Ma egy 93 éves hölgyet vettünk fel tüdővizenyővel. Annyira gyenge a szíve, hogy pang a folyadék a tüdejében. Szegényke a végét járja. Ez az idős hölgy írt ügyvéddel ellenjegyeztetve egy nyilatkozatot, melyben leírja, részletesen, hogy súlyos betegség, állapotrosszabbodás esetén nem kíván intenzív osztályos ellátást, illetve újraélesztést. Ezt a kórházban pontosan tudtuk. A szerencsétlent becsöveztük, minden létező testnyílásába dugtunk valamit, és persze megy az intenzív osztályos ellátás ezerrel. Lélegeztetőgép, öt darab infúziós pumpa, meg amit el tudtuk képzelni. Hangsúlyozom, egész idő alatt a kezünkben volt a nyilatkozata.
Ez a szép, új világ. A beteg önrendelkezési joga (ami alapvető betegjog) le van szarva. ADDIG NEM HALHATSZ MEG, AMÍG A MEGFELELŐ MENNYISÉGŰ NYERESÉGET KI NEM TERMELTED AZ IPARÁGNAK. Az adófizetők pénzét el kell lopni valahogy, márpedig az egészségügyre költött pénz 80%-át már most is az élet utolsó 6 hónapjában költjük el, természetesen úgy, hogy a betegek eközben emberhez teljesen méltatlan körülmények között „élnek”.
Az élet egy csodálatos dolog. Csakhogy az életnek a halál ugyanolyan természetes és magasztos része, mint a születés. Ezt el kell, hogy fogadjuk. Magától értetődően az egészségügyi ipar ezt soha nem fogja elfogadni, mert akkor kevesebb pénzt keresne. Márpedig olyan nincs! Olyan nincs, hogy kevesebbet költsünk valamire, mint ami maximálisan lehetséges!
És itt még valami. Kicsit hosszú történet, de érdemes végighallgatni. A szívinfarktusok diagnózisa 3 alappilléren nyugszik:
1. EKG-elváltozások
2. A beteg mellkasi fájdalma, panaszai
3. Enzimdiagnosztika. Ez azt jelenti, hogy ha egy szívizomsejt elhal (pl. infarktusban), akkor amikor szétesik, olyan enzimek kerülnek a véráramba, amiknek a megemelkedett szintje jelzi a szívizomelhalást – vagyis a szívinfarktust. Az egyik ilyen enzim a troponin. Ha a troponin enzim szintje meghalad egy bizonyos szintet a vérben, akkor kimondható a szívinfarktus gyanúja. A teljes diagnózishoz az kell, hogy a fent felsorolt három szempontból legalább 2-ben pozitív legyen az eredmény.
A probléma ott kezdődik, hogy a pozitív troponinszint nem minden országban azonos. Angliában tízszer akkora szint a pozitív, mint itt ahol dolgozom, Németországban. Én még soha nem láttam beteget, akinek az angol troponinszint alatt infarktusa lett volna. Viszont a német szintet alapul véve, rengeteg a fals pozitív eredmény (a fals pozitív azt jelenti, hogy a vizsgálat eredménye pozitív, de a betegség nincs jelen). Becsléseim szerint ez kb. 80%. Ez mit jelent? Azt, hogy ötször annyi betegen végezzük el a szívinfarktusnál szokásos diagnosztikát és terápiát (és ebbe sokszor a szívkatéterezés is beletartozik), mint kellene, vagyis ötször annyit költünk a szívinfarktusra, mint amennyit kellene. végül a slusszpoén: ma a főnököm bejelentette, hogy egy, az eddiginél jóval érzékenyebb troponintesztre tér át a labor. Hurrá! Nem 80, hanem 99% lesz fals pozitív! Nem ötször, hanem 100-szor annyit fogunk a szívinfarktusra költeni!!!!
Hát igen, ezt már megbeszéltük, hogy prostituálódik a világ, az orvostudomány is élen jár ebben de ez már tényleg durva!
„Én még soha nem láttam beteget, akinek az angol troponinszint alatt infarktusa lett volna. Viszont a német szintet alapul véve, rengeteg a fals pozitív eredmény (a fals pozitív azt jelenti, hogy a vizsgálat eredménye pozitív, de a betegség nincs jelen). Becsléseim szerint ez kb. 80%. Ez mit jelent?”
Van valamilyen erre irányuló statisztikai adat pl. az infarktusok száma, vizsgálatok száma ?
2: Valószínűleg van adat, de az ilyen adatok nem publikusak. Jancsika becslését elfogadhatjuk. 100 embernek azt mutatja a német teszt, hogy infarktuson esett át. Így kezelik, aztán nyolcvannal közlik, hogy bocsika, mégsincs infarktus, tévedésből katétereztük meg a szívét, tévedésből állt le a szíve, de sikerült újraélesztenünk. 2000 € bitttte! 😀
A feleségem 82 évesnagymamáját bevittük a kórházba háziorvosi beutalóval, mert alhasi fájdalmai voltak (mint később kiderült szimpla húgyuti fertőzés.)
A belgyógyász elküldte akut has kizárására mellkas, has röntgenre és hasi ultrahnagra.És még az urológiára és a nőgyógyászatra is, kizárni egyéb problémák lehetőségét a biztonság végett.Az urológus állítólag „megkínozta”, a nőgyógyász pedig úgy belekönyökölt a hasába, hogy később (mert 3 db. syncumart is szed) bevérzett. A sok negatív lelet után a belgyógyász még előjegyezte végbél tükrözésre is, mert a nagyi nem tudta megmondani, hogy véres volt e a széklete.
Visszamentünk a háziorvoshoz, itt is várakozás, aki felirta az gyógyszereket. A nagyi ezek után azt mondta, soha többet orvost nem akar látni. Ennyiben maradtunk, mert máre nekünk is elegünk lett egész hercehurcából. Vajon mindig igy megy minden egy kórházban, senki nem meri felvállalni a biztos diagnózis felállítását ?
4!
Azt hiszem Jancsikának erre írtam tegnap valamit viccesen egy hozzá szólásban,(ami persze nem vicc),amire azt mondta hogy megjegyezte.
Nagyszüleim nekem is betegesek és hát ők sem szeretnek orvost látni. De mamám örült a könyvednek(Szeretném, ha sokáig dobognál) Tibor bá 🙂 Mivel papámnak van pacemaker-e meg vízhajtó meg ilyesmik mennek sajnos 🙁
Sajnos és is el tudom képzelni ezt statisztikai adat nélkül, de hol itt az adatszolgáltatás 🙁
Az USA magánbiztosítók meg a másik véglet. Ők aztán bármilyen drágább kezelésről bebizonyít(tat)ják, hogy nem indokolt.
Jancsika kollégának (illetve másnak is aki ÉRDEMBEN tud válaszolni) lenne egy kérdésem:
mikor elmegy a 4. pontban leírt nagymama az orvoshoz, hogy fáj a hasa. tegyük fel az orvos lelkiismeretes, és tényleg segiteni akar. Hogyan és milyen módszerekkel tud diagnosztizálni? Legjobb ismereteim szerint az orvosegyetemen nem tanítják meg az orvosokat röntgenszemeket növeszteni!!! 🙂 Akkor meg hogy?? Vagy a „kenjük be sárral, jó lesz az” módszerrel elküldi mindenféle vizsgálatra, oszt valamelyik majd csak kimutat valamit, amit rá lehet húzni a mamára?!? Egyszerűen lepasszolja az esetet? Darab-darab?
Házi orvosnál görbén ültem a széken és beküldött hátgerinc röntgenre mert azt hitte, h el van ferdülve 😀
A megállapítás szépen beleillik abba a „sorba”, amely a gyógyszereket is ilyen módon alkalmazza, azaz, gyógyszert a másik gyógyszer rombolása(mellékhatás!) ellen, majd ismét másikat ezért, esetleg ezeket együtt is stb. Olvassátok csak el a papírokat a gyógyszer dobozában! Minden felelősség a betegre hárítva; ha beszeded, lelked rajta, hogy a mellékhatásoktól újabbat kapsz.
