Paraziták
Imádta az itteni életet. Teljesen odavolt ezért a világért, helyi időszámítás szerint immár több mint negyven éve élt a kék bolygón. Minden percét élvezte az itt tartózkodásnak, keresztül-kasul bejárta az egész Földet, mióta ide érkezett. Szeretett repülni, hajózni az óceánokon, hegyeket mászni, tavak mélyére süllyedni a víz alatti világ csodáit bebarangolva, erdőkben sétálni sokszor napokon keresztül, megfigyelni a földi természet sokszínűségét, a legapróbb bogaraktól a legnagyobb állatokig. De mindenekfelett a bolygó csúcsragadozója nyűgözte le leginkább, az ember. Az emberi faj képviselői közül számtalan egyeddel került közvetlen kapcsolatba, mely során megismerte tulajdonságaikat, jót és rosszat egyaránt, mérhetetlen becsvágyukat és gyermeteg naivitásukat, önteltségüket, azt hogy milyen természetesen veszik gyönyörű élőhelyük elpusztítását. Elhatározta, hogy igyekszik minél többet megtudni róluk, és ha kell, rászán erre akármennyi időt. Ahogy múlt az idő, az évek eltelte során, valamiért egyre kevésbé volt kedve megbízói számára kiszolgáltatni az emberi fajt. Küldetése ellenében cselekedett, és tudta, hogy nem teszi helyesen. Az emberi faj tökéletesen megfelelt azoknak a keresett feltételeknek, mely miatt rengeteg planétát bejárt már létezése során, hiszen ez volt a feladata, felkutatni megbízói számára a kijelölt szempontoknak leginkább megfelelő fajokat. Eddig mindössze hétszer járt sikerrel, munkája eredményeképpen alkotói újabb küldetésre indították el, majd elvégezték a munka végső fázisát, az általa felderített planétákon. Eddig soha nem voltak olyan érzései egyetlen fajjal sem, mit ezen a bolygón az emberrel, valamit meglátott bennük, ami eddig ismeretlen érzéseket keltett benne. A jelentését már évtizedekkel korábban elkészítette, de eddig még soha nem küldte el. Bízott benne hogy jó irányba változhatnak a dolgok, bízott az emberi fajban. Talán megkedvelte őket.
Iván és Alekszej gyors tempóban hagyta el Prágát Brno felé, a Mercedes ML 63 terepjáró több mint ötszáz lóerős motorja alig hallhatóan duruzsolt előttük. A kocsi néhány másodperc alatt 160 km/órás sebességre gyorsult, a legbelső sávban agresszívan haladva sorban tértek ki előlük az autók. Ivan vezetett, Alekszej pedig a visszapillantó tükörben figyelte a hátuk mögött haladó forgalmat. Megszokták, hogy mindig résen vannak, aki fegyverekkel, és kábítószerrel üzletel, annak a vérévé válik az óvatosság, mindig támadásra készen kellett lenniük, ha meg akarták élni a másnapot. Gyújts nekem egyet – mormolta Iván, szüntelenül az autópálya széles, hosszú egyenes szakaszait és a hegyek között kanyargó ívét figyelve. Bár még csak kora délutánra járt az idő, de nagyon erős volt a forgalom, kamionok, buszok, kisteherautók és személyautók tömege haladt mindenütt. Alekszej szó nélkül rágyújtott egy füves cigire, egyet pöfékelt belőle majd átnyújtotta Ivánnak. Társa nagyokat szívott a cigarettából, mélyen leszívta a füstöt, majd lassan, élvezettel fújta ki a szélvédő felé. A harmadik slukk után vette észre a középső tükörben a hátuk mögött haladó sötétbarna Porsche Cayenne terepjárót. – Szerinted követ minket? – mutatott hátrafelé Alekszejnek. – A Porsche-ra gondolsz? – kérdezte rekedtes hangon cimborája. – Igen, arra te fasz! – csattant fel Iván. – Nem akar leszakadni rólunk, nem jön nagyon közel, de mindig a nyomunkban van. – Lehet, hogy a zsaruk? – Fingom sincs, de egy kicsit belehúzunk, meglátjuk mennyire tökösek a követőink.
Iván elnyomta a csikket a hamutartóban, majd nagyobb gázt adott. A Mercedes közel 200 km-es tempóra gyorsult, az időben nem kitérő autókat a szabályokkal és a biztonsággal nem törődve jobbról előzték meg, néhol ingerült dudaszót és villogó reflektorokat hagyva maguk mögött. A Porsche nem tágított, tartotta a tempót, néha egy kicsit leszakadt róluk, de azután hamar beérte őket. Így ment ez közel egy órán keresztül, őrült ámokfutásuk alaposan felkavarta a gyönyörű hegyvidéken kanyargó, de csapnivaló burkolatú hegyvidéki sztráda forgalmát.
Nagyon imádta a gyors autókat. Teljesen más érzés volt ez, mint az űrben közlekedni a féreglyukakon át, az nem nyújtott olyan élményt, mint a Földön egy autóval száguldozni a fekete aszfalton, napfényben vagy koromsötét éjszakán, ügyesen cikázva manőverezni a többi autó között. Szeretett követni egy-egy hozzá hasonlóan gyorsan haladó autót, a tét nélküli üldözés izgalma mámoros érzéseket váltott ki belőle. Legutóbb megszerzett autója egy Porsche Cayenne luxusterepjáró volt, mellyel átszáguldott Európa hatalmas autópályáin. Útja kelet felé vezetett. Prága városán áthaladva vette észre először a Mercedes terepjárót, ahogy az felgyorsított ő is gyorsabbra vette a tempót. Élvezetes útnak ígérkezett. Hol közel, hol pedig némileg leszakadva, de rendíthetetlenül követte a másik kocsit, amely hamarosan még nagyobb tempót diktált, de ő könnyedén vette a versenyt. Több mint 140 km utat tettek meg így Brno felé, majd a Mercedes egy nagy ívű bal kanyart követően hirtelen lassított, és az útszéli parkoló irányában két kamion között átvágva, füstölgő gumikkal fékezve levágott a sztrádáról. Követte a Mercedes példáját és hamarosan beért a parkolóba, egyre lassuló tempóban haladt a repedezett aszfalton, majd megállt. A Mercedes tőle alig hatvanméternyire várakozott járó motorral. A kocsiban maradva kíváncsian figyelte, hogy mi lesz. Remélte, hogy a verseny mielőbb folytatódik tovább.
Azt hiszem, nem rendőrök. – mormolta Alekszej. – Szerintem sem. – válaszolt egyetértően Iván. – Ha azok lennének, már helikopter is lenne felettünk, és még vagy két-három kocsi. Ha jól látom, egyetlen alak ül az autóban. Alekszej lehajtotta a kesztyűtartót és elővett egy hangtompítós Glock 18 automata revolvert. – Menjünk oda dumálgatni vele. – mondta és a kabátja alatti tokba csúsztatta a fegyvert. Iván két pisztolyt rakott el bőrkabátja zsebeibe, azután apró ezüst szelencét húzott ki nadrágjából. A szelence fehér porral volt tele. Kivett egy csipetnyit a porból majd felszívta az orrába. Könnyező bevörösödő szemmel nyújtotta oda a narkót társának, Alekszej is beszívta a maga részét. Néhány percig az erős szer hatása alatt könnyezve és krákogva ültek még az ülésekben, míg végül mérhetetlen erő és önbizalom töltötte el őket, fokozódó agresszivitással kiegészülve. – Induljunk! – vágta ki az ajtót Alekszej. Határozott léptekkel siettek oda a Porschéhoz, mely a parkoló végében, a fenyőerdő szélén állt egy fém szemetes konténer mellett. Útjuk során széttapostak néhány tucat, a fák felől a szemetes konténer felé masírozó erdei vörös hangyát.
Látta, hogy két fekete bőrkabátos alak kiszáll a Mercedesből és elindulnak felé. Kíváncsian várta, hogy mi fog történni.
Iván a Porsche mellé érve gondolkodás nélkül feltépte a vezető oldali ajtót. A kocsiban egyetlen alak ült, norvég mintás pulóverbe és farmernadrágba öltözve, egy alacsony, sovány, göndör hajú emberke, vékony kezeivel a volánt markolta. Várakozóan nézett rájuk zöldes szemeivel, keskeny vonalú szája mintha gúnyos mosolyra görbült volna. – Ki a fasz vagy te? – kérdezte Iván, míg Alekszej válaszra sem várva mellette behajolva a kocsiba gondolkodás nélkül ütött. Öklével a sofőr orrát találta el, keze nyomás vöröslő pépet hagyva. Következő mozdulatával előkapta hangtompítós fegyverét és vagy féltucatnyi golyót eresztett az idegenbe. Szürke lőporfüst töltötte ki a Porsche utasterét. – A kurva anyádat te barom!- reccsent társára Iván. – Engem is eltalálhattál volna!- jó néhány véres cseppet és csontszilánkot söpört le kabátjáról. – Máskor, ha viszket az ujjad, várj egy kicsit, míg kifaggatjuk a pácienst. Már soha nem tudjuk meg, hogy ki küldte ránk ezt a seggfejet!- mutatott a biztonsági öv szorításában csüngő vérző szétlőtt testre. – Vigyük el a holmiját, valami csak kiderül az irataiból. – mondta Alekszej, némiképp lehiggadva majd a hátsó ülésről kiemelt egy kis fekete táskát. Visszacsukták a Porsche ajtaját, akciójukat mely alig egy-két percig tartott, láthatóan senki nem vette észre, köszönhetően a meglehetősen csekély pihenő autósnak és annak, hogy a parkoló részben takart végében gyilkoltak. Gyors léptekkel visszasiettek saját kocsijukhoz, bevágódtak üléseikbe és csikorgó gumikkal kilőttek a pihenőhelyről. A következő megállóhelyig nem szóltak egymáshoz egy szót sem, úgy harminc kilométernyi újabb autózás után ismét letértek az autópályáról. – Nézzük, honnét jött ez a köcsög. – Alekszej vadásztőrével szétfeszítette a fekete táskát. Sem igazolványokat, sem bankkártyát sem pedig pénzt nem találtak. Egyetlen tárgy lapult a táska belsejében, egy számítástechnikai kütyü, mely semmi eddig látott tárgyhoz nem hasonlított igazán. – Olyan, mint egy iPad. – mondta Iván kezeiben forgatva a jó néhány színes gombbal, koronggal és egyéb ismeretlen alkatrésszel ellátott tárgyat, melynek közepén méretes kijelző lapult. Nyomogatni kezdte a gombokat, míg egyszerre sikerrel járt, a nagyméretű kijelző megelevenedett. Először színes foltok villantak fel rajta, majd homályos részek csíkozták keresztül az egészet. – Biztosan elromlott ez a szar! – mondta dühösen Iván. Ráköpött a kijelzőre és hüvelykujjával megdörzsölte az ismeretlen tárgyat, hátha meg tudja szabadítani attól, amit kosznak vélt.
A bioscanner néhány másodperc alatt feldolgozta a kapott adatokat, elemezte a genetikai markereket a minta alapján. A paraméterek pontosan megfeleltek a megadott specifikációnak, a mikro scanner többször egymás után elküldte egy atomnyi méretű, saját maga által generált féreglyukon át az adatcsomagokat távoli célja felé, majd észlelte a felderítő lassan megszűnő életjeleit. A következő pillanatban a féreglyukon át a scanner is felszívódott, apró, fehér gyorsan gomolygó ködöt hagyva maga után. – Ez meg mi a szent szar volt? – nézett döbbenten Iván. Kezeiből egyetlen szemrebbenésnyi idő alatt eltűnt a műszer, miután számtalan fény villant fel rajta, búgott és rezgett egy kicsit, mintha csak elpárolgott volna. Fehér, dinnye méretű vattapamacsnak kinéző anyagtalan valami maradt csak utána, majd hamar szétfoszlott a levegőben. – Mondtam, hogy ne vegyél ennyire erős anyagot! – mondta halkan Alekszej. – Fogd be a pofádat te barom…
Földi idő szerint három nap múlva ötvenezer vrouth eltakarító űrhajó jelent meg a Föld körül. A vrouthok ősei évmilliókkal korábban útjára indították az evolúciót számtalan az élet csírájának elhelyezésére alkalmas planétán szerte a galaxisban. Őseik célja az volt, hogy mindegyik bolygón kifejlődjön az élet minél változatosabb formában. A kényes ökológiai egyensúlyok betartására mindenütt ügyeltek, emiatt néhány százezer évente felügyelőket küldtek az összes általuk megtermékenyített planétára. Ahol valamely faj egyeduralkodóvá vált és túlszaporodott, veszélyeztetve környezetét, ott gondoskodtak az egyensúly visszaállításáról, ha kellett, új fajoknak biztosítva lehetőséget a felemelkedésre. Egyszer már jártak a Földön is, akkor a dinoszauruszok túlnépesedett populációinak felszámolásával a kisemlősök jutottak esélyhez. Most egy újabb, a dinoszauruszoknál sokkal rosszabb fajtól kellett megtisztítani a bolygót. A galaxis egyik legagresszívabb parazita élőlényét muszáj volt eltakarítaniuk, mielőtt végleg elpusztítanák a bolygót. Az eltakarítás a bolygón uralkodó faj időszámítása szerint alig hat nap alatt befejeződött. Az emberiség ideje lezárult. A Brno és Prága között húzódó autópálya néptelenné vált. A hetedik nap reggelén kisebb vrouth leszállóegység szállt le a kék égboltot néhol eltakaró felhők közül. Akárcsak a bolygó több ezer másik pontján. Az űrhajó alig pihent meg a repedezett aszfalton, oldala szétnyílt. A feltáruló nyíláson át hangyák bukkantak fel, egy új hangya faj intelligens egyedeinek százezrei özönlötték el a környéket. A tücskök korszaka örökre véget ért.
2013.04.29.
__________________________________________________
__________________________________________________
__________________________________________________
Nekem mindjárt La Fontaine tücsők és hangyája jutott eszembe erről az írásról.Vannak örök igazságok,amivel már évezredekkel ezelött tisztában voltak az emberek.Ha scifi mázba tesszük az csak ront a hitelén.
Tetszett, élvezettel olvastam. Ifjú koromban nagy sci-fi rajongó voltam.
A filozófiája érdekes, de én úgy gondolom, hogy bármiféle faj, ami evolúció szülötte, és értelemmel rendelkezik, az szükségszerűen emberszerűvé kell váljon, már legalábbis ami a mentalitását illeti.
Akkor pedig az a kérdés, hogy ilyen alapanyagból képesek vagyunk-e olyan társadalmi gépezetet felépíteni, amely az emberi önzés, érvényesülési vágy ellenére is egy stabilitást érjen el anélkül, hogy ezért cserébe a szabad akaratot teljesen fel kelljen áldozni.
Sajnos úgy néz ki, hogy ugyanaz az ösztönös viselkedési minta felelős egyrészt a faj életképességéért, a minden akadályt, kataklizmát legyűrő túlélőképességért, másrészt az önmaga elpusztításához vezető mértéktelenségért. Ha ezt a mozgatóerőt ki tudnánk ölni az emberből, akkor emberi lényege szűnne meg.
Az az ösztön, hogy az ember rendíthetetlenül harcoljon a maga pozíciójáért a társadalomban, feljebb léphessen, rettenetes szenvedések forrása, ugyanakkor minden előrehaladás, fejlődés mozgatórugója is.
Az egyes ember, akinek nincs pontos rálátása az egészre, azt nem fogja más motiválni, mint a maga sikeres előrejutása, ez mozgatja egész életében.
Ahhoz, hogy ez szinkronba legyen az egész emberiség stabilitásával, közös érdekével, ahhoz kellene egy mindenható, az összes emberi társadalmak felett álló érdekmentes grémium, amely meghatározná a mindenkori mozgások kereteit.
Erre jelen ismereteink szerint sajnos csak egy isten fogalommal leírható lény lehetne, aki viszont a vallások szerint sem hajlandó ilyen aprómunkára, hanem rábízza a dolgot az emberi szabad akaratra. Itt meg be is dől az egész. 🙁
1 kalotaszegi
Túl nagy súlyt fektettél az utolsó mondat poénjára, ez tényleg konkrét utalás la Fontaine-re, de ez tényleg csak egy áttételes poén, mert erre a tücsökre nem gondolhatjuk, hogy lusta volt, és hegedült egész nyáron.
Ez a tücsök hülyére robotolta magát, míg el nem pusztította saját létfeltételeit. 🙂
csak 1 aprosag: a glock 18 nem revoler. A revolvereknek ilyenjuk van: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Colt_Python_IMG_6785.jpg
Egy fejlettebb, erősebb civilizációval való találkozás nem lesz se izgalmas, se érdekes, se ígéretes,se romantikus , tragikus és drámai lesz, mint az indiánok találkozása a fehérekkel.
Kiirtanak majd minket, mint mi a csótányokat.
Ez nagyonjó volt több ilyet Tibor-bá
Pacsay Imre felfogása az emberiségről tőről-végre megegyezik az enyémmel. Ezért kapott helyett a honlapon. Kedves Lorándnak kellene készíteni egy szoftvert, aminek a segítségével az ilyen autópályás kapcabetyárok jóságos angyalokká válnának. 😀 Ha ez elkészül azonnal írok hozzá egy sci-fit. 😀
6:
Imrének írd, ne nekem.
5. Vajda
Ha magunkból, mint tudattal bíró lényekből indulok ki, nekem a pakliban benne van az is, nem biztos, hogy kiirtanak minket.
Mi sem irtunk ki magunk körül minden más élőlényt, aki „fejletlenebb” nálunk. Lehet minket pl. „domesztikálni”, s valamilyen a számukra hasznos dologra felhasználni. Valószínűleg van bennünk valami, ami egy másik intelligencia számára hasznos, s szükséges lehet. Aztán lehet csak minket „megtűrni”, s csak szabályozni szaporulatunkat.
Bocsánatot kívánok, de Vajdahu a nevem.
5: azért a csótányok sem esélytelenek velünk szemben…
8
Az emberiség néha tudatos finom széplélek és még a legsúlyosabb bűnözőket sem végzi (Breivik) előírja a csirkék és sertések humánus tartásának paramétereit , néha meg megdöbbentően brutális szadista állat, amikor bombázik és rakétákat lövöldöz ártatlan milliókra ahogyan már nagyon sokszor láttuk és rövid pár nap múlva ismét tapasztalhatjuk majd Szíriában.
8:
Semmire se vagyunk felhasználhatók!
Húsunkért nem, mert 15 év alatt fejlődünk ki a sertés 1 évével szemben. Tojást nem tojunk. Fizikai erőnk messze elmarad a lótól, bivalytól, és megint kell hozzá 20 év. Intelligenciánk van, de azzal a magasabb rendű is rendelkezik. A bőrünk túl vékony a cserzéshez. belünk szilárdsága meg se közelíti a macskáét. Kísérletezni egerekkel, tengeri malacokkal sokkal könnyebb, mert (megint) túl soká érünk be. Nem futunk gyorsabban, mint a nyúl, nem úszunk jobban, mint a delfin. – – – Egyetlen egy dologra lehetne minket használni: GLADIÁTOR. Erre abszolút jók vagyunk. 😀
Elnézést kérek Vajdahu János, legközelebb kiírom végig a neved.
Tibor bá’ 🙂
Mégis csak lehet találni egy dolgot, ha nagyon akarjuk. 🙂
Láttam egy filmet nyáron, ahol szervdonoroknak neveltek fel embereket. Külön elszigetelten nevelődtek, hogy elérve a felnőtt kort, pár éven belül meghaljanak, ahogy lassan kioperálják belőlük a különböző szerveiket. Kiakasztott a film, pedig teljesen elképzelhető, hogy képesek lennénk ilyesmire.
13:
Csakhogy a mi belső szerveinket csak embernek lehet átültetni. – – – A film rossz úton haladt. Sokkal egyszerűbb eleve felnőtt embereket ellopni és szétszedni alkatrészeire.
13:
Buza nem ezt láttad?
http://youtu.be/vrQZSco77Pg
Amúgy jó lett a Novella, ahogy azt már Imrétől megszokhattuk.
Tibor bá’
Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha az idegenek csak egy kicsit a fejméretükben és színükben különböznek tőlünk. 🙂
Mint egy táptalajra gondoltam, hogy mi „hordanánk ki”, a nekik szükséges szöveteket, stb. Mondjuk kicsit belepiszkálnak a genetikánkba, s egyeseknél fejlődne még egy kiválasztó szerv, vagy egyszerűen mint egy rákos daganat egy új szövetburjánzás….
Mi is állatokon kísérletezünk ki sok mindent. Velünk is meg lehetne csinálni pár kísérletet, ahogy szerintem már csináljuk is magunkon,magunknak, csak még nem publikus.
Ha Dolli és társai élnek, élhet már egy klón ember is valahol a bolygónkon.
Curix
Nem, nem ezt láttam, de köszönöm, meg lesz az esti filmem. 🙂
Az a film egy szerelmi szálra volt felfűzve, s nem modern Sci-fi. Megtudom a címét, s megmondom holnap. Nem egy ismert mozifilm. Az egész egy tipikus angol filmnek indult nekem. Nem mondtak direkt semmit róla,meglepi film volt. 🙂
Azért ahogy Imrében is megfogalmazódott ez a hangya ötlet, az ember elgondolkodhat rajta, hogy miféle lénynek kellene lenni ahhoz, hogy értelemmel is bírjon, de ugyanakkor teljesen alárendelje magát a teljes népesség érdekeinek.
Ez valóban valami hangyatársadalom szerű megoldást tételezne fel, és ha ebbe az értelmességet is be akarnánk csatolni, az csak valami egyedek felett álló közös tudat lehetne, különben ott vagyunk ahol a part szakad.
Ez az individualizmus teljes megsemmisítése lenne, csak úgy működhetne, hogy az összes egyed tudata része lenne a nagy közös tudatnak, és a nagy közös tudat minden megfontolása és döntése úgy csapódna le az egyed tudatában, mint saját döntés, így boldogan vállalná akár a halált, vagy a legalávalóbb munkát is.
Ezt nehéz értékelni is, hogyan lehetne összeegyeztetni az ember szabadságvágyával és boldogságkeresésével. Tartok tőle, hogy biológiai evolúciós út nem vezethet tőlünk egy ilyen megoldás felé.
Ezt legfeljebb egy vegyes, ember-gép kombinációval lehetne megoldani, aminek segítségével a sok emberi agy összekapcsolható lenne egy szuper-aggyá, és amit minden egyed a sajátjának érezne, ugyanakkor a saját érdeke mindig eltörpülne a milliárdnyi érdek eredőjéhez képest, így mindig a közösség számára helyes döntésnek vetné alá magát.
Na, ezen még dolgozni kell egy kicsit. 🙂
17: nem hiszem, hogy a hangyak intelligensebben jobbak lennenek mint mi vagyunk. Mar a jelenlegi szintjukon emberszeruen viselkednek. Peldaul gyakorlatilag tenyesztik a leveltetveket. Szethordjak a fan oket, optimalisan elosztva, aztan begyujtik az edes vegtermeket… azzal, hogy mennyit bir el a fa nem igazan torodnek. Ugyanezt teszik kicsibe mint mi a Folddel most.
Mar 4-5 eve permetezes nelkul vedekezek a leveltetvek ellen csak ugy, hogy tavasszal bekenem ragasztoval a fa torzset – ha nem jutnak fel a hangyak gyakorlatilag nincs a fan leveltetu, ami keves megis odakerul azzal vegeznek a katicak vagy a furkeszdarazsak.
18:
Minden parazita így jár el. Megöli a gazdatestet és ezzel önmagát is kinyírtja. Ezt az evolúció nem tudja kiküszöbölni, mert a szaporodási ösztön a legerősebb.Hiába a visszaesés, jön az újabb szaporulat.
18:
OFF
Milyen ragasztót használsz? Én olajjal próbálkoztam, de az nem vált be…
ON
tetszett…
18 enyime
Van igazságod, a hangyatársadalom csak annyiban más, hogy egy boly megfelel egy egyednek más fajokból. Az egyes hangyák annyira önzetlenül szolgálják a bolyt, mint a sejtek a gazdaállatot. De ha egy egységnek vesszük őket, akkor ugyanolyan önzőek és habzsolók, mint bármely más faj.
Szóval a stabilitáshoz nem lenne elég bevenni a közös tudatba az összes embert, hanem kellene az összes állat és növény és a természetet is, és már meg is kapnánk Gaiát, amit most egyesek képzelnek. 🙂
A ragasztós módszer engem is érdekel, már megvettem egy adag öntapadós ragasztós szalagot, de pont akkor vége lett a levéltetűk tombolásának, megfékezték őket a katicák, így most már jövőre marad a kipróbálás.
A ragasztó engem is érdekelne. Én próbálkoztam a rágcsálok elleni ragasztóval. Ha nem esik az eső és nem fúj a szél akkor nekem tartott max 2 napot. Ha kitartó az ember akkor lehet fékezni vele. A ragasztós szalagot is próbáltam. Ha a fa törzse repedezett akkor nagyon nehéz hatékonyan használni. Inkább a levéltetűk ragadtak bele.
Én is elolvastam,nagyon tetszett,és nem biztos hogy nem így van ahogy Imre leírja.A kalapban minden benne van,minden lehetséges..
egérragasztó körbekenve a fa törzsén, legalább 10cm szélességben. Hónapok óta rajtavan a cseresznyefán. Eső is volt azóta, az is lepereg róla. Minden beleragad, a hangya, légy stb. Csak az ág végére jutott 1-2 kunkorodott levél, maga a fa tök egészséges maradt.
A ragasztózás a cseresznyefán a feketetetű ellen a leghatékonyabb, mert azokat a hangyák hordják fel. A zöld tetű ellen nem jó, mert azok repülnek.
Egy jó időre elveszi a hangyák kedvét egy ilyen ragacs sáv. Aztán nyár derekén újrakezdik, úgyhogy most mégis van rajta néhány tetves levél….
18:”Mar 4-5 eve permetezes nelkul vedekezek a leveltetvek ellen csak ugy, hogy tavasszal bekenem ragasztoval a fa torzset – ha nem jutnak fel a hangyak gyakorlatilag nincs a fan leveltetu, ami keves megis odakerul azzal vegeznek a katicak vagy a furkeszdarazsak.”
Na, ekkora marhaságot sem hallottam még….
A zöld levéltetvek ugyanis repülnek, kirajzásuk több fázisban jön létre. Kicsit bonyolultabb folyamat, most nem részletezném, mivel a zöme elevenszülő, és megtermékenyítés nélkül is szaporodik. A legtöbb esetben kirajzással, illetve a széllel kerül a gazdanövényre. Ugyanez a helyzet fekete „cseresznye-levéltetűvel” is, azok viszont ősszel rajzanak, és a petéik telelnek át a gazdanövényen, ahol tavasszal kikelve pusztítják le azt. Ezért is lenne (többek között) oly fontos az őszi lemosó permetezés, amit csak kevesen végeznek el, pedig akkor a már letermett fákat nyugodtan lehet méreggel és gombaölő szerekkel lekezelni, megelőzvén a kártevők áttelelését, éa a gombafélék, többek közt az őszibarack tafrinás levélfodrosodását is megelőzni, illetve enyhíteni. Ezért még a lehullott levelekre is érdemes permetezni.
25: „A ragasztózás a cseresznyefán a feketetetű ellen a leghatékonyabb, mert azokat a hangyák hordják fel.” 🙂 🙂 🙂
A hangyák összeszedik a fekete tetveket szépen, aztán kiviszik a legelőre őket hogy jól felhízzanak. (La Fontaine) 🙂
Sok mesét olvastál, vagy ez saját megfigyelésed? 🙂
A hangyák csak jelzik, illetve jól kijelzik a levéltetvek jelenlétét, mivel szimbiózisban élnek velük. Az igaz, hogy némely esetben még védelmezik is őket más rovaroktól, mert nagyon szeretik az általuk kiválasztott mézharmatot. De hogy hurcolják őket….. 🙂
20. http://www.fytofarm.com/chemstop-ecofix nem tudom Magyarorszagon kaphato -e. A cseresznyelegy elleni sarga lapos csapdaimat is ezzel kenem be…
A felvitt ragasztot 1-2 hetente ellenorizni szoktam, mert neha berakodik piszokkal, viragszirommal, elhullott hangyakkal. Termes utan le szoktam torolni higitoba martott ronggyal.
26. Hat sajnalom, hogy ellenkezik a tapasztalatom a tieddel…de ez a helyzet. kb 20 gyumolcsfam fan, amikor kezdtem a kerteszkedest nem kenegettem mindet, csak egy reszuket – es ezek mind mentesek lettek . A faimat igyekszem nem permetezni, igy „A” es „B” teszt alany kozott nem volt egyeb relevans faktor ami ezt indokolna.
Nem jartam sose utana az elmeletnek, de annyira szignifikans volt a kulonnbseg, hogy a hangyaknak muszaj valamilyen szerepet jatszaniuk a terjedesukben. Lehetseges, hogy a fan belul (is) elosegitik/gyorsitjak a terjedest… de kulonosebben nem izgat, a ragaszto olcso, es nem romlik meg.
27: Én is használtam a ragacsot ( Biotoll ) Obi-ban kapható, a tapasztalataim megegyeznek a Tiéddel, de azt pl. nem láttam, hogy a hangyák cipelnék a tetveket. A novellával kapcsolatban, pedig volt egy amerókai film, kisértetiesen hasonló alap sztorival, de persze ott happy end lett, asszem az a címe: Amikor a Föld megáll.
Az újonnan érkező hangyafaj szuper intelligens. Éppen ezért csak a ragasztóig cipelik a lusta tetveket, ott ráhajítják őket a ragacsra majd a vergődő tetvek hátán gyalogolnak tovább. Az édességet pedig beszerzik a méhektől. 🙂
28: Azért ez a sztori egy kicsit (nagyon) más, mint az általad leírt film története. http://www.port.hu/amikor_megallt_a_fold_the_day_the_earth_stood_still/pls/w/films.film_page?i_film_id=91103
28. en se lattam, hogy vitte volna, de sose ultem oda, hogy figyeljem oket. Az angol wiki ezt mondja:
Some farming ant species gather and store the aphid eggs in their nests over the winter. In the spring, the ants carry the newly hatched aphids back to the plants. Some species of dairying ants (such as the European yellow meadow ant, Lasius flavus)[22] manage large „herds” of aphids that feed on roots of plants in the ant colony. Queens that are leaving to start a new colony take an aphid egg to found a new herd of underground aphids in the new colony. These farming ants protect the aphids by fighting off aphid predators.
forras: http://en.wikipedia.org/wiki/Aphid#Ant_mutualism
27: Az a ragasztó nagyon hasznos, ugyanis helyettesíti a régebben javasolt ún. „hernyófogó övet”, ami nem más mint egy hullámpapaírból készült csík, melyet felkötöztek a fák törzsére. Namármost a földről a fatörzsön felfelé kúszó-mászó rovarok, hernyók stb. kártevők menedéket találtak benne. Ezeket az öveket illett 1-2 havonta lecserélni, illetve a használtat elégetni, ezzel is gyérítve az állományukat. Ennek a modernebb változata a faragacs. Tehát nem haszontalan használni.
Elnézést kérek Pacsay Úrtól, hogy egy kicsit elkanyarodtunk a témától. Érdekes megközelítése az „aliens” témának, lehet ez az „ötödik típusú találkozás”…..
Hogy egy kicsit a temahoz is kapcsolodjak, gyermekkorom nagy kedvence volt Clifford D. Simak: A varos cimu muve, ahol vegul az intelligens hangya civilizacio veszi at az ember helyet.
http://sfmag.hu/2012/09/10/a-varos-ami-nincs-clifford-d-simak-a-varos/
Szinte hihetetlen, hogy mar majdnem 70 evvel ezelott szuletett tortenet.