(1324) Esszé a női orgazmusról

Tibor bá’ online

~ab152Az idősebb hölgyek (elnézést!) emlékezhetnek az 1942-ben, Amerikában született, de német származású Shere Hite-ra (ejtsd: hájt). Ő egy amerikai szexológus nő, akinek jelentése (The Hite Report) igen nagy port vert fel Magyarországon is a 70-es években. Pontosan akkor, amikor a korszakváltó Kinsey jelentést (Alfred Kinsey) már – úgy, ahogy – megemésztette a társadalom (pl. minden huszadik amerikai aktív vagy passzív homoszexuális), amikor Master & Johnson szexológus pár pozíciója megingathatatlan (mind vaginális, mind klitoriális orgazmus létezik). Hite kifejezetten Anna Koedt mellé áll, aki véleményét „The Myth of the Vaginal Orgasm” című munkájában fejti ki (A vaginális orgazmus mítosza).

Kutató munkájában Hite az egyénre fókuszál, meggyőződése, hogy az emberek szexuális élményeiket egyénileg élik meg, nem vehetők egy kalap alá. Jelentésében odáig megy, hogy kritizálja Master & Johnson munkáját, mert szerinte kritika nélkül elfogadták, és beépítették kutatási eredményeik publikálásába a kulturális attitűd hatását a szexuális viselkedésre. Más szavakkal, nem vették észre, hogy az amerikai nők szexuális viselkedése nem univerzális.

Hite jelentésében kimutatta, hogy a nők 70 százaléka nem jut el az orgazmusig a pénisz ki-be húzogatásával. Tanulmánya szerint a nőknek mindössze 30 százaléka állította, hogy akár egyszer is élt át orgazmust hagyományos koitusz közben. Nem fogadta el Master & Johnson véleményét, miszerint a pénisz ismételt behatolása elégséges csikló stimulációt eredményez az orgazmus eléréséhez. Különösen támadta azt a nézetet, hogy a közösülés folyamán orgazmust nem tapasztalt nőknél „szexuális diszfunkciót” kell feltételezni.

Hite nem cáfolta, hogy mind Kinsleynek, mind Master & Johnsonnak jelentős szerepe volt a szexuális kutatás terén, de kihangsúlyozta, hogy a kulturális és személytől függő ráhatásokat nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha az eredményeket relevánsnak kívánjuk értékelni a laboratórium falain kívül is. Hite véleménye szerint Master & Johnson módszere, vagyis, hogy a kísérletekhez „normális” nőket vontak be, hibás eredményt produkált, mert hagyományos koitusszal elért női orgazmus nem lehet kritériuma a „normálisságnak”.

A mindmáig bigott, és erősen férfi domináns amerikai társadalom támadta (Micsoda? Nem élvez el alattam?) Hite-ot, és munkáját, aki válaszul 1995-ben lemondott amerikai állampolgárságáról és felvette a németet.  

Az időközben 72 éves Shere Hite most visszatért eredeti munkájához és egy magas szintű tanulmányt tett közzé „A Hite jelentés akkor és most” címen. Az alábbiakban ebből készítek egy összeállítást, beépítve saját véleményemet is.

Hite által végzett, női szexualitásra irányuló tanulmány szerint a nők 94 százaléka képes rendszeresen orgazmust átélni a külső nemi szerv ön-stimulációjával. És miért nem, amikor partnerével koitál? Azért mert a stimuláció nem ugyanaz. Következtetés? A szexuális aktus definícióját meg kell változtatni, vagyis az ilyen stimulálást el kell fogadni a szexualitás normális részeként. Hite véleménye szerint ezáltal a szexuális aktus szereplői egyenlőbbek lennének, nem kellene túlhangsúlyozni a behatolás szükségességét, és ragaszkodni a koitusz mindenhatóságához.

Hite kutatási eredményeit nyilvánosságra hozva, bizonyítja, hogy a nők minden nehézség nélkül eljutnak az orgazmusig maszturbáció segítségével. A nőknek nincs semmi problémájuk az orgazmusukkal, a társadalomnak van (és itt Hite, természetesen a férfi-domináns társadalomra gondol). A társadalom (férfiak) ragaszkodnak ahhoz, hogy a nőknek koitusz alatt kell orgazmushoz jutniuk, annak ellenére, hogy a kutatások szerint ez a cél elérésének nem a legkönnyebb módja. Maszturbálás alatt a nők vaginájukat nem stimulálják, és nem végeznek behatolást idegen tárggyal. [Nyilvánvaló, hogy a szex-shopok műpénisz választéka nem a nők, hanem a férfiak részére készült.]

Az amerikai férfiak nem hagyták magukat, és azt a nézetet terjesztették, hogy a csikló segítségével elért orgazmus a „fejletlenség” jele, az „igazi” nők nem szorulnak rá. Egy időben a vita odáig fajult, hogy egyesek tagadták a klitoriális, mások a vaginális orgazmus létezését (és persze, ezek mind férfiak voltak).

Az utóbbi időben, vagyis a XXI. században megváltozott a taktika. Felfedezték, a Hite által cáfolt, g-pontot, amire ha megfelelő nyomást gyakorolnak, akkor a vaginális orgazmus garantált. Tehát behatolás, orgazmus! Ha nem, akkor a nő nem eléggé „nőies”. Hite kénytelen volt összegezni álláspontját.

„A vagina természetesen egy kellemet nyújtó női szerv a megfelelő szituációban. Kutatási eredményeim ezt nem cáfolják, de azt igen, hogy csupán a vagina stimulálása a legtöbb nőnél nem vezet orgazmushoz. A nők nagy része élvezi a koituszt, mint egy fajta előjátékot, ami után klitorisz stimulációra van szüksége az orgazmus eléréséhez. A társadalom egyik napról a másikra nem képes megváltoztatni évszázadokon át fenntartott elképzelését az aktussal kapcsolatban, és nem tartotta helyénvalónak a nők maszturbációját. Helyette új dolgokat találnak ki, a régi elvek fenntartásához.

Számtalan medika állítja, hogy g-pont nem létezik. A szexualitásnak egy új nézőpontját kell széleskörűvé tenni, ami szerint a női orgazmus elérését a közösülés mellett, attól független, külön stimulálással kell megteremteni.”

Hite mai álláspontja tehát az, hogy létre tudunk hozni egy olyan új szekszelési verziót, ami mind a férfi, mind a nő részére hatékony. Parasztosan szólva, a lökődés mellé a férfiaknak be kell vetniük az ujjukat és a nyelvüket is.

Az olvasók részéről egy ilyen provokatív cikk természetesen nem maradhat válaszok nélkül. Hitenak elsősorban azt vetik szemére, hogy az első jelentése óta eltelt 30 év alatt, e téren sok minden történt, amiről egyszerűen nem hajlandó tudomást szerezni. A másik, amire Hite egyáltalán nem akar építeni, hogy biológiailag az emberek nem egyformák. Ha ő talál két tucat medikát, akik esküsznek, hogy g-pont nemlétezik, akkor talán meg kellene említeni azt a sok tucat nőt, akik kiállnak a g-pont létezése mellett.

Volt olyan nő, aki kifogásolta a „normál” szex definíciójának a szükségességét. Minek azt definiálni? – tették fel többen a kérdést – mindenkinek az a normál, ami neki a leginkább megfelel.

Másik nőolvasó valamivel harciasabban jelentette ki, hogy „Nekem aztán beszélhetnek, hogy vaginális orgazmus nem létezik. Egy-egy alkalommal többször is elélvezek vaginálisan.” Aztán egy kicsit lecsillapodva az olvasó arra mutat rá, hogy felelőtlenség ilyet állítani, mert ez sok nőt eltántoríthat a vaginális orgazmus megteremtésétől.

Volt aki arról számolt be, hogy behatolás nélkül képtelen elélvezni és amikkor maszturbál, akkor is be kell egy „tárgyat” helyezni a hüvelyébe.

Szegény idősödő Hite, most aztán kapkodhat a fejéhez, főleg, hogy a hozzászólásoknak se véged, se hossza. Egy további nő – akivel mélységesen egyetértek – azt fejtegette, hogy a csikló NAGYON fontos, de nem csak az hiba, ha a szexet kizárólag a behatolásra korlátozzuk, de az is hatalmas hiba lenne, ha a behatolás adta élvezetet nem vennénk figyelembe.

A legplasztikusabb olvasó kijelentette: „Nincs g-pont által indukált orgazmus? Hát nekem röhögnöm kell. Nálam olyan fokú élvezetet indít be, hogy elfelejtem a nevem, és sírva fakadok a gyönyörtől. De a kezdőknek elárulom, a g-pont felfedezéséhez idő kell és tréning, de ha egyszer felfedezed, akkor egyetlen aktus alatt többször is elélvezhetsz. Különben állítom, a legtöbb nő azért nem tud a g-pontjáról, mert a sok duma miatt megelégszik azzal, amit a klitorisza nyújt.”

Végül praktikus tanács is olvasható: „Csajok! Izommunka az egész, kemény és folyamatos edzés. Szorítsátok össze a hüvely izmait. A megfelelő mennyiségű munka után a g-pont megjelenik, és higgyétek el nekem, a befektetett munka és erőfeszítés meghozza a gyümölcsét. A jutalom nem marad el és csak nevetni fogtok azon a badarságon, hogy g-pont nem létezik.

A feminista Hite a legnagyobb pofont attól a nőtől kapta, aki kijelentette, hogy nála egy aktus csak akkor teljes, ha a partnere is elélvez. Pontosítva, az orgazmusa csak akkor indul be, amikor a partnere készül elélvezni. – Nekem meg az jutott eszembe, hogy ezt vajon honnan tudja?

____________________________________________________________
____________________________________________________________
__________________________________________________

11 gondolat erről: „(1324) Esszé a női orgazmusról

  1. Kedves Tibor bá!

    Mivel most szólok hozzá először egy posthoz, ezért egy pár sorban bemutatkoznék.
    32 éves, nyár közepétől háromgyerekes anyuka leszek, és ha egyszer leteszem az utlsó vizsgám, meg a záróvizsgámat a SZIE-en, akkor gazdasági agrármérnöknek hívhatom majd magam. Jelenleg kertesházban élünk vidéken, és nem kis részt a blog hatására egész szép kis baromfi udvarunk lett.
    Már több, mint két éve napi szintű olvasó vagyok, nagyon szórakoztatónak és egyben rentgeteg számomra új információval bíró olvasmánynak tartom, így szeretném megköszönni a fáradtságos munkát, hogy vezetitek Évával!

    Hogy a cikkhez is hozzászóljak, a kedves tudósok kifelejtik az agyat és/vagy a lelket a témából. A csikló általi orgazmushoz kevesebb erőfeszítés kell, nem kell annyira ráhangolódni a saját testünkre, és mivel ezt önmagunknak is meg tudjuk csinálni, ezért a partnerre se kell odafigyelni, míg egy hüvelyi közösülésnél igen is kell. És itt van a kutya elásva! Hogy az nem csak egy testi kapcsolat, egymásra kell hangolódni, figyelmesnek kell lenni, mindkét félnek.
    Én szerencsésnek mondhatom magam a témában, a férjemmel eléggé egy hullámhosszon vagyunk-e téren is, így mindkét orgazmusfajtát át tudom élni. Sajnálom azokat a nőket, akik csak a csiklóit, mert szerintem egyrészt velük lehet a „baj” (egy régebbi lelki törés, cukros bácsi, vallási alapú marhaságok, és egyéb gátlások), másrészt a partnerük lehet figyelmetlen, vagy csak egyszerűen nem megfelelő.

    Akinek ilyen problémái vannak, azok csak olyan férfival kezdjenek, akivel már egy sima beszélgetéskor egy „hullámhosszra” tudnak kerülni és meg tudnak beszélni mindent, így a gátlásokat is tudják oldani, és el tudják mondani a másiknak, hogy mit szeretnének és hogyan.

  2. 1:
    Kedves Chani!
    Köszönöm a megszólalásodat. Remélhetően több nő is bátorságot fog kapni tőled, hogy kiegészítse a hozzászólásodat.

  3. Chani ezúton is üdv a blogon! Igazad van, amikor az egymásra hangolódás fontosságáról írsz.

    Az egyik volt barátnőm például csakis hüvelyi orgazmust élt át velem, a másikra egyáltalán nem volt igénye.
    Az érzelmi ráhangolódás nagyon fontos volt részéről. Még a kapcsolatunk elején történt, hogy együttlétünkkor óvszer használata miatt az ezredes alvó állapotba került, de az exem még így is meg tudta mászni a Mount Everestet. 🙂 Neki az a tudat kellett, hogy én „ott” legyek.

    Mielőtt még bárkiben felmerülne a kérdés, nem játszotta meg magát. Szellemileg és fizikailag nagyon hisztis volt, minden apró kellemességet azonnal szóvá tett, sokszor tönkretéve ezzel a meghitt pillanatokat. Tehát a színészkedés nem volt erőssége, főleg nem egy orgazmus eljátszására.

    Ha már a témánál vagyunk Tibor bá’, nem rég fejeztem be a Született nők-et, nagyon szórakoztató és tanulságos volt! A 47-es történetet szinte ugyanúgy átéltem egy a tiedhez hasonló habitusú „vénkisasszonnyal”. A különbség annyi, hogy az én esetemben k..a meleg volt a házban, valamint a másik fél passzivitása ellenére maradtam… nagyjából fél évet.
    Most már tudom: Te jártál jobban! 😀

  4. 3:
    Nem akarok nagyképű lenni, de a „Született nők” szerintem is jól sikerült és igen szórakoztató. Mert most elolvastam a 47. történetet és annak ellenére, hogy én írtam, jót röhögtem rajta.

  5. 4:
    Könyveket általában több részletben olvasom, sokszor napokra/hetekre jegelve a témát. A „Született nők” a kevés kivételek egyike volt.
    Nemtől függetlenül mindenki magára ismerhet 1-1 történetben, ezért is lehet olyan könnyen belemerülni a tartalomba.

  6. A vaginális orgazmus mítoszát muszáj fenntartani! Ha a nők elismernék, hogy a g-pont hülyeség, valamint a csiklójukkal élveznek el, akkor minden kapcsolatban ráébredne a férfi, hogy hosszú idő óta azt hiszi, partnere kielégül, pedig nem is. Mehetne a levesbe az ego, hogy a férfi jó szerető, felmerülne a kérdés, hogy a nő akkor miért színlelte az orgazmust. Pedig a nők nem direkt színlelnek, a vaginális együttlét ugyanis nagyon kellemes, sokan hajlamosak önmagukat is becsapni, hogy ez elég. A lelki okok (szerelem), pedig még fokozzák is ezt a kellemes érzést. A klitorisz anatómiailag a pénisz megfelelője. Gondolják el uraim, ha egész életükben úgy élnének nemi életet, hogy a péniszt közvetlenül nem szabadna ingerelni (max. maszturbációkor). No ugye hogy ugye?
    Meggyőződésem, hogy az a férfi, aki elhiszi az őszinte nőknek, hogy a csiklóingerlés a tuti, és ezt ezentúl hozzáveszi a repertoárjához, az óriási sikereket könyvelhet el majd a nők között. Tapasztalja majd a partnere jó kedélyének és kezdeményező készségének megtöbbszöröződését is.

  7. 6:
    Kedves dekopiri!
    A vaginális orgazmus abszolút valóság. Szex témában óvatosan szabad csak magunkból kiindulni, mert a diverzifikáció óriási.

  8. A poszt utolsó kérdésére: simán tudja kb 5-10 mp-el korábban. Talán keményebb lesz és ezt veszi észre, nem tudom.

  9. 8:

    A pénisz nem lesz keményebb. Ez nem érzékelhető. A férfi „viselkedése” változik, amit a nők érzékelnek – ha akarják. Aki biztosra akar menni, az megfogja a férfi heréit, amelyek ilyenkor felhúzódnak.

  10. 7:
    Ezért írtam az első mondatban, hogy a létezését nem szabad kétségbevonni.

  11. Mindaz nagy szamár, aki nő létére tagadja bármelyik orgazmus létezését. Én nő vagyok. Miért van nekem mind a kettő- Mutáns lennék?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük