(ACs-8) Azok a csodálatos nők – Miss Foo

Tibor bá” csodálatos női online

 

~q382Abszolút értelemben véve a Melbourne-i Egyetemen nem volt nőhiány, sőt, mondhatnám nőfelesleg volt, de ez az „abszolút értelemben véve” a részemre értéktelennek bizonyult. Mit kerteljek, kerültek a nők, mintha leprás lennék, pedig csak az akcentusom volt meglehetősen vaskos. Igaz, kerülésemet olyan udvarias formában tették, hogy szinte meg tudtam nekik bocsátani.

Egyetlen kivételt Foo kisasszony képezett, aki Kuala Lumpurból jött, és maga is bevándorlónak számított. Isten bizony, engem nem zavart sem apró termete, sem maláj és kínai génjeinek pikáns keveredése. Az már zavaróbb volt, hogy amikor moziba invitáltam, közölte, hozza a barátját is. Barát alatt én egy másik lányra gondoltam, mert ilyen értelemben az angol nyelv nem tesz különbséget barát és barátnő között. Sebaj, vigasztaltam magam, legalább bővül ismeretségi köröm. Ha a barátnő csinosabb, akkor legközelebb őt hívom moziba, mert a három kör lefutása akkoriban Ausztráliában is kötelező volt. Vagyis egy mozi, még egy mozi, aztán egy harmadik, ami után a hölgyet már meg lehetett hívni egy csésze teára a kollégiumi szobámba. Na, ebből oltári nagy pofára esés lett, mert a barátnő nem she volt, hanem he, és úgy lett bemutatva, mint a család barátja, akire Miss Winnie Foo rá lett bízva.

A film alatt Winnie ült középen, egyik oldalán Mr Banny Wong, a másik oldalán pedig én. Igaz, a vetítés alatt Miss Foo bal kacsóját a kezemben tarthattam, és a három mozijegyből Mr Wong kettőt gálánsan fizetett, de ez semmiképpen nem kárpótolt azért, amit előtte vérmesen elképzeltem.

A szünetben Foo kisasszony diszkréten magunkra hagyott minket, férfiakat, valami apró ürüggyel. A velem egykorú Banny Wong pedig egyszerű angol tőmondatokkal röviden felvilágosított. Ezek szerint Winnie családja igen gazdag, és nagyon modern felfogású. A gazdagságról volt némi elképzelésem, hiszen a Melbourne-i Egyetemen taníttatni lányukat nem volt semmi, ami pedig a család modernségét illeti, nos, arról is kezdtek lenni elképzeléseim.

Hamarosan kiderült, hogy a Foo család a modernséget egyetlen tényre alapozza. Ezek szerint nem állnak elébe egy vegyes házasságnak, de azt tudomásul kellett vennem, hogy Miss Foo, ellentétben a helyi szokásokkal, szűz fog maradni a nászéjszakáig. Közbe kell szúrnom, tőlem az maradt. Megnyugtattak afelől, hogy vagyoni helyzetemet nem firtatják, a házasság után anyagi gondjaim nem lesznek, válásról szó sem lehet, amennyiben később meggondolnám a dolgot, és lelépnék, a világ bármely pontján megtalálnak. Az esküvő az általam megnevezett vallás szokásainak megfelelően bonyolódhat, de életem Kuala Lumpurban kell leélnem.

Ekkor vége lett a szünetnek, csöngettek, mi pedig tovább néztük a filmet, de már nem tartottam fontosnak, hogy Winnie enyhén izzadt mancsát tovább masszírozzam, amit ők az ultimátumra adott nemleges válasznak fogtak fel.

Gyors „szakításomat” Miss Fooval napokon belül megbántam. Végül is, a semminél a petting is jobb. Pofátlanul meg kellett volna kérdeznem Mr Wongtól, a petting meg van-e engedve, és ha igen, milyen feltételek mellett. Neki is ott kell-e lennie, vagy a petting ellenőrző tanuk bevonása nélkül is gyakorolható. Végül talán arra is ki kellett volna térni, hogy náluk hol húzzák meg a határt a petting és az aktus között. Úgy tudom, ezeknél a népeknél a legapróbb részleteket is letárgyalják a nő háta mögött.

