákat eredeti, változatlan formában. Ezek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy számos Nostradamusra vonatkozó korábbi állítás egyszerűen nem összeegyeztethető a jól dokumentálható tényekkel.

Nagy figyelmet elsősorban levelei kaptak, mert az interpretálók ezekből vélték fellelni a Proféciák megfejtésének kulcsát. Caesar fiához írt levelében pesszimista jövendölés található a világ sorsával kapcsolatban (Isten irgalma egy ideig nem fog kiáradni, Fiam, amíg jóslataim többsége be nem teljesedik. Ezek beteljesednek a nagy forradalom megvalósulása által. Többször sötét viharban szétzúzom és széttöröm őket, nem kegyelmezek, mondja az Úr.) Külön fel kell hívni a figyelmet a „nagy forradalom” említésére, ami – mint később látni fogjuk – valóban óriási jelentőséggel bír ezen könyv megjelenését illetően.

Az utókor azonban meglehetősen ambivalensen állt hozzá. Jacques Halbronn szerint a Prófécia Nostradamus halála után írt, politikai célú hamisítvány. Ugyanakkor a másik véglet szerint a Próféciák nem csak, hogy Nostradamus eredeti írásai, de Nostradamus maga ténylegesen próféta is volt.

Ezzel szemben a valóság az, hogy Nostradamusnak valóban voltak jövőbelátó képességei, amivel tökéletesen tisztában is volt. Viszont környezetét nem tartotta méltónak arra, hogy a jövőt illető ismereteit megossza velük. A Próféciákat elsősorban üzleti megfontolásból írta, mert népszerűségükben abszolút biztos volt. Ugyanakkor szándékosan alkalmazott obskúrus szöveget a kíváncsi kortársak megtévesztésére.

Látomásait világos, egyértelmű formában egy bőrkötéses, külön könyvben írta le, amit mindig magánál tartott, és amit 1556 június 17-én, Joseph Roche közjegyzőnél írt végrendelkezése szerint hűséges munkatársának, Chavigny teológusnak, vele együtt a legnagyobb titoktartás mellett el kellett temetnie. Koporsóját a salomi ferencesek templomában helyezték el.

Így esett, hogy Nostradamus valós jövendölései a szó legszorosabb értelmében vele együtt a sírba szálltak, a Próféciákban található kusza és zavaros jóslatokat pedig itt hagyta az utókornak, hadd rágódjanak rajta. A történetnek azonban itt még nem szakad vége.

Jóval több, mint kétszáz évvel később, egészen pontosan 1791 nyarán a francia forradalom kellős közepén a salomi csőcselék a templomot és vele együtt Nosradamus sírját is feldúlta, az ott talált csontokat szétdobálták. A koponya alá helyezett bőrkötéses könyvet azonban egy fekete köpenyes, titokzatos, morc alak magához vette és köpenye alá rejtve, hazavitte. A mind máig ismeretlen személy otthona csendes magányában izgatottan felnyitotta az időnek kitűnően ellenálló vaskos, bőrkötéses könyvet, amiben – legnagyobb meglepetésére – a tele írt lapokon nem francia szöveget talált, hanem valami egészen mást.

A később „Leather book” néven nyilvántartott könyvben kizárólag  „ötbetűs” szavak beláthatatlan sorozata volt látható, semmi egyéb. Minden egyes szó öt „betűből” állt, de ezek nem a jól ismert latin betűk voltak, sokkal inkább egyszerű jeleknek voltak tekinthetők, szám szerint 64 különbözőfajta. A fekete köpenyes idegen azzal tisztában lehetett, hogy óriási érték van a kezében, de nem tudott mit kezdeni a könyvvel.

Két évvel később, vagyis 1793 novemberében az 1675-ben alapított Greenwichi Csillagvizsgálóban székelő Angol Királyi Csillagász (England’s Astronomer Royal) komornyikja egy szerdai nap késő délutánján belépett gazdája dolgozó szobájába és jelentette, hogy egy bizonyos Mr Soway kíván az ország főcsillagászával beszélni. Nevil Maskelyne tiszteletes megkérdezte komornyikjától ki ez a Mr Soway, és hogyan néz ki. A komornyik előadta, hogy Mr Soway nem árult el semmit magáról, magas megtermett alak, fekete köpeny van vállaira terítve, meglehetősen ápolatlan, van nála egy közepes méretű kézitáska, és erős francia akcentussal beszéli az angolt. Dr Maskelyne némi töprengés után intett a komornyikjának, hogy vezesse be Mr Soway-t.

A kölcsönös üdvözlés után a főcsillagász hellyel kínálta az idegent, majd az után érdeklődött, hogy mi járatban van. Mr Soway kertelés nélkül, azonnal rátért a tárgyra és magát a francia forradalom egyik üldözöttjének vallva, arra kérte a főcsillagászt, hogy igen fontos tudományos okmányokat letétbe helyezhessen nála addig, amíg a forradalom nem konszolidálódik.

Tekintettel arra, hogy Nagy-Britannia az európai politikai egyensúly felbomlásától félve éppen egy francia ellenes koalíció összehozásán szorgoskodott, és a francia forradalom üldözötteit meglehetősen nagy szimpátia vette körül, a főcsillagász belement a felkérésbe. Ekkor Mr Soway a kézitáskából kivett egy bőrkötéses könyvet, amit madzaggal átkötött és a főcsillagásztól kért pecsétviaszt ráfolyatta a csomóra, majd a még képlékeny pecsétviaszba belenyomta pecsétgyűrűjének címerét.

Ez az eljárás tökéletesen megfelelt a kor szellemének. A lepecsételés után a két férfi megegyezett abban, hogy az átkötött könyvet a főcsillagász csak személyesen Mr Soway-nak adhatja vissza, vagy olyan személynek, aki Mr Soway pecsétgyűrűjét magával hozza. Ezt követve Dr Maskelyne becsöngette komornyikját és tea felszolgálását kérte tőle. Amíg a tea elkészítésére vártak Mr Soway beszámolt XVI. Lajos kivégzéséről, valamint a Robespierre és Saint-Just jakobinus terrorjának részleteiről.

Teázás után Mr Soway csendben távozott, miután a főcsillagász „good luck to you” mondattal sok szerencsét kívánt neki. Az est hátralévő részében a főcsillagász azon gondolkodott, hogy az esemény elég figyelemreméltó-e ahhoz, hogy jelentse a Királynak. Végül úgy döntött, hogy a letétbe helyezett könyv semmi külpolitikai fontossággal nem bír, ezért az eset jelentése teljességgel felesleges. Az átkötött Leather Book-ot pedig feltette a csillagvizsgáló könyvtárának legfelső polcára, a hivatalos naplóba pedig beírta az eseményt, és mi tagadás, néhány nap alatt teljesen megfeledkezett az esetről.

Dr Nevil Maskelyne tiszteletes királyi főcsillagász pozícióját 1765-től 1811-ig, azaz haláláig tartotta meg. Összegezve 46 éven keresztül viselte a címet, vagyis a Leather book átvételétől számítva még élt 18 évet, de a Mr Soway néven bemutatkozó idegen a könyvért nem jelentkezett. A következő főcsillagász John Pond a poszt megöröklésekor a leltár kiemelt tételeként nyilvántartott Leather book-ról és a könyv átvételéről szóló naplóbejegyzést tudomásul vette, de számos tevékenysége mellett külön figyelembe a Leather book-ot nem részesítette. 1835-ben bekövetkező halála után a királyi főcsillagásznak Sir George Biddell Airy-t nevezték ki, aki 1850-ben arra a következtetésre jutott, hogy a Leather book letétbehelyezője már minden valószínűség szerint nem él és titkát magával vitte a sírba. Ezért úgy döntött, hogy a tudományos titkokat őrző könyvet felnyitja. Lelkiismeretét azzal nyugtatta meg, hogy a közel 60 évvel korábban papírra vetett tudományos titkokon az idő azóta egészen biztos túlhaladt, tehát kitudódásuk semmilyen érdeket nem sérthet.