4 & 8: Ha én lettem volna a nagyi háziorvosa. Akkor csak hasi ultrára küldtem volna el és laborra. A vizeletét pedig kitenyésztettem volna. Idős korban a húgyuti fertőzés gyakori, nöknél fokozottabban, mert van egy kis baj a higiéniával is. Vastagbél tükrözésre csak akkort küldtem volna el, ha a vesemedence gyulladás gyanú negatív. mert ebben a korban a vastagbélrák gyakori. Viszont, nem ajánlom a mütését. Különben a saját háziorvosommal rendszeresen vitázok. Találtam már lyukat az ismereteiben. Dehát, ő is csak egy szakmunkás.
10: Nincs két egyforma ember. Egy adortt gyógyszer mindenkinél másképp hat. A mellékhatásoknál olvasd el a gyakoriságot is, mdert az a lényeg.
A gyógyszergyártó miért vállalna felelősséget? Te veszed be. 😀
Az egészben az a szörnyű, hogy nem jó a magánbiztosító (7, nad szerint), nem jó a „gazdag” német, nem jó a „szegény(?)” magyar tb rendszerű (ezt ismerjük), akkor hol keressük a megoldást?
11 Tibor bá rendelését még kiegészíteném egy tisztítókúrával,( ez esetben hashajtás, de leginkább vastagbélmosás is és hánytatás is) személyreszabott gyógynövényterápiával. Életmód tanácsokkal, tekintetbe véve az idős kort és az embertipust. Nem véletlen szeptemberi születésű a nagyi? Pár kérdés és kész, nem kell mindjárt meg is nézni szegénynek a vastagbéllerakódásait 🙁
4.
Hasi röntgenre?
Anyám borogass, azonnal elvenném az orvosi diplomáját.
Dr. Régi ül a beteg ágya mellett és ezen töpreng: „Mit tegyek, hogy a betegnek ne legyen baja?”
Dr. Új ül a beteg ágya mellett és ezen töpreng: „Mit tegyek, hogy nekem ne legyen bajom?”
Elnezest, ügyelek, ugyhogy nem nagyon lesz idöm ma a kerdesekre valaszolni (es ekezetek sincsenek). Holnap este, ha meg aktualis a tema, szivesen irkalok egy kicsit a kerdesekre.
Szép új világ?
http://www.organicmission.hu/
Mit szóltok ehhez? Megtámadtak az üzletkötőik, a következő a duma: Mindenkinek személyre szabott gyógynövényterápia! Erre kaptam fel a fejem és vesztemre meghallgattam. A folytatás:
Vért veszünk, és egy számítógép kidobja, hogy nekem milyen gyógynövényre van szükségem! Ezt a „kódot” elküldjük németországba ahol egy gép elkészíti számomra a kapszulákat, megkapok előre egy havi adagot, majd egy hónap mulva új vérvétel. Ahhez mit szóltok? Jancsika? Meggyőződésem, hogy ennek a cégnek ágyaztak meg a gyógynövénykészítmény törvénnyel ami apr.1 én lépett életbe…
17: Látod, ide vezet, ha valaki eltévelyed a miszticizmus irányába és magamögött hagyja a tiszta tudományt. Különben a holnapi posztom neked (is) szól.
Brit apósom Németországban kapta meg első infarktusát, és ilyen előzmények után, a kesőbbieket már az angol egészségügy is infarktusanak kezelte és nem gyomorégésnek.
Óriási szerencsénk volt a szerencsétlenségben!
19: Ebben a témában sok féle álláspontot lehet elfoglalni. Nem az egyetlen betegség az infarktus, amit vérenzimmel észlelni lehet. Nagyon gyakori a PSA vizsgálat, ami prosztata rákra utalhat, ha 4 ng/ml feletti értéket mérnek. De ez nem szentirás. Itt megint az van, ha magas a riasztó érték, akkor sok rák negatív jelzést ad. Ha alacsony, akkor rengetgeg hamis riasztás jelentkezik, ami csak azért szar, mert biopszival jár, ami nem egy élvezet.
Még egyszer elnézést, most értem haza, igyekszem válaszolni a kérdésekre – ha még aktuális a téma.
„Van valamilyen erre irányuló statisztikai adat pl. az infarktusok száma, vizsgálatok száma ?”
A szívinfarktus enzimdiagnosztikai statisztikáit ismerem, van egy másik hasonló eset, ami szintén nagyon elgondolkodtató. Mielőtt részletesebben elmagyaráznám, egy kis kitérő.
A diagnosztikai módszerek statisztikájánál szoktak úgynevezett szenzitivitásról ill. ún. specificitásról beszélni. Ezek a következőket jelentik:
A szenzitivitás megmondja, hogy 100 emberből, akinek van valamilyen betegsége, az adott vizsgálat hánynál lesz pozitív. Vagyis ha van mondjuk száz beteg, és ezektől vérmintát veszünk, megnézzük benne a troponinszintet, akkor azoknak a százalékos aránya, akiknél a meglévő szívinfarktusnál pozitív a vizsgálat, lesz a troponinvizsgálat szenzitivitása. Ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy a szenzitivitás a valódi pozitív vizsgálatok száma osztva az összes vizsgálatok számával, vagyis osztva a valódi pozitív és a fals negatív vizsgálatok számának összegével (nyilván, ha a vizsgálat negatív, pedig mégis megvan a betegség, az fals, vagyis hamis negatív eredmény.
Szenzitivitás = valódi pozitív / (valódi pozitív + fals negatív)
A másik fontos mérőszám a specificitás. A specificitás fejezi ki, hogy száz emberből, akinél pozitív a vizsgálat eredménye, mennyi a valóban beteg. Másképpen kifejezve, a specificitás a valódi negatívok száma osztva a valódi negatívok és a fals pozitívok számának összegével.
Specificitás = valódi negatív / (valódi negatív + fals pozitív).
Értelemszerűen valódi negatív a vizsgálat, ha a vizsgálat negatív, amikor tényleg nincs meg az adott betegség. Fals negatív, ha a vizsgálat negatív eredményt ad, annak ellenére, hogy a betegség jelen van. Valódi pozitív a vizsgálat, ha megvan a betegség, és pozitív az eredmény, fals pozitív, ha a betegség nincs meg, de a vizsgálat mégis pozitív.
Egy kis szemléltetés erre – és egyben egy újabb érdekesség az orvostudomány világából.
Van egy betegség, úgy hívják, hogy tüdőembólia. Arról van szó, hogy valahol a vénás rendszerben (például a láb mély vénáiban) keletkezik egy vérrög, és ez a szívbe jutva onnan a jobb pitvaron, majd a jobb kamrán keresztül bekerül a tüdőbe, majd a tüdő hajszálereibe jutva ott eltömít egy pár eret, emiatt itt vérátáramlási zavar keletkezik. Ez bizonyos élettani mechanizmusokon keresztül légzési problémákat okozhat. Potenciálisan súlyos betegség, bele lehet halni.
Nomármost.
Van egy enzim (helyesebben enzimcsoport) a vérben, úgy hívják, hogy D-dimer, aminek a szintje mindenfajta vérrögkeletkezéssel járó folyamatban megemelkedik. Ha tüdőembólia gyanúja merül fel, a vérből szokás D-dimer szintet meghatározni. A probléma ezzel kapcsolatban a következő:
A D-dimer szint a tüdőembólia szempontjából NAGYON SZENZITÍV, de NAGYON KICSIT SPECIFIKUS. A pontos statisztika úgy néz ki, hogy a szenzitivitás 98%, a specificitás 19%. Vagyis, minden száz emberből, akinek tüdőembóliája van, 98-nak lesz emelkedett a D-dimerje – CSAKHOGY minden 100 emberből, akinek megemelkedett a D-dimer szintje, csak 19-nek lesz tüdőembóliája!
És most jön az érdekesség. A tüdőembólia diagnózisa ma CT-vizsgálattal történik (a tüdő ereinek kontrasztanyagos CT-vizsgálata, másnéven CTPA: CT pulmonary angiogram).
A JELENLEGI SZABÁLY AZ, HOGY MINDEN POZITÍV D-DIMERŰ ESETBEN EL KELL VÉGEZNI A CT VIZSGÁLATOT!!!!
Csakhogy ez jelentős veszéllyel jár ám! Egy átlagos mellkasröntgen 0,1 milliSievert sugárterheléssel jár, nekünk ezt úgy tanították, hogy ez tíz nap háttérsugárzásának felel meg (igazából élőhelytől függ, Tibor bá ennél alacsonyabb dózisokkal szokott számolni). Egy CTPA ennek 1000-1200-szorosa!!!! Az 10-12.000 nap háttérsugárzása!!! 12000 nap 32 év!!!!
Vagyis végezzünk el egy olyan vizsgálatot, ami 80%-ban negatív eredményt fog adni, és 32 évre elegendő háttérsugárzást pumpál bele a betegbe 10 perc alatt. Mindezt egy enzimdiagnosztikai lelet miatt.
Itt halkan megjegyezném, hogy tüdőembóliát lehet EKG-vizsgálattal is diagnosztizálni… de az persze filléres téma, és nem hoz annyi pénzt, mint a CT.
4: Nézd, nem szeretem a „távdiagnosztikát”, vagyis amikor látatlanban kellene diagnózist felállítani, meg persze nem én voltam ott, ahol a kolléga, de hasi fájdalomnál azért extrém azonnal akut hasra gondolni. Hasfájásnál én az alábbiakat szoktam csinálni:
1. anamnézis (kórtörténet felvétele) – ha a nagyi nem emlékszik pontosan, meg kell kérdezni a családot.
2. fizikális vizsgálat, has betapintása, kopogtatása, meghallgatása. Ha bélhangjai vannak, az kapásból kizárta az akut has egyik legfontosabb okát, a bélelzáródást (ileust). Ha az elmúlt 24 órában volt szilárd széklete, akkor kapásból nem gondolnék bélelzáródásra. Nálunk a kórházban az a mondás, hogy bármilyen bizonytalan eredetű hasi panasznál végbélvizsgálatot kell végezni (ujjal), de ha a has betapintásánál a beteg az alhasi tájékon, a hólyag fölött jelez fájdalmat, én el szoktam tekinteni tőle, mert ilyenkor a leggyakoribb ok a húgyúti fertőzés.
3. érdemes elvégezni a hasi ultrahang vizsgálatot. Gyakorlatilag veszélytelen, fájdalommal nem jár, nem is kellemetlen, viszont hihetetlenül sok mindent meg lehet vele látni a hasban. A máj- és veseeredetű hasi fájdalmakat szinte teljesen pontosan lehet diagnosztizálni vele. Ez az egy nagyon tetszik a németeknél, hogy az ÖSSZES klinikai orvos végez hasi ultrahang-vizsgálatokat naponta többször is. Minden osztályon van ultrahang, nálunk pont a felvételi szoba mellett, egy perc alatt át lehet vinni a beteget, és már csinálhatjuk is. A bélelzáródásnál kicsit gyengébb a diagnosztikai ereje, de az ileus annyira jellegzetes kórkép, hogy nehéz elrontani a diagnózisát (ezek szerint a kollégának sikerült).
4. Ha a vérzés gyanúja felmerül, akkor először is rutin labort csinálsz, hogy megnézd, van-e vérszegénység. Ha van, esélyes, hogy béleredetű vérzés miatt van. Másrészt székletmintából ki lehet mutatni a vért, még ha nem is látszik (vagyis nincs szurokszéklet vagy szemmel látható vér a székletben).
5. Végezetül érdemes minden vizsgálatnál csinálni egy vizelet rutint. Ma már vannak gyorstesztek, amikkel perceken belül ki lehet mutatni pl. a vért vagy a nitrát vegyületeket a vizeletben (a húgyúti fertőzést okozó baktériumok nitrátokat szabadítanak fel a húgysavból, így ezek jelenléte jelzi, hogy a vizeletben baktériumok szaporodtak el).
Szóval ezeket mind-mind érdemes elvégezni, mielőtt vastagbéltükrözést vagy hasi röntgent csinál az ember. A hasi röntgen egyedül a bélelzáródásnál diagnosztikus igazán, de az ileus elég jellegzetes kórkép, nehéz mellényúlni. De ismétlem, nem én voltam ott abban a helyzetben, nem tudhatom, hogy a kolléga milyen alapon döntött így.
12: Ez egy nagyon érdekes kérdés. Milyen is lenne a jó egészségügyi rendszer. Mostanában egyre inkább gondolkodom ezen. A következőre jutottam.
Az egészség megőrzése, visszaszerzése olyan dolog, amit az embernek AKARNI kell, meg kell TANULNI, és aztán aktívan GYAKOROLNIA kell. Mindenkinek! Az intézményes egészségügynek megvan az a hátulütője, hogy ha az orvos úgyis meggyógyít, akkor voltaképpen úgyse kell tennem semmit, csak bemenni a kórházba és követni az orvosi utasításokat. Ez nagyon rossz így. A kórházi betegek 80-90%-a életmódbeli okok miatt került kórházba! Vagyis életmódváltoztatással tudna javítani az egészségén – és csak azzal tudna EGYEDÜL javítani igazán. A gyógyszerek talán valamelyest lassítják az egészségromlást, de nem adják vissza az elvesztett egészséget. És ez nagyon nagy baj. Ez bármilyen intézményes egészségügyi rendszernél probléma, de a magán (akár csak részben magán, vagyis elég, ha csak a gyógyszergyárak magáncégek) rendszer ezt még megspékeli azzal, hogy ez a rendszer még érdekelt is abban, hogy beteg maradj. Ebben a rendszerben SENKINEK nem érdeke, hogy az egészséget helyreállítsuk, megőrizzük. A betegnek nem, mert ez életmódváltoztatással járna, és az kényelmetlen. Az orvosnak sem, mert őt a kezelt betegségek száma után fizetik, ha kevesebb a beteg, kevesebb a kereslet, vagyis csökken a bére. A gyártó, beszállító cégeknek pedig nyilvánvalóan nem, hiszen ha kevesebb a beteg, kevesebb gyógyszer fogy. Az államnak sem érdeke igazán, hiszen ha több az egészségügyi költség, több adót lehet beszedni, több adóból többet tudnak lopni a politikusok. Tipikus példa arra, hogy nem kell összeesküvés ahhoz, hogy valami a közjó ellenében, a többség kárára működjön. Elég, ha mindenki hülyén áll hozzá.
És hogy milyen lenne a jó egészségügy? Hát, először is az kéne hozzá, hogy a betegek – és ELSŐSORBAN a betegek – normálisan álljanak hozzá – és ez a legnehezebb. Valahogy úgy kéne hozzáállni, ahogy Tibor bá a koleszterinjéhez. Képes, hajlandó és kész volt TENNI azért, hogy az erei egészségesek legyenek. Ráadásul rájött a megoldásra, gyakorlatilag magától, ami nem igazán esett egybe azzal, amit az orvosok javasoltak. Itt ismét látszik, hogy milyen jó szakmunkások vagyunk mi orvosok. Jól tudjuk hülyíteni a népet.
17: Egy időben én is nagyon érdeklődtem az ilyen alternatívok iránt. A probléma ezekkel az, hogy bár van egy-kettő, ami mögött még van is valami, sőt, egy párnál még konkrétan mérhető paraméterek is vannak, sőt, tudományos igénnyel megírt vizsgálatok is, de az egész nem ELSŐSORBAN erről szól, hanem az MLM-ről. Az MLM pedig nem abból áll, hogy észérvekkel, tényekkel megpróbálunk valamit eladni, hanem abból, hogy a szomszédod meg a családtagjaid úgyis hallgatni fognak rád. Vagyis a legtöbb MLM rendszer ZSIGERBŐL elutasítja a tudományosan bizonyítható tényeket, nem is foglalkozik ezekkel, kizárólag érzelmi húrokat pengetnek, aztán az majd úgyis eladja a többit. Ettől függetlenül lehetnek jó termékeik, ha van rá pénze, ideje meg energiája az embernek, a megfelelő tájékozódás után lehet „gyöngyszemekre” akadni. Bár azért extrém ritka az ilyen.
Egy példa.
Engem egyszer egy olyan cég keresett meg, akik mindent az antioxidáns szintre vezettek vissza (nevet most nem mondok, ez nem a reklám helye). Csináltak egy kenyérpirító méretű eszközt, ami Raman-spektroszkópiával mérni tudta egy adott antioxidáns (azt hiszem, a citokróm P450-es enzimrendszer valamelyik prosztatikus csoportját mérték) szintjét a vérben. Persze, antioxidáns vegyületből, enzimből több is van, ők csak egyet mértek, ez már egy hiba, de mindegy, az alapötlet nem tűnt rossznak. A marketing stratégiájuk érdemi része (vagyis nem az a 98%, ami arról szólt, hogy lesz egyszerre időd, pénzed meg még 30 centis farkad is) a következő három állításra alapult:
1. Minél magasabb az antioxidánsok szintje a vérben, annál egészségesebb az ember
2. Az ő eszközük megbízhatóan tudja mérni az antioxidánsok szintjét a vérben (persze, csak EGY antioxidánsét, de mindegy, kezdetnek ez se rossz)
3. Az ő termékeik csaknem MINDEN esetben radikálisan emelni fogják az antioxidánsok szintjét a vérben néhány hónap után a méréseik alapján, ráadásul nagyobb mértékben, mint bármilyen más konkurens cég termékei.
Három egyszerű állítás, ráadásul tudományos igénnyel fogalmazták meg őket, és voltak is értelmes vizsgálataik mögöttük. Eleinte jónak tűnt, már majdnem beléptem és rendeltem a cuccaikból, aztán a nejem megfázott, és elkezdett nagy adagban C-vitamint szedni (4 grammot naponta), kb. 1 hét szedés után nála is csináltak egy mérést, és mit ad isten, a lehető legmagasabb értéket kapta. Ekkor elgondolkodtam. Az ő cuccaik havonta 40000 forintba kerültek volna. 100 gramm C-vitamin (ami kb. 25 napra elég 4 grammjával) most a sarki gyógyszertárban itt, Németországban 2 euró, vagyis 600 forint. Vagyis mindhárom állításukat tudom reprodukálni havi 600 forintból a 40.000 helyett. Tehát ennyi az érdemi lényeg, a többi MLM-es szöveg.
21: Éppen tegnap tapasztaltam amit leírtál. Enyhén pozitív D-dimer után szállítottuk a fulladó beteget CTPA-ra. Kizárták a tüdőembóliát, pangásos szívelégtelenség lett a diagnózis a radiológus szerint.
25: Ugye?
CTPA előtt azért lehetett volna ezt-azt csinálni:
– kapilláris vérgáz
– EKG (Jobb oldali is!)
– auscultatio (pangást pillanatok alatt ki lehet szúrni, még egy hatodéves orvostanhallgató diagnosztikai ismereteivel is)
– rutin vérkép (ha pl. a D-dimer mellett leukocytosis és/vagy CRP-emelkedés, calcitonin emelkedés is van, akkor ott gyulladás van, nem tüdőembólia – az is emeli a D-dimert)
A másik, amit nem tudok megérteni, hogy ezeket a CT-vizsgálatokat MÉRT NEM LEHET KIVÁLTANI MR-rel???? A CTPA tipikusan olyan dolog, amit fázis kontraszt vagy time of flight MR-angiográfiával SIMÁN ki lehet váltani, nem kell kontrasztanyagot se adni. Persze, az MR drágább, de itt halkan megjegyezném, hogy egy laboratóriumi MR-spektroszkóp (ami SOKKAL pontosabban mér, mint a diagnosztikai MR-rek) most 4-5 millió forint szemben az orvosi MR-ek 4-500 milliós árával. Ha normális árpolitikát gyakorolnának, 4-5 millió lenne egy MRI, ráadásul nem kéne folyékony héliummal se töltögetni, 20 éve vannak olyan szupravezető kerámiák, amik -140 Celsius fokon már szupravezetők – bőven elég a folyékony nitrogén. Akkor az MR filléres vizsgálat lenne, sugárterhelés nélkül. Ha már mindenáron modern képalkotóval akarunk tüdőembóliát kizárni, akkor csináljunk filléres MR-t és csináljuk azzal, ahelyett, hogy 33 évnyi sugárterhelést lövünk el egy 80%-ban rossz tipp miatt.
Érdekes dolog ez a C vitamin. Amit Jancsika ír, ugye 4 g, vagyis 4000 mg C vitamin napi szedése. A hivatalos tudomány szerint napi 65 mg elég, de max pár száz miligramm.
Ez óriási hülyeség egyébként, amit annó Hitler talált ki, mert ez a napi minimum, amitől nem kap skorbutot az ember (a katonáknak ez volt a fejadagja az Ural-ban), valamiért (nem véletlen) ez marad meg máig.
Mert valójában a napi több ezer mg C vitamin nagyon komoly védőhatást nyút a legtöbb komoly betegség pl. rák ellen, de ezt természetesen nem érdek nagyon propagálni. Sőt kitalálják, hogy bizonyos szint felett már nem ajánlott, stb. Szentgyörgyi prof, aki felfedezte a C vitamint, napi 10-15.000 mg-ot szedett, 93 éves koráig élt. Nem nagyon tolerálták nála sem, amikor nagy mennyiségű C vitamin szedésére buzdított..
27: Én egy kicsit másképpen tudom. A kétszeres Nobel-díjas Linus Carl Pauling volt az, aki napi 18 g aszkorbinsavat fogyasztott, ami álláspontja szerint megóv a ráktól. Az igazság az, hogy élettanilag a napi 100 mg tökéletesen elég. A szervezetbe bevitt giga dózis nagy része azonnal kiürűl, még mielőtt megóvna a ráktól. 😀 Különben az orvostársadalom hatalmas hányada nem osztotta véleményét Paulinggal. Viszont a legenda nehezen hal el, mert mindenki imádna jó sokáig élni viszonylag csekélyke erőfeszítés árán.
Ez örök vitatéma. Szent-Györgyi Albert, aki Nobel-díjat kapott a C-vitaminnal kapcsolatos kutatásaiért, élete végéig szintén 10 gramm fölött szedett. Több, mint 90 évig élt. Én a magam részéről követem a „mester” útmutatásait.
29: Az apám 96 éves koráig élt, és soha egyetlen mg C-vítamin nem csúszott le a torkán. Szóval ez nem legitím argumentum. De tedd a kezed a szívedre és mond meg, mi történik a 100 mg és a 10.000 mg aszkorbinsav különbségével, ami 24 óra alatt befut egy ember szervezetébe? Szóval mi a sorsa a napi 9.900 mg aszkorbiksavnak?
Az, hogy ismersz olyan embert, aki sokáig élt C-vitamin nélkül nem jelenti azt, hogy a C-vitaminnak nincs a tömegek szintjén pozitív hatása. És még valamit ne felejts el, Tibor bá. Édesapád élete nagy részét olyan környezetben élte le, amikor az élelmiszerek tápanyagtartalma több tízszerese volt a maiakénak. Tudom, átélt két világháborút és volt része a nélkülözésben is – de a magához vett táplálék akkor is SOKKAL egészségesebb volt, mint a mai. Ma az emberek kutyaszart esznek és olyan az egészségük is, mint a kutyaszar.
Igen, igazad van abban, hogy a 9900 mg-ot nagyrészt kivizeled – VISZONT két dolgot vegyél figyelembe:
1. Normális (nem modern mezőgazdasági módszerekkel termelt) élelmiszerekben, pl. vadon élő trópusi gyümölcsökben viszonylag kis mennyiségű gyümölcs elfogyasztásából is be lehet szerezni több gramm C-vitamint – vagyis a nagy dózisú C-vitamin egyáltalán nem természetellenes. Pl. 8 szem Acerola-cseresznye kb. 2 gramm C-vitamint tartalmaz.
2. A gyümölcsökben a C-vitamin KÖTÖTTEN, sejtekbe, vakuólumokba ágyazva, fehérjékhez kötve fordul elő – vagyis az emésztése során sokkal LASSABBAN szabadul fel, mintha egyben bekapsz 10 grammot, tehát lassabban is ürül ki (illetve nagyobb része kerül felhasználásra) – vagyis kevesebb is elég, hiszen a kevesebből jóval nagyobb arány használódik fel, hiszen lassan szívódik fel és nem vizeled ki egyből. Csakhogy ma nincs más választásod, mint a könnyen kiürülő formát beszedni, mert nincs más (az ecserin nem sok Acerola-cseresznyét lehet kapni, de itt, Észak-Rajna-Vesztfáliában, ahol én lakom, se láttam még sokat), tehát több kell belőle – egyébként az is sokat jelent, ha a nagyobb adagodat több részletben szeded be, így kevesebbet vizelsz ki.
Elvileg az 1000/1500 mg-os C vitamin kapszulák eleve elnyújtott felszívódású verziókban vannak.