Tibor bá’ blogja kategóriaarchívum

Hamasz-kapcsolat ( EURONEWS )

A Hamász-kapcsolat:        Amerika után több nyugati ország is leállította az UNRWA finanszírozását

Az UNWRA egyik hán-júniszi központját is érte izraeli találat
Írta:  SL

A kizárólag palesztinok segélyezésével foglalkozó ENSZ-szervezet ellen felmerült a gyanú, hogy több munkatársa részt vett az iszlamista szervezet októberi terrortámadásában.

Az Egyesült Államok után Kanada, Ausztrália, Olaszország és Nagy-Britannia is bejelentette: felfüggesztik az ENSZ palesztinok segélyezésével foglalkozó szervezetének további finanszírozását.

Felmerült ugyanis a gyanú, hogy az UNRWA 12 alkalmazottja részt vett a Hamász október 7-i, Izrael elleni brutális támadásában. Az ENSZ menekültügyi szervezete vizsgálja ezeket a vádakat, egyelőre több alkalmazottjukat elbocsátották.

Stéphane Dujarric szóvivő azt mondta, az ENSZ-főtitkárát elborzasztja a hír, és arra kérte Philippe Lazzarini főbiztost, hogy vizsgálja ki a gyanút. Ha bűncselekmény történt, büntetőeljárást kell indítani. Lazzarini közölte, minden alkalmazottat felelősségre vonnak, akiről kiderül, hogy részt vett terrorcselekményekben”.

„Az Egyesült Királyságot megdöbbentették azok az állítások, amelyek szerint az UNRWA munkatársai részt vettek az Izrael elleni október 7-i támadásban, egy olyan szörnyű terrorcselekményben, amelyet az Egyesült Királyság kormánya többször is elítélt” – áll a brit külügyminisztérium közleményében.

London ezért átmenetileg szünetelteti a szervezet jövőbeli finanszírozását, amíg felülvizsgálják az ügyet.

Israel Katz izraeli külügyminiszter azt mondta, célja, hogy a háború után az UNRWA ne működjön tovább Gázában. Elmondta, hogy ehhez megpróbál támogatást szerezni az Egyesült Államoktól, az EU-tól és az ügynökség más nagy adományozóitól.

A Palesztin Hatóság polgári ügyekért felelős minisztere, Husszein Al-Sejk szerint ugyanakkor egyes országok azon döntése, hogy szüneteltetik a létfontosságú ENSZ-ügynökség támogatását, „nagy politikai és humanitárius segélyezési kockázatokat rejt magában”. Al-Sejk ezért sürgette a nyugati adományozókat, hogy azonnal vonják vissza döntésüket.

Pénteken az izraeli miniszterelnök egyik tanácsadója azt mondta a BBC-nek, hogy az október 7-i Hamász-támadásban „olyan emberek vettek részt, akik az UNRWA fizetéséből élnek”. Mark Regev szerint vannak olyan információk is, amelyek szerint az UNRWA iskoláiban dolgozó tanárok „nyíltan ünnepelték” az október 7-i támadásokat.

Utalt egy izraeli túszra is, aki szabadulása után azt mondta, hogy „egy olyan személy házában tartották fogva, aki az UNRWA-nak dolgozott”. A kiszabadult túsz elmondása szerint az ENSZ-alkalmazott rosszul bánt vele, alig kapott élelmet és orvosi ellátást, és végig bezárva tartotta őt.

Január elején az ENSZ-szel kritikus UN Watch civil szervezet nyilvánosságra hozta az UNRWA belső beszélgetéseit, amelyek a Telegramon zajlottak. Ezekből kiderült, hogy nem csak néhányan, hanem a szervezet több mint 3000 munkatársa és tanára ünnepelte az október 7-i izraeli Hamász-támadást, „hősöknek” nevezve a gyilkosokat és erőszaktevőket.

Kommentjeik között szerepeltek izraeli túszok kivégzésére való felhívások, az öröm és a dzsihád támogatásának kifejezései, valamint az atrocitásokról készült videofelvételek ünneplése olyan üzenetekkel, mint „csak várjatok, zsidók fiai”.

Amikor az ENSZ először megpróbálta mindezt tagadni, a UN Watch elkezdte közzétenni a Twitteren a Telegram-beszélgetés résztvevőinek nevét, mire az ENSZ felvetette, hogy esetleg vizsgálatot indít.

Az UNRWA nem összekeverendő az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával (UNHCR): ez az 1949-ben létrehozott szervezet kizárólag az 1948-ban elmenekült és elüldözött palesztinok sorsával foglalkozik, és mára közel 6 millió palesztint tart nyilván „menekültként”.

Ellentétben az összes többi menekülttel a világon, akikről az UNHCR gondoskodik, ez a szervezet nem sürgette a palesztinok letelepedését, integrációját máshol, hanem létrehozta számukra azt a „menekült” definíciót, amely szerint a menekültstátusz öröklődik.

 

kapcsolódó cikkek

Felfüggesztette az UNWRA finanszírozását az Egyesült Államok

Gázában mindenki éhezik – állítja az ENSZ-főtitkára

Hamász terroristák az ENSZ egyes gázai alkalmazottai – az USA zárolja a palesztin segélyezést

Orosz Hírek

Lavrov: Oroszország nem fog “Sam nagybácsi” bocsánatáért esedezni

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerint Moszkva nem felelős azért, hogy az amerikai-orosz kapcsolatok történelmi mélypontra süllyedtek, és ragaszkodik ahhoz, hogy a kapcsolatok helyreállításának terhe kizárólag Washingtonra hárul.

Az Egyesült Államok és Oroszország közötti kapcsolatok az ukrajnai konfliktus 2022. februári kirobbanása után kerültek mélypontra, Moszkva elítélte Washingtont és más nyugati országokat, amiért példátlan szankciókat vezettek be és fegyvereket küldtek a  kijevi rezsimnek. A Kreml szerint a szállítmányok csak meghosszabbítják a konfliktust, de nem változtatják meg annak kimenetelét.

A kétoldalú kapcsolatok másik fő kérdése a NATO terjeszkedése Oroszország határai felé, amelyet Moszkva egzisztenciális fenyegetésnek tekint. Oroszország szerint a jelenlegi konfliktus egyik fő oka, hogy Ukrajna csatlakozni akar az Egyesült Államok irányította katonai blokkhoz.

A CBS Newsnak adott hétfői interjújában, amikor a Moszkva és Washington közötti kapcsolatok javításának lehetőségeiről kérdezték az Ukrajna miatti patthelyzet közepette, Lavrov hangsúlyozta, hogy Oroszország nem fogja kezdeményezni azok helyreállítását, mert nem az ő országa rontotta el azokat.

“NEM FOGUNK… WASHINGTONBA SZALADNI: SAMU BÁCSI, KÉRLEK, BOCSÁSS MEG NEKÜNK. ROSSZ FIÚK VOLTUNK”. NINCS MIÉRT PANASZKODNUNK”

A miniszter hangsúlyozta, hogy a két hatalom közötti kapcsolatokat azok tették tönkre, “akik kitalálták az orosz fenyegetést”, és “akik figyelmen kívül hagyták azt a hatalmas mennyiségű jóindulatot, amelyet Vlagyimir Putyin elnök mutatott az első két ciklusa alatt”. Lavrov szerint a nyugati politikusok úgy döntöttek, hogy az orosz vezető olyan kedves, és megpróbálták “zsebben tartani”, ami hiba volt.

Lavrov a továbbiakban sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a washingtoni politikusok jelenlegi generációja láthatóan nem vonta le a tanulságokat abból, amit “elfogadhatatlan politikának nevezett, amelyet az Egyesült Államok az 1990-es évek elején kezdett el támogatni”.

A miniszter megjegyzései azután hangzottak el, hogy Putyin a múlt hónapban elismerte, hogy politikai karrierje elején “naiv” volt, mert úgy vélte, hogy nincs alapvető oka annak, hogy Oroszország és a Nyugat a Szovjetunió összeomlása után ellentétben álljon egymással.

Később azonban azt mondta, hogy rájött, hogy a nyugati országok Oroszország több egységre való felosztását akarják elérni, hogy nagyobb globális befolyásra tegyenek szert.

EURONEWS

Hatalmas mennyiségű fagyott vizet találtak a Marson

A Mars felszíne az ESA űrszondájának felvételén
Írta: euronew

 

Ha elolvadna a jég, az egész bolygót 2 méternyi vízzel árasztaná el.

Európai tudósok bebizonyították: valóban nagy mennyiségű víz van a Marson megfagyva, ráadásul a legideálisabb helyen, az egyenlítő közelében. Az Európai Űrügynökség (ESA) kutatói szerint a jégréteg akár 3,7 méter vastag is lehet.

A tudósok az ESA Mars Express nevű űrszondájával vizsgálták meg a bolygó érintett térségét.

Ez a Vörös-tengernyi vízmennyiség elég lenne az esetleges telepeseknek a túléléshez…csakhogy ahhoz 300 méternyi port és üledéket kéne eltakarítaniuk a 4 kilométer vastag jégtömbről. Erre még nem képes a tudomány. A jég jelenlétét egy 2007-es Mars-expedíció során fedezték fel, mindeddig azonban nem lehetett tudni, hogy mekkora mennyiségről van szó.

A szakértők már korábban is gyanították, hogy a terület alatt jég lehet, eddig azonban azt sem tudták kizárni, hogy csupán rengeteg vulkanikus por gyülemlett fel ott. A mostani új adatok viszont egyértelműen fagyott vízre utalnak.

 

kapcsolódó cikkek

A Marson gyűjtött mintákat hozna a Földre a NASA

Hangfoszlányok a Marsról

A Mars a Földön projekttel a fenntartható turizmusért

Bevándorlási szabályok. (EURONEWS)

A szigorodó bevándorlási   szabályok miatt idén emberáradat indulhat Európa felé

Ismét ismerőssé válhat ez a jelenet az EU-ban
Írta: Nóra Shenouda

 

Az Európába irányuló migráció 2024-ben növekedni fog, mivel az emberek még azelőtt megpróbálnak eljutni a kontinensre, hogy életbe lépne az érkezők számának csökkentését célzó új törvény – közölte egy osztrák elemzőintézet.

Az ausztriai székhelyű Nemzetközi Központ a Migrációs Politikai Fejlődésért (International Centre for Migration Policy Development/ICMPD) előrejelzése szerint az Európában, köztük az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban zajló választási kampányok miatt, amelyek során a bevándorlás megosztó téma, sokan még azelőtt meg akarnak érkezni Európába, hogy a migrációs rendszer megváltozna.

„Ezt zárt bolt effektusnak hívom. Az emberek hallani fogják a migrációval kapcsolatos intézkedéseket a választási kampányokban, és azt fogják gondolni, hogy itt kell lenniük az EU-ban, mielőtt ezek hatályba lépnek” – mondta Michael Spindelegger, az ICMPD főigazgatója.

Spindelegger 2013-ban mondott le posztjáról
Spindelegger 2013-ban mondott le posztjárólRonald Zak/AP

Donald Trump visszatérésének lehetősége hatalmas emberáradatot indíthat el Európa felé

A szakértő arra buzdítja a politikusokat, hogy duplázzák meg erőfeszítéseiket a legális útvonalak kialakítása érdekében, és hogy kössenek partneri megállapodásokat magánvállalkozásokkal, amelyekkel együtt toborzási és képzési központokat hoznak létre az afrikai és közép-ázsiai országokban, ahonnan sok bevándorló érkezik Európába.

Az agytröszt segített elindítani 100 projektet, amelyekben magáncégek vettek részt az EU-n kívüli országokban élő és dolgozó emberek képzésében, hogy lehetőséget biztosítsanak számukra egy partnerországban való munkavállalásra, ideértve a német és osztrák kormány által támogatott nigériai kezdeményezést is, amelynek célja víz- és villanyszerelők képzése volt.

Az ICMPD éves jelentése szerint a közel-keleti háború és Donald Trump visszatérésének lehetősége az Egyesült Államok élére hatalmas emberáradathoz vezethet. A migrációs útvonalak elleni amerikai fellépés az elemzőintézet szerint azt eredményezheti, hogy megnövekszik azon venezuelaiak és kolumbiaiak száma, akik vízummentesen érkeznek majd Spanyolországba. Az EU által tavaly év végén elfogadott, de csak idén hatályba lépő új migrációs törvények eleinte inkább vonzani, mint elrettenteni fogják azokat, akik megpróbálnának eljutni Európába.

Ez az asszony Venezuelából Kolumbiába menekült, majd az Egyesült Államokba érkezett legálisan a Biden-kormányzat új szabályainak köszönhetően
Ez az asszony Venezuelából Kolumbiába menekült, majd az Egyesült Államokba érkezett legálisan a Biden-kormányzat új szabályainak köszönhetőenRebecca Blackwell/Copyright 2024 The AP. All rights reserved.

Az uniós munkaerőhiányt enyhíthetnék a bevándorlók

Sok bevándorlóellenes, szélsőjobboldali politikus idegengyűlölő üzenetével ellentétben Michael Spindelegger, az ICMPD igazgatója, aki egykor Ausztria alkancellárjaként és külügyminisztereként szolgált, úgy véli, hogy Európának szüksége van bevándorlókra, mivel az EU egészében munkaerőhiány van.

Ylva Johansson uniós biztos a közelmúltban közölte: egymillióval több munkavállalóra van szükség az EU-ban ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a demográfiai változásokkal (népességfogyással), de azt belátta, hogy „kihívást jelent ezt rendezett módon tenni”. Spindelegger szerint a számok jóval magasabbak, csak Németországban 1 millió emberre, Ausztriában pedig 500 ezerre van szükség. Ha a magánszektor nem képes elég embert toborozni, egyszerűen máshová helyezi a befektetéseket – figyelmeztetett a politikus.

Az EU 2023-ra vonatkozó adatai azt mutatják, hogy tavaly több mint egymillió menedékkérelmet nyújtottak be, ami körülbelül 20%-kal több, mint 2022-ben, és a legmagasabb szám 2016 óta az ICMPD szerint.migrációs megállapodásátlesz az EU új migrációs politikája

Mai 7 HÍR

A megújuló energiák problémái

Néhány, tőlünk nyugatra és északra fekvő ország „zöldagyú“ aktivistái létrehoztak egy klímavallást, amelynek fő mondanivalója az, hogy a széndioxid-kibocsátást 2050-re nullára kell csökkenteni. Hitük és meggyőződésük szerint ezzel megakadályozható lenne a Föld légkörének és óceánjainak melegedése.

Fotó: pixabay

Ennek érdekében hajlandóak bezáratni az atomerőműveket is, holott az egyik legtisztább erőműfajta, ami az előállított fajlagos energia után a legkevesebb káros kibocsátást (gázok, folyadékok, stb.) hozza létre. Folyamatos üzemű, működik éjjel-nappal. Ugyanakkor kinyitják a korábban bezárt szénerőműveket, mert kell az energia (pl. Németországban).

Legújabban az EU „zöldagyúi“ is azon spekulálnak (mert a gondolkodástól még messze van), hogy zömmel szélerőművekkel és napelemekkel kellene megoldani legalábbis Európa energiaigényét.

Mindkét energiaforrás időjárásfüggő. Az ezredforduló elején egyszer saját tapasztalatom alapján győződtem meg arról, hogy pl. napenergiával ez csak fikció, mert megtörtént, hogy télen folyamatosan 60 napig nem sütött ki a nap, ezt akkor dokumentáltam.

Szlovákia földrajzi fekvése és domborzata nem igazán kedvez a szélenergiának a többnyire északnyugati szélirányok miatt.

Szlovákia éves energiaigénye 5-7 nagyobb atomerőmű termelésének felel meg. Ezt úgy 30-35 ezer (!) darab szélerőművel lehetne helyettesíteni (ha állandóan fújna a kellő erősségű szél). Telepítésük lefedné Szlovákia területének  kb. 13%-át.

A napelemmel a helyzet kicsit jobb, de itt sincs megoldva az energiatárolás hatékony formája. A biztonságos energiaellátáshoz mindkét energiaforrásnál legalább 30 napos tárolókapacitás kellene.

Ha ezt a tárolandó energiamennyiséget átszámoljuk akkumulátorigényre, akkor Szlovákiában a legújabb Tesla elektromos autó akkumulátorából kellene kb. 810 millió (!) darab. Ezt az irdatlan mennyiséget valahol biztonságosan el is kellene helyezni.

Ebből logikusan következik, hogy az akkumulátoros villanyautó csak egy átmeneti divathóbort. Amíg az ország gépkocsijainak csak 1-3 %-a akkumulátoros, az még elmegy (egy kis ideig)… Tehát ez sem fog szélesebb körben elterjedni…

Akkor mi legyen a szél- és napenergiával? Mi a megoldás hosszútávon?

Kiegészítő energiaforrásoknak nagyon megfelelnek a vízerőművekkel együtt. A vízerőművek valamivel jobb kondícióban vannak, gyorsan indíthatók és az eltárolt vízmennyiség gyakorlatilag energiatárolóvá válik.

Az igazi megoldás a fúziós erőmű lesz, amely állandó működés mellett már nagy hatékonysággal tudna pl. villanyárammal vizet bontani, és így hidrogénhez (meg oxigénhez) juttatni a Földet. Akárhogyan is csűrjük-csavarjuk, azzal és abból kellene energiát nyerni az emberiség számára, amiből legtöbb van a Földön – ez pedig a víz.

Ha oxidáljuk (pl. elégetjük) a hidrogént, elméletileg csak vízpára keletkezik. A kicsapódott vizet pedig újra lehetne bontani. De ettől még nagyon messze vagyunk. A hidrogéné a jövő!

Már annak is lehet örülni, hogy az USA néhány motorgyára már sikeresen tesztelt le vagy 10 fajta belső égésű hidrogénmotrot, hatásfokuk és teljesítményük összehasonlítható a benzines és dízelmotrokéval. Károsanyag-kibocsátásuk gyakorlatilag nulla. Más országok is kisérleteznek a hidrogénmotorral, az EU milliárdokkal akarja támogatni a fejlesztést.

Nagy jövő állhat a hidrogénnnel működő energiacella előtt, egyenesen villamos energiát állít elő, egyelőre kisérleti stádiumban van, már működik.

A sok pozitív érv mellett, ami a hidrogént illeti, van egy nagy, még nem teljesen megoldott feladat: mégpedig a hidrogén biztonságos tárolása és szállítása. Addig is azon kell munkálkodni, hogy kevesebb energiát használjunk fel, pl. hatékonyabbá tenni az elektromos fogyasztókat, kisebb autókkal furikázni a városban, stb.

Megnyugvással megállapítható, hogy eltart még egy ideig (30-50 év) míg letisztul a kép és kialakul majd a biztonságos, környezetkímélő és olcsó energia előállításának folyamata.

Hacsak addig  nem pusztítjuk el magunkat!

 

Don-kanyar ( Ma7)

A magyar hadsereg     tragédiája a Don-kanyarban

1943. január 12-én indította meg támadását a szovjet Vörös Hadsereg a Don-kanyarban, melynek következtében a 207 ezer fős 2. magyar hadsereg mintegy százezer katonája vesztette életét.

Rehabilitálták Jányt
Hóban, fagyban harcoltak – Jány Gusztáv főparancsnok
Fotó: Wikipédia/ma7

A 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki a második világháborúban a keleti frontra. A németek igényeit hosszas alkudozás után sikerült leszorítani, de azon az áron, hogy a magyar csapatokat hadászatilag a németeknek rendelték alá, felfegyverzésüket tekintve pedig csak szóbeli ígéretet kaptak Berlinből. A frontra kivonuló 207 ezer fős 2. magyar hadseregbe a teljes sorállománynak csak 20 százalékát sorozták be. Magas volt a tartalékosok aránya, a létszám 20 százalékát nemzetiségiek, főleg románok és ruszinok, 10 százalékát pedig zsidó és baloldali munkaszolgálatosok adták. A fegyverzet és felszerelés hiányos volt és korszerűtlen. A hadsereg parancsnoka Jány Gusztáv vezérezredes volt.

A magyar csapatok 1942. július 7-én érték el a Dont, ahol a Voronyezs és Pavlovszk közötti, 208 kilométernyi szakaszon védelembe mentek át. A nyáron a folyó nyugati partján megmaradt szovjet hídfők felszámolására tett, sikertelen kísérletek során 30 ezer embert vesztettek. A beígért fegyverzet és felszerelés a tél beálltával sem érkezett meg a németektől, akik 1942 novemberében a sztálingrádi csata miatt megkezdték csapataik kivonását a doni térségből.

A Vörös Hadsereg 1943. január 12-én mínusz 30-35 fokos hidegben az arcvonal északi részén, az urivi hídfőből kiindulva áttörte a magyar vonalat, és 8-12 kilométer mélyen hatolt előre, majd január 14-én délen, a scsucsjei hídfőben 50 kilométer szélességben törte át a védelmet. A német hadvezetés nem vetette be az arcvonal mögött állomásozó egyetlen tartalékát, de a visszavonulást is megtiltotta. Jány ragaszkodott a parancshoz, jóllehet a hadsereg egy részét talán megmenthette volna, ha már január 15-én elrendeli a visszavonulást. A magyar katonáknak az orosz és a német katonákhoz képest hiányos felszereléssel, sokuknak téli ruházat nélkül, mostoha időjárási körülmények között kellett tartaniuk magukat a többszörös túlerővel szemben.

Január 16-ára a három részre szakított 2. magyar hadsereg arcvonala felbomlott. Jány január 17-én hajnalban rendelte el az alakulatok visszavonását, de az elvágott, német alárendeltségbe került III. hadtest tovább harcolt. Ezt a hadtestet február 1-jén – miután sem ellátmánya, sem fegyverzete nem maradt – a később szovjet hadifogságba esett parancsnok, Stomm Marcell feloszlatta, és néhány ezer katona kijutott a szovjet gyűrűből.

A gyakorlatilag már nem létező 2. magyar hadsereg 1943. január 24-én „vált ki az arcvonalból”. Jányt a jórészt fegyvertelen katonák látványa késztette hírhedt hadparancsának megfogalmazására, mely szerint „a 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét”. A katonákat gyávasággal vádolta, és a „rend helyreállítása” érdekében a helyszíni felkoncolást is engedélyezte. A parancs akkora felháborodást keltett, hogy számos helyen ki sem hirdették, maga Jány április 4-én nyilvánította semmisnek és helyettesítette újjal.

A hadsereg életben maradt katonáit március 5-én hátravonták a Dnyeper folyó nyugati partjára, hazaszállításuk április 6-tól május 30-ig tartott. Jányt, aki az utolsó vonattal távozott, Horthy Miklós kormányzó 1943. augusztus 5-én felmentette parancsnoki tisztéből. A tábornokot a Népbíróság 1947 októberében háborús bűnösként halálra ítélte, majd november 26-án kivégezték. 1993. október 4-én a Legfelsőbb Bíróság felmentette Jányt a háborús bűntett miatt ellene emelt vád alól.

Doni katasztrófa
Fotó:  Archívum
A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg anyagi veszteségei mintegy 70 százalékosak voltak, az emberveszteségét 93 500 főre, más források 120 ezerre, illetve 148 ezerre teszik, az elesettek, megsebesültek és fogságba kerültek pontos száma sem ismert.

Küzdelem a fagyban

Kassai honvédek a Donnál

 
 
 

 

Az Északi Áramlat felrobbantásával kapcsolatban.

KÖZÉLET

A The Wall Street Journal szerint Lengyelország fontos tényeket titkolt el az Északi Áramlat felrobbantásával kapcsolatban

A nyomozók szerint a lengyel tisztviselők lassan szolgáltattak információkat, és kulcsfontosságú bizonyítékokat tartottak vissza a robbanást kivitelezők állítólagos lengyel földön való mozgásáról.

A lengyel hatóságok fontos bizonyítékokat rejtettek el az európai nyomozók elől az Északi Áramlat felrobbantásával kapcsolatban – közölte a The Wall Street Journal január 8-án. „Az ügyön dolgozó európai nyomozók szerint a lengyel tisztviselők megtagadták az együttműködést az Északi Áramlat szabotázsával kapcsolatos nemzetközi nyomozásban, és nem hoztak nyilvánosságra potenciálisan fontos bizonyítékokat” – olvasható a cikkben.

Balti-tenger, 2022. szeptember 29. A svéd parti őrség felvételén földgáz bugyog fel az Északi Áramlat 2 csővezetékből a Balti-tengeren, svéd felségvizeken 2022. szeptember 28-án. Négy nap alatt ez a negyedik hely, ahol megsérült az orosz gázt szállító Északi Áramlat 1 és 2 gázvezeték. A négy lyukból kettő Svédország, kettő pedig Dánia kizárólagos gazdasági övezetében van. Svéd szeizmológusok 26-án két robbanást észleltek a vezetékpár nyomvonalán. MTI/EPA/TT Hírügynökség/Svéd parti őrség
Fotó: MTI / EPA

A nyomozók megjegyezték, hogy a lengyeleknek rendkívül sokáig tartott, hogy válaszoljanak a megkeresésekre, és kulcsfontosságú bizonyítékokat hallgattak el a szabotőrök állítólagos országszerte történt mozgásáról. A kiadvány világossá teszi, hogy ez a folyamat megnehezíti azon régóta fennálló feltételezésük bizonyítását, hogy a támadást Lengyelországon keresztül, Ukrajna területéről hajtották végre.

A nyomozók most abban reménykednek, hogy a decemberben hivatalba lépett új varsói kormány segít rávilágítani a támadás részleteire.

Különösen Varsó együttműködésének megtagadása miatt nehéz megállapítani, hogy a lengyel kormány tudott-e a gázvezetékek tervezett felrobbantásáról. Az újságírók szerint Lengyelország kitartóan akadályozza a nyomozást, ami az incidensben betöltött szerepével és indítékaival kapcsolatban is kérdéseket vet fel.

Tavaly szeptember végén norvég kutatók új információval szolgáltak az Északi Áramlat gázvezeték 2022. szeptemberi felrobbantásával kapcsolatban. Ez az első nemzeti testület, amely nyilvánosan elismerte a két másik robbantást is. A gázvezetékek szivárgását 2022 szeptemberében fedezték fel. A svéd szeizmikus központ képviselője, Björn Lund akkor elmondta, hogy a vészhelyzet idején két erős víz alatti robbanást regisztráltak a csővezeték szivárgásának területén. Ezt követően a baleset helyszínén robbanóanyag nyomait találták.

Nemrég nyugati médiumok, elsődlegesen a hamburgi Der Spiegel és a The Washington Post (WaPo) összeálltak, hogy a végére járjanak az Oroszország és Németország közötti Északi Áramlat 1–2. tenger alatti gázvezetékköteg három csöve felrobbantása körüli közvélemény-manipulációknak. A kulcs Németország volt – derítette ki a vizsgálat, amelynek kiindulópontja a holland hírszerzés figyelmeztetése, amely hónapokkal a 2022 szeptemberében végrehajtott robbantás előtt jutott el a nyugati szolgálatokhoz.

Találtak egy ukrán titkosszolgálati ezredest, Roman Cservinszkijt, akit okkal gyanúsítanak a robbantássorozat gyakorlati irányításával. De azt sem zárják ki, hogy Cservinszkij nyakába akarják varrni az egészet, mondván, az ukrán politikai-nemzetbiztonsági vezetés, Zelenszkij elnökkel együtt, mit sem tudott az egészről. Viszont bemártották Valerij Zaluzsnijt, az ukrán hadsereg főparancsnokát.

Seymour Hersh amerikai újságíró tavaly február elején publikált vizsgálatának eredményei szerint az Egyesült Államok is részt vett a vezetékek ferobbantásában. Hersh azt állítja, hogy a gázvezetékeket amerikai búvárok aknázták alá a Balti-tengeren még 2022. júniusban, a Baltops gyakorlat során, és a norvégok aktiválták a robbanóanyagokat.

 

Elhunyt Jacques Delors

Elhunyt Jacques Delors, az Európai Unió legmeghatározóbb politikusainak egyike

Jacques Delors 1984-ben Párizsban
Írta: Euronews/FA

 

Három cikluson át volt az Európai Bizottság elnöke, és jelentős szerepet játszott a közös uniós valuta létrejöttében is.

Jacques Delors a II. világháború utáni európai integráció legmarkánsabb képviselői közé tartozott. Majdnem egy évtizedig, 1985 januárjától 1994 végéig állt az Európai Bizottság élén.

Az ő vezetésével valósultak meg azok az európai fejlesztési tervek, amelyek rendszerbe szervezték a tagországokat, és egységet teremtett mindennapi működésükben. A többi között az ő elszánt tevékenységének köszönhető az európai egységes piac, amely lehetővé teszi az állampolgárok, a tőke, az áruk és a szolgáltatások szabad mozgását az Európai Gazdasági Közösségen belül. Ő volt a névadója és vezetője a Delors-bizottságnak, amely javaslatot tett a monetáris unió létrehozására, ami végül is a Maastrichti Szerződés aláírásával valósult meg 1992-ben.

Jacques Delors 98 éves volt, halálhíréről az AFP francia hírügynökség számolt be a politikus lányára hivatkozva.

EP szavazás

Gyorsítja a szavazást az EP a választások előtt

Ünnep a legutóbbi EP-választás után Brüsszelben, 2019. május 26-án
Írta: Kiss Gábor

 

Kulcsfontosságú jogszabályokról kell szavaznia az Európai Parlamentnek, például a migrációs paktumról és a mesterséges intelligenciáról szóló törvényről.

Az Európai Parlament felgyorsítja a jogalkotást ciklusa vége előtt, annak érdekében, hogy az európai választások előtt minél több törvényt lezárjon. A választásokat június 6. és 9. között tartják, de a Parlament április végén bezár. Ez azt jelenti, hogy az európai parlamenti képviselőknek mindössze 4 hónapjuk lesz arra, hogy több mint 140 jogalkotási aktáról szavazzanak.

A parlament most fel akarja gyorsítani a megbeszéléseket a Tanáccsal, és további szavazási üléseket is beiktat.

„Igaz, hogy itt Strasbourgban plenáris ülések lesznek, ahol sok kérdésről kell szavazni. Általában azt lehet tenni, hogy például délutánra beiktatunk egy szavazóülést, hogy ne szavazzunk több mint két-három órát egyhuzamban, és a képviselők képesek legyenek koncentrálni. Nem lehet órákon át szavazni” – magyarázza Jaume Duch Guillot, az Európai Parlament szóvivője.

A Parlamentnek olyan kulcsfontosságú törvényekről kell szavaznia, mint a migrációs paktum, a mesterséges intelligenciáról szóló törvény és az unió új költségvetési szabályai. Brüsszelben sokan úgy vélik, hogy a szélsőjobboldali és radikális erők választás után valószínű megerősödése áll a jogalkotási roham mögött, mivel az komoly akadálya lehet az ilyen törvények jövőbeni jóváhagyásának.

A Zöldek frakcióvezetője úgy látja, a migrációról és a zöld megállapodásról szóló legújabb uniós javaslatok veszélyes kísérletek arra, hogy a szélsőjobboldal kedvében járjanak.

„A Zöld Megállapodás terén még mindig sok az akta. Ott van ez a hírhedt menekültügyi és migrációs paktum is, amelyről van egy egyezség, ami nem fog megoldani semmit. És ez alapvetően a radikális jobboldal nyomdokain halad, ami szerintem szintén nagy hiba. Ha azt nézem, hogy mit fog tenni a képviselőcsoportom mostantól a ciklus végéig, akkor azt mondanám, hogy az a védekezés lesz. Védekezni fogunk. Úgy gondolom, hogy a nagy többség katasztrófába sodorja az Európai Uniót. Ezt meg kell akadályoznunk – mondta Philippe Lamberts belga EP-képviselő.

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a szélsőjobboldali és radikális erők némileg erősödhetnek az Európai Parlamentben a júniusi választásokon, míg a mainstream pártok és a zöldek mandátumokat veszíthetnek.

 

Andrew karácsonyi visszaemlékezése.

Régi karácsonyok

 

 

Még csak 40 éves leszek és így karácsony előtt szívesen emlékezem vissza a múltra, most már mondhatni a régi időkre hiszen 20-30 év nagyon hamar elrepül így utólag.

Mondjuk gyermekkoromtól azaz körülbelül 10 éves koromtól  eltelt lassan harminc év.Itt az ideje megállni egy picit a rohanásból és elmélkedni egy picit hogy mi is történt a világgal ez idő alatt.

Szóval gyerekkoromban talán 7 éves lehettem emlékszem , hogy szinte minden télen volt hó. Olyan hó volt ami megmaradt az utakon hetekig.Erre onnan emlékszem, hogy gyerekkoromban

szinte mindig szánkóztam vagy a hóban játszottam.Annak idején még nem volt minden családban minden személynek autó, nem tudom de talán minden ötödik házban volt autó, így a városunkban

a mellékúti forgalom elenyésző volt ezért a szülők ki mertek engedni egyedül órákra.

Az első hónak örültünk és nem azt mondtuk mint a mai gyerekek hogy jaj de hideg van kint, hanem  az örömben szaladtunk ki a hóra játszani.A kövesúton a friss havat  általában 1 nap alatt lenyomták az autók így igazi jégpálya lett az egész utca sokszor hetekig  a főút kivételével.Gyerekként nagy élmény volt elővenni a padlásról a szánkót és csak egyedül „szörfölni” vele az úton.Sokszor nem volt játszótárs és egyedül toltam a szánkót.Ilyenkor jött elő az akkori német juhász kutyánk akit be akartam fogni a szánkó után de sajnos gyerekként nem tudtam hogy erre a kutyát a gyerekkorától kellett volna betanítani, így a kutya nem tudta hogy mit akarok vele amikor a nyakába kötöttem a kötelet.A szánhúzás helyett maradt a kutya kergetése a hóban a vele való fetrengés és birkózás.

Néha akadt játszótárs, egy  pár házzal távolabbi levő lány, akivel húztuk egymást a szánkón.Divat volt még az hogy az úton elkezdtünk csúszkálni cipőben az út egyre csúszósabb lett így egy nekifutásra akár 6-8 métert is csúsztunk. Mindezeket megunva jött elé a kemping bicikli a havas úton amivel fékezéseket és kaparásokat lehetett  csinálni.Volt olyan is amikor anyum húzott a szánkón egy pár utcatömböt.

A játékok a hóban általában este sötétedéskor kezdődtek és javarészt a sötétben este 7-8 órakor fejeződtek be.

Egy játék a hóban eltartott 2-3 órát is és sokszor egy fél óra cipőszárítás után folytatódott.

Amikor anyum húzott a szánkón  az útról csak néha néha kellett lehúzódni ugyanis 30-35 éve sokan még biciklivel közlekedtek, nem volt ennyi autó, talán néha egy Zsiguli vagy Wartburg ment el az úton.

A szánkón  ülve csak néztem a kádárkockákat, néhol láttam égve hagyott villanyt  ahol láttuk a karácsonyfákat odabent , néhol pedig a sötétben láttuk világítani a karácsonyfát.

Abban az időben még nem volt LED égő amivel körbecicomázták a házat, általában ha jól emlékszem akkor orosz karácsonyfaégőket lehetett kapni és csak a fára tették, a házat akkoriban még nem díszítették.

Gyerekként  a játékból beérve még nem volt külön tévém abban az időben.Ha jól emlékszem volt egy fakeretes Orion tévénk aminek az elektroncsövét néha csavarhúzóval bizergálni kellett ha elment az adás(csoda hogy meg nem rázott)  és utána jött egy műanyagkávás tévé talán ma 24 vagy 26 colosnak felelne meg. Esténként tehát az egész család nézte az M1 vagy M2-őt ha jól emlékszem.

Időben már nem tudom pontosan de talán 30-35 éve még m1 és m2 volt vagy talán egy pár adó, erre  pontosan nem emlékszem. Ilyenkor néztük azt amit adtak éppen : híradó, Dallas , Rex felügyelő

vagy éppen a tv maci után valamilyen magyar mese.Nem volt 60 csatorna és nem tudjuk hová kapcsoljunk érzés, de számítógépünk és még vezetékes telefonunk sem volt.Igen nem 80 éve hanem körülbelül röpke 30-35 éve.Talán kisiskolás koromban jöttek be a 386,486 és pentium 1 nevezetű számítógépek .

A karácsonyi gyerekjátékok már nem kukoricaszár volt, mert sok műanyag játék volt kapható (legó , transzformer stb…) de még abban az időben nem volt Lidl, Tesco és hasonló áruházak és nem igazán létezett gyerekjáték osztály mint ma. Azért a szülők így vagy úgy már be tudták szerezni a műanyag autót vagy játékot de abban az időben még kis választék volt.

Karácsonykor  a szünetben elmentem gyakran a nagyszüleimhez akik pár utcával távolabb laktak. Nem kocsival vittek minket, hanem kemping biciklivel mentem. Ha esett a hó mamám mindig kérte hogy

hányjam el a havat bent és kint a járdán  amiért cserébe kaptam némi zsebpénzt. Karácsonykor  mamám mindig sütött mákos és diós kalácsot amit ott frissen ettünk.Természetesen akkor nem egy

karácsonyi látogatásból állt a nagyszülők meglátogatása , hanem sok esetben minden nap letekertem a kemping biciklivel hozzájuk, ami később már montembájk 18 sebességes kerékpár volt mert akkor jöttek divatba.

Akkoriban nem volt internet így a nagyapám Szabadföld újságát és a képes újságot végiglapozva láthattunk a világból egy pár képet vagy híreket.Gyerekként az unokatesókkal még összejártunk

és a nagyszülőknél együtt díszítettük fel a karácsonyfát.Még egyikünknek sem volt mobiltelefonja és a nagyszülőkkel a fa feldíszítése után kártyáztunk.

 

A másik nagyszülők 15 kilométerre laktak ezért őket ritkábban látogattuk de karácsonyra volt időzítve a disznótor amire mindig meghívást kaptunk, de általában nem az ebéd miatt hanem azért hogy segítsünk.

Reggel 5-kor kelt az egész család és a nagy beöltözés után beültünk a  Zsiguliba és irány nagyanyám. Megérkeztünk , gyerekként reggel mindig pogácsa vagy süteményevéssel indítottam, majd jött a disznó szúrása

amit a szülők végeztek el.Általában ott volt a nagyobb rokoni kör és a 90-es években még talán 12-en is voltunk ami az idő előrehaladtával szépen csökkent ahogy kihaltak a rokonok.

Mindegyik disznótor hasonló volt: Egész nap hideg, reggel a disznó pörzsölése, darabolása, délután pedig a feldolgozás, hurka , tepertő és egyéb dolgok készítése a hidegben.Este vacsora , hurka kolbász csomagolása majd indulás haza.

Otthon gyerekként, vártuk hogy milyen ajándékot kapunk és nem úgy volt mint a mai kisgyerekek hogy már 6 évesen az internetet bújják hogy nekik milyen játék kell .Minket még nem vittek el játékot kiválasztani mert még nem épült erre üzletág. A kapott játéknak kibontáskor megvolt a varázsa , még örültünk neki nem úgy mint a mai gyerekek akik el vannak halmozva.Este volt karácsonyfa díszítés és mindig elővettük az előző évben dobozba eltett díszeket.Jött a szaloncukor kötözése, majd a habcsók.Akkoriban még nagy divat volt a habcsók amit legelőször ettünk le a fáról mert szerettük hogy nyúlik a közepe és nem olyanok voltak mint a maiak.Gyerekként már előjött a fogyasztás ugyanis karácsony előtt gyakran jó pár üveg üdítőért mentem el a boltba hogy karácsonyra minden tökéletes legyen és az egyfajta habzsolás volt régen.

Üdítő, csoki , habcsók és lakmározások voltak akkoriban.Este a tévében még valamilyen karácsonyi műsort adtak karácsonykor nem pedig sztárban szár leszek műsor vagy valami szennyet.Akkoriban legfeljebb videókazettát tudtunk nézni de még a korai gyerekkoromban az sem volt így maradt az az 1-2 csatorna ami volt a tévében.Ha jól emlékszem akkoriban még nem volt teletűzdelve az esti film 15 perces reklámokkal így jobb volt egy filmet végignézni.

A karácsony elmúlta után vártuk a szilvesztert ami már nem volt olyan  jó mint a karácsonyi várakozás, mert utána óvoda iskola következett.

 

Hát  igen sokat változott a világ, a disznótorok és a nagy családi összejövetelek elmúltak.Ma már lassan rokon rokonnak az ellensége. Az emberek nagy része bevásárlóközpontokban veszi meg az élelmet.

Szinte mindenki kocsival jár így már nem állnak le egymással beszélgetni az emberek az  úton, a gyerekek már nem játszanak az utcán és már hó sincs, télen is többnyire eső esik.

Az emberek rohannak és közömbösek lettek egymással , mindenhol a pénz dominál. Idősebb körben is megszakadtak a kapcsolatok ,  szomszédolás, összeülés, rokonok összejövetele  már a hidegebb téli hónapokban, vagy karácsonykor  sem jellemző sok embernél. Épp a tévében láttam hogy például székelyföldön, Kárpátalján még vannak olyan idősebbek akik összejárnak karácsonykor.

 

 

Emlékek

Manipulált emlékek

Emlékeinkkel nagyon felemás a viszonyunk. Egy részüket szeretnénk elfelejteni, míg másik részüket mindörökre élesen bevésni. Felejtünk, és újra eszünkbe jutnak dolgok. Ez csak véletlenszerű, de akár kívülről is lehet manipulálni.memória emlék manipulálás

 

Kevés dolog okoz az életünkben annyi konfliktust, mint a memóriánk. Mit felejtettünk el, mi nem jutott eszünkbe, amire pedig emlékeznünk kellett volna, és miért nem jut eszünkbe az, amiről tudjuk, hogy tudjuk. Bezzeg, amit el szeretnénk felejteni, azt nem tudjuk kitörölni az emlékeink közül. És miért felejtünk el annyi szép emléket?

Mindenki számára nagyon fontosak az emlékei, a memóriája. Nem véletlenül, hiszen jelentős mértékben meghatároz bennünket, azt, hogy kik vagyunk, milyen emberek vagyunk, mit tudunk. Az emlékeink befolyásolják azt is, hogy jó emberek leszünk vagy rosszak, hogy Teréz anya lesz belőlünk vagy Hannibal Lecter.

Amikor azt mondjuk, Én Én vagyok, akkor nagymértékben memóriánkra támaszkodunk. Mert az emlékeink adják a tudásunkat saját magunkról és minden másról. Életünk első pillanatától kezdve információkat fogadunk be. Tudást gyűjtünk azzal, hogy emlékszünk arra, amit megtanultunk. Tapasztalatokat gyűjtünk azzal, hogy emlékszünk a velünk történt eseményekre. És a mindennapi emlékek is meghatározóak, amelyek csak egyszerűen vannak. Vagy nincsenek.

Mégis mindezek ellenére szeretnénk manipulálni a saját emlékeinket és másokét is. Szeretnénk elfelejteni a rossz dolgokat, kitörölni másokból a hozzánk fűződő, kellemetlen pillanatokat. Szeretnénk tudatosan kis emléktörléseket végrehajtani. De ennek ellenére kevés dologtól félünk annyira, mint hogy elveszítsük a memóriánkat. Egész életünkben aggódunk, hogy öregkorunkra feledékenyek leszünk, és rettegünk attól, hogy elér minket az Alzheimer-kór.

Mert tudjuk, hogy elveszíthetjük emlékeinket. Van olyan ember, akiben egy súlyos baleset után, az agykárosodás következményeképpen nem rögződik több emlék. Minden reggel úgy ébred fel, hogy a baleset napja van. Addig a napig épek az emlékei, attól a pillanattól nem rögzül több. Erről szól viccesen például az 50 első randi című film is. De egy ilyen betegnek köszönhetjük a modern agy- és memóriakutatást is. 1953-ban egy vasrúd hatolt át egy férfi agyán. Túlélte, felépült, de többé nem tudott új emlékeket tárolni. Így személyisége is megrekedt abban a pillanatban. Gondoljuk bele: harminc évvel később felébred, és az elméjében ő még mindig az a 24 éves fiatalember. De amikor belenéz a tükörbe, egy 54 éves ember néz vissza rá, akit nem is ismer. És ezt minden reggel újra átéli a halála napjáig.

Fura dolog a memória, működése az egyik legbonyolultabb folyamat, ami testünkben végbemegy. Neuronok milliárdjai, vegyületek százai vesznek részt benne. Egy elképesztően bonyolult, komplex rendszer. Mindezért az agy, egy másfél kilós, kocsonyás szerv felel, amit 70 %-ban víz és 25 %-ban zsír alkot. 100 milliárd sejtből áll, és mindegyike akár 10 ezer másikhoz is kapcsolódhat. A beszívott oxigén harmadát és a felvett energia 20 %-át az agy használja fel. Ha tíz másodpercig nem jut oxigénhez, elájulunk, ha öt percig, akkor az agy elpusztul.

Memóriánk, az emlékeink ezektől az idegi kapcsolatoktól függenek. Ha kialakulnak új kapcsolatok, tudás tárolódik, ha felbomlik, elvész a tudás. És ami a legfontosabb, ebből alakul ki az éntudat.

Ezek után tényleg a legfontosabb kérdés, hagy manipulálhatóak-e az emlékek. Lehet azokat törölni vagy megváltoztatni? Esetleg újakat elültetni?

A válasz: igen. És ezt sokkal könnyebb elérni, mint legtöbben gondolnánk, mert ez sokszor előfordulhat velünk. Kísérletekkel sikerült is bizonyítani.

Hogy mennyire egyszerű egy nem létező emléket létrehozni, azt a következő kísérlet bizonyította be. Az Egyesült Államokban kevés olyan ember van, aki életében legalább egyszer, de inkább többször ne jutott volna el valamelyik Disney Worldbe, a legendás vidámparkok egyikébe. Ott az egyik legismertebb szolgáltatás, hogy az utakon sétáló mesefigurákkal lehet közös fotót készíteni. A kísérlet első részében a résztvevőknek ilyen fényképeket mutattak. Ismeretlen személyek lefényképezve Miki egérrel, Plútó kutyával, Hófehérkével, a gonosz mostohával, Tapsi Hapsival vagy éppen Donald kacsával. Valamivel később egy tesztet töltettek ki velük. A teszt egyik kérdése az volt, hogy amikor a Disney-vidámparkban jártak, találkoztak-e vagy készült-e közös fénykép Tapsi Hapsival. A résztvevők döntő többsége igennel válaszolt. Nos, Tapsi Hapsi a konkurens Warner stúdió karaktere, épp ezért soha nem volt Disney Worldben. Pusztán a hamis fotók nézegetése elég volt ahhoz, hogy hamis emlékeket ültessen el.

Lehet az emlékeket módosítani is? Igen, ezt egy másik kísérlet bizonyította be. A kísérlet során a résztvevők közösen megnéztek egy filmet. Ezek után számítógép előtt olyan kérdésekre kellett felelni, amelyek a filmre vonatkoztak. Például: volt-e a pozitív főhősnek kalapja, a gonosznak zakója, milyen színű volt a jelenetben látható autó, volt-e a hölgyön kalap, stb. Az egésznek az volt a lényege, hogy a teszt kitöltése során láthatták a többiek válaszait.

Néhány kérdés után a válaszokat manipulálni kezdték. Az alanyok azt látták, hogy a feltett kérdésre a többiek helytelen választ adtak. Ami ekkor történt, alaposan meglepte a kutatókat. A válaszadók hetven százaléka saját emlékei ellenére a rosszat jelölte meg.

Ez a jelenség egy nagyon ősi magatartásformához, a csoporthoz tartozás kényszeréhez és a megfelelési kényszerhez vezethető vissza. A túlélési esélyek sokkal magasabbak egy csoportban, mint egyedül. Ezért törekszünk arra, hogy egy csoporthoz tartozzunk, és igyekszünk megfelelni a csoport elvárásainak.

Ez idáig rendben is van. De mi köze van mindennek az emlékekhez? A kísérlet résztvevőivel két héttel később megismételtették a tesztet. A különbség most csak annyi volt, hogy az alanyok nem látták a többiek válaszait. Minden rendben is ment, remekül emlékeztek a filmre, egészen addig, amíg el nem jutottak a manipulált kérdésekhez. Most nem érezték azt a megfelelési kényszert, amit korábban. Mégis a válaszadók 70 %-a továbbra is a rossz választ jelölte meg. A valós választ felülírta a hamis válasz. A valós emlékeket módosította a hamis információ. Pusztán ennyi elég ahhoz, hogy valamire rosszul emlékezzünk.

Ezek után már csak arra kell választ kapnunk, hogy lehet-e egy emléket törölni. A tudósok ma úgy gondolják, hogy igen is, meg nem is. Pontosabban egy emléket nem lehet kitörölni, de az emlékhez vezető utat igen. Ha emlékeink véglegesen rögzülnek, akkor ez az emlék ott marad. Azonban a hozzá vezető út, amelyen keresztül megtalálható, az megsérülhet, elveszhet. De ez az út karbantartható.

Erre kitűnő példa volt a zseniális Antal Imre. Amellett, hogy fotografikus memóriával rendelkezett, igazi nyelvzseni is volt. Hét nyelven beszélt tökéletesen, és még további 6-8 nyelven jól. Úgy tartotta karban nyelvtudását, hogy minden este kitalált tíz-tizenkét mondatot, és azt lefordította az összes nyelvre. Ez volt az a karbantartó technika, amellyel a nyelvtanulás során született emlékeit, a tudáshoz vezető utat karbantartotta.

És így kapunk magyarázatot a rossz emlékeinkre. Pont emiatt élnek bennünk olyan élénken. Újra és újra eszünkbe jutnak, ezzel akaratlanul újra és újra karbantartjuk az emlékhez vezető utat. Ezért nem felejtjük el soha.

Azt már látjuk, hogy mi, saját magunk hogyan tudunk akarva-akaratlanul az emlékeinkbe belenyúlni. De más, egy idegen, egy rosszindulatú vagy éppen jóindulatú hatalom manipulálhatja az emlékeinket? Ez is egy nagyon jó kérdés .

Genderideológia

A genderideológia atyja

Íme a szörnyeteg, aki kitalálta a genderelméletet. Ezzel a címmel futott végig nemrég a sajtóban annak a „tudósnak” a bemutatása (leleplezése), akinek a gyermekkori nemváltás gyakorlati alkalmazásának ötletét tulajdonítják. A laikus ember azt hihetné, hogy a tudományban az elméletek megelőzik a gyakorlatot, magát a bizonyítást. Ez így is van, de John Money példája azt tükrözi, hogy az elméletek olykor a legrémisztőbb gyakorlatba torkollnak. John Money esete elrettentő például szolgálhat ahhoz, mire képes a megszállott ember, hogy bebizonyítsa vélt igazát.

lmbtq
Fotó: Magyar7/Archív felvétel

Azt hihetnénk, hogy a napjainkra kórosan elburjánzott genderideológia története néhány évtizedre nyúlik vissza. Tévedés, egészen az 1950-es évekig kell visszamennünk. Ekkor használta először a „gender” kifejezést az új-zélandi születésű, Amerikában karriert befutó pszichológus, John Money, aki külön kategóriát fogalmazott meg a születési nemről.

Elmélete szerint nem a biológiai markerek határozzák meg egy adott személy nemét, hanem a viselkedési mintázatok. Később ezek kiegészültek olyan, ismerősnek tűnő fogalmakkal, mint a „genderidentitás”, a „genderszerep”, ami a férfiakra és nőkre vonatkozó társadalmi elvárásokat foglalja magába.

Money a Johns Hopkins Universityn nyitotta meg első, genderidentitással foglalkozó intézetét. Utólag rejtélyesnek tűnhet, hogy bár a mai kor gendermozgalmát nagy mértékben meghatározza John Money gondolkodása (miszerint nem a biológia határozza meg valaki nemét, hanem a társadalom, a szociális környezet, az egyéni érzések), a genderideológia támogatói mégis kerülik a John Moneyra való hivatkozást. Miért nem emlegetik a nevét? Talán azért, mert Money sajnos nem maradt meg az elméletnél, de képzelgéseit a gyakorlatba is megpróbálta átültetni. Katasztrofális eredménnyel.

David Reimer tragédiája

Money a genderelméletet először ún. „interszex” csecsemőkön akarta tesztelni, olyan kisbabákon, akik születési rendellenességük alapján nem sorolhatóak be tipikus női vagy férfikategóriába. A pszichológus kiagyalta, hogy ezeket a csecsemőket a leghatásosabban hormonokkal és műtétekkel lehet kezelni, hogy valamelyik „genderbe” tereljék őket. Számára azonban az sem számított, hogy a csecsemőnek milyen nemi szerve van, az elsődleges hangsúlyt a „választott genderre” helyezte.

Moneyt tulajdonképpen nem is ez izgatta elsősorban, sokkal inkább foglalkoztatta az egészséges nemi jelleggel rendelkező gyerekek fejődése, az az agyrém, hogy minden gyermek esetében tetszés szerint alakítható a „genderidentitás”. Elméletét azonban szinte lehetetlen volt bizonyítania, hiszen akkoriban egyetlen épelméjű szülő sem kívánta, hogy makkegészséges gyermekét valami őrült másik neművé transzformálja.
A tökéletes tesztalany

Akkor azonban váratlanul szinte az ölébe hullott az áldozat. David Reimer 1965-ben született egy ikerpár tagjaként egy kanadai munkáscsaládba. A csecsemők egészségesek voltak, mígnem az édesanyjuk hét hónapos korukban észrevette, hogy nehezen vizelnek. Mint kiderült, fitymaszűkületük volt, ami egy sima körülmetéléssel kezelhető. A rutinműtét azonban David esetében tragikus következménnyel járt: műhiba következtében szinte teljesen elveszítette a péniszét. A szüleivel konzultáló orvos közölte: sosem fog tudni házaséletet élni és normális szexuális kapcsolatot létesíteni. A szülők nem tudták, mitévők legyenek. Miután senkitől sem kaptak segítséget, egy tévéműsorban látták az akkor már szaktekintélynek számító John Moneyt, aki akkora hatással volt rájuk, hogy végső kétségbeesésükben felvették vele a kapcsolatot.

Money ezzel tökéletes „tesztalanyhoz” jutott. David ugyanis (ellentétben az interszex csecsemőkkel) egyértelműen egy fiú nemi jellegeivel rendelkezett. Ikertestvére, Brian pedig továbbra is teljesen egészséges volt – vagyis ő lehetett a kutatás során a „kontrollcsoport”. A szülők 1967-ben látogatták meg először a pszichológust, és bíztak benne, hogy normális életet biztosíthat Davidnak, csak éppen lányként. Money pedig agresszíven nyomult, hogy bebizonyíthassa teóriáját. Meggyőzte a szülőket, hogy Daviden teljes klinikai kasztrációt kell elvégezni, női nemi szerveket kell neki műtéttel kreálni, majd 11-12 éves korától nőihormon-kezelést kell kapnia. David ekkor még csak 22 hónapos volt, de már megkezdődött a tortúra.

Az orvos utasítására a szülők úgy nevelték, mintha kislány lenne, Brendának nevezték. Lányos ruhákba öltöztették, babaházat kapott ajándékba. Szinte senki sem tudott arról, mi is „Brenda” háttértörténete, még testvére, Brian is abban a hiszemben cseperedett, hogy kishúga van. A gépezetbe azonban hiba csúszott, David viselkedése ugyanis nem igazolta a „kísérlet” sikerét. Magyarán: fellázadt a természet. Nem fogadta el például, amikor az anyja ki akarta sminkelni, a lányos ruhákat letépte magáról, az iskolában fiúként viselkedett, amiért az osztálytársai kicsúfolták. A tanárok problémás gyereknek vélték.

Megrázó vizitek

Ennél azonban sokkal megrázóbbak voltak a John Moneynál tartott vizitek, amikor a pszichológus megvizsgálta az ikrek szexuális fejlődését. A „szaktekintély” hatéves koruktól fogva a szexuális fantáziáikról és a vágyaikról faggatta az ikreket, és meztelen gyerekekről, szexelő felnőttekről mutatott nekik fotókat. Előfordult, hogy arra utasította a gyerekeket, vetkőzzenek le, és nézzék egymás nemi szervét. Money gyakran öt-hat kollégáját is behívta a „vizitekre”, máskor pedig képeket készített róluk. Arra is utasította a testvéreket, hogy imitáljanak közösülést, s amikor erre nem voltak hajlandóak, üvöltözni kezdett velük.

David Reimer egy későbbi interjúban elmesélte, hogy hamar rettegni kezdett a vizitektől. A legszörnyűbb az volt, amikor közeledett a nyolcadik születésnapja, Money ugyanis ekkor akart további műtétet végrehajtani rajta, hogy befejezze „női nemi szervét”. Money egyre híresebb lett, az ikreken végzett kísérleteket publikálta. A média felkapta, és a siker az ölébe hullott. Eközben a Reimer fivérek egészen másképp élték meg a „sikert”.

A kamaszkorhoz közeledve David egyre inkább elidegenedett a saját testétől. Maga Money is arról számolt be, hogy David a hormonterápia puszta említésétől pánikrohamot kapott, a pszichológust azonban ez sem állította meg, mindenképpen meg akarta műteni Davidet. Ezért még egy transzszexuális férfit is fel akart bérelni, hogy beszéljen a fiúval, hátha „jobb belátásra bírja”. A sok tortúra végül egy incidensben csúcsosodott ki: 1976-ban David felrohant a klinika tetejére, és azzal fenyegetőzött, hogy a mélybe veti magát, ha még egyszer látnia kell a pszichológust.

Ez volt az utolsó alkalom, hogy a fiúk a klinikára mentek vizitre. Money ezek után még egy alkalommal, 1979-ben meglátogatta a Reimer családot, ekkor az ikrek a pincében bújtak el az orvos elől. David ezt követően soha többé nem látta a pszichológust. Amint a fiú kikerült Money karmaiból, megízlelte a szabadságot. A tizenhatodik születésnapjára elhagyta a Brenda nevet, mellét műtéti úton eltávolíttatta, és férfihormonokat kezdett szedni. A sok elszenvedett trauma és Money „munkásságának” hatása azonban élete végéig elkísérte Davidet, aki 21 éves kora előtt kétszer próbált meg véget vetni az életének. 1990-ben ugyan még megnősült, és a nevére vette nejének három gyermekét, a rémálom azonban túl mély gyökerű volt, hogy jó véget érjen.

Az elmélet tovább virágzik

Ebben az időszakban kezdett csak Money kísérleteinek sötét, embertelen volta kiszivárogni a nyilvánosság felé. A pszichológus riválisa és Reimer egykori pszichiátere összefogott, és 1997-ben tanulmányt jelentettek meg, amelyben cáfolták Money elméletét, miszerint a csecsemők „semleges genderűek” lennének. Bebizonyították, hogy Money kísérletei és kezelései több kárt okoztak, mint hasznot, s élő példaként David Reimer esetét hozták fel. Reimer számára azonban már túl késő volt. 2004-ben véget vetett az életének. 38 éves volt, de ez alatt az idő alatt döbbenetes kínokat kellett átélnie. Ikertestvére két évvel előzte meg: 2002-ben túladagolta magát antidepresszánsokkal.

Maga John Money 2006-ban hunyt el Parkinson-kór szövődményeiben, 84 évesen. „Termékeny” karrierjét több mint hatvan kitüntetéssel díjazták. A genderelmélet pedig – elhallgatva a szörnyű cáfolatot – vígan terjed a világban, s aki útját akarja állni, azt nemes egyszerűséggel kikiáltják „homofóbnak”.

 

 

Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.

Tibor’bá VIP

Küszöbén állunk-e egy nukleáris háborúnak?

By Paul Craig Roberts

 

El kell azon gondolkodni, hogy ez az utóbbi időben végrehajtott szélsőséges provokáció, és durva, Oroszország ellen szóló vád, amihez a Washingtoni birodalom odaállt, háborús előjáték-e?

Az amerikai külügy minisztérium március 4.-i közleményének semmi alapja, ami szerint az oroszok katonai minőségű ideggázt alkalmaztak volna, hogy Salisbury-ben megöljenek vele egy angol állampolgárt és lányát.

https://www.zerohedge.com/news/2018-03-26/trump-expel-60-russian-diplomats-shut-seattle-consulate

Megfontolás tárgyává téve azt a tényt, hogy semmiféle bizonyítékkal nem álltak elő, hogy bármiféle ideggáz kimutatható lenne, hogy orosz eredetű ideggáz lett volna, hogy a megbolondult angol külügyminiszter szerint oroszok vagy maga Putyin elnök állna a merénylet mögött. Ez a legfelelőtlenebb és leglehetetlenebb vád, ami elképzelhető.

Ha az oroszok még mindig nem jönnek rá, hogy a Nyugat részére kizárólag az elfogadható, ha hajlandóak felvállalni a Nyugat vazallusának szerepét, akkor, mint reménytelen eset, csak a megsemmisítésük marad. Amennyiben, az Orosz Atlantista Integrácionisták továbbra is paralizálják az orosz kormányt, akkor Oroszországnak annyi. Oroszország részére nincs nagyobb fenyegetés, mint amit az Atlantista Integrácionisták jelentenek.

Mi lesz Washington következő manővere, olyan vazallus országon keresztül, mint amilyen például „Nagy” Britannia? Lehet még ennél rosszabb? Ha az orosz kormány reálisan gondolkodik, akkor felkészülhet egy nukleáris ICBM támadásra. Egyszerűen nincs más magyarázat az Oroszország ellen irányuló hamis vádak sorozatára, mint a háborúval nem törődő nyugati emberek megdolgozása. Ha az orosz kormány nem jön rá, hogy Washington háborút akar Oroszországgal, akkor az orosz kormány veszélybe hozza Oroszországot.

Ha az orosz kormány továbbra is azt hiszi, hogy „a párbeszédre még mindig nyitott az ajtó” akkor az orosz kormány menthetetlenül be van csapva.

A hanyag nyugati emberek, akik azt hiszik, hogy nincsenek következmények, csücsülnek a hülyeségükben, miközben a korrupt politikusai hazudnak nekik. A nyugati társadalom annyira hülye, hogy fogalmuk sincs, hogy milyen következményekkel járnak a velük megetetett hazugságok.

 

By Paul Craig Roberts

HENRY KISSINGER

A világpolitikai sakktábla gátlástalan nagymestere volt a százévesen elhunyt Henry Kissinger

VILÁG+

szerző                                                                                                   ( ENDRE AJÁNLÁSA )

NAGY GÁBOR

 

 

 

2023.11.30. 16:45

Nem létezik szenvedélyes érzelmek nélküli vélemény Henry Kissingerről, a skála a háborús bűnöstől a modern diplomácia legmeghatározóbb szereplőjéig terjed. Az viszont biztos, hogy a kormányzati pozícióban töltött alig nyolc éve olyan hatást gyakorolt az amerikai és világpolitikára, ami öt évtizeddel később is rezonál.

hirdetés

„Csakhogy megszabadultunk tőle. Henry Kissinger, a háborús bűnös, akit Amerika uralkodó osztálya imádott, végre meghalt.” Ezt a címet adta nekrológjának a The Rolling Stone amerikai magazin, és a szövegben sem kíméli a szerdán, connecticuti otthonában, százéves korában elhunyt Kissingert.

„Formálta a nemzet történetét a hidegháború idején” – búcsúzott a liberális The New York Times.

„Aki két elnök idején formálta a világpolitikát” – fogalmazta meg a bennfentes The Washington Post.

„Aki kialakította az amerikai külpolitikát a vietnámi és a hidegháború idején” – emlékezett rá a konzervatív The Wall Street Journal, amelynek hasábjain Niall Ferguson történész Kissinger évszázadáról írt, s nem feltétlenül az életkorára utalva.

A távolságtartó The Economist londoni hetilap pedig azzal vezette be a nekrológját: „Henry Kissinger soha nem igazán tartozott oda, ahol lenni akart”.

Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter integet a küldötteknek a republikánus konvención 1980. július 17-én Detroitban

AFP

Ha csak a szalagcímeket olvasnánk, akkor is világos lenne, hogy az 1923-ban a bajorországi Fürthben született, a holokauszt elől az Egyesült Államokban menedéket talált, német akcentusát levetkőzni soha nem tudó, intelligenciájában és cinizmusában is kiemelkedő, Heinzből lett Henry Kissinger az amerikai és világpolitika kiemelkedő alakítója volt. Jó és rossz értelemben egyaránt, és tele volt olyan ellentmondásokkal, amelyek dinamóként hajtották egyre magasabbra.

Már életében szobrot állított önmagának, amit mások kezdettől fogva igyekeztek ledönteni. Három részben írta meg önéletrajzát, az 1994-es Diplomácia című könyvét alapműnek tekintik, s élete alkonyán még a mesterséges intelligencia potenciáljával és potenciális veszélyével is foglalkozott.

A kötetei vaskosak, hiszen már a harvardi – Immanuel Kantra, Oswald Spenglerre és Arnold Toynbee-re koncentráló – 1950-es diplomamunkája is 383 oldalra rúgott, aminek nyomán az egyetem meghozta az informálisan Kissinger-szabálynak nevezett előírást, és ennek nagyjából a felében rögzítette a hasonló írásművek terjedelmét. Róla is számos életrajz született, Walter Isaacson alapos munkáját Kissinger nem kedvelte, a brit Christopher Hitchens 2001-es könyve pedig valóságos vádirat volt az általa háborús bűnösnek tekintett politikussal szemben.

Kissinger pénztelen bevándorlóból építette fel magát, de hírneve és befolyása csúcsán is kívülállónak tekintette az USA keleti partjának elitje, amely ugyanakkor kereste a társaságát, amivel ő készségesen szolgált, s intellektusa és rámenőssége miatt minden beszélgetést uralt.

hirdetés

A keleti parti elitet gyűlölő Richard Nixon nemzetbiztonsági főtanácsadójaként, majd külügyminisztereként – a két posztot egy ideig, példátlan módon, egyszerre betöltve – tolerálta az elnök időről időre kitörő antiszemitizmusát, holott zsidó gyerekként ki kellett térnie a Hitlerjugend tagjai elől, ha a világéletében a szenvedélyének számító labdarúgás előtt akart hódolni, és focimeccsre tartott.

A reálpolitika tanítómesterének és megtestesítőjének tekintik, aki számára egy valami volt fontos: az Egyesült Államok kivételességének és kivételes hatalmának garantálása, illetve elismertetése a világpolitikában. Ehhez azonban először neki kellett közel kerülnie a hatalomhoz.

Bár a demokratákkal is jó kapcsolatokat ápolt, a mérsékelt republikánusokat és a keleti parti elitet egyszerre képviselő Nelson Rockefellerhez került közel. (A második felesége, Nancy Maginnes a megismerkedésükkor az akkoriban New York állam kormányzójaként működő Rockefeller bizalmas tanácsadója volt.)

Ez nem gátolta meg abban, hogy amikor az 1968-as republikánus előválasztáson Nixon állt nyerésre, átálljon mellé. Amikor pedig hírét vette – mert a külpolitikában már meglévő kapcsolatait kihasználva értesült a Párizsban folyó titkos tárgyalások részleteiről –, hogy az újrázni nem akaró, de a vietnámi háború befejezéséről egyeztető Lyndon Johnson elnök közeledik a megállapodáshoz az észak-vietnámiakkal, s ezzel a demokrata Hubert Humphreyt segítheti, súgott Nixonnak, aki elkezdett azzal kampányolni, hogy ő majd elhozza a békét.

Nixon választási győzelmét követően az elnök legfontosabb embere, külpolitikájának – az akkori külügyminisztert, William Rogerst statisztaszerepre kárhoztató – meghatározója és irányítója lett. Mint nekrológjában a Financial Times megállapította, a két politikus tökéletesen egymásra talált, és jól kiegészítették a másikat. Kissinger csodálta a hatalmat, amivel Nixon rendelkezett, és Nixon csodálta az intellektust, amivel Kissinger még legnagyobb ellenfelei által elismerten is bőséggel bírt. Ketten együtt pedig olyan válaszokat adtak az USA előtti három globális kihívásra, amelyek hatása ma is érződik: a Szovjetunió képviselte hidegháborús ellenfélre, a Kína és Vietnám jelentette ázsiai útra, valamint az arabok és Izrael szembenállásának éleződése jellemezte Közel-Keletre, amelynek fontosságát tovább növelte az olajkincs.

A vietnámi háborút hamarabb is le lehetett volna zárni, ám Kissinger, illetve az általa tüzelt Nixon a hivatalba lépésükkor elérhetőnél jobb feltételeket akartak, ezért az eszkaláció mellett döntöttek, ami újabb amerikai katonák és vietnámi katonák és civilek életét követelte. 1973 januárjában ugyan megszületett Párizsban a békeszerződés – amiért Kissinger és tárgyalópartnere, Le Duc Thu még abban az évben megosztott Nobel-békedíjat kapott –, ám a konfliktus csak 1975 áprilisában, Saigon elestével ért véget.

Kissinger bejelenti a békeszerződés megkötését:

Azóta kiderült, hogy Kissinger 1973-ban csak időt akart nyerni, hogy a fontosabb külpolitikai céljain dolgozhasson, és egy 2018-as interjújában elismerte: kezdettől félreismerték a helyzetet, amikor az Európában dúló hidegháború meghosszabbításának véltek egy vietnámi polgárháborút. Saigon elestét pedig nem véletlenül idézték az USA 2021-es kaotikus afganisztáni kivonulása idején. Azt látták, hogy Washington még mindig addig tud húzni egy háborút, amíg megalázó jelenetek közepette kénytelen távozni, maga mögött szétesést hagyva, és a kudarcért a helyi szövetségesét okolva.

Az eszkalációba – vagy ahogy Kissinger hívta: háború a békéért – beletartozott Kambodzsa és Laosz titokban elrendelt bombázása, amely hetekkel Nixon hivatalba lépése után kezdődött. Az USA a két ázsiai országra annyi bombát dobott le – Kissinger utasítására mindenkire, aki él és mozog –, mint a második világháború hadszínterein összesen, azzal az indokkal, hogy az észak-vietnámiak utánpótlási vonalai a két szomszédos országon át is futnak. Az nem számított, hogy olyan területeken, amelyeket egyiküknél sem tudott ellenőrizni a központi hatalom.

 

Az USA ezzel veszélyes precedenst teremtett háború idején semleges országok ellen a nemzetközi jogot felrúgó támadásokra – a fel nem robbant bombák máig veszélyt jelentenek a civil lakosságra a két ázsiai országban –, Kambodzsa ezzel is felgyorsított szétesése pedig megágyazott a vörös khmer rémuralmának.

Az ABC dokumentumfilmje Laosz bombázásáról:

 

Kambodzsa és Laosz sorsa jól illusztrálta, hogy Kissinger a világpolitikai sakktáblán csak gyalogokként tekintett a kisebb országokra, amelyek könnyen feláldozhatóak a fontosabb cél és az átfogó stratégia érdekében. Ilyen volt, amikor Washington hallgatólagosan támogatta Suhartót abban, hogy Indonézia 1975-ben lerohanja a portugál gyarmati sorból éppen szabaduló Kelet-Timort, ahol állítólag a lakosság negyede esett az invázió és megszállás áldozatául.

De nem érdekelte Kissingert az sem, hogy az 1971-ben kirobbant bangladesi függetlenségi háborúban a pakisztáni rezsim valóságos népirtást hajt végre az elszakadni akaró Kelet-Pakisztánban, amihez még amerikai fegyverszállítási segítséget is kapott.

A Fehér Ház ugyanis nagyobb játszmában gondolkodott, és szüksége volt a katonai hatalomátvétellel pakisztáni elnökké vált Jahja Khan segítségére egy sokkal fontosabb cél elérésében: Kína leválasztásában a Szovjetunióról. Khan segítségével indult meg az üzenetváltás Washington és Peking között, ami előbb a pingpongdiplomáciához, majd Kissinger titkos útjához vezetett, Nixon és Mao Ce-tung találkozójában csúcsosodott ki.

Richard Nixon amerikai elnök és Kissinger hivatalos látogatáson Mao Cetungnál Pekingben 1972. február 22-én

AFP

Az eredmény az USA és Kína diplomáciai kapcsolatainak felvétele lett, amire már 1979-ben került sor, annak a demokrata Jimmy Carternek az elnöksége alatt, akinek a nemzetbiztonsági főtanácsadója a harvardi évek óta Kissinger riválisának számító – szintén Európából, Lengyelországból bevándorolt – Zbigniew Brzezinski volt.

Kína leválasztása a Szovjetunióról a hidegháború amerikai megnyeréséhez vezető első nagy fegyvertény volt – a másodikat a Ronald Reagan által felpörgetett, Moszkvát megroppantó fegyverkezési verseny jelentette –, és a játszma Kissinger szája íze szerint folytatódott. A példaképének a napóleoni háborúk utáni európai rend megteremtésében meghatározó szerepet betöltő Metternich osztrák herceget tekintő – akiről 1957-ben a doktori disszertációját írta – Kissinger a Szovjetunióval szemben is erős szövetséget akart kovácsolni, s ezzel engedményeket kicsikarni.

Az USA és Kína közeledése után indulhatott el az enyhülés politikája, vagyis bejött Kissinger (és a vehemens kommunistaellenességét Pekinggel szemben a reálpolitika érdekében félretevő Nixon) számítása, hogy Moszkva tárgyalni kezd. Ennek eredménye lett az 1972-es ABM-szerződés, majd az 1975-ös helsinki megállapodás.

Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár és Henry Kissinger találkozója Moszkvában 1974 márciusában:

A nekrológokban és a történészi értékelésekben is ezt tartják Kissinger legfontosabb örökségének. Nem csoda, hogy Kína – amely az USA elismerése révén tört ki az elszigeteltségből, és vette át a nemzetközi diplomáciában, s legfontosabbként az ENSZ Biztonsági Tanácsában a Kínai Köztársaság, Tajvan helyét – egyértelműen méltatja a néhai amerikai külügyminisztert, akit mindig kitüntetett a megkülönböztető figyelmével.

Kissinger az egyetlen amerikai politikus volt, aki Mao óta minden kínai vezetővel találkozott, legutóbb, idén júliusban a modern egyeduralmat kiépített Hszi Csin-ping pártfőtitkár-államfő fogadta Pekingben, a megromlott kétoldalú kapcsolatokra utalva, és a régi időket emlegetve, igencsak meleg szavakkal.

Ahogy Kína leválasztásának politikai gyümölcse Carternek jutott, úgy Kissinger közel-keleti politikája is a demokrata elnök idején érett be. Az 1973-as jom kippuri háború idején Kissinger és Nixon Izrael mellé állt, ám azt követően, Tel-Aviv, Kairó és Damaszkusz között ingázva a röviddel korábban külügyminiszterré kinevezett Kissinger engedményekre bírta rá a zsidó államot. Ez is egy nagyobb játszma része volt, mert normalizálta az USA és Egyiptom kapcsolatait, amivel sokak szerint megágyazott az 1978-as Camp David-i megállapodásnak. És kiszorította a brezsnyevi Szovjetuniót a Közel-Keletről, ahová a putyini Oroszország csak akkor tudott visszatérni, amikor katonai mentőövet nyújtott a szíriai polgárháborúban Basar Asszad rezsimjének.

Kissinger bűnének tartják azt is, hogy ha az USA érdeke úgy kívánta, akkor lepaktált diktatúrákkal, segített puccsokban, és ügyet sem vetett az emberi jogokra, amit ő a reálpolitika részének tekintett, bírálói viszont minimum cinizmusnak tartják.

Egy szuperhatalom titkai – a Deutsche Welle dokumentumfilmje Henry Kissingerről (angolul, angol felirattal):

A világpolitikai játszmák közepette Kissinger rajta tartotta a szemét az USA hátsóudvarának tekintett Latin-Amerikán is, ahol minden eszközzel védte a konzervatív rezsimeket. A leinkább látványos – és véres – példa erre Chile, ahol az amerikaiak keze alaposan benne volt abban, hogy Augusto Pinochet tábornok 1973. szeptember 11-én puccsal megdöntötte az elnöki palota ostroma során öngyilkosságot elkövető Salvador Allende hatalmát.

Seymour Hersh oknyomozó újságírónak a Kissingert nem túl jó fényben beállító, A hatalom ára című politikai életrajza szerint a chilei példát a nemzetbiztonsági főtanácsadó veszélyesebbnek tartotta, mint a kubait, mert a dél-amerikai országban nem forradalommal, hanem választások útján jutott hatalomra radikális baloldali párt.

Gerald Ford elnök társaságában a brüsszeli NATO csúcson 1975. május 30-án

AFP

Nixon bukása után a volt elnöknek kegyelmet adó Gerald Ford kormányában is megtartotta a külügyminiszteri posztot Kissinger – az alelnöki tisztet pedig Nelson Rockefeller kapta –, ám a befolyása alaposan csökkent, amikor 1975 novemberében a nemzetbiztonsági főtanácsadó Brent Scowcroft lett.

A Nixon bukásához vezető Watergate-botrányban ugyan nem volt szerepe, de ő is hozzájárult az elnök paranoiájának növekedéséhez, s a lehallgatások iránti vonzalmának erősödéséhez. Kissinger ugyanis az FBI segítségét kérte, amikor a vietnámi háborúról a Fehér Ház számára kellemetlen információk kezdtek a sajtóba kiszivárogni, és nemcsak újságírók, hanem egyes munkatársai illegális lehallgatását is elrendelte. Ez egyáltalán nem zavarta, hiszen a feljegyzett, gyakran cinikus aforizmáinak egyike az volt: „A törvénytelent azonnal megtesszük. Az alkotmányellenes kicsit tovább tart”.

#KÍNA#USA#VILÁG#SZOVJETUNIÓ#VIETNAMI HÁBORÚ#HENRY KISSINGER#RICHARD NIXON#VILÁGPOLITIKA#WATERGATE-BOTRÁNY

 

Ciklusok és szerepük a föld éghajlatában.

Milankovitch (orbitális) ciklusok és szerepük a Föld éghajlatában

Szerző: Alan Buis,
NASA Jet Propulsion Laboratory

Életünk szó szerint ciklusok körül forog: események sorozata, amelyek rendszeresen ismétlődnek ugyanabban a sorrendben. Több száz különböző típusú ciklus létezik a világunkban és az univerzumban. Néhány természetes, mint például az évszakok változása, az állatok éves vándorlása vagy a cirkadián ritmus, amely alvási szokásainkat szabályozza. Mások ember által termeltek, mint például a növények termesztése és betakarítása, a zenei ritmusok vagy a gazdasági ciklusok.

A ciklusok kulcsszerepet játszanak a Föld rövid távú időjárásában és hosszú távú éghajlatában is. Egy évszázaddal ezelőtt Milutin Milankovitch szerb tudós azt feltételezte, hogy a Föld Naphoz viszonyított helyzetében bekövetkező változások hosszú távú, kollektív hatásai a Föld hosszú távú éghajlatának erős mozgatórugói, és felelősek az eljegesedési időszakok (jégkorszakok) kezdetéért és végéért.

Pontosabban megvizsgálta, hogy a Föld körüli mozgások három típusának változásai hogyan befolyásolják, hogy mennyi napsugárzás (más néven insoláció) éri el a Föld légkörének tetejét, valamint hol éri el az insoláció. Ezek a ciklikus pályamozgások, amelyek Milankovitch-ciklusok néven váltak ismertté, akár 25% -os változásokat okoznak a bejövő insoláció mennyiségében a Föld középső szélességein (bolygónk körülbelül 30 és 60 fok között helyezkednek el az egyenlítőtől északra és délre).

A Milankovitch-ciklusok a következők:

  1. A Föld pályájának alakja, excentricitáskéntismert;
  2. A Föld tengelyének szöge a Föld keringési síkjához képest ferde;és
  3. A Föld forgástengelyének iránya hegyes, precessziónak

Vessünk egy pillantást mindegyikre (további olvasmányok arról, hogy a Milankovitch-ciklusok miért nem magyarázhatják meg a Föld jelenlegi felmelegedését).

Forrás: NASA/JPL-Caltech

Excentricitás – A Föld éves zarándoklata a Nap körül nem tökéletesen körkörös, de elég közel van. Idővel a Naprendszerünk két legnagyobb gázóriás bolygója, a Jupiter és a Szaturnusz gravitációs vonzása miatt a Föld pályájának alakja majdnem kör alakútól enyhén elliptikusig változik. Az excentricitás azt méri, hogy a Föld pályájának alakja mennyire tér el a tökéletes körtől. Ezek a változások befolyásolják a Föld és a Nap közötti távolságot.

Az excentricitás az oka annak, hogy évszakaink kissé eltérő hosszúságúak, az északi féltekén a nyár jelenleg körülbelül 4,5 nappal hosszabb, mint a tél, és a tavasz körülbelül három nappal hosszabb, mint az ősz. Ahogy az excentricitás csökken, az évszakok hossza fokozatosan kiegyenlítődik.

A Föld Naphoz való legközelebbi megközelítése (perihélium) közötti távolság különbsége, amely minden év január 3-án vagy annak környékén következik be, és a Naptól való legtávolabbi távozása (aphelion néven ismert) július 4-én vagy akörül, jelenleg körülbelül 5,1 millió kilométer (kb. 3,2 millió mérföld), ami 3,4 százalékos eltérést jelent. Ez azt jelenti, hogy minden januárban körülbelül 6,8 százalékkal több bejövő napsugárzás éri el a Földet, mint júliusban.

Amikor a Föld pályája a legelliptikusabb, körülbelül 23 százalékkal több bejövő napsugárzás éri el a Földet bolygónk Naphoz legközelebbi megközelítésénél évente, mint a Naptól való legtávolabbi távozásakor. Jelenleg a Föld excentricitása nagyon lassan csökken, és megközelíti a legkevésbé elliptikus (legkörkörösebbciklusát, egy körülbelül 100 000 éves ciklusban.

A globális éves insoláció teljes változása az excentricitási ciklus miatt nagyon kicsi. Mivel a Föld excentricitása meglehetősen kicsi, viszonylag kis tényező az éves szezonális éghajlati változásokban.

Forrás: NASA/JPL-Caltech

Ferdeség – A Föld forgástengelyének szögét ferdeségnek nevezik, amikor a Nap körül halad. A ferdeség az, amiért a Földnek évszakai vannak. Az elmúlt egymillió évben 22,1 és 24,5 fok között változott a Föld keringési síkjához képest. Minél nagyobb a Föld tengelydőlésszöge, annál szélsőségesebbek az évszakaink, mivel minden félteke több napsugárzást kap nyáron, amikor a félteke a Nap felé dől, és kevesebbet télen, amikor elfordul. A nagyobb dőlésszögek kedveznek a jégtelenedési időszakoknak (a gleccserek és jégtakarók olvadása és visszahúzódása). Ezek a hatások globálisan nem egységesek – a magasabb szélességi körök nagyobb változást kapnak a teljes napsugárzásban, mint az egyenlítőhöz közelebb eső területek.

A Föld tengelye jelenleg 23,4 fokkal dől, vagyis körülbelül félúton a szélsőségek között, és ez a szög nagyon lassan csökken egy körülbelül 41 000 éves ciklusban. Utoljára körülbelül 10 000 évvel ezelőtt volt a maximális dőlésszöge, és körülbelül 10 000 év múlva éri el a minimális dőlését. Ahogy a ferdeség csökken, fokozatosan segít az évszakok enyhébbé tételében, ami egyre melegebb teleket és hűvösebb nyarakat eredményez, amelyek fokozatosan, idővel lehetővé teszik, hogy a magas szélességi fokokon lévő hó és jég nagy jégtáblákká alakuljon. Ahogy a jégtakaró növekszik, a Nap energiájának nagyobb részét veri vissza az űrbe, elősegítve a további hűtést.

Forrás: NASA/JPL-Caltech

Precesszió – Ahogy a Föld forog, kissé ingadozik a forgástengelyén, mint egy kissé középen elrugaszkodott forgó játékfelső. Ez az ingadozás a Nap és a Hold gravitációs hatásai által okozott árapály-erőknek köszönhető, amelyek miatt a Föld az egyenlítőnél kidudorodik, ami befolyásolja annak forgását. Ennek a hullámzásnak a tendenciáját a csillagok rögzített helyzetéhez viszonyítva axiális precessziónak nevezik. Az axiális precesszió ciklusa körülbelül 25 771,5 évet ölel fel.

Az axiális precesszió az évszakos kontrasztokat szélsőségesebbé teszi az egyik féltekén, és kevésbé szélsőségessé a másikon. Jelenleg a perihélium télen fordul elő az északi féltekén és nyáron a déli féltekén. Ez forróbbá teszi a déli félteke nyarait, és mérsékli az északi félteke szezonális változásait. De körülbelül 13 000 év múlva az axiális precesszió miatt ezek a körülmények megfordulnak, az északi féltekén több szélsőséget tapasztalnak a napsugárzásban, a déli féltekén pedig mérsékeltebb szezonális ingadozásokat.

A precesszió befolyásolja az évszakok időzítését a Föld legközelebbi/legtávolabbi pontjaihoz viszonyítva a Nap körül. A modern naptárrendszer azonban az évszakokhoz kötődik, így például az északi féltekén a tél soha nem fordul elő júliusban. Ma a Föld északi csillagai a Polaris és a Polaris Australis, de néhány ezer évvel ezelőtt Kochab és Pherkad voltak.

Van apsidális precesszió is. Nemcsak a Föld inog a forgástengelyén, hanem a Föld teljes keringési ellipszise – vagyis az ovális alakú pálya, amelyet a Föld a Nap körüli pályáján követ – is szabálytalanul ingadozik, elsősorban a Jupiterrel és a Szaturnusszal való kölcsönhatása miatt. Az apsidális precesszió ciklusa körülbelül 112 000 évet ölel fel. Az apsidális precesszió megváltoztatja a Föld pályájának orientációját az ekliptikus síkhoz képest.

Az axiális és apsidális precesszió együttes hatása átlagosan mintegy 23 000 éves teljes precessziós ciklust eredményez.

Egy klíma időgép

A Milankovitch-ciklusok által elindított kis változások külön-külön és együtt is működnek, hogy nagyon hosszú időn keresztül befolyásolják a Föld éghajlatát, ami több tízezer vagy százezer év alatt nagyobb változásokhoz vezet éghajlatunkban. Milankovitch kombinálta a ciklusokat, hogy átfogó matematikai modellt hozzon létre a napsugárzás különbségeinek kiszámításához a Föld különböző szélességein a megfelelő felszíni hőmérsékletekkel együtt. A modell olyan, mint egy éghajlati időgép: előre és hátra futtatható, hogy megvizsgálja a múltbeli és jövőbeli éghajlati viszonyokat.

Milankovitch feltételezte, hogy a sugárzás változásai bizonyos szélességi fokokon és bizonyos évszakokban fontosabbak, mint mások a jégtakarók növekedése és visszahúzódása szempontjából. Ezenkívül úgy vélte, hogy a ferdeség az éghajlat három ciklusa közül a legfontosabb, mivel nyáron befolyásolja a Föld északi magas szélességi régióiban a napsugárzás mennyiségét (a precesszió és a ferdeség relatív szerepe még mindig tudományos tanulmány kérdése).

Kiszámította, hogy a jégkorszakok körülbelül 41 000 évente fordulnak elő. A későbbi kutatások megerősítik, hogy 41 000 éves időközönként egy és hárommillió évvel ezelőtt fordultak elő. De körülbelül 800 000 évvel ezelőtt a jégkorszakok ciklusa 100 000 évre nyúlt, ami megfelel a Föld excentricitási ciklusának. Bár különböző elméleteket javasoltak ennek az átmenetnek a magyarázatára, a tudósoknak még nincs egyértelmű válaszuk.

Milankovitch munkáját korának más kutatói is támogatták, és számos publikációt írt hipotéziséről. De csak körülbelül 10 évvel az 1958-ban bekövetkezett halála után kezdte a globális tudományos közösség komolyan felfigyelni elméletére. 1976-ban Hays és munkatársai a Science folyóiratban mélytengeri üledékmagokat használva tanulmányban megállapították, hogy a Milankovitch-ciklusok megfelelnek az elmúlt 450 000 év jelentős éghajlatváltozási időszakainak, a jégkorszakok akkor következtek be, amikor a Föld különböző pályaváltozási szakaszokon ment keresztül.

Számos más projekt és tanulmány is megerősítette Milankovitch munkájának érvényességét, beleértve a grönlandi és antarktiszi jégmagok adatait felhasználó kutatásokat, amelyek erős bizonyítékot szolgáltattak a Milankovitch-ciklusokra több százezer évre visszamenőleg. Emellett munkáját az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának Nemzeti Kutatási Tanácsa is felkarolta.

Folyamatban van a tudományos kutatás annak érdekében, hogy jobban megértsük azokat a mechanizmusokat, amelyek változásokat okoznak a Föld forgásában, és hogy a Milankovitch-ciklusok hogyan befolyásolják az éghajlatot. De az elmélet, hogy ezek határozzák meg a jég-interglaciális ciklusok időzítését, jól elfogadott.

( ENDRE POSZTAJÁNLATA )

Az emberi civilizáció összeomlik?

Szathmáry Eörs evolúcióbiológus: Nagyon valószínűtlennek tartom, hogy az emberiség mint faj kipusztuljon

2023.11.24. 17:10

Nem kell, hogy az emberi civilizáció összeomoljon, de jócskán akadnak aggályos jelek, miszerint ez is napirenden lehet – mondta Szathmáry Eörs evolúcióbiológus, akadémikus. Az emberek többsége azt hiszi, meg lehet úszni, mert majd valaki valahogy megoldja a problémákat. Hát egy nagy frászt! – hangsúlyozza a tudós. Interjú.

HVG: Többször megfogalmazott apokaliptikus véleményt az emberiségről a klimatikus és a társadalmi problémák miatt. Mi lehet az ember alkalmazkodási stratégiája, föld alá fogunk menni, vagy el kell hagyni a bolygót? Szathmáry Eörs: Attól függ, mit tudunk kezdeni a problémáinkkal. Ha nem omlik össze az emberi civilizáció, az jó eséllyel azért lesz, mert drasztikus intézkedéseket vezetünk be – ám az élet biztosan megváltozik. Az esetleges összeomlás után pedig várhatóan egyfajta tengődő lét következik, ahol az eddig megszokott technológiai környezet nem áll rendelkezésre. Ami marad, az a középkori technikák és néhány valamilyen úton-módon megmaradó mai technika furcsa keveréke lesz, de mehetünk még ennél lejjebb is. Nem az ment meg bennünket, hogy más bolygóra próbálunk menni

 

HVG: A tudományos kutatás és tudományos fantasztikum visszatérő motívuma, hogy az emberiség fennmaradása érdekében szükségszerű a terjeszkedés.

Sz. E. : A nagy hódítások, felfedezések történetéből vagy a migráció történetéből tudjuk, hogy az első kolonizáció általában nem sikerül. Ráadásul más bolygóra áttelepülésnek olyan kockázatai vannak, amelyeket az emberek alig tudnak elképzelni. Nagy a technológiai kihívás, és e törekvések mindig kis populációmérettel akarnak indulni. A kis méret miatt viszont adott kockázat, hogy kihal a kolónia. Arra koncentrálnék, hogy itt a Földön próbáljunk élni. Ehhez olyan életfeltételeket kell fenntartanunk, amelyek mellett nem tűnik el az ismert világ. Erre még látok lehetőséget. Nem azt gondolom, hogy mindenképpen összeomlunk, de azt hiszem, ez markánsan szerepel a lehetőségek között, mivel túl sok negatív tényező erősödik egyszerre, amelyek ördögi kört tudnak alkotni.

A Marséhoz hasonló kőzetek vizsgálata a Kanári-szigeteken

( ENDRE AJÁNLÁSA )

PLACEBO

Medical Tribune                                ( Endre posztküldése)

Az asztalon egy közepes méretű kék tabletta és egy apró piros kapszula hever. Ha mindkettő hatékonyan enyhíti a szorongást, Ön melyiket választaná? És melyiket gondolja jobbnak, ha a vérnyomás csökkentése a cél? Az első esetben a betegek jobban gyógyulnak a kéktől, a piros gyógyszer pedig leviszi a vérnyomást akkor is, ha semmilyen hatóanyagot sem tartalmaz, de a páciens hisz benne. A placebo némelyek szerint egyenesen az orvostudomány kulcskérdése.

A ráció, az érzelmek és társaink hatása

Placebo nemcsak gyógyszer lehet, hanem bármilyen terápiás célú beavatkozás, így műtét is, vagy orvosi eszköz, például ultrahang-berendezés, elektróda – mondja Bárdos György pszichofiziológus. A szó a Bibliából, a Zsoltárok könyvéből származik: „Placebo Domino in regione vivorum”, “Az Úr kedvében fogok járni/tetszeni fogok az Úrnak az élet földjén”. Arthur és Elaine Shapiro neves „placebológusok” definíciója szerint a placebo olyan terápiás beavatkozás vagy annak egy része, amelyet egy betegség gyógyítására vagy egy tünet enyhítésére alkalmaznak annak teljes vagy részleges tudatában, hogy specifikus hatást nem fejt ki a kezelt állapotra. Azaz placebohatás akkor is létrejöhet, ha a kezelést végzőnek nincs ilyen szándéka – szögezi le Bárdos György, akinek kutatócsoportja – PlaceBio – végzi e témában a legteljesebb magyarországi kutatásokat az ELTE-n. A Shapiro-szerzőpáros könyve (The Powerful Placebo: From Ancient Priest to Modern Physician) szerint a modern gyógyászat kialakulásáig az orvosi eljárások valójában mind a placebo-hatás miatt működtek. Bár ezt a megállapítást a New England Journal of Medicine könyvkritikusa, Luois Lasagna túlzásnak ítéli – szerinte több, évezredeken keresztül használt növényi szer, így például az ópium, a rezerpin, a digitálisz, a kuráre kiállja a tudományosság próbáját –, több hazai szakember is egyet ért vele. Bánki M. Csaba így kezdi a Magyar Neuro-pszichofarmakológiai Egyesület placebo-konferenciájára írt vitaanyagát: „Helytállónak tűnik az a kissé sarkos megfogalmazás, hogy a gyógyítás története az elmúlt másfél évszázadot leszámítva a placebo-kezelések története. Annál meglepőbb, hogy a placebo-hatás tudományosnak nevezhető vizsgálata csak alig néhány évtizedes, és a kérdés jelentőségét a legtöbb orvosi szakma ma is messze alulbecsüli.” A pszichiáter szerint a placebo-hatás a jövő nagy kérdése, a szervezet öngyógyító élettani apparátusának megértése alig belátható távlatokat nyitna, azonban a mai, természettudományos orvosi gondolkodás tagadni igyekszik minden kontinuitást évezredes mágikus múltjával. „A placebo nem csak analgesiát, hanem szerteágazó hatások sokaságát képes előidézni – folytatja Bánki M. Csaba a Psychiatria Hungarica című folyóiratban megjelent vitaanyagban –, talán éppen ez a nemspecifikus jelleg a placebo-hatás egyik fő karakterisztikuma, amelyhez ebben a tekintetben csak a stressz-fogalom hasonlítható.”

Nocebo: ártani fogok

Egy nemspecifikus szernek nem csak pozitív, de káros hatása is lehet: ha valaki kapott már például ópiát tartalmú fájdalomcsillapítót, és azt hiszi, hogy újra azt kap, gátlódhat a légzése (Benedetti, Pain). Ha a páciens bizalmatlan egy kezelés iránt, annak hatására tünetei rosszabbodhatnak, egy szer elhagyása pedig megvonást eredményezhet: posztmenopauzális hormonpótlás után a korábban hormont szedők kétharmada, a placebót kapók 40 százaléka számolt be ilyen tünetekről (Ockene, JAMA). Bárdos György fontosnak tartja körülhatárolni a placebo fogalom jelentését: „Gyakran vélik úgy, hogy a hipnózis placebohatáson alapul. Kimutatták azonban, hogy a hipnotikus hatásoknál más idegpályák működnek. A placebohatásban inkább a szuggesztibilitás, a hipnózisban a szuszceptibilitás játssza a fő szerepet.” Viszont a szuggesztibilitás és a szuszceptibilitás egyaránt nő bizonyos élethelyzetekben – pl. terhesség – és megbetegedés esetén, ami komoly lehetőséget ad az orvosnak. Az általános népesség egyharmada placebo-érzékeny, egyes betegségekben 60 százalékos is lehet az arány (Bárdos György, Köteles Ferenc: Nil nocere? A nocebo jelenség; Pszichológia).

Hogyan hat?

Többféle, egymást kiegészítő elmélet igyekszik magyarázni a placebo-hatást. Fontos a kondicionálás szerepe: ha a kísérleti állatnak rendszeresen cukros vízben adnak emetikumot vagy immunszuppresszánst, később a cukros víz önmagában is kiváltja a hányást, illetve gátolja az immunrendszert. Sok egyéb mellett a szérum vas-szintje, az inzulinszekréció és az oxidatív DNS-károsodás is kondicionálható. „Egy új, azelőtt sem módszerében, sem hatóanyagában nem ismert gyógyszer az alkalmazás első időszakában elérheti a kívánt hatást, majd hatékonysága csökken. Ez állatokban nem érhető el, valami jellegzetesen emberi mechanizmust kell tehát feltételeznünk a háttérben: ez az elvárás.” – mondja Bárdos György. A placebóhoz is hozzászokik a beteg, azonban az adag növelése (hacsak nem kíséri ilyen irányú szuggesztió is) nem állítja vissza az eredeti hatást. A csökkenés kivédhető, ha a folyamatos kezelés során csak időnként adunk placebót, ezáltal a valódi farmakológiai hatás is érvényesül, de csak akkor, ha a beteg számára ez nem tudatosul, és véletlenszerűen következik be, hogy melyiket kapja. Ha megmondjuk a betegnek, hogy placebót kapott, a hatás azonnal megszűnik.

Az elvárások erejét az is mutatja, hogy a fájdalomcsillapítók és a szorongásoldók sokkal kevésbé hatnak, ha a beteg nem tudja, hogy ilyen szert kapott. Alzheimer-kórban nem hat a placebo, valószínűleg azért, mert károsodott az elvárásokért felelős agyterület, a prefrontális cortex (Benedetti).

Közreműködő tényező a motiváció is: ha a beteg meg akar gyógyulni, kiélesedik a testérzékelése, a tüneteit máshogy értelmezi és viselkedése is módosul; jobban hat rá a placebo és jobban gyógyul (Geers, Journal of Behavioral Medicine). Ezzel ellentétben, ha egy betegben az a meggyőződés él, hogy bűnei miatt van a betegsége, és tulajdonképpen vezekelnie kellene, minden gyógyszer nocebóvá válik, és szenvedésteljes „mellékhatások” jelentkeznek nála – magyarázza Süle Ferenc pszichoanalitikus a már említett vitaanyagban. Azaz a páciens világképe, a kultúra, amiben él, szintén befolyásolja a placebo-hatás megjelenését: a gyomorfekélyes brazilok kevésbé gyógyulnak placebó hatására, mint az észak-európaiak, az ulcus Németországban kezelhető a leghatékonyabban aspecifikus szerrel, a német hipertóniások azonban mindenki másnál kevésbé placebo-responderek (Park, General Psychiatry).

A teljes gyógyszerhatás létrehozásáért tehát a farmakológiai összetevőn kívül mindig számos más tényező is felelős, nincs gyógyszer placebo-, illetve nocebo-hatás nélkül. A gyógyszer sajátosságai (íz, alak, szín, név), a gyógyszerszedő tulajdonságai (kor, műveltségi szint, személyiség, szocio-kulturális háttér, betegségtörténet, tapasztalatok), a gyógyszert felíró tulajdonságai (kor, személyiség, attitűd, státusz, tekintély), valamint a helyzet, amiben a gyógyszert felírták (rendelő, osztály, laboratórium, szociális esemény) egyaránt számít. Ezért törekednek gyógyító környezet (healing environment) kialakítására az egészségmegőrző kórházak mozgalom tagjai: a ’80-as évek óta a kórházépületek tervezésekor és a szervezeti kultúra kialakításakor figyelembe veszik a kórházi stressz csökkentésének lehetőségeit, pl. a műtőket és a büfét nem egymás közelébe helyezik, az ambulanciákon nem viselnek fehér köpenyt.

Valóság nem létezik

A placebó – és minden gyógyszer – hatásában fontos tényező az is, hogy a beteg meg akar felelni a szülőfigurát alakító orvos elvárásainak. A Pygmalion-effektus működésének modern tanulmányozása során is azt találták (Rosenthal), hogy jobban teljesít a diák pusztán attól, ha a tanára ezt feltételezi. A felettesek elvárásait az emberek könnyen magukévá teszik – ez az önbeteljesítő jóslat egyik formája, ahogy az optimista beállítottság is felfogható annak: a pesszimisták immunrendszere alulműködik.

Bányai Éva pszichológus is hangsúlyozza az orvos és a kezelőszemélyzet pozitív vagy negatív hozzáállásának szerepét: „a kritikus élethelyzetbe, így szuggesztióra fogékony állapotba került betegeknek pozitív szuggesztiókat kell adni. Vészhelyzetben az ember tudatállapota módosul, bármi, amit mondanak neki, mélyen beivódik az agyába, majd a szervezete aszerint működik. Ha baleset ér bennünket, önszuggesztióval arra érdemes törekednünk, hogy megnyugtassuk magunkat, és a sérülés gyors gyógyulásáról szőtt gondolatok járjanak a fejünkben. Ekkor a gyógyulás valóban gyorsabb lesz.”

Nincs a megfigyelőtől független külső valóság, ezt nem csak a kvantumfizika mutatja meg, de fMRI-vel is látható: a többiek által ránk gyakorolt nyomás módosítja a tudatállapotunkat. Gregory Berns neurológus kísérletében az alanyoknak három vonalról kellett eldönteniük, melyik a hosszabb, miközben beépített emberek időnként helytelenül válaszoltak előttük. Az eredmény: négyből három ember legalább egyszer az előtte elhangzó helytelen válasszal értett egyet, illetve négy emberből egy a válaszai felében követte a társai által sugalmazott helytelen választ. Mindeközben agyuk látásért felelős tarkótáji területe volt aktív, a tudatosságért, a tervezésért és a magasabb rendű gondolkodásért felelős homloktáji területek pedig passzívak maradtak. Azaz a helytelenül válaszoló kísérleti alanyok nem hazudtak, tényleg másként látták a valóságot. A látás annyit jelent – magyarázza az eredményeket a kísérletvezető –, hogy elhisszük, amit a csoportunk hisz. Antonio Damasio neurológus ezt így kommentálja: Descartes tévedett, viselkedésünket a racionális gondolkodás csak részben befolyásolja, abban ugyanolyan fontos szerepet játszanak az érzelmek és a szociális kontextus is.

Test-lélek interface

Ma már értjük a mechanizmusát annak, ahogy egy elképzelés, egy érzés vagy egy kapcsolat megváltoztatja a fiziológia működését. „A test és a lélek megkülönböztetése nem jogos, funkcionálisan nincs alapja, ez egy dolog két aspektusa. Más kérdés, hogy mit és hogyan vizsgálok, a kutatómunkában segít a megkülönböztetés, mást nézek a fiziológia, és mást a pszichológia szintjén, de ez nem az élet. A vizsgálat után integrálni kell az eredményeket” – mondja Bárdos GyörgyA pszicho-neuroimmunológia és a pszicho-neuroendokrinológia tudományágak ilyen integrátorok, a mentális folyamatok és az egészség közötti kapcsolatot vizsgálják. Az első kísérletet, amely aztán a pszichoendo-neuroimmunológia (PENI) létrejöttéhez vezetett, 1975-ben végezte Robert Ader és Nicholas Cohen. Az eredmény feltárta az immunrendszer már említett kondicionálhatóságát: az immunszuppresszáns elhagyása után az édes íz önmagában is kiváltotta az immunrendszer gátlását. Candace Pert 1985-ben felfedezte, hogy a neuropeptidek és a neurotranszmitterek az agy és az immunrendszer sejtjein egyaránt hatnak (felfedezte ezek receptorait az immunsejteken). Ezáltal bebizonyosodott, hogy az agy és az immunrendszer egységes, integrált védekező rendszert alkot, és kiderült, milyen mechanizmusok révén befolyásolják az érzelmek a gyógyulást. A gyulladásos citokinek például direkt agyi hatással bírnak, a makrofágokon kívül a hipotalamuszban is termelődnek, kialakítják a betegség-magatartást (láz, hiperalgézia, anorexia, aluszékonyság, letargia, depresszió). Az is elképzelhető, hogy a depresszió szisztémás gyulladás (infekció, autoimmun betegség, rák, stressz) következménye, az antidepresszánsok pedig valójában gyulladásos citokineket gátló hatásuknál fogva működnek (Dantzer, Nature Neuroscience). A depresszión kívül több más betegségben is fokozott ezen citokinek termelődése, ami közrejátszhat a gyógyszerekre adott alacsonyabb terápiás válasz létrejöttében. Lehetséges, hogy gyulladásgátlással kombinálva sok gyógyszer hatásfoka megnő. Az már ma is biztos, hogy a relaxációval, autogén tréninggel megnyugtatott immun- és idegrendszer gyorsabb gyógyulást biztosít, és a pozitív emocionális élmények felturbózzák a védekező rendszert. Ősi kollégáink, a sámánok is így gyógyíthattak: a rituálék hatására létrejövő misztikus élmény óriási pozitív érzelmi töltést adott (Roberts).

Placebó-kontroll: időszerű a reform

A klinikai gyógyszervizsgálatok múlt század közepén történt bevezetése irányította a modern gyógyászat figyelmét a placebó-hatásra, mert az nagyon megnehezíti az új eljárások értékelését. Buda Béla írása szerint „a nagyszabású klinikai próbákkal igazolt hatások, amelyekkel egy-egy gyógyszer megjelenik, ritkán időtállóak. Pár éven belül a legtöbb készítményről kiderül, hogy sokkal kevesebbet ér, mint amennyit az első nagy klinikai kipróbálások állítottak róla. Minden gyógyszernek megvan a maga szubjektív, illetve pszichoszociális ’felezési ideje’, amikor alábbhagy az ’eredeti’ közlemények, a ’legújabb tudományos irodalom’ és a sürgölődő gyógyszergyári ügynökök szuggesztív hatása az orvosban” (Psychiatria Hungarica).

Az első vakpróbát Macht végezte 1916-ban, amikor morfin fájdalomcsillapító hatását hasonlította össze sóoldatéval. Ekkor még csak a beteg nem tudta, melyik szert kapja, majd az orvos elvárásainak hatását kiszűrendő bevezették a kettős vak próbát, a placebó beteg általi lelepleződését elkerülendő az aktív placebót. Vizsgálni kellene azt is, mennyire tudják fenntartani a próba „vakságát”; ez általában kevéssé sikerül: végül a kezelőszemélyzet 71 százalékos biztonsággal meg tudja mondani, ki kapott placebót (Shapiro).

Egy tavalyi NewScientist-cikk megállapításai szerint a placebó-hatás aláássa az evidencia alapú orvoslást. Benedetti eredményei szerint ugyanis sok gyógyszer csak a placebó-hatást erősíti fel; sőt ha a beteg nem tud arról, hogy például diazepamot kapott, az nem is hatékony a műtét utáni szorongáscsillapításban. Ezért meg kell reformálni a placebó-kontrollált vizsgálatok módszertanát – mondja. A metodikai nehézségeket Bitter István és Vitrai József már másfél évtizede megemlítette Placebo: az orvostudomány kulcskérdése című írásában: „minél szigorúbb követelményeket alkalmaznak a vizsgálatokra, annál kisebb hatást tudnak egy adott terápia specifikus hatásának tulajdonítani”.

Kovács József megállapítása szerint (Lege Artis Medicinae) a hazai általános szabályozás nem segít a kutatók számára a placebokontrollált kutatások feltételeinek megfogalmazásában, ezért módosításra és kiegészítésre szorul. A bioetikus hozzáteszi: az EMEA (Orvosi Termékeket Értékelő Európai Hivatal/European Agency for the Evaluation of Medicinal Products) bírálja a Helsinki Deklarációt, amely hatásos kezelés létezése esetén tiltja a placebokontrollt. A hivatal szerint ugyanis a placebo alkalmazása tudományos okokból elkerülhetetlen.

Legsürgetőbb a reform igénye a gyerekgyógyászatban használt szerek klinikai vizsgálatában. Sok szert csak felnőtteken teszteltek, és az egyszerű, testsúlyra kalkulált dózisszámítás nem veszi figyelembe, hogy a gyerekeknek más a metabolizmusa és fogékonyabbak a placebó-hatásra – írja Michael Brooks a PlosMedicine-ben.

Milyen a jó placebo? – A jó orvosság vagy csíp, vagy keserű, vagy drága

A meleg színű tabletták – piros, narancs – jobbak stimulánsként, a hideg színűek – kék, zöld – depresszánsként. Ha a rendelés szabálytalan (pl. reggel 3, délben 1, este 2) az sokkal hatásosabb, mint a szokványos 3×1. A nagyobb méretű kapszulák jobbak a kicsiknél, két tabletta hatékonyabb, mint egy, az injekció placebóbb a tablettánál. A márkás és drága készítmények „erősebbek”. A jó placebót lelkes, támogató orvos adja: ha a doktor metakommunikációs jelzései is azt az üzenetet közvetítik, hogy a kezelés hatásos, az 20 százalékkal dobja meg a reagálók arányát. „A placebo-hatást a klinikai gyakorlatban mint kapcsolat-indikátort is használhatjuk”, írja Süle Ferenc. A jó orvos–beteg viszony a leghatékonyabb „tetszést kiváltó” tényező.

Az a placebo igazán markáns hatású, amelyik erősen ingerli az érzékszerveket, ezért találták ki az aktív placebót: az adott betegséget tekintve inaktív, de bizonyos mellékhatást produkáló szereket, pl. atropint adnak placebóként. Ha a beteg érzékeli a mellékhatást, feltételezi – és produkálja – a hatást is. Bárdos György munkacsoportja a teljes gyógyszerhatást is kutatja, megállapították, hogy a gyógyszer perceptuális tulajdonságai nagyon fontosak az együttműködésben és a terápiában való bennmaradásban; az emberek több mellékhatást várnak a színes, mint a fehér tablettáktól (Köteles, BárdosTabletták várt hatása és színe/mérete közötti kapcsolatok, Mentálhigiéné és Pszichoszomatika). A betegtájékoztatók szuggesztivitása is fontos: a PlaceBio vizsgálatai szerint ez utóbbi területen az alternatív termékek jobban teljesítenek, tájékoztatóik több hatás- és tünetleírást tartalmaznak.

Szerhasználat

Az USA-ban 2008-ban végzett felmérés szerint a belgyógyászok és a reumatológusok fele használt tavaly placebót (Tilburt, British Medical Journal/BMJ): 18 százalékuk sóoldatot, 12 százalékuk cukor tartalmú pirulát, 41 százalékuk OTC fájdalomcsillapítót, 38 százalékuk vitamint, 13 százalékuk antibiotikumot, ugyanennyien pedig nyugtatót. A BMJ szerkesztőségi cikke (David Spiegel) arra hívja fel a figyelmet, hogy aggasztóan magas azoknak az orvosoknak az aránya (majdnem egyharmad), akik tévesen diagnosztikai eszköznek vélik a placebót, és úgy gondolják, azok a betegek, akik placebó hatására javulásról számolnak be, valójában szimulánsok. Hozzáteszi: a ma használt orvosi eljárásoknak csak a fele alapul evidenciákon.

Egy dán vizsgálatban (Hróbjartsson) a körzeti orvosok fele mondta, hogy az elmúlt évben legalább tízszer használt placebót, a leggyakrabban azért, hogy elkerülje a konfrontációt a beteggel, ezért virális infekcióban antibiotikumot adott. Magyarországon még nem készült átfogó felmérés, Bárdos Györgyék most készülnek a családorvosok placebó-rendelési gyakorlatát feltárni.

PlaceBio

A gyógyítás hatékonysága rengeteget javult az 1960-as évek óta az új gyógyszerek és technikai berendezések révén, azonban ez a hatékonyságnövekedés elvonta a figyelmet a komplex gyógyításról – hívja fel a figyelmet a munkacsoport vezetője. A pszichofiziológus által nagyra becsült Bernard Engel Pszichoszomatikus orvoslás, viselkedés-orvoslás, egyszerűen csak: orvoslás című cikkében azt írja, hogy minden orvosi szakmának be kell építenie napi gyakorlatába a test-lélek integrált működéséről szerzett ismereteket. Hosszú távon a cél: a gyógyulási folyamat mentális, kognitív befolyásolása placebó nélkül. Azaz a PlaceBio csoport munkája paradox módon arra irányul, hogy a kutatás tárgya megszűnjön, és beépíthessük a megszerzett tudást a gyakorlatba. A jövő alapvető iránya az egészségfejlesztés, a prevenció, a konfliktuskezelés megtanulása kell legyen, ebben nyújthat segítséget a magyar származású Csíkszentmihályi Mihály pozitív pszichológiája, amely nem azzal foglalkozik, hogyan kell meggyógyulni, hanem azzal, hogyan kell jól működni, egészséges maradni – mondja Bárdos György.

 

A HAMÁSZTÓL A KIBUCIG:A közel-keleti konfliktus kis enciklopédiája • LAURA GABLER, MANON PRIEBE, MAJD EL-SAFADI

Hamász                                            / ENDRE POSZTKÜLDÉSE/

Egy7. október 2023-én a Hamász terroristái a Gázai övezetből megtámadták Izraelt. A szunnita iszlamista szervezet célja Izrael elpusztítása. 1988-as alapokmánya szerint a Hamász igényt tart a Jordán folyó és a Földközi-tenger közötti teljes korábbi palesztin mandátumra, és elutasítja a kétállami megoldást.

A Hamászt 1987-ben alapította Ahmed Yassin sejk az egyiptomi Muszlim Testvériség helyi ágaként, amikor a palesztinok erőszakkal fellázadtak az izraeli megszállás ellen az első intifádában. Versenyeznie kellett volna a Yasser Arafat által vezetett PLO-val. Az Al-Kasszám Brigádok a Hamász katonai-terrorista szárnya.

A Hamász 2007 óta irányítja a Gázai övezetet, miután erőszakos hatalmi harcot vívott az eddig domináns Fatah ellen. A Hamász megnyerte a választásokat a palesztin területeken az előző évben, de a Fatah nem akarta elhagyni a hatalmat.

Izrael, az EU és az USA terrorista szervezetnek minősíti. A név a Harakat al-Mukawamah al-Islamiyah (Iszlám Ellenállási Mozgalom) rövidítése, és arabul „vallási buzgóságot” jelent.

További olvasási tippek:

A Hamászt számos forrásból finanszírozzák: szimpatizánsok adományaiból, vállalkozások hálózatából – és Irán állami támogatásából. Időbe fog telni, hogy ez megváltozzon.

Mohammed Deif tervezte a Hamász Izrael elleni támadását. De nem ő az egyetlen hadúr. Kik azok az iszlamisták, akik Gázában, Dohában és Bejrútban ülnek?

Hezbollah

A „cionista állam” elpusztítása – ez mindig is a Hezbollah, németül „Isten pártja” célja volt. A milíciát Izrael 1982-es libanoni inváziójára válaszul hozták létre. Abban az időben több, az Iráni Forradalmi Gárda által kiképzett radikális síita csoport egyesítette erőit, hogy együtt harcoljanak a zsidó állam katonái ellen.

A libanoni polgárháború befejezése után a Hezbollah az 1990-es években politikai erővé vált. Jelenleg a libanoni parlament 14 helyéből 128-et birtokol, de hatásköre messze túlmutat a szavazatok ezen arányán. Valójában a Hezbollah ellenőrzi a főváros, Bejrút számos környékét és az ország egész déli részét, beleértve az izraeli határt is.

Becslések szerint a milíciának 20 000 harcosa, több mint 20 000 tartalékosa és több mint 100 000 rakétája, bombája és egyéb rakétája van. A Hezbollah a világ legerősebben felfegyverzett nem állami szereplője a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) szerint. A CSIS szerint az arzenál főként kis, hordozható és nem irányított föld-felszíni tüzérségi rakétákból áll. Ez sokkal jobb, mint az állami libanoni hadsereg a harci erő szempontjából. Ez az egyik oka annak, hogy a Hezbollahot Libanon legerősebb szervezetének tekintik.

Becslések szerint Irán évente akár százmillió dollárral is támogatja a szervezetet. A kormányban való részvétele mellett a Hezbollah társadalmilag is aktív, és különös gondot fordít a síita lakosságra, amely az összes libanoni körülbelül egyharmadát teszi ki. A Hezbollahnak van egy televíziós állomása és egy rádióállomása is.

A Hezbollahot 1993 óta Hassan Nasrallah vezeti. A Hezbollah politikai pártra és fegyveres milíciára oszlik. Aszad szíriai elnök szövetségeseként aktív és katonailag sikeres a Libanonnal határos szíriai konfliktusban is. Az erre szánt források egy része állítólag kábítószer-csempészetből, valamint külföldön élő libanoni átutalásokból származik. Az Egyesült Államok, Kanada és Izrael a Hezbollah egészét – azaz a pártot és a milíciát – terrorista szervezetnek minősíti. Az EU csak a fegyveres szárnyat tartja terrorista csoportként.

Iszlám Dzsihád (PIJ)

A Gázai övezetben az Iszlám Dzsihád messze felülmúlja a Hamászt, de a szervezetet a Közel-Kelet egyik legradikálisabb militáns csoportjának tekintik. 1981-ben alapították a Gázai övezetben – hasonlóan a Hamászhoz az egykori Muszlim Testvériség, egy Egyiptomban alapított iszlamista szervezet. Az Iszlám Dzsihád „Palesztina felszabadítására” törekszik fegyveres erővel és Izrael elpusztításával.

Az Iszlám Dzsihádot, akárcsak a Hamászt, elsősorban Irán finanszírozza. Becslések szerint évente körülbelül 70 millió dollár. A két iszlamista szervezet azonban politikai rivális. Ugyanannak a klientúrának a támogatását élvezik: a vallásos palesztinokét. A PIJ-t az EU és az USA terrorista szervezetnek minősítette.

Az elmúlt években a Gázai övezetből Izraelre kilőtt rakéták többségét a PIJ-nek tulajdonították. Megfigyelők azonban úgy vélik, hogy a PIJ nem tudta volna végrehajtani a támadásokat a sokkal erősebb Hamász akarata ellenére.

Gázai övezet

A Hamász 7. október 2023-én terrortámadásokat indított Izrael ellen a Gázai övezetből. A lakosok több mint fele palesztin menekült, akiket az 1948-49-es függetlenségi háború idején Gázába utasítottak ki, és leszármazottaik. A következő évtizedekben a terület egyiptomi közigazgatás alatt állt, amíg Izrael meg nem hódította a Gázai övezetet és Ciszjordániát az 1967-es hatnapos háborúban.

Az 1990-es évek elején az oslói békefolyamat részeként a Gázai övezet és Ciszjordánia egyes részei palesztin közigazgatás alá kerültek. 2005-ben az akkori izraeli miniszterelnök, Ariel Sharon keresztülvitte Izrael teljes kivonulását, és elrendelte a fennmaradó 21 zsidó település evakuálását – saját pártja hangos tiltakozása közepette.

A Hamász megnyerte az első és egyetlen parlamenti választást a palesztin területeken a következő évben. A nemzetközi nyomás azonban a Fatahhal való nemzeti egységkormány felé terelte, amely addig domináns volt. A két palesztin csoport közötti egyre eszkalálódó vitában a Hamász 2007-ben erőszakosan győzedelmeskedett, és azóta egyedül uralja a Gázai övezetet. A Fatah hatalmon maradt Ciszjordániában.

A Hamász folyamatos rakétatámadásaira válaszul Izrael a következő években folytatta a Gázai övezet lezárását. Többször is voltak hatalmas izraeli katonai műveletek. Izrael utoljára 2014-ben nyomult be szárazföldi csapatokkal a Gázai övezetbe. Abban az időben körülbelül 1400,<> palesztint öltek meg.

Időközben Izrael egy 65 kilométer hosszú akadályt épített, és ellenőrzi az északi és keleti, valamint a nyugati Földközi-tenger határait. Egyiptom a Gázai övezet déli részén is lezárta határát. Körülbelül kétmillió ember él a 363 négyzetkilométeres Gázai övezetben, közülük 1,4 millió csak Gáza városában. A lakosság több mint fele 19 éves vagy annál fiatalabb.

Jeruzsálem és a Templom-hegy

Az izraeliek és a palesztinok egyaránt igényt tartanak Jeruzsálemre, mint fővárosukra. Az ENSZ 1947-ben elfogadott felosztási terve Palesztina számára független zsidó és arab államot írt elő, és Jeruzsálemet az ENSZ igazgatása alá kellett helyezni.

Az arab államok elutasították a tervet, és nem sokkal később megtámadták a fiatal izraeli államot. Izrael 1949-ben megnyerte a háborút, és elfoglalta annak a területnek egy részét, amelyet az ENSZ terve a palesztinok számára különített el, beleértve Jeruzsálem nyugati részét is. A jordán csapatok meghódították Jeruzsálem keleti részét, beleértve az óvárost és az Olajfák hegyét.

Az 1967. júniusi hatnapos háborúban Izrael elfoglalta Kelet-Jeruzsálemet, és minden fontosabb intézményét a város nyugati részébe költöztette. Izraelieket telepítettek a város keleti részébe, és hivatalosan 1980-ban csatolták.

Nemzetközi szinten Jeruzsálem státusza vitatott: Németország és a legtöbb ország nagykövetsége Tel-Avivban van, és Donald Trump 2017-ben elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként.

A főváros kérdése az a pont, ahol a közel-keleti békefolyamat ismételten kudarcot vall. Izrael igényt tart az egész városra, a palesztinok az arab keleti részt jövőbeli államuk fővárosává akarják tenni.

Az óváros nagy szimbolikus jelentőséggel bír az izraeliek és a palesztinok számára, mivel itt található a Templom-hegy a Siratófallal, valamint a Sziklamecset és az Al-Aksza mecset – fontos helyek a zsidók és a muszlimok számára. A zsidók beléphetnek a Templom-hegyre, de ott nem imádkozhatnak. A zsidó nacionalista aktivisták újra és újra provokációra használják ezt a kiskaput.

Egy belső jelentésben számos uniós ország küldöttei sötét képet festenek. A kelet-jeruzsálemi palesztinokra nehezedő nyomás folyamatosan nő. De a város többvallású jellege is veszélyben van.

Ajánlott olvasmány:

Egy uniós jelentés szerint a keresztények jelenléte Jeruzsálemben egyre nagyobb veszélyben van. A kelet-jeruzsálemi palesztinokra nehezedő nyomás is folyamatosan nő. De Jeruzsálem sokvallású jellege is veszélyben van.

Ciszjordánia / Ciszjordánia

Ciszjordánia a Jordán folyó és Izrael hátországa közötti területek neve, amelyeket Jordánia az 1948-as háború után elfoglalt. Az 1967-es hatnapos háborúban Izrael meghódította az egész területet, beleértve az óvárost és Jeruzsálem keleti negyedeit, és lehetővé tette polgárai számára, hogy zsidó településeket hozzanak létre.

Az 1990-es évek közepén az oslói békefolyamat során Ciszjordánia egyes részei visszakerültek a palesztin közigazgatáshoz. Azóta A, B és C területekre osztották fel: A területek palesztin rendőrség és polgári ellenőrzés alatt állnak, B területek izraeli-palesztin rendőrség és palesztin polgári ellenőrzés alatt állnak. A C terület, Ciszjordánia mintegy 60 százaléka, teljes egészében Izrael ellenőrzése alatt áll.

Izraelben a területet Júdeának és Szamáriának hívják. Nagy szimbolikus jelentősége van bibliai története miatt. Nemzetközi szinten Izrael ciszjordániai telepes politikája és a palesztin lakosság bizonytalan helyzete ismételten heves kritikával találkozott.

Különböző becslések szerint két-három millió palesztin és körülbelül 500 000 zsidó telepes él Ciszjordániában. Emellett mintegy 200 000 izraeli él telepeken az annektált Kelet-Jeruzsálemben.

Golán-fennsík

Az Izrael, Szíria és Libanon közötti magas fennsík nagy stratégiai jelentőséggel bír, mivel Észak-Izrael nagy részét figyelmen kívül hagyja és ellenőrzi. A Jordán és a Galileai-tenger mellékfolyóinak forrása is, amelyek különösen fontosak Izrael vízellátása szempontjából. Izrael az 1967-es hatnapos háborúban elfoglalta a területet Szíriától, és 1981-ben annektálta, de ezt nemzetközileg alig ismerik el. Donald Trump elnök alatt az Egyesült Államok 2019 márciusában elfogadta Izrael szuverenitását a Golán-fennsík felett.

Kibuc

Amikor a Hamász 7. október 2023-én megszállta Izraelt, több izraeli kibucban mészárlásokat hajtott végre. A szövetkezeti falvak többségét zsidó bevándorlók alapították az 1930-as és 1960-as évek között. A hangsúly a jövő szocialista változatán és a zsidó nép hazájának megteremtésének cionista elképzelésén volt. Az első években a kibucnak gyakran katonai jelentősége is volt.

A kibuc hasonló a mezőgazdasági szövetkezethez. A kibucmozgalom csúcspontján a lakosok gyakran közösségi szállásokon éltek, és megosztották tulajdonukat. Jelenleg mintegy 270 kibuc van, amelyek a mezőgazdaságban, de a turizmusban és a csúcstechnológiai iparban is tevékenykednek. A lakosokat kibucoknak hívják.

Fatah

A Fatah a palesztin mozgalom domináns világi ereje. A Hamásszal ellentétben nem iszlamista programot követ, hanem tisztán nemzeti programot a palesztin állam létrehozása céljából. 1958-ban alapította többek között Jasszer Arafat, és kezdetben gerilla- és terrorista szervezetnek tekintették.

Az 1990-es évek oslói békefolyamata során a Fatah és a PFSZ lemondott az erőszakos küzdelemről, és elismerte Izrael létezéshez való jogát, ami cserébe lehetővé tette a palesztin szervezetek számára, hogy a Palesztin Hatóságon keresztül igazgassák a Gázai övezetet és Ciszjordániát.

Az Izraellel kötött megállapodás azonban éket vert a különböző palesztin szervezetek közé – a Hamász ezt a közös célokkal való szakításnak tekintette. Amikor Arafat 2004-ben meghalt, Mahmúd Abbászt nevezték ki a PFSZ és a Fatah elnökévé. Még ma is az.

A Fatahot újra és újra korrupcióval és nepotizmussal vádolják. Az eddigi egyetlen parlamenti választáson, 2006-ban a Hamász lett a legerősebb frakció a palesztin területeken, majd a Hamász és a Fatah majdnem egy évig harcolt egymással. Végül a Gázai övezet a Hamász kezére került, ahol még ma is uralkodik. A Fatah ellenőrzi Ciszjordániát és a PFSZ-t.

 

 

Hurt

Az utolsó órák eseményei,  a mai napig fájdalmasan égnek bennem. Szorítottuk egymás  kezét , de búcsúzni képtelenek voltunk.

Velem az orvos közölte, hogy csak órái vannak hátra, Ő érezte.  Én mint egy beakadt lemezjátszó, csak kétségbeesetten vinnyogtam: Drága Tibor, drága Tibor.. Ő kinyitotta behunyt szemeit, rám nézett és annyit mondott: Nagyon szeretlek Csibe.

Lényegében egyikünk sem számított a halálra. Pár nappal előtte még a jövő teendőit  tárgyaltuk, semmi nem utalt a végzetes napra. Állapotának hirtelen hanyatlása a mai napig talány számomra.

Az utolsó pillanatig vele voltam, csak a halál beálltakor voltam kénytelen elengedni a kezét.

Hirtelen a Stay with me  hasított belém, de a klippel ellentétben a halál nem vonult vissza vigyorogva, hanem harsány kacajjal azt mondta, elviszem magammal.

Miután rám tört a  visszavonhatatlan valóság, haragudtam, mérges voltam: Nem ezt ígérted, s én hittem Benned. Mindig azt mondtad, nem hagysz egyedül, velem maradsz még sokáig,  a mostani világvégi helyzetben  nagy az esély rá, hogy együtt halunk meg.

Hogy az életemmel mit tudok kezdeni Nélküled? Mindent próbálok úgy csinálni mintha velem lennél,  hiszen ez volt a kérésed, ha a halálról volt szó.

Drága Tibor, köszönöm a gyönyörű, szeretetben eltelt éveket, védelmet, amit nyújtottál.

NAGYON HIÁNYZOL. Tudod, nem sírok, csak valami a szemembe ment.

Életem végéig bennem élsz.

 

(3606) Új-Zéland

Tibor bá’ fordítása online

A globális társadalmi összeomlást legjobban Új-Zélandon lehet túlélni

A tanulmány az ipari civilizáció veszélyes állapotára utalva azt hozza ki, hogy alkalmazkodás szempontjából a mérsékelt égövi szigetek állnak az első helyen.

1933.02.11.

Az amerikai ítéletnapra váró közösség részére készült bunkernek új szerepe lett. Egy tanulmány azt ajánlja, hogy a népessége számára élelmiszert termelni képes országok védjék meg határaikat a nem kívánt tömeges bevándorlókkal szemben, és tartsák fenn elektromos hálózatukat ahhoz, hogy a nagy méretű megrázkódtatásokat ki tudják védeni.

Szerző: Damian Carrington Environment editor

A tanulmány szerint Új-Zéland, Izland, Egyedsült Királyság, Írország, Tasmania a legjobb helyek a globális társadalmi összeomlás túlélésére.

A kutatók szerint az emberi civilizáció veszélyes állapotban van a kifejlődött összefonódó és energiafüggő társadalom, és az ez által létrejött környezet rombolás miatt.

Az összeomlás oka lehet egy nagy fokú financiális krízis, a klímaváltozás hatása, természetrombolás, a COVID-19-nél rosszabb pandémia, illetve ezek kombinációja.

A nemzetek képessége egy totális összeomlás elkerülésére a következőkön múlhat: a népessége számára elégséges élelmiszer megteremtése, határainak védelme a nem kívánt tömeges bevándorlókkal szemben, elektromos hálózat fenntartása és bizonyos gyártás kapacitással való rendelkezés. Legvalószínűbb, hogy ezeket a feltételeket mérsékelt égövi szigetek elégítik ki kis népsűrűséggel.

A hírek szerint milliárdosok vásárolnak földet bunkerek építésére Új-Zélandon, az ítéletnapra történő felkészülés végett. Az angliai Ruskin Egyetem Globális Fenntarthatósági Intézményén, Aled Jones professzor szerint: „Nem lepődtünk meg, Új-Zéland rajta volt a listánkon.”

Ehhez Jones még hozzátette: „Képesnek kell lenned megvédeni a határokat és mérsékelt égövön kell lenni. Nyilvánvalóan egy nagy szigetnek kell lenni, hogy bekerüljön a listába.”

„Meglepő, hogy az Egyesült Királyság rajta van a listán. Nagy a népsűrűsége, ipari gyártása hagyományosan meg van szervezve, az újrahasznosítható technológiák átvételénél nem siet, és a szükséges élelmiszernek csak felét tudja előállítani, de képes ellenállni a megrázkódtatásoknak.”  A Sustainability-ben megjelent tanulmány szerint, „A modern korra jellemző globális átívelés és az intenzív energiafogyasztásra támaszkodó ipari civilizáció abnormálisnak tűnik, ha összevetjük az emberi történelem többi részével.”

A tanulmány azt is állítja, hogy a környezetrombolás, csökkent források, és népesség robbanás miatt: „A szakirodalom szerint  az emberi civilizáció veszélyes helyzetben van, a nyilvánvaló törekvései miatt.

Azokat a helyeket, melyek nem szenvednek a társadalmi összeomlás minden képzeletet felülmúló hatásaitól, és ezért képes fenntartani jelentős népességet, az „összeomlás mentőcsónakjának” írták le a tanulmányban.

Új-Zéland bizonyult a legalkalmasabbnak a túlélésre geotermikus és hidroelektromos energiaforrása, elégséges agrárföldje és alacsony népsűrűsége miatt.

Jones szerint a közelmúltban bekövetkezett nagy méretű élelmiszer vesztesség, financiális krízis és egy pandémia bekövetkezhetett volna egyszerre is, és semmi ok arra, hogy egyszer ez ne következzen be.

Ehhez még hozzátette: „Amint ezeket az eseményeket látom, egyre jobban aggódom, de egyúttal remélem, hogy gyorsabban tanulhatunk belőle, mint a múltban. A COVID járvány alatt kiderült, hogy a kormány szükség esetén gyorsan tud dönteni. Érdekes, hogy milyen gyorsan tudjuk lezárni a határainkat.

A globális tervezésnél rugalmasan kell kezelni a dolgokat. Nyilvánuló, hogy az a jó, ha az összeomlás nem gyorsan következik be.

_______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4283) Végítélet?

Tibor bá’ fordítás online

Global Research

 

A dollár Végítélete„Már nincs szükség tartalékvalutára”

 

Írta: Mike Whitney és Dr. Paul Craig Roberts

Megszokásból és kényelemből fakadóan az amerikai dollárt világpénzként használják a nemzetközi kereskedelem egyensúlyhiányának rendezésére, de a szankciók ráébresztették a világot a dollár használatának kockázataira. Következésképpen a BRICS-országok hirtelen kibővültek, Argentínára, Egyiptomra, Iránra, Szaúd-Arábiára és az Egyesült Arab Emírségekre is kiterjesztették a tagságot. A szervezet ma már lényegében a világ olajtermelésének teljes egészét és a világ GDP-jének 40-45%-át tartalmazza. Az nyilvánvaló, hogy az átrendeződés már megtörtént.

MW: Irán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek csatlakoztak a BRICS-hez. Hogyan befolyásolja ez a dollár szerepét mint a világ tartalékvalutája? (Ez lenne a petrodollár vége?)

PCR: Szaúd-Arábia bejelentette a petrodollár végét, amikor elkezdett más valutát elfogadni az olajért. A BRICS-államok azon dolgoznak, hogyan bonyolítsák le egymás közötti kereskedelmet az amerikai dollár használata nélkül, ami gyakorlatilag véget vet a dollár a világ tartalékvalutájaként betöltött szerepének.

A BRICS-országok megpróbálhatnak új tartalékvalutát létrehozni, amely valutáik súlyozott kosarából áll. Ez szükségtelen, és feszültségekhez vezethet a BRICS-tagok között a kosárban lévő egyes valuták részesedésével kapcsolatos viták miatt. Már nincs szükség tartalékvalutára. A második világháború végén tartalékvalutára volt szükség, mert a többi iparosodott gazdaság megsemmisült. Mivel az Egyesült Államoknak volt az egyetlen érintetlen gazdasága, a szerep az amerikai dollárra esett. Ma nem ez a helyzet. A központi bankok tartalékaikat kereskedelmi partnereik valutáiban tarthatják.

Az ukrajnai háború az amerikai század végét jelenti. „Ami maradt, az egy gőzölgő halom dolláralapú adósság”

Washington számára ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államoknak finanszírozási problémái lesznek nagy költségvetési és kereskedelmi hiányai miatt. Amíg a dollár volt a világ pénze, a külföldi központi bankok az Egyesült Államok kincstárának adósságában tartották tartalékaikat. Az USA költségvetési és kereskedelmi hiányának növekedésével a világ bankrendszerének tartalékai is növekedtek.

A helyzet változik. Ha a világ népességének mintegy felét és a világ GDP-jének 40-45%-át kitevő ország tucatja felhagy a dollár használatával, az amerikai adósság külföldi jegybanki piaca jelentősen csökken. Az USA, miután gyártását offshore helyezte, importfüggő. A csökkenő dollárhasználat az USA adósságállományának csökkenő vevőkínálatát jelenti, ami a dollár árfolyamára nehezedő nyomást és a növekvő importárak miatti infláció növekedését jelenti.

MW: Megengedheti Washington, hogy ez az átrendeződés fennmaradjon, vagy számítanunk kell arra, hogy puccsot látunk Szaúd-Arábiában, ahol az Egyesült Államoknak öt katonai bázisa és számos CIA-hivatala van?

PCR: Nem tudom, hogy Washington képes-e megdönteni a szaúdi kormányt, vagy Oroszország, Kína és Irán megengedi-e ezt. Ne feledje, Obama elnök meg akarta buktatni Aszadot Szíriában, de Putyin nem engedte.

MW: Úgy tűnik, hogy a nyugati oligarchák (WEF) globalista álmai a végéhez közelednek az úgynevezett „szabályalapú renddel”.

Véleménye szerint mennyire volt fontos Vlagyimir Putyin a „globális biztonság új architektúrájának” irányába történő elmozdulás élén, és egy új, többpólusú világrend alapjainak lefektetésében?

PCR: Ami megtörte a globális rend washingtoni változatát, az az volt, hogy a Nyugat közömbös vállára támaszkodott Putyin azon törekvésével szemben, hogy egyenrangú és nem alárendelt pozícióban részese legyen a világrendnek.

Washington arroganciája és ostobasága bontotta meg a globális rendet.

MW: Halála előtt Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadó arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államoknak megállapodást kell keresnie Oroszországgal és Kínával, hogy megkönnyítse az egypólusú rendszerről való átmenetet. Íme, ezt mondta:

„Ahogy a globális dominancia korszaka véget ér, az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell vállalnia a globális hatalmi architektúra átrendezésében… az Egyesült Államok még mindig a világ politikai, gazdasági és katonailag legerősebb entitása, de tekintettel a regionális egyensúlyok összetett geopolitikai változásaira, már nem globális birodalmi hatalom…

Az Egyesült Államoknak vezető szerepet kell vállalnia a globális hatalmi architektúra oly módon történő átrendezésében, hogy az erőszakot megfékezzék a globális rend lerombolása nélkül…

Az Egyesült Államok, Oroszország, Kína és a megfelelő közel-keleti entitások számára egy hosszú és fájdalmas út egy kezdetben korlátozott regionális alkalmazkodás felé az egyetlen járható út.

Az Egyesült Államok részéről ez türelmes kitartást igényel néhány új partnerrel (különösen Oroszországgal és Kínával) való együttműködési kapcsolatok kialakításában…

A tény az, hogy soha nem volt igazán „domináns” globális hatalom egészen Amerika világszínvonalon való megjelenéséig….

A 20. század második felében más hatalom még csak a közelébe sem került. Ez a korszak most véget ér. – idézve a Toward a Global Realignment, Zbigniew Brzezinski, The American Interest

Ön szerint az Egyesült Államok hogyan viszonyuljon Moszkvához és Pekinghez?

Van-e mód arra, hogy megvédjük az Egyesült Államok érdekeit, miközben (ezzel egyidőben) elkerüljük az évekig tartó konfliktusokat és konfrontációkat? Mik legyenek külpolitikai céljaink?

PCR: A neokonzervatívok célja az Egyesült Államok hegemóniája megakadályozza, hogy Washington meghallja Brzezinski tanácsát.

Washingtonnak megszűnt az esélye, hogy Oroszországgal és Kínával foglalkozzon. A kérdés, amellyel szembe kell néznünk, az, hogy Oroszország és Kína hogyan viszonyul Washingtonhoz. Az Egyesült Államok külpolitikájának neokonzervatív monopóliuma azt jelenti, hogy Washington számára nincs más hang, és az amerikai hegemónia nem jöhet szóba.

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(2696) Viccek vasárnapra

Tibor bá’ online

 

1933.02.11.

Egy fiatal szőke nő ujjongva hangoskodik a családi ház hátsó kertjében. Látva ezt a szomszéd érdeklődik, hogy mi a vigadalom oka. A szőke nő mondja, hogy babát vár és éppen most tudta meg. A szomszéd gratulál a terhességhez. De ez semmi – áradozik a szőke nő – ikrek lesznek. Nahát – ámuldozik a szomszéd – és ezt hogyan állapították meg a terhesség ilyen korai szakaszában. Én jöttem rá – dicsekszik a szőke nő – vettem egy terhességteszt készletet, de akciós volt, kettőt adtak egynek az áráért, és képzelje, mind a kettő jelezte a terhességet.

Persze vannak okos nők is. – Férj és feleség együtt néznek egy ismeretterjesztő műsort a televízióban, ahol egy pszichológusnő az ellentétes érzelmekről beszél. Az adás végén azt mondja a férj: Szerintem ez egy nagy marhaság, én ezt az ellentétes érzelmet el se tudom képzelni. Lefogadom minden pénzben, hogy nem tudsz te nekem olyan mondani, ami az érzelmeimet ellentétessé tenné. Erre megszólal a feleség: Hát, az igazság az, hogy az összes barátod közül a te faszod a legnagyobb.

Egy muzulmán arab egy szex hirdetésre válaszol, ahol kérdéseket tesznek fel neki. Sajnos a vicc angol, de itt mindenki olyan jól tud angolul, aki nem, annak ott van a szótár (megéri kibetűzni). Csak bátran.

Name?
Abduk.A.R.

Sex?
Five to seven times a week.

No, no, I mean male or female?
Male, female, somtimes camel.

Holy Cow!
Yes, cow, sheeps, animal in general.

But isn’t that hostile?
Hors style, poggy style, any style.

Oh, Dear!
No, no deer, run too fast.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(1917) Charles Ewart Eckersley

Tibor bá’ vissza a múltba online

 

~k191Az első zavaros (de rendkívül kellemes) hónapok után Sydneyből átkerültem The University of Melbourne-be, ahol percek alatt kiderült, hogy de most aztán tényleg meg kell tanulnom angolul. Elmentem az egyetemi könyvesboltba, ahol szembe találtam magam C.E. Eckersley – Essential English (for foreign studends) című könyvével, és mivel foreign-nek is (külföldi) meg studend-nek is (diák) éreztem magam, gyorsan vettem egy példány az első kötetből (összesen 4 kötetet írt a szerző). Nem voltam egy nyelvtehetség, de mit mondjak, a könyv tetszett. Sőt, azt is ki merem jelenteni, hogy ha nem ez a könyv kerül a kezembe, talán sose tanulok meg angolul. Különben csak később tudtam meg, hogy ez a világ legjobb angolt tanító könyvsorozata.

De ki ez az Eckersley (ejtsd: ekerszli)? 1892-ben született Észak Angliában, mászter fokozattal diplomázott angol nyelvből, amit aztán tanított, majd nyelvkönyveket írt egészen 1967-ben bekövetkezett haláláig. Ha nem tudsz elképzelni egy tipikus angol tanárt, akkor nézd meg jól itt balra a fényképét.

A 4 könyv első kiadása 1938-ban jelent meg, amit újabb és újabb kiadások követett csak minimális kiegészítéssel, ami halála után is folytatódott (ma már egyesek elavultnak tekintik). Nekem viszont egy szentimentális örökség a múltból. Persze az angol nyelv az elmúlt 60 év alatt rengeteget változott, ami indokolttá tenné, hogy angolul tanulók rá se nézzenek a könyvre, és nyilván senkinek se jut eszébe, hogy ennek a segítségével tanítson. Én viszont rengeteget tanultam belőle és még ma is emlékszem számtalan fordulatára, de nem a személyes élmény a mérvadó. Ezeknek a könyveknek maradandó érdemei vannak, amit – szerintem – mind a mai napig nem sikerült másoknak elérni. Mik lennének ezek?

Az angol nyelvű mondat normál felépítését, és a mondatok mintáit folyamatosan és szisztematikusan mutatja be. A tanulót végigvezeti az alapvető (essential) nyelvtanon a lehető legegyszerűbb módon, miközben minden egyes új konstrukciót ott íziben megmagyaráz és bemutat.

Mivel egy idegen nyelv megtanulásának alapja a beszéd ismerete, a könyv folyamán folyamatos „társalgás” történik, mégpedig tényleges társalgási stílusban. És mivel egy nyelvtanulás sikere azon múlik, hogy a tanuló érdeklődése fennmarad-e, a könyv írója mindent megtesz, hogy a tanulás keserű piruláját beburkolja a derű mázával. Ezért a kötelező kezdés után az olvasónak be van mutatva Mr Pristley a nyelvtanár, felesége, otthona, macskája és hat tanítványa, akik közül valamelyikkel az olvasó könnyen asszociálja magát. Ők aztán a négy köteten keresztül társalognak, vicceket mesélnek, felolvassák rövid történeteiket, és beszélgetnek Mr. Pristley-vel. A nyelvtanítás erre van felépítve.

Egyesek szerint mára Mr. Eckersley módszere elavulttá vált, ami nagy kár lenne, mert egy csodálatos, és hatékony, ráadásul rendkívül szórakoztató metódus. Az egyetlen hátránya, hogy a könyvek szerkesztéséből adódóan szükség van hozzá egy tanárra is, akik számára van 4 „teachers” book, teli útmutatókkal. Ez a hivatalos álláspont, de én magam is tanár nélkül tanultam a könyvből, persze besegített az élet, hiszen angol közegben éltem, ahol bárkinek tehettem fel kérdéseket, ha ennek szükségét láttam.

Az viszont fantasztikus, milyen mélységben képes az ember behelyezni magát a könyvben szereplő diákok közé, és szinte velük él. Ott van a mindig kedélyes, ügyes, és földön járó Pedró Spanyolországból, a csendes, óvatos szőke Olaf Svédországból, a szerény, kedves és nagyon csinos Frieda Svájcból, az aprólékosan szertartásos Jan Lengyelországból, a vidám, nem túl udvarias, és örökké viccelődő Hob (nem tudni honnan), végül a ragyogóan fiatalos Lucille Franciaországból. Időnként megjelenik az okos, de figyelmes Mrs Prisley, aki a maga módján vezeti a háztartást (és a férjét is) és szerepet kap Sally a házaspár macskája is.

Számomra Essential English azért halhatatlan, mert Mr Eckersleynek utolérhetetlen képessége van a nyelvtani finomságok megmagyarázására. Ez egy olyan különleges képesség, ami nem tanulható, amihez születni kell. Mr Eckersley folyamatosan alkalmazza a szabályos nyelvtani terminológiát és kifejezéseket, de valahogy mindig képes megtartani magyarázatának közvetlenségét, és egyértelműségét. Nincs szükség száz meg száz példára. A szerző magvas magyarázata tökéletesen elégséges. És ugyan bármily mértékben is változott az angol nyelv az elmúlt 60 évben, a nyelvtana megmaradt. Mr Eckersley borotvaéles meghatározásaiból ma éppen úgy lehet tanulni, mint bármikor a múltban.

Aki közületek ismeri az angol nyelvet, bizonyára értékelni fogja Mr Pristley néhány kiragadott magyarázata. Például: “I am really busy” nem jelenti ugyanazt, mint “I really am busy”. A második mondatban az elfoglaltságom sokkal jobban ki van hangsúlyozva. Ilyen és hasonló dolgokra a tanár folyamatosan rámutat.

Talán azt kellene még megemlíteni, hogy ezeket a nyelvkönyveket szórakoztató olvasni, amit más nyelvkönyvről nemigen lehet elmondani. Eckersley könyvei teli vannak szórakoztató történetekkel, és anekdotákkal, és összesen 3000 angol szót alkalmaz. Egy-egy olvasmányába ügyesen bevonja azt az anyagot, amit épen meg akar velünk tanítani. Észre se vesszük, és máris megtanultuk a legfontosabbakat, a segédigék alkalmazását, és a nyelvtani időket.

És akkor most jön a hab a tortára. Eckersley (Pristley) egy igazi gentleman a XIX. Századból. Bemutatja nekünk és megtanít minket a legszebb angolra, de nem csak a nyelvre, hanem a viselkedésére is. Olyan szituációkat mutat be, olyan fordulatokat tár fel, ami elénk tárja azt az angol társadalmat, ami kihalófélben van.

__________________________________________________________
__________________________________________________________
__________________________________________________________

(4282) Dél-Kínai tenger

Tibor bá’ fordítása online

Global Times

Kína azt várja, hogy az Egyesült Államok provokálni meri-e Kína alapvető érdekeit a Dél-Kínai-tengeren

 

1933.02.11.

Az USA nem Dél-kínai-tenger parti állam;több mint tízezer kilométerre fekszik attól. Ennek ellenére az Egyesült Államok a Dél-kínai-tenger regionális fejlődésének legnagyobb destabilizáló tényezője.Potenciálisan veszélyes „időzített bombaként” továbbra is arról ábrándozik, hogyan lehetne a regionális országokat Kínával szembe fordítani.

Néhány napja Karl Thomas, az Egyesült Államok haditengerészetének hetedik flottaparancsnoka Kína „agresszív viselkedésére” utalt a Dél-kínai-tengeren, mivel a kínai parti őrség hajói jogszerűen elfogták a vizekre behatoló Fülöp-szigeteki hajókat. Pontosabban augusztus 5-én a kínai Nansha-szigeteken található Ren’ai-zátony közelében.

Az incidens Washington állandó hírverése miatt gyorsan elfajult.Thomas megjegyzései azt igazolják, hogy az Egyesült Államok reméli az események újra felhevítését, hogy továbbra is provokálja a Kína-Fülöp-szigeteki kapcsolatokat azzal a céllal, hogy Manila teljes mértékben igazodjon Washingtonhoz, és az Egyesült Államok Kína elleni stratégiai tervének éllovasává váljon.

A Dél-kínai-tengeren kialakult jelenlegi feszültségek főként az Egyesült Államok buzdítására vezethetők vissza. Ez a tűzzel való játék veszélyes az Egyesült Államokra nézve.

Az Egyesült Államok túlbecsülte saját katonai képességét, valamint regionális szövetségeseinek és partnereinek eltökéltségét és bizalmát, hogy részt vegyenek Kína elleni indo-csendes-óceáni stratégiájában.Nem Washington dolga, hogy Kína és az érintett országok hogyan oldják meg a vitát.Ha az USA ki meri provokálni Kína alapvető érdekeit a Dél-kínai-tengeren, akkor Kína minden bizonnyal reagálni fog.

Kína elve következetes és világos – nem mondunk le arról, ami a miénk, és nem vágyunk olyan területre, amely nem a miénk.Az Egyesült Államok azonban beszervezi Kína körül a szomszédos országokat, hogy feszültséget keltsen a régióban.  Azonban erőfeszítései ellenére soha nem kapja meg, amit akar, csak még nagyobb instabilitás okoz a régióban.

Washington provokatív magatartása nagy akadályt jelent a dél-kínai-tengeri viták megoldásában.Az USA folyamatosan szítja a bajt abban a reményben, hogy éket ver Kína és szomszédos országai közé.Ezen túlmenően, amikor a Kína és az ASEAN között a Dél-kínai-tengeri magatartási kódexről (COC) folytatott konzultáció kritikus szakaszba érkezett, Washington megpróbálja félrevezetni a közvéleményt és akadályozni a folyamatot.

A múlt hónapban megerősítést nyert, hogy a COC-ról folytatott konzultációk pozitív irányt vettek. Kína és a regionális országok négyévnyi konzultáció után befejezték a COC szövegtervezetének második olvasatát. A Kína és az ASEAN által 2002-ben aláírt nyilatkozat a felek magatartásáról a Dél-kínai-tengeren, meghatározta néhány alapvető irányvonalat a dél-kínai-tengeri kérdés megoldásához, és a COC-ról szóló konzultációk ebben az irányban most konkrétabb erőfeszítéseket tesznek.

Jelenleg a dél-kínai-tengeri kérdésben érintett valamennyi félnek meg kell erősítenie a kommunikációt, és a COC mielőbbi elfogadására kell törekednie.A vitákat csak ilyen pályára való visszatéréssel és a külső erők beavatkozásának kiküszöbölésével lehet észszerű, tisztességes és megfelelő módon kezelni.Tekintettel a Dél-kínai-tenger kérdésének összetettségére, Kína mindig is a viták félre tételét és a közös fejlesztést szorgalmazta.Még mindig ez a legreálisabb módja a kérdés megoldásának, a leginkább összhangban van valamennyi fél érdekeivel, és a regionális béke és stabilitás fenntartásának legvalószínűbb módja.

Az Egyesült Államok továbbra is kijátssza a „kínai fenyegetést” a Dél-kínai-tengeren, hogy eltérítse az ASEAN-országokat, és arra késztesse őket, hogy Kínát ellenségként kezeljék, nem pedig együttműködési partnerként.Nyilvánvaló, hogy az USA nem akar fenntartani békét a Dél-kínai-tengeren, ami kedvező Kínának és az ASEAN-nak, mert különben hogyan tudná az USA a vitákat kihasználni saját érdekeinek érvényesítésére?

Évtizedek óta az ASEAN és az egész ázsiai-csendes-óceáni térség gyors gazdasági fejlődésnek és jólétnek volt tanúja a regionális békének köszönhetően. Ez a tendencia minden bizonnyal hirtelen véget ér, amint a Dél-kínai-tenger turbulenciákkal teli régióvá válik. Amikor Kína és az ASEAN-országok békés fejlődésre törekszenek, az Egyesült Államok minden erőfeszítést meg fog tenni ennek megállítására. A regionális országoknak ébernek kell maradniuk.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4281) A mocskos valóság

Tibor bá’ fordítása online

 

A mocskos valóság

1933.02.11.

Korábban kijelentettem, hogy az ukrán oldalon a sebesültek és a halottak aránya nem a szokásos 3:1, ami különböző becslések használnak. Azonban anekdotikus beszámolók és különféle videó klipek alapján egy évvel ezelőtt arra a következtetésre jutottam, hogy az ukrán oldalon az arány inkább 1 az 1-hez, mert Ukrajnában az evakuálás és az egészségügyi ellátás szokatlanul színvonaltalan.

Rendkívül nehéz a sebesült katonák evakuálása a tüzérségi tűz alatti állásokból, és Ukrajna katonai egészségügyi szolgálata sem éppen naprakész.Nincsenek helikopteres evakuálások és lánctalpas egészségügyi szállítójárművek, amelyek ki tudnák vinni a sebesülteket a harci zónából.

Sok sebesült így kihagyja az (első) „arany órát”, és egyszerűen meghal, mielőtt hatékony orvosi ellátásba részesülne. Feltételezhetjük azt is, hogy az ukrán állomány csak a súlyos sebesülteket számolja, és azok, akiket  összetákolnak és visszaküldenek a frontra, valószínűleg nem tartoznak ide.

A nyugati média eddig kerülte ezt a témát. A British Spectator most megtörte a csendet a háborús elsősegély-válság helyszíni riportjával:

Az itt dolgozók azt mondják nekem, hogy a háborúban elveszettek közül sokan meghalnak, mielőtt biztonságba helyeznék őket.A kórházba vezető hosszú, esetenként akár tízórás utak halálosak lehetnek. A megfelelő elsősegélynyújtás az élet és a halál közötti különbség.

Az ukránok azt hitték, hogy katonáik a legjobb ellátásban részesülnek.De kiderül a rideg igazság: katonák százai, sőt ezrei halnak meg a rossz egészségügyi ellátás miatt.A problémát figyelmen kívül hagyja a katonai hierarchia, amelynek fókuszában a fegyverek beszerzése és az ellentámadás előmozdítása áll ahelyett, hogy a sérült harcosokat helyezné előtérbe.

Az ukrán fronton dolgozó orvosok gyakran képzetlenek, és várhatóan addig csatlakoznak a harcokhoz, amíg szolgálatukra nem lesz szükség. Nincsenek járműveik a sebesültek evakuálásához. Ellátásaik megbízhatatlanok és rossz minőségűek. A bürokrácia és természetesen a korrupció korlátlan:

Ennek egyik példája az ukrán katonák kezelésére használt alacsony minőségű egészségügyi felszerelések elterjedése.Néhány héttel ezelőtt Volodimir Prudnyikovot, az ukrán egészségügyi parancsnokság beszerzési osztályának vezetőjét azzal vádolták meg, hogy 11.000 nem tanúsított kínai taktikai orvosi készletet szállított a frontvonalnak.Azt állítják, hogy Prudnikov 1,5 millió font értékű szerződést ítélt oda egy cégnek, amelyet a menye alapított, és megpróbálta átadni a kínai készleteket a NATO szabványának.Elbocsátották, jelenleg vizsgálat előtt áll, de még nem nyilatkozott.

Ez csak egy példa a haszonszerzésre, amely szükségtelenül kockáztatja a katonák életét.A korrupció másik példája tavaly történt Lvivben, ahol 10.000 taktikai elsősegélydobozt küldtek el amerikai önkéntesek 700 000 font értékben, majd rejtélyes módon eltűntek.Nemrég arról számoltak be, hogy az Egyesült Államok vizsgálja az ügyet.

További kérdések merülnek fel, ha az elsősegély-készletek tartalmáról van szó, amelyek valóban az élvonalba kerülnek. Az érszorítók talán a legfontosabb elsősegély nyújtási eszközök, különösen akkor, ha az evakuálási folyamat elhúzódik. De ha az érszorítók rosszak, az halálos lehet. A frontvonalból panaszok érkeztek a kínai gyártmányú érszorítókra, amelyek vagy fokozatosan veszítenek nyomásból, vagy szétesnek, ami halálos következményekkel járó, kiújuló vérzéshez vezet. Egy kínai érszorító mindössze 2 fontba kerül, míg az ukrán „Sich” érszorító 15 fontba kerül. Egy hiteles amerikai CAT érszorító körülbelül 35 font.

Legutóbbi heti ismertetőmben belinkeltem egy ukrán írást a szorítókról. Beszámoltak arról, hogyan büntettek meg egy orvost, aki kritizálta a szállított érszorítók rossz minőségét, mert megszólalt.

Anton Sevcsuk, a 82. különálló légi-dandár egészségügyi szolgálatának vezetője, aki azt kérte, hogy az Orvosi Erők Parancsnoksága cserélje le a rossz minőségű kínai érszorítókat, és kérte Oksana Korcsinska társadalmi aktivistát, hogy segítsen ebben, „súlyos megrovásban” részesült.

Az egészségügyi erők parancsnoksága által a 82. dandárnak eredetileg kiadott rossz minőségű érszorítók száma meghaladja a 10.000-et.

A 82. dandár a tüzérségi tűzben harcol Robotyne körül.

A sérült karokra és lábakra jól felvitt érszorítók elzárják az ereket, és ezáltal megállíthatják a vérzést. Ha nem tudják tartani a nyomást, a sebesültek elvéreznek.

Az orosz oldalon a hírek szerint sokkal jobb a sebesültek evakuálása. Néhány hónappal ezelőtt Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter kijelentette, hogy egy sebesült katonának elsősegélynyújtásra 10 percre, míg orvosi ellátásra egy órát kell várnia.

A különleges műveletben részt vevő orosz katonaorvosok 0,5 százalék alatti halálozási arányt értek el a kórházakban – ez a legalacsonyabb adat a hadi orvoslás történetében – mondta az orosz védelmi minisztérium igazgatóságának kibővített ülésén a katonai osztály vezetője, Szergej Soigu hadseregtábornok. (hogy igaz-e, az más kérdés)

„Különösen a katonai orvosok mutatkoztak be egy különleges hadművelet során. Az elsősegélynyújtás 10 percen belül megtörténik. A sebesültek 1 órán belül eljutnak a katonai kórházakba – az első napon. Alacsony halálozási arányt értünk el aa sebesültek evakuálása. A kórházi egységben fél százalék alatti volt a halálozási arány. Ez a legalacsonyabb adat a hadi orvoslás teljes történetében” – mondta.

Nincs módom ellenőrizni ezeket az adatokat.De nem találtam egyetlen panaszt sem az orvosi frontvonali szolgáltatásokkal kapcsolatban az orosz oldalon, miközben az ukrán oldalon az orvosi segítség sajnálatos állapota kapott némi „szellőztetést”.

Ez csak megerősíti azt a nézetemet, hogy az orosz fél 10:1-es tüzérségi fölénye és egyéb tényezők, például az egészségügyi szolgáltatások garantálják, hogy a háború orosz áldozatainak száma jóval alacsonyabb, mint az ukránoké.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

(4280) Felkészülés

Tibor bá’ fordítása online

Az Egyesült Királyság még mindig nincs felkészülve a szélsőséges hőmérsékletekre – íme, mit kell tennie

 

1933.02.11.

Míg Dél-Európában, Kínában, az Egyesült Államokban és sok más helyen hatalmas hőhullámok hatnak, az Egyesült Királyságban esős az idő, és nem különösebben van meleg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne állna fenn az intenzív hőség veszélye. Ezen a héten az Egyesült Királyságban először mértek 40°C-t.

Még ha az országok teljesítenék is a Párizsi Megállapodásban vállalt kibocsátás csökkentési kötelezettségeiket, az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint a globális hőmérséklet legalább 2,5°C-kal emelkedik. Az Egyesült Királyság számára az új valóság az, hogy 40°C-os hőmérséklet is lehetséges, és végül általánossá válik, amihez az országnak sürgősen alkalmazkodnia kell.

Az alkalmazkodás a társadalmi, gazdasági és ökológiai rendszerek megváltoztatását jelenti az események, például a hőhullámok hatásának csökkentése érdekében. Például zöldfelületek kialakítása városi területeken, hogy olyan hűsítő hatást biztosítsanak, amely csökkenti a szélsőséges hőség intenzitását. Bár a kormány nemrég adott ki új javaslatot az Egyesült Királyság felkészítésére, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási tervek kutatóiként túl keveset látunk.

Még azelőtt, hogy a párizsi megállapodáshoz alkalmazkodási terveket kellett volna készíteni, az Egyesült Királyság már megkezdte az alkalmazkodási akciók tervezését a 2008-as klímaváltozási törvény értelmében. Július 18-án a brit kormány kiadta harmadik nemzeti alkalmazkodási tervét (NAP3), miután az egy nappal korábban kiszivárgott.

A kormány saját hivatalos tanácsadó testülete, a Klímaváltozási Bizottság (CCC) azonnal bírálta a tervet. A CCC alkalmazkodási bizottságának elnöke szerint az új kiadvány előrelépést jelent a korábbi tervekhez képest, de „további lépések ígérete nem elég…” Az éghajlati hatások mértéke, amelyeket látunk, világossá teszi, hogy az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességet sokkal nagyobb nemzeti prioritásként kell kezelni”. Ezeknek és más kritikusoknak igazuk van, amikor kiemelik, hogy túl keveset tesznek.

Milyen kockázatokat azonosított az Egyesült Királyság?

Az éghajlatváltozásra vonatkozó előrejelzések azt mutatják, hogy az Egyesült Királyságban melegebb, szárazabb nyarak és melegebb, csapadékosabb telek lesznek. Ez valószínűleg további áradásokat és hőhullámokat okoz. Ezeket az előrejelzéseket használta fel a kormány a klímaváltozás kockázatértékelésének kidolgozásához, amelyen a nemzeti alkalmazkodási tervek alapulnak. A NAP3 nyolc kiemelt cselekvési területet határoz meg, beleértve a szélsőséges hőség, az éghajlattal összefüggő energiaellátási zavarok és az ellátási láncok összeomlásának egészségügyi kockázatát.

E kockázatok kezelése érdekében az Egyesült Királyság kulcsfontosságú intézkedéseket tervezett a szélsőséges hőség és a tengerszint-emelkedés és csapadék okozta áradások elleni védelem érdekében. Például az egyik legjelentősebb terv a Temze-sorompó és a kapcsolódó infrastruktúra, amely megvédi Londont az áradásoktól. A Környezetvédelmi Ügynökség a közelmúltban arról számolt be, hogy  a rendszer 2070-ig megbízható volt, de kevésbé bízott abban, hogy ez a tengerszint emelkedésével az évszázad hátralévő részében is így marad.

Előrelépés történt a vízellátás és a közlekedés rugalmasságának kiépítésében is. Mindazonáltal az egészségügy, az energiaellátás, a távközlés és az élelmiszer-ellátás terén nem történt kellő előrehaladás, sem a politikai kidolgozás, sem a cselekvés tekintetében.

Az Egyesült Királyság alkalmazkodási tervei

A NAP3 a korábbi tervekhez képest további struktúrát biztosít, és a megvalósítás egy meglévő irányítási folyamaton keresztül történik. Például az éghajlatváltozás integrálása a tervezési döntésekbe a Nemzeti Tervpolitikai Kereten keresztül. Változtattak az építési szabályokban is, hogy az új épületek túlmelegedésére is kiterjedjenek.

Ez hasznos, de még mindig jelentős mennyiségű örökölt infrastruktúra és nem megfelelő épület van, amelyet nem vesznek teljes mértékben figyelembe. A Nature Sustainability című folyóiratban egy közelmúltban megjelent tanulmány becslése szerint az Egyesült Királyságban körülbelül 570 000 otthon és egyéb épület van, például kórházak, amelyek nem képesek megbirkózni a 2°C-os globális felmelegedéssel összefüggő hűtési igény 30%-os növekedésével. Az ilyen épületeket utólagos hűtőrendszerrel, jobb szellőzéssel és természetes vagy mesterséges árnyékolással kell ellátni.

A hűtést más megközelítésekkel, például a várostervezéssel, a nem őshonos, szárazságtűrő fák betelepítésével, valamint a zöld infrastruktúra fejlesztésével és a lakossági figyelemfelkeltő kampányokkal összefüggésben is figyelembe kell venni. Ezért ezen a téren még sok a tennivaló.

Az Egyesült Királyságnak, mint sok országnak, számos kerete és terve van, mint például a Heatwave Plan, a Green Infrastructure Framework és a National Infrastructure Delivery Plans. [Hőhullám terv, Zöld köztelepítési terv, Nemzeti köztelepítési kivitelezés] Ezek mind az éghajlatváltozáshoz kapcsolódnak, vagy figyelembe veszik azt. A nemzeti alkalmazkodási tervnek elméletileg ezeket egyetlen koherens megközelítésben kell összevonnia. Azonban nem integráltak, nem veszik figyelembe az ágazatok és kérdések közötti függőséget, és hiányoznak a megfelelő célok.

Az alkalmazkodás összetett, számos részt foglal magában, a hatalmas Temze-sorompótól a házon kívüli útra telepített néhány fáig. Ezt nem lehet egyetlen jelzővel rögzíteni. A célok, a megfelelő mutatók és adatok hiánya kulcsfontosságú akadály – néha megkockáztatjuk, hogy nem tudjuk, hogy a hatékony alkalmazkodásba fektetünk-e be.

Az Egyesült Királyság máshol is kereshet inspirációt Európában. Az európai városok alkalmazkodási terveinek egyik elemzése Szófiát (Bulgária), Galwayt és Dublint (Írország) jelölte meg a legjobb minőségnek. Szlovákiában a városok szociálisan legsérülékenyebb területein fejlesztették ki a zöld infrastruktúrát. Vagy nézhető az indiai Gujaratban, ahol a távhűtési rendszerek csökkentették a légszennyezést és a légkondicionálástól való függést.

A nemzeti alkalmazkodási tervek javultak, de kevés azok száma, amelyeket valóban nemzeti szinten koordinálnak, például Írországban. Ennek eredményeként még mindig vannak kompromisszumok. Például a légkondicionálás hűtése több károsanyag-kibocsátással jár, és nem mindenki számára megfizethető.

Sokkal többet kell tenni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében, valamint a súlyos hőhullámokkal, árvizekkel és egyéb szélsőséges eseményekkel szembeni ellenálló képesség kialakítása érdekében. A jelentős és költséges következmények elkerülése érdekében azonban nagyobb összpontosításra és koordinációra van szükség a kormány részéről.

Az angol poszt megfelelő ötleteket tartalmaz, ami megvitatható.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4279) Idő és logisztika

Tibor bá’ fordítása online

 

Az idő és a logisztika Ukrajna ellen dolgozik.

Ha Ukrajna be akar tartani Oroszországnak, akkor a nyugati koalíciónak tömegesen kell újra beindítani hadianyag ellátását. Az, hogy megvan-e erre a képessége vagy akarata, korántsem biztos.
írták: Zachary Yost, Matthew Bryant
193.02.11.

Az amerikaiak az esélytelenség gondolatán nőnek fel. Ezek szerint a lelkes lázadók, akik puszta elszántsággal és nemességgel győznek le egy erősebb ellenfelet, a populáris kultúra alapvető közhelyei. Sajnos azonban a valóság az, hogy a jobban felszerelt hadseregek általában legyőzik a gyengébbeket, függetlenül attól mennyire nemes a céljuk. Omar Bradley tábornok egyszer azt mondta: „Az amatőrök stratégiáról; a szakemberek logisztikáról beszélnek.” Az ukrajnai konfliktus körüli jelenlegi diskurzus általában a hősi bravúrokra vagy az ügy igazságosságára összpontosít, és kevésbé a hadianyag, a termelési kapacitás és az általános munkaerő-problémák gyakorlati kérdéseire.

Ebben a konfliktusban a hadianyag, a fegyverzet, a munkaerő, a pénz az, amiből a nyugati blokk kifogy.Orosz drónok, tüzérség és légicsapások sújtották Ukrajna ipari bázisát. A gazdasági költség csillagászati.A Kongresszus becslések szerint 113 milliárd dollár értékű védelmi és pénzügyi támogatást hagyott jóvá Ukrajnának 2022 februárja óta, ami Ukrajna éves GDP-jének több mint fele.

Az Egyesült Államok és a NATO minden nap fájdalmasan ébred tudatára annak a ténynek, hogy a nyugati fegyvertárak egyre inkább kimerülnek, és nincs ipari kapacitás a készletek feltöltésére, nemhogy Ukrajna felfegyverzésére.

A kimerítő háborúk visszatérése

A hidegháború végét követően egyre divatosabbá vált a katonai politikai döntéshozók azon érvelése, hogy a „hibrid hadviselés” felváltotta a nagyszabású hagyományos hadviselést.Amint azt Patrick Porter a Journal of Global Security Studies legutóbbi esszéjében feltárja, a hibrid háborút nem állami vagy meghatalmazott szereplőkkel vagy ellenük vívják, gyakran trükkös taktikákat, valamint kiber- és gazdasági hadviselést alkalmazva.2009-ben az Egyesült Királyság akkori védelmi vezérkari főnöke, David Richards tábornok elvetette azt az elképzelést, hogy Kína vagy Oroszország merjen szembeszállni a Nyugattal hagyományos katonai fegyverekkel, ehelyett azt állította, hogy „jó okunk van azt hinni, hogy a hadviselés hasonló lesz ahhoz, amit a nem állami csoportosulások ellen folytatunk.” Amint azt Porter állítja, a közelmúlt történelmének áttekintés is azt bizonyítja, hogy ez a tézis bizonyíthatóan hamis.

Ennek a háborús tervezésben megnyilvánuló gondolkodásmódnak az egyik legtisztább példája az a követelmény, hogy a NATO-tagoknak elegendő anyagot kell felhalmozniuk ahhoz, hogy mindössze harminc napon át lehessen folytatni egy nagy intenzitású harcot.Ez az optimista háború előtti tervezés jellemző a béke időszakában uralkodó döntéshozókra. Esszéjében Barbara Tuchman megjegyzi, hogy az első világháború előtt a kormányok olyan tüzérségi lövedékeket halmoztak fel, amelyekről azt hitték, hogy egy hipotetikus háborúban kitartanak.Az 1914. augusztusi eseményeket követően azonban a szövetséges és a központi hatalmak fegyvertára hónapokon belül kimerült, a hazai termelés pedig jelentősen megnőtt.

A jelenlegi háború egyik meghatározó jellemzője a tüzérségi tevékenységre és a hatalmas gyalogsági tartalékokra való túlnyomó támaszkodás.Ennélfogva a Nyugatot felkészületlenül érte a lőszer igény, és ipari bázis nélkül folytatja a kimerítést.Másrészt az orosz védelmi ipart John Mearsheimer szavaival élve „az első világháború megvívására tervezték”.

Joe Biden elnök nyíltan elismerte, hogy a hadsereg kazettás lőszert küld Ukrajnának, mert másképp nem tudja biztosítani azt a mennyiségű tüzérségi lövedéket, amelyre Ukrajnának szüksége van.A Pentagon év eleji információi kiszivárogtatták, hogy az Egyesült Államok nyomást gyakorolt Dél-Koreára, hogy küldjön 330 000 darab 155 mm-es lövedéket Ukrajnába, valószínűleg Lengyelországon keresztül.A jelentések szerint Dél-Korea félmillió 155 mm-es lövedéket adott kölcsön az Egyesült Államoknak.De még ha Dél-Korea egymillió lövedéket is küldene Ukrajnának, az aligha pótolná a hatalmas tüzérségi egyensúlyhiányt.Ez az egyensúlyhiány csak tünete egy jelentősebb kérdésnek: a Nyugat képtelen átállni a háborús gazdaságra.

A Royal United Services Institute (RUSI) legutóbbi jelentésének becslése szerint Oroszország 2022-ben 12 millió tüzérségi lövedéket lőtt ki, és 2023-ban becslések szerint a hadsereg hétmilliót használna fel. Ez arra utalhat, hogy a szovjet korszak készletei gyengülnek.Ennek ellenére a jelentés megjegyzi, hogy Oroszország évente 2,5 millió lövedéket állít elő, az Észak-Koreából és Iránból származó hadianyagimport mellett.

Ezzel éles ellentétben a Center for Strategic and International Studies (CSIS) januári becslése szerint az Egyesült Államok évente csak 93 000 darab155 mm-est tud legyártani, amelyeket kiképzési gyakorlatokra használnak fel. Ha eléri a felgyorsított gyártási ütemtervet, évente 240 000 darab lövedéket fog gyártani, ami még mindig kevesebb, mint Oroszország jelenlegi termelésének 10 százaléka. Az ukrán tüzérség naponta 8000 lövést ad le, ami egy hónap alatt emészti fel az Egyesült Államok jelenlegi hadianyag-termelését. Még ha a Pentagon eléri is kitűzött célját, hogy 2025-ig havi 90 000 darabot gyárt, ez még mindig csak a fele Oroszország jelenlegi termelési szintjének.

Más NATO-tagok még rosszabb állapotban vannak. Júniusban a német Bundeswehr felfedezte, hogy mindössze 20.000 darab 155 mm-es lövedék maradt arzenáljában. Az Egyesült Királyság nem tud nagy kaliberű fegyvercsövet gyártani tankok és tüzérség számára. A NATO által Ukrajnának küldött felszerelések nagy része rosszul karbantartott szemét, ami megkérdőjelezi a hátrahagyott arzenál minőségét. Eközben a Nyugat által az ukrán ellentámadáshoz összekapart frontfelszerelés legalább 20 százaléka már az első héten megsemmisült.

Nem is beszélve arról, hogy a világ tartalékkészleteiből hadsereget kell létrehozni. A megsemmisült vagy megsérült páncélozott járműveket nem könnyű megjavítani, mert sokféle anyag, karbantartás és képzés szükséges minden hardver szervizeléséhez. Ukrajna tizennégy különböző 155 mm-es tarackot használ.

Szembenézés a háború kemény valóságával

A nyugati közvélemény nincs megfelelően tájékoztatva az ukrajnai konfliktus természetéről. Az egyéni elkötelezettségek érzelem- és mikroszintű elemzése háttérbe szorítja a tágabb stratégiai helyzet tárgyalását. A „semmi sem haladja meg a kapacitásunkat” jól hangzik egy lökhárítómatricán, de mint háborús stratégia végrehajtás nélkül, fantáziadús. A helyszíni valóság nem teszi lehetővé, hogy bármilyen célt elérjünk anélkül, hogy óriási költségekkel járna magunknak és szövetségeseinknek, akiknek folyamatos segítségünkre van szükségük.

Ukrajna számára kedvező rendezés esélye elenyészik a fegyverkezés és a munkaerő-mozgósítás elmaradása miatt. Az ukrán segélyek tetőpontja elmúlt, és a következő hónapokban és években nem lesz megfelelő. A tárgyalásos béke vagy akár a tűzszünet lehetősége Ukrajna számára kedvező feltételekkel egyre valószínűtlenebb lesz, ahogy Oroszország előnye a hadszíntéren nő.

Míg a háború korai szakaszában hiteles lehetett Vlagyimir Putyin elnök rezsimjének a belső összeomlásig feszítő stratégia, kevés bizonyíték van arra, hogy most működik. A Wagner-lázadás a látszat ellenére csak megerősítette Putyin tekintélyét döntéshozó beosztottjai felett.

Ha az események úgy folytatódnak, ahogy vannak, Ukrajna helyzete valószínűleg romlani fog. A konfliktust átható strukturális egyensúlyhiány nem fog javulni a szórványos fegyver- és felszerelés szállítással. Ha Ukrajna győzni akar Oroszország felett, a nyugati koalíciónak nagymértékben kell újra indítani iparosítania katonai ellátását. Az, hogy megvan-e erre a képesség vagy akarat, korántsem biztos.

Miközben a nyugati elemzők döntő áttörést reméltek a közelmúltbeli ukrán ellentámadásban, nem ez volt az a döntő csata, amire gondoltak. Az ukrajnai harcok évekig elhúzódhatnak anélkül, hogy a vége látható lenne. A jelek szerint a Putyin kormánya egy újabb sorozásra készül, ami csak növeli az oroszok előnyét a hadszíntéren. Az Atlanti Tanács jelentésének szavaival élve: „Putyin a hosszú háborúra készül”. Ezt a tényt nem veti el néhány korábbi vezető amerikai biztonsági tisztviselő, bár tárgyalnak az oroszokkal. A logisztikai valóság nem változik Ukrajna javára, és kétséges, hogy a Nyugatnak van-e olyan mozgósítási akarata, mint az oroszoknak. Emiatt az idő Moszkva oldalán áll, és durva ébredésre várnak azok a nyugati döntéshozók, akik abban reménykednek, hogy a várakozás kedvezőbb megoldást hoz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4278) Putyin

Tibor bá’ fordítása online

 

Putyin végre megértette?

Szerező: Paul Craig Roberts
1933.02.11.

Douglas McGregor amerikai ezredes egyetért velem abban, hogy az ukrajnai konfliktust le kell zárni, különben az szélesebb körű és veszélyesebb háborúhoz vezet.Mivel a russzofób neo-konzervatívok irányítják az Egyesült Államok külpolitikáját, blokkolhatnak és meg is fognak akadályozni minden nyugati erőfeszítést a konfliktus megszüntetésére.Emiatt Putyinnak kell összegyűjtenie a szükséges erőt Ukrajna gyors leveréséhez és a konfliktus lezárásához.

A konfliktus kezdete óta felvetett kérdésem, hogy a Kreml miért nem ismerte fel, hogy a különleges művelet lassú üteme vált ki egyre komolyabb provokációkat, ami valószínűleg atomháborúval fog végződni.Továbbra is felteszem ezt a kérdést, mert John F. Kennedyhez és Nyikita Hruscsovhoz, Ronald Reaganhez és Mihail Gorbacsovhoz hasonlóan megértem, hogy semmilyen cél, napirend, ideológia vagy elv nem igazolhat egy atomháborút.A Nyugat számos provokációja átlépte a kinyilvánított vörös vonalakat, amire Putyin csak szavakkal reagált, és a súlyosbodó provokációk végül túl messzire mennek, és szélesebb körű háborúhoz vezetnek, ami a végén  atomfegyvereket vonna be a konfliktusba.Aggodalmam az, hogy az eszkaláció kockázatai meghaladják azt az előnyt, amit Putyin lát, egy lassú és folyamatos konfliktus Ukrajna gyors legyőzése helyett.

Putyin sokféleképpen táviratozza Washingtonba a határozatlanságot, a zavarodottságot, a gyengeséget és a feladat elvégzésének kerülgetését. Putyin még azelőtt megkezdte korlátozott különleges hadműveletét, hogy megtette volna a szükséges katonai előkészületeket, és Putyinnak a háború nagy részét egy kis magánhadsereggel kellett megvívnia (a közelmúltig), amelyet Wagner-csoportként ismertek. Putyin nyolc évet vesztegetett azzal, hogy hagyta magát megtéveszteni a Nyugat által a minszki megállapodással kapcsolatban, miközben Ukrajna nagy hadsereget épített fel, de Putyin nem.

Putyin azt is világossá tette, hogy az Oroszországgal szembeni bizonyított nyugati ellenségeskedés ellenére Oroszországnak kicsi a hadserege, és úgy tűnik, Putyin nem hajlandó olyan méretre bővíteni, amelynek már a jelenléte is a konfliktus végét kényszerítené. A Wagner-csoportja elleni meggondolatlan verbális támadása miatt Putyin kiszolgáltatottnak tűnt a puccsal szemben, és a leghatékonyabb orosz csapatok gyengén támogatták.Putyin végtelen, indokolatlan hibái Washingtont szolgálják, nem Oroszországot. Prigozsin tegnap egy rejtélyes repülőgép-szerencsétlenségben bekövetkezett halála miatt Putyin meggondolatlan állítása, miszerint Prigozsin hazaáruló puccskísérletet tett, gyanút fog kelteni az orosz hazafiak körében, hogy Putyin volt a felelős azért a balesetért, amelyben Oroszország vezető háborús hőse meghalt.

McGregor szerint Putyin 1,2 millió fős hadsereget épít fel, ami egy jelentős haderőt, és ami egyértelművé teszi, hogy sem Ukrajna, sem a NATO nem tud felülkerekedni az Oroszországgal folytatott hagyományos háborúban.

Ha Putyin egy évtizeddel ezelőtt hasonló sereget állított volna fel, soha nem lett volna az Egyesült Államok által rendezett Maidan-forradalom, amely elindította a konfliktust.Putyin túl liberális ahhoz, hogy hatékony háborús vezető legyen?

Az orosz értelmiséggel kapcsolatos saját tapasztalataim meggyőztek arról, hogy közülük sokan, és talán a legtöbben is érzékenyek az amerikai propagandára a kommunizmussal kapcsolatos tapasztalataik miatt, és inkább a Nyugat fogadják el az orosz szuverenitás helyett.Gyakran előfordul, hogy az értelmiségiek a nép ellen szövetkeznek, mint ahogy ez egészen bizonyosan az Egyesült Államokban van, ahol az értelmiségiek fő célja Amerika és fehér lakosságának démonizálása, valamint az amerikai nép bűntudattal és szégyenérzettel való megfertőzése.Sok könyvet írtak az értelmiségiek hazaáruló jelleméről.Miért lenne más az orosz értelmiségi?

Washington addig küld fegyvereket Ukrajnának, amíg Zelenszkij ukrán katonákat áldoz fel, és talán egy Fehéroroszország és Lengyelország között kibontakozó konfliktus is ezt ösztönzi.

Hacsak Putyin nem gyűjti össze a szükséges erőket Kijev és Odessza gyors elfoglalásához, a konfliktus minden bizonnyal szélesebb körű háborúvá fajul.annak minden veszélyével együtt, kivéve persze, ha Putyin megadja magát, és elfogad egy újabb értéktelen megállapodást.

Vajon Putyin megoldása a minszki megállapodáshoz hasonló megállapodás lesz újra? Ha igen, akkor Oroszország vagy megadja magát a Nyugatnak, vagy egy atomháború lesz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4277) Iráni drón

Tibor bá’ fordítása online

TASS

Irán bemutatta az új drónját, a Mohajer-10-et, amelynek hatótávolsága 2000 km

 

1933.02.11.

Az új pilóta nélküli légi jármű akár 210 km/h sebességgel is képes repülni, és minden lőszer tipust és bombát szállítani.

Irán bemutatta a Mohajer-10 nevű új drónt, amelynek hatótávolsága legalább 2000 kilométer – jelentette a Fars hírügynökség.

Az új drónt az ország védelmi iparának legújabb eredményeit felsorakoztató kiállításon mutatták be Ebrahim Raisi iráni elnök jelenlétében – áll a jelentésben.

A Mohajer-10 akár 24 órát is képes repülni, és 7 kilométeres magasságba emelkedhet.

A Mohajer-10 akár 450 liter üzemanyagot is képes szállítani, a hasznos tehet pedig 300 kilogramm.Ezenkívül az új UAV modell felderítő és elektronikus hadviselési rendszerekkel van felszerelve.

Irán különféle drónokat, valamint elektronikus hadviselési és felderítő felszereléseket mutatott be a Moszkván kívüli Hadsereg-2023 Nemzetközi Katonai-Műszaki Fórum részeként, amelyet augusztus 14. és 20. között tartottak. Például olyan drónokat is bemutattak, mint az Arash, Ababil-5, Karrar és Shahin, valamint a Hunter-2 elektronikus hadviselési rendszer.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4276) Biden

Tibor bá’ fordítása online

 

A demokratáknak Biden a problémája

1933.02.11.

2023. augusztus 7-én tűz égette le Lahainát, a hawaii Maui szigetén található város nagy részét, mintegy 12 700 lakossal. Otthonok ezrei pusztultak el. Legalább 115-en meghaltak, mintegy 850-en még mindig eltűntek. Több mint egy évszázada ez volt a leghalálosabb tűzeset az Egyesült Államokban.

Amikor Biden elnököt megkérdezték az eseményről, egy héttel a történtek után, azt válaszolta: „No comment”.

A kormány egy sértő 700 dollárt ajánl fel sürgősségi segélyként minden érintett háztartásnak. Az Ukrajnának nyújtott amerikai segélyek minden ukrán háztartásban meghaladták a 8000 dollárt, a hawaii segély több mint tízszeresét, Biden pedig további 27 milliárd dollárt szeretne küldeni oda.

Tizennégy napba telt, mire Biden megjelent a tűzeset helyszínén. Ott viccelődött a „forró talajon”, és egy hamis történettel állt elő amikor hétfőn találkozott a maui erdőtüzek túlélőivel. Azt mondta nekik, hogy meg tudja őket érteni, mert ő és Jill Biden First Lady tudják, milyen érzés elveszíteni egy otthont egy tűz miatt.

De a szóban forgó tüzet az Associated Press akkoriban úgy jellemezte, mint „kis tűz, amelyet a konyhában oltottak el”, és a delaware-i tűzoltóparancsnok jelezte, hogy 20 percen belül megfékezték.

Később, miközben valaki arról beszélt, hogy az otthona, valamint fia és lánya otthonai leégetek, Biden úgy tűnt, elaludt).

Nem tudom, kinek kellene Biden PR-jait irányítania, de az illetö rossz munkát végez.

Demokrata Párt stratégáinak és a választások megnyeréséért aggódóknak komolyan el kellene gondolkodniuk azon, hogy Bident lecseréljék valakire, aki jobban menedzseli önmagát.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4275) Dedollarizáció

Tibor bá’ fordítása online

Farsnews

Putyin: Visszafordíthatatlan a de-dollarizáció

 

1933.02.11.

Az amerikai dollár elveszíti globális szerepét egy „objektív és visszafordíthatatlan” folyamatban – mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök a dél-afrikai BRICS-csúcstalálkozó résztvevőinek kedden. Videolinken keresztül beszélt, miután úgy döntött, nem vesz részt személyesen az eseményen.

Putyin kijelentette, hogy a dollártalanítás „lendületbe kerül”, hozzátéve, hogy az RT szerint a feltörekvő nagy gazdaságok csoportjának tagjai igyekeznek csökkenteni a zöldhasútól való függőségüket a kölcsönös tranzakciókban.

Az orosz vezető azt állította, hogy az öt BRICS-tagok: Oroszország, Kína, India, Brazília és Dél-Afrika  a világ új gazdasági vezetőjévé válnak, hozzátéve, hogy a globális GDP-ből való kumulált részesedésük elérte a világ 26%-át.

Megjegyezte, hogy vásárlóerő-paritáson mérve a BRICS-országok már túlszárnyalták a hét vezető iparosodott nemzet csoportját, mert a világgazdaság 31%-át adják, szemben a G7-ek 30%-ával.

Az elmúlt 10 évben hatszorosára nőtt a BRICS-tagországok közötti kölcsönös befektetés.Putyin szerint a világgazdaságba történő teljes beruházásaik megduplázódtak, miközben a kumulált export a világ teljes befektetésének 20%-át teszi ki.

Moszkva arra összpontosít, hogy szállítási és logisztikai útvonalait „megbízható külföldi partnerek” felé irányítsa, beleértve a BRICS-tagokat is, hogy biztosítsa a nemzetközi piac zavartalan energia- és élelmiszer ellátását.

Oroszország elsődleges céljai között szerepel az északi tengeri útvonal és az „észak-déli” közlekedési folyosó fejlesztése – jelentette ki Putyin.Az első, amely a Jeges-tengeren halad át, Oroszország északi partvidéke mentén, gyorsabb áruszállítást biztosít Európa és a Távol-Kelet között.A második összeköti Oroszország északi és balti kikötőit a Perzsa-öböllel és az Indiai-óceánnal, megkönnyítve a rakománymozgást az eurázsiai és afrikai nemzetek között.

„Következetesen növeljük a globális déli államok üzemanyag-, élelmiszer- és műtrágyaellátását”, és aktívan hozzájárulunk a globális élelmezés- és energiabiztonsághoz – mondta az orosz vezető. A jelenlegi nemzetközi élelmiszerválságot a Nyugat egyoldalú szankciói okozzák, és azokat „törvénytelennek” minősítette

„Az illegitim szankciók… súlyosan megnehezítik a nemzetközi gazdasági helyzetet”, a „szuverén államok vagyonának törvénytelen befagyasztása” pedig a szabadkereskedelmi és gazdasági együttműködési szabályok megsértését jelenti.

A forráshiány és a világszerte növekvő egyenlőtlenség az ilyen politikák „közvetlen eredménye” – érvelt az orosz elnök.E folyamat legújabb megnyilvánulásaként az egekbe szökő gabona- és élelmiszerárakat emelte ki, amelyek elsősorban a legsebezhetőbb nemzeteket érintik.

Moszkvát Szergej Lavrov orosz külügyminiszter képviseli az augusztus 22-től 24-ig tartó johannesburgi csúcstalálkozón.Putyin úgy döntött, hogy nem vesz részt az eseményen, miután a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) márciusban elfogatóparancsot adott ki ellene.A bíróság a végzést Ukrajna azon állítására alapozta, hogy a gyerekek oroszországi evakuálása a konfliktusövezetből a két nemzet közötti ellenségeskedések közepette „törvénytelen lakosságáthelyezésnek minősül”.

Dél-Afrika aláírta a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát, és az Egyesült Államok és szövetségesei nyomást gyakoroltak rá Putyin letartóztatására, ha az országba utazna.Moszkva többször is tagadta az ICC vádjait, és hangsúlyozta, hogy nem ismeri el a bíróság felhatalmazását, és jogilag semmisnek nyilvánította az elfogatóparancsot.

Noha Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök többször is kijelentette, hogy nem hajtja végre a parancsot, azt állítva, hogy ez „hadüzenetnek” minősülne, Moszkva végül úgy döntött, hogy Lavrovot küldi a BRICS-csúcsra Oroszország képviseletében.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4274) Atomfenyegetés

Tibor bá’ fordítása online

TASS

Oroszország az atomfegyvereket lehetséges válasznak tartja bizonyos fenyegetésekre – Lavrov

1933.02.11.

Az orosz külügyminiszter megjegyezte, hogy az Ukrajna körüli helyzet alakulása megerősíti Oroszország aggodalmait.

A nukleáris fegyverek birtoklásának elrettentése ma az egyetlen lehetséges válasz az Oroszország biztonságát fenyegető jelentős külső fenyegetésekre – mondta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az International Affairs folyóiratnak adott interjújában.

„Valóban, a közelmúltban sok szó esett az atomfegyverek orosz külpolitikában betöltött szerepéről. Szeretném emlékeztetni, hogy részünkről lehetséges felhasználásuk feltételeit doktrinális dokumentumok határozzák meg. Fontos megérteni őket: Oroszország Az állami politika a nukleáris elrettentés területén kizárólag defenzív” – mutatott rá – „Célja, hogy a nukleáris erők potenciálját az állam szuverenitásának és területi integritásának garantált védelméhez szükséges minimális szinten tartsa, megakadályozza az ellen irányuló agressziót.

„Az elrettentéssel összefüggésben a nukleáris fegyverek birtoklása ma az egyetlen lehetséges válasz néhány jelentős, országunk biztonságát fenyegető külső fenyegetésre” – mutatott rá a vezető orosz diplomata.

Lavrov megjegyezte, hogy az Ukrajna körüli helyzet alakulása megerősíti Oroszország aggodalmait ezen a téren. „A biztonság oszthatatlanságának elvét kirívóan megsértve a NATO – egy szervezet, amely, hadd emlékeztessem önöket, nukleáris szövetségnek kiáltotta ki magát – Oroszország „stratégiai vereségére” fogadott. Külső biztonságunk védelmére kényszerített minket a „kollektív Nyugat” – jegyezte meg.

A vezető orosz diplomata szerint az ukrán konfliktus kapcsán az a nagy veszély, hogy a helyzet eszkalálásával az Egyesült Államok és a NATO-országok azt a kockázatot vállalják fel, hogy az atomhatalmak közvetlen fegyveres összecsapásának helyzetébe kerüljünk. „Úgy gondoljuk, hogy az események ilyen alakulását meg kell és meg is lehet akadályozni. Éppen ezért emlékeztetnünk kell a nagy méretű katonai-politikai kockázatok fennállására, és kijózanító jelzéseket kell küldenünk ellenfeleinknek” – hangsúlyozta Lavrov.

Apró, de gyors lépésekkel menetelünk az emberiség megsemmisülése felé.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4273) BRICS-országok

Tibor bá’ fordítása online

Most már elég erős: a BRICS-országok szemmel tartják a globális geopolitikai változást

1933.02.11.

JOHANNESBURG: A világ vagyonának mintegy negyedét adó BRICS feltörekvő gazdaságok vezetői ezen a héten Johannesburgban találkoznak, hogy kiszélesítsék a blokk befolyását és a globális geopolitika változását szorgalmazzák.

A dél-afrikai Cyril Ramaphosa várhatóan Xi Jinping kínai elnököt, Narendra Modi indiai miniszterelnököt és Luiz Inacio Lula da Silva brazil elnököt látja vendégül a kedden (augusztus 22-én) kezdődő éves háromnapos csúcstalálkozón.

Vlagyimir Putyin orosz elnök is csatlakozik távolról.

Putyin úgy döntött, hogy nem vesz részt személyesen, mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsának célpontja, amelyet Dél-Afrikának elméletileg végre kell hajtania, ha beteszi a lábát az országba.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter ehelyett Johannesburgba utazik.

A három kontinens több milliárd emberét képviselő BRICS-országok, amelyekben a gazdaságok eltérő szintű növekedésnek vannak kitéve, egy dologban közösek: a világrend elutasítása, ami szerintük a gazdag nyugati hatalmak érdekeit szolgálja.

„A hagyományos globális kormányzási rendszer működésképtelenné, hiányossá és hiányzóvá vált” – mondta Chen Xiaodong, Kína pretoriai nagykövete egy pénteki tájékoztatón, hozzátéve, hogy a BRICS-országok „egyre határozottabb erővé válnak a nemzetközi igazságszolgáltatás védelmében”.

Egyre nagyobb az érdeklődés a blokk iránt – legalább 40 ország jelezte csatlakozási szándékát, és ezek közül 23 nyújtott be hivatalos kérelmet a BRICS-tagságra.

„POLARIZÁLT VILÁG”

Anil Sooklal, Dél-Afrika ázsiai és BRICS-országokért felelős nagykövete pénteken az AFP-nek azt mondta, hogy az egyik oka annak, hogy az országok felsorakoznak a csatlakozásra, az „a nagyon polarizált világ, amelyben élünk, és amelyet Oroszország tovább polarizált”. Ukrajna válsága, és ahol az országokat arra kényszerítik, hogy álljanak valamelyik oldalra.”

„A déli országok nem akarják, hogy megmondják nekik, kit támogassanak, hogyan viselkedjenek és hogyan intézzék szuverén ügyeiket, és elég erősek ahhoz, hogy érvényesítsék álláspontjukat” – tette hozzá Sooklal.

A BRICS-országok reményt keltettek a globális „architektúra” átalakítására törekvő országokban – mondta.

„A főbb piacok jelenleg a globális déli régióban vannak, de a globális döntéshozatal terén mi még mindig hátul állunk.”

Lebogang Legodi, a Limpopo Egyetem nemzetközi politika oktatója egyetért azzal, hogy sok olyan állam, amely szívesen csatlakozna a csoporthoz, „a BRICS-et a világ ügyeiben jelenlegi hegemónia alternatívájának tekinti”

Körülbelül 50 további vezető vesz részt a „BRICS barátai” programan a csúcstalálkozó alatt, amelyet a kontinens leggazdagabb négyzetmérföldjeként emlegetett, johannesburgi Sandton szívében található kongresszusi központban tartanak.

Az idei összejövetel témája a „BRICS és Afrika: Partnerség a kölcsönösen felgyorsított növekedésért, fenntartható fejlődésért és inkluzív multilateralizmusért”.

„Egy kritikus inflexiós ponton érkezik” – mondta Steven Gruzd, a Dél-afrikai Nemzetközi Ügyek Intézetének Afrika-Oroszország-Afrika projektjének munkatársa.

„A jelenlegi többoldalú rendszer feszültség alatt van” – mondta.

Sooklal szerint a BRICS-tagság bővítéséről szóló döntés a csúcs végén várható.

A jókedvű Ramaphosa azt mondta a kormányzó ANC párt szombati johannesburgi ülésén, hogy „fantasztikus BRICS-csúcstalálkozónk lesz”.

Azt mondta, hogy ennyi államfő jelenléte „bizonyítja, milyen befolyást és hatást gyakorol Dél-Afrika a világra”.

A BRICS-országokat szorosan figyelő szakértők azonban nem túl optimisták a találkozó kimenetelét illetően.

„Nem hiszem, hogy ez a csúcs meghozza ezeket a drámai eredményeket, mert a hatalom még mindig a nyugati országoké. Kína emelkedik, de még nem a domináns hatalom” – mondta a SAIIA Gruzd tagja.

A 2009-ben hivatalosan elindított BRICS-országok jelenleg a globális GDP 23 százalékát és a világ népességének 42 százalékát adják. Az egyesített blokk a világ kereskedelmének több mint 16 százalékát képviseli.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4272) Ray McGovern

Tibor bá’ fordítása online

 

Ray McGovern, a CIA veterán oroszországi elemzője még soha nem félt jobban a nukleáris katasztrófától

 

Az orosz inváziót követő néhány napon belül írtam, amit most megismétlek. Ismerve az emberi természetet, biztosra veszem, hogy az emberiség egy rövid időn belül bekövetkező nukleáris világháború felé tart, ami szerintem elkerülhetetlen. Indoklás: Amerika vezetői évtizedek alatt hozzászoktak a világhatalomhoz, el se tudják képzelni, hogy veszítsenek. Oroszország vezetője (bár ki is legyen az) pontosan tudja, hogy nem veszíthetnek, mert az hazájuk (és saját maguk) halálát jelenti. Vagyis egyik fél se veszíthet. Legnagyobb valószínűséggel a szorongatott véghelyzetben Oroszország fog elsőnek az atomhoz nyúlni.

Ray McGovern, aki nyugalmazott oroszországi CIA-szakértő, az ész ritka hangja, aki az amerikai mélyállamok zsigéiből érkezik, csatlakozik Robert Scheer műsorvezetőhöz a Scheer Intelligence podcast egy másik kiadásában. A világbéke, a nukleáris fegyverek körültekintése és a filmkritika napirendjén McGovern és Scheer az ukrajnai háborúból és a mögötte álló történelemből fakadó számos lényeges kérdésben elmélyül. Christopher Nolan „Oppenheimer” című filmjétől kezdve a CNN furcsa, őszinte adásáig az ukrajnai ellentámadásról, a bronxi öregfiúk egymás enciklopédikus elméjét ösztönzik, hogy megpróbálják megérteni a világ helyzetét.

Míg az atombomba-filmről vegyes vélemények töltik be az epizód első szegmensét, úgy tűnik, hogy a beszélgetés mindig visszatér a lehetséges nukleáris háború fontosságához. Ahogy McGovern mondta: „Hat évtizedet töltöttem el a témában. Számoljuk össze, hat évtizedet követve a szovjet és most az orosz politikát. Ennek az időnek nagy részében szakmailag és most… valóban ugyanolyan elszántan, és soha, de soha nem féltem ennyire attól, hogy egy nukleáris katasztrófa küszöbén állunk.”

McGovern, hét elnök tanácsadója szintén belemerül az ilyen meggondolatlan külpolitikai döntések motivációiba és következményeibe, amelyeket olyan emberek hoztak, akik állítólag az összes minősítő négyzetet bejelölik:

„Sullivan, Blinken, Nuland… Az övék a hatalom gyeplője, és ők mondják meg Bidennek, mit tegyen. Van bennük a valószerűtlenség érzése, amelyen érvényesülni tudnak. Ez nagyon világos volt az első nagy külpolitikai kalandjukon, ahol a kínaiak olyan kedvesek voltak, hogy eljöttek az alaszkai Anchorage-ba, és úgy bántak velük, mint a brit imperialisták a kínaiakkal a Jangce folyón két évszázaddal ezelőtt!”

Végül a hazatérő polgárok, valamint a frontvonalban lévő katonák azok, akik rossz helyzetet kapnak ezektől a döntésektől. McGovern rámutat arra a kilátástalan valóságra, hogy mit jelentenek valójában az olyan országoknak nyújtott segélycsomagok, mint Ukrajna, minden érintett fél számára. A legrosszabb az, hogy ez az emberek előtt történik anélkül, hogy tudnák, és ez a katonai, ipari, kongresszusi, hírszerzési, média, akadémiai, agytröszt komplexumának terméke.

 _________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4271) A háború fenntartása jó üzlet

Tibor bá’ fordítása online

Az Egyesült Államok kapitalizmusa és miért nem változtat a „csodafegyverek” tombolása Ukrajnában

Írta: Finian Cunningham
1933.02.11.

Lassan és vonakodva a nyugati tisztviselők és szajha média számára tudatosul, hogy az ukrajnai ellentámadás kudarcot vall. Nemcsak a két hónapos ellentámadás, hanem az egész konfliktus. Ukrajnának nincs esélye felülkerekedni Oroszország fölényes erőivel szemben.

Ennek ellenére az erőszak és a gyilkolás folytatódik. Nincs diplomácia, béke vagy józanság. Miért?

Alig néhány hónappal ezelőtt a nyugati média tele volt pimasz állításokkal, miszerint az Egyesült Államok és a NATO fegyverei és kiképzése megfordítaná az Oroszország elleni „lenyűgöző győzelem” irányát. Napjainkban ugyanez a méda szelíden tudósítanak egy „őrlő ellentámadásról” (Washington Post, New York Times, CNN) és „meghiúsult várakozásokról” (London Times).

Hogyan magyarázható a kirívó rejtély? Az Egyesült Államok és európai NATO-szövetségesei az elmúlt évben 100 milliárd dollár értékű fegyvert szállítottak a kijevi rezsimnek, a harctéri tankoktól a Patriot rakétákig. A katonai ajándékok pedig folyamatosan érkeznek, a Biden-kormányzat a múlt héten újabb 12 milliárd dollárt kért Ukrajnának. A következő hónapokban az Egyesült Államok és szövetségesei F-16-os vadászrepülőgépek szállítását tervezik.

Ez az elképesztő nagyságú segítség azonban nem befolyásolja a végső orosz győzelem kimenetelét. Természetesen további ukrán katonák tízezrei fognak meghalni, és az Oroszországgal vívott átfogó nukleáris háború elítélendő kockázatot jelent. De miért folytatódik az őrület? Miért nem vizsgálják a nyugati politikusok és média a végtelen mészárlás diplomáciai alternatíváit?

Ennek a kudarcnak és a végső botránynak az egyik alapvető oka az Egyesült Államok militarizmusának velejárója. Az amerikai militarizmus és más nyugati kapitalista államok militarizmusa nem a „katonai” vagy a „védelem” konvencionális értelmezéséről szól a nemzetek megvédése, sőt a háborúk tényleges megnyerése céljából. Az amerikai és nyugati militarizmus elsődleges célja a magánvállalatok, a hadiipari komplexum profitszerzése.

A fegyverek jellemzően túlárazottak, és állandó fogyasztásra tervezttek. Vegyük az Egyesült Államokban gyártott Patriot légvédelmi rendszert, vagy az Abrams tankot vagy az F-35-ös vadászgépeket. Független katonai elemzők azt mondják, ezek a rendszerek túlárazott szemetek, amelyek nem igazán végzik el azt a feladatot, amit el kellene végezniük. Az orosz erők a Patriot és a nyugati harckocsikat viszonylag  könnyedén kiirtották kiváló hiperszonikus fegyverekkel.

Michael Hudson, a tekintélyes geopolitikai kommentátor és a „szuperimperializmus” könyv szerzője leszögezi, amikor észreveszi, hogy az amerikai militarizmus lényegében nem a nemzet vagy szövetségesei védelméről szól, hanem a vállalati haszonszerzésről. Az amerikai hadiipari komplexum által megalkotott fegyverek nem a katonai teljesítmény hagyományos meghatározását szolgálják, vagyis az ellenség kiütését és a csaták megnyerését.

„A fegyverek arra valók, hogy hatalmas profitot termeljenek az Egyesült Államok hadiipari komplexumának” – kommentálta Hudson a közelmúltban Steven Grumbine-nak adott interjújában.

Ukrajna esetében hozzátette: az amerikai és a NATO-fegyverek „vásárlásra valók, és arra valók, hogy odaadják az ukránoknak, hadd robbantsa fel őket Oroszország. De nem harcra valók. Nem azért vannak, hogy megnyerjenek egy háborút. Elhasználásra valók, ezért most ki kell cserélni őket, mégpedig új vásárlással.”

Az ukrajnai konfliktus leleplezi az amerikai és NATO-fegyverekkel kapcsolatos, régóta tartó felhajtást és színjátékot.

Amit Hudson leírja, hogy az USA által vezetett Oroszország elleni proxyháború teljes átverés és botrány. Ez a Catch-22-stílusú bohózat szintjén van. Ez az amerikai és a nyugati hadiipar haszonszerzés trükkje. Mindezt a nyugati adófizetők fizetik, és az ukránok vérével töltik meg, vagy nyomorítják meg egy életre.

Alapvetően erről szól az Egyesült Államok és a nyugati kapitalizmus. Az elit magánhasznát szolgáló gazdasági rendszert a militarizmus és a globális fegyverexport vezérli. A nyugati kapitalizmus már régóta felhagyott a polgári ipari termeléssel, és az elmúlt néhány évtizedben a hadiipari komplexum uralta, amely a politikusok, a média és a törvényhozók birtokában van, hogy teljesítsék az elvárásokat.

Az ukrajnai háborút a NATO terjeszkedése és az Oroszországot ért stratégiai fenyegetés szította sok éven át. Moszkva figyelmeztetéseit rendszerint elutasították. Ez része volt annak a leszámolásnak, amelyet a nyugati imperializmus amerikai végrehajtója követelt, hogy leigázza Oroszországot, mint geopolitikai riválist, ugyanúgy, ahogy Kínát is célba veszik. De ezen felül megérkezett a fegyverek Ukrajnába szállításának végső lehetősége. Nem csak ez, hanem az európai lakájok is kénytelenek lesznek az elkövetkező évtizedekben felhalmozni kimerült arzenáljukat Raytheon, Lockheed Martin, Boeing stb. Ez egy tökéletesen kidolgozott rendszer.

Ezzel szemben Oroszország hadseregét arra tervezték, hogy ténylegesen megvédje nemzetét. Az orosz fegyverek jobban teljesítenek Ukrajnában, mint a NATO ócska fegyverei, mert az előbbieket nem magánprofit és Wall Street-i befektetők számára gyártják, hanem háborúk megnyerésére.

Ezért veszíti el Ukrajna ezt a konfliktust, katasztrofálisan és aljas módon. A kijevi rezsimbe juttatott fegyverek soha nem arra szolgáltak, hogy „megvédjenek egy nemzetet az orosz agressziótól”. Ez csak az a nevetséges közkapcsolati hírverés volt, hogy drága fegyvereket árulnak, amelyeket nyugati adófizetők finanszíroztak. Természetesen a náci kijevi rezsim megfejelte a készpénzt a korrupcióval, de a nagyobb probléma az amerikai kapitalizmus és hadiipari komplexum élősködése.

Vlagyimir Zelenszkij ukrán bábelnök (a korrupt kijei rezsim nevében) újabb fegyverekért kiált. Biden és a nyugati politikusok több fegyvert követelnek. Politikai finanszírozásuk a fegyvergyártó cégek lobbistáitól függ. A nyugati média „daráló ellentámadásként” torzítja a trágárságot. Természetesen megteszik, mert be vannak zárva az ukrajnai háborúval kapcsolatos öncélú hazugságaikba.

A korrupt kijevi rezsim összegyűjti a civileket, hogy vágóhídra küldjék őket, miközben az amerikai vállalatok és a Wall Street profitot lakmároznak. A nyugati munkások és a közvélemény pedig elvérzik a megszorításoktól. Ez az ukrajnai háború a nyugati kapitalizmus kísérteties megtestesítője.

A szerző Finian Cunningham sokat írt a nemzetközi ügyekről, több nyelven is megjelent cikkekkel. Mezőgazdasági kémiából szerzett mesterdiplomát, és tudományos szerkesztőként dolgozott a Royal Society of Chemistry-nél, Cambridge-ben, Angliában, mielőtt újságírói karriert folytatott. Emellett zenész és dalszerző is. Közel 20 éven át szerkesztőként és íróként dolgozott olyan jelentős hírmédia-szervezeteknél, mint a The Mirror, az Irish Times és az Independent.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(190) Gulyás kommunizmus (egy volt „külföldi” szemével)

Tibor bá’ vissza a szatirikus múltba online

1933.02.11.

Nem mindenki emlékszik már rá, meg aztán van, aki később született. Nem árt egy kicsit visszatekinteni a közelmúltra. A hajdan volt gulyáskommunizmusnak már annyi, és lassan már megszokjuk, hogy a hipermarketek pénztárosnőit meztelenre vetkőztetve motozzák, átkutatva „testüregeiket” is, nehogy egy csomag rágógumit hazalopjanak kisfiúknak nyomorúságos fizetésük mellett. Nem volt ám ez mindig így. Most éppen átestünk a ló másik oldalára.

A gulyáskommunizmus éveiben érkeztem vissza szülőföldemre, ahol még életemben nem dolgoztam, nem ismertem a viszonyokat. Az első (és egyben utolsó) munkahelyem az Egyesült Izzó (valamikor és ma újra TUNGSRAM) volt, annak is a Műszaki Tájékoztató, később a Kutatás és Fejlesztési Osztálya. Az első nap programja: hivatalos intézgetés, bemutatás a leendő kollégáknak, majd az osztályvezetőm hozzám vágott 50 kiló szakirodalmat, rágjam át magam a tájékoztatási (azaz reklám és PR) szakma pillanatnyi állapotán. A munkaidő ½ 8-tól délután 4-ig tartott, és mivel nem akartam mindjárt az első nap elkésni, ezért „némi” ráhagyás miatt már 7-kor bent ültem a helyemen, és havi 1800 forintért beindítottam a szakirodalom olvasást. Az első kollégám, önhibáján kívül, ¼ 8-kor érkezett, ugyanis távolsági busszal járt dolgozni, és annak volt egy bizonyos menetrendi merevsége. Köszönés helyett azt kérdezte tőlem „mi az, te itt aludtál?” Erre a provokatív mondatra félszegen hebegtem valamit, de ő szóra se érdemesített. Azért ¾ 8 körül már majdnem mindenki bent volt, aminek a mechanizmusát nem nagyon értettem, de később kiderült, hogy aki 7.29-kor ér be, az minden gátlás nélkül valamennyi kolléga kártyáját lecsöngeti.

Végül azért 8 óra környékén az irodában szép lassan beindult az élet. Sanyi, a rajzoló, megtömte a presszógépet és előkészítette a poharakat. Lajos, a dokumentátor, kiterítette íróasztalára a Népsportot és nagyokat csámcsogott a Dózsa 3:0-ás győzelmén. Harkai Pista, aki semmihez se értett, de tíz nyelven beszélt (a minőség lényegtelen), megterítette az asztalát és elkezdte elkölteni villásreggelijét. Nem rég kapott lakást a József Attila lakótelepen, neki másfél óra volt az út idáig, és persze reggeli nélkül indult el otthonról. ¼ 9-re kifolyt Sanyi kávéja, szétporciózta és kiosztotta, majd egy csészével bevitt a másik szobában székelő osztályvezetőnek is. Mialatt – én balga – a General Electric katódsugárcsöveit tanulmányoztam igen behatóan. Kávészürcsölés közepette, úgy ½ 9 tájékán az Abigél nevű, sok nyelven beszélő vénkisasszony, hajdan volt horthysta katonatiszt leánya, megszólalt: „Tibor, magát spiclinek küldték közénk?” A hölgy akkor még nem tudta, hogy én lettem volna a tízmilliomodik, akit be tudtak volna szervezni, ezért megbocsátottam neki a kérdést, meg különben is addigra már volt némi elképzelésem mi lehet velem a bajuk. Ezért mindössze azt mondtam, hogy nagyon érdekes, amit olvasok. 9-re elfogyott a kávé, Harkai befejezte a reggelit és a társaság kipakolt az íróasztalokra, mintha dolgozni kezdenének, de nem. Kipattant az ajtó és egy előttem ismeretlen kollegina libbent be a szomszéd osztályról, kezében két szettel (így hívták a vékony fésűsfonalból kötött pulóver/kardigán együttest), amiket a férje hozott Bécsből. Ezeket kiterítette az egyik üres íróasztal tetejére és beindult a mustra. Kiderült, hogy Pipike, a gépírónő, aki családja révén harmadgenerációs Tungsramos volt, megvenné az egyiket, ha ráér három részletben kifizetni. Ráért. Pipike tehát bement a női öltözőbe, ami az egyik szekrény kihajtott ajtaja mögötti rész volt, és másodperceken belül virított rajta a halványlila szett egyik fele.

Már majdnem elkezdtek dolgozni, amikor az ajtó újfent kivágódott. Ez al­kalommal egy 16 év körüli kislány jött be egy kockás füzettel. Ebédjegynek ne­ve­zett apró cetliket osztott szét, engem egy kicsit megbámult, majd min­den­ki­től összeírta mit szeretne ebédelni a következő nap. Volt fapados és a-la-kárt. A fapados egy olcsó zsákbamacska volt. Az utóbbi viszont jelentett egy kis gondot, mert nehéz volt dönteni a sertés pörköl tarhonyával és a tepertős túrós csusza között, de ¼ 11-re ezen is átestünk. ½ 11 körül az osztályvezető kihozott 3 kézzel írt oldalt és megkérte az Abigéllel beszélgető gépírónőt gépelje le két példányban. Pipike a válla mögött hátraszólt „jól van János, tegye csak le az asztalomra” és folytatta a traccsolást. Én azt hittem nem hallok jól, de az irodában ezt egyedül csak én hittem, mindenki más ezt totálisan helyénvalónak találta, és zavartalanul folytatta korábbi tevékenységét, ami többnyire maszekolás volt. Ugyanis a gépírónőn és a rajzolón kívül mindenki beszélt nyelveket és a maszekfordításokat főleg munkaidőben végezték.

 Sanyi, miután elmosogatta a csetrest, beszedte a kávéért járó egy forintokat, majd nekilátott színes gyertyákat gyártani, ami akkor nagy divat volt, és a gyártásból beszerezhető üres lámpaburák különösen alkalmasnak bizonyultak e célra. Közben az éppen nem maszekoló kollégák ki-be jártak, mintha valamit intéznének, de ez csak illúzió volt, mert később kiderült, hogy a szomszédban vicceket mesélnek, amiket az én kedvemért saját irodahelyiségünkben elismételtek. Miután jól kiröhögtük magunkat, kezdtek befogadni, és azután érdeklődtek, mit fogok ebédelni, hiszen nincs ebédjegyem. Ez azonban sok hűhónak bizonyult semmiért, mert a minden lében kanál Pipike 12 előtt 20 perccel valahonnan hozott nekem egy ingyen fapadost. Ezek után nem volt semmi akadálya annak, hogy valamennyien felkerekedjünk és átvánszorogjunk a 400 méterre lévő étkezdébe. Azt felesleges mondanom, hogy az étkezés a fél órás ebédszünetből másfél órát vett igénybe, aminek egy része azzal telt el, hogy zaba után a büfében nagyokat válogattunk a megvehető cukrászsütemények között, amiket felvittünk magunkkal az irodába elcsámcsogás végett. 2 óra környékén Sanyi újabb kávét gyártott, amivel le lehetett öblíteni a franciakrémeseket. ½ 3-kor már majdnem elkezdtek dolgozni, illetve Pipike már jó ideje dolgozott is (amiről később kiderült, hogy maszekolás), amikor a kultúrfelelős személyében újabb vendég érkezett, aki színházjegyeket akart „ránk sózni” 20-22 forintos áron. Az én mércémmel mérve ez bagónak számított, ám a kollégák nem hallván a 20-30 dolláros nyugati jegyekről, alig álltak kötélnek.

Közben a Lógós Ilona nevű kollegina félóra „házon kívüli” tartózkodás után megjött, ami után Abigél és Pipike összenevettek a háta mögött. Csak napokkal később tudtam meg, hogy a derültség oka Lógós Ilona szoknyájába varrt cipzár volt, ami távozáskor a baloldalon, érkezéskor a jobb oldalon helyezkedett el, és állítólag azt jelentette, hogy az elmúlt fél óra alatt a szoknya egy rövid időre minden bizonnyal lekerült róla . Lógós Ilona köztudottan a függetlenített KISz titkárhoz járt munkaidőben kefélni (akkoriban dugás helyett keféltek). Amikor az eseményt illetően átestem egy alapos tájékoztatáson, nem tudtam, min csodálkozzak jobban, a munkaidő alatti kefélésen vagy azon, hogy a cég valakit azért fizet, mert KISz titkár. Aztán kiderült ez nem egy elszigetelt eset, mert az osztálynak volt két olyan dolgozója, akit sosem láttunk, csak a fizetésnapokon. Ők a Tungsram kézilabda csapat tagjai voltak. Ekkora a kollégák teljesen belendültek, és szemmel láthatóan élvezték a munkaidő végéig tartó kioktatásomat, illetve átnevelésemet.

A rákövetkező napok hasonlóan teltek csak volt némi variáció. A délelőtti foglalatoskodások közé tartozott még a szakszervezeti megbízott tagdíjbélyeg árusítása, ami elég vontatottan zajlott. Aztán valaki hetente kétszer megérkezett 10-15 hitelre árusított könyvvel, ami szintén nem volt teljesen zökkenőmenetes. Volt, aki frissen megjelent bélyegsorozatokat árult a posta megbízásából, de a gyár engedélyével. Ja, ha te Tungsrám, én Visegrád. Szóval a „munka” mindennek, csak monotonnak nem volt nevezhető. Még nem voltam ott tíz napja, amikor ránk virradt a Sándor nap, amit természetesen meg kellett ünnepelni. A piát Sanyi, az osztály rajzolója hozta, és aznap ingyen osztotta a kávét. Az ünneplés csak ebédig tartott, de délutánra mindenki be volt csípve, és az idő általános viccmeséléssel telt, ami a szólásmondás szerint „belefért a nyugdíjba”. Ez akkor nekem rettenetesen tetszett, mert ESP-vel nem rendelkezvén fogalmam se volt, milyenek lesznek majd a mai nyugdíjak.

Pár nappal később az osztályvezető összecsődített minket annak megvitatására, ki legyen kitüntetve április negyedike alkalmából, mert az osztály jelölhet egy személyt. Erre ráment fél nap, mert mindenki más szempontot tartott figyelembe veendőnek. Végül megszületett a kompromisszum. Pipikét tüntessék ki, mert ő az egyetlen munkásszármazású, és az unokatestvére a pártbizottságon dolgozik, őt biztos nem húzzák ki listáról, de a pénzbeli jutalmat közösen költse el az osztály az újpesti halászcsárdában. Ez különben össznépi játéknak bizonyult, mert néhány nappal később kapott az osztály 500 forint bérfejlesztést, és azt kellett kollektív eldönteni ki vagy kik kapjanak belőle és mennyit. Na hiszen! Abigél volt az egyetlen, aki tényleg dolgozott, neki illett volna kapni 2-300 forintos emelést, de nem volt gyereke, bár igaz, hogy beteg édesanyját egyedül tartotta el, viszont segítették a külföldi rokonok. Pipikének volt gyereke, de a férje élmunkás volt az Orvosi Műszergyárba és táskaszámra hordta haza a fusit. Harkai Pista új lakást kapott, amit be kellene rendezni, de a felesége külkeres és állandóan utazik, hordja haza a cuccokat. Engem meg se említettek, hiszen csak most jöttem. Sanyi se jöhetett számításba, mert agglegény volt. Pistuka nyolc nyelven fordított ide-oda (elképesztő slampossággal), de ő minden pénzét a „Kőműves” nevű kricsmibe hordta, belé kár volt minden forint. A vége az lett a dolognak, hogy az én kivételemmel mindenki kapott 50 forint emelést.

Aztán megtudtuk, hogy Hruscsov elvtárs hamarosan meg fogja látogatni az üzemet. A felkészülés abból állt, hogy a tervezett gyárlátogatási útvonalat a TMK kifestette, a büfében pedig néhány napig lehetett kapni téliszalámit, amit rúdszámra vásároltunk. Furcsa módon erre mindenkinek volt pénze. Manapság a téliszalámit 10 dekás csomagokban, gusztusosan felszeletelve, szétterítve, fólia alatt, védőgázzal töltve, tálcán árulják – mellesleg méreg drágán – és hegyek állnak belőle, de reggelente 300.000 kisdiák éhgyomorral indul az iskolába. Félve kérdezem, lehet-e, hogy közülünk „páran” a gulyás kommunizmusból egyenesen a korgógyomrú kapitalizmusba léptek át?  — Na, mindegy. Egy biztos, a gulyáskommunizmus valóban a legvidámabb barakk volt a KGST-én belül.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
_________________________________________________________

(2734) Angolul tudók hétvégi csemegéje

Tibor bá’ online

 

1933.02.11.

Ha figyelembe vesszük a német nyelvtan nehézségeit, akkor egyértelmű, hogy (legalább is a kezdeti szakaszban) az angol egy viszonylag egyszerű nyelv. Ezzel szemben, ha valaki megtanulja a német nyelvtant, akkor nyugodtan feltételezheti magáról, hogy tud németül, legfeljebb a szókincsét kell fejleszteni. Ezzel szemben az angolt tökéletesen megtanulni lehetetlen (kivéve, ha ott születsz). Sajnos ezt csak kevesen tudják. Így esik meg az, meglehetősen gyakran, hogy botcsinálta angol szakértők meglehetősen komikus feliratokat produkálnak. Az alábbiakban össze van szedve egy csokorra való (lefordítva az angolul nem tudóknak).

Cocktail lounge, Norway: LADIES ARE REQUESTED NOT TO HAVE CHILDREN IN THE BAR. – kérjük a hölgyeket, hogy a bárban ne adjanak életet gyerekeknek.
Doctor’s office, Rome: SPECIALIST IN WOMEN AND OTHER DISEASES – Nők és egyéb betegségek specialistája.
In a Nairobi restaurant: CUSTOMERS WHO FIND OUR WAITRESSES RUDE, OUGHT TO SEE THE MANAGER – Az a vendég, aki szerint a pincér durva volt, látnia kellene a főnököt.
In a Cemetery: PERSONS ARE PROHIBITED FROM PICKING FLOWERS, FROM ANY BUT THEIR OWN GRAVES. – Temető felírat: Tilos a sajátodén kívül más sírjáról virágot szedni
Tokyo hotel’s rules and regulations: GUESTS ARE REQUESTED NOT TO SMOKE, OR DO OTHER DISGUSTING BEHAVIOURS IN BED. – Tokiói szálloda: A vendégeket kérjük, hogy az ágyban ne dohányozzanak, vagy ne csináljanak egyéb undorító dolgot.
On the menu of a Swiss Restaurant: OUR WINES LEAVE YOU NOTHING TO HOPE FOR. Svájci étterem: A boraink után semmi jóra nem számíthatsz.
Hotel, Japan: YOU ARE INVITED TO TAKE ADVANTAGE OF THE CHAMBERMAID. Japán szálloda: Ajánljuk, hogy kezdj ki a szobalánnyal.
In the lobby of a Moscow Hotel, across from a Russian Orthodox Monastery: YOU ARE WELCOME TO VISIT THE CEMETERY WHERE FAMOUS RUSSIAN AND SOVIET COMPOSERS, ARTISTS AND WRITERS ARE BURIED DAILY, EXCEPT THURSDAY. – Orosz ortodox kolostorban: Nézzük meg a temetőt is, ahol csütörtök kivételével minden nap híres orosz és szovjet zeneszerzőket. művészeket és írókat temetünk.
A sign posted in Germany’s Black Forest: IT IS STRICTLY FORBIDDEN ON OUR BLACK FOREST CAMPING SITE THAT PEOPLE OF DIFFERENT SEX, FOR INSTANCE, MEN AND WOMEN, LIVE TOGETHER IN ONE TENT, UNLESS THEY ARE MARRIED WITH EACH OTHER FOR THIS PURPOSE. – Felírat a Feketeerdőben: A Feketeerdei kempingben szigorúan tilos különböző nemű embereknek, például férfiaknak és nőknek egy sátorban aludni, hacsak ebből a célból nincsenek egymással összeházasodva.
A Laundry in Rome: LADIES, LEAVE YOUR CLOTHES HERE AND THEN SPEND THE AFTERNOON HAVING A GOOD TIME. – Egy római mosodában: Hölgyek, hagyjátok itt a ruháitokat, és délután érezzétek jól magatokat.

A magyar nyelv strukturálisan különbözik az európai nyelvektől. Ezért piszok nehéz megtanulni magyarul, de e miatt nehéz nekünk bármelyik nyelvet megtanulni. Ez van. baj akkor jön, ha valaki ezt nem tudja.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

(2519) Digitális lélek

Tibor bá’ online

 

~at523Az öntudatra ébredéséért nagy árat fizetett az Ember, rádöbbent, hogy létezik halál, és élete egyszer egészen biztos véget ér, amihez nem volt semmi kedve. Ennek elkerülése érdekében, kitalálta a lelket, ami természetesen halhatatlan. Érdekes logika: meg kell halni ahhoz, hogy halhatatlan legyek. Csakhogy közben sok mindenre rájött, elsősorban a természettudományok terén, ami simán nem volt összhangban a lélek létezésével, amit viszont nehéz volt feladni. Volt is számtalan kísérlet a bizonyítására, de nemigen ment a dolog, egészen addig, amíg nem köszöntött be a digitalizálás kora.

Első lépésben kiderült, hogy öntudatunk – amit egyesek léleknek neveznek – tulajdonképpen az agyunkban székel a 30 trillió agysejt együttesében, ahol a memóriával együtt minden digitális formában van tárolva. Az okoskodás szerint, ha ezt az iszonyatos adat mennyiséget sikerülne egy gigantikus tárolóba átmásolni, akkor tulajdonképpen két darab te lehetnél, és így nyugodtan lehetsz agy-halott, mert léted egy adattárolóban tovább él mind addig, amíg kap energiát. [tudom, hogy magához a tároláshoz nem kell energia, de az adatmozgáshoz – ami a gondolkodás – viszont igen]. Ez a jópofa ötlet nem új, először sci-fi formában a múlt század hetvenes éveiben jelent meg, de a logikája nem nevezhető hibásnak.

Napjainkra viszont egyesek már egészen felbátorodtak. Dr. Marvin Minsky kijelentette, hogy csak idő kérdése (esetleg 2045) és az emberi agy halhatatlanná válhat. (Immortal minds are a matter of time). Sir Roger Penrose ennél sokkal cselesebb (The Quantum nature of consciousness) vagyis az öntudatunk kvantum természetű. Magyarázata szerint agyunk komputer aktivitásának hatalmas hányada öntudatunktól függetlenül megy végbe, vagyis tudat alatt. A tudatunk viszont nem komputálható. Itt utalás történik a kvantummechanikára, ahol tényleg történnek érdekes dolgok, azaz 2 x 2 nem feltétlenül négy, attól függően, hogy néz-e valaki vagy sem. Penrose tehát arra céloz, hogy van ott valami, ami a normális fizikai világszemlélettel nem magyarázható meg. Ez a vélekedés pedig némileg visszahozza a lelket.

Húsz éve írt könyvemben én magam is felvetettem, ha tény, hogy a semmiből előbukkan egy részecske, kölcsönhatásba lép egy másik részecskével, ami ennek hatására megváltozik, majd az eredeti részecske visszatér oda, ahonnan jött, vagyis a nagy semmibe, akkor feltéteznünk kell egy (jó értelemben vett) másik világot. Ez azonban messze nem bizonyíték egy másvilágra, és a lélek halhatatlanságára. Ha ugyanis elfogadjuk az evolúciót, akkor tudomásul kell vennünk, hogy az agyunk olyan főemlős agyából fejlődött ki, akinek nincs (vagy nem volt) öntudata. Amennyiben az öntudat több, mint, vagy más mint a neuronok összjátéka, akkor az nem fejlődhetett ki, akkor azt valakinek belénk kellett oltani.  Persze erre is vannak elméletek. Szuper humánok űrhajón érkezve néhány emberszabású majmot „megműtött”. Azóta tudunk beszélni, és azóta van öntudatunk. Az ötlet nem rossz, csak éppen bizonyíték nincs rá.

Sir Roger Penrose oxfordi matematikus, minimum egyenértékű volt Stephen Hawking-el csak, mivel nem volt izomsorvadása, nem olyan híres. Éppen ezért csodálkozom, hogy olyan sikamlós területre téved, ahol remény sincs arra, hogy előkaparjon valami bizonyítékot. De hát Penrose is ember,  méghozzá 92 éves (augusztusban), közel hát a halál, ami nem egy tudós véleményét változtatta meg radikálisan a nyolcadik X környékén.

A XX. század leghíresebb amerikai fizikusa, Richard Feynman szerint nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a kvantummechanikát senki se érti (beleértve önmagát is). Arra hivatkozni, hogy az agyunk működése hasonló a kvantummechanikához, több mint merészség. Ugyanis mi értelme arra hivatkozni, amit eleve nem értek? Lényegében   nem történt más, mint magunk mögött hagytuk az analóg világot, digitális a divat, be    kell tehát iktatni az ezoterikába is. – Ha érdekel valakit Penrose (nagyon megnyerő): http://www.youtube.com/watch?v=3WXTX0IUaOg&

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(114) Dedikálás

 

 Tibor bá’ szatirikus vissza a múltba online

 

1933.02.11.

Életem vélhetőleg legsikeresebb könyve Szeretném, ha sokáig dobognál címen a 2006-os könyvnapra jelent meg. A „vélhetően legsikeresebb” jelző megelőlegezésének jogosságára több jel is mutat. Először is a manapság szokásos 1000 példány helyett, kiadom döntése nyomán 3000 példány hagyta el a nyomdát. Aztán a kb. 800 Mensa tagtárs közül, akikből statisztikailag minimum 400-at a szíve fog a sírba vinni, egyetlen egyet se érdekelt a téma, az őket megillető 50 százalékos árkedvezmény ellenére se. A siker tehát benne volt a levegőben, ahogy mondani szokás, mert az ilyen sikeres művek sikeres íróit fel szokás kérni dedikálásra, ami az esetemben is megtörtént. Évával, a feleségemmel lerendeztem a dolgot, jó asszony, megértette, hogy egyetlen órácskára át kell adnia az ünneplő tömegnek, aztán 364 napot úgyis az övé leszek. Akadály tehát egy se. Aztán eljött a nagy nap és megvolt a DEDIKÁLÁS, ami után, ha nő lennék, akkor az ideg-összeroppanás és a súlyos depresszióba zuhanás között válogatnék, amíg el nem visz a mentő, vélhetően a Hárs-hegyre.

Szóval puccba vágtam magam, ami kétszer következik be egy évben, mert átlagosan egy temetésre és egy bírósági tárgyalásra vagyok hivatalos. Igaz az utolsó temetési lehetőséget a múlt héten elmulasztottam. Szegény Fóti János hunyt el 15 év lebénulás után, ugyanis annak idején sztrókot kapott. Ez volt Isten igazságtétele, mert a Kistext-nek volt a vezérigazgató helyettese és ilyen minőségben a volt osztálytársait a titkárnője a külső irodából egy tapottat se engedte tovább. Igaz, bénán minden találkozóra eljött, akarom mondani, nem kis fáradtsággal elvonszolta magát, amit a megelőző 30 évben nagy ívben elhanyagolt. Na mindegy a temetésre nem mentem el, mert nem is volt temetés. A hamvakat (bármit értünk is ez alatt) szétszórták egy 30 m átmérőjű virágágyás felett. Volt Fóti, nincs Fóti. Mi meg nézhettük volna egymást, amiért nemigen érdemes kivillamosozni 30 km-t. Hát én nem is villamosoztam. Özvegye telefonon sérelmezte is távolmaradásomat, amit azzal indokoltam, hogy Fóti Jancsi se fog kijönni az én temetésemre, akkor pedig mindössze kvittek vagyunk.

 

Na de, visszakanyarodva a DEDIKÁLÁSHOZ, ott hagytam abba, hogy puccba vágtam magam. Elővettem 10 éve a szülinapomra kapott Pierre Cardin arany töltőtollamat. Szűz volt a lelkem, most raktam bele élete első patrónát. Feketét, ami olyan komoly áhítatot ad a szép ívű betűknek. Íróasztalomhoz ülve gyakoroltam is egy kicsit, úgy fél órácskát, hogy golyóstollhoz szokott ujjaim levessék a váltás okozta drukk első remegéseit. Aztán még egy pillantás a tükörbe és már nyúltam is az ernyő felé, ami ott lóg az előszoba fogason. Kint ugyanis zuhogott az eső. Éva is felvette a csizmáját, dupla bunda bugyit húzott, ebben a korban a felfázás már nem gyerekjáték, pláne június közepén. El se hiszi az orvos, hogy nem készakarva lett beteg. Na, jó, szóval elindultunk a kb. 20 kilométerre lévő Vörösmarty térre. Útközben elállt az eső, amit jó jelnek tekintettünk. Megérkezés után kerestünk egy parkolót 3 km-es körzetben, amit meg is találtunk. Direkt nekünk hagyták meg, ugyanis 235 centire csak én tudok beparkolni a Ticonkkal. Ezt követve csak néhány száz pocsolyát kellet kikerülni (ami Pesten nem kis mutatvány) és már ott is voltunk a helyszínen, időben, negyed órával a kiírás előtt.

 

Volt még egy kis anomália, amikor kiderült, hogy 3 darab 12-es pavilon van, egymástól elég messzire, de hát a szervezést kizárólag a verseléshez értő férfiak és nők bonyolították, akik annak idején a művészetet osztogató sátornál háromszor álltak sorba, így aztán megszületésük előtt már nem jutott idejük ellátogatni a logikaosztogatás színhelyére. Sebaj, pontban 11-re a helyszínre értünk. Kellemes volt látni a hatalmas betűkkel kiírt sort szombaton 11-12 h között Antalffy Tibor dedikál. A művelethez szükségeltetett asztalon 10 centis víz állt, amit a kiadó két alkalmazottja iparkodott eltüntetni. A székek is vizesek voltak, amikre ráülni felért egy vesemedence gyulladással, de ezek az apróságok fél óra alatt a helyükre kerültek. Veszteség nem adódott a dologból, mert a téren kizárólag kiadói bódék voltak láthatók, amik körül néhány tulajdonos és egy-két dedikálásra váró író sürgött-forgott, mert leülni nemigen volt kedvük.

 

Pontban 12-kor lejárt a dedikálásra kitűzött időm, amikor az első vevőnek kinéző két alak betéved a mi bódésorunkba és elkezdte véget nem érő andalgását felénk. Egy szimpatikus házaspárról van szó, jóval túl a 60-on. A férfi nehezen, zilálva vette a levegőt, feje vörös volt, mint a rák, vérnyomása – csak így pofára – nem lehetett kevesebb, mint 180/100. Szerettem volna homlokon csókolni. Bántam is én, hogy holnap mellé fogják temetni az el nem olvasott könyvem, csak vegye meg. Dehogy vegye, megkapja ingyen, csak hagyja, hogy dedikáljam, legalább arra az egy napra, ami még hátra van neki.

 

Bingó. A házaspár megállt az asztalomnál, amin húsz darab „Szeretném, ha sokáig dobognál” volt szétterítve. A nőnek ugyanis szúrta a szemét ez a hatalmas rendetlenség, de végre elolvasta a címet, és megszólalt, „Apukám ez téged egészen biztos érdekel. Ülj le ide, nézegesd a könyvet, én mindjárt visszajövök.” És ezzel az asszonyság eltűnt a nem létező forgatagban.

 

A férfi unottan felvett egy példányt, belelapozott, majd palóc akcentussal megszólalt: Á, koleszterin, most Pozsonyban is ez a divat.

 

        Hát igen – erőlködtem egyet – a mi korunkban már elég fontos téma.

        Persze, persze – lapozott tovább a pasi – látom, van itt más is, na, igen, ezt a Tenox-ot én is szedtem, aztán valaki meghalt tőle.

        Ugyan már, csak nem mondja? Kalciumcsatorna blokkolótól nem lehet meghalni.

        Dehogynem, ahogy elkezdte szedni, mindjárt meghalt, és tudja mit? Nem boncolták fel. Nem akarták, hogy kiderüljön.

        Hirtelen halál, – bólogattam – szívbetegeknél nem kell hozzá Tenox, jön az magától is.

        Lehet, hogy igaza van – de ez a mondat töredék már nem nekem szólt, mert valami megragadta a figyelmét a könyvben. – Azért elolvasnám – és ezzel tovább pörgette a lapokat. – Itt van ni, by-pass műtét, ezt maguknál is így nevezik.

        Így is, meg angioplasztika, revaszkularizáció, meg kinek mi jut az eszébe. A lényeg, hogy az elmeszesedett koszorúereket megkerüljék. Különben inkább gányolás, mint műtét.

        Ne mondja, még jó, hogy nekem nincs rá szükségem.

        Egyelőre, – „nyugtattam meg” a most már kissé irritáló pasast.

 

Ekkor megérkezett a feleség – már itt is vagyok apukám, gyere, mert mindjárt indul a busz – majd felém fordult – nincs nekünk pénzünk könyvekre, szegény pozsonyi nyugdíjasok vagyunk.

Ekkorra újból csöpögni kezdett az eső, a kislányok rohanva hozták vissza a hatalmas nejlon lepedőket, amikkel alig tudtak megbirkózni. Mi beültünk az ernyő alá. Ekkor Gyuri, a kiadó tulajdonosa, porcelán csészében forró feketét hozott  Évának, nekem pedig pozsonyi kifliket a Gerbeaud-tól. Gondolom egy kisebb vagyon. Meg is kérdeztem a Gyurit, hogy a csészék eldobhatók, egyszer használatosak, mert azért az mégis csak túlzás. Nem, nem, bizalmi alapon adták őket ki, vissza kell vinni. Az más, könnyebbültem meg. Nem szeretek túl lekötelezett lenni.

 

Közben a tér közepén a hatalmas óra nagymutatója komótosan csúszott a fél kettő felé, és engem már semmi más nem érdekelt csak az, hogy valami ürüggyel elővehessem liliomtiport töltőtollamat. Szerencsére igenis van gondolatolvasás, mert Gyuri kinyitotta az egyik könyvet, és elém rakta,

 

         Légy szíves dedikálj nekem egy példányt.

         Neked? – csodálkoztam el a kérésen – ne viccelj velem. Öt év múlva a könyv borítójával fogod kitapétázni az irodád falát.

         Azért csak dedikálj egy példányt.

         Természetesen. Különben tudom, hogy miben sántikálsz. 50 év múlva a fiad egy árverésen egy kisebb vagyont fog kapni ezért a példányért.

 

Utolsó mondatomon Gyuri úgy röhögött, hogy majdnem leesett a székről. Sebaj, a 20 éves Picassót is kiröhögték. Igaz én nem 20 éves vagyok, és nem festek, hanem írok, de ki lát a jövőbe? Miután Gyuri abbahagyta a röhögést és arcszíne visszanyerte eredeti tónusát (azért az ő vérnyomását is szeretném megmérni és látni a pofáját, amit eltorzul a 220 láttán) meghívott minket ebédelni, amit köszönettel nem fogadtam el. A dedikálásnál a koleszterin szintem egy kicsit jobban érdekel.

 

Az esti hírekben 15 percet szenteltek a Vörösmarty téri eseményekre. A felvételt délután 4 körül készíthették. A tömeg beláthatatlan volt, a Nap hét ágra sütött, önmagam nem láttam sehol, ugyanis akkor már otthon ültem. Este Gyuri telefonált. Könyvemet szépen veszegetik a kíváncsiskodók. Istennek hála, hogy ennyi szívbeteg van az országban. Erről jut eszembe a Tenox-ot még nem vettem be. 

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

(1394) Nyilatkoznak a hosszú életűek

Tibor bá’ online

 

1933.02.11.

A világ legöregebb embere, Alexander Imich, élete 111. évében elhunyt Manhattan-ban. Mivel egy halottat nem lehet megkérdezni, az unokahúgánál érdeklődtek, aki azt nyilatkozta, hogy nagybátyjának véleménye szerint a hosszú élet titka a következők egyszerű kombinációja: genetikai adottság, megfelelő táplálkozás, kellő mennyiségű fizikai megterhelés, és gyermektelenség. Ez a nyilatkozat felpiszkálta az újságírókat, elsősorban a gyerektelenség miatt, ezért nyomozásba kezdtek, hogy ki mit mondott.

Egy bizonyos Misao Okawa of Japan jelenleg a világ legidősebb asszonya, akinek a gondozója nyilatkozott. Ezek szerint a japán hölgy véleménye némileg egybeesik a manhattani pasiéval: kellő étkezés, nyugodt élet.

Mielőtt Okawa elragadta volna tőle az első helyett, a dán Christian Mortensen vezetett, aki 115 évet és 272 napot élt. És mi volt az ő titka? Barátok, sok vízivás, semmi alkohol, pozitív világlátás, és rengeteg éneklés.

Viszont az angol veterán, Henry Allingham véleménye erősen eltér az eddigiektől   „cigarettes, whisky and wild, wild women.” ami ugye cigarettát, whiskyt, és belevaló nőket jelent, bár nincs kizárva, hogy a vén obsitos csak viccelődött.

Más száz felettiek szerint a titok nyitja a fokhagyma, zabpehely és szilva. Ilyen volt George Cook, aki 97 éves korában szokott le a cigarettáról, majd elélt 108 évig (gave up smoking at the age of 97), aki meg volt róla győződve, hogy hosszú életét a fokhagymának köszönhette. Míg a 107 évet élt David Henderson a zabpehelyre és a szilvára esküdött (porridge, prunes, and never going to bed on a full stomach.), de megtoldotta azzal, hogy sose feküdt le teli hassal.

Európa legidősebb hölgye, Emma Morano napi két tojást evett, az egyiket keményre főzve, a másikat nyersen. Ezt a szokását megtartott 114 évig. valószínűleg tartotta volna tovább is, de csak ennyire tellett. Viszont volt más is a tarsolyában. Emma a tyúkokkal kelt és azokkal is ment ágyba.

Viszont érdemes meggondolni Samuel Ball (102) és Gardner Watts (98) elgondolását, akik azt vallották, hogy a hosszú élet kulcsa a boldog házasságban van elrejtve, és könnyedén kell felfogni az életet. Magyarul, nem kell állandóan görcsölni.

A 116 éves korában elhunyt Besse Cooper grúz hölgy szerint a hosszú életét annak köszönheti, hogy sose érdekelte mások dolga, nem evett egészségtelen ételeket, keményen dolgozott és mindig szerette azt, ami csinált.

Persze, aki hosszú életre tett szert, nem feltétlenül tudja, hogy minek köszönheti. Bár azt mondják, egy nő mindig tudja, ki a gyerekének apja, még akkor is, ha fél tucat sexpartnere volt. Ilyen alapon abban is hihetünk, hogy a 100 felettiek is tudják, minek köszönhetik az átlag feletti éveket. Mi pedig hasznosítsunk ebből annyit, amennyit tudunk. Talán az is segít, ha hiszünk valamiben.

A végén én is nyilatkoznék, de ehhez még kell 10 év. Előjáróban talán annyit, hogy a fizikai igénybevétel fontos tényező, csakúgy mint az aktív szexuális élet és a káros szenvedélyek mellőzése, izgalom mentes nyugodt élet, azaz a jó házasság.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
___________________________________________

(4270)10°C

Tibor bá’ fordítása online

Nem 1,5°C, nem 2°C, de 10°C-os hőmérséklet-emelkedés van a rendszerben.

1933.02.11.

Jelenlegi és korábbi kutatók szerint az északi-sarkvidék megmaradt tengeri jegének elvesztése, és így a beérkező napenergia űrbe történő visszaverő képessége egy billió tonna CO2 hozzáadásával egyenértékű lenne az ipari korszak óta kibocsátott 2,4 billió tonna mellett. A jelenlegi ütemben ez nagyjából 25 évnyi globális CO2-kibocsátással egyenlő. Valójában 10 fokos globális középhőmérséklet-növekedés felé tartunk az elkövetkező egy-két évtizedben, de valószínűleg ez sokkal hamarabb bekövetkezik. „A David Wasdell által készített klímaérzékenység elemzés nagyon fontos. Többször átnéztem már vele, és meg vagyok győződve az érvényességéről, amit megemlítettem „A Farewell to Ice”-ben. A lényeg az, hogy itt nagy különbség van a rövid távú érzékenység között, amelyet a néhány év alatti felmelegedés kiszámításához használnak, és a hosszú távú érzékenység között, amely azt jelzi, hogy mekkora felmelegedésnek lesz kitéve a Föld, ha nem adjuk hozzá. több CO2-t, de hagyja, hogy a jelenlegi szintek hatásai teljes mértékben átjárják az éghajlati rendszert. A rövid távú érzékenység 2-4,5°C, de hosszú távon inkább 10°C. Az IPCC és más modellezők bűne az, hogy tisztában vannak ezzel a rövid és hosszú távú különbséggel, de továbbra is a rövid távú értéket használják, még akkor is, amikor tanulmányozzák, hogy mi fog történni a következő egy-két évszázadban. . Valójában nem csak arról van szó, hogy a varázslatos 1,5°C-os vagy 2°C-os felmelegedés már „beépült” a globális rendszerbe – valójában a beépülés inkább 4-5°C. Ebből következik, hogy létfontosságú lenne a szén-kivonás . Üdvözlettel: Peter Wadhams”

Peter Wadhams (született: 1948. május 14.), az óceánfizika emeritus professzora a Cambridge-i Egyetem Alkalmazott Matematika és Elméleti Fizikai Tanszékén a Poláris-óceán Fizikai Csoport vezetője. Leginkább a tengeri jéggel kapcsolatos munkáiról ismert.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4269) Make Peace

A posztok olvasása ingyenes, a hozzászólás csatolása ingyenes, a blog fenntartása nem.

 

Tibor bá’ fordítása online

Make Peace, You Fools! (Bolondok, teremtsetek békét!)

Történelem: – 1944. július 1. A német II. SS-páncéloshadtest ellentámadása nem tudta elmozdítani a második brit hadsereget Caen körül. Amikor Gerd von Rundstedt felhívta Berlint, hogy jelentse a kudarcot, Wilhelm Keitel vezérkari főnök megkérdezte: „Mit tegyünk?”, mire Rundstedt így válaszolt: „bolondok, teremtsetek békét!”

 Amerika Oroszországgal folytatott proxyháborúja Ukrajnát temetővé változtatja.
Szerző: Douglas MacGregor
1933.02.11.

1950-ben J. Lawton Collins tábornok vezette vezérkari főnökök rövid lépéseket javasoltak a koreai partvonal mentén, amelyek célja az volt, hogy fokozatosan növeljék a Pusan Perimeter néven ismert amerikai és szövetséges enklávé méretét.Az ötlet az volt, hogy időt nyerjenek ahhoz, hogy elegendő erőt gyűjtsenek össze a normandiai modell kitörésének elindításához. De Douglas MacArthur hadseregtábornok nem értett egyet.Egy merész, mély behatolás mellett érvelt, amely azt ígérte, hogy elvágja a Pusant körülvevő észak-koreai erőket a 38. párhuzamostól délre.

Mint kiderült, MacArthurnak igaza volt. Ma már tudjuk, hogy a rövid bekerítő támadások pontosan azok voltak, amelyeket az észak-koreai parancsnokság le akart győzni. Visszatekintve biztos, hogy kínai szövetségeseikkel együtt az észak-koreaiak is jól ismerték az Egyesült Államok és a szövetséges erők hadműveleti alkalmazását a második világháború alatt. Eisenhower ragaszkodott egy széles frontstratégiához, amely több millió katonát mozgatott párhuzamosan több hadseregben Franciaországon és Németországon keresztül Közép-Európába, megfelelt az alacsony kockázatú képletnek.

Ennek az előzménynek a fényében észszerű volt az észak-koreaiaknak azt hinniük, hogy MacArthur soha nem osztja meg erőit és nem indít kétéltű támadást messze az észak-koreai vonalak mögött. Egyszerűen túl kockázatos volt. És az Inchon hadműveleti koncepciója is összeegyeztethetetlen volt azzal, ahogyan az Egyesült Államok haderejét alkalmazták a polgárháború és az I. világháború idején – a háborúkat lemorzsolódással nyerték meg, nem manőverrel.

2022 februárjában Vlagyimir Putyin orosz elnök a fokozatosságot választotta az ukrajnai „különleges katonai művelethez”. Putyin kevesebb mint 100.000 orosz katonát irányított egy sekély behatolású támadáshoz széles fronton egy Texas méretű országba. Miután közel 15 éven keresztül nem sikerült meggyőznie Washingtont, hogy Moszkva ellenzi a NATO keleti előrenyomulását, Putyin arra a következtetésre jutott, hogy Washington és NATO-szövetségesei az azonnali tárgyalásokat részesítenék előnyben egy pusztító regionális háborúval szemben, amely nukleáris szintre emelkedhet.

Putyin tévedett.A racionalitáson alapuló hamis feltételezést fogalmazott meg.A racionális választások elmélete megkísérli megjósolni az emberi viselkedést azon a feltételezésen alapulva, hogy az egyének a közgazdasági, politikai és mindennapi életben olyan döntéseket hoznak, amelyek összhangban állnak személyes érdekükkel.

Az elmélettel az a probléma, hogy az emberi lények nem racionálisak.Valójában az emberi elme olyan, mint egy fekete doboz.Meg lehet figyelni, hogy mi kerül a fekete dobozba, és milyen döntések születnek belőle, de a tényleges döntési folyamat, ami a fekete dobozon belül bontakozik ki, átláthatatlan.

A nemzetközi kapcsolatokban és a háborúban az emberi identitás meghatározó vonásainak – történelemnek, földrajznak, kultúrának, vallásnak, nyelvnek, fajnak vagy etnikai hovatartozásnak – szintén előtérbe kell kerülniük minden stratégiai értékelésben.Kulturális, tapasztalati és veleszületett jelleme miatt MacArthur kockázatvállaló volt.Peter Drucker emlékezteti olvasóit, a kultúra az ember szellemi tőkéjének az alapja.Ezek a valóságok rutinszerűen legyőzik azokat az irreális elvárásokat, amelyeket a racionális választási elmélet teremt.

Washington ahelyett, hogy a tárgyalóasztalhoz lépett volna, elvetette azt az óvatosságot, amit Oroszország nukleáris arzenáljára megkövetelt volna, ami különben irányította a korábbi amerikai kapcsolatokat Moszkvával.Washington politika irányítói, nem igazán értve Oroszországot vagy Kelet-Európát, egyetértettek John McCain néhai szenátor azon elképzelésével, hogy Oroszország „nukleáris fegyverekkel rendelkező benzinkút”.

Putyin nem kockázatvállaló.De felhagyott a fokozatosság elvével, és gyorsan átirányította az orosz erőket a stratégiai védelemre, egy olyan gazdaságossági intézkedésre, amelynek célja az orosz veszteségek minimalizálása és az ukrán veszteségek maximalizálása mindaddig, amíg az orosz haderő visszatér a támadó hadműveletekhez. Ez az orosz stratégiaváltás bevált.A modern fegyverek, készpénz, külföldi harcosok és kritikus hírszerzés példátlan mennyisége ellenére az ukrán erők összeomlottak.Az ukrán kórházakban hemzsegnek a megnyomorított  emberek,  a csatatéren pedig hemzsegnek az ukrán halottak.Kijev életfenntartó szívbeteg.

Oroszország lemorzsolódási stratégiája figyelemre méltó sikereket ért el, de a siker a konfliktust jelenleg veszélyesebbé teszi, mint a 2022 februári kezdete óta bármikor. Miért?A védelmi műveletek nem nyernek háborúkat, és Washington továbbra is úgy gondolja, hogy Ukrajna nyerhet.

Washington kicsinyíti az ukrán veszteségeket, és eltúlozza az orosz veszteségeket.A Pentagon ülésein jelenlévő tisztek azt mondják, hogy kisebb ukrán harctéri sikerek (amelyek szinte azonnal megfordulnak) nagy számban merülnek fel a négycsillagos főhadiszálláson, a Fehér Házban és a Foggy Bottomban tartott megbeszéléseken.Ezeket a jelentéseket az elkerülhetetlen ukrán győzelem megdönthetetlen bizonyítékaként kezelik.Ilyen körülmények között a törzstisztek nem szívesen emelik ki a hatékony orosz katonai teljesítményt vagy Oroszország bővülő katonai erejének hatását.

A nyugati média megerősíti ezeket az állításokat, azzal érvelve, hogy az orosz tábornokok és erőik működésképtelenek, korrupcióba és lustaságba merültek, és hogy Ukrajna nyerhet, ha több támogatást kap.Ennek eredményeként Washington és szövetségesei továbbra is biztosítják a felszerelést és a lőszert, bár valószínűleg nem olyan mennyiségben és minőségben, mint a közelmúltban.

Varsó, amonek vezetését a NATO oroszellenes keresztes hadjáratában nagyra értékelik Washingtonban, vigaszt talál a Beltway orosz katonai gyengeségébe vetett hitében.Olyannyira, hogy Varsó hajlandó megkockáztatni a közvetlen konfrontációt Moszkvával.Varsói francia források szerint, ha az ukrán erőket visszaszorítják, „a lengyelek még idén bevezethetik az első hadosztályt, amelybe a lengyelek, a baltiak és bizonyos számú ukránok is beletartoznak majd”.

Washington most rosszul ítéli meg Moszkvát.Az orosz nemzeti parancsnokság azt gondolhatja, hogy Varsó lépései összhangban vannak Washington szándékaival.Ezt a véleményt kétségtelenül megerősíti Biden elnök végrehajtási rendelete, amely szerint kiterjeszti a veszélyhelyzeti fizetést a jelenleg Ukrajnában szolgáló amerikai katonákra (akiknek nem kellene ott lenniük).

De sokkal valószínűbb, hogy a lengyel farok akarja csóválni az amerikai kutyát.A lengyelek tudják, hogy katonai beavatkozásuk a történelmi galíciai Ukrajnában katonai választ fog kiváltani Fehéroroszországból és Oroszországból, de Varsó azt is megindokolja, hogy Washington légi és szárazföldi hadereje Európában valószínűleg nem ül majd csendben Ukrajnában, Romániában és a balti partvidéken, míg a lengyel erők vesztes csatát vívnak.

Lengyelország Oroszországgal való háborús szenvedélyének átengedése arra ösztönzi Lengyelországot, hogy kövesse az ukrán példát. Már maga az ötlet sem hagyhat más választást Moszkvának, mint Oroszország teljes katonai erejét egyidejűleg Ukrajna ellen felvinni, mielőtt a kollektív Nyugat belebotlik a regionális háborúba. Bolondok, béküljetek ki, mielőtt túl késő lenne.

A szerzőről:

Douglas MacGregor ezredes (nyugalmazott) az amerikai konzervatív vezetők munkatársa, a védelmi miniszter egykori tanácsadója a Trump-adminisztrációban, kitüntetett harci veterán és öt könyv szerzője.

A posztok olvasása ingyenes, a hozzászólások csatolása ingyenes, a blog fenntartása pénzbe kerül.

__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(628) Miért van orgazmusuk a nőknek?

Tibor bá’ online

1933.02.11.

Csak hiszed, hogy ez egy hülye kérdés. Ha a közösülés célja az utódnemzés, akkor az evolúciónak csak a férfit kellene jutalmazni, aki a spermiumokat bejuttatná akkor is, ha a nőknek nem lenne hozzá kedve. Ez már csak azért is igaz, mert számtalan nő frigid, és mit ad isten, lesz nekik gyerekük. A kérdés tehát tökéletesen legitim, miért van a nőknek orgazmusa? (nem, mintha sajnálnám tőlük 😀 )

Különben  nem  csak  én  voltam  rá  kíváncsi,  sokan mások is. Ebből fakad, hogy évtizedeken keresztül vizsgálgatták a kérdést eredmény nélkül. Ezt a tényt az se  változtatta  meg, hogy az utóbbi időben két, ellentmondásos  tanulmány  is   napvilágot látott,  amelyek  egészen biztos néhány nőt fel fog mérgesíteni. Na most kapaszkodjatok.  Ezek szerint a nők orgazmusa a férfi  orgazmusának  a  mellékterméke,  mely  utóbbinak  –  mint  már  utaltam  rá  –  határozott evolúciós értéke van. Az állításra bizonyítást nem lehet találni, de érdemes megvizsgálni a kulturális implikációt.  

A női orgazmusra a legnyilvánvalóbb magyarázat az lenne, hogy a nők így szívesen kopulálnak, tehát nagyobb eséllyel lesz gyermekük. Egy másik ráérzéses indoklás szerint elősegíti a pár összekapcsolódását, ami fontos eleme a szülővé válásnak. Aztán az is ismert, hogy orgazmus alatt a méh görcsösen összehúzódik, szívó hatást fejtve ki, ez pedig nagy segítség a gyengécske spermiumok, méretükhöz képest, hatalmas távolság végigúszásában. Azonban ezeket a feltételezéseket a gyakorlati tapasztalat nem húzza alá, és a kutatók ragaszkodnak a „melléktermék” teóriához. De mi is ez pontosan?

Világos analógia lehet a férfiak mellbimbója, aminek nyilvánvalóan nincs semmi funkciója, de logikusan következik a hím-nöstény közös embrió állapotból. Nos, ez lehet az oka a női orgazmusnak is. Azért van, mert a férfinek van. Ez persze a meghatározást némileg férfi-centrikussá teszi, és gyanítani lehet némi anti-feminizmust is. És ettől a ponttól kezdve kezd a távolság növekedni a férfi és a női kutatók között. Azt mondhatnánk, hogy kialakult a nemek háborúja. Az evolúció működéséből származó eredményeket nem mindig könnyű észlelni, és jócskán van tere a félreértékelésnek. Példa erre a női orgazmus kialakulásának evolúciós háttér keresése. Igen, a nők aktív szex-orientáltsága pozitív tényező. Egyszerű szavakkal megfogalmazva, az a nő, akinek van orgazmusa szeret szexelni, amelyik nő szeret szexelni az többször esik teherbe, tehát több utódja lesz. Ez egy közvetlen következtetés, de – és itt a kétely magja – az evolúció működésének céljából nincs feltétlen szüksége a közvetlen hatásra. Ez a magyarázat tehát nem perdöntő. Ha pedig ehhez még hozzávesszük azt a tényt, hogy amelyik nőnek az orgazmus készsége hibátlan, annak az orgazmusa sokkal kiterjedtebb, mint a férfiaké. (Remélem ezt az állítást nem kell vulgárisan megfogalmaznom.) – amit sokan tanúsíthatunk – akkor a „probléma” megoldásához egy picikét se kerültünk közelebb. Máskülönben bár ez lenne most a legnagyobb problémánk, ámbár hadd emlékeztesselek benneteket arra, hogy az elektromosság mentes világban, sötétedéskor mindenkinek ágyban lesz a helye. 😀   

_____________________________________________________________________________
_____________________________________________________________________________
_____________________________________________________________________________

(4267) A Kezdet vége

Tibor bá’ online

Egyre több kozmológus álláspontja szerint sose volt Ősrobbanás és Einstein téridő elmélete hibás.

Nekem, a 20 éve megírt Mi volt előbb Isten vagy Ősrobbanás szerzőjének nagy elégtétel a NewScientist vezércikke, melynek címe: A Kezdet vége.

Tény az, hogy a kozmológiai „másként gondolkodók” konferenciát tartottak Krízis a kozmológiában címen. Álláspontjuk szerint az Ősrobbanás elmélete képtelen magyarázatot adni bizonyos megfigyelésekre. Konkretizálva:

– A Világmindenség hőfoka (2,7 °K).
– A Világmindenség tágulása.
– A galaxisok léte.

Való igaz, minden alkalommal, amikor az Ősrobbanásról kiderül, hogy egy megfigyelt eseménnyel nincs összhangban, megindul a foltozás: kitalálták a felfúvódást, a sötét anyagot, a sötét energiát (amikre dajtás állandóan hivatkozik).

A kozmológiai „másként gondolkozóknak” most telt be a pohár. Álláspontjuk szerint ez már nem tudomány és nehezményezik, hogy az Ősrobbanással ellentétes kutatásokra nem jut forrás, pedig ötletekben nincs hiány.

Például az Ősrobbanás elmélete szerint a leggyorsabban távolodó galaxisok olyan távol vannak tőlünk, hogy azokat az ősrobbanást követő első milliárd év állapotában kellene, hogy lássuk. Azonban, amiket látunk, azok nem fiatal galaxisok, hanem öregek, ugyanis több milliárd éves, vörös csillagokkal vannak tele, ami önmagában egy hatalmas ellentmondás.

Fényükben nagy vörös eltolódás mutató, vagyis nagyon távol lévő galaxis csoportok is láthatók. Csakhogy egy milliárd év kevés ahhoz, hogy galaxisok csoportokba „verődjenek”.

Éppen ezért a másként gondolkozók szerint a vörös eltolódást nem a Világmindenség tágulása okozza, hanem valami egészen más, ma még ismeretlen mechanizmus. Minden esetre, ha nem volt Ősrobbanás, akkor nem kell kitalálni a sötét energiát, ami a tágulást hivatott okozni.

A kozmikus háttérsugárzásnak se kell feltétlenül az ősrobbanástól származnia. Az Ősrobbanást megemészteni nem tudó, néhai Fred Hoyle szerint lehet, hogy a háttérsugárzás nem más, mint az abszorbeált csillagfény ismételt kisugárzása.

Problémák vannak a sötét anyaggal is, ami az Ősrobbanás egyik alaptétele. Ugyanis az Ősrobbanást követően az anyag homogén szétrepülése helyett „csomókba” sűrűsödött, ami csak úgy volt megmagyarázható, hogy a létező anyaghoz a kozmológusok hozzáképzeltek tízszer több láthatatlan, úgynevezett „sötét anyagot”. Mi több, ez a sötét anyag tartja össze a galaxisokat mind a mai napig, mert számítások szerint sötét anyag nélkül a galaxisok keringő külső csillagainak már rég ki kellett volna repülni a galaxis közi térbe.

A sztenderd kozmológiai modellhez, vagyis az Ősrobbanáshoz hozzátartozik a Világmindenség homogenitása, vagyis az, hogy minden irányban, mindenütt egyforma. Ezt azért kellett feltételezni, mert nélküle Einstein egyenleteit nem lehetett volna olyan szintre leegyszerűsíteni, hogy az a Világmindenségre alkalmazható legyen. De, ha ez a feltételezés rossz, akkor az egész elmélet borul.

A másként gondolkodók úgy vélik, további kutatások egy olyan Világmindenséget fognak körülrajzolni, ami merőben különbözni fog az Ősrobbanással fémjelzett, egyre bizarrabbnak tűnő elképzeléstől.

Mindent összevetve az Ősrobbanás elvetése erősen megingatja Isten és az isteni teremtés lehetőségét is.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

Szilajcsiko.hu portáltól átvéve

 

K. Sándor Marosvásárhelyről hívta fel a figyelmünket az alábbi posztra

Az ezer nap ragyogása: Hirosima és a birodalmi felejtés (Vajda Miklós cikkajánlása)

 

The Splendor of a Thousand Suns: Hiroshima and Imperial Forgetfulness, By Gonzalo Armúa

 

Joe Biden hirosimai látogatása a G7 keretében ismét felszínre hozta annak a birodalomnak a cinikus emlékét, amely 78 évvel ezelőtt „ezer nap” erejét szabadította rá a védtelen lakosságra.

Julius Robert Oppenheimer az új-mexikói sivatagban látta atombombáját felrobbanni. 1945. július 16-a volt, és a Szentháromság-próba volt az imperialista racionalitás végső kifejeződése. A geopolitikai forgatókönyvhöz az atombomba is hozzájárult. „Tudtuk, hogy a világ már nem lesz a régi… egyesek nevettek, voltak, akik sírtak… a legtöbb ember csendben maradt” – emlékezett vissza Oppenheimer, miközben a földre nézett, talán öntudatos szégyenérzettel, mintha bocsánatot kérne a jövő generációitól. Az öröksége az azonnali és hatalmas halál volt.

Ezzel az Egyesült Államok lett a történelem első atomhatalma.

Néhány héttel később, augusztus 9-én ugyanezt a plutónium prototípust, a Fat Man-t ledobta az amerikai Bocks Car bombázó a japán Nagaszaki városára. Ha a hirosimai bomba, amely két nappal korábban megdöbbentette az emberiséget, a civilizációs hanyatlás apoteozisának a megnyilvánulása, Nagaszakié nem talál szavakat, amelyek igazolnák az ilyen fokú atrocitást, egy borzasztó horrort. A japán birodalmi hadsereg Kínában és Indokínában elkövetett egyetlen bűnét sem hajtották végre ezekkel a robbantásokkal, amelyek kétszer is „ezer nap” fényét robbantották rá a polgári lakosságra.

Nyugat-Európa történelmi barbársága elképzelhetetlen volt, de az Egyesült Államok barbársága messze felülmúlta azt.

Az az érv, hogy ezeket a tömegpusztító fegyvereket (WMD) a további halálesetek elkerülésére és a háború befejezésére használták, egyike azon hamisságoknak, amelyekhez az amerikai imperializmus hozzászoktatta a világ déli részén élő népeket.

A tét valójában a geopolitikai fölény volt a második világháború közeli vége után, vagyis maga a kapitalizmus válsága által elindított hegemón átmenet.

Az Egyesült Államok számára a Szovjetunióval való, Japán elleni együttműködés központi problémává vált, amellyel szemben a „túlsúlyos hatalom” üzenetét kellett átadnia.

Egy kapitalista és gyarmati világban annak, aki királlyá akarta koronázni magát, romok és árnyékok hegyén kellett lovagolnia, gyakorolva ezt a hatalmat.

„Nyugat-Európa történelmi barbársága elképzelhetetlen volt, de messze felülmúlta az Egyesült Államok barbársága.”

Az Enola Gay repülőgép tüzére és fotósa a következő szavakkal jellemezte a hirosimai detonációt:

„Elkezdtem számolni a tüzeket. Egy, kettő, három, négy, öt, hat… tizennégy, tizenöt… ez lehetetlen. Túl sok van ahhoz, hogy megszámoljuk. Itt jön a gombaforma, amelyről Parsons kapitány mesélt nekünk. Olyan, mint a bugyborékoló melasz tömege. Terjed a gomba (…) A városnak mindez alatt kell lennie. 70 000 ember halt meg villámgyorsan, árnyékuk az aszfalton maradt. A film- és fényképfelvétel lenyűgözően nagy és néma”.

A cél eléréséhez az erőt fel kell mutatni, látványossá kell tenni.

  1. augusztus 15-én a legyőzött japán császár elmondja élete első rádióbeszédét:

„Az ellenség egy új és kegyetlenebb bombát kezdett bevetni, amelynek kárt okozó ereje valójában felbecsülhetetlen, és sok ártatlan életet követel. Ha folytatjuk a harcot, az nemcsak a japán nemzet végső összeomlásához és pusztulásához vezetne, hanem az emberi civilizáció teljes kihalásához is.”

Hirohito így fejezte ki Japán teljes megadását. Ez volt az első alkalom, hogy hangját nyilvánosan hallhatták. A kontinens feletti birodalmi terjeszkedés iránti vágya belefulladt a csend és a pusztítás tengerébe, amelyről soha nem gondolta, hogy saját nemzetét érheti. A két robbantásban több mint 250 000 ember halt meg, százezrek pedig vakságot, égési sérüléseket és rákot szenvedtek.

Amikor a B-29-es bombázó bombát dobott Hirosimára, a vadonatúj San Francisco Chartát – amelyből az ENSZ született – alig két hónappal korábban írták alá, hogy „megvédje a békét és az emberi jogokat a világban”. Miután látták ezt a barbárságot, úgy döntöttek, hogy létrehozzák az ENSZ-t. A világ tudatában kialakított koncentrációs táborokkal – amelyek a nácizmus előtt Európában elképzelhetetlenek voltak, de Délen évszázadok óta ismertek – a nyugati hatalmak nemzetközi rendszert hoztak létre az újabb emberi katasztrófák megelőzésére. De Japán nem volt Nyugat, sem Kína, sem Indokína, sem Afrika vagy Ázsia. A Mi Amerikánk sem volt az.

Miután az Egyesült Államokat nukleáris technológiájában 1949-ben a Szovjetunió, 1964-ben pedig Kína utolérte, nem jöhetett volna létre közvetlen háború a két nagy nemzetközi hatalmi tömb között. Ahogy Vijay Prashad kijelenti „Washington Bullets” című könyvében:

„A fő ellentmondás az 1945 utáni években nem Kelet és Nyugat között volt – a hidegháborúban –, hanem Észak és Dél között: imperialista háború a dekolonizáció ellen”.

A háború befejeztével az Egyesült Államok a „szabadság kezesévé”, a világbéke egyedüli őreként lépett elő, és gyorsan szövetkezett régi ellenségeivel – Németországgal és Japánnal –, hogy szembeszálljon régi-új ellenségével: a nemzetközi kommunizmussal. Azt mondják, hogy a koreai háborúban, a Chosin-i csatában elszenvedett vereség után, ahol a kínai néphadsereg támogatása központi szerepet játszott a koreai kommunisták számára,

Douglas MacArthur tábornok 26 atomfegyver küldését kérte a kínaiak megtámadására.

Ennek az országnak nemcsak volt bátorsága új forradalmat kirobbantani, hanem egy testvérnemzet támogatására is a birodalmi hódítások ellen. Harry Truman amerikai elnök határozottan visszautasította.

Ugyanaz az elnök, aki két bombát dobott le, aki elindította a vezetéknevét viselő híres doktrínát, ezúttal nem humanitárius megfontolásból utasította vissza a kérést.

Eközben a tengely ellen harcoló népeknek most az ENSZ-ben megkötött jogok elismeréséért kellett küzdeniük, hogy a népirtások ne ismétlődhessenek meg láthatatlanul az első világon kívül. Az UNHCR szerint a vietnami háború 20 éve alatt 2-6 millió vietnami és közel egymillió amerikai katona – többségük afrikai származású – halt meg. Az imperialista gyarmatosítás nem tekintette méltó riválisának Vietnam népét, hiszen nem is tekintette őket embernek. A jenkik apokalipszist hagytak maguk után, de nem tudtak győztesen trónolni csonthegyükön.

„A háborúnak vége, az Egyesült Államok a „szabadság garanciájaként” jelent meg […], és gyorsan szövetkezett régi ellenségeivel – Németországgal és Japánnal –, hogy szembe szálljon régi-új ellenségével: a nemzetközi kommunizmussal.”

A vietnami tehetetlenségüket bosszúból Afrikában vetették be. Ezen a kontinensen a CIA és bábkormányai igazi sporttá tették a népszerű vezetők meggyilkolását. Patrice Lumumba kongói meggyilkolásától kezdve az UNITA és az FNLA CIA általi támogatásáig és finanszírozásáig Angolában – amely késleltette a függetlenséget, és megtagadta az igazságosság és az egyenlőség jövőjét a szétesett országtól – egy háborúval, amely 800 ezer áldozatot, 4 millió menekültet és mintegy 100 ezer megcsonkítottat hagyott maga után. Évekkel később új fejezetük lesz a kontinens másik oldalán, Szomáliában, amikor „szabadságtól” és „humanitárius segélytől” védve beavatkoztak, hogy garantálják az ország állítólagos olajtartalékait. Szomáliaiak százai haltak meg, akiket helikopterekről lőttek le.

A globális káosz elvetésének nemzetvédelmi stratégiája

A hirosimai és a nagaszaki bombázást követő időkben az Egyesült Államok vezette kapitalizmus a legmodernebb technológia bevezetésével, a gazdasági növekedés és a területi terjeszkedés pillanatát élte meg. Világossá kell tenni, hogy az afrikai bennszülött és latin közösségek hasonló mértékű kizsákmányolást, rasszizmust és elnyomást szenvedek el a birodalmon belül. Szervezeteik és vezetéseik nagy része üldöztetés alatt áll; szelektív merényletekkel, mint például Malcolm X és Martin Luther King ellen, vagy több száz bebörtönzéssel. Jelenleg 200 őslakos közösségből származó ember van az Egyesült Államok börtöneiben; a bebörtönzöttek többsége több mint három évtizede raboskodik.

A Kelet elleni terrorista háborúk

Az első beavatkozás a Perzsa-öbölben Irak ellen 1991-ben történt. Az olaj volt a motiváció az Egyesült Államok imperializmusa megkezdte egyedi világuralmát, néhány hónapon belül több mint 200 000 ember halt meg. De a legszörnyűbb mészárlást nem a hagyományos fegyverek, hanem a gazdasági blokád okozta. Az ENSZ adatai – ami nem túl hasznos a háborúk megelőzésében, de értékes információkat generál azokról – azt mutatják, hogy körülbelül 1,7 millió iraki civil halt meg az Egyesült Államok által bevezetett brutális szankciórendszer következtében Az áldozatok fele gyermek volt.

Az iraki háború – a soha nem létező vegyi fegyverek háborúja – 2003-ban kezdődött, és legalább félmillió-egymillió halottja volt. Nafeez Mosaddeq Ahmed újságíró szerint csak Irak esetében a gazdasági háború 1991 és 2003 között 1,9 millió iraki halálát okozta. 2003-tól pedig még egymillióval kell számolni. Ez összesen körülbelül 3 millió iraki életet jelent. Ha hozzáadjuk az afganisztáni, pakisztáni és iraki halálos áldozatokat, a számok elképesztőek. A Bazz-párti értékeléseit eltekintve világossá vált, hogy az Egyesült Államok sem demokráciát, sem szabadságot, sem emberi jogokat nem hozott ezeknek az országoknak.

Szíriában nem sikerült megváltoztatni a politikai rendszert, de a háború közel 10 éve alatt 384 ezren haltak meg, többségükben civilek, valamint 5,7 millió ember menekült el és több mint hatmillió volt a belső menekült a harcok miatt. Szíriában, ahol egykor a régió egyik legmagasabb életszínvonala volt, a gazdaság és az infrastruktúra összeomlott, az újjáépítés költségeit több mint 400 milliárd dollárra becsülik. A bombázások mellett az imperializmusnak volt egy másik titkos fegyvere is, az ISIS, amely laboratóriumi patriarchális fundamentalizmusát alkalmazta, és amelyet a régió és különösen a kurd közösségi szervezetek elpusztítására importáltak.

Ha átfésülnénk ezt a sokszínű és gazdag teret, ami a Mi Amerikánk, akkor több közös elemet találnánk.

Van azonban egy, ami kiemelkedik: a terror és a kifosztás, amelyet a „világok elpusztítója” generál, az az imperialista barbarizmus, amely a Kubától néhány mérföldnyire fekvő Rio Bravo túloldalán száll síkra, és az emberek ellenállnak az ellenállhatatlannak: több mint 60 éve blokád alatt álló sziget.

Az ENSZ-nek benyújtott legutóbbi jelentés szerint 2019 októberében a blokád közel hat évtizedes alkalmazása során felhalmozott károk elérik a 140 milliárd dollárt. A Kuba elleni terrortámadások újabb fejezetet jelentenek. Becslések szerint legalább 3000 halálesetet okoztak. A terroristák mindig északról érkeztek, vagy ott kerestek menedéket, minden kiváltsággal.

Juan Bosch a birodalom feltételezett fia, a diktátor, Rafael Leonidas Trujillo bukása után lett a Dominikai Köztársaság elnöke. Mivel Bosch professzor szuverén és méltóságteljes politikája nem tetszett az USA oligarcháinak, 1963-ban puccsot hajtottak végre, amikor a Dominikai Forradalmi Párt még egy éve sem volt kormányon. Ám a népszavazás és az alkotmány védelmezői felvették a harcot, és hamarosan visszaszerezték a hatalmat, amikor Lyndon Johnson amerikai elnök, aki meg volt győződve a lojális erők vereségéről, és félt a „második Kuba” megjelenésétől a Karib-térségben, elrendelte, hogy az amerikai fegyveres erők „visszaállítják a rendet”.

  1. április 28-án elindították az „Operation Power Pack”-et, ami a Trujillo-politika visszatérését jelentette, amely 31 évig vaskézzel uralkodott. Ez a politika több mint 50 000 ember haláláért volt felelős. „Kiemelkedő” eseményei közé tartozik az úgynevezett „petrezselyemmészárlás”, amelyben haitiak ezreit gyilkolták meg. A név annak köszönhető, hogy az elkövetők az „r” betű gyenge kiejtése alapján azonosították a sziget másik felén élőket. Így nyelvi rasszizmusuk lehetővé tette, hogy különbséget tegyenek azok között, akiket bebörtönöznek, és azokat, akik soha többé nem lélegeznek fel.

A MINUSTAH nem volt az első imperialista beavatkozás Haitin, de példaként szolgál a gyarmati-humanitárius diskurzusban alkalmazott elnyomásra. Ha figyelmen kívül hagyjuk a mészárosokat Papa Doc és Baby Doc – akik a CIA közvetlen parancsára és Ronald Reagan jóváhagyásával szétverték a haiti népet – és Jean Bertrand Aristide 2004-es államcsínyét, akkor több mint 10 000 kolera okozta haláleset, amelyet az amerikaiak irányítása alatt beavatkozó nemzetek sokaságának kisebb partnere, Nepál csapatokat hoztak be. Nincsenek pontos adatok a haiti nők elleni nemi erőszakról…

Pop és a piszkos háború Közép-Amerikában

A 80-as évek a popzene-export és a nagyfokú interferencia évei voltak Közép-Amerikában. Ezek voltak a nicaraguai „kontrák” és az el salvadori mészárlások évei, ahol a helyi hadsereg Washington parancsára mintegy 27 dokumentált civil mészárlást generált 1979 és 1985 között. Összességében az el salvadori háború körülbelül 80 000 embert követelt.

Guatemalában még mindig nincs hivatalos adat. A becslések szerint a háború végén 200 000 halott volt, 45 000 eltűnt, és közel 100 000 menekült el; a maja Quiché népének többsége, egy rasszizmus áldozata, amely a birodalmi politika pilléreként szolgál. A nők ellen elkövetett atrocitásokról sem rendelkezünk pontos adatokkal. De tudjuk, hogy sokan a hegyekbe menekültek, vagy meghaltak a harcokban, miközben sokan továbbra is az igazságosságért és az emlékezetpolitikáért küzdenek.

Guatemala 20. századának második fele reményekkel indult, de a United Fruit és a CIA megszakította azt. A Jacobo Árbenz elleni 1954-es államcsíny a puccsok és beavatkozások hosszú és sötét történetének kezdete volt. A panamai El Chorrillo negyed lakói sokat tudnak erről. Ez a külvárosi negyed viselte az 1989-es tengeri invázió súlyát. Egyetlen panamai kormány sem nyújtott be panaszt nemzetközi fórumokon, és egyetlen panamai elnök sem próbált igazságot tenni a halottakért. Még hivatalos adatok sincsenek. Csak egy elnök tette be a lábát El Chorrilloba, és még csak nem is volt panamai. 2015-ben a VII. Amerika csúcstalálkozóra tett utazása során..

A diktatúráktól a „kábítószer elleni háborúig”

Délen megtörtént a polgári-katonai diktatúrákból a piaci és „alacsony intenzitású” demokráciákba való átmenet, Chile kivételével, amelynek elitje lesz a példa a globális hegemón hatalom számára. Augusto Pinochet egy évtizeddel tovább marad hatalmon, mint a legtöbb diktátor, akárcsak Alfredo Stroessner Paraguayban. A katonai vezetést megfogalmazó Kondor-terv mögött olyan gazdasági és geopolitikai projekt állt, amely a térség gazdaságait a neoliberalizmus irányelvei szerint irányította.

Ha Chilében, Argentínában, Paraguayban, Bolíviában, Uruguayban, Brazíliában vagy Peruban gyilkoltak, kínoztak és eltűntek, az a tőke új szakaszát akarta elősegíteni, útközben szinte minden forradalmi folyamatot lerombolva.

Kolumbiának nem volt szüksége államcsínyre, mert a kormányzó civileknek nem kellett alkotmányellenes szempontot bevésniük rezsimjükbe. Kolumbia egy olyan ország, amely tudta, hogyan kell szembe menni, mert míg a 21. század elején a régió az integráció és a népi folyamatok új ciklusába kezdett belépni, a dél-amerikai ország katonai bázisokkal telt meg és alkalmazta a tervet. A kolumbiai „háborút a kábítószer-kereskedelem ellen” vívták, ami nem más, mint a felkelők elleni küzdelem a társadalmi igazságosság jegyében.

„Délen megtörtént a polgári-katonai diktatúrákról a piaci és „alacsony intenzitású” demokráciákra való átmenet, Chile kivételével, amelynek elitje lesz a példa a globális hegemón hatalom számára.

A kábítószer-kereskedelmet nemhogy felszámolták, de megerősítették, sőt Alvaro Uribe kormányával az elnöki posztot is elérte. Ám ennek a háborúnak 8 millió áldozata, 7 millió lakóhely elhagyása és 10 ezer nyomorultja volt 2000 és 2015 között.

Mindezt anélkül, hogy beleszámítanák az ország vidéki részein félkatonai szervezetek által elkövetett merényleteket és mészárlásokat. A kolumbiai uralkodó osztályok még mindig büszkék „hazafias munkájukra”. Az amerikai katonák itt nemcsak „exportálható stratégiai erőforrásaik” védelmét vállalták, hanem a gyerekeket is bántalmazták. Legalább 53 kolumbiai lányt erőszakoltak meg amerikai katonák és vállalkozók, akik rögzítették a visszaéléseket és eladták a videókat. A kolumbiai igazságszolgáltatás nem emelt vádat a tengerészgyalogság ellen, mert az Egyesült Államok katonai bázisainak területén követték el ezeket a nemi erőszakokat.

Ez a tragédia a 21. század első évtizedeinek mexikóihoz hasonlítható.

A „kábítószer-kereskedelem elleni háború” első következtetése az, hogy a valóságban mindig is az emberek elleni háború volt.

Mexikóban az áldozatok száma 250 000 halott, 71 000 eltűnt, és több millió ember kényszerült lakóhelyét elhagyni. Ez a háború egy történelmi kifosztás csúcsa volt, kezdve az ország felének amerikai kisajátításával, egészen az 1994-ben kezdeményezett szabadkereskedelmi megállapodásoktól az új gyarmatosításig.

És a lista a mai napig tart, egyre hosszabb, zordabb lesz. A puccsok és a destabilizációs kísérletek halmozódnak és átfedik egymást: Honduras, Paraguay, Brazília, Bolívia. Senkata, Sacaba mészárlásai, whipálák elégetése. Berta Cáceres, Marielle Franco meggyilkolása. Chilében az elnyomás, a nem látó szemek, a megerőszakolt fiatal nők. Folytatódik a Venezuela elleni háborúban és az egyoldalú kényszerintézkedésekben.

Valójában a modern kalózkodás legutóbbi akcióját a britek hajtották végre, akik ismerik a témát, és milliárdos venezuelai aranytartalékot őriztek.

Középen Elliott Abrams amerikai diplomata tért vissza az elátkozottak sikátorából, hogy tovább támadja a népeket. Azok a mészárlások, amelyekért Közép-Amerikában felelős volt, kiérdemelte a „Venezuela elpusztítója” kitüntetést. Ezt a népet sokszor mészárolták le a múltban, utoljára Caracazo idején. Ebből a parázsból Hugo Chavez emelkedett ki, aki ellen minden lehetséges módszert bevetnének, hogy megdöntsék.

Ez a hosszú folyamat egy egész civilizáció hanyatlását tárja fel, amely emberi lények millióit taszítja a mélységbe, hogy a leggazdagabb 1%-a obszcén luxusban élhessen.

Ezen a bolygón kétezer milliárdos – általában a globális északi fehér férfiak – kétszer annyi vagyonnal rendelkezik, mint 4,6 milliárd ember (a népesség 60%-a). Ugyanakkor 700 millió ember él rendkívüli vagy mérsékelt szegénységben. Ezek egy egypólusú hegemónia meztelen figurái, amelyet két atombombával, több ezer napalmbombával és több száz államcsínnyel köveztek ki. Mert a hatalomnak meg kell mutatkoznia, mint a bombáknak Japánban, vagy mint a gazdagoknak a Forbes magazinban. Ezt is el kell hallgattatni, mint a napsütést, amely árnyékot hagy maga után.

Ugyanazok az árnyékok tartották fenn az amerikai birodalmat.

Azon a júliusi napon az új-mexikói sivatagban új korszak kezdődött a Szentháromság-teszttel. Oppenheimer sötét miszticizmusából értelmezte a Bhagavad Gita mondataival, de Kenneth Bainbridge, az első atombombák egyik tervezője, évekkel később a Harvard Fizikai Tanszékének vezetője volt az, aki felfogta az új imperialista színpad természetét.

A robbanás után Bainbridge Oppenheimerhez fordult, és azt mondta: „Oppy, most már mindannyian kurvaként eladtuk magunkat a sátánnak.”

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

 

 

(4268) Hurrá! Sikerült! Elértük a 1,5°C-t.

A posztok olvasása ingyenes, a hozzászólás csatolása ingyenes, a blog fenntartása nem.

 

Tibor bá’ fordítása online

 

2023 júliusa volt minden idők legmelegebb hónapja, 0,72 °C-kal volt melegebb az 1991-2020 közötti időszak júliusi átlagánál, és 0,33 °C-kal melegebb, mint az előző legmelegebb hónap, vagyis 2019 júliusa.

2023 júliusa 1,5 °C-kal volt melegebb, mint az 1850-1900 időszak átlaga, és ezzel elértük a Párizsi egyezmény által kitűzött értéket, ami alatt kellett volna tartani a Föld átlag hőmérsékletét.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

(4266) Mi mindenre képes a nő

 

Tibor bá’ online

Mi mindenre képes a nő, hogy felhívja a férfi figyelmét

 

Hogy a nők első számú kötelességnek érzik, hogy a férfiak figyelmét felkeltsék, az nem egy új megállapítás. Nem is lehet, mert már majom korunkban is így volt. Végül is, ameddig a történelemkönyvek vissza tudnak menni, a nők mindig is meg akar termékenyülni és ehhez iparkodtak kiválogatni a megfelelő férfit, elvégre a művelethez férfire feltétlenül szükség van. És persze a sok gyakorlásnak meg is volt a gyümölcse. A nők ezer módon tudják felhívni magukra a figyelmet. Ennek a figyelemfelkeltésnek azonban mindig is megvolt az érvényes divatja, stílusa és rítusa, amit a nőknek illet betartani. Ehhez a le nem jegyzett szabályokhoz minden generációs és az összes kultúra hozzáadott valamit, így aztán mára szinte művészi szintet ér el a nő-férfi kapcsolatteremtése, legfeljebb nem tudatosodik bennünk.

Példának okáért általános nézet, hogy a férfiak imádják a hosszú lábú nőket. Abban a percben, amikor erre a nők rádöbbentek, elkezdtek magas sarkú cipőket viselni a hozzátartozó rövid szoknyával, hadd lássák a lábaikat. A nők egyszerűen nem akarják, hogy népességcsökkenésből kifolyólag kihaljon az emberiség. Most persze kiröhögsz, de tudsz-e róla, hogy a megfigyelések szerint, a peteéréskor a nők átlagosan magasabb sarkú cipőt húznak fel a lábukra és rövidebb szoknyát öltenek magukra, mint egyéb más időben. Bizony-bizony, a nők a menstruációs ciklusuknak megfelelően, tudatalattitól hajtva (vagy talán tudatosan – a vita még folyik) megpróbálnak kihívóak lenni. Nem hiszel nekem, hát jó, figyeld meg a feleségedet, hogy a menzeszét követő 14. És 18. Nap között milyen ruhát vesz fel. Ne szólj neki, csak figyeld meg. Arcodra fog fagyni az a vigyor, amivel most engem kinevetsz. Tudod mit, a biztonság kedvéért figyeld meg a tinédzser lányod öltözködését. Pedig, ha rákérdezel, egészen biztos nem akar teherbe esni az érettségije előtt.

Most egy kicsit analizáljuk ki magunkat. Abban ugye egyetértünk, hogy nincs szebb, mint egy kemény, kerek női segg, amihez képzelj oda egy keskeny derekat. Na ez aztán döfi! Menjünk rajta végig még egyszer. Tehát keskeny derék, lapos has, nagymérető-kerek-és-könnyen-megmarkolható fenék a férfi ideál. Na persze a nők ezt az indokolatlan hím preferenciát már rég kiszúrták és a nyakukat törik, hogy gömbölydedségükre felhívják a figyelmünket. A XIX. Században a nők a szoknyájuk alatt fémabroncsot hordtak, hogy kihangsúlyozzák csípőjüket. Mit gondolsz kényelmes volt? Egy francokat, de mit számít a kényelmetlenség, ha a cél szent. Ja igen, dédanyáink fűzőkbe szorították magukat, hogy csökkentsék derékbőségüket és kihangsúlyozzák a derék és csípő közötti méretkülönbséget. Majd bele döglöttek – szó szerint – mert nem egyszer a bordájuk is elrepedt a fűzőbe erőszakolástól. Sőt, volt nő, aki az alsó bordáit sebészeti úton távolította el. (Hm, a plasztikai sebészed előhírnökei)

Legyünk tárgyilagosak, a női fűző összepréselte a belső szerveket, hátráltatta a légzést, ami alapot adott a gyengébb nem unos-untalan bekövetkező elájulásának. A kor elemzői szerint az elájulás abszolút biztosíték volt arra, hogy a célzott férfi figyelmét felkeltsék vele.

Aztán a nők azt is felfedezték, hogy a férfiak imádják a hosszú nyakat. Lehet, hogy ez nem igaz, én például a nők nyakát nem szoktam nézni, de ha egy muzeális film nézése közben a feleségem felvisít, nézd, milyen gyönyörű hosszú nyaka van Audrey Hepburnnek, akkor én is elkezdek a nyakakra koncentrálni. És a hosszú nyakat mi tudja kiemelni? Arany nyaklánc, pupák! És ki fizet az arany nyakláncért? Na jó, ezt a vonalat ne folytassuk. Minden esetre a japán gésák a nyakukat fehérre festik, pedig ők aztán tényleg tudják, mi kell a férfiaknak. Izé, hogy miért fizetik a legtöbbet.

Nem azért mondom, de egyes kelet afrikai törzseknél a fiatal lányok fizikai úton nyújtják a nyakukat, ilyen fémkarikákkal. A végeredmény a kulcscsont, és persze a nyak, totális deformálása. Ráadásul a kívánt férfi megfogása után a karikákat nem vehetik le, mert a nyakizmok képtelen lennének a fejüket a helyén tartani, és a nyakuk egyszerűen kitörne. Elég nagy ár egy kis figyelemfelkeltésért!

Egyébiránt megérkezhetünk a jelenbe és ide Európába, ahol a nőknek szánt magazinok teli vannak gyönyörű, fiatal, csupa csont és bőr lányokkal, akik aligha tudnának kihordani egy gyereket, de ez már egyáltalán nem szempont. A body piercing, tetoválás, és semmit se takaró ruhadarabok mind azt célozzák, hogy a mai fiatal férfiak figyelmét felkeltsék. Villamoson, buszon azt nézem, milyen kurva kényelmetlen lehet a has rész csupaszon hagyása, mert a nadrágot csak az isten tartja a helyén, tekintve, hogy a csípő legszélesebb részéig van letolva.

Persze nem ez a non plusz ultra. Nem láttam, csak hallottam, az igazán menő nők csiklója is át van bökve egy arany karikával, amihez piszokul passzol egy piercelt fityma. Lehet, hogy ma már nem a fogamzás elkerülésée megy ki a játék?

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________