Sir George-t azonban hatalmas meglepetés érte. A könyv kinyitásakor pont az a kép tárult elé, amit 1791-ben a koponyacsont alól elorozott könyvet  otthonában felnyitó férfi látott. Ötbetűs szavak sokaságát, ahol a betűk valójában ilyenfajta jelek voltak:  & È à { Õ       Ä § Ñ * s     U °% k # w     Sir George némi töprengés után a Leather book-ot visszatette a helyére és azon gondolkodott, hogy konzultálnia kellene Newton utódjával, Sir Joseph Larmor-ral az előző évben kinevezett Lucasian Professor of Mathematics cím viselőjével. A gondolatot tett követte és Sir Joseph-el összehozott egy találkozót még azon a héten.

Sir Joseph meglepődése semmivel se maradt el a főcsillagász meglepetésétől. Az mindkettőjük számára teljesen egyértelmű volt, hogy itt valamiféle kódolásról van szó. Az viszont nem derült ki számukra, hogy a Leather book szerzője Michel de Nostredame, mert explicit erre semmi nem utalt. A könyv az első sortól az utolsóig semmi mást nem tartalmazott, mint ezeket a fránya ötbetűs szavakat. Végül megegyeztek abba, hogy Sir Joseph a könyvet magához veszi és megpróbálja megfejteni a kódot.

A fiatal Larmor másfél évig foglalkozott a megfejtéssel, de eredményt nem tudott felmutatni. Azt hamar kiderítette, hogy a jelek száma összesen 64. Ezek 5-ös csoportokba osztása azt jelentette, hogy összesen 64 x 63 x 62 x 61 x 60 variáció lehetséges, ami több mint 9 milliárd, egymástól különböző ötbetűs szót jelent. Ennyi szó azonban a francia nyelvben nincs, ezért annak a feltételezése, hogy minden egyes „szó” valójában egy bizonyos francia szót jelent, rossz megközelítésnek tűnt.

Végül is a Lucasian Professornak be kellett látnia, hogy a feladat számára megoldhatatlan, és evvel a Leather book az ő könyvtárának egyik szegletébe került. Közvetlenül 1903-ban bekövetkező halála előtt a könyvet még egyszer elővette, de ez a próbálkozás puszta nosztalgiánál nem jelentett többet. A kód megfejthetetlen marad.

A következő próbálkozó professor Sir Richard van der Riet Woolley volt, aki Newton katedráját 1956-ban vette át. Tíz évvel később, 1966-ban számítógép segítségével próbálta feltörni a kódot, de hamar belátta, hogy az adatok betáplálása a lyukasztott szalaggal egy olyan embert őrlő feladat, ami feltétlenül indokolttá teszi a kódfeltörés bizonytalan időre történő felfüggesztését. Sir Richard később bekövetkező halálakor a Lether book még mindig őrizte titkát.

Newton cambridge-i katedráját 1980-ban a motoros neuron betegségben szenvedő Stephen Hawking foglalta el, akit mozgásában súlyosan korlátozta betegsége. Ennek ellenére Hawking 1990-ben úgy gondolta, hogy a Leather book megfejtésének eljött az ideje. Az akkori komputer technika lehetővé tette a kód feltörésének újfent megkísérlését. A jelentős mennyiségű adatot CD-re rögzítették, majd 2 hónapos munkával készítettek egy programot. Az adatok betáplálása után elindult a számítógép programjának a futtatása. Nem egész két héttel később, este 10 óra tájban a számítógép nyomtatója kattogni kezdett. Hawking asszisztense nem akart hinni a szemének. A kinyomtatott szöveg minden második szava egy-egy latin szó volt. A közbeeső „szavak” viszont randomizált halandzsának voltak nevezhetők. Úgy tűnt Nostradamus értette a módját, hogyan kell munkáját átmenteni a XX. század végére. A töltelékszavak beiktatása mellett Nostradamusnak volt egy másik trükkje is. Minden egyes latin szónak 24 különböző ötbetűs kombinációja volt. Nostradamus ezek közül bármelyiket használhatta és váltogatva használta is. Ezért az ötbetűs szavak gyakoriságából nem lehetett következtetni a szó lehetséges értelmére.

Minden esetre a megfejtők részére a következő, most már nagyon egyszerű lépés az értelmetlen töltelékszavak kiiktatása volt, és előállt a végleges, remélhetően értelmes, összefüggő latin szöveg.

Az eredményről az asszisztens azonnal értesítette Hawkinget, aki intézkedett a szöveg angolra fordításáról és szigorú utasításba adta, hogy a szöveget senki nem ismerheti meg addig, amíg ő erre engedélyt nem ad.

A fordítás két hét alatt lett kész. A fordító, Hawking és asszisztensének legnagyobb meglepetésére a dekódolt szöveg Nostradamus 1550-ben írt bemutatkozásával, és annak közlésével kezdődött, hogy a jövendölés az emberiség végnapjairól szól, aminek főcíme a „III Világháború, 2016″ volt.

Ne felejtsük el, hogy a kód feltörése 1990-ben történt, éppen a hidegháború végén. Hawking végigolvasta a könyvet és úgy döntött, hogy azt el kell juttatni a Brit Prime Ministerhez. Előtte azonban az anyagot át kellett néznie egy szakértőnek, aki a hadászati és politikai terminológiákat behelyettesítette a szövegbe. Erre azért volt szükség, mert Nostradamus idejében se Amerika, se Ausztrália nem volt ismert, csak úgy, mint a repülőgép anyahajó, interkontinentális rakéta, műhold, stb. Ezeket a fogalmakat Nostradamus körülírta. Például a „délkeleten messze elhelyezkedő, óriási szigetország” Ausztráliát, a „hatalmas, vasmadarakat szállító hajó” anyahajót, míg a „gyorsan mozgó, nagy robbanó erejű, hosszúkás ágyúgolyó” rakétát jelentett. Ugyanakkor a különböző politikai posztokat, és történelmi szerepeket betöltő személyeket Nostradamus nem nevezett nevükön. Obama amerikai elnököt például úgy írt körül, hogy „egy, még fel nem fedezett, távoli kontinens nagy hatalmú királya”. A körülírt világpolitikai szereplők neveit is a szakértőnek kellett behelyezni a szövegbe.

Az angol fordítás, ilyenformán történő modernizálása után, Hawking újfent betekintett a szövegbe, de azt „emészthetetlennek” találta. A szöveg majdnem hogy összefüggéstelen tőmondatokból állt. Példa a szövegből: Obama elnök nem tudott dönteni. Irakban három szekta harcolt. Az elnököt sokan támadták hazájában. Irán nagy befolyással bírt. A zsidók országa a harcok folytatásáért küzdött, stb. A szinte nyomorék Hawking, az őt közelebbről nem ismerők meglepetésére, nem volt hozzászokva a félmunkákhoz, ezért a végső simítás céljából egy további cambridge-i szakértőt kért fel, hogy a szövegbe helyezzen be a lényeget nem megmásító „töltelék” szavakat, amik a szöveget összefüggővé és könnyen értelmezhetővé teszik.

Amikor ezzel a munkával is készen voltak, a most már akár hadijelentésnek is beillő anyagot Hawking haladéktalanul átküldte a miniszterelnök részére, megszabadulva ezzel a kellemetlenek érzett felelősségtől, és visszatérhetett az asztrofizikai problémák feszegetéséhez.

Ha csak ennyi történt volna, akkor ezeket a sorokat sose olvashattad volna el. Azonban nem lehet tudni, hogyan, milyen szándékkal és kik által, de a Leather book teljes fordításának modernizált formája 2005-ben egyetlen órára felkerült a világhálóra. Egyetlen órára. Ennek ellenére többen letöltötték és a szöveget előbb alávetve egy újabb, apró részletekre is kitérő átfésülésnek, nagy titokban, ismeretlen példányszámban kinyomtatták.

Csakhogy Nostradamus: WW.III. 2023 című könyve mindössze fél napig volt néhány könyvesbolt polcán, amikor a Brit belügyminisztérium döntése alapján az össze példányt összeszedték és bezúzták. Ennek oka azt volt, hogy 2005-ben már két éve folyt Irak pacifikálása, és az eredmény nem csak siralmasnak volt mondható, de az is kiderült, hogy az Irak lerohanását indokolttá tevő iraki tömegpusztító fegyverek megléte finoman szólva csupán képzelődés volt, de azt is mondhatjuk, hogy szemen szedett hazugság.

Azonban, ahogy az lenni szokott, a kinyomtatott könyv néhány példánya megmenekült. Ezek egyike adta az alapot a magyar nyelvű fordításhoz.

___________________________________________________________
___________________________________________________________
_________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(VM-237) Csak tíz nap a világ

Tibor bá’ csodálatos női online

 


89. Útban a 90. felé

Életem első munkahelye a Magyar Gyapjúfonóban volt a Rákosi-terror kellős közepén. Hogy mást ne mondjak, az „ellenségtől” való paranoiás félelem miatt a munka befejezése előtt néhány perccel a használt indigókat összeszedték az irodában, és éjszakára gondosan elzárták egy páncélszekrénybe. Ennek ellenére a legjobban gyűlölt és rettegett személy nem a párttitkár volt, hanem a normás, aki – a melósok fizetését illetően – élet-halál ura volt. Ugyanis ő állapította meg, hogy egy-egy gépen darabra, kilóra, stb. mennyi a norma, vagyis a 100 százalékos teljesítéshez mennyit kell produkálni. A gépen termelő dolgozónak a norma teljesítésének megfelelően számolták ki a bérét. Mivel a norma az adott gép teljesítőképességének a 100 százaléka volt, elméletileg a normát 100 százalékra nem lehetett (volna) teljesíteni, hiszen valami apró állóidő mindig van 8 óra alatt. Ennek ellenére a melósok a normát rendre 105-108 százalékra teljesítették, és persze kapták utána az 5-8 százalékkal több pénzt, mint amennyit az Állam nekik szánt. Mi volt a trükk?

Amint a normás megtudta, hogy egyik vagy másik gép teljesítménye átlépte a 100 %-ot, azonnal a helyszínre sietett és lemérte a gép fordulatszámát, stb. és megállapította az új normát, amit megint 108 százalékra teljesítettek. Ugyanis amikor az üzem területén meglátták a normást, a hír futótűzként terjedt el. A melósok a gép meghajtását biztosító, transzmisszióról lecsatlakozó meghajtó szíjat egy állító csavar segítségével meglazították. Ennek következtében a meghajtó szíjon egy bizonyos szlip (A hajtott tengely fordulatszámának viszonylagos elmaradása a hajtó tengelyhez képest) jelentkezett, ami a gép fordulatszámának csökkenésével járt. Miután a normás ezt lemérte, és eltávozott a műhely területéről, a melós a meghajtó szíjat újra megfeszítette.

A normás persze csak a dolgát végezte, de pont ezért képezte a közutálat tárgyát. Ezen segíteni nem lehetett. A melósok mindent megtettek, hogy a normást elüldözzék, na persze, hiába, mert kaptak helyette másikat, de mégis. A mi normásunk, Kun Sanyi utcai cipőjét az öltözőben egy 100-as szeggel a fapadlóhoz szögelték. Amikor Sanyi 4 óra után átöltözött, majd belebújt az utcai cipőjébe, nem tudott egy lépést se tenni, mert ellépés helyett kijött a lába a cúgos cipőből. Más alkalommal a központi záras íróasztalának középső fiókját alulról egy facsavarral hozzárögzítették az íróasztal vázához. Másnap hiába nyitotta ki a zárat, a fiókot nem lehetett kihúzni, a központi zár miatt persze a többi fiókot se. Sanyi délelőtt 10-re teljesen szétverte az íróasztalát, mert nem tudott rájönni, miért ragadtak be a fiókok .

Persze nekünk, irodai alkalmazottaknak Sanyival semmi bajunk nem volt, sőt, egy kicsit sajnáltuk is, bár fizetése közel felével volt több a mienkénél, jól lehet alig múlt 26 éves. A magam részéről mégsem a kiemelkedő fizetését irigyeltem tőle, hanem azt a magabiztosságot, amivel a nőket kezelte, és persze az eredményezett sikert a nők terén. Ezekre a sikerekre pedig gyakran fény derült, mert abban az időben az emberek főszórakozása a munkahelyi „bálok” voltak, amit a gyár amatőr színgárdájának előadása előzött meg a szebb napokat látott, kultúrteremnek előléptetett raktárhelyiségben. Hát igen, nyugtattam magam, egy normásnak könnyű a dolga, tőle függ az összes csaj fizetése. Csakhogy a szél máshonnan fújt, bár nem tudtam róla.

Aztán egyik vasárnap délelőttre vele együtt voltam kijelölve népnevelni, ami abból állt, hogy a megadott címlista alapján felkerestünk ismeretlen családokat, bekopogtunk és megkérdeztük a véleményüket politikai kérdésekről, valamint iparkodtunk azt a „helyes” irányba terelni. Hülye dolog volt, de nem lehetett kibújni előle. Közben, amíg címről-címre jártunk, igyekeztünk valamivel eltölteni az időt. Így esett, hogy sikerült megtudnom a nagy talány titkát.

Sanyi szerint minket, férfiakat azért esz a fene a nők után, mert sikerül nekik elhitetni velünk, hogy nekik a szex nem fontos, és ezért az engedékenység részükről egy kegy. Én persze minden szavát úgy lestem, mintha ő lett volna maga a Messiás.

–                   Képzeld el, – kezdte a meséjét – én 1944-ben érettségiztem. – ettől a perctől kezdve ittam a szavait.

–                   Abban az időben az volt a szokás, hogy ezt az eseményt megünnepelték. Volt olyan gyerek, akinek az apja adott néhány pengőt, hogy menjen el egy kupiba.

–                   Te is elmentél egy kupiba? – érdeklődtem.

–                   Nem, az én apám a fronton volt, csakúgy, mint sok más százezer javakorabeli férfi. Az anyám 200 pengőt adott, hogy teljesen egyedül töltsek tíz napot a lillafüredi Palotaszállóban. Mindjárt az első este szmokingba öltözve lementem vacsorázni az étterembe.

–                   Szmokingban? – csodálkoztam el.

–                   Hát persze, a háború előtt az emberek nem jártak az Operába melegítőnadrágban, ezt csak Rákosi vezette be. Na szóval, lementem vacsorázni, a pincérnő egy asztalhoz vezetett és hozta az étlapot. Közben körülnéztem. Körülbelül az asztalok fele volt foglalt, de ritka volt, ahol egy férfi és egy nő ült.

–                   Mért, kik ültek? – kíváncsiskodtam.

–                   A legtöbb asztalnál két nő ült.

–                   Ja persze, a háború miatt – szóltam közbe.

–                   Természetesen. Kevés férfi volt itthon, a jómódú nők kettesével jártak. Én meg azon törtem a fejem, hogy ismerkedhetnék meg valamelyikkel.

–                   Mi volt a probléma? – érdeklődtem.

–                   Akkoriban nem lehetett csak úgy leszólítani valakit, ahogy manapság teszik: Odamész egy csajhoz és elhívod zakatolni (fiúk és lányok közös szabadtéri mozgalmi játéka énekléssel egybekötve).

–                   Hát akkor mit csináltak? – érdeklődtem.

–                   Akkoriban a bemutatás kötelező volt, ha egy nőnek nem mutattak be, akkor azzal a nővel nem kezdhettél ki. Ilyen egyszerű.

–                   Mi volt a megoldás?

–                   Akkor még azt hittem, semmi, de tévedtem. Megettem a levest, a pincér elvitte a tányért, ekkor az egyik asztaltól felállt két huszonéves, piszok csinos nő és megindultak felém. El nem tudtam képzelni, mi lesz. Megérkeztek az asztalomhoz, megálltak, én természetesen felálltam, mire az egyik megszólalt. „Kedves uram, engedje meg, hogy bemutassam legjobb barátnőmet, Marikát.” Ezzel a barátnő felém nyújtotta kesztyűs kezét, amit én megcsókoltam, összecsaptam a bokáimat és közöltem, hogy Kun Sándor vagyok. Na most, a másik nő szólalt meg, „Örvendek, és engedje meg, hogy én is bemutassam legjobb barátnőmet, Erzsikét.” Megint egy kinyújtott kéz, megint egy bokacsattanás, kézcsók, örvendek, és valószínűleg alaposan el is pirultam.

–                   És mi történt ezután? – kérdeztem izgatottan.

–                   Egy darabig hárman álltunk az asztal körül, és egy szót se szóltunk, amíg eszembe nem jutott, hogy meg kellene őket hívni. Aztán valahogy kijött a számon, hogy „hölgyeim engedjék meg, hogy meghívjam önöket az asztalomhoz.”

–                   Röhögnöm kell – vallottam be. – Ez olyan, mint egy angol filmjelenet.

–                   Hát igen, akkoriban így működött a világ. Nem is mentünk akkor népnevelni vasárnap délelőtt egy proli környéken.

–                   És hogy folytatódott? – érdeklődtem.

–                   Hogy folytatódott, apukám? Beszélgettünk, sétáltunk a parkban. Bármit mondtam, a nők kacagtak rajta, és olyanokat kérdeztek egymástól, hogy: „hát nem édes?! ” Közben kiderült, hogy mind a kettőnek katonatiszt a férje, és természetesen az orosz fronton harcolnak. Ez még nem lepett meg, csak az, amikor megkérdezték, hogy melyikükkel kívánom tölteni a mai éjszakát.

–                   Na, ne hülyéskedj, ezt kérdezték?

–                   Igen, de én csak egy kicsit lepődtem meg.

–                   És melyiket választottad?

–                   Nem mindegy? Amikor egyikük átjött a szobámba azzal kezdte „ugye szűz vagy?” Persze zavarba jöttem, mert addig a percig nem tegeződtünk, aztán meg nem szívesen vallottam be gyakor­latlanságomat. De nem volt probléma. Másnap a másik nő aludt velem, és ez így ment addig, amíg vissza nem utaztam Pestre.

–                   Minden este keféltél? – esett le az állam.

–                   Na hallod, annyi idős lehettem, mint most te. Biztos vagyok benne, neked is menne a dolog.

–                   Hát, – gondoltam át a dolgot – egészen biztos, és mi lett azután? – érdeklődtem.

–                   Semmi. Természetesen névjegyet cseréltünk, ráírtuk a telefonszámokat, fogadkoztunk, hogy majd telefonálunk. Egy darabig vártam, hogy valamelyik felhív, de nem hívott. Aztán én próbálkoztam, de rossz számokat adtak meg. Ennyi.

–                   Ezzel kész? – kérdeztem némi aggodalommal.

–                   Háború volt, apukám, pár nappal később engem is behívtak.

____________________________________________________________
____________________________________________________________
_______________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(3907) Szörnyű világ

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

Milyen szörnyű világ vár az emberiségre

Írta: Munir Shafiq  (Information clearing house)

 


89. Útban a 90. felé

Hogyan értelmezzük azt, hogy az Egyesült Államok katonai frontot kezdeményez Ukrajnában Oroszország ellen? A katonai front megnyitásának ténye Ukrajnában valóban azt jelzi, hogy Oroszország mozgósította a katonai erőket és megkezdte a háborút, de valójában az Egyesült Államok áll az ukrajnai háború kitörésének előkészítésében. Ez annak köszönhető, hogy könyörtelenül törekszik a NATO bővítésére, olyan mértékben, hogy Ukrajnát is taggá akarta tenni, és ezzel Oroszországot bekeríti. Cél Oroszország teljesen belenyugvásra és megadásra kényszerítse.

A 2014-es ukrajnai puccs után az Egyesült Államok az Oroszországgal barátkozó ukrán rezsimet akarta megváltoztatni, és veszélyesen felfegyverezni a hozzá lojális új rezsimet. Ez közvetlenül fenyegeti az orosz nemzetbiztonságot, ami azt jelenti, hogy az USA háborúra kényszerítette Oroszországot, és közben abban reménykedik, hogy Oroszországot stratégiai vereség éri.

Ezt mutatta mindaz a lépés, amely a háború eszkalálására, és nem a lecsillapításra, illetve Oroszország és Ukrajna közötti megegyezésre, a háború megállítására tett. Az Egyesült Államok minden eszközzel nyomást gyakorolt ​​Európára, hogy bevonja a háborúba, az ukrán hadsereg felfegyverzésével és Zelenszkij elnök támogatásával.

Meg kell figyelni az amerikai politikát az ukrajnai háború kitörésétől a mai napig. Ez az Oroszországgal való kapcsolattartásban új stratégiát mutat. Amerika új hidegháborút indít nem csak Oroszországgal, hanem Kínával is. Ezen kívül az orosz konfrontációt Kalinyingráddal eszkalálja, ami az oroszokat a háború kiterjesztésére készteti.

Ez azt jelenti, hogy az ukrajnai háború a kezdet, amikor is a világ egy új globális katonai konfliktus szakaszába lépett, és nem tér vissza az ukrajnai háború előtti nemzetközi helyzethez, és nem tér vissza egy új típusú megbékéléshez sem.

Ha ez a következtetés helyes, ez azt jelenti, hogy a világháború olyan szakaszába lépett, amely a nagyhatalmak nukleáris szintjét, és az első és a második világháború elterjedését nem éri el.

Ugyanakkor az európai politikák nyomon követése és a hetesek csoportjának augusztus 24-26-i konferenciájának előkészítése révén észrevehető, hogy ezek a politikák az ukrajnai katonai helyzet eszkalálására irányulnak. Európát militarizálják, ahelyett, hogy megpróbálnák – ahogyan azt sokan várták – az ukrajnai háború eszkalációját visszafordítani.

Európában eddig a háború sok kárt, gazdasági veszteséget és társadalmi válságot okozott. Egy másik kérdés, Európa  új integrált stratégiába lépett-e be, vagy az amerikaival párhuzamosan, szembesül-e Oroszországgal és Kínával kapcsolatos ellentmondásokkal?

Valóban voltak Németország és Franciaország részéről érkező jelzések, amelyek inkább megoldást kerestek a katonai eszkalációra, illetve megoldást kerestek Ukrajna és Putyin között, de ez együtt járt az ukrán hadseregnek nyújtott katonai támogatásukkal. Ennek megfelelően elmondhatjuk, hogy mind Németország, mind Franciaország (és Európa általában) ugyanazon a pályán halad, amelyet az USA kijelölt.

Ez tehát azt jelenti, hogy a 2022. június 28-i a hetek konferenciáján minden számítás, amely az európai gazdasági nyereségek és veszteségek számításán alapult, a Putyin legyőzését célzó háborús stratégia alá került. Természetesen a nukleáris szint elérése nélkül, de igen közel hozzá. Mára csak a magyarázatot kell megtalálni: Miért van ez az amerikai stratégia eltolódása a nukleáris szint felé.

A válasz az, hogy a hidegháborúnak két fő vonása volt: egyrészt a fegyverkezési verseny, másrészt a gazdasági, tudományos, pénzügyi és politikai verseny. Így a második futam lett a legfontosabb és legdöntőbb, miután mindkét oldalon a nukleáris fegyverek fejlesztése miatt kizárták a világháború lehetőségét.

Itt a második futamban nagy volt a különbség az USA és a Nyugat javára, ami a szovjetek vereségéhez vezetett. Ma Kína kiemelkedő versenytárs ezen a második területen és láthatóan hamarosan megelőzi az Egyesült Államokat.

Az USA rájött, hogy esélye sincs felvenni a versenyt Kínával, amely előnyét további húsz-harminc évig tartó hidegháborúvá kívánja változtatni. Ezért az USA úgy találta, hogy a jelenlegi ellentmondást katonai stratégiával kell feloldani, amely nem korlátozódik a fegyverkezési versenyre és a békés versengésre, hanem inkább Ukrajna mintáját követi, amely később nagyobb léptékben általánosíthatóvá változtatható.

Ennek megfelelően, várható a nagyhatalmak között a globális háborúk világa, akár az atomszinttel, vagy annak elérése nélkül. Ha ennek a világnak “szerencséje” van, akkor az utóbbi eset állhat be. Micsoda szörnyű világ vár az emberiségre!

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

(1375) A növekedés határai és a határtalan butaság

Tibor bá’ online

 

~aa02150 éves a növekedés határai (The Limits to Growth) címen az MIT egyik kutatócsoportja (Dennis Meadows, Donella Meadows, Jorgen Randersand, William Behrens III.) 1972-ben kiadta első könyvét. A könyv összefoglalta a néhány évvel korábban, Római Klub (Club of Rom) néven megalakult értelmiségi csoport tanulmányának eredményeit. A tanulmány az egész világ gazdaságának alakulását vizsgálta „system dynamics” nevű matematikai modell segítségével, amit korában Jay W. Forrester fejlesztett ki. Az akkor még újdonságszámba menő számítógép felhasználásával az LTG (Limits To Growth) világ modell követni tudta néhány változó kölcsönhatását az idő függvényében. A szerzők különböző feltételezések mellett létrehoztak néhány szcenáriót a Föld jövőjét illetően, és arra a következtetésre jutottak, hogy amennyiben bizonyos lépéseket nem tesz meg az emberiség, a világgazdaság (értsd: civilizált társadalom) valamikor a XXI. században össze fog omlani. Az összeomlásnak az erőforrások kimerülése, a túlnépesedés, valamint a növekvő szennyezés kombinációja lesz az oka.

Csakhogy 1972-ben az emberiség a II. világháborút követő két évtizeden át tartó, töretlen gazdasági fejlődést élte meg. Széles körű volt az optimizmus, és a minden problémát megoldó technológia fejlődésében való hit. Az, hogy a természeti kincsek mennyisége véges, fel se merült, és úgy tűnt, hogy a „növekedés határai” – ha ilyenről egyáltalán beszélni lehetett – oly messze volt a távoli jövőben, hogy az emberiségnek semmi oka se lehetett az aggodalomra. De, ha netán közelegne, akkor is itt van a folyamatosan fejlődő technológiai, ami majd mindent problémát megold. Az atomerőművek sorra épültek, lassan minden család gépkocsihoz jutott, az első ember nemrég járt a Holdon, a jövő fényesebbnek tűnt, mint bármikor a múltban. Ilyen viszonyok között az LTG hirtelen közzétett eredményei sokkolóan hatott.

Rögtön a megjelenése után a tanulmány komoly viták tárgyát képezte. Az érdeklődés óriási volt, a könyvet 30 nyelvre fordították le és 30 millió példány talált gazdára. Az általános optimizmus ellenére az emberiség gondolkodó részében felmerült a kérdés, lehetséges lenne, hogy a növekedés nem folytatható a végtelenig? És ha tényleg nem, akkor meddig tarthat a növekedés? A kérdésre az LTG adott egy választ, nem egy hízelgő választ, de adott. Számomra a képlet egyszerű volt, minden tépelődés nélkül megértettem, hogy egy véges Földön a végtelen fejlődés fizikai és matematikai képtelenség. És elképesztően furcsának tartom, hogy ma, 50 évvel később, értelmes emberek nem tudnak különbséget tenni a végtelen és a véges között.

Elméletileg az LTG tanulmány sikere meg volt alapozva, komoly tudományos eredményként könyvelhette volna el a köztudat: Származási helye a nagy tekintélynek örvendő MIT volt, a Római Klub nevű briliáns tudós társaság állt a hátterében, a legmodernebb számítógép technikát alkalmazták, és ott volt az 1970-es olajválság, amit előszélnek lehetett felfogni. Ennek ellenére a kezdeti siker után az egyetemes tudomány megfeledkezett róla. Illetve húsz év múlva az általános vélemény a visszájára fordult. Ahelyett, hogy az évszázad tudományos forradalmát váltotta volna ki, az LTG szép lassan a nevetség tárgyává vált. Kivételt néhány különc (és valószínűleg kissé agyalágyult) tudós + én képeztem, akik úgy gondoltuk, hogy a világvége, emberi mércével mérve is, közel van.

Az LTG-vel kapcsolatos felfogás megfordulása fokozatos volt és évtizedekig tartó viták kísérték. Kezdetben a kritikusok mindössze hitetlenkedésüknek adtak hangot érdemi cáfolat nélkül. Volt néhány cikk, például William Nordhaus 1973-as tanulmánya, valamint az University of Sussex kebelén belül működő kutatócsoport felvetett néhány figyelemreméltó szempontot, de nem bizonyították, hogy az LTG tanulmány kiinduló feltételezése hibás lett volna. Sajnos az ellentábor reakciója egyre inkább eltolódott a politika felé. Például a Mordhaus dolgozatát kinyomtató szakfolyóirat nem volt hajlandó leközölni Forrester válaszát.

1997-ben Giorgio Nebbia, olasz közgazdász megjegyezte, hogy az LTG tanulmány ellenzői négy nagy csoportba oszthatók: 1) A többtermelésben érdekelt iparmágnások. 2) Hivatásos közgazdászok, akik az LTG tanulmány miatt veszélyeztetve látták szakmai hozzáértésük megbecsülését, és tanácsadói szereplésük elfogadását. 3) A Római katolikus egyház, akik a nagyobb hívőlétszám miatt tiltakoztak a népszaporulat visszafogása ellen. 4) Végül a politikai baloldal vezető személyiségei, akik az LTG-ben az uralkodó elit trükkjét látták, annak bizonyítására, hogy „munkás paradicsom” mint célkitűzés, csak egy elérhetetlen utópia. De ezek mellett ott voltak még a vallási fundamentalisták, a végtelen fejlődésben hívők, a politikusok (napjainkban lásd a magyar politikusokat), akik minden probléma megoldását a gazdasági növekedésben látják. Mindent összevetve a fentiekben felsoroltak tisztességes erőt képviselő koalíciót jelentettek az LTG ellen, akiknek sikerült a nagyközönség és hozzáértők jelentős hányadát az LTG ellen fordítani. [Lásd például Mizsányi Attila 2009. 06. 2.-án a Mensa listára küldött levelét: „Tibor bá, a Római Klub világvég és kijelentései nem jöttek be. Azóta is fontos hivatkozási alap azok számára, akik szerint nincs is probléma és nem is kell tenni semmit, hiszen a Római Klub is farkast kiáltott, oszt egy farkaskutya kölyök sem lett belőle.”] Az ellenzőknek segítségére sietett az 1979-ben kulminált olajválság, ami közben az Északi Tenger lelőhelyeinek a felfedezése okán a nyersolajár lezuhant a régi szintjére. Ez oda vezetett, hogy az ellenzők az olajválságban a profitéhes olajkitermelők mesterségesen keltett, de elbukott kísérletét látták. A felületes szemlélő szemében mindig is bőségesen volt nyersolaj, és mindig is bőségesen lesz. A Szovjetunió felbomlott, vége a hidegháborúnak, éljen a globális kapitalizmus és a korlátlanul szabad piacgazdaság. Az emberiségnek megszűnt minden problémája, és más dolga sincs, mint élvezni a technológia szülte kényelmes életet.

Ez volt az a pillanat, amit Ronald Bailey a Forbes magazin tudományos rovatának szerkesztője alkalmasnak ítélt, hogy megadja a kegyelemdöfést Jay Forresternek a System Dynamics atyjának, és magának az LTG könyvnek. Bailey szerint az elmélet ennél messzebb nem állhat a valóságtól. Bailey állítását azzal bizonyította, hogy (szerinte) a „Növekedés határai” 1972-ben előre jelezte néhány erőforrás kiapadását. Nevezetesen 1981-re elfogy az arany, 1985-re a higany, 1990-re a cink, 1992-re a nyersolaj, 1993-ra a réz, ólom és a földgáz. És ugye 1993-ban Bailey büszkén közölhette, hogy ezek közül egyik esemény se jött be. Bailey vádjai azonban nincsenek megalapozva! Ugyanis azt tette, hogy az LTG szövegéből kiragadott egy arra alkalmas részt és segítségével, az összefüggésektől megfosztva, kritizálta a könyvet. A könyv második fejezetének 4. táblázatában (második oszlop) talált néhány adatot, amit a könyv jóslataként fogott fel és úgy tett, mintha a tanulmánynak ez lett volna az egyetlen előrejelzése, teljesen ignorálva a könyv többi részét. Valójában a kiválasztott számok nem voltak előrejelzések. Ellenkezőleg, a második fejezet egyértelműen jelezte, hogy a kivetített exponenciális növekedés folytatódása nem várható el. A könyv további része a gazdasági összeomlás különböző szcenárióit mutatta be, amelyekre a XXI. század első évtizedei előtt semmi esetre se kerülhet sor.

Az Ember azonban olyan, amilyen. Ebben az esetben azt érdemes kiemelni, hogy van egy intrinsic agyi tulajdonságunk, ami szerint a kellemetlen tényekkel nem szeretünk szembenézni. Az LTG figyelemfelkeltésére senki se volt hajlandó emlékezni, de mindenki hallott a be nem vált, nevetséges jóslatairól, amiket a könyv természetesen nem tartalmazott. Robert Stavins a Harvard Egyetem közgazdásza például a következőket írta: „Ha megvizsgáljuk, hogy egyes erőforrások, mint például az arany, ezüst, higany, cink és ólom megjósolt kifogyása hogyan áll, akkor azt tapasztaljuk, hogy ez egyáltalán nem következett be. Az persze nyilvánvaló, hogy Stavins semmi mást nem olvasott csak Bailey-t. Nagy igyekezetében Stavins megfeledkezett a tanulmányírók első számú szabályáról, vagyis az idézni kívánt forrás megbízhatóságának leellenőrzéséről (ami természetesen rám is vonatkozik). Sajnálatos módon a harvardi professzor munkája lehetővé tette, hogy a „hibás előrejelzés” legendája egyre messzebbre terjedjen. Az egyik tudós, újságíró vagy bárki után a másik gondolta úgy, hogy neki is meg kell ismételnie Bailey kitalációit, vagyis, hogy az LTG olyan katasztrófákat jósolt meg, amik sose következtek be, tehát az egész koncepció, úgy ahogy van rossz. Ráadásul ennek az elterjedését nagyban segítette az Internet folyamatos szélesedése. Egy idő után a „vaklárma” ismerete olyan széles körűvé vált, hogy már nem is kellett részletezni.

Viszont napjainkban az LTG-vel kapcsolatos általános nézetek újra kezdenek megváltozni. Az első hang a 2000-ben megszólaló Matthew Simmons, nyersolaj kitermelő szakemberé volt, aki beindította a nyersolaj kitermelési csúcsértékkel kapcsolatos aggodalmakat. Ez újfent felkeltette az LTG iránti figyelmet. Időközben a klímaváltozással kapcsolatos tanulmányok is ráirányították a figyelmet az erőforrások felhasználására.

Végül a tiszta vizet Graham Turner (CSIRO) öntötte a pohárba 2008 júniusában „A Comparison of ’The Limits to Growth’ with Thirty years of Reality.” („A növekedés határai” összemérése harminc év valóságával) című

tanulmányával, aminek kicsengése egyértelműen az, hogy az ipari, mezőgazdasági termelésben és a szennyezésben bekövetkezett változások egybeesnek a könyv megállapításával, miszerint a XXI. században egy gazdasági összeomlás várható.

Rehabilitálták volna a Növekedés határait? Szó sincs róla. Nem a tudományos megállapításokkal van a baj, hanem az emberekkel. A Dunnin-Kruger effektus szerint minél kevésbé van valakinek igaza, annál kevésbé képes felfogni azt. Az eredeti megfogalmazás szerint ez egy „cognitive bias inwhich “…people reach erroneous conclusions and make unfortunate choices but their incompetence robs them of the metacognitive ability to realize it“. They, therefore suffer an illusory superiority, rating their own ability as above average. Ami magyarítva valahogy így hangzik: A Dunnin-Kruger effektus egy kognitív elfogultság, aminek következménye a helytelen következtetés és a hibás döntés, de az egyént ez az inkompetenciája megfosztja önvizsgáló készségétől, és így a hibázások nem jutnak el tudatáig. Az ilyen egyén a felsőbbrendűség illúziójában él, saját készségét átlagon felülinek képzeli.

Turner megállapítás világos és egyértelmű: The Limits to Growth presented some challenging scenarios for global sustainability, based on a system dynamics computer model to simulate the interaction of five global economic subsystems, namely: 1) population, 2) food production, 3) industrial production, 4) pollution, 5) consumption of non-renewable natural recourses. The analysis shows that 30 years of the historical data compares favourably with key features of a business-as-usual scenario called the “standard run” scenario. The date does not compare well with other scenarios involving comprehensive use of technology or stabilizing behavior and policies. The results indicate the particular importance of understanding and controlling global pollution. Megint csak magyarítva: A Növekedés határi a globális fenntarthatósággal kapcsolatban merész szcenáriókat ír le egy rendszer dinamika elnevezésű számítógépes modell segítségével, szimulálva öt globális gazdasági tényező kölcsönhatását, melyek a következők: 1) népesség, 2) élelmiszer előállítás, 3) ipari termelés, 4) szennyezés, 5) nem megújuló természeti erőforrások fogyasztása. Az analízis azt mutatta, hogy 30 év adatai egybeesnek a „sztenderd futtatás” elnevezésű szcenárióval, amit úgy vettek fel, mintha az emberiség élne bele a vakvilágba. Nem volt viszont egybeesés más szcenáriókkal, ahol célirányosan alkalmazták a technológiát vagy megrendszabályozták az emberi viselkedést.

Valamennyien nagyon jól emlékezhetünk, az emberiség az elmúlt – most már 50 évben – csak úgy „élt bele a vakvilágba”, ami azt jelenti, hogy ha ezen nem változtat, akkor az előre jelezett gazdasági összeomlás be fog következni valamikor 2020 környékén.

Függelék

A jövőjükért aggódó matematikusok hajlamosak kiakadni az exponenciális növekedés kifejezésen. Az emberi tevékenységgel kapcsolatban számtalan változás exponenciálisan növekszik. A folyamat megértéséhez az „exponenciális növekedés” kifejezés alkalmazása helyénvaló annak ellenére, hogy egy kapott görbe esetében, matematikai értelemben, exponenciális függvényről nem beszélhetünk, hiszen annak egyik kritériumát nem elégíti ki, konkrétan az állandó értékű többszöröződést. Vegyünk egy durva példát. Az emberiség létszáma pillanatnyilag 8 milliárdra vehető (Kína esetében a hiba akár 300 millió is lehet) az éves szaporulat (becsült érték) 80 millió, ami 1 %-os növekedést jelent. Az 1 százalék fennmaradása attól függ, hogy tud-e ezzel lépést tartani az élelmiszer termelés, amire a válasz az, hogy nem. Jelenleg évi kb. 30 millió ember hal éhen. Vagyis a tényleges népesség növekedés 1,4 % lenne, ha nem fordulna elő éhhalál. Torzítja még a képet, hogy egyre nagyobb mértékben készül gabonából etanol, és a másfél milliárd kínai egyre több húst készül fogyasztani. Következésképpen a növekvő éhhalál miatt az emberiség szaporulata 1 % alá fog süllyedni, és így sérül az „állandó értékű többszöröződés”, de ez nem jelenti azt, hogy az exponenciális növekedés kifejezést nem használhatjuk a gyakorlatban, hiszen célunk a folytonosság absztrahálása volt.

_________________________________________________________________
_________________________________________________________________
_________________________________________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

(3906) Drinking The Kool-Aid

Tibor bá’ szerkesztett fordítása online

( inni a Kool-Aid-ből)

Forrás: Moon of Alabama


89. Útban a 90. felé

Az ukrajnai háborúról 2004 nyarán Patrick Lang ezredes kiadta a „Drinking the Kool-Aid” című könyvet, amelyben leírja, hogy a csoportos gondolkodás hogyan vezetett az iraki háborúhoz. A címet adó kifejezésnek baljós háttere van. Lássuk!:

Jim Jones, az Egyesült Államokból származó “messiás” összehívta híveit a dél-amerikai település főterén, és elmagyarázta nekik a helyzetet. Volt néhány túlélő, akik utólag mind azt mondták, hogy a településen uralkodó “csoportos gondolkodás” kontextusában a magyarázat észszerűen hangzott. Jim Jones ezután felkérte a híveit, hogy igyanak a Kool-Aid tartályaiból, amelyek halálos adag mérget tartalmaztak. Szinte mindenki ivott, méghozzá fizikai kényszer nélkül. A szülők gyermekeiknek adták a mérget, majd maguk is ittak belőle. Utoljára Jones ivott.

Sok százan haltak meg. A történetről sokan nem hallottak, vagy elfelejtették. Mára a kifejezés jelentése megváltozott: Mit jelent ma inni a Kool-Aid-et? Ez azt jelzi, hogy a szóban forgó személy feladta önazonosságát, és behódolt annak a csoportos gondolkodásnak, amely ma a politikagyártást jellemzi. (jó példa erre Gyarmathy)

Az emberek bizonyos csoportjának őszintén vallott meggyőződése, hogy egy egyedülállóan helyes világkép “hordozói”. A Bush adminisztrációban az Egyesült Államok külpolitikájának uralására törekedtek, és ez sikerült is, úgy, hogy kizárják azokat, akik nem értettek egyet velük. Akiket nem tudtak kiűzni a kormányból, azokat addig zaklatták amíg ők is ittak az Kool-Aid-ből.

Ami az ukrajnai háborút illeti, maga Pat is kortyolgatta a Kool-Aid-et. Ez egyértelműen elhomályosította az ítélőképességét. Pat a blogjában nemrégiben megjelent kommentben ezt írja: Soha nem engedtem, hogy a hazaszeretet vagy bármilyen más érzelem elhomályosítsa az elemzésemet. Oroszország túl van offenzívája „kulminálási pontján”, és hirtelen megfordul a szerencse. A „kulminálási pont” kifejezést Carl von Clausewitz „A háborúról” című könyvében ír le.

Az 1780-ban született Clausewitz a porosz hadseregben szolgált. Később csatlakozott az orosz császári hadsereghez a Napóleon elleni háborúban, mielőtt visszatért a porosz hadsereg vezérkari főnökeként: Clausewitz hivatásos katona volt, számos hadjáratban részt vett, de elsősorban a háború vizsgálata iránt érdeklődő hadteoretikusként ismert. Munkájához Nagy Frigyes és Napóleon hadjáratait hasznosította. Még ma is minden katonatisztnek Clausewitz kötelező olvasmány .

A „kulminálási” pontot a VII. könyv V. fejezet tárgyalja, „A támadás kulminálási pontja” címen. Ezek szerint a támadás sikere a létező erőfölénynek köszönhető, figyelembe nem csak a fizikai erőt, de a lelki eerőt is. Az előző fejezetben megmutattuk, hogy a támadás ereje fokozatosan kimerül; esetleg ezzel egyidejűleg nőhet a fölény, de a legtöbb esetben csökken. A támadó kihasználja a várható előnyöket, amelyeket a későbbiekben a béketárgyalások során lehet hasznosítani; de addig is a helyszínen le kell adni katonai erejének egy részét.

Ha a támadás túlsúlya a béke létrejöttéig megmarad, a célt elértük. Vannak stratégiai támadások, amelyek azonnali békéhez vezettek, de az ilyen esetek ritkák; a többség éppen ellenkezőleg, csak addig a pontig vezet, ahol a megmaradt erők éppen elegendőek a defenzíva fenntartásához és a béke megvárásához. Ezen a ponton túl a skála elfordul, van reakció; az ilyen reakció erőszakossága általában sokkal nagyobb, mint az ütés ereje. Ezt nevezzük a támadás kulmiációs pontjának.

Clausewitz leírása szerint a támadó erkölcsi és fizikai erőelőnnyel rendelkezik a csata elején. De mivel támad, általában megvan az a hátránya is, hogy többet veszít, mint a védekező oldal. (Az egyik hüvelykujjszabály az, hogy a támadónak 3:1 erőarányra van szüksége a védőhöz képest, hogy megnyerje a csatát.) Ha több a vesztesége, mint a védekező oldalnak, az azt jelenti, hogy a támadó relatív előnye idővel csökken.

A csata (vagy háború) előre haladásával a tényleges erőarány 3:1-ről 2:1-re, majd 1:1-re, vagy még alacsonyabbra csökken. Eljön az a pont, amikor a támadó az erejét minimálisra csökkenti, hogy távol tartsa a másik oldalt. Ezen túl van a támadás kulminálási pontja. Ha a csata vagy háború nem ér véget e pont elérése előtt, az valószínűleg a támadó vereségével fog végződni.

Patrick Lang azt állítja, hogy Oroszország elérte a kulminálási pontot, és ezzel annyira kimerítette erőit, hogy már nincs előnye, és most valószínűleg megfordul a sorsa. De ez azt feltételezi, hogy egy olyan tipikus háborút látunk, mint amilyenben Clausewitz részt vett. Azonban az ukrajnai háború egy „különleges katonai művelet”, és több okból is nagyon nem tipikus. Oroszország kisebb erővel támadott, mint az ukrán erők. A háborúban összesen mintegy 120 zászlóalj harcászati ​​csoport (BTG) vett részt. Ez 120.000 katona, valamint mintegy 50.000 katona a luhanszki és a donyecki köztársaságból csatlakozott. Ez összesen 170.000 fő. A háború kezdetén az ukrán erők 250 000 katonával rendelkeztek, és azóta több százezret mozgósítottak.

Oroszország sokkal modernebb fegyvereket használ, mint az ukrán fél. Ezek nagy hatótávolságú fegyverek és cirkálórakéták, amelyek a frontvonal hátsó részében lévő ellátmányokat és bejövő csapatokat, valamint stratégiai célokat találnak el. Kiváló és szinte áthatolhatatlan légvédelmi és elektronikus háborús képességekkel rendelkezik, amelyeket egy magas rangú amerikai tiszt „kiábrándító”-nak nevezett.

Oroszország hatalmas előnnyel rendelkezik a tüzérségi területén és elegendő mennyiségű lőszerrel ahhoz, hogy akár éveken át magas tűzarányt tudjon fenntartani. Új fegyverek és készletek tekintetében is felülmúlhatja a „nyugatot”. Mindez ahhoz a nagyon szokatlan hatáshoz vezetett, hogy az oroszok előnye a harctéren idővel nőtt. Lehet, hogy a csata elején 1:1 volt, de azóta körülbelül 2:1-re vagy még magasabbra nőtt.

Az osztrák katonai akadémia vezetője Reisner ezredes legutóbbi tájékoztatójában bemutatja, hogyan változott az erők aránya az idők folyamán.  Elmondja, hogy a donbászi csata elején, áprilisban az erőarány 93 orosz BTG volt, szemben a 81 ukrán BTG-vel. Június 26-án az erők aránya 108 orosz BTG volt a 60 ukrán zászlóaljjal szemben. Vagyis Oroszország növelte haderői létszámát, míg az ukrán fél elvesztette ember állományának 25%-át.

Tehát, az osztrák becslés szerint a haderőarány a „különleges hadművelet” kezdetén 1,15:1, június 26-án pedig 1,8:1 volt. Amit látunk, az ellentéte az erők arányának csökkenésének, amelyet Clausewitz a kulminálási ponthoz vezető útként írt le. Egy magas rangú ukrán tábornok közelmúltbeli beszéde megerősíti az ukrán hadsereg magas lemorzsolódási arányát. Azt mondja, hogy a „nyugati” fegyverszállítások csak az ukrán veszteségek 10-15%-át fedezik. Valójában a „nyugat” már nem tud elegendő új fegyvert és lőszert leszállítani, hogy fedezze ezeket a veszteségeket.

A külügyekben Prof. Barry Posen írja, Ukrajna valószínűtlen győzelmi elméleteiről: Ukrajna támogatói két utat javasoltak a győzelemhez. Az első Ukrajnán keresztül vezet. Az érvelés szerint a Nyugat segítségével Ukrajna legyőzheti Oroszországot a csatatéren, akár kimerítheti erőit a lemorzsolódás miatt, akár ravaszul kijátszhatja azt. A második út Moszkván keresztül vezet. A csatatéren elért eredmények és a gazdasági nyomás bizonyos kombinációjával a Nyugat meggyőzheti Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy fejezze be a háborút – vagy meggyőzhet valakit a köréből, hogy erőszakkal váltsák le.

De, mindkét győzelem elmélet ingatag alapokon nyugszik. Ukrajnában az orosz hadsereg valószínűleg elég erős ahhoz, hogy megvédje térnyerését. Oroszországban a gazdaság kellően autonóm, Putyin pedig elég erős ahhoz, hogy ne lehetne nyereség feladására kényszeríteni.

Ukrajna vezetői és támogatói úgy beszélnek, mintha a győzelem a küszöbön állna. De ez a nézet egyre inkább csak fantáziának tűnik. Ukrajnának és a Nyugatnak ezért át kell gondolnia ambícióit, és a háború megnyerésének stratégiájáról egy reálisabb megközelítés felé kell elmozdulnia. Olyan diplomáciai kompromisszumot kell találnia, amely véget vet a harcoknak. Daniel Davis nyugdíjas alezredes egyetért Poserrel.

Röviden: nincs olyan érvényes katonai megoldás, amelyen keresztül Ukrajna reménykedhetne abban, hogy az időhúzás megállítja Oroszország módszeres előrehaladását Ukrajnán keresztül. Ha folytatni akarjuk a városról városra tartó védelmet, akkor biztos az ukrán áldozatok növekedése és városi területek megsemmisülése, és a végén Oroszország valószínűleg mégis taktikai győzelmet arat. E fizikai valóság fényében szükséges, hogy az Egyesült Államok és a nyugati politika megváltozzon.

Ha továbbra is szóban támogatjuk Ukrajnát, és azt állítjuk, hogy végül Kijev nyeri meg a háborút, az valószínűleg nem változtat az eredményen, és valószínűleg Washington politikai kudarcát eredményezi. Posen professzor bírálja azokat a hamis számokat, amelyeket különböző szervezetek adtak ki az orosz erők nagy veszteségeinek kimutatására: A háború korai szakaszában Ukrajna ösztönzői azzal érveltek, hogy Oroszországot lemorzsolódásával le lehet győzni.

Az egyszerű matematika egy összeomlás szélén álló orosz hadsereg történetét mesélte el. Áprilisban a brit védelmi minisztérium becslései szerint Ukrajnában 15.000 orosz katona halt meg. Feltételezve, hogy a sebesültek száma háromszoros, ami a második világháború átlagos tapasztalata volt, ez azt jelentené, hogy nagyjából 60 000 orosz katona eset ki a szolgálatból. A kezdeti nyugati becslések szerint az ukrajnai fronton lévő orosz haderő 120 000 főt tenne ki. Ha ezek a becslések helyesek lennének, az orosz harci egység ereje 50 százalék alá esett volna, ami a szakértők szerint legalább átmenetileg hatástalanná teszi a harci egységet. Ezek a korai becslések most túlságosan optimistának tűnnek. Ha pontosak lettek volna, az orosz hadseregnek már össze kellett volna omlani. Ehelyett lassú, de egyenletes térnyerést ért el a Donbászban.

A brit védelmi minisztérium által közölt számokat és egyéb állításokat az Egyesült Államokban megismétli a neokonzervatív Institute for the Study of War. Szinte minden amerikai média idézi e két forrás valamelyikét. A Kool-Aid szolgálatát szolgálják Pat Lang körül lévők az orosz hadművelet kezdete óta isznak. Azt is feltételezik, hogy Oroszország nem tudta fokozni a háborút. Oroszország elnöke nem ért egyet velük:

Ma azt halljuk, hogy le akarnak győzni minket a csatatéren. Nos, mit mondjak? Hadd próbálkozzanak. Sokat hallottunk már arról, hogy a Nyugat „az utolsó ukrán katonáig” akar ellenünk harcolni. Ez tragédia az ukrán nép számára, de úgy tűnik, ez a valóság. De mindenkinek tudnia kell, hogy igazából még nem kezdtünk bele komolyan. Ugyanakkor nem utasítjuk el a béketárgyalásokat, de azoknak, akik elutasítják tudniuk kell, hogy minél tovább tart a háború, annál nehezebb lesz velünk tárgyalniuk.

Igaz, a brit védelmi minisztérium ezt használta a több Kool-Aid kiszolgálására: „Annak ellenére, hogy Putyin elnök 2022. július 7-én kijelentette, hogy az orosz hadsereg meg sem kezdte erőfeszítéseit Ukrajnában, az erősítések nagy része ad hoc csoportok, amelyek elavult vagy nem megfelelő felszereléssel vonulnak fel” – áll a brit védelmi minisztérium szombati értékelésében.

Az egyik jel, amelyre a védelmi minisztérium rámutatott, az volt, hogy friss orosz csapatokat vezessenek be MT-LB páncélozott járművekkel. Az MT-LB, amelyet először az 1950-es években a tüzérség vonzására terveztek, nincs erősen páncélozva, és védekezésül csak géppuskával rendelkezik.

Fogadok, hogy az élvonalban MT-LB-t nem fogunk látni. Kétlem, hogy egyáltalán látunk-e valamit. Oroszországnak még mindig több ezer valódi tankja van, amelyeket be tud vetni, ha szükség lenne rájuk. Az összes Kool-Aid-ivó azt is elfelejti, hogy ez a háború sokkal többről szól, mint erről vagy arról az Ukrajnai városról. Ahogy Putyin mondta: De a következőket szeretném tisztázni.

Be kellett volna látniuk, hogy már a mi különleges hadműveletünk elejétől veszíteni fognak, mert ez a hadművelet egyben az amerikai világrend gyökeres felbomlásának kezdetét is jelenti. Ez az átmenet kezdete a liberális-globalista amerikai egocentrizmusból egy valóban többpólusú világba, amely nem a valaki által, saját szükségletei alapján alkotott öncélú szabályokon alapul. Ezek mögött nincs más, mint a hegemóniára való törekvés, nem pedig a képmutató kettős mérce, hanem a nemzetközi jogra és a nemzetek és civilizációk valódi szuverenitására, történelmi sorsuk megélésére irányuló akaratukra, saját értékeikkel és hagyományaikkal, valamint arra, hogy az együttműködést a demokrácia, az igazságosság és az egyenlőség alapjaira igazítsák.

Mindenkinek meg kell értenie, hogy ezt a folyamatot nem lehet megállítani. A történelem menete kérlelhetetlen, és a kollektív Nyugat azon kísérletei, hogy új világrendjét rákényszerítsék a világ többi részére, kudarcra vannak ítélve. A Washingtonban vagy Londonban szolgálatot teljesítő Kool-Aid nem változtat ezen. Ezért jobb távol tartani magát tőle.

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!