Most már mindegy, az viszont biztos, hatalmas lehetőséget puskáztam el. Sok mindent megtudhattam volna, ha a témát teljes mélységében megismerem. Például ott van az anyós-vő viszony. Vajon kötelességem-e időnként tiszteletem tenni az anyós hálószobájában, ha az ő hozományából kifolyólag gazdag a család? Miként alakulnak a dolgok, ha Winnie lánytestvérei pártában maradnak? Egyáltalán, ha nem kell dolgoznom, csak úgy eltartanak, mivel tölthetem napjaimat? Késő bánat, még az is lehet, hogy az TV2-ben az időjárás-jelentést az én félvér lányom olvasná be. De ez már csak eső után köpönyeg.

_____________________________________________________________
_____________________________________________________________
___________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

20 gondolat erről: „(ACs-8) Azok a csodálatos nők – Miss Foo

  1. Sokat olvastam az interneten blogokat (Határátkelő blog és társai), ezenkívül több éve külföldön élve és több magyar haverommal, akik külföldön élnek azt kell megállapítanunk, hogy csak Kelet- és Nyugat-Európa meg az USA között csak egy irány van a szerelem terén, mégpedig keleti nők mennek nyugati férfihoz, ellenpélda alig van, néztem hozzá hivatalos statisztikákat is(kb. 95%/5% az arány a keleti nő-nyugati férfi/keleti férfi-nyugati nő párosításra)

    A konstrukció lényege: a keleti nő szebb az átlagnál, kifejezetten jó csaj, a nyugati férfi pedig országában teljesen átlagos minden tekintetben. A keleti nő soha szóba sem állna a férfival, ha azonos nemzetiségbeli lenne vele a férfi, de mivel nyugati, így nagyon gyorsan szerelmes lesz belé vagy otthon vagy rövid idő után, miután kivándorol.

    A kapcsolat gyakorlatilag arról szól, hogy a nyugati férfi egy olyan jó nőt kap, aki az országában rá sem nézne, kap mellé szexet és egy megalázkodóbb természetet a neki hazai kínálathoz képest, a keleti nő pedig kapja a hátteret, lakást, kocsit, nyelvtanulást, beilleszkedést, kapcsolati hálót, sokáig évekig eltartást, tehát egy életminőségbeli ugrást egy új országban.

    Valamiért a sok bevándorlóval körbevett nagyvárosokban(30-50%)a magyar lányoknak szinte mindig csak fehér, őslakos, nyugati férfival sikerül összejönniük, másik bevándorlót is ritkán választanak, vagy ha igen, akkor az is nyugati, kelet-euit soha, néha az egzotikumfaktor miatt dél-amerikait.

    Más, egzotikus, távoli népek esetében óriási ugye a kockázat, ott sokszor a felső 5-10%-ba tartozó férfihoz mennek hozzá (van néhány ilyen ismerősöm közvetlenül és több blog is, ahol ez a helyzet). A nő itt is átlagon felülien szép persze, gyakorlatilag csak szülnie kell az életben és ennyi, ha elválik, akkor is megéri már neki a dolog, mert kapja a fél vagyon+eltartást, gyerek persze nála marad.

    Az, hogy kint élve utána magyarul írogat hosszú blogokat éveken át vagy folyton Magyarországra látogat és a magyar barátoknak üzen folyamatosan facebookon át több év külföldön élés után is, csak számomra furcsa (ez bizony 0 beilleszkedést jelez az új országban). Helyi barátnőket sem igazán láttam egy blogon/facebookon/valós életben sem, tehát önzetlen barátság nem igazán tudott kialakulni egy külföldivel, csak egy “szerelem”.

    Sokszor a lányok olyan hajmeresztő dolgokat is bevállalnak egy nyugatiért, amiért egy magyarért soha nem tennének. Például évekig távkapcsolatban élnek érte, úgy, hogy évente csak párszor látják egymást, esetleg egy harmadik nyelven szeretnek bele egy nyugatiba úgy, hogy az a használt nyelv egyikük anyanyelve sem (pl. francia férfi-magyar nő angolul szeretnek egymásba)és egyikük sem élt ebben a 3. nyelvi környezetben, tehát sokszor nagyon bénán vagy sehogy nem tudják magukat kifejezni. Úgy is megtörténik sokszor a nagy szerelem, hogy a nő pár hónapja van csak kint és kb. középszinten gagyog a fogadó ország nyelvén. Persze mindez csak csinos nők esetében van így.

    Ez azért vicces, mert elvileg a nők helyeznek a beszélgetésekre és a belsőséges, intim dolgokra hangsúlyt egy kapcsolatban, aztán mégis ők mennek hozzá egy idegenül beszélőhöz, akivel a legalapvetőbb érzelmi dolgokat meg vicceket sem tudják megbeszélni rendesen, legalábbis az első években biztosan nem, ha meg egy harmadik nyelven beszélnek, tehát nem (francia férfi-magyar nő angolul beszél), akkor gyakorlatilag sohasem érnek el erre a szintre.

    Sok évek óta egyedülálló nőismerősöm, akiknél a mérce a magyarok tekintetében nagyon magasan volt, az első pillanatban vagy otthon vagy külföldön egy tök átlagos nyugati férfibe “beleszeretett”.

    Nagyon fontos még, hogy a közösen elért vagyont a facebookon vagy a blogokon többes számban kell tálalni: ez a kocsit vettÜK, ezt a házat bérelJÜK/vettÜk, itt nyaralTUNK. De elgondolkodik az ember, hogy egy pár éve kivándorolt magyar nő átlagos munkával hogy vesz házat pl. Londonban (sehogy).

    A magyar férfi, mint olyan, nem kelendő Nyugat-Európában és az USA-ban.

    Vannak haverjaim, még otthonról, meg itt is, egyik elment Dél-Amerikába, tapadtak rá a csajok (cseh a fiú, ugye fehér = menő és valszeg gazdag európai, csak gondolom nem tudják a lányok, hogy KELET-európai 😀 és hogy mekkora különbségek vannak), igazán bombanőket szedett össze, pedig sem Csehországban, sem itt, ahol vagyok nyugati nagyvárosban gyakorlatilag le sem szarták.

    Ugyanez a szituáció egy magyar haverral, Ázsiába ment ki, a legjobb csajokat kapja, mert fehér, európai! és az milyen menő (gazdagság=biztonság). Otthon évekig keresgélt eredménytelenül.

    A görög, itt élő haverom azt mondta, hogy a görögök a balkánra mennek csajozni (nekik közel van északon), ott gyakorlatilag mindegy, hogy mit csinálsz és hogy nézel ki, a krémet kapod a balkániak közül.

    A családom ismerőse mesélte még régen, hogy régen a magyar fiúk az orosz lányok között arattak (ugye Magyarország jólét volt régen az oroszokhoz képest, nem?).

    Ha valaki olvassa a határátkelő blogot és a kommentelőket (kivándorolt magyarok), akkor az majdnem az összes kommentelő és posztra (1000kb poszt volt már) igaz ez az általánosítás, amit leírtam. A kommentelők között is minden magyar nő csak és kizárólag nyugati férfival van együtt, a külföldön élő magyar férfiak pedig vagy Ázsiából vagy Dél-Amerikából hoztak maguknak feleséget. Azt hiszem 1db kivétel sincsen (régen sokat olvastam őket, azért tudom).

    Rengeteg cikk is születik a dologról, aki érdekel, keressen magyar nyelven utána a dolognak, szinte csak nyugati/amerikai/egzotikus, de nagyon pénzes kapcsolatokat fog látni magyar nőkkel.

    Még egyszer: nem gyűlölöm a nőket, de egyszerűen kiakaszt, hogy egyes nők mit meg nem tesznek egy kis pénzért és jólétért.

    Valszeg azért akaszt ki ez az egész, mert a leírtak bizonyítják a több 10-100 másik példával együtt, hogy a keleti nők egy kis pénzért mindent bevállalnak. Persze, nem mondom, hogy mindenki CSAK a pénzért van együtt a másikkal, csakhogy a pénz és a jólét, vagy az esély erre (ugye a nyugatiak bármikor visszamehetnek nyugatra Magyarországon élve is és helyiként dolgozhatnak, élhetnek, megvan a kapcsolati rendszerük, családjuk, mindenük ott) rögtön sokkal engedékenyebbé teszi őket minden tekintetben.

    Például elnézik neki, hogy nem is értik, hogy mit mond a másik (???), finom utalásokról, kétértelműségekről lemondanak legalább az első pár évben (akkor hogy flörtöltek?). Elnézik, hogy a poénokat nem értik talán egész életükben. Ha mondjuk hangos a nyugati (pl. olaszok, görögök azok), bunkó (ja, itt “közvetlen”), paraszt, nem lovagias és unalmas (pl. poénokat nem érti, osztrákok, németek elég sótlanok), azt mind betudják a kulturális különbségnek, amiket persze a jólét és a pénz rögtön áthidal.

    A lényeg, hogy nem csak én, hanem már külföldi barátaim is ezt látják Európa más nagy- és kisvárosaiban, a hivatalos statisztikák is engem igazolnak, a különböző blogokon és kommentekben ez a tendencia, amit leírtam.

    A kérdésem: vajon ez magyar/magyar viszonylatban is így van, csak nem látszik ilyen élesen a határvonal a nemzetiségek között?

    A másik, hogy mit gondoltok arról, amit leírtam? Tudom, hogy itt sokan vannak külföldön, Tibor bá meg asszem egy ausztrál nővel volt együtt (az 5%-ban benne voltál, gratulálok!).

  2. Ez a Wong tuti, hogy dugta a csajt, másokat meg próbált elriasztani.

  3. Egy fénykép Miss Foo-ról megkönnyítette volna a hozzászólást! A maláj hölgyek között vannak olyan szépek, hogy mindent bevállalna értük a férfiember!

  4. 1:
    János! Eszem ágába se volt ezt végigolvasni. Ekkora hozzászólásba bele se kezdek. Szerintem, amit nem tudsz leírni 4-5 mondatban, annak nincs semmi értelme.

    3:
    Akkor te nem ismered azt a kultúrát.

    4:
    Volt róla színes fénykép, de nem találtam.

  5. 5: “Akkor te nem ismered azt a kultúrát.”

    Nem, de egy fiatal csajszi mellé beosztott fazon az esetek nagy részében megdugná a rábízott ‘portékát’. Persze, ha ezzel mondjuk egy élve nyúzást vagy kibelezést kockáztat, akkor az okosabbja azért meggondolja. 🙂
    Keleti kultúrákban persze a feljebbvaló iránti hűség is sokat nyom a latba, bár Fukusima kapcsán láttuk, hogy manapság ez már eléggé olvadozik arra felé is. Bár a te sztorid elég régi, akkor még komolyan vették az ilyesmit.

  6. 1.

    János teljes mértékben egyetértek veled, nekem is ugyanezek a közvetlen és közvetett tapasztalataim. Van azért néhány kivétel, amikor pl. a magyar nők nem egy “gazdag”, “feljebbvaló” nyugati férfiba “szeretnek” bele, ezek egyike pedig nem más, mint a nagyf@szú néger barát. 🙂 Főleg a túlsúlyosak hölgyikék élnek ezzel a lehetőséggel, ráadásul már egyedülállóan is fennhangon hirdetik, hogy nekik csak méretes rúddal ellátott feka kell. Többnyire meg is kapják, és ez esetben nem számít a fickó gazdasági, társadalmi háttere sem.

    Másik kivétel angliai viszonylatban, mikor a nulla külföldi nyelvtudással és piacképes szakma nélkül minimális tőkével kivándorolt jelenleg is munkanélküli nő hirtelen beleszeret egy helyi nyelvet legalább középszinten beszélő és többé-kevésbé már beilleszkedett és gazdaságilag is rendben lévő magyarba.
    Aztán a nő megtanul alapszinten angolul, lesz munkája a barátja által, anyagilag egyenesbe jön, majd leváltja a fickót egy “ária” angolra vagy egy feketére.

    Harmadik eset, hogy a már meglévő magyarországi kapcsolatból a férfi előre jön kitaposni az utat, a nő hónapokkal később követi, majd csak ezután szakít a sráccal, de már otthonléte alatt rájött hogy amúgy sem működött a kapcsolatuk. Hetekkel később a nő már pózol is a fentebb sorolt új barátvariációk egyikével. 😀

    Sajnos csak nagyon kevés pozitív ellenpélda van. A lengyelek például 90%-ban egymás között alakítanak ki párkapcsolatokat, a maradék 10% főleg angol, és kisebb részben a más kelet-európai (köztük magyar) barát/barátnő felállás. Négerekkel egyet sem láttam még.

  7. 1.
    A hozzászólásod alapján, az általad ismert nők és férfiak megtalálták életük párját, vagy mondhatnám, hogy zsák a foltját. Hisz egyik fél sem ismeri a férjét/feleségét, hisz alig tudnak kommunikálni, de az általuk fontosnak tartott dolgokban a másik megfelel (pénz, egzisztencia/jól néz ki, hajlandó szexelni).

    Persze van példa olyanra is, amikor tényleg szerelemből házasodnak más kultúrából származók. A legjobb barátnőm is ilyen, bár ők már extra komplikáltnak számítanak. A lány zsidó családból származó magyar, a férje pedig indiai származású, aki afrikában nőtt fel, de aztán végül Mauritiusban költözött ki az egész család, és ő maga Singapurban és Manchesterben járt egyetemre. És a házasságuk működik. 🙂

  8. Azért vannak butább lányok is, akik nem az előbb vázolt szempontok szerint választanának.

    Egy barátnőm emlékezett vissza korábban Erasmus ösztöndíjas éveire, ahol aszerint választott partnert, egy másik erasmus ösztöndíjas hallgató személyében, hogy az illető Algériából – volt francia gyarmatról – érkezett a fogadóországba és úgy emlékezett arra, hogy pornófilmekben nagy a szerszámuk ezért kipróbálná. Hatalmasat csalódott.

    Élete egyik legnagyobb tévedésének tartja tettét. És valóban vannak hülyék idehaza is bőven, jókat lehetne nevetni a hülyeségükön. Ha elmondják.

  9. 5.
    Kedves Tibor bá!

    Ha nem olvasod végig, amit leírtam, arról nem tehetek. Te miért írsz 4-5 mondatnál hosszabb posztokat mindig? (A kérdés költői.)

    Leírom 1 mondatban neked a lényeget: a magyarok és külföldiek közötti vegyes kapcsolat 95%-ban csak nyugati férfi és magyar nő között jön létre, ahol az átlagnál csinosabb magyar nő egy olyan legalább átlagos, anyagilag nem lecsúszott nyugati férfivel jön össze, akire otthon rá sem nézne, mivel a férfi külsőleg ÉS belsőleg is a nő “szintje” alatt van.

    A kifejtést elolvashatod fent.

    7.
    Igen, a néger faktort kihagytam, ez is jellemző, ahogy Angliában élő magyar barátaimtól hallottam, de ahogy hallottam az is fontos, hogy legtöbbször itt is helