Mangamonguz vendégposztja
BEVEZETÉS:
Túl hosszú bevezetést nem akartam írni ehhez az összefoglalóhoz, ráadásul mindenki tisztában van az orosz-ukrán háború (oroszos nevén különleges hadművelet) előzményeivel és eddigi lefolyásával, a média bőségesen ellátja a világot hírekkel, álhírekkel és okos vagy kevésbé okos szakértői elemzésekkel a témában, tehát ezen át is lépnék.
2018-ban ezeken az oldalakon megjelent egy írásom Medvecsapda Ukrajnában címmel, akit esetleg érdekel, olvassa vissza, mert bizonyos tekintetben mindenképpen kapcsolódik a mostani íráshoz is.
A napi hírözönön és milliónyi szakértői elemzésen túl viszont van néhány dolog, amelyről sem a média, sem pedig a szakértők nem igazán beszélnek, pedig meglátásom szerint lényegi dolgokról van szó, ami sok egyéb eseményre/fejleményre választ adhatna.
Elöljáróban még annyit, ez az írás nem foglal állást, hogy melyik oldalnak és miben van igaza. Nem vizsgálja a napi és helyszíni katonai-technikai, taktikai és stratégiai kérdéseket és csak érintőlegesen tesz említést egyéb erőközpontok (pl. Nyugat vagy Kína) esetleges szerepéről, felelősségéről. Ez az írás semmi egyéb, mint egy nagy kép esetén egy kisebb részletre történő ráközelítés és összpontosítás, amely nem ad választ arra, hogy hogyan tovább, csak arra keres egyfajta magyarázatot, hogy mi az, amit látunk, miért így és miért akkor történt az, ami történt vagy történik.
AZOK A BIZONYOS KÉRDÉSEK:
Térjünk a lényegre, mégpedig néhány olyan kérdésre, amire ez idáig sem a Kelet, sem a Nyugat nem adott megnyugtató, hihető és egzakt választ. Sőt, magát a kérdést sem fogalmazta meg egyik oldal sem, ami igen meglepő. Meglepő, mert a jelen eseményeire és a szemmel is jól látható anomáliákra nem ad semmiféle valós választ sem a keleti, sem a nyugati propaganda.
A történet ismerős, röviden összefoglalva 2014-ben külföldről szervezett puccs vette kezdetét Kijevben, a törvényesen megválasztott elnök elmenekült és Oroszország egy szempillantás alatt leválasztotta a Krímet Ukrajnáról. Jött 8 év huzavona, majd 2022. februárjában megindult egy különlegesnek nevezett hadművelet, ami mostanra a II. világháború óta nem látott léptékű szárazföldi hadműveletté vált Európában.
1. kérdés: Hogyan történhetett meg az, hogy az orosz hírszerzésnek fogalma sem volt arról, hogy a „kertek alatt” nagyszabású puccs van készülőben?
2013-ban az Orosz Föderáció meg tudta akadályozni az amerikai-francia bombázások megindítását Szíria ellen, egyre nyíltabbá vált a Föderáció és a Nyugat közötti szembenállás, tehát semmilyen okuk nem volt arra, hogy a szemüket levegyék a közvetlen szomszéd Ukrajnáról. Sőt, épp azokban a napokban indult meg Ukrajnáért az EU és az orosz versenyfutás, hogy Kijev végül melyik gazdasági tömörülés mellett teszi le a voksát.
2. kérdés: Hogyan volt képes az Orosz Föderáció szinte „percek alatt”, közvetlen katonai összeütközés nélkül egy az egyben megszállni a Krímet Ukrajna és a NATO orra előtt?
Ha és amennyiben igaz lenne az 1. kérdésnél felvetett gondolat, miszerint az orosz vezetésnek fogalma sem volt a készülő ukrajnai puccsról, akkor nulla készültség mellett igen professzionális és zseniális katonai akciót tudtak végrehajtani ad hoc módon, mindezt egy olyan Nyugat által működtetett hírszerzési és felderítési rendszer orra előtt, amivel kis túlzással (elnézést a hasonlatért) még Merkel kancellár „bugyijába is simán beleláttak”.
Ismerve az oroszok hajlamát egyébként a hanyagságra és trehányságra, ez a krími „mozaik darabka” nagyon nem illeszkedik a szokásos trendbe.
3. kérdés: Miután az oroszbarát ukrán elnök a Föderációba menekült, valamint a kelet-ukrajnai régiókban megindultak az elszakadási törekvések, az Orosz Föderáció miért nem nyújtott közvetlen katonai segítséget a törvényes rend és kormány helyreállítása érdekében Janukovicsnak?
A közkedvelt válasz erre, hogy az Orosz Föderáció katonailag nem volt még eléggé felkészült.
Ez butaság, mire nem volt eléggé felkészült?
A NATO erőkkel szemben 2014-ben is ugyanolyan hatalmas nukleáris arzenál volt bevetésre készen, mint az elmúlt évtizedekben mindig is, tehát ez az opció kilőve.
2014-ben az ukrán haderő teljesen szétesett, ha akkor bevonul Moszkva Ukrajnába, valószínűleg tényleg csak pár nap lett volna az egész történet, főleg, ha az egyébként törvényes ukrán elnök érkezik vissza az orosz tank tetején lovagolva.
Ahhoz képest, hogy az orosz haderő nem volt „felkészülve”secperc alatt vitték a Krímet és szinte azonnal támogatást (katonait is) adtak Luhanszknak és Donyecknek.
4. kérdés: Ha a Krímen a Kreml képes volt népszavazást tartani majd annektálni 2014-ben, akkor Luhanszk és Donyeck esetében miért nem teljesítették az ott élő lakosság kérését?
Igen kényes témához érkeztünk, igen, a népek és nemzetek önrendelkezési jogához. Koszovó esetében szabad, a boszniai szerbek esetében nem. A Krím esetében zöld a lámpa, a kelet-ukrajnai régiók lakossága esetében nem. A Nyugatra teljes mértékben jellemző kettős mérce jelen esetben orosz oldalról érhető tetten.
5. kérdés: Hogyan lehetséges az, hogy az amúgy kiterjedt európai hírszerzési apparátussal és hagyományokkal rendelkező Moszkva csak most tudja meg azt a sajtóból, hogy a minszki megállapodások végrehajtásának 8 éven át tartó időhúzása csak altatás és színjátéka volt?
Itt nem az a kérdés, hogy 2014 és 2022 között végre lett-e hajtva bármi is a megállapodásokból (gyakorlatilag nem), hanem az, hogy ez Moszkvában valóban senkinek sem tűnt fel éveken keresztül?
Nem vették észre, hogy Ukrajnában a Jacenyuk-Turcsinov-Porosenko regnálás éveiben az egész ukrán katonai rendszer NATO kompatibilis átstrukturálása folyamatban van, komplex védelmi vonalak épülnek ki, miközben a kijevi kormány folyamatosan tűz alatt tartja a keleti régiók polgári célpontjait magasról téve a Minszki megállapodásokra?
6. kérdés: Hogyan lehetséges az, hogy az Orosz Föderáció egy 600 ezer km2 területtel rendelkező és nagyjából 40-45 milliós állam ellen úgy indít katonai műveletet, hogy egy szinte csak jelképesnek nevezhető katonai erőt vetnek be indulásként (30-50 ezer fő az első hetekben)?
Hogyan lehetséges az, hogy amikor kiderül a mindenki számára kezdetektől nyilvánvaló tény, miszerint kevés a katona, ennek ellenére Moszkva hosszú hónapokon keresztül továbbra sem tesz semmilyen lépést a bevetett erők növelésére?
Ezek igen komoly kérdések, mert ha első körben dilettantizmussal és tévedéssel állunk is szemben, ez akkor sem ad magyarázatot arra, hogy a tévedés felismerése után 6-7 hónapon keresztül miért nem történik érdemi módosítás és korrekció a katonai művelet szempontjából.
Ki az a hülye, aki úgy kezd egy kocsmai verekedést, hogy először csak orron pöcköli a kiszemelt erős embert, majd utána is csak fél kézzel bokszol, miközben nyerni akar?
Ezekre a kérdésekre a mai napig nincs igazi válasz sehonnan, sem a Kelet, sem a Nyugat nem érzi úgy, hogy a masszív propagandán túl biztonságpolitikai, geostratégiai és katonai oldalról is helyet biztosítson valós kérdéseknek és igaz válaszoknak.
KONKLÚZIÓ:
Természetesen mindenki megválaszolhatja saját magának a feltett kérdéseket és mindenki eldöntheti, hogy a válaszoknak milyen további folyományai vannak. A magam részéről én is rendelkezem saját válaszokkal, amit az alábbiakban megosztok az olvasókkal, nem biztos, hogy helyesek a válaszok, de akiket érdekel a téma, azoknak, ha másra nem is, de pár perc gondolkodás beindítására mindenképpen jó alap lehet.
Az Orosz Föderáció 2012-2013 folyamán sikeresen akasztotta meg Asszad szíriai megbuktatására tett amerikai kísérleteket, Putyin elhíresült mondása, miszerint „az új világrend Szíriában fog eldőlni” is ebből az időszakból ered. A kétes eredetű és egyébként külföldről pénzelt Arab Tavasz projekt végső célpontja Irán volt, viszont Iránba Szírián át vezetett az út, így Asszadot mindenképpen buktatni kellett, hogy a szír területek megfelelő tulajdonos kezébe kerüljön. Ennek igen sok köze van a Wolfowitz-doktrínához, valamint a Nabucco-projekthez is, de ebbe most jobban nem megyünk bele, mert nem ez a konkrét téma. A lényeg annyi, hogy 2012-2013-ra teljesen nyílttá vált az USA/NATO és az Orosz Föderáció szembenállása immár nem csak regionális, hanem globális léptékben is.
Ebből következően teljesen kizárt, hogy az Orosz Föderáció ne rendelkezett volna megfelelő információkkal az Ukrajnán belüli valóságról, főleg annak fényében, hogy elindult a kötélhúzás az EU és a Moszkva által meghirdetett Eurázsiai Gazdasági Unió között Ukrajna megnyerése érdekében. Tehát az Orosz Föderációnak voltak hírszerzési értesülései arról, hogy az amerikaiak folyamatosan pénzelik és építik ki a saját holdudvarukat Ukrajnán belül.
Bár a szocsi Téli Olimpia elvileg elvonta a pillanatnyi figyelmet Kijevről, a puccs bekövetkeztekor Janukovics Oroszországba menekült, de az egyetlen konkrét katonai lépés csak a Krím megszállása volt. A Krím megszállása egy rendkívül gondosan és precízen előkészített, professzionális módon végrehajtott, tankönyvbe illő hibátlan katonai akció volt, ami eleve kizárja a rögtönzés lehetőségét.
Tehát az Orosz Föderáció kész tervekkel és a pillanatnyi realitásoknak megfelelően felkészített katonai alakulatokkal rendelkezett a művelet végrehajtásához, amit sikeresen végre is hajtott.
Ebből következően az Orosz Föderáció elsődleges katonai-stratégiai céljai között mindig is szerepelt a Krím visszaszerzése, amihez csak a megfelelő alkalom kellett. Ez pedig a kijevi puccs és Janukovics elmenekülése volt.
Azért nem vonult be 2014-ben Ukrajnába az orosz haderő és azért nem segítettek Janukovicsnak helyreállítani a törvényes rendet, mert ez az aktus azonnal kizárta volna a Krím annektálásának bármiféle jogosságát. Ebből viszont az következik, hogy az Orosz Föderáció szempontjából az Ukrajnával szembeni rejtett geostratégiai cél mindig is Ukrajna feldarabolása volt, amit több lépésben terveztek végrehajtani. A Nyugat által támogatott puccs pont kapóra jött, az Orosz Föderáció szándékosan hagyta, hogy ez bekövetkezzen, majd végrehajtotta az első lépést, a Krímet lecsatolta Ukrajnáról.
A következő 8 évben is pontosan tudták és látták, hogy a Minszki megállapodás nem fog működni, azt is tudták, hogy Ukrajnán belül zajlik egy fegyverkezési program, a Nyugat támogatja és segíti a szélsőségesen orosz ellenes erőket, az Orosz Föderáció is elkezdett felkészülni a következő menetre.
A Luhanszki és Donyecki „népköztársaságokat” csak annyira támogatták, hogy a lázadásuk ne bukjon el, ezzel is folyamatosan fenntartva egy Ukrajnán belüli polgárháborút. Semmiképpen nem ismerhették el a szakadár tartományokat, mert ezen tartományok függetlenségének elismerése gyakorlatilag Ukrajnán kívülre helyezte volna a konfliktust és ez már kvázi jogi alapot adhatott volna Ukrajna gyors NATO taggá válásához. Amíg a konfliktust Ukrajna állami területén belül lehetett tartani, addig Ukrajna NATO csatlakozása csak álom maradt.
Természetesen ezt az állapotot az idők végezetéig nem lehetett fenntartani, 2022. év elejére az ukrán fegyveres erők készen álltak egy jelentős hadművelet megindítására a szakadár régiók ellen, így Moszkva számára az időablak kezdett vészesen záródni, lépniük kellett, hogy Ukrajna feldarabolásának távlati projektje ne essen végleg kútba.
A hadművelet során a bevetett erők nagysága és eloszlása első perctől kezdve nyilvánvalóvá tette, hogy szó sem volt Ukrajna megszállásáról, legjobb esetben amire számíthattak, az a Zelenszkij-kormány gyors bukása lehetett volna, ami ajtót nyitott volna egy oroszbarát, de minimum semleges ukrajnai politikai erő színre lépésének. A közhiedelemmel ellentétben az ukrán lakosság távolról sem volt fanatikus Zelenszkij-támogató, sőt, Zelenszkij népszerűségi mutatója alig 10% körül mozgott az orosz támadás megindulásakor. A bukás nem jött be, Zelenszkij a helyén maradt, bár volt néhány gyors próbálkozás a béketárgyalásokra, de a Nyugat itt közbelépett és azonnal sztornózta a folyamatot. Ebbe most szintén nem megyek bele jobban, mert nem ez a poszt témája.
Mivel a gyors kormánybuktatás nem sikerült, maradt a B-verzió: elhúzódó háború vívása és fenntartása.
Az Orosz Föderáció három fő okból nem vetett be nagyobb erőket hosszú ideig:
1.A Föderáció békeidős létszáma és hadrendben tartott haditechnikai eszközparkja olyan elosztásban van a Föderáció területén szétterítve, hogy nagyobb erők átcsoportosítása vagy elvonása konkrétan védelmi űröket hagyna maga után olyan instabil régiókban is, mint például Közép-Ázsia vagy a Távol-Kelet. Emiatt a Föderáció haderejének egy jelentős része le van kötve adott körzetek védelmének biztosítása érdekében, onnan erőket elvonni tartalék képzése nélkül nem lehet.
2. Ha az Orosz Föderáció nem egy 150 ezer fős kontingenssel indítja meg a hadműveletet, hanem olyan és akkora erőkkel, amelyek szétverik Ukrajnát, ahhoz ehhez szinte a teljes békeidős haderőt haditechnikával együtt be kellett volna vetni Ukrajna ellen egyszerre. Ennek viszont előfeltétele lett volna az, hogy minimum egy évvel a hadművelet megindítása előtt nagyjából 1 millió tartalékost hívnak be, felfrissítik a képzésüket, valamint jelentős mennyiségű zárolt és tartalékolt haditechnikai eszközt kikonzerválnak, melyek az első lépcsős, de Ukrajnában bevetett haderők helyét és szerepét veszik át a többi katonai körzetben. Azon túl, hogy ennek a létszámnak a kivonása a reálgazdaságból óriási problémákat okozott volna az amúgy is szankciókkal sújtott orosz gazdaságnak, ezt a létszámot etetni kell, fel kell szerelni, frissítő képzést kell tartani stb., ami még több forrást vont volna el. Ráadásul 1 millió fő behívását és több ezer haditechnikai eszköz kikonzerválását nem lehetett volna titokban tartani, a Nyugat azonnal kapcsolt volna, hogy mi készül.
3.Még ha az Orosz Föderáció ilyen hatalmas haderőt vetett is volna be Ukrajna ellen és szét is verte volna Ukrajnát relatíve rövid idő alatt, ez sem hozott volna stratégiai győzelmet. Ennek az egyik azonnali következménye lett volna, hogy Európa és a Nyugat valóban megijed, ami miatt azonnal és valóban szorosan összezár, sőt, egy ilyen léptékű orosz támadásra reagálva a NATO is azonnal ébred és valóban összekapja magát, nem úgy, mint jelen idő szerint. Ugyanígy az Orosz Föderációval határos többi állam is észbe kap, hogy baj van, Moszkva nagyon bedurvult, így azok is Kína vagy az USA/NATO felé gyors lépéseket tettek volna, gondolok itt akár Kazahsztánra vagy a többi közép-ázsiai posztszovjet államra.
A másik hatalmas, szinte megoldhatatlan probléma lett volna, hogy ugyan Ukrajnát sikerül elfoglalni, de hogyan tovább. Honnan lenne az Orosz Föderációnak elég gazdasági és pénzügyi likviditása ahhoz, hogy egy komplett Ukrajnában újraszervezze az életet, fizesse a nyugdíjakat, újjáépítse a fél országot és közben minimum egy félmilliós állandó katonai kontingenst is állomásoztasson ott közben a rendet fenntartani? A válasz egyszerű: sehonnan.
Ezek alapján érkezünk el lassan a hadművelet megindításának első évfordulójához és messze nem látni a végét ennek a konfliktusnak.
Nagyjából itt véget is ért az írásom lényegi része, nem boncolgatjuk tovább az orosz, az ukrán és általában véve a kelet európai regionális és geopolitikai stratégiák mélyebb rétegeit és nem vállalkozik jóslatokra arra vonatkozóan sem, hogy merre halad majd tovább a konfliktus.
A mostani írásom alapvetően az Orosz Föderáció oldaláról felmerült, már-már triviálisnak számítóstratégiai és biztonságpolitikai kérdőjeleket próbálta vizsgálni, amelyekről valamilyen oknál fogva a szakma nem óhajt tudomást venni.
Azzal tisztában kell lenni, hogy a szűken vett orosz keresztmetszet nem igaz, ugyanis itt a felszínen valóban egy orosz-ukrán konfliktus zajlik, de a geostratégiai erőtérben vizsgálva az egész konfliktust ez még az orosz-NATO proxy-háborún is túlmutat. Az orosz-ukrán katonai konfliktus része egy globális szintű nagy játszmának, ahol az USA és szövetségesi rendszere áll szemben a világ másik felével. Ez a másik fél nem egy egzakt katonai-gazdasági szövetségi rendszer, hanem több regionális erőcentrum, amelyek igyekeznek a saját stratégiai érdekeiket szem előtt tartva közeledni egymáshoz és valamilyen szinten koordinálni az együttműködésüket. A „csendes többség” egyelőre kivár és bár hivatalosan többnyire semleges, valójában többféle módon is támogatja az Orosz Föderációt. Kínát leszámítva az Orosz Föderáció rendelkezik a világon egyedül olyan tartalékokkal, ami alapján nyíltan és egymaga képes volt szembe szállni a Nyugattal és bevállalni egy olyan katonai konfliktust Európa területén, amelyet látunk.
Ennek a komplexebb elemzése viszont minimum egy külön esszét igényelne, így ezzel zárom a mostani kis írást és remélem, ha másra nem is, de gondolatébresztőnek jó volt.
Köszönjük Mangamonguz alapos munkájának közzé bocsátását.
______________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
Líbiával kapcsolatban Putyin megbánta, hogy tétlenül állt. Ezt követte volna Szíria, ahol sikeresen közbelépett.
1. Tibor bá’
Igen, legalábbis a hivatalos orosz álláspont szerint. Ugyanakkor addigra Kadhafival kapcsolatban voltak orosz „ellenérzések” és bizonyos szempontból Líbia és az ottani kőolaj kitermelés „megzavarása” nem ment szembe minden orosz érdekkel. Mindegy, az Arab Tavasz, az Iszlám Testvériség, az ISIS/ILIA és Szíria egy külön fejezet, most hagyjuk.
A fenti íráshoz kapcsolódóan van még egy dolog, ami szintén megér egy misét. Az Ukrajna elleni háborút megelőző időszakban az Orosz Föderáció megmentette Lukasenko seggét, majd 2022. januárjában Tokajev kérésére Kazahsztánba is bevonultak és egy hét alatt csend is lett.
A kérdés a következő:
Az oroszok képesek a belarusz és kazah (sőt, 2016-ban még a törökországi) puccskísérletbe is sikeresen beavatkozni, de hosszú éveken át Ukrajna több szempontból kivételnek számít.
Mi az, ami miatt a belarusz és a kazah helyzet ennyire más módon volt kezelve, mint Ukrajna?
Kíváncsi lennék a véleményekre. Nekem konkrét ötletem van ezzel kapcsolatban, de megvárom, hátha valaki hajlandó ezen agyalni.
Minszket érintő 5. kérdésed nagyon ül.
Az elemzésed eszembe juttatta a rendszerváltásunkat követő évek egyik trükkjét. A jól működő vállalatokat előszőr tönkretették, na nem azért mert nem értettek hozzá, hanem csak egyes darabjaira volt szükségük és egyben nem is tudták volna megszerezni. Mikor sikeresen tönkrement a vállala, ez az időablak felel meg az ukrán puccsnak, akkor a vezetők felvásárolták az értékes részeket. Ez meg a Krím elfoglalásának.
Pont, mint két ősellenség állat mikor összedolgozik egy préda elejtéséig.
Ukrajnában az oroszoknak elég volt, hogy hagyták megtörténni a majdani eseményeket és később érvként használva lecsípni ukrajnából egy darabot. Ez egy hihető forgatókönyv. De ezzel eltávolodtam az eredeti nézetemtől, hogy az EU gazdasági megrogyasztása a fő cél.
Viszont az erősödő orosz miért térdeltetné meg a legfőbb gazdasági partnert? Talán idővel ez is kiderül.
Talántényleg igaz, hogy USA és Oroszország a prédák elejtése erejéig szövetkeztek.
Oroszország megkapja az elszakított területeket, USA pedig meggyengíti európát.
Évszázados folyamatok kulminálnak már, semmi nincs ok nélkül, de az okok több generáció alatt gyűltek össze, így nem érthető sem a fronthelyzet sem a „hátországok” helyzete sem egykönnyen.
Az emberiség (utóbbi száz évben hatalmon lévő vezetése) annyi mocskos szörnyűséget követett el, és próbált a szőnyeg alá söpörni, vagy próbált eltagadni-eltemetni a tudat sötét mélyére, hogy már tisztán látni szinte lehetetlen, annyi mocskos réteg rakódott egymásra. Minden oldalon.
És ez a vezetésre is igaz! Hiába ezer titkosszolgálat, mesterséges intelligencia, meg minden pénz is: az ellenségeskedés folytatása mára mindenki pusztulásával fenyeget.
A háború tudjuk, a politika folytatása más eszközökkel, csak három dolog kell hozzá: pénz, pénz, pénz.
„Az ipari civilizáció természeténél fogva egy kamatos-kamatra alapozott hosszú kifutású idejű piramisjáték.” (William Ophuls)
A FED épp száz éve kezdte egy megcinkelt szavazással a globális pilótajátékát (1913. december 23-án). Eddig is csoda volt, hogy agóniáját elhúzták.
Mára a tudomány, az egyházak, az oktatás és a teljes gazdasági szektor is beszállt ebbe a halálraitélt pilótajátékba. (önként vagy kényszerből, egyremegy)
Putyin nem hülye, tanult a Schwab-féle káderképzőn is: pontosan láthatta, hogy ez a pénzügyi polip mára felzabálta az egész világot, Kadhafi és Szaddam csak előétel volt, és ő is sorra kerül.
Más szisztémát nem tud ő se kitalálni, ezt nem akarja, mert magával rántja a közelgő elkerülhetetlen csőd, marad ez a tétovázó időhúzás.
Pár hónapja felmerült bennem, hogy ő csak a népességcsökkentés orosz rulettjét játssza ezzel a különleges hadművelettel, de talán mégse. Mindenesetre illeszkedik a légszennyezésbe, vírusmizériába, gazdasági csődhullámba.
Átláthatatlan a helyzet, éppen ezért aki most nem hisz a csodában, az nem realista.
A háború csak a bajok látható része.
Hogy valami pozitív képzettel zárjam, legyen itt egy gondolkodó magyar a sok közűl:
https://youtu.be/wSym4JfvTno
5. Károly
A helyzet az, hogy kicsit tudathasadásos állapotban van Európa. Létezik egy NATO, amely gyakorlatilag az USA és a katonailag általa felügyelt térséget jelenti. Átfedésben létrehoztak egy Európai Uniót, amely viszont képtelen önálló hatalmi centrumként fellépni, többek között pont a NATO léte miatt. Az EU nem képes a saját geopolitikai érdekeit képviselni addig, ameddig a katonai felügyelet a területén lévő haderők felett nincs saját hatáskörbe rendelve és emiatt nem egy kérdésben az ellenérdekelt Egyesült Államok lépéseit kell támogatnia.
Az Ukrajnával kapcsolatos kérdés is pont ebbe az irányba tapogatózik a 3. hozzászólásomban.
A helyzet az, hogy a kérdést úgy kell feltenni:
Mit nyerne Oroszország egy széteső Belarusszal? A válasz értelemszerűen az, hogy semmit, sőt, befolyási zónát veszítene.
Mit nyerne Oroszország egy széteső Kazahsztánnal? A válasz ugyanaz.
Ellenben mit nyerne Oroszország egy széteső Ukrajnával?
Egyszerre több dolgot is!
Ez itt a lényeg, ugyanis Oroszország számára stratégiai szempontból egy széteső Ukrajna sokkal több kedvező előnyt jelent, mint egy egyben lévő Ukrajna, pláne, ha az oroszellenes vezetéssel rendelkezik.
Egy széteső Ukrajna viszont további olyan problémákat generálna, ami az EU-nak és a NATO-nak komolyabb gondokat okozhat. Például lengyel, magyar vagy román területi követelések feléledése, ami nem csak ezen államok között okozhat feszültséget, de tágabb értelemben például a NATO-n és ebből eredően az EU-n belül is. Ami viszont gond a Nyugatnak, az nyereség az oroszoknak.
Mivel az EU-t sikerült az OF ellenében felsorakoztatni, innentől kezdve már nem orosz érdek az EU stabilitás fenntartása, tehát minden lehetséges módon rá fognak dolgozni erre.
A következő szinten ezt a helyzetet már nem EU-orosz, hanem Nyugat vs nem-Nyugat kérdésként érdemes vizsgálni. Ebben a nagyobb játéktérben lévő érdekvektorokhoz illeszkedik az orosz katonai művelet is, azaz az oroszok a hadműveletet nem csak és kizárólag a saját szűken vett geopolitikai érdekeik mentén vezénylik, hanem egyéb partnerországok érdekeit is részben figyelembe véve (pl. Kína, Törökország stb.).
A fentiek szerinti érdemi biztonságpolitikai elemzést és analízist viszont hiába is várok a nyugati mainstream részéről, ez szinte reménytelen, helyette Andersen-mesékkel etetik a világ egy részét.
4 – Károly
„Talántényleg igaz, hogy USA és Oroszország a prédák elejtése erejéig szövetkeztek.
Oroszország megkapja az elszakított területeket, USA pedig meggyengíti európát.”
Tegyük fel egy pillanatig, hogy így van, ahogy íród!
Akkor azt szeretném megkérdezni, hogy mit kap majd Oroszország és Európa a nyakába, az el nem szakított nyugat-ukrajnai területek (vagy nevezzük „új” vagy „csonka” Ukrajna képében? Miféle „ajándékot”? Kinek lesz ez jó és kinek nem? Önálló marad egyáltalán Ukrajna ezen része? Vagy lengyel kalandorok martaléka lesz (egy időre)?
A dolgok itt jóval összetettebbek, a csavaron is van még egy csavar és így tovább…
Egyébként 2 nap meg 2 éjszaka lehetne írogatni erről meg a MangaMonguz által feltett kérdésekről, tucatnyi nézőpontot figyelembe véve, de majd más leírja a véleményét, ha akarja. Egy igazi, kicsit is mélyebb elemzéshez idő és tényleg releváns, nem felszínes infók kellenek. Lehet próbálkozni! 🙂
6 – MM.
Nem hiszem, hogy Kárpátalja visszacsatolása kívánatos lenne. Érzelmik okokon túl rengeteg kellemetlenséggel járna. Szegények és a 150 ezer magyaron kívül rengeteg szlávot is kapnánk. Plusz a többi Trianont élvező ország nagyon gyanakodóvá válna.
8. Tibor bá’
Ebben nem tudok állást foglalni, sőt, az egész trianoni kérdéskörben nem tudom megmondani, mi lenne az igazán jó megoldás.
Ezek a törekvések és esetleges katonai lépések viszont nem adott polgárok kedvétől függenek majd, hanem aktuálisan a nagyhatalmi érdekektől, ami arra mindenképpen jó lesz majd, hogy viszályt szítson.
Egyébként elég, ha Lengyelországra gondolunk, akik egyre nyíltabban vetik fel például Lvov (Lviv, Lemberg, kinek hogy tetszik) kérdését. Milyen feszültségeket generálna például Németország esetében egy jelentős lengyel területi követelés beváltása keleten?
Az oroszok valószínűleg nem akartak támadni. A háború előtt folyamatosan tárgyalni szerettek volna, amit a túloldal elutasított, erre gyakorlatozni kezdtek, hátha ezzel mégis kikényszeríthetik a tárgyalást, nem jött be. Jött az ijesztgetés, hogy már holnap támadnak, mégsem, válaszul jönnek a soha nem látott szankciók. Olyan volt, mintha az USA már türelmetlenül várta volna, hogy az oroszok támadjanak, de azok még mindig totojáznak. Aztán jött a támadás, amit azzal indokoltak, hogy meg kellett előzniük a szakadár államok elleni ukrán támadást. Ez valós támadás lett volna, vagy csak az oroszok kiugrasztására szolgáló csapda volt-e, nem tudom.
Az orosz támadás gyakolatilag jelképes volt, Ukrajna elfoglalására és megszállására alkalmatlan, egy esetleges puccs támogatására elegendő, de azt vagy nem, vagy rosszul szervezték meg, míg a túloldal szinte várta már a támadást, felkészült.
Míg a Krím elfoglalása profin előkészített és kivitelezett lépés volt, az ukrajnai a kényszerlépések sorozata, amin látszott, hogy nem nagyon akarják. A Krím-et nem engedhették el, az amerikaiak ott ólálkodtak már, lépniük kellett, fontos volt, Ukrajna nem. Nemcsak az oroszoknak nem kellett ez a korrupt pénznyelő, hanem az EU-nak sem. Emlékezzünk vissza, mennyire tiltakoztak például a hollandok. A természeti kincsek persze igen, lerabolni jó, de társnak kell a kutyának. Az oroszok is csak arra törekedtek, hogy olyan decentralizált államformát alakítsanak ki ott, ami megadja az ott élő oroszoknak a normális létfeltételeket, a beleszólással pedig egy a számukra veszélytelen pufferállamot hoz létre. Ők sem akarták a gatyájukat ráfizetni a korrupt állam fenntartására.
Az USA érdeke viszont más volt. Az ukrán állam finanszírozását jórészt rátolták az európaiakra, az ukrán élőerőt használva pedig ki akarják fullasztani az oroszokat, ugyanakkor pedig tesztelni próbálják a Kína elleni hadviselést (de ott ez a módszer aligha működne). A gazdasági, hadiipari haszon is jól jött.
A másik kérdés az, ha már belekényszerítették az oroszokat ebbe a háborúba, akkor miért nem szállnak bele rendesen? Valóban, ahhoz a jelenleg felhasználható erejük kevés. A kifullasztást bírják, Európa kevésbé, hamarabb omlik össze.
De Ukrajna a nyugati támogatás nélkül életképtelen, elég lenne a lélegeztetőgépről lekapcsolni. Ehhez „csak” Nyugat-Ukrajnát kellene megszállni. Ez rizikós, a határ közelsége miatt, meg a lengyelek is alig várják már, hogy bevonulhassanak. Egyszerűbb lenne délről, vagy északról az ország középső részét megszállni, ezzel a front utánpótlása megszűnne. De nem ezt teszik, hanem a darálót működtetik. Ezzel valóban elfogy az élőerő, a későbbiekben nem lesz már veszélyforrás, Európa szétesik, a feneketlen hordó elnyeli az erōforrásait (bár ezt nem tudom, az oroszoknak miért jó).
Mostanában meg nyugaton a várható nagy orosz ellentámadásról beszélnek, de az nem nagyon akar elindulni. Kérdés, hogy akkor ezt ki szeretné jobban?
3: MangaMonguz:
Én Kazahsztánt teljesen külön venném. Egyrészt nem Európa (A nyugat szempontjából tartom fontosnak), a másik, hogy ott már Kína is szomszéd. Szóval nekem úgy tűnik, hogy ott teljesen mások a körülmények.
6: MangaMonguz:
Véleményem szerint Ukrajna feldarabolása a puccs óta lehet stratégiai cél.
Fehéroroszországhoz hasonlóan egy oroszbarát kormánnyal nagyon jól el lennének.
(Vagy esetleg Ukrajna mérete mindig is magában hordozza a veszélyt ?)
Mi van akkor, ha nem sikerül feldarabolni Ukrajnát ? Az oroszok kiharapnak belőle valamennyit és az egész maradék ország egységesen oroszellenes lesz. Kvázi nyugat bérenc mind katonailag, mind gazdaságilag. A Krím szárazföldi megközelítésén és némi pufferzónán kívül mit nyer ekkor Oroszország ? És mit veszít ?
8,9: Kisebbségekkel kapcsolatban (és a fennmaradásuk esélyéről, az EU hozzáállásáról) egy elég jó beszélgetés
#https://www.youtube.com/watch?v=E3x9v5gdGG0
8 Tibor bá’
Kárpátalja a nyugat-ukrajnai lengyel bevonulás után nem lesz határos a megmaradt Ukrajnával. A lengyelek sem „elcsatolják” (először), hanem védelem alá vonják a régi területüket. Persze, ahová egyszer valahová bevonult egy hadsereg, onnan olyan egyszerűen nem megy ki. Kárpátalján is fenn kell tartani rendet, aztán később lesz valami (önálló állam, autonóm terület…). A ruszin nem probléma, a frissen betelepültek meg választhatnak. Gazdaságilag először persze teher, de nem minden az azonnali pénzügyi haszon. A környező országok meg így is a pusztulásunkat akarják a rossz lelkiismeretük miatt, mert csak akkor nem tartanának bennünket veszélyesnek. Ha mi nem lépünk, akkor lép más. Lehetőség többször is adódhat, de ha valaki nem használja ki az éppen adódót, ki tudja, mikor lesz rá módja később.
10. berko
Kazahsztán természetesen más, mint Belarusz vagy Ukrajna, de Oroszország területe sem csak Európa, így az orosz geopolitika sem korlátozódhat csak egyetlen térségre. Márpedig ha az orosz geopolitikai célokat szeretné valaki megérteni, akkor a térkép szerint kell gondolkodnia és egy regionális lépés esetén ezt is figyelembe kell vennie.
Ukrajna 1991 óta probléma Oroszország szempontjából. A keleti régiók zömmel oroszlakta vidékek, ráadásul ott összpontosul a nehézipar és a bányászat is. A nyugati régió sokkal inkább veteményeskert jellegű, azaz a mezőgazdaság a húzó ágazat.
Az oroszoknak a demográfiai tényeket figyelembe véve ember kell elsősorban, nem terület. De ez Ukrajna esetében nem igazán szétválasztható, onnan ember és terület is kell, mind gazdasági, mind katonai okokból.
A Szovjetunió széthullásakor nem voltak rendezve a határkérdések, a létrejött ukrán állam határai valójában egy szovjet belső közigazgatási határ volt, amit annak idején az aktuális párt főtitkárok kényük-kedvük szerint átrajzolgattak és mint szovjet belügy, ez senkit sem érdekelt.
Hogy nem sikerül Ukrajnát feldarabolni, az benne van a pakliban, bár az ukrán demográfiai helyzet a háború előtt is katasztrofális volt, erre a háború még rátett két lapáttal, szóval elég nehéz elképzelni, hogy Ukrajna hogyan fog talpra állni fele lakossággal, pláne 6 éven belül…
Ha sikerül is valahogyan békét kötniük és Ukrajna területeket veszít (ez az egyetlen opció, vagy egy világháborús eszkaláció), ez hosszabb távon (10-15 év) a maradék Ukrajna további erodálást hozhatja, ami lehet békés, de lehet egy újabb regionális háború nyitánya is.
Én egy kicsit sem látom annyira napsugarasnak az ukrán felemelkedést és jövőt.
3. MangaMonguz
A megfogalmazott kérdések nagy része bennem is felmerült.
Mi történhetett,hogyan lehetséges az,hogy az említett korábbi esetekben számos alkalommal és hatékonyan tudott Oroszország az érdekei érvényesítése érdekében fellépni a korábbi években,most pedig úgy tűnik,hogy a teljes katonai/hírszerzési/politikai irányítás a teljes inkompetencia,dilettantizmus szintjén hozza meg a döntéseit.
Az,hogy mi miért történik,mik lehetnek a valódi szándékok,meg sem kísérlem megválaszolni.Azt gondolom,hogy a valóságot tudni lehessen,ismerni kellene az orosz legfelsőbb vezetés tényleges stratégiáját,céljait.(Nem azt,ami a BBC/CNN/Reuters és társai által vannak bemutatva)
Ez nem csak az egyszerű ember,még a hozzá értők számára sem könnyű feladat,mert
az ország elnöke olyan ember,aki (sok egyéb mellett):
-Hivatásos hírszerző tisztként szolgált a hidegháború idején,azaz hivatásából adódóan közelről,a „függönyök mögött” látta a nagyhatalmak mocskos dolgait,érti,tudja,ki van képezve a taktikákra,stratégiákra,ezek értelmezésére,nem is beszélve arról,amit „maszkirovkának” neveznek a hírszerzés világában. (Álcázás/megtévesztés)
– 8 danos Judo nagymester.Ez nem igazán megfogható,és megfogalmazható dolog,de
egy ilyen ember szerintem másképp tekint a világra,másképpen mérlegel,valószínűleg
hosszú távra,”több lépéssel előre tekintve” hozza meg döntéseit,és sokszor nem azt
a döntést,amire számítottak volna ellenfelei.Egy régebbi hozzászólásban olvastam itt,és lehet benne valami szerintem is:”A judo nem csak sport,életszemlélet is egyben”.
Ami a háború elhúzódását illeti,tényleg nincs egyszerű dolgunk itt sem.
A fővonalas hírfolyamból tájékozódva az ember úgy láthatja,hogy orosz szempontból
a harci események az első pillanattól fogva a teljes kudarc,katasztrófa,hozzá nem értés
nyomait hordozzák magukon.
Az orosz hadsereg maga a csőd,a közkatonától kezdve a tábornoki karral bezárólag
dilettánsok gyülekezete, egy épkézláb hadműveletet nem képesek végrehajtani.
A katonák gyávák és ostobák,részegen randalírozva civileket erőszakolnak,miközben
nincs mit enniük,nincs lőszer a fegyverekhez,üzemanyag a járművekhez.
A tábornoki kar részeges,korrupt és ostoba,továbbá csak a civil célpontok bombáztatásához értenek.(Pl.Alekszandr Dvornyikov vezérezredes,Szergej Szurovikin hadseregtábornok) Ezen felül pedig a tábornoki kar reménytelenül alulképzett,inkompetens.Biztosan van,amit kihagytam.
Ha egy kicsit a másik oldalról nézzük a helyzetet,kérdések sora merül fel:
-Már hónapok óta felmerül a kérdés.A kritikus,stratégiai fontosságú objektumok,célpontok sora érintetlen.(Vagy legalábbis egy részük sokáig az volt)
Hidak,vasúti csomópontok egyebek,alig,vagy egyáltalán nincsenek támadva.Vajon miért?
-Valóban úgy tűnik olykor,és számos körülmény utal erre:mintha csak „fél kézzel”
harcolnának,a fő erők jó része nincs bevetve.Mintha tényleg nem a gyors lezárás lenne a cél.
A miérteket nem tudom megválaszolni.
Ami eszembe jutott:A fentieket is figyelembe véve az orosz hadsereg széles rétegei
szereznek harci tapasztalatot,figyelembe véve a 21. századi technológiák alkalmazását a modern háborúban.Ki lehet dolgozni,és éles körülmények között ki lehet próbálni,
tökéletesíteni a harceljárásokat.(elég csak a drónok tömeges alkalmazására gondolni)
Ugyanez vonatkozik a tiszti/főtiszti/tábornoki karra nézve is.Számos esetben lehettünk tanúi a tábornokok cseréjének.A híradásokban az volt sugallva,hogy ezek a katonák megbuktak,nem hozták a várt eredményeket.Akár még ez is meglehet.Ugyanakkor az is,hogy a tábornokokat cserélgetve egyre több olyan parancsnok is lesz,akik tapasztalatot szereztek a legújabb kori hadviselésből.Volt korábban egy hír még tavaly.Dvornyikov hadseregtábornokot a leváltása után vissza helyezték Szíriába, az ottani kontingens élére.Egy bukott tábornokot.Nem fokozták le,nem rúgták ki a hadseregből,nem helyezték át valami Isten háta mögötti helyre,hanem vissza tért egy szintén igencsak kritikus helyre.Legalábbis érdekes.
Kevés vagyok ahhoz,hogy nagy összefüggéseket megértsem,nem is tagadom.
Azt valószínűnek tartom,hogy a mélyben nagy átrendeződések zajlanak.
Átalakulóban van a világ,új erőközpontok jelennek meg,jellemzően az ázsiai/eurázsiai térségekben.Sajnálatos módon (legalábbis a nyugati világ számára) az erőforrások zöme ezen térségekben található.
Kínát,Indiát említeni sem kell,ugyanakkor Oroszország sem arra az útra tért,amit még a Szovjetunió felbomlását követően jósoltak neki,és bele tudott állni ebbe a konfliktusba,úgy hogy számos elgondolás szerint már régen padlóra kellett volna kerülnie.Közben pedig hír a napokból,a Bloomberg híradása alapján:
https://www.vadhajtasok.hu/2023/02/11/bloomberg-oroszorszag-rekordmeretu-beruhazasokkal-jatszotta-ki-a-szankciokat
Az Egyesült Államok,a nyugati világ jelentős része problémákkal küzd,rekordméretű
eladósodottság,társadalmi feszültségek,gazdasági problémák,egyebek.
Csak remélni lehet,hogy nem lesz egy nagyobb,globális konfliktus.
Egy utolsó gondolat a végére,még Ön írta ezt egy régebbi hozzá szólásában,és magam is emlékszem rá.
Még a háború előtt Putyin biztonsági garanciákat követelt országának,írásban is eljuttatva a nyugati hatalmakhoz az elvárásait.Erre az Usa kormányzata válaszolt,de ennek tartalmát nem hozták nyilvánosságra.Emlékszem rá én is.Tényleg,mi lehet vajon e mögött?
MangaMonguz
Köszönöm ezt az elgondolkodtató posztot a rád jellemző lényeglátással.
Azonban a sok jó hozzászóló ötletelésben csak kézeletbeli érdekeket és scenáriókat vélek felfedezni, ezért én leginkább Vaszil véleményével tudok azonosulni a lényeget illetően.
14. Átlagember
Két részben teszem fel a válaszokat, mert kicsit hosszabb lett és így nehezen olvasható.
I. rész:
Nagyon jó gondolatok és meglátások! Egyébként váltsunk tegeződésre itt a blogon, ha Neked nem gond, természetesen értékelem a magázódás mögötti tartalmat és jelentést.
Putyin és a judo.
Igen, Putyin judo mester, ami eleve feltételez némi többlet tudást.
A judo a Kano féle „letisztított” ju-jutsu, hasonlóan, mint pl. az Uyeshiba-féle aikido, ami egyfajta „letisztított” Daito-ryu iskola. Nagyon nem mindegy, hogy valaki a sport oldalát, avagy a budo/bujutsu oldalát tanulja és gyakorolja, a kettő ugyanis markánsan eltérő két különböző világ.
8. dan körül általában már nem a sport, hanem a budo/bujutsu oldal működik. Ez pedig azt jelenti, hogy az illető jó esetben képben van olyan dolgokkal, mint pl. a sutemi-elv (egyensúly feladása), az aiki (utánaengedés)-elve, a kukan (űr) megteremtése, a kasumi (köd) és az inton (megtévesztés) alapelvei vagy minimum a kime (fókuszálás) és a kamae (pozíció)-egyensúly páros lényegi elveivel.
Egyébként a katonai közelharcban vagy egyéb speciális alakulatoknál oktatott közelharc szisztémákban is ezekre dolgoznak rá, ahol a szimpla waza (technikai) szinten túl mögé kell tenni minimum a taktikai ismereteket. Enélkül csak üres balett az egész.
Ami viszont érdekes a dologban, hogy a különböző budo/bujutsu iskolák taktikai és stratégiai szintű elvei és gyakorlatai analóg módon átültethetőek például a konkrét katonai gyakorlatra is és itt most nem csak az ember-ember elleni kézitusáról van szó, hanem akár hadműveleti szintű összecsapásokról is, ahol egy-egy manőver pontosan ugyanilyen elvek mentén zajlik. Régebben gondoltam is arra, hogy lehetne egy összevetést tenni a keleti harcművészetek elvei és módszertana, valamint a jelen világ geostratégiai és katonai eseményei között, lennének itt érdekes párhuzamok, az biztos!
De ez minimum egy szakdolgozat témája lenne, így ez mostanában nem fog megszületni.
Viszont jók az észrevételeid, igen, egyértelmű jelei vannak annak, hogy Putyin nem teljesen hülye a keleti harcművészetekkel kapcsolatban és ez bizonyos lépésein tetten is érhető.
14. Átlagember
II. rész:
A háború elhúzódásának véleményem szerint alapvetően három fő oka van:
1. A pillanatnyilag rendelkezésre álló erőforrások aránytalan mértékű átcsoportosítása olyan szintű katonai-biztonsági kockázatokat hozna létre egyéb régiókban, ami vállalhatatlan, erről írtam az összefoglalóban is.
2. Egy elhúzódó háború stratégiai szabadságfokot teremt olyan oldalról, hogy az „egy nagy lépés helyett a sok kis lépés” elvét követi (ez például konkrétan bujutsu tan), azaz folyamatosan és felxibilisen képes olyan korrekciókat végrehajtani, ami egy teljesen más területen zajló küzdelem során kívánatos. Azaz nem csak finanszírozható a háború, hanem a háború maga egy eszköz, ahol a különböző katonai lépések nem feltétlenül a hadszíntéren kamatoznak. Ebben az esetben nem a katonai győzelem az igazi végcél, hanem egy folyamatosan fenntartott háborúval egy másféle küzdelem befolyásolása.
3. A 2. ponthoz kapcsolódóan itt lép be a képbe az, hogy itt messze nem egyedül csak Oroszországról vagy a vegytiszta orosz érdekekről van szó, hanem közvetlen és közvetett jelek utalnak arra, hogy egy jóval nagyobb, átfogóbb történet egy kisebb szelete zajlik az ukrán harcmezőkön.
Sokan – döbbenetes módon még a katonai szakértők is – abszolút elmennek egy igen fontos részlet mellett.
Az elhúzódó, lassú háború során Oroszország tőle szokatlan módon vigyázott az élőerőre, ennek egyértelmű bizonyítéka volt például a herszoni visszavonulás, ami igen szervezetten zajlott szinte veszteség nélkül. A másik teljesen evidens dolog, hogy az orosz haderő kevesebb katonával támadott, mint az ukrán haderő és a mai napig tartják a frontvonalakat.
Ezzel párhuzamosan a mozgósítás során újabb 300 ezer katonát hívtak be, akik a frontvonalra kerülnek és némi rotációval és vegyítéssel elérhetik azt, hogy egy éven belül az orosz hadsereg rendelkezni fog 500 ezer olyan katonával, akinek konkrét és gyakorlati harci tapasztalata van nagy kiterjedésű szárazföldi hadműveletekkel kapcsolatban.
Ez baromira nem mellékes dolog, főleg, ha ezzel szemben megnézzük majd azt, hogy az európai NATO tagállamok hány nagyléptékű háborút megjárt valódi harci tapasztalatokkal bíró katonával rendelkeznek idén év végére. A különbség nagyságrendi lesz.
Az utolsó felvetés a mai napig ott lóg e levegőben és továbbra sem zavar senkit.
Igen, vajon milyen amerikai válasz érkezett anno Moszkvának, amivel kapcsolatban Washington azt kérte Moszkvától, hogy ne hozza nyilvánosságra. … és Moszkva ezt a mai napig nem hozta nyilvánosságra. De ez itt Európában senkit sem zavar továbbra sem. Hát legyen így…
Igen, ez a blog pont ilyen dolgok átbeszélésére lett kitalálva, köszönöm az észrevételeidet!
Átlagember kérdését már régebben feltettem. „Hidak,vasúti csomópontok egyebek, alig, vagy egyáltalán nincsenek támadva. Vajon miért?”
Válasz is jött rá. – Nem képesek az oroszok ezeket megsemmisíteni, nincs ezekhez elég nagy erejű fegyverük, még alátámasztó indoklást is érkezett, – ez abból is látható, hogy trafóállomásokat, lakóházakat támadnak.
Aminek esetleg, talán lehet alapja, hogy a nácinak mondott ukrán hadsereg emberállományát akarják a lehető legkissebb létszámra redukálni és érdemi támadásra alkalmatlanná tenni. Ehhez kell, hogy legyenek ukrajnának működő utánpótlás szállítására alkalmas útvonalai.
14 – Átlagember és 16,17 – MangaMonguz
Nagyon jó meglátások, gondolatok, öröm volt olvasni mindkettőtöket!
A világ vajúdik, a kérdés az, hogy az „újszülött egy egészséges gyermek lesz-e vagy egy szörnyszülött”. Vagy az „anya is meghal szülés közben”… Persze, átmenetek is léteznek, a világ ettől bonyolultabb hely, a fenti példa talán túlságosan leegyszerűsített, de talán ezért is könnyebben megfogható.
A diktátoroknak van egy rossz szokása, azt hiszik mindenhez értenek. Ezért csinál hatalmas hülyeségeket Orbán és persze Putyin is. Ez egy jó magyarázat.
15. Balázs
Köszi!
A hozzászólások esetében nincs gond ezzel, erről szól ez a blog, vagyis erről kellene, hogy szóljon. Annak semmi értelme, hogy visszhangként ész nélkül valaki a nyugati vagy orosz média propagandát ismételgesse, ahhoz nem kell egy ilyen blog.
18. Károly
Azt gondolom te is tudod, hogy nettó baromság a hidakhoz és vasúti csomópontokhoz nincs elég nagy erejű fegyverük mesedélután.
Tessék, itt egy nem létező elég nagy erejű fegyver:
https://t.me/oroszhirek/7342
A másik dolog pedig az, hogy ki és mikor mondta azt Moszkvában, hogy a hadművelet célja Ukrajna lerombolása?
Ja, senki.
Demilitarizációról hallottam tőlük, Ukrajna lakosságának kiírtásáról, az ország megszállásáról és porig rombolásáról ellenben nem.
Mint ahogy senki sem mondott határidőt Oroszországban, a hadművelet időtartamáról az első naptól fogva csak annyit mondta, hogy az elnök dönti el, meddig tart. Az összes többi „határidő” Nyugatról hangzott el, majd erre hivatkozva jöttek a „szakértések”. Tiszta sor…
Ha Ukrajna teljes kiírtása és az ország teljes elpusztítása lett volna az eredeti cél, akkor minek tököltek volna ilyen „kis” hatóerejű töltetekkel ilyen hosszú időn át, van erre a célra bőséges mennyiségű robbanófej és a hadművelet is csak negyed órát tartott volna…
20. Tibor bá’
Magyarázatnak jó, de mostanában a „nem diktátor” vezetők sem spórolnak az ostoba döntésekkel.
13:MangaMonguz:
„Mi az, ami miatt a belarusz és a kazah helyzet ennyire más módon volt kezelve, mint Ukrajna?”
Erre válaszolva írtam, hogy én különvenném (kivenném) az összehasonlításból Kazahsztánt. Egyszerűen nem Európa, nem ugyanaz a nyugat befolyása, ennek megfelelően a helyzete is más.
Egyébként elképzelhető, hogy Ukrajna is hasonlóan lett volna kezelve mint a Kazah vagy a Fehérorosz helyzet, de ott az események máshogy alakultak. Ezért írtam, hogy Ukrajna feldarabolása a puccs után lett stratégiai cél. Te ezt korábbra datálod ha jól értem.
Amennyiben már korábban is ez volt a cél az nekem több ponton is rizikós.
Az oroszok hagyják megpuccsolni az oroszbarát kormányt, annektálnak, majd polgárháborús gócot hoznak létre. Azt tudhatták, hogy a nyugat veszettül fegyverezni fogja az Ukránokat. Az is világos volt, hogy előbb-utóbb felszámolják az Ukik a polgárháborús helyzetet. Ekkor katonai beavatkozás kell orosz részről, különben egész Ukrajna nyugati fennhatóság alá kerül (Feldarabolás elúszott). Ekkor a romba döntött Ukrajnát a nyomor és a nacionalizmus segítségével tovább darabolják. Mindeközben Oo elszigetelődik, és végképp szembefordul nyugattal. Kína is kiszámíthatatlan és nem tudni mikor lép Oo ellenében. Ne felejtsük, hogy Oo és Kina között is vannak nézeteltérések.
Ezzel szemben maradhatott volna egy oroszbarát kormány Ukrajnában, akárcsak a Fehéroroszoknál. Ez csak nekem tűnik sokkal egyszerűbbnek és kiszámíthatóbbnak ?
Csak arra akarok utalni, hogy én nem látom a tervezettség ilyen fokát, főleg ahol a politikusok is megjelennek.
A 6 évet nem én írtam … én csak egy hiteles elfogulatlan szakértő véleményére reagáltam 🙂
Vaszil
Nehéz lenne vitába szállni azzal, amit írtál, bizony, ezek a lapok is ott vannak a pakliban vastagon!
MangaMonguz
Motorola,Givi?
Tavaly posthumusz faszacsávók lettek.
Előtte nem….
Krími főügyész édibédi bírálta az ukrajnai hadműveletet,ment is valami nyugger állásba.
Tényleg mivan már.
Putyin próbált a nyugat cimbije lenni,de leesett a tantusz?
Annak idején Krím a haditengerészet miatt lett fontos,de mint itthon Orbán,nem is tudta mire készül Oroszország,a hosszú asztal másik végéről kampányolt rezsicsökkentéstől,miközben a legdrágább itthon a gáz,még meg is lepődött a hazai titkosszolgálat háborús előrejelzésén.
Most is Törökországból jönnek a csuda megmentő hírek persze vallási felekezet alapon,mint a Baptisták,akik Tóásó Elődöt hazalopták,mint a pedofil váddal illetett Kaleta Gábort,ott a TEK,mint a Hableány mentésénél,aztán néhány kék kertész overall-os MAHART-os srác végezte a melót,miközben a TEK-esek beleestek a vízbe…..
Ez utóbbi elkalandozás volt részemről,elnézést.
Jó hogy vannak kérdéseid M .M ,már csak válasz kéne.
23. berko
Tudom, hogy nem a Te ötleted volt a 6 év.
Az európai játszmából elvileg kivehetjük Kazahsztánt (bár a szénhidrogén készletei miatt ez sem teljesen igaz), de a nagyorosz geopolitikából semmiképpen. Kazahsztánban egyre erősödik a kínai befolyás és részben az amerikai befolyás sem volt korábban elhanyagolható.
Abból a szempontból viszont a kazah példa nagyon is fontos, hogy alig pár héttel az Ukrajna elleni hadműveletek megindítása előtt az orosz haderő az ODKB egységekkel együtt pár nap alatt profin rendezte a kérdést. A kontraszt a kazah beavatkozás és az ukrán hadművelet között hatalmas.
Ukrajna feldarabolása, mint potenciális lehetőség régi történet, a majdani puccs után viszont élesbe fordult a dolog.
Az, hogy mennyire volt eltervezett itt bármi, maximum sejtéseink lehetnek, de a túl sok egymást követő anomália mindenképpen egyfajta felkiáltójel. Hiszen menet közben is lett volna elég idő és lehetőség másféle orosz beavatkozásra, például 2014 és 2022 között volt 8 év arra, hogy Nulland 5 milliárd dollárjával szemben Putyin például 25 milliárd dollárral „megtámogasson” néhány ukrán oligarchiát és politikai erőt majd egy jól időzített ellen-puccsal lemásolja a majdani forgatókönyvet. Ne feledjük, például 2022 év elejére Zelenszkij támogatottsága a közelében sem volt Janukovics puccs idején meglévő népszerűségének sem.
Ellenben, ha a cél az amerikai világhegemónia és a dollár szerepének a megtörése, akkor az orosz „anomáliák” egy része már egyáltalán nem biztos, hogy anomália, csak nem vegytiszta orosz stratégia. Nehéz nem észrevenni, hogy az orosz katonai hadművelet milyen szépen aládolgozik Kínának globális szinten, amelyikkel időközben például Szaúd-Arábia is elkezdett kokettálni a dollár ellenében.
Tehát én nem zárnám ki azt a lehetőséget, hogy az orosz katonai lépések Ukrajnában valójában egy globális amerikai-kínai katonai konfliktus előszobájának ajtaját nyitja meg éppen és nem egészen véletlen az időhúzás sem. Az USA szereti elvitetni a balhé gennyes részét a vazallusaival, az oroszok pedig lehet, hogy szeretnék elvitetni a fő balhét az USA ellen Kínával, de közben a „jattot” (Ukrajna keleti részét) azért bezsebelnék.
25. ötlet
Mindig a válaszokat keressük, a probléma ott szokott lenni, hogy nem a megfelelő helyen.
Ezért fordítottam a dolgon és először megpróbáltam feltenni a megfelelő kérdéseket.
Azért, mert egy válasz elsőre egyszerűnek tűnik, nem biztos, hogy minden esetben helyes is.
27
Félre ne értsd.
( miért kell mindig magyarázkodnom..)
28. ötlet
Remélem, hogy nem értettelek félre. Valószínűleg Te is látod, hogy az orosz narratíva és az orosz politikai elit lépései nincsenek „teljes szinkronban”. Most a világ többi részének lépéseiről ne is beszéljünk. Ezek alapján két dolog lehetséges:
A. itt mindenki tényleg meghülyült vagy csak
B. itt mindenkit tényleg meg akarnak hülyíteni
BéBéBé, mint a poénvideóban…
o.k.
..mint egy tegnapi cikk.
https://444.hu/2023/02/12/kozeledik-a-vegjatek-a-zsido-taliboknal
Mint ha csak egy szekta lenne.
Vagy a kitörés antifa műsor.
ŐK hülyültek meg,oda-vissza.
mielőtt törlik:
Van egy másik megközelítés is:
A hadművelet megkezdése előtt Putyinnak voltak vörös vonalai. Mindenki feltételezte, hogy ezek be lesznek tartva, különben atomháború. Így pedig az oroszok egyszerűen megeszik az ukránokat vacsorára. Ebből nem lett semmik, mert az USA a vörös vonalat csak icike-picikét lépte át. Putyin lenyelte mert ilyen semmiségért mégse lehet atommal válaszolni. Erre egy kicsit jobban átlépték a vörös vonalat,és ez így ment tovább. Ma már Putyin az USA-val háborúzik,és hamarosan lesznek amerikai (önkéntes) pilótákkal vezetett modern vadászgépek is műholdakkal vezérelve, stb. Meg kell állapítani, hogy agyafúrt USA taktika, amit a győzelemig fog folytatni. Kérdés: Putyin mikor unja meg? Mikor perzseli fel a világot? Fel fogja? Erre adjatok választ. Gyarmathy válaszát tudom.
32. Tibor bá’
Oroszországnak rengeteg lehetősége van még borsot törni az USA/Nyugat orra alá, nem kell ehhez feltétlenül atomháború. Bele sem kezdek a felsorolásba, de messze nincs még kimerítve a lehetőségek tárháza. Ráadásul ebben az esetben a világ fele nyíltan vagy kicsit szégyenlősen, de támogatni is fogja és közben
Egy globális atomháború elindítását viszont kevesen fogadnák kitörő lelkesedéssel, ráadásul azt bármikor megteheti a jövőben, az új stratégiai és taktikai atomarzenál szépen kiépülve.
Fordítsuk meg a dolgot:
Az USA egy év alatt 110 milliárd dolcsit költött Ukrajnára, a másik X milliárdot pedig a többi Nyugati állam, ehhez képest az ukrajnai katonai eredmény egy eddig 200 ezer fős mozaik orosz-szakadár-zsoldos hadsereg ellen elég vérszegényre sikerült. Miért zárjuk ki azt a lehetőséget, hogy az USA szempontjából is előállhat egy olyan világhelyzet, ahol a világhatalma már nem csak megrendül, de látványosan elkezd össze is omlani? Miért vagyunk olyan biztosak abban, hogy itt csak Putyin az, akinek meg kell indítania egy atomtámadást?
Kis kiegészítés:
Valóban Ukrajna területe közel fekszik Moszkvához és valóban kellemetlen dolog, ha az orrod alá atomfegyvereket telepít az ellenfeled. Ettől függetlenül öngyilkos lépés lenne akár ukrán területekről egy meglepetésszerű első csapás megindítása Oroszország ellen.
Az oroszoknak a szárazföldi fix silókban és a TEL járműveken kb. 1350 db azonnal bevethető stratégiai atomrobbanófejük van, a tengeralattjárókon pedig szintén több száz stratégiai robbanófej várakozik bármikor bevetésre kész állapotban.
Ebből következően hiába van a megtámadott fél szerepében hátrányban, a válaszcsapás nem iktatható ki, ráadásul egy ilyen meglepetésszerű megelőző atomtámadást csak a B-2 bombázók, az F-35 vadászgépek és cirkálórakéták bevetésével lehetne végrehajtani, amelyek ugyan rendkívül pontos csapásmérésre képesek, de korlátozott a hatóerejük és a bevethető mennyiségük is.
Az amerikai nehézsúlyú stratégiai arzenál az USA szárazföldi területén fix silókba telepített 400 db Minuteman III ICBM és pár száz Trident-II D5, amelyek az OHIO tengeralattjárókon vannak. Ezekkel nem lehet észrevétlenül meglepetésszerű első csapást mérni, max. az lesz benne a meglepetés, hogy tényleg elindították őket.
A lényeg: olyan szintű lefegyverző első csapásra sem az USA, sem Oroszország nem képes egymással szemben, ami kellő biztonsággal garantálná azt, hogy nem lesz megsemmisítő válaszcsapás. Legalábbis a jelenlegi katonai-technikai ismereteink szerint.
Az egészből csak azt akartam kihozni, hogy Ukrajna területén egy NATO felvonulás sem tudja Oroszország stratégiai nukleáris válaszképességét megszüntetni, tehát nem kell mindenáron globális atomháborúban gondolkodniuk.
Egy hatalmas szárazföldi felvonulás ellen persze bevethetnek taktikai atomfegyvereket (van kb. 2400 db taktikai robbanófejük), ami nagyjából 240-szer több, mint ami elég egy európai hadszíntéren felvonuló konvencionális NATO haderő ellen.
Természetesen azt kizárni nem tudom, hogy egyéb megfontolások és okok miatt Oroszország vagy az USA mégis megindít egy globális atomháborút, de egyelőre én még látok más alternatívát is.
Egy korlátozott szintű és kiterjedésű nukleáris csapásváltást tartok a leginkább reális vészforgatókönyvnek, ami bekövetkezhet.
Én így látom, persze tévedhetek, ezt sem vitattam soha.
Elnézést a fentiekért,begurultam.
Egy valamit nem olvastam,a Kazah Tokajev és Nazarbajev tavaly januári szintén gyors megoldását.
Keringett hír még az új év előtt,hogy a volt szovjet tagállamok vezetői hogy álltak sorban Putyin előtt.
Az is egy előszoba volt,az Ukrán háború később bontakozott ki.amiről „senki nem tudott semmit ”
Orbán is akkor ment Moszkvába.
34. ötlet
Begurultál, hol?
Amúgy semmi gond.
Igen, volt itt rendezve secperc alatt sok kisebb-nagyobb exszovjet probléma (Nazarbajev is csak kamillázott egyet), aztán kezdődött a karnevál. Van itt még igen sok kérdés és nem csak az oroszok oldaláról, de a poszt most csak Moszkva kérdőjeleit járta körül.
Jó, köszi.
Azért felfrissítésnek jó ez a cikk,és ezután kezdődött az Ukrán műsor.
Mintha a krími és Kazah siker után a szivarzsebben érezték volna a megoldást.
https://www.valaszonline.hu/2022/01/14/kazahsztan-kozep-azsia-tuntetesek-elemzes/
Zárszónak egy hír.
https://444.hu/2023/02/13/putyin-es-az-orosz-kommunistak-partvezere-is-biztos-a-gyozelemben
Szovjetunió.
Nem tudom mennyire lesz kínai modell,de az se jó.
És elnézést a sok belebeszélésért,nem vagyok okos politika meg egyéb téren,de köszi hogy hagytátok kiírni ami a begyembe volt.
33 – MM:
Folytatom: Putyin a helyzetet meg tudná fordítani. Kijevre ledob egy 10-15 kT-t. 30 perccel előtte közli forró dróton Bidennel. És megnyerte a háborút. Biden se fog atomháborút beindítani egyetlen ledobott bomba miatt. Sok lenne a halott? Nem ezt csinálta az USA Hirosimával? Indok? Sok ember életet mentettek meg vele.
38. Tibor bá’
Igen, ez is egy opció, de mint írtam, még bőségesen van lehetőség egyéb módszerekre is. Az egyéb orosz lehetőségek összefoglalása, ami még megelőzheti egy atomcsapás megindítását egy külön esszé lehetne.
A közhiedelemmel ellentétben az orosz haderő, gazdaság, társadalom és politikai rendszer még mindig nem óhajt sem elfogyni sem összeomlani, bár tudom, ez nem kompatibilis a nyugati mainstream média részéről elvárt és terjesztett kötelező véleménnyel.
Ketté kell választani a dolgot, aki közelebb akar kerülni a valósághoz, az nem fogadhatja el az olcsó és ráadásul erősen torzított propagandát egyik oldalról sem, aki viszont csak a napi boldogság hormonjaira vágyik, annak természetesen tálcán van kínálva a számára legkellemesebb narratíva, könnyen hozzáférhető a neten.
Még egy dolog: a fenti összefoglaló csak az orosz oldalt kapargatta, de mind az EU, mind az USA oldalról szintén van még jó pár olyan kérdőjel, amiről egy újabb összefoglalót lehetne készíteni. Csak a „jó” kérdéseket kell feltenni, amit a nyugati média és propaganda szakértő celebek kerülnek, mint macska a forró kását.
Ezek a megválaszolatlan (sőt, fel sem tett) kérdések viszont egy dolgot biztosan jeleznek: nem egészen az és nem egészen azért történik, ami történik, mint amit a média minden áron el akar mesélni nekünk.
37. ötlet
Köszönet a sok „belebeszélésért”, ezért van ez a blog, a másik dolog, hogy miért minősíted magadat „nem elég okosnak” ezekben a kérdésekben?
Elárulom, hogy pl. a biztonságpolitikában, harcászati és hadászati kérdésekben és a geostratégiában nem lehet eléggé okos senki.
39 – MM:
Én például Putyin helyében, amikor elsüllyesztették a Moszkvát, egy cirkont kilőttem volna valamelyik USA anyahajóra. Gondolkozzanak el rajta. De Putyin pucájában nincs vér.
41. Tibor bá’
Egy ilyen lépés nyílt hadüzenet és azonnali III. világháború lett volna. Nem biztos, hogy ez lett volna a jó ötlet, a másik dolog pedig az, hogy a Fekete-tengeri Flotta saját hülyesége miatt tudták az ukránok elsüllyeszteni a cirkálót.
Az oroszok képesek voltak arra, hogy hadműveleti zónában a rakétás cirkáló kikapcsolt lokátorokkal séta hajókázott a partvonaltól alig 100 km-re, mintha a ligeti tavon lettek volna. Erre az sem mentség, hogy papírforma szerint az ukrán hadsereg önerőből képtelen lett volna felderíteni a cirkálót és rávezetni a rakétákat – azért nem mentség, mert egyértelmű protokollok vannak fegyveres konfliktus esetén még az orosz hadihajókra vonatkozóan is és ezekben az nem szerepel, hogy nyugodtan sz@rjanak az egészre és a lokátorokat be sem kell kapcsolni.
Oroszország célja nem egy világot elpusztító atomháború kirobbantása, ez egyértelmű. Ha ez lett volna a céljuk, akkor semmi szükség nem lett volna előtte egy ilyen orosz-ukrán cirkuszra, szó nélkül kilövik az összes ICBM és SLBM rakétájukat és 30 perc múlva véget is ért nem csak a háború, hanem az egész jelenlegi civilizációnk.
Oroszország akkor fog globális termonukleáris támadást indítani, ha
1. az USA megelőző csapást mér rájuk
2. akkora konvencionális haderő támad rájuk, amit képtelenek megállítani a saját konvencionális haderejükkel és a taktikai atomarzenáljukkal
3. mindenképpen öngyilkosok akarnak lenni és vinni akarják magukkal az egész világot
A helyzet az, hogy a 2. pont szerinti feltételeknek megfelelő haderő nem létezik, sem a NATO, sem Kína hagyományos hadereje nem tudna megfelelni több mint 2 ezer taktikai atomtöltetnek – a taktikai atomfegyverek tömeges hadszíntéri bevetése még nem jelent automatikusan globális atomháborút, ahol a teljes stratégiai arzenált tárazzák ki. Persze nem is zárja ki, hogy a taktikai csapásokra stratégiai válaszcsapás érkezik, ami viszont már globális atomháborút jelent.
A 3. ponttal meg nincs mit kezdeni, bár a protokollok miatt ehhez az kevés lenne, ha Putyin egy szép reggelen simán megőrülne és a reggeli friss kávé helyett a „gombokat nyomkodná.”
Senki se értsen félre, nem tagadom, hogy atomháborús veszély van és nem tartom kizártnak, hogy be is következhet atomtámadás. De én egyelőre – ahogy korábban írtam – egy adott régióra korlátozódó csapásváltást tartok a leginkább reális veszélynek, ami nem teljesedik ki végül az egész északi félteke legyalulásában.
Azt ugye mindenki tudja, hogy egy globális atomháború esetén mely államok cumizzák garantáltan a legnagyobbat? USA, Oroszország, Nagy-Britannia – na, ez a három garantáltan KO.
Még egy gondolat Putyinról. Putyin a titkosszolgálatok világából jött (akárcsak id. Bush), ő egy ügynök volt, nem pedig katona. Teljesen más területen mozgott, más játékszabályokat ismert és nyilván az agya is eleve ilyen szisztéma szerint működik. Putyin az elmúlt évtizedekben kiváló politikus volt és nagyon ügyes diplomáciai lépései voltak, ez vitán felül áll. De ismétlem, ő sosem volt katona vagy hadvezér.
Örökzöld példa az USA vietnami háborúja.
Az USA azért veszítette el a vietnami háborút, mert az amerikai hadsereg nem azt csinálta, amit csak bírt volna, hanem azt, amit megengedtek neki. Nem véletlenül volt hatalmas a feszültség akkoriban (is) a Fehér Ház és a Pentagon között.
Ma az orosz hadsereg nem akkorákat üt Ukrajnán, amekkorákat bírna, hanem csak akkorát, amekkorát a Kreml enged. Pont.
Innentől kezdve azt kell(ene) megfejteni, hogy voltaképpen mit is akar például a Kreml valójában és mi van még a háttérben, amiről Keleten és Nyugaton is mélyen hallgatnak.
A „Dicsőség Ukrajnának!”, vagy „a végsőkig Ukrajna mellett állunk” meg az „ukránok az európai szabadságot védik” és az ehhez hasonló könnyes jelszavak is nagyon szépek és meghatóak, csak qrvára nem igazak.
42 – MM
1) Semmi bizonyíték nem lenne arra, hogy a rakétát az anyahajóra az oroszok lőtté ki (ők cáfolnák).
2) Egyetlen rakéta találat miatt nem lenne világháború. Ezt az USA nyelné le, ahogy az oroszok lenyeltek néhány hasonlót.
És én azt is megtorólnám, hogy a ÉÁ csövet felrobbantották. Dehát ez én vagyok. Nem vagyok hadvezér, én csak az emberi természetet ismerem. Aki nem kap kellő választ pimaszságára az elkanászkodik.
…”Ma az orosz hadsereg nem akkorákat üt Ukrajnán, amekkorákat bírna, hanem csak akkorát, amekkorát a Kreml enged. Pont…”
Eszméletlen.
Ilyesfajta ” háború” eddig még nem volt a világon!
… „Innentől kezdve azt kell(ene) megfejteni, hogy voltaképpen mit is akar például a Kreml valójában és mi van még a háttérben, amiről Keleten és Nyugaton is mélyen hallgatnak..”
Eszméletlen.
Mennyi csontváz van-és még lehet – az amerikai, valamint az európai és ukrajnai szekrényekben, melyek csak most kezdenek lassanként kipotyogni: Biden, valamint a fia, aki nagyon komoly összegekkel volt érdekelve Ukrajnában. Milyen, irtó veszélyes anyagokkal kisérletező titkos laborok voltak Ukrajnában, amelyek müködtetésében, fenntartásukban benne volt a Biden-csemete? Honnan ugranak elő hirtelen az EU képviselők korrupciós botrányai, és miért éppen most?
Milyen újfajta, különleges fegyveracél kisérletek voltak egy nyomorult ukrán acélüzemben, amit fura, hadászatilag érthetetlen módon körmükszakadtáig védtek?
Rebesgetések szerint mindaddig, mig megbizonyosodtak, hogy a kisérletekhez füződő utolsó apró papirfecni is megsemmisült.
Annyi furcsaság, annyi érthetetlen , logikátlannak tünő dolog van az egész cécó körül, hogy azt a mifajta kisemberek soha átlátni nem fogjuk.
Csak találgatni lehet, és ebben vagy nagy segitségünkre Manga kedves.
45 – balint
„Ilyesfajta ” háború” eddig még nem volt a világon!”
Dehogynem volt.
Magam is konkrétan írtam a vietnami háborúban a hosszú listákról (feltüntetve konkrétan tiltott dolgokat!), amelyeket be kellett tartani az amerikai hadseregnek – azt hozzáfűztem, hogy e tiltások az egész amerikai-vietnami háború folyamán időben és térben különbözőek is lehettek.
Maga MangaMonguz is konkrétan példaként hozta fel a vietnami háború eme „furcsaságát” éppen abban a hozzászólásában, amire magad is reagáltál.
Miért, szerinted Dunkirknél az történt, amit egy bugyuta hollywood-i film rág a tudatlan tömegek szájába? Miért kímélte meg a német hadsereg Dunkirknél az angolokat? Nehogy már valaki azzal a mesével jöjjön, hogy nem kaszabolja le őket az utolsó szálig, ha ilyen parancsot kap a Wehrmacht annak idején!
Vagy Pearl Harbor esete. Az is olyan egyszerű eset volt, mint az egyszer egy! Meglepetésként érte az amcsikat ez a konkrét japán támadás…. Na persze.
És a sort lehetne folytatni.
Egyébként meg – ironikusan – ebben a mostani ukrán konfliktusban az oroszok meg is mondták, hogy ez egy „különleges hadművelet”. Hát hogy lehetne a különleges mégis szokványos? 🙂
44. Tibor bá’
Az ÉÁ felrobbantása miatt az esetleges „válasz” még nem lefutott ügy. Kína is magyarázatot követel az Egyesült Államoktól az ügyben. Abba most bele se kezdjünk, hogy hány sebezhető és gyenge pontja van a Nyugat infrastruktúráinak, mert megszámolni sem lehet.
A Moszkva rakétás cirkáló elvesztése minden szempontból fájó pont az oroszoknak, de ismétlem, ennek a hajónak a kilövése alapvetően az oroszok hibája. A cirkáló elképesztő erejű és többrétegű légvédelmi rendszerrel volt felszerelve, ami ellen a bevetett két cirkálórakéta sokat nem ért volna, ha a rendszer üzembe van helyezve. De ez már történelem, nagyon elbizakodott lehetett a Flotta parancsnoksága, hogy alapvető játékszabályokat hagytak figyelmen kívül, meg is fizették az árát.
45. Bálint
Remélem, hogy ezek az írások és hozzászólások legalább arra jók lesznek, hogy a blog olvasói kapnak még egyéb infókat és nézőpontokat, amin el lehet gondolkodniuk. Nem baj, ha más vélemények is vannak és nem is kell egyetérteni mindenben, már az sokat lendíthet a dolgon, ha a jámbor polgárokat nem lehet kétfilléres maszlagokkal etetni. Ebben sem szabad kivételezni, ha az oroszok nyomják kreténben a dolgot, arról ugyanúgy beszélni kell, mint amikor a Nyugat szédíti a jónépet.
47.Manga
…”A Moszkva rakétás cirkáló elvesztése minden szempontból fájó pont az oroszoknak, de ismétlem, ennek a hajónak a kilövése alapvetően az oroszok hibája…”
Manga, hadd mondjam el, hogy katonakoromban én a haditengerészetnél szolgáltam, egy hadihajó kormányosaként. Ezen minőségemben mondom és állitom:
Egy hadihajó védelmi berendezéseit SOHA, SENKI, SEMMI körülmények között ki nem kapcsolják, soha, csak néha, néha, a szárazdokkban!
Ki és miért kapcsolná ki a hadihajó életét jelentő védő-riasztó berendezéseit, HÁBORÚS IDŐKBEN, legyen az akár a kapitány maga?
Gondolj bele , Manga, ez árulás, ez szabotázs, ezért azonnali főbelövés jár!
Továbbmegyek, Manga kedves, a technikai dolgokban: egy hadihajó, de tulajdonképpen minden komolyabb hajó berendezéseit nem lehet csak úgy kikapcsolni, hogy a felügyelő elektronika-piros lámpák, vészcsengők-azonnal ne jeleznék a malőrt.Ilyesmik voltak nálunk, anno a 60-as évek közepén, akkor képzeld el, milyen és mennyi számitógépes riasztóberendezések léteznek manapság! A modern hajók minden létező müködését felügyelik, monitorozzák a parancsnoki hid számitógépei, a hajtómüvek ford.számát, az üzemanyagáramlást, a kormányberendezések müködését, a villamosságot előállitó generátorokat, a felvonókat, a fenékvizet, egyszóval MINDENT és szakadatlanul!
Gondolj bele ,Manga, itt valami szörnyü furcsaságok vannak!
48. Bálint
Hiszek Neked.
Itt van Molni egy kiváló dolgozata erről a témáról, ebből idézek:
„Az esetet követően olyan képek szivárogtak ki, amin látszott, hogy a találatot kapott hajón, az Sz-300F tűzvezető radarja békeidős parkolási pozícióban van. Ezen felül az OSzA indítók is békeidős, süllyesztett állapotban voltak és legalább az egyik felderítő radar pontosan előre nézett, szintén parkolási helyzetben. Nehéz elképzelni azt, hogy az előbbiek üzemeltek és találat után visszahúzták volna azokat, amikor a sérült hajó védelme is pont olyan fontos lett volna. Egyszerűen nem látok olyan értelmes forgatókönyvet, ami azt hozná ki, hogy találat után ezek valamiért visszatérnek alaphelyeztbe. Ha meg ezeket használták volna, akkor meg szintén miért így látszanak a fotókon?”
https://militavia.blog.hu/2022/06/11/a_moszkva_cirkalo_legvedelme_es_elszullyesztese
49 – MM:
Én se tudom elfogadni a védelem kikapcsolását. Itt valami nagyon bűzlik. Például az, hogy a rendszer hibás, amit nem vallhatnak be.
43. MangaMonguz
” Innentől kezdve azt kell(ene) megfejteni, hogy voltaképpen mit is akar például a Kreml valójában és mi van még a háttérben, amiről Keleten és Nyugaton is mélyen hallgatnak.”
Frissítés az ukrajnai és a világ helyzetéről (2023.02.14.)
/https://www.el.gr/nea-taxh-2/enimerosi-gia-tin-katastasi-stin-oykr//
Az Ukrajna elleni Orosz invázió óta eltelt egy év közeledtével a következőket figyeltük meg:
1. A háború folytatódik pusztán a folytatás érdekében és most már világos, hogy az egész NATO – és nem csak az – egy irracionális és példátlan háborúban harcol Oroszország ellen. Elhatározták, hogy a háborút csak Ukrajnán belül vívják. Oroszország látja a NATO fegyverrendszereit Ukrajnán kívül, a német LEOPARD-okat például Lengyelország határán, de nem csap le rájuk, mert a háború csak Ukrajna területén belül zajlik. Csak Ukrajnán belül ütik őket. Ez biztosítja, hogy a bolygó többi részén az infrastruktúrát érő veszteségek minimálisak legyenek, annak ellenére, hogy az Oroszok és az Amerikaiak is odacsaphatnak, ahol akarnak.
2. Amíg a háború tart, Európa és Amerika összes polgárának elszegényedése előrehalad. Ez megéri az Oroszoknak és paradox módon az Amerikai politikai főnököknek is (nem az Európai politikusokra gondolok, mert amúgy is mind idióták és az USA rabszolgái)
3. Amíg a háború folytatódik, Oroszország kénytelen gazdaságát háborús gazdasággá átalakítani, és ezzel gazdasági vereséget szenved, mert hiába növeli profitját államként, nem hoz létre olyan gazdasági jólét társadalmát, ahogyan azt Putyin szeretné, mert bármikor szüksége lehet a lakossága millióinak hadkötelezettségére, és mert a nyersanyagokat a védelmi iparba vezeti be az exportkereskedelem helyett. Csak ásványkincséből keres, ami azonban kimeríthetetlen.
4. Mivel az egész világ megzavarodott (eltájékozódott), az egész bolygón halad az abszolút elektronikus kormányzásra való átállás, amely nem korlátozódik az állami tanúsítványok online kiadására, hanem abban, hogy az embereket szoftverek és algoritmusok váltják fel számtalan szakterületen és munkakörben, amelyek megszűnnek létezni, nemcsak a termelési folyamatokban, hanem az adminisztratív webben is.
5. Amíg a háború csak Ukrajna „arénájában” tart, úgy tűnik, mindenki elégedett, még a Dnyepertől nyugatra is Ukrajnán belül, hiszen síterepek, bárüzletek stb. normálisan üzemelnek.
EREDMÉNYEK
1. Az emberek szerte a bolygón egyre szegényebbek mind a pénzben, mind a javakban, és valami még értékesebb dologban, a tudásban.
2. A virtuális valóság technológiájának bevezetése előretör életünkben.
3. A mesterséges intelligencia bevezetése halad előre életünkben.
4. Folytatódik a mutációk bejutása a szervezetünkbe az általunk szedett gyógyszerekkel és az elfogyasztott táplálékkal (rovarokból, férgekből stb. származó engedélyezett táplálék használata).
FIGYELEMRE MÉLTÓ
Még Kínában is, amely távol áll az ukrajnai háborútól, a gazdasági bizonytalanság mostanra terjedni kezdett. Ez szinte az összes, világszerte forgalomban lévő, kínai kikötőkön keresztül szállított fogyasztói termék árának növekedését jelenti.
Találkozunk még
50. Tibor bá’
Természetesen az sem zárható ki, hogy a védelmi rendszer meghibásodott és nem javították ki. Viszont itt két dologra megint felhívnám a figyelmet – nem kötekedésképpen, hanem mert így teljesebb a kép.
1. A Fekete-tengeri Flotta korszerű rakétás fregattokkal is rendelkezik (pl. Admiral Essen Krivak-V osztály), amelyek erős támadó és légvédelmi rendszerekkel bírnak, bármikor átvehették volna a zónában a Slava-osztályú cirkáló helyét, ha ezen a hajón bekrepált a védelmi rendszer. Egyébként miután a Slava-osztályú cirkálót elsüllyesztették, pont ez történt.
2. Ha csak ebben az esetben figyelhettünk volna meg ezt a fajta katonai anomáliát, akkor azt mondom, hogy oké, de közben pl. a szárazföldi erők esetén is a menetoszlopban több esetben csak „dísznek” voltak ott a csapatlégvédelmi rendszerek. Dísznek, mert nem egy esetben csak kísérték az oszlopot és közben nem voltak készenléti állapotban! Ezek is mind elromlottak…?
Ezek a megfigyelések inkább arra utalnak, hogy egészen egyszerűen nem vették elég komolyan a dolgot. A katonai vezetők valószínűleg a belarusz és kazah példa után valami laza sétagaloppnak gondolták az egészet, ahol pusztán a bevonulás tényétől összepiszkolják az ukránok a gatyájukat. Az első körös bevonulás, a megfelelő légvédelem hiánya, az alulkalibrált létszám, a trehányul kivitelezett flottamozgás és a légierő elhanyagolása arra utalhat, hogy az orosz haderő valójában nem készült egy olyan szintű és intenzitású katonai konfliktusra, amit látunk.
Hogy ennek mi az oka?
Pont ezeket a kérdéseket feszegettem az összefoglalóban.
Túl sok baki és anomália mind katonai, mind politikai téren, ráadásul mind az orosz, mind a Nyugat oldalán.
De csak Ukrajnával kapcsolatban, mert közben Belarusz, Kazahsztán és Szíria története az oroszoknak nem bukás sem politikailag, sem pedig katonailag.
Hogy is van ez?
51. L.S.
Igen, lassan azt mondom, hogy bármi lehetséges, akár az is, amit írtál.
Az biztos, hogy elég sok dolog nem stimmel ebben az ukrán történetben, illetve ami körülötte zajlik. Legalábbis az elfogadott papírforma és a hivatalos indoklások alapján.
Egyébként Todd az új könyvével kapcsolatban rögtön a lényegre tapint:
Mindenki azt gondolta, hogy az oroszok katonailag lenyomják Ukrajnát és közben a Nyugat meg gazdaságilag nyomja le Oroszországot.
Ehhez képest az oroszok nem bírták lenyomni katonailag az ukránokat, a Nyugat meg nem bírta gazdaságilag lenyomni az oroszokat.
Kicsit kezd olyan lenni a dolog, mintha itt mindenki benézte volna a bulit.
Nem lehetséges, hogy putyin szerencsétlenkedéseinek az az oka , hogy tehetségtelen a vezérkara ?
Megfigyelhető a diktatúrákban, hogy a döntéshozó pozíciókban politikai káderek ülnek, akik szisztematikusan tapossák el a szakma kiemelkedő egyéniségeit. Elég körülnézni, itthon mi van.
51 – L.S.
Az biztos, hogy az ukrán konfliktus nem csak Ukrajnáról és Oroszországról szól. Ez nyugodtan kijelenthető.
Valamit szeretnék Tőled privátban kérdezni, kedves L.S.
Ha számodra nem gond, kérlek küldd el az e-mail címedet ide:
zsoltaforumrol@citromail.hu
Köszönöm.
L.S.
Nem fogják tudni megcsinálni a végéig, bár a folyamatok tényleg ezeket mutatják.
No nem a társadalom ellenállóképessége miatt, hanem azért mert a rendszer sokszorosan összetett.
A homokozóban ők a legerősebb kiscsoportos Pistikék, de ha jön az óvónéni akkor véget ér az uralmuk. Bármennyire is úgy tűnik, hogy teljesen az övék a terep, az óvónéni onnan a padról figyel ám azért. Gyermekségük fókusza jobbára a homokozóra irányul. Van egy-két homokozón kívüli szövetségesük az „Idegen” nagycsoportosokból, de valójában ha elrikkantja magát a főnök, akkor lesz ám sarokba állás.
A baj inkább, hogy a fene nagy izgalmukban teljesen telikakilják a homokozót, aztán fertőtlenítés címszóval az ovisok nem játszhatnak ott egy darabig.
A világégés garantált!
54. néni
De, ez is lehet egy ok. Csak furcsa, hogy közben más helyszíneken meg nem tehetségtelenek…, a Krímtől Szírián át Kazahsztánig.
Erős NATO technológiai támogatás mellett az orosz vezérkar totál hülye vagy talán a Kreml ad úgy utasításokat, hogy közben a sereg fél kezét még hátra is köti?
Más:
Amerikai vezérkari főnök: Oroszország elveszítette a háborút
https://mandiner.hu/cikk/20230214_mark_milley_egyesult_allamok_oroszorszag_ukrajna_orosz_ukran_haboru
56 – MM
Ezek a nagyhangú bejelentések a hadászati stratégia szerves részei. információs taftalmuk nulla.
56. MangaMonguz
Oo. elvesztette a háborút (USA szerint), nyugat pedig – ha tart még vagy 2 évet – úgy meg nyeri, hogy nem marad majd semmi haditechnikája.
Amerikai vezérkari főnök beszédéhez.
„azt hitte széttöri a NATO-szövetséget, és büntetlenül cselekedhet.”
Tehát Putyin széttörte a szövetséget és büntetlenül cselekedik.
Ebben a harcban szinte minden államnak más és más az érdeke.
Van aki gazdasági hasznot remél. Van aki területet szeretne megkaparintani, van aki politikailag tartja előnyösnek egyik vagy másik félhez húzni, vannak semlegesek és irracionálisan felhergelt országok.
Ha tényleg Putyin egyik titkolt célja a NATO egység megbontása, akkor az jó úton halad.
Egy másik kérdés, amúgy miért is érintené a NATO egységét két, nem NATO ország harca?
Csak nem azért mert szeretné a NATO a nemzetállamok ukrajnába áramló fegyvereit, titkosszolgálatait egy ernyő alá terelni, ami eddig nem sikerül?
Ha jól emlékszem, nagyon gyors svéd, finn NATO csatlakozásról beszéltek ami jelenleg a kanyarban sincs a törökök miatt. Ezt mindennek lehet hívni, jelenleg, csak egységes MATO-nak nem.
A helyzet az, hogy per pillanat eddig lehetett jutni az ötletbörzével, egyelőre kénytelenek vagyunk kivárni a további fejleményeket, mert jó pár kérdésre nincs egyértelmű válaszunk. Majd az események alakulásából valószínűleg vagy választ kapunk néhány kérdésre vagy legalább lehet következtetni arra, hogy mi is a nagyjábóli valós helyzet.
Tibor bá’
Amíg nem ér véget a háború, addig mindegyik oldal a saját győzelmét hirdeti. Van, amikor a háború vége után is.
Nyilván Amerika katonai vezetőinek mondani kell valamit az eltapsolt 110 milliárd dollár és az ehhez képest meglehetősen gyenge teljesítmény után.
Orosz oldalról pedig eleve stratégiai vereség ez a háború megindítása, ezt 2014-ben még melegében kellett volna rendezni, vagy ha akkor nem indítottak hadműveletet, akkor később egy ellen-Majdan szervezése jobb ötlet lett volna…, ha itt most csak a „vegytiszta” orosz stratégiai érdekeket nézzük. Nyilván nem ez van, hiszen eleve nem egy sajtbúra alatti, a világtól teljesen elkülönült entitás Ukrajna és Oroszország, mint ahogy a vezető politikai/gazdasági elitjük sem.
59. Károly
Nagyon jó megállapítások!?
Folytatva a Te gondolatodat, akkor nézzük meg a nagy NATO egységet – ha Isten őriz – a „szövetség” közvetlenül be akar lépni Ukrajnába (az 5. cikkely aktiválását szolgáló önmegtámadás nem fog menni, mert a szolgálatok is tudni fogják és pl. a Török erre nem fog felülni). Hamarabb fognak egymásnak esni a tagok, minthogy katonákat küldjenek. Talán Lo. és USA – na meg a hülye-angolok – mennének önként Ukrajnába.
A németek, szlovák-cseh páros és a románok kényszerítve lennének. A többi sunnyogna, meg kifogást keresne.
Nem mellékesen akkor szoktak éjjel nappal a szilárd és soha nem volt egységről beszélni az érintettek, amikor az a padlón van.
60 – MM:
Szerintem Putyin 2014-ben azért neme lépett, mert a modern fegyverei még nem voltak kész, és nem tudta volna az USA-t elrettenteni egy atomháborútól. Na, ez mára megváltozott.
Rácz András – „kivételesen” ajánlom meghallgatásra:
Somkuti Bálint friss – ezt is ajánlom:
Azt gondolom, az egész Lavrov beszédben ez az igazi lényegi elem és mondanivaló, erről szól többek között az egész ukrán válság is:
„Oroszország új külpolitikai koncepciója tartalmazza, hogy véget vessenek a Nyugat monopóliumának a nemzetközi élet keretének kialakításában.”
https://www.portfolio.hu/global/20230215/lavrov-a-nyugat-szamara-nincs-visszaut-597130
Ha jók a sejtéseink, akkor itt nem orosz-ukrán, még csak nem is orosz-NATO, hanem egy jóval komplexebb Kelet-Nyugat, vagy pontosabban NemNyugat-Nyugat összeütközés zajlik globális szinten, ennek egy fejezete az ukrajnai háború.
Friss helyzetjelentés:
Az belgorodi területen (Orosz Föderáció, szomszédos Charkov/Harkiv térségével) nagy orosz csapatösszevonás van. Erősen dolgozik a térségben az orosz tüzérség jelenleg is. Harkivban és a környékén állítólag rengeteg a frissen érkezett külföldi zsoldos. Az ukránok Kupjanszktól nyugatra, dél-nyugatra építenek gyorsított ütemben új védvonalaikat.
Jelen helyzet alapján Kupjanszk irányába várható egy orosz offenzíva.
100 %-ra semmi sem biztos, akár más helyeken is történhet nagyobb kezdeményezés, semmi sem kizárt. De a legvalószínűbb orosz célpontnak jelenleg Kupjanszk városa és környéke látszik. Tehát a harkivi adminisztratív terület észak-keleti része.
66. MangaManguz
Igen, egyértelműen ez lenne Oo. és a nyugaton kívüliek célja. Kérdés sikerül-e? Ti. elég szépen sunnyognak. Már rég fel kellett volna sorakozzanak Oo. mögött, legalább katonai eszköz szállításban. DE nem. Kivárnak, hogy más kaparja ki a gesztenyét nekik. Aztán ha mégsem sikerülne, szépen átsorolnak, azzal, hogy mi nem is támogattuk az oroszt végig ellene voltunk. Csak azt felejti el pl. Kína (feltéve, hogy nem része a globalista-atlantista-sátásnisat paktumnak), hogy a következők ők lesznek. Szóval, már rég bele kellett volna állnia az orosz támogatásba az USA ellenes társaságnak.
Tudom, sokan erre azt mondják, hogy de ez már a 3. vh. lenne. Szerintem pedig nem, mert azt tennék, amit az atlantisták. Semmivel sem többet. És ha ez ott nem a háborúban való részvétel, akkor a rest részéről sem lenne az.
67. Zsolt
Bachmut eleste lesz a startpisztoly. Szerintem innen két irányba és középen előre fognak törni, amolyan liliom hadművelet keretében.
Egyébként az ukránok nagy szarban vannak, mert ha katonájuk van is nehéz lőszerük kevés, így nem tudják hova csoportosítani ami van. Nem véletlen, hogy Bachmutot fel akarják adni, kellene a technika. Abban bíznak, hogy a maradék 3. vonal megtartja az oroszt amíg…????? Meddig is?
Ez is kb. ezt mondja. Mit ne mondjak, nagy ész kell ehhez. Gondolom jól keres ez a sok amerikai széltoló.
https://www.msn.com/hu-hu/hirek/other/bahmut-védelmének-prioritását-elemzik-stratégák/ar-AA17wSp6?ocid=msedgntp&cvid=fb7b0f82e2dc4c2ad05478b1fb7ce0f6
Szóval Bachmut után 3 héttel sok mindenre választ kapunk. Többek között arra is, hogy Putyin kinek játszik. Mert ha leállítja a sikeres offenzívát, akkor le sem tagadhatná, hogy a nyugat embere.
68 – Bendegúz
„Szóval Bachmut után 3 héttel sok mindenre választ kapunk.”
Ha a Bachmut-Szoledar-Szeverszk vonal teljesen összeomlik (Szoledar a középen már orosz ellenőrzés alatt van egy ideje), még akkor is marad egy erős ukrán védvonal Nyugat-Donbászban: Szlavjanszk-Kramatorszk-Konsztantyinovka. Ezt kell majd elérni és áttörni az oroszoknak és az sem se perc alatt fog megtörténni. A sztyeppe és a Dnyeper még odébb van. Kérdés, hogy az ukrán hadsereg kibírna-e még egy ekkora húsdarálót, mint Bachmutban volt és még most is van. És ez csak egy kérdés a sok közül, természetesen.
Lengyelországban is túl sok mostanában a temetés, sokan kezdik ezt is észrevenni arrafelé… Van itt baj bőven és még lesz is!
A z is lehetne egy fel nem tett kérdés, hogy az ÉÁ felrobbantására adott eddigi válasz, indoklás megállja a helyét?
A németeknek eddig is elég volt, hogy az amerikai rászóljon és nem adták meg az üzemeltetési engedélyt. Ha pedig változna a leány fekvése, akkor fél egy év alatt rendbehozznák a vezetéket és már mehetne is az orosz gáz a németekhez. Itt valami mást sejtek a háttérben.
Egy tabut döntöttek le a vezeték felrobbantásával. Ez a tabudöntés inkább a robbantás oka. Az elmúlt hatvan évben keresztül kasul behálózták a tengereket az energiát és információt szállító kábelek. Innentől kezdve szabad a pálya.
Továbbgondolva, egy másik tabu, hogy nem semmisítik meg egymás műholdjait. Találgatás szintjén hallani lehetett ilyenről, de egyenlőre nem vadásznak az ellenséges műholdkra.
Míg mi az orosz ukrán harcával vagyunk elfoglalva, szép sutyiban kilövik alólunk, felőlünk a modern társadalmat működtető technikákat. Mintha az a harcok egy következő eszkalációs szintje lenne. Lehet, hogy túlgondoltam.
Ha ők felrobbantották a gázvezetéket, akkor mi elvágjuk az internetkábelt, meg felrobbantjuk a norvég vezetéket. Ha ők tönkreteszik a műholdjainkat, mi szintén tönkretesszük az ővéket és mivel ennek se vége se hossza, kikerülhet a boltra a felirat, kőbalta kapható.
Megsemmisítő vereséget jósol Ukrajnának a The American Conservative című lap:
Ukrajna valószínűleg nem fogja elkerülni a megsemmisítő vereséget az USA és szövetségesei támogatása ellenére sem – írta Ted Galen Carpenter a The American Conservative című lapban megjelent cikkében.
70. Károly
” … és mivel ennek se vége se hossza, kikerülhet a boltra a felirat, kőbalta kapható.”
Károly telitalálat!
+ Taps
69. Zsolt
Még egy húsdarálót nem bír ki az ukrán hadsereg.
Eddig tolták az összefogdosott embereket a darálóba. Ezután mér rá lennének kényszerítve a jól képzett tartalékok ágyútűzben történő feláldozására vagy átcsoportosítására (de akkor elesik a 3. vonal).
Azután már nem lenne semmi, ha csak azt a pár 10 ezer NATO különlegest nem számoljuk, akik a háború istene ellen (tüzérség) pont semmit sem érnének (a nyugat is sajnálná bevetni őket, mert még jól jönnrk az elit seggének védelmére a menekülés közben). Már a NATO is rájött, hogy ember nélkül, nagyon sok ember nélkül, nagyon-nagyon sok ember nélkül, nem lehet háborút nyerni. És itt hibádzik a dolog. Nincs nagyon sok eberük. A sok nemi és nemzeti identitását veszített, jólétben edzett embertömeg szart sem ér egy orosz-ukrán típusú darálóban. Megjegyzem, Dzsiájdzsó sem! És ettől a nagy para a nyugati hadvezetésben. Ha elfogy vagy átáll az ukrán, annyi nyugat-Európának.
Vissza az ukránokra. Ha Bachmut elesik, az ukránok pánikba esnek, nem fogják tudni mit védjenek. A 3. vonalat? Észak-keleten az orosz betörést? Ne add isten a FOo. felőli támadást? Főleg akkor zavarodnak meg, ha az orosz légierő beindul. Egyébként pedig nem szabad elfelejteni, hogy egy hadsereg összeomlásához elég egy lényeges, védők számára lelkileg fontos ponton való áttörés (márpedig Bachmut túl lett tolva ilyen szempontból, elvesztése demoralizáló lesz).
Na de majd meglátjuk.
Szegről-végről, de kapcsolódó téma, jó anyag!
https://youtu.be/qQ4h38ijH60
70 & 72:
A kőbaltát nem árulták, azt mindenkik maga pattintotta ki kőből, vagy örökölte az apjától 😀
16-17 MangaMonguz
Először is,köszönöm a pozitív visszajelzést,és természetesen a tegeződés lehetőségét is köszönettel elfogadom.
A blogot egy ideje olvasgatva nyilvánvaló számomra,hogy az itt véleményt írok egy
része magasan képzett,az élet dolgaiban sokat tapasztalt,széles látókörű hozzászóló.
A válaszodat sokszor végig olvasva megpróbálok még néhány mondatot kipréselni
magamból.Több részletben küldöm.
Ha megengeded,idézek Tőled is,tekintve a laikusságomat,így egyszerűbb:
8. dan körül általában már nem a sport, hanem a budo/bujutsu oldal működik.
Ami viszont érdekes a dologban, hogy a különböző budo/bujutsu iskolák taktikai és stratégiai szintű elvei és gyakorlatai analóg módon átültethetőek például a konkrét katonai gyakorlatra is és itt most nem csak az ember-ember elleni kézitusáról van szó, hanem akár hadműveleti szintű összecsapásokról is, ahol egy-egy manőver pontosan ugyanilyen elvek mentén zajlik.
2. Egy elhúzódó háború stratégiai szabadságfokot teremt olyan oldalról, hogy az „egy nagy lépés helyett a sok kis lépés” elvét követi (ez például konkrétan bujutsu tan)
Az írásod 3-4-5. kérdésére próbálok most koncentrálni.
A mostani háború valószínűleg tényleg túlmutat a Határvidéken (Ukrajnán),ennél sokkal összetettebb lehet.
Azt feltételezem,hogy Putyin már jóval régebb óta tisztában volt azzal,hogy a konfliktus
előbb-utóbb elkerülhetetlen,viszont neki időt kellett nyernie,hiszen amennyire csak lehet,rendbe kellett raknia az országát először.
Amire gondolok:
-2014-ben még éppen csak elindult az első,10 éves modernizációs
program a hadseregben,amelynek jó része az első lépcsős,elit egységeket leszámítva
ekkor még döntően a régi szovjet eszközeit használta.
– ezzel párhuzamosan a gazdaságot is modernizálni kell,ami a szovjet örökség okán hatalmas feladat
-közben pedig már lezajlott az Arab-tavasz,Szíriában javában tartott az úgynevezett
„polgárháború” (legalábbis az ennek nevezett proxy-háború Aszad megbuktatására) és
bizony Aszad helyzete nem volt jó,ebből következett aztán 2015-ben,ha jól emlékszem
az orosz beavatkozás,ami szintén kritikus fontosságú volt,tekintve a Tartuszi hadi bázis
fontosságát,és persze az energia szállítási útvonalakat is. (Ez is külön téma)
A jövőre nézve adok egy jó tanácsot a kedves fórumlátogatóknak.
Ha eljön az idő, tudják (hogy át ne verjék a „butikban” őket?), hogy az igazán minőségi balta, nem akármilyen kőből, hanem lávaüvegből (obszidiánból) készül.
Ennek van egy olyan tulajdonság, hogy az éle, ha jól pattintják, akár 1, azaz egy atomnyi „vastag” lehet. Ilyen tulajdonságú vágóeszközt fémből sem lehet készíteni.
Vagyis a piaci vételnél, résen kell lenni kedves fórumtársak?. Azonban az él minőségét ne az ujjatok begyén próbáljátok ki, mert könnyen csontig futhat?.
A fenti lehetséges okokat figyelembe véve nyilvánvalóan nem állhatott bele egyszerre mindenbe,nem állhatott ki egy időben Aszad mellett,nem modernizálhatta az országot,és nem állhatott bele egy teljes megszállásba mondjuk Ukrajnában,ami amúgy sem lett volna célszerű,hiszen eddigre már az ukrán társadalom a politika,és média által fokozatosan oroszellenessé volt hangolva.
Neki a szevasztopoli támaszpont kellett mindenképp,a „szakadár” térségek pedig annyi támogatást kaptak,hogy ne bukjanak el.
Nem tudom elképzelni,hogy pont ő ne tudta volna már régóta,amit Merkel,Porosenko,meg a többiek most már nyíltan is kimondanak:eszük ágában sem volt a békére törekedni.
Orosz szempontból nézve tehát lehetséges,hogy nem állhattak bele „idő előtt” a határvidéki konfliktusba,mert az az erőik szétforgácsolását,idő előtti elhasználódását jelentette volna katonailag,gazdaságilag diplomáciailag,mindenhogy.
Azaz az „egy nagy lépés helyett a sok kis lépés” elvét követi,mindig csak azt meglépve,amit mindenképpen szükséges.
Egy hirtelen jött gondolat:az amerikai stratégáknak vajon nem juthatott-e ugyanez az eszébe,addig bele ugrasztani a medvét valami meggondolatlan akcióba,akár egy katonai konfliktusba is,amíg túlságosan meg nem erősödik?
Amire konkrétan gondolok:pl a szír-török határ vonalában a török légierő által lelőtt szu-24-es esete,amit csodálatos véletlen folytán egy amerikai tv (talán Fox News?) élőben közvetített.Sajnálatos módon az a török F-16 pilóta,aki ezt végre hajtotta,már nem tudja elmondani az ő verzióját:életét vesztette abban a zavaros törökországi katonai puccskísérletben,2016-ban.Másik ilyen eset a törökországi orosz nagykövet szintén tv által közvetített meggyilkolása egy amúgy szigorúan őrzött,biztosított kulturális rendezvényen tartott beszéde közben.
73. Bendegúz
” Még egy húsdarálót nem bír ki az ukrán hadsereg.”
Γιώργος Ρωμανός Κι αν, αν, λέω (!), ηττηθούν οι ΗΠΑ και το ΝΑΤΟ στην Ουκρανία;
/https://www.militaire.gr/ki-an-ittithoyn-oi-ipa-kai-to-nato-stin-oykrania-giorgos-romanos//
Giorgos Romanos Mi van, ha, kérdem (!), az USA és a NATO vereséget szenved Ukrajnában?
írta
George Romanos
Író elemző, történetkutató
Mi van akkor, ha – mondom (!) – az USA és a NATO vereséget szenved Ukrajnában?
Amerika teljes narratívája, a NATO, az EU (80 ország szövetsége), teljes bizonyossággá válik, hogy Oroszország vereséget szenved a csatatéren, gazdaságilag összetörik, szétesik és számos nyugati irányítású országra szakad majd fel.
Ezeket hirdetik naponta és ma(!) az oroszellenes globális szövetség országaiban, ebben az álcázott „ΙΙΙ.-ik V.H.”-ban. Annyira biztosak győzelmükben, hogy – amint azt a legmagasabb politikai szinten hirdetik – Nürnbergi perekre is készülnek, hiszen természetesnek tartják, hogy „az Orosz vezetők az Orosz Hadsereg összeomlása után letartóztatták és „háborús bűnösként” vádat emeltek ellenük, és elítélésüket még a tárgyalások előtt kiadták.
A „Szövetségesek” a mai napig precízen végrehajtják mindazt, amit a 2019-es RAND-Jelentés mond, amelyet már 2022.03.16-án, alig 20 nappal az ellenségeskedések kezdete után részletesen bemutattam, ( Η εξολόθρευση της Ρωσίας βάσει αμερικανικών εγγράφων. Τα Επιτελικά Σχέδια εξόντωσης των Ρωσόφωνων) melynek címe: Oroszország megsemmisítése amerikai dokumentumok alapján. A Személyzeti Tervek az Oroszajkuak kiirtására.
A RAND Ügynökség (amelyet teljes egészében az Egyesült Államok kormánya irányít) globális hatókörrel, végtelen pénzforrásokkal rendelkezik, és több mint 2200 „speciális munkatárssal”, személyzettel és informátor-ügynökkel rendelkezik. Részletes beszámolóiban folyamatosan a legszélsőségesebb és legháborúsabb attitűdöt fogalmazza meg Oroszországgal szemben, 1960 óta…, melynek célja annak megsemmisítése.
Azonban a közelmúltban, a legutóbbi, 2023. januári RAND-jelentésben, „Avoiding Protracted War” „Az elhúzódó háború elkerülése”, címmel, a narratíva megváltozott, 180 fokos fordulatot tett. Tehát az amerikaiak számára teljesen ellentétes stratégiát javasolnak:
„Minimálisra csökkenteni egy jelentős Ukrajnai eszkaláció kockázatát, (mert) az Egyesült Államok érdekeit szolgálná a legjobban egy elhúzódó konfliktus elkerülése. Egy hosszú Ukrajnai Háború költségei és kockázatai jelentősek…” stb. Mindez pánikra utal egy olyan háborúval szemben, amelyet az amerikaiak NEM mértek fel megfelelően. Az Amerikai Haderők javasolt levonása és gazdaságossága nemcsak azért történik, mert nem tudnak megbirkózni Oroszországgal, hanem annak érdekében is, hogy szembenézzen az Egyesült Államok másik ellenségével, Kínával is.
Ez a klinikailag skizofrén geostratégiai oda-vissza szóváltás teljes mértékben igazolja a címemet is, munkaügyként. Azonban akár vereséget szenved a Nyugat, akár nem, Ukrajna már most is egy lepusztult ország, miközben Ukránok százezreit irtották ki a frontvonalon, és körülbelül 14 millióan a menekültek.
A legújabb, 2023-as RAND-jelentés megerősíti a Nyugat Νeandervölgyi manicheizmusát: oda-vissza, fehér és fekete, jó Nyugat és rossz Oroszország, miközben az igazság multipoláris világunk árnyalataiban van elrejtve, amelyben a tektonikus változások régóta zajlanak.
Három elszalasztott béke lehetőség
Az USA eddig háromszor is zavaros politikát tanúsított Ukrajna kérdésében, és ez hatalmas veszélyt jelent az egész bolygóra nézve, hatalmára tekintve.Háromszor fogadták el Moszkva korlátozott szuverenitását Ukrajnában:
a. 2022.01.20-án J. Biden kijelentette: „…Más dolog, ha ez egy kis invázió, és a végén vitába szállunk arról, hogy mit tegyünk és mit ne…”
b. A 2022.03.29-i Konstantinápolyi (Isztambuli) tárgyalásokon az USA az Oroszok határainak megállapítása érdekében az Ukrán felet irányította. Így Mihajlo Podoliak, Zelenszkij Ukrán Elnök hivatalának vezetője kijelentette, hogy: „A biztonsági garanciák rendszeréről tárgyaltak a külföldi katonai bázisok NEM létére (beleértve és ezért NEM részvételét a NATO-ban…). teljes békemegállapodások függvényében elfogadná a Donbászi népszavazást és az Ukrán terület semleges státuszát.”
c. 2023.03.02. a svájci újság, a Neue Zürcher Zeitung közzétett egy tervet, amely alapján az Amerikaiak a CIA-n keresztül felajánlották Oroszországnak Ukrajna 20%-át a háború befejezése érdekében.
De ebből semmi sem történt! A Washingtoni keményvonalasok és a Zelenszkij-rezsim mindhárom alkalommal megfordították a helyzetet, és folytatták a hadműveletek eszkalációját.
A háború kezdete óta azzal érveltem, hogy mindkét ellenfél, az USA és Oroszország, háttal a falnak támasztva harcol. Ha azonban az USA veszít, az újabb megalázó vereségük lesz (Vietnamtól Afganisztánig). Míg ha Oroszország veszít, akkor megszűnik létezni, feloszlik. Oroszországnak csak két alternatívája van: vagy nyerni, meghatározni, hogy mit tekint győzelemnek, vagy öngyilkosságot kövessen geopolitikai és geostratégiai szempontból, és feloszlatni önmagát. Döntő paraméter, hogy Oroszország nukleáris fegyverei erősebbek, mint az Egyesült Államoké, és ez egy nukleáris háború esetén nemcsak az Amerikaiaknak, hanem az egész bolygónak is leküzdhetetlen problémát jelent.
A mai helyzet és a jövő két paramétere…
Herszonból való kivonulásuk után (2022.11-18.) az Oroszok minden fronton előrenyomulnak. Már a felajánlott 20% nál több területet birtokolnak, miközben ígéretet tettek a négy annektált Donbászi tartomány teljes integrációjára, ami Ukrajna összesen 28-30%-át jelenti.
Ahogy Washington irányította a dolgokat, két fontos paraméter jelenik meg az Oroszok számára a jövőben:
1. Geostratégiailag érthetetlen lenne Odesszát és Nyikolajevet nem irányítania, és Ukrajnát nem zárt állammá alakítania, megfosztva az Amerikaiakat-NATO-t és általában a Nyugatot ettől a két nagyon fontos kikötőtől.
2. Katonailag ellenálló mélység szükséges a négy beépített orosz tartomány határmenti lakossága számára. Ezzel a paraméterrel a háború előtti Ukrajna többi ukrán területét, legalább 38%-át az oroszoknak kell ellenőrizniük.
Nagyobb hatótávolságú fegyverek rendelkezésre bocsátása
2022. november 11. után és miközben az Oroszok önkéntes kivonulása zajlott Herszon tartomány 1/3-ából, – anélkül, hogy az Ukránok egy golyót lőttek volna ki –egy saját térképet mutattam (Google) amely „prófétainak” bizonyult, pedig az csupán racionális volt.
Ebben megjegyeztem, Herson városa középpontjában a fontos célvárosok távolságait, Ziaporizia, Szevasztopol, Kercs stb. és arról beszéltem, hogy az Ukránoknak milyen fegyverterekre lesz szükségük, hogy eltalálják őket. Ma ismét megmutatom ezt a térképet, nem csak azért, mert aktuális, hanem azért is, mert biztosnak tartom, hogy a háború központi kérdése a következő hónapokban az ukránok által meghirdetett lőterek és csapások lesznek „Oroszország mélyén, magát Moszkvát”.
Az USA a fenti Oroszoknak tett ajánlat után (az ukrán terület 20%-a) ismét homlokegyenest ellenkező álláspontra helyezkedett, és bejelentette, hogy nagyobb hatótávolságú fegyverekkel látják el az Ukránokat. Ezek közé tartozik a GLSDB, amely az MLRS rendszer M26 rakétájára szerelt SDB GBU-39 légibomba földről indítható változata, hatótávolsága 150 km.
Ugyanakkor más fegyvereket, lőszereket és különféle típusú harckocsikat is adnak. A GLSDB 150 km-es hatótávolsága fenyegeti az összes jelenleg az Oroszok által ellenőrzött várost és falut mind a négy új orosz tartományban.
Oroszország már kijelentette, hogy reagálni fog a Nyugat minden lépésére amely Ukrajnát új fegyverekkel látja el, korszerűsítve Ők is a saját fegyvereiknek letalitását.
Lényeges, hogy az Amerikaiak eddig NEM adták meg a 300 km-es hatótávolságú ukrán ATACMS rakétákat, amelyeket a HIMARS rendszerekből indíthatok. Ez azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok képtelen jobban bekapcsolódni az Oroszok ellen a számukra holtpontra jutott háborúba (a RAND Report, 2023 alapján), miközben ezek a fegyverek NINCSENEK feleslegben az Egyesült Államok arzenáljában, figyelembe véve még a kiélezett katonai versenyt Kínával.
Az Ukránok veszteségei
Az Ukrajna területén folyó háború folyamatos eszkalációjának logikája szerint és nem az USA vagy az EU tagjainak területén az biztos, hogy az ország tovább pusztul és még tovább fog növekedni, az Ukránok rovására. 8-10 halott Ukrán katona és 1 Orosz halott katona ez az arány amely az elmúlt háborús évre érvényes. Ukrajna elpusztítása, 14 000 000 ukrán tömeges vándorlása – több mint 8 000 000 külföldön – és a frontokon halottak százezrei olyan kérdések, amelyeket a Nyugat rejteget, miközben rendkívül kritikus fontosságú adatok az ország fennmaradása szempontjából.
A háború kezdete óta hittem, és szilárdan hiszem, hogy Ukrajna fronton elszenvedett veszteségei fogják megítélni a háború kimenetelét, és nem a Nyugat fegyverellátása.
A Nyugaton egybefolyó információk azt mutatják, hogy az Ukrán Hadsereg a kritikus fordulóponthoz közeledik, mivel nem tudja pótolni a veszteségeket. Már 2022 Novemberében a halottak, sebesültek és eltűntek összes vesztesége 400 000 körül volt.
2023.01.02. Douglas McGregor ezredes, a Pentagon egykori tanácsadója a Judging Freedom csatornának adott interjújában a YouTube-on azt mondta: „Ukrajnát az eltűnés veszélye fenyegeti”, és utalt „egy súlyos megsemmisülésre” a demográfiai válságra, a veszteségek és az elvándorlás miatt.”
2023.05.02.-án a következőket nyilatkozta: „Amikor az Ukrán hadsereg vezérkari főnöke, Zaluzsnij tábornok az Egyesült Államokban tartózkodott, találkozott Lloyd Austin védelmi miniszterrel és Mark Millie tábornokkal, a Vezérkari Főnökök Egyesített Szövetségének elnökével. Az Egyesült Államok Hadseregének tagja, és egy titkos eligazításon tájékoztatta őket, hogy Ukrajna 257 000 embert veszített az ellenségeskedés kezdete óta”. Ezeket… lehetetlen, hogy ne szivárogtassák ki szándékosan az Amerikaiak, akik nyomást akarnak gyakorolni Zelenskyre, hogy fogadjon el egy kompromisszumot.
A katonai áldozatok nyelvén 257 000 halott azt jelenti, hogy még ennyi legalább a megsebesültek száma, amelyhez hozzá kell adni az „Eltüntek” számat, amelyek enyhe számításokkal meghaladják a 60 000 embert. A végösszeg 574 000 Ukrán áldozat.
Ez jóval a legutóbbi ukrán Waterloo előtt a „Soledar, Bakhmut városok húsgépeiben” stb., ahogy Clark Amerikai tábornok nevezte őket. Az ENSZ legutóbbi adatai szerint az áldozatok közül mindössze 7000 csupán a civil.
A számszerű tényező mellett a minőségi tényező is nagyon komoly. A kritikus harci „különleges egységekben” részt vevő ukránok, mint például a 24. Ukrajna Gépesített Brigád Lvivből és a többi, miután a Bakhmuti, Soledar frontvonalába léptek, a férfiak 70%-át veszítették el. Ezt McGregoron kívül a Mozart Αmerikai Κülönleges Εrők szervezője és parancsnoka, Milburn ezredes, parancsnok és más nyugati tisztek is megerősítik.
Ezekkel a tényekkel és a legutóbbi, 2023-as RAND-jelentés által jelzett Amerikai „visszavonulási kürtöléssel” a Nyugat szerencsés lenne, ha a dolgok olyan „befagyott konfliktushoz” vezetnének, mint a Szíriai. Csakhogy ott Amerikaiak, Franciák és Törökök irányítanak egyes területeket saját érdekeikből, de az egész országot lényegében az Oroszok uralják. Természetesen senki sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Zelenszkij egykori tanácsadójának, Olekszij Aresztovicsnak az epizódszerű eltávolítását egy olyan kettéválasztási – felosztási – tervvel is összekapcsolták, ahol Ukrajnát a Dnyeper mentén (nagy részben) kettévágják az Észak- és Dél-Korea vonala példájaként.
Mindenesetre az eszkaláció fokozza az Ukrajna pusztítását, Amerikának közvetlen tárgyalásokat kell kezdenie Oroszországgal, és békét kell elérnie, mielőtt túl késő lenne!
67.Zsolt
…”Harkivban és a környékén állítólag rengeteg a frissen érkezett külföldi zsoldos….”
Ez baj, nagyon nagy baj az oroszokra nézve! A zsoldosok hada kimerithetetlen, nézzük csak a sok amerikai leszerelt, otthon kilátástalanságban leledző, sokszor szinte nyomorgó katonát. Ezek ráadásul nem holmi isten tudja honnan toborzott akárkik, hanem harci tapasztalattal rendelkező volt katonák, van belőlük több tizezer.
Ez , ismétlem, nagyon nagy baj az oroszokat tekintve, ezekkel a nyugat nagyon hosszú ideig birja a háborút!
Nem létezik, hogy az oroszok nincsenek ezzel tisztában, és nem csodálkoznák, ha a Kremlin nagyon gyorsan kijelentené, hogy minden idegen elfogott zsoldos ott, a helyszinen azonnal kivégzendő.
Ha nem teszik ezt, csúnya rossz napok várnak rájuk.
81 – balint
Eddig is voltak Ukrajnában zsoldosok dögivel.
Nicsak, egy érdekesség: aki tud angolul, könnyed elolvashatja maga is a felirtot, kb. ez áll rajta:
„Csoportterápia és tanácsadás ukrajnai háborús veteránok számára
Háború utáni szindróma kezelése
Rehabilitáció”
Alatta – többek között – egy megadott amerikai telefonszám is látható. A 847-es hívószám az Egyesült Államokban Illinois államé, tehát ottani a felvétel.
https://t.me/s/armmagazin
81. bálint
Egy katona bármilyen képzett és harcedzett is, azzal az orosz tüzérségi fölénnyel ami ott van és lesz, nem tud mit kezdeni, mert ő sem arra lett kiképezve, hogy a levegőben kapja el a lövedékeket. Bár mennyi zsoldos is megy nyugatról, az a darálóba megy. Egyébként mindenben igazad van.
” nézzük csak a sok amerikai leszerelt, otthon kilátástalanságban leledző, sokszor szinte nyomorgó katonát ”
Ők akár a Wagnernél is kiköthetnek.
76-78-79. Átlagember
2014-ben valóban jóval kevesebb korszerű fegyverzet volt az orosz hadseregben, mint 2022-ben, de 2014-ben az ukrán haderő is sokkal-sokkal gyengébb és kevesebb volt az akkori orosz haderőhöz képest, mint 8 évvel később. Ha tehát nem „abszolút értéken”, hanem egymáshoz képest hasonlítjuk össze a két fél katonai erejét, akkor azt kell, hogy mondjam, 2014-ben az oroszoknak sokkal könnyebb dolguk lett volna Ukrajna ellen.
Abban viszont lehet komoly igazságod, hogy egyszerre nem akartak bevállalni egy több frontos háborút (Szíria és Ukrajna) úgy, hogy közben a gazdasági stabilitásuk jóval kevésbé lett volna szankcióálló. Ez teljesen reális oknak tűnik, el is tudom fogadni és egyben visszautalnék Emmanuel Todd nemrég megjelent interjújára, ahol azt ecsetelte, hogy mindenki gyors orosz katonai győzelmet és gyors orosz gazdasági vereséget várt. Ez valószínűleg 2014-ben így történt volna, tehát a meglátásod mindenképpen pontot érdemel!
Amerika stratégáinak már elég régóta valóban terve az oroszok beugratása egy Afganisztán 2.0 jellegű háborúba, ami leköti az effektív erőt és közben folyamatosan gyengíti minden téren. Az is egyértelmű, hogy nemcsak Németországot, hanem Törökországot is le akarták választani az Orosz Föderációról és igyekeztek ennek érdekében mindent megtenni. Egyelőre úgy tűnik, ez csak félsiker lett.
85. MangaMonguz
Az amerikai, magát szuper elitnek képzelő társaság, amint az elmúlt 15 év fiaskói is mutatják, egyáltalán nem szuper elit. Szeretnék magukat ilyen színben feltüntetni, de hát a valóság az, hogy a király mezítelen. Nem sikerült a korábban felsorolt országok domesztikálása sem, továbbá – ahogy írod – Törökország esetében is megbuktak. Na meg ez a háború sem úgy alakult, ahogyan tervezték és Todd elmondta. Pont fordítva. Szóval fel van adva a lecke a Potomac folyó partján leledző társaságnak.
És még valami, amire már régen fel akartam hívni a Zsolt és a Te (na meg a Tisztelt Fórumtársak) figyelmét, az az lenne, hogy az USA ha ezt a háborút elveszíti, akkor a jövőre nézve nagyon beszűkülnek a beavatkozási lehetőségei. Konkrétan semmit sem tehetne, mert akkor azon magasztos elveket sértené meg, melyek védelméért mostanáig szankciókért üvöltött. Ti. ezek után már nem adhatja el más országok lerohanását semmilyen szín alatt.
Azonban, ha nyerne véletlenül Ukrajnában, akkor persze nem lenne aki számon kérje az elvei mellé be nem soroló országok szétverését, mert a számon kérő is szét lenne cseszve.
Hadd hívjam fel újra a figyelmeteket. Ezt a háborút egyik oldal se nyerheti meg. Amelyik éppen el akarja veszíteni, rátesz még egy nagy lapáttal. Az utolsó lapátot úgy hívják, hogy H-bomba.
🙁
87 – Tibor bá’
Először is szeretnék további sok aktív évet kívánni, és ismét megköszönni a sok éves munkádat 🙂
„Ezt a háborút egyik oldal se nyerheti meg.”
Ezek szerint hosszú évekig, akár évtizedekig együtt kell élnünk ezzel a háborúval.
Írod, „rátesz még egy lapáttal”:
Feltételezem egyik fél sem szeretne eljutni a stratégiai atomfegyverek bevetéséig, így feltehetőleg fel fogják pörgetni a hagyományos fegyverek gyártását.
Megy majd a huzavona évekig.
Odacsapnak egyet-kettőt, utána visszahúzódnak, majd megint előre mennek, és így tovább. Közben pedig arra várnak, mikor készül ki az ellenfél.
A háború középtávon jót tesz a gazdaságnak, felpörgeti a termelést, csökkenti a munkanélküliséget, elfedi a sok belső problémát.
Ne feledd, nem lehet mindent a puszta logikával levezetni. A Covid-nál is kilogikáztad, hogy mindenki belehal, de egyelőre nem ez a helyzet.
Persze évtizedes távlatban bármi lehet mindkettőből, illetve a klíma is eldurvulhat.
Szerencsés esetben lesz belőle egy befagyott konfliktus fegyverszünettel, mint Koreában. Sőt, ha jól tudom, az oroszok és a japánok se kötöttek békét a II. vh. óta. Így mindenki arcvesztés nélkül kijöhet belőle
Érdekességként, hogyan látja a helyzetet belülről az orosz polgár:
Az Argentínába kitelepült orosz nyelv oktató srác, akinek anyagaiból én is tanultam most tett fel egy podcastot, amit végighallgattam.
Van egy Moszkvából frissen kilátogató ismerőse, akit természetesen azonnal el kezdett kifaggatni az oroszországi helyzetről, erről szól a podcast.
Azt mondja a tag, hogy határozottan érezhető a változás az országban, igen sok területen.
Először is, hogy puhul a nyomás a polgárok irányába. Az első háborús hónapokban szigorúan tilos volt a háború szót használni az ukrajnai események kapcsán, akár börtönbe is lehetett kerülni miatta.
Aztán egy fél év elteltével megjelent a közbeszédben, annak ellenére, hogy a vonatkozó törvények hivatalosan nem változtak.
Most meg már a médiában is be- becsúszik a háború, amit aztán vagy korrigálnak, vagy nem.
A fordulópontot a mozgósítás jelentette, mert ez egyből közelebb hozta a teljes lakosság számára az eseményeket, hiszen amíg csak a hivatásos katonák voltak érintve, addig elfogadták a speciális művelet terminust, de ha már engem, vagy hozzátartozómat is behívhatják, az már mindenkinek háború.
A szankciók hatásával kapcsolatban azt mondja, hogy állampolgárként szinte mindent megkap a boltokban.
A szankciók bevezetésekor eltűntek bizonyos dolgok, kivonult a Coca Cola, a McDonald’s, aztán kis szünet után újra megjelentek, kissé átnevezett brand-ekkel.
A Coca Cola, most Jó Kóla néven fut, azonos minőséggel, és a Donalds-ék is hasonlóan ott vannak.
A nagy világcégek nem hajlandók lemondani egy ekkora piacról, és megtalálják a módját, hogy valahogy rejtve ott maradjanak, ha kell orosz cégeknek álcázva magukat, és orosz alapanyagokra átállva.
Másrészt közvetítő országokon át is bejutnak termékek, amik szankció alá esnek.
Általában is elmondható, hogy csökkent az állami szigor az állampolgárok felé, kevesebb a hatósági fellépés, szankcionálás.
A beszélőnek az a véleménye, hogy nem jut elég forrás arra a teljes körű kontrollra, ami korábban volt.
Végül azt mondta, hogy Szerinte Putyin már veszített, bármi is történik, mert ha sikerül is megnyerni ezt a háborút, ez az ország már akkor sem lesz olyan, mint előtte.
Azt is mondja, hogy a megrögzött Putyin pártiaknak is gyengül a hangja, már nem olyan magabiztosan hurrogják le a más véleményűeket, még saját apját is ide sorolja.
Persze a hölgyvendég harcos ellenzéki, aki nagyon sajnálja, hogy most oroszok ölik az ukránokat, akik néhány éve még testvérként voltak számontartva, és utálja Putyint.
Érdekes volt a karácsonyi tűzszünet felajánlásával kapcsolatos megítélés taglalása.
Azt mondja, ez senkinek nem tetszett.
A háború ellenzői szerint ez képmutatás, főleg, hogy tavaly eszük ágában sem volt húsvétkor tűzszünetet javasolni, mikor az orosz offenzíva éppen csúcsán volt.
A háborúpártiak meg azt mondták, hogy ez a gyengeség jelének tekinthető, mintegy levegővételnyi szünethez jutás a felkészüléshez, és ezt a látszatot nem szabadott volna megengedni az országnak.
Szóval két ellentétes dolgot vázolt, egyik, hogy Oroszországot a szankciókkal nem tudják megtörni, a másik az, hogy belülről történnek változások, amik a Putyini rendszert megkérdőjelezik.
Kinek melyik a jó, vagy a rossz hír… 🙂
78:Átlagember:
„Merkel,Porosenko,meg a többiek most már nyíltan is kimondanak:eszük ágában sem volt a békére törekedni.”
Sőt talán tavaly tavasszal is közel voltak a békéhez …
Érdemes Vukics legutóbbi videóját megnézni. A fenti mondaton kívül azt is taglalja, hogy miért is nem elég néhány hét kiképzés.
#https://www.youtube.com/watch?v=cET3QhyYX5c
Akkor imádkozzunk az atomért.
Jó nagy legyen,gondolkodni se legyen időnk,mert ha NEM, jön a világkormány,és mindaz amit a „sületlen”népek terjesztettek az elmúlt több mint tíz évben.
Akkor legalább meg lesz a válasz is,ki,hogy volt benne a színjátékba.
Ez az én kívánságom,mert ABBA a világba nem akarok részt venni.
„Az elmúlt években a Donyeck-medence szenének és vasának, valamint a kaukázusi kőolajnak köszönhetően Ukrajna az európai és amerikai tőke képviselőinek élénk érdeklődésének tárgyává vált és helyet kapott a világ közeljövőbeli gazdasági és politikai berendezkedésére vonatkozó terveikben.
Mindehhez hozzá kell tenni – nem utolsósorban – azt a szerepet, amelyet Ukrajna Lengyelország mellett a zsidó politika kérdéseiben játszik.
(A független) Ukrajna az első pillanattól kezdve egy nagy állam nagy kérdéseivel szembesülne. Ez mindenekelőtt az Oroszországgal való kapcsolat. Az oroszoknak a világ leggyengébb nemzetének kellene lenniük ahhoz, hogy könnyen elfogadják egy olyan hatalmas terület elvesztését, amely a legtermékenyebb földjeiket, szén- és vasbányáikat, melyek hatással vannak a olajmezőik birtoklására és a Fekete-tengerhez való hozzáférésükre. Aztán ennek a szénnek és vasnak a kiaknázása, annak minden következményével a rendszerben és az ország gazdasági életében. Nagy kérdést jelent a Fekete-tenger partvidéke, amely etnikailag nem ukrán, a kapcsolat a doni földekkel, a nem ukrán Krímhez, sőt a Kaukázushoz való viszonya. Az orosz nemzet, történelmi hagyományaival és kiemelkedő állami ösztöneivel fokozatosan megbirkózott ezekkel a kérdésekkel és a maga módján megoldotta őket. Az új ukrán nemzetnek egyszerre kellene megtalálnia a maga módszerét, hogy mindezekkel a feladatokkal megbirkózzon és minden bizonnyal rá kellene jönnie, hogy ez meghaladja az erejét. Igaz, lennének, akik megbirkóznának vele, de itt következik be a tragédia.
Nincs olyan emberi erő, amely képes lenne megakadályozni, hogy az Oroszországtól elszakadt és független állammá alakult Ukrajna a világ összes ügynökeinek gyülekezőhelyévé váljon, akik most nagyon is összezsúfolódtak saját országukban, kapitalisták és tőkések, iparszervezők, technikusok és kereskedők, spekulánsok és cselszövők, gengszterek és mindenféle prostitúció szervezői: a németek, franciák, belgák, olaszok, angolok és amerikaiak segítségére sietnének a helyi vagy közeli oroszok, lengyelek, örmények, görögök és végül akik a legnépesebbek és legfontosabbak, a zsidók. Egyfajta Népszövetség gyűlne itt össze…..
Mindezek az elemek, az okosabb, üzleti érzékű ukránok részvételével, alkotnák az ország vezető rétegét, elitjét. Végül is ez egy nagyon különleges elit lenne, hiszen valószínűleg egyetlen ország sem büszkélkedhetne a nemzetközi gazemberek ilyen gazdag gyűjteményével.
Ukrajna fekély lenne Európa testén; és azok az emberek, akik egy kulturált, egészséges és erős ukrán nemzet megteremtéséről álmodoznak, amely saját államában érlelődik, azt tapasztalnák, hogy saját államuk helyett egy nemzetközi vállalkozásuk van és egészséges fejlődés helyett a szétesés és a rothadás gyors előrehaladása következne be.
Az ukrán kérdésnek számos szószólója van, mind Ukrajnán belül, mind a határain túl. Különösen az utóbbiak között vannak sokan, akik pontosan tudják, hogy hová tartanak. Vannak azonban olyanok is, akik a kérdés megoldását Ukrajna Oroszországtól való elszakadásában látják nagyon idillinek. Ezek a naiv emberek jobban tennék, ha távol tartanák magukat a dologtól.”
Roman Dmowski (1930) !!!
Megjegyzések:
1. Roman Stanisław Dmowski (1864-1939), jelentős lengyel politikus.
Az I. Világháború után ő képviselte Lengyelországot a Párizsi Békekonferencián és Lengyelország nevében aláírta a Versailles-i békeszerződést. 1922-ben az Összlengyel Ifjúság (Młodzież Wszechpolska) tiszteletbeli elnöke lett, 1923 októberétől decemberéig pedig W. Witos kormányának külügyminisztere volt.
2. A fenti idézet egy nagyobb, „Az ukrán kérdés” című cikk része, amely a „Wybór pism Romana Dmowskiego” (Válogatás R.D. műveiből) című könyv része, amelyet a Roman Dmowski Intézet adott ki 1988-ban New Yorkban.
A könyvre a link itt van, a fenti szöveg a 229-230-i oldalon található meg.
http://www.polskaprawda.pl/QuickUserfiles/file/_4_cz_t_4.pdf
Mit szóltok ehhez?