A két ország megállapodása szerint 57 nagy jelentőségű nyersanyaghoz juthat hozzá az USA, de mik is ezek és miért fontosak?
Az ásványkincsek, nyersanyagok azóta stratégiai jelentőségűek, amióta csak felhasználja őket az emberiség. Birodalmakat, országokat tettek gazdaggá, vagy épp háborúk helyszínévé, ahogy erre az elmúlt évtizedekből is számos példát tudnánk sorolni, Afganisztántól Kuvaitig.
Bár a történelem során változtak azok az ásványkincsek, amelyekért a háborúkat vívták, az világos, hogy a modern életmódhoz szükséges nyersanyagok a fontosak jelenünkben. Dr. Gavin Harper, a Birminghami Egyetem Stratégiai Elemek és Kritikus Nyersanyagok Kutatóközpontjának szakembere a The Conversation hasábjain mutatta be, miről is szól az ukrán-amerikai megállapodás.
A megállapodásban 57 nyersanyagot sorolnak fel. Ukrajna területén jelentős lítium, illetve ritkaföldfém készletek találhatóak, amelyek sok ezermilliárd (billió) dollárt érnek. A ritkaföldfémek 17 elemből álló csoportja a modern technológiában kulcsfontosságú, köztük olyan elemekkel, mint az ittrium vagy a szkandium.
Az ország kincsei közt a mangán, a grafit is jelen van, ezek szintén lényeges alapanyagai például a lítium-ion akkumulátoroknak. A cirkon (cirkónium-szilikát), amelyet ékszerekből ismerhet az átlagember, kerámiaipari nyersanyagként is fontos, és szintén az ukrán ásványkincs része. Jelentős az ország réz, ólom, cink, ezüst, nikkel, kobalt készlete is.
A grafit bányászata igen korlátozott, a lítium-lelőhelyeket pedig a háború kitörése óta nem bolygatták, ezeknél ráadásul modernebb bányatechnológiára és beruházásokra is szükség van. Számos, a modern technológia számára fontos ásványkincs (lítium, titán, grafit, ritkaföldfémek) az oroszok által megszállt területen van. (Itt érdemes említést tenni arról is, hogy Afganisztán is rendkívül sok stratégiai ásványkincs birtokosa, többek közt hatalmas lítiumlelőhelye van – ezek is a nagyhatalmak érdeklődési körébe estek, csak épp az ottani terepviszonyok jelentős akadályt jelentenek a kitermelésben.)
Ukrajna a világ ásványkincs-kitermelésében elfoglalt helyezése szerint
- 6. a titán és a kaolin (kerámiákhoz való szilikátásvány) terén
- 8. a mangán és a grafit terén
- 10. a vas és a cirkon terén
- 12. a kokszolható szén terén (ez a Donbasz területen található jórészt)
- 13. az erőművi szén terén.
Azonban ez a helyzet nem mentes a kihívásoktól – és most ne is az orosz agresszióra gondoljunk csupán. Egyes geológusok úgy vélik, ezen ásványkincs kitermelése nem lehet gazdaságos, és ezért kétséges az is, hogy mi értelme egy efféle megállapodásnak. Az ásványok mennyiségére vonatkozó adatok egy része sok évtizedes szovjet felmérésekből eredhet, így elég bizonytalanok a számadatok is.
Mégis mit akar akkor az USA ezzel a lehetőséggel? Fontos tudni, hogy mind a nyersanyagok, mind a feldolgozásuk terén Kína a világelső, számos esetben gyakorlatilag monopóliuma van. Ez könnyen érthető okból nem tetszik a rivális világhatalomnak. Ha az USA nem akar kínai forrásoktól, kínai politikától függeni, akkor biztosítania kell magának másféle forrásokat – ennek része lehet az ukrán ásványvagyon, mint lehetőség.
Melyik nyersanyag milyen területen nélkülözhetetlen?
A grafit és a lítium az akkumulátorokban, amelyeket az okostelefonoktól kezdve az energiahálózatig igen széles körben használnak. A repülőgép-és űriparban (berilliumból van például a James Webb-űrteleszkóp tükreit tartó szerkezet), a hadiiparban és az elektronikai iparban fontos sok más mellett a könnyűsége, kiváló hővezetése és keménysége miatt.
Átengedi a röntgensugarakat, nem mágneses, ezek a tulajdonságai is számos alkalmazásban kívánatossá teszik. A mangánt az acélipar használja elsődlegesen, mivel ellenállóbbá teszi az acélt, de más területeken is szükség van rá. Az urán az atomenergia-iparban és kis mértékben az iparban és az orvostudományban is fontos nyersanyag.
Azonban talán a legnagyobb előny Ukrajna esetében, hogy rendkívül sokrétű az ásványi vagyona.
Kihívás lesz maga a kitermelés is. Ennek egyik oka maga a háború, és az, hogy az ukrán infrastruktúra jelentős része megsemmisült. Másrészt a kritikus nyersanyagokból elég sok az orosz megszállás alatt lévő területen, vagy ahhoz nagyon közel van. Fontos volna az ásványkincsek modern felmérése is, a már említett bizonytalanságok miatt – csak pontos adatok birtokában lehet egyáltalán megtervezni a kitermelést.
Ha minden flottul megy, akkor is hosszas munkálatokra lesz még szükség, míg az ásványokat kibányászhatják és felhasználhatják. Ez sok évet vesz igénybe, a jelen politikai vezetés uralmánál jóval tovább tart majd. Az egyezmény aláírása amerikai részről jelen pillanatban inkább az oroszok felé adott figyelmeztetés, mint valós gazdasági haszon közeli kiaknázása. A megállapodás pillanatnyilag leginkább Ukrajna biztonságát szolgálja.
(National Geographic)
Akkor megegyeztek az ásványkincsen. Mi az hogy ezekhez az ásványkicsekhez juthat hozzá az USA? Az usa kormánya kezdi a bányászatot állami pénzből és a bevétel az államé lesz? De gondolom nem így van,mert valószínű magánembereké
lesznek a bányák és 10-20-50 évig még garantálják a családnak a milliárdos bevételt.Milyen érdekes hogy az emberek mindent eltűrnek .Háborúba küldik őket, országrészeket vesznek meg gazdagok és a nép nem öli le őket.Meghal millió ember
a háborúban de nincs egy önszerveződő közösség aki leölné azt a pár embert aki mindenről tehet, milyen érdekesek vagyunk emberek.
Alapvetően a társadalmi egyenlőtlenségeket kellene megszüntetni és munka teljesítmény alapú társadalmat létrehozni nem pedig
megengedni hogy magánemberek bányákat birtokoljanak.Ki mennyit dolgozik annyit ér.
A médiában hallottam pár napja azt is hogy az orosz újra indítaná a gázszállításokat ha béke lenne.
Itt már nehéz eligazodni hogy mi a franc van és akkor miért folyik tovább a háború és várható e eszkaláció.
Ezt máshonnan másolom be egy komment:
„2014-ben volt egy kiállítás Bécsben. Természettudományi Múzeumban, ahol a földön található fémek,
amelyek a modern élethez nélkülözhetetlenek, voltak rendszerezve felhasználás és ismert mennyiség szerint és hogy a készletek kb meddig elegendők.
Egyetlen olyan sem volt köztük ami 25 évnél tovább kitartana, de volt olyan ami fölé 15 év volt írva.”
Itt az a kérdés hogy igaz volt e a kiállításon megjelentek vagy kamu?
Nyilván egy átlagember nem fogja tudni eldönteni hogy egy adott termékbe(monitor alkatrész,IC, mobiltelefon,stb) mondjuk hány miligramm iriduim vagy a tököm
tudja milyen ritkafoldfémek tucatja kell.Nem is tudom hogy ki a franc tudja kiszámolni hogy manapság mennyi ritkaföldfém kell a világ gyárainak mondjuk kijelzőt gyártani főleg hogy sok fajta technológia van.
Esetleg x anyagot lehet e helyettesíteni Y-al. Szerintem még egy kutatócsoportnak is nehéz felmérni hogy melyik ritkaföldfémből mennyi van és
meddig elég.DE ez nem is számít senkinek mert addig tapossák a gázt a gazdagok amíg a nyersanyagokból profit van napi szinten, aztán lesz ami lesz.
De remélem igaz lesz a hiány és valamelyik anyag hiánya megakasztja a globalaitást.
1 Ezek a számok, hogy miből mennyi van még, megtévesztőek lehetnek: ha valamire van kereslet, akkor a bányacégek elkezdenek intenzívebben kutatni utána, és jellemzően találnak még lelőhelyeket, mielőtt kifogyna az előző. Ez a cikk is írja, hogy nem lehet pontosan tudni, miből mennyi van Ukrajnában.
Ez a mondat elég cinikus szerintem: „A megállapodás pillanatnyilag leginkább Ukrajna biztonságát szolgálja.”
Pillanatnyilag Ukrajna még mindig háborúban áll, és ettől, hogy odaígérte a családi ezüstöt Amerikának, még nem látszik, mikor és hogyan lesz vége.
Hogy számolták ki Ukrajna ásványi anyag vagyonát?
A gazdag mezőket vették alapul?
Hogy fog az USA és megbízottjai bányászati tevékenységet folytatni, ha a Dnyeper bal partjáig fog minimum tartani a biztonsági zóna?
Mivel hozzák el a tengerig az ömlesztett nyersanyagot, ha Mariupol kikötőjét már rég visszavették az oroszok és biztosra veszem, hogy Odessa kikötőjére is ez a sors vár 10-15 év múlva.
Még Harkiv, Csernyigov következne – elméletileg Odessa előtt.
A NATO kapitulációját mi előzi meg (?), ugyanis mint mondtam (még 2023-ban) nem csak a MIG-31 gyártási darabszámát növelték, hanem újabban egy első (indító) rakéta fokozatot kezdtek gyártani valamihez (átmérő kb. 0,9 méter), sőt rossznyelvek írták, hogy a Tupoljev óriásrepülőgépek külső függesztőit és belső forgó bombakamráját próbálják átalakítani ehhez az első fokozattal megnövelt hosszúságú rakétához.
Ha jól értelmezem, a Foxhound és a Frogfoot repülőgéposztályok komplett kiesésére számítanak a távoli jövőben, ezért kell az indítófokozattal felszerelt rakéta…
Nem is értem, hogy itthon Magyarországon, a drónharcászatra való felkészülésben miért nem próbálják már ki a szituációs pisztolylövészet mintájára a koronglövészetet? A korong lenne a drón imitáció…