Címkearchívumok: Bretton Woods

(379) Tibor bá blogja – USA kontra Kína

önarcképAz USA és Kína között kirobbanó ellenségeskedés esélye egyre nagyobb.

Az Amerikai Egyesült Államok pénzügyi politikáját pontosan olyan arroganciával folytatja, mint a világpolitikáját. Mindenkinek megmondja, hogy mit vár el tőle és ha nem teljesíti, akkor előbb a CIA emberei próbálják a legitim kormányt megdönteni, majd ha ez nem megy, akkor beveti a tengerész gyalogosokat. A FED elnöke Ben Bernake a múlt héten bejelentette, hogy további 500 milliárd dollárt nyomnak ki – természetesen fedezet nélkül – amit előzőleg az égvilágon senkivel se konzultált (IMF, WTO, G-20). Hogy ez az olcsó tőke (semmi kamat) elönti a  világot, akkor a kereskedelmi partnerek valutájának az értékét megemeli, inflációt indukál, az Bernanke-t nem érdekli. Véleménye tökéletesen megegyezik John Connelly, korábbi pénzügyminiszterével, aki nem kis nyegleséggel vágta oda az európai kollegáknak: „A dollár a mi fizetőeszközünk, de a ti problémátok.”

Az amerikaiak problémája most pedig az, hogy a munkanélküliség túl nagy az infláció pedig túl kicsi. Bernake tehát fel akarja emelni az inflációt, ami remélhetően csökkentené a munkanélküliséget, és valamelyest csökkentené a államháztartási hiányt is (bár ez utóbbi, alig izgatja őket). Az amerikai közgazdászok  véleményét így lehetne összefoglalni: Az amerikai munkanélküliség (ami hivatalosan 9,6 % és évvégéig 10 %-ot jeleznek előre, de valójában 22-23 % csak ez nem ugrik ki a trükkös számítások miatt) hatalmas problémát jelent, mert a munkaerő piac és a segély rendszer nem bírja el. Miközben a munkanélküliség Japánban 5,1 %, Németországban pedig 8 % (ezek valós adatok). Az Obama adminisztráció azt kérdezgeti önmagától, mi a fenének tűrjük ezt a munkanélküliséget és külkereskedelmi hiányt, csak azért, hogy fenntartsuk a Bretton Woods rendszert és a dollár tartalék valuta szerepét?

Persze kurvára nincs igazuk, ami őket soha nem érdekelte. A Bretton Woods rendszer valójában egy megállapodás, amit egyoldalúan megfúrni nem illik, még nemzetközi színtéren se. Ezen kívül a dollár tartalékvaluta státuszából a jenkik jó 60 éven át hatalmas hasznot húztak (és még ma is húznak). És akkor még nem említettük, hogy a munkanélküliséget kifejezetten maguknak köszönhetik, elvégre ők telepítették át a teljes könnyűipar és a szórakoztató elektronikát Kínába, mert a kínai melós olcsóbb mint az amerikai. De ugye, nem arról van szó, hogy ki mennyire ludas, hanem arról, hogy Amerika oltári nagy szarban van. Mit fog tenni?

Nyilvánvalóan csökkenteniük kell a munkanélküliséget és a külkereskedelmi hiányt. Ennek pedig egyetlen módja van, a dollár értékének a mesterséges csökkentése. Ugyanis ettől remélik elhappolni a Németország és Japán felé áramló rendeléseket. A Német gazdaság (szerencsénkre) valóban dübörgésbe kezdett, de hogy ezt az olcsó dollár meg tudná akadályozni, szerintem kétséges. Aki jó minőségű gépkocsit, megbízható szerszámgépet akar venni, azt az ár aligha érdekli. Ennek ellenére Amerika a dél-koreai, G-20 találkozón tovább erőszakoskodott és ragaszkodott ahhoz, hogy Kína legalább 20 százalékkal növelje valutájának az értékét. Kína természetesen tiltakozott. A kereskedelmi többelet csökkentésével kapcsolatos amerikai tervet  Németország és Japán kritizálták, de csatlakozott hozzájuk Franciaország, Kanada és Ausztrália is. A pénz beszél, a kutya ugat! A yuan felértékelése kifejezetten Kína érdekei ellen szólna. Viszont Amerika nincs hozzászokva, hogy akaratát ne vegyék figyelembe. Ráadásul, ha nem sikerül elérnie a kiegyensúlyozottabb kereskedelmi mérleget, akkor a második gazdasági zuhanás elkerülhetetlen (ami persze mindenkire ki fog hatni). Ez Kínát aligha idegesíti, mert pillanatnyilag az éves GDP növekedése 9,6 % és utálja, ha diktálnak neki. Vagyis úgy tűnik, hogy a gazdasági háború elkerülhetetlen, amiben a  bevethető fegyverek a tőkemozgás korlátozása, védő vámok bevezetése, a globalizáció visszagörgetése (amiből mind az USA, mind pedig Kína hatalmasat profitált). És ugye egy kereskedelmi háború olyan súrlódásokkal jár, ami egyre közelebb hoz egy katonai konfliktust.   

______________________________________________________________
______________________________________________________________