Tibor bá’ vissza a múltba
A tánciskola kultusz fénykorát a háború előtt élte, de mivel a társadalmi átalakuláshoz hosszú évek kellenek, ezen szegmense az emberek közötti közlekedésnek, átnyúlt a Kádárkorszak kezdetéig. Akit érdekel, hogy miből állt, annak összefoglalom. Abban az időben az „általános műveltséghez” a tánctudás is hozzátartozott, mert az össze-vissza ugrálás nem volt elfogadott, csak a bevezetett szalontáncok lejtése – a megfelelő alkalmakkor – felelt meg a kor szellemének. Ezeknek a megtanítására főleg a tánciskolákban került sor, ami a gyakorlatban egy jókora termet, annak a sarkában egy zongorát jelentett a hozzátartozó zongoristával (rendszerint egy jobb napokat látott „úrinő” személyében), és az ezeket bérlő táncmesterrel, akinek a felesége általában besegített a tanításba.
A beiratkozott fiatalok bizonyos napokon, rendszerint délután megjelentek a helyszínen, ahol néhányadmagával foglalkozva a táncmester egymás után megtanította nekik a szalontáncokat, amik elsősorban keringő, tangó, foxtrott és rumba, majd később a szamba voltak. A betanítás után jött a gyakorlás, amihez az intézmény jól táncoló lányokat és fiúkat alkalmazott, de nem fizetésért, hanem mint bennfentesek ingyen vehettek részt az össztáncon. És akkor megérkeztünk az össztánchoz, amit szombat este tartottak azoknak, akik megfizették a belépőt, és kik léptek be? Azok, akik már megtanulták az alaplépéseket és a táncmester úgy ítélte meg, hogy már „szalonképesek”.
Mielőtt közelebbről bemutatnám az össztáncot, ki kell térnem az illemre. Ugyanis az oktatók teljes neve „tánc és illemtanár” volt, mivel az illem ismerete nélkül nem lehetett (jobban mondva nem volt tanácsos) táncolni. Persze az illem sok mindenre kiterjed, de most csak a tánccal kapcsolatosakat sorakoztatom fel, elsősorban azért, mert ez az utóbbi évtizedekben teljesen elkopott. Tehát, első a felkérés (illetve a lekérés) táncra. Ha a kiszemelt hölgy a parkettán táncolt, akkor oda lehetett menni és le lehetett kérni a partnerétől, amennyiben az adott helyen a lekérés meg volt engedve. Ha nem, akkor a hölgyet csak felkérni lehetett ott, ahol éppen tartózkodott, rendszerint a falak mentén sorban felállított székek egyikén, nagy valószínűséggel édesanyja társaságában, aki a gardedám szerepét töltötte be. Nagy ritkán előfordult, hogy gardedám nélkül 2-3 leány együtt jött el. Felkérést megelőzően a gardedámtól kellett megkérdezni, hogy a rábízott hölgyet elviheti-e táncolni. A megtagadás nagyon ritkán fordult elő és hatalmas sértésnek számított. Természetesen a gardedám engedélye nem volt a hölgyre nézve kötelező, ő még mondhatta, hogy „kérem ne haragudjon, de most inkább pihennék egy kicsit.” Nyilván felfigyeltetek rá, hogy a fiatal, táncolni vágyok magázódtak, kivéve, ha már régebbről jól ismerték egymást. Mivel a nemleges válasz, amit „kikosarazásnak” neveztek, igen kellemetlen volt, ezért a fiúk csak biztosra mentek, amit ismeretlenek esetében szemkontaktussal rendeztek le. A lekérés egészen más dolog volt. Ennek lényege, hogy oda kellett menni a táncoló párhoz, és meg kellett kérdezni, hogy „szabad(-e lekérni?)” Ha nem volt benne valami ronda tendencia (mindjárt rátérek) akkor a táncoló férfi „természetesen” válasszal átengedte a hölgyet. Ha nem engedte át, mert jó indoka volt rá – például szoros kapcsolatban álltak és éppen veszekedtek – akkor ez könnyen konfliktushoz vezethetett, amit el lehetett kerülni a helyzet rövid ismertetésével. Íratlan törvény volt, hogy a lekérést tűrő fiú nem kérhette vissza a hölgyet. Erre a célra voltak a haverok, akik lekérték a hölgyet, majd átadták az eredeti partnernek. Ha a másik fiúnak is volt haverja, akkor ezt az ide-oda lekérést el lehetett vinni az abszurditásig, aminek a vége rendszerint verekedés volt a tánciskolán kívül. Amennyiben a táncolni vágyók nem ismerték egymást, akkor a tánc megkezdése előtt egy gyors bemutatkozást kellett csapni, amikor is mind a ketten közölték azt a nevet, ahogy elfogadták a szólításukat. Magyarul, nem Horváth Katalin, hanem csak „Kati vagyok”, illetve nem Kovács István, csak „szólítson Pistának”. Még annyit, hogy arról a lányról, akit a tánc megkezdése után senki se kért fel táncolni, hanem csak bánatosan ült a mamája mellett, azt mondták, hogy „petrezselymet árul”. A szemfüles tánctanár ezt azonban nem engedte meg, mert nem akart jól fizető kuncsaftot elveszíteni, ezért odaküldte valamelyik fullajtárát, hogy vigye el a lányt táncolni. Ez rendszerint megoldotta a problémát, mert ha valakit felkértek akkor mindig akadt valaki más, aki lekérte.
Az évek múltával lazultak a dolgok, ami abban nyilvánult meg, hogy egyre ritkábbak voltak a gardedámok. Ez viszont magával hozta a hölgyek késő esti hazamenetelét. Intézményesítve lett tehát a hazakísérés, ami nem volt egy spontán esemény. Már tánc közben rögzíteni kellett a dolgot. Meg kell jegyeznem, hogy a hazakísérésnek nem a biztonság nyújtás volt az elsődleges funkciója, hanem: Mivel mindenki több partnerrel táncolt, ez egy kiválasztás volt. Mondjuk a harmadik felkérés közben meg lehetett kérdezni (most már) a lányt, hogy hazakísérhetem-e, ha igent mondott, akkor én győztem, a többi srác mehetett a fenébe. A második funkciója pedig az volt, hogy a kapuban lehetett búcsúzáskor csókolózni. A kérdésre adott nem válasz szörnyű leégés volt, ezért a srácok csak akkor kérdeztek rá a hazakísérésre, ha a viszonylag biztosra mehettek. Mikor lehetett biztosra menni? A szalontáncok bizonyos távolságot írtak elő a két partner között. Különösen tangónál a fiú a lábát egyre beljebb hagyta a lány két lába között,mígnem a combok érintették egymást. Ezt nevezték „belépésnek”. Amennyiben a lány hagyta a belépést és mozgásával nem tiltakozott ellene, akkor lehetett érdeklődni a hazakísérés felől. Erre azonban rá is lehetett fázni. Voltak olyan lányok, akik külterületről, mondjuk Pestimréről jöttek be a nyockerbe. Záróra után derült ki, hogy hol lakik, és mert akkoriban mindenki villamossal járt, a pórul járt fiú hajnalban került ágyba.
Tánciskolák az ország nagyobb városaiban, a főváros különböző kerületeiben voltak, ahol a közönség helyi változásával, változók voltak az „események” is. Munkás kerületekben, ahol fontos volt a leányok gyors, viszonylag fiatalon történő férjhez menése, a lányos anyukák alaposan bedobták magukat, ami könnyű művelet volt, mivel a fiatal férfiak – abban az időben – teli voltak gátlásokkal. Gyakori praktika volt a kisméretű kosárban tartogatott sütemény, amivel a titkos férjjelöltet meg lehetett kínálni. Ez „traktának” nevezték. A házasság elkerülését már ilyen korai stádiumban el kellett indítani „nagyon köszönöm nagyságos asszonyom, de épp az imént tömte teli magam a büfében” mondattal. Ez persze ellenszenvet váltott ki, de ugye, mindennek megvan az ára.
Nem minden alkalommal, esténként talán egyszer, a tánctanár a zene újraindítása előtt elrikkantotta magát, hogy „hölgyválasz”. Ez volt az az alkalom, amikor a lányok kérhették fel a fiúkat táncolni, egyetlen egy táncra (vagyis lekérés nem létezett). Ennek is kialakult a koreográfiája, a lányok tömegesen „semleges” fiút kértek fel táncolni, még csak véletlenül se azt, akit szerettek volna, de ugye a női agy már csak így működik.
Táncalkalom természetesen a tánciskolák össztáncán kívül is létezett, a leghíresebbek a „öt órai teák” voltak, elsősorban az előkelőbb éttermekben, de ez egy egészen más történet. Az erkölcsök fellazulása, az amerikai „kultúra” majmolása a hetvenes évek elején hazánkba is behozta a diszkót, ami betette a kaput a korábbi szokásoknak, hitem szerint sajnálatos módon.
_______________________________________________________________________
_______________________________________________________________________
_______________________________________________________________________
Ezt a részét már nem tapasztaltam meg, de azért annyi megmaradt belőle még a 80-as évekre, hogy a diszkókban teljesen normális volt a „jössz táncolni?” megszólítás (persze mindenféle bemutatkozás nélkül). Ez a 90-es években úgy változott meg, hogyha valaki esetleg ilyet kérdezett, azt sík hülyének nézték.
A 2000-es évektől ez teljesen elképzelhetetlen. Azt tudom elképzelni, hogy ilyen esetben (ami csak gondolatkísérletként merülhet fel) az illető hölgy egyszerűen nem reagálna, átnézne az illetőn, mint az ablaküvegen vagy csak egyszerűen arrébb állna. Ez olyan „lúzer” viselkedésnek számítana, ami kizárja az ismerkedést. Ki áll szóba egy bolonddal? (már az ő szemszögükből nézve).
Egyébként sem „táncol” (mitől tánc ez?) senki párban, csak úgy a tömegben van mindenki, nem is látható, hogy ki-kivel, simán egyedül is lehetne mindenki. A legutóbbi emlékeim ezekről (már nem járok ilyen helyekre :), hogy társaságok járnak együtt bulizni és nem keverednek másokkal. Ha valaki a pultnál szóba elegyedik mégis egy másik társaságbelivel, akkor pillanatok múlva megjelenik onnan egy „háromajtós szekrény” és egy kiadós verés is kinézhet az illetőnek (akkor is ha nincsenek együtt, csak „haverok”). Tulajdonképpen érthetetlen, hogy minek járnak ilyen helyekre, mert hogy nem ismerkedni, az biztos.
Na ez az ami hiányzik a fiataloknak. bár azért mostanában megint divat társastáncra beíratni a gyerekeket, az enyémek is jártak egy darabig de sajnos abbahagyták, nem fért bele a sport meg egyebek mellett. Pedig tán azt élvezték a legjobban, mégis erről mondtak le 🙁 Szívmelengető látni az embernek a kisgyerekét ahogy egyenes derékkal igazi férfiként táncol egy kislánnyal:)
Viszont manapság a gimikben középiskolákban ahogy tapasztalom, egyre nagyobb felhajtás van a szalagavatók körül. Amolyan első bál jelentőségűvé nőtte ki magát. És ez nagyon nagyon fontos a gyerekeknek,és nem mellesleg legalább megtanulnak keringőzni..
nem egy szalagavatót asszisztáltam végig, és mindig úgy éreztem, hogy ezt a feelinget vissza kellene adni a gyerekeknek. Hogy igazi kis hölgynek, és fiatalembernek érezzék magukat,hogy tánc közben egymás szemébe nézhessenek. Mindenki észreveszi, hogy szinte átalakulnak ilyenkor a fiatalok. Gyönyörűek lesznek.
Jövőre lesz a legnagyobb gyerekem szalagavató bálja de máris készülnek, tervezgetik, (meg szedik a pénzt rá a suliban:)
Alig várom hogy lássam. Majd a szmokinghoz jól felfogjuk a rasztafrizuráját:))ha addig le nem vágatja.
Tulajdonképpen, ha megint szokásba jönnének a tánciskolák, megoldódna még egy pár dolog. Megtanulhatnának a fiúk fiúként, a lányok lányként viselkedni,kellenek ezek a kis formalitások.
Mi ezt nem tanultuk, és én pl a mai napig kényelmetlenül feszengek ha valaki le akarja segíteni a kabátom/vagy fel- esetleg kinyitja nekem az ajtó, vagy egyéb ilyen illik egy nővel dolgok. Egyszerűen nincs meg bennem a mozdulat, hogy ne sutaság és idétlen vihogás kerekedjen abból, ha valaki segíteni akar, vagy férfi-nő gesztust gyakorolni. A mi korosztályunk egyszerűen nem szocializálódott erre.
Szerintem az a világ örökre elveszett. Ezek a szalagavató bulik csak erőtlen kisérletek. A fogysztói társadalomban mindenki mindenki mást prédának vagy vetélytársnak tekint.Harc a felesleges javakért ami aztán megmérgez mindent.
1:
Lúzernek néz? Én még 80 évesen is tudnék termékenyíteni, nekik meg 30 évesen már nincs spermájuk, ha van, akkor nem áll fel. Na akkor ki a lúzer? Nekem még életemben nem tört el csontom, pedig kurvára hajtottam, estem, zúztam magam össze-vissza rendesen. Az unokaöcsém 31 éves, a múltkoriban felállt az asztaltól, (állítólag) rosszúl lépett, nem esett el, csak elrepedt a lábszár csontja, és most be van gipszelve. De valami szuper gipsszel, ami kényelmes, nehogy kellemetlen legyen neki 6 hétig. Na, ez van.
3:
Az udvarias gesztust finom mosollyal és kecses mozdulattal kell elfogadni egy „köszönöm” kíséretében. Ha pozitív választ akarsz adni (na jó van komám megdughatsz) akkor a köszönömöt meg kell toldani egy „……Csaba, te aztán tudsz bánni a nőkkel” vagy „…….Csaba, csak a feleséged ne lássa, mert még féltékeny lesz” stb. stb.
Ellentétben a hozzá nem értők felfogásával, idegen helyen (pl. egy vendéglőben) nem az az udvarias, aki a nőt előre engedi (mert leüthetik az első belépőt) hanem, aki előre megy.
3,
„Megtanulhatnának a fiúk fiúként, a lányok lányként viselkedni,kellenek ezek a kis formalitások.”
Vagyis: igazán jó volna ha a fiúk újra nyálcsorgatva legyeskednének állandóan a lányok körül és ezért akár félholtra is vernék egymást. Mert ,ez az etikett csak így műkődik,mióta világ a világ. Vagyis; a lovagiasság hátterében mély agresszivitás rejlik,az úrí hőlgyiesség mélyén pedig nagyon kifinomult kurvaság.
Sokkal jobb ha továbbra is a prosztatamasszázsról beszélgetnek.
Hát igyekszem 🙂 Jó ez a két mondat! 😀
Kecses mozdulat, ja igen. Épp ebből volt a röhögés, mivel állítólag pont úgy tartottam a kezem meg úgy mozdultam egy ilyen kabátfelsegítésnél, mintha az apukám öltöztetne az ovodában. Merthogy utoljára akkor gyakoroltam ezt a mozdulatot, amikor még a kesztyűm bele volt fűzve a kabátujjamba, és automatikusan emeltem a fejem, hogy kössék be a sapkám madzagját.
1: Nagyítóval kell keresni az olyan helyet ahol 35- 40 évesen táncolhatsz bulizhatsz és jól érezheted magad társasággal vagy párban. Van azért egy pár ilyen. Pl a Monyó, az Astoria környékén. Főleg nyáron jó, mikor ki lehet menni vegyülni a kinti asztalokhoz. Nincs háromajtós szekrény, kultúrhely.
5:
kalotaszegi, te most tulajdonképpen lekurváztad a feleségedet és az édesanyádat is. Ugyanis minden nő a házasságában a pinájával fizet a férfi által nyújtott biztonságért. Kivéve azt a néhány igazgatónőt, aki eltart egy nálánál 15-20 évvel fiatalabb faszt.
6: A Monyó az itt van a Kálvinon. Még csak kívülről láttam, nem tudtam hogy táncos hely, kívülről ilyen „alternatív kocsmának” néz ki.
Tibor bá!
Hogy is mondta Napoleon? 🙂
8: Tulajdonképpen az is. Ha ugyanarról beszélünk, hinták vannak a bárszékek helyett, kötélen. De 11 körül már táncos, hajnalig. U2-Balkan beatbox,stb-re táncoltam ott utoljára, saját korosztállyal, de voltak ott 20 évestől fölfelé mindenkik. Mi pl egy kolléganő 40. szülinapját tartottuk ott.
És miért mondjuk hogy petrezselymet árul?
Egy megoldásom van talán lehet igaz is.
Régen ha a lányok bálba,táncos rendezvényre mentek vittek magukkal petrezselymet. Mivel állitólag fogamzásgátló hatása van. No és ha akadt partner akkor szükség volt rá, viszont akinek nem jutott fiú annak már felesleges volt és igy áruba bocsátotta hátha valaki vevő rá.
zsidany
1. Na most cáfolnálak. Én szoktam először támogatni a „mai fiatalok” jellegű megszólalásokat, mert a korosztályomban rengeteg olyan dolgot lehet látni, ami egyértelmű szellemi visszafejlődésre utal.
De!
Ha nem a lebuj disco-ba mész, hanem valami „kultúráltabb helyre”. (Számomra ahol nem zenét játszanak, oda nem megyek be, a zene pedig számomra még mindig zenészekkel és hangszerekkel működik, ha felvételről, ha élőben akkor is…) akkor fogsz tudni ismerkedni. Én annak idején nem a könyvtárban ismerkedtem, hanem különböző rocker clubokban. Bementem, az emberek 80%-a tudta a nevemet, aki nem az ha érdekeltem megkérdezett valakit, aki tudta. Volt persze olyan is, ahol teljesen ismeretlenül mentem be, és ott is 10 percen belül találtam magamnak olyan embereket akikkel le lehetett ülni, beszélgetni, stb. Valahogy még a nagyobb városokban is az ilyen helyeken valahogy közvetlenebbek az emberek, mint máshol, nem szégyen egy szimpatikusabb lányra rákérdezni (Kerültem mindig a jösz táncolni megszólalást, mert olyan falábam van, hogy 10 perc alatt elkergetném a világból a lányt), hogy van-e kedve csocsózni. 2 csocsó kör után le lehetett ülni, beszélgetni kiféle, miféle vagy. Tény hogy abban a korban, amit Tibor bá’ leír, nem volt szokás 16-18 éves embereknek, főleg lányoknak sörözni, most már igen. Változik a világ. De az egyes helyeknek a jobb tagjai általában nem a falra hányunk kategóriából kerül ki, azok 90%-a megmarad a discokra egész egyszerűen, mert a clubokban lehet beszélgetni, discoba kizárt, így a hazakísérésig nem derül ki, hogy az illető alulról súrolja a 80-as IQ-t.
Persze vannak kirívó példák, 13 éves kislány „Dugunk?” felkiáltással odajön hozzám, és válaszomban kedvesen mondom, hogy „Olyan lányt keresek, akitől én kérdezhetem ezt meg.”.
Buták mindig voltak, vannak és lesznek. De mindenhol meg lehet találni az intelligensebbeket. Szerintem.
Viszont tény, hogy a férfi-női szerepek nagyon eltolódtak, a klasszikus táncok és a hozzájuk tartozó illem kiment a divatból, amiért kár, de személy szerint nem vagyok ennyire negatív a lehetőségek terén.
11. Én ezt úgy tudtam, hogy a petrezselyem árulás kifejezés onnan van, hogy nem perecet árul, ami finom és veszik, hanem petrezselymet, ami keserű, és nem veszik.
11:
Ez jópofa mese, de csak az. Amikor ez a szólás megtermett „divat” volt szűzen férjhez menni. Ma már szégyen 😀
„Azt tudom elképzelni, hogy ilyen esetben (ami csak gondolatkísérletként merülhet fel) az illető hölgy egyszerűen nem reagálna, átnézne az illetőn, mint az ablaküvegen vagy csak egyszerűen arrébb állna. Ez olyan “lúzer” viselkedésnek számítana, ami kizárja az ismerkedést. Ki áll szóba egy bolonddal”
Nem csak gondolatkísérlet 🙂 Szoktam járni szórakozni és még nem is olyan régen ezzel a szöveggel nyomultam. Reakció: 10-ből kb. 8 csaj megmondja, hogy nem, nincs kedve, vagy „majd később”.
10-ből viszont 2 csaj elmegy veled táncolni, és ott szabad a pálya 🙂
Nem hiszem amúgy, hogy lúzerség lenne. Haverom meg úgy csinálja, hogy odaáll egy csaj mögé táncolni, és ott táncol mögötte fél óráig, mikor is a barátnői szólnak a csajnak, hogy „valami hülye ott táncol mögötted már fél órája”
Ez nem nagyobb lúzerség? 😀
Ha odamész a csajhoz és felkéred, az ezzel szemben sokkal gyorsabb, hiába csak 10/2 az arány, ha felkérni egy csajt csak kb. 10 másodpercig tart. Az elutasítást, ami ennek a technikának a velejárója, meg meg lehet szokni.
Újabban viszont a következő módszert alkalmazom:
Odamegyek a kiszemelt lányhoz, nyújtom neki a kezem. Ekkor kivétel nélkül kezet fognak velem, közben bemutatkozom, „szia xy vagyok”, Kézfogás után nem engedem el a csaj kezét, hanem megpörgetem maga körül egyszer, majd még mindig a kezét fogva behúzom táncolni. Magyarul nem kínálok választási lehetőséget a lánynak(mert ha választás elé állítod, és bizonytalan, akkor hajlamos nemet mondani, még ha külsőre tetszel is neki), hanem „erőszakkal” magammal viszem 😀 Na, itt már az arányok is sokkal jobbak.
„Egyébként sem “táncol” (mitől tánc ez?) senki párban”
Valóban nem sokan, mert sajnos nem is igazán lehet (kivéve ha nem valami west coast swing buliba mész), de azért én szoktam rá próbálkozásokat tenni (szembeállok a lánnyal megfogom mindkét kezét, és úgy mozgunk a zenére, vagy később megfordítom a csajt, hogy háttal álljon nekem. Ekkor a legtöbben tudják a dolgukat, és olyan seggrázást, és hm. pénisz masszázst lenyomnak,hogy na, főleg ez a tini korosztály :D)
Amúgy meg ha a csaj már veled táncol, akkor nyugodtan kezdhetsz nyomulni. Ha negyedórán belül nem smárolod le, akkor totál hülyének néz. Ezek után a telefonszámát elkérheted, meg is adja (mert nem akar megsérteni), de ez az esetek túlnyomó részében még az ég világon nem jelent semmit,mert a legtöbben csak partizni mennek le nem ismerkedni. Ezek a mai diszkós csajok egy éjszaka egyébként több pasival is simán kavarnak, sőt egyesek ebből sportot is űznek, „gyűjtik” a fiúkat, ezek másnap ő maguk vesznek fel téged facebookon (aminek célja mondanom sem kell, hogy nem az ismerkedés, hanem az ismerősök számának a növelése, mert ugye minél több ismerőse van egy lánynak annál nagyobb státuszú), nemegyszer az ilyen csajoknak 1000-1500 „ismerősük” is simán van.
Egyébként még annyit, hogy sajnos ezek a mai diszkók (pl. Morrisons)barátnőnek való csaj „beszerzésére” teljesen alkalmatlanok, a legtöbben akik oda mennek mindenre alkalmasak kb. csak barátnőnek nem.
Ez a lányfelkéréses technika viszont megfigyelésem szerint elég jól szelektál is. Az egyéjszakás szintű diszkópicsa csajokat valóban nem tudsz felszedni vele, viszont ilyen „normálisabb”, konzervatívabb lányokat igen. Mostani barátnőmet is így ismertem meg, na ő nem is engedte, hogy első este megcsókoljam.
Tibor bá!
Én pont akkor léptem be a tánciskolába, amikor az már az utolsókat rúgta, úgy a 60-a évek vége felé. A tánctanárnő még az igazi, békebeli stílusban tanított, pontosan úgy, ahogy itt leírtad, az idők szavát csupán annyi jelentette, hogy a szokásos repertoárban a keringő, foxtrott és egyebek mellett már be volt iktatva a rock and roll is.
Számomra tulajdonképpen ez volt a csábító, hiszen akkoriban már minden valamirevaló iskolabulin ezt játszották a zenekarok, és táncolták a lányok többnyire az iskolán kívülről hozott idősebb fiúkkal, akik szédítő rokitudását irigykedve néztem…
Aztán persze jött a pofáraesés, mert a tánciskolában ez is egy ugyanolyan szigorú lépésrenddel működő gépesített tánc volt, ahol rögtönzés szóba sem jöhetett, az egész parkett úgy táncolta a rokit, mint egy levezényelt katonai gyakorlatot. Persze a lányok a bulikon éppen ezt a lépésrendet nem ismerték…
Habár a rock-and-roll valóban átmenetet képezett a későbbi, mindenféle szabályt nélkülöző lötyögések felé, de mégis igazi páros tánc volt, ami nem véletlenül népszerű még most is, meg kell nézni a fiatalokból összeverbuvált tánccsoportokat, milyen őrjöngő sikereket tudnak aratni, igaz, elég akrobatikus elemekkel…
Mondanom se kell, a tánciskolában megismert táncokat a későbbi időszakban semmire nem lehetett használni, ezek egyszerűen eltűntek a színről.
Tán egyedül a keringő tudásomból profitáltam, habár időnként ez is okozott konfliktusokat, mikor partnereimnek fogalmuk sem volt róla, hogy azzal a helyben duplázással miért kell komplikálni a dolgot, csak megzavarja az ő egyszerűsített figuráját…
15:
Köszi a névtelen beszámoló a maj helyzetről, én értékelem. – – – Az említett módszer nem rossz, de nem is új. Egy diplomata bálon az egyi követ felkér egy nőt táncolni. A második lépés után a diplomata megkérdezi a nőt, hogy lenne-e kedve vele menni ágyba az este. A nő: Mondja, maga ezt minden nőtől megkérdezi vagy csak engem tüntetett ki vele. Diplomata: asszonyom, nekem nincs sok időm vacakolni, mindenkitől megkérdezem. Nő: akkor maga jó sok pofont kaphat. Diplomata: Ez igaz, de nagyon sok nővel dugok.
17: 🙂 hehe, ez jó.
Amúgy tök mindegy milyen a csajozós duma, ha egy nőnek bejön a pasi, akkor átlép a rossz szövegen, ha legelsőre taszítja, akkor lehet a legjobb , legudvariasabb,legszellemesebb a világon, maximum szánalomflört.
Amúgy szerintem nekem mondták az egyik legrosszabb legidétlenebb, csajozós szöveget egy nemzetközi néptánc fesztiválon, az illető aki elkövette, azóta is a férjem.
Mondhatott volna vagy tehetett volna akármit, ha előtte már nem néztem volna ki magamnak észrevétlenül.
18. Publikussá tehető a felhívás szövege?
Tibor bá’ szerintem nem veszett el a világ, csak változik. (12. komment nagyjából a véleményemet tükrözi)
Nem tudom, hogy kalotaszegi mire is céloz, de hallottam/olvastam valahol, hogy: „Minden nő kurva, kivéve az Anyámat! Bár ha belegondolok Ő is nő…” 😉
„Monnyuk én nem vagyok releváns, de régen minden jobb volt.
Monnyuk ezen logika mentén haladva mikor még meg sem születtem akkor volt igazán jó.
De ez szerintem nem igaz, nem lehet igaz.
Fondorlatos logikai bakugrással el is jutottam a jövőben minden jobb lesz-ig.
Ami szintén punciszőr.
Akkor jó igazán, amikor élsz.”
Társastánc: http://bit.ly/wsT1NJ 😀
19:
Sajnos nem tehetem közkinccsé, de sose bánd:)
21: 🙂 🙂 🙂 Ez most kissé eloszlatta a balettos fiúkról való megkövesedett prekoncepciómat.
Igen, minden bizonnyal más világ volt régen, de azért a tánciskolák és a társastáncos szórakozóhelyek még ma is léteznek. Szóval, aki szeretne így szórakozni, ismerkedni, annak van lehetősége.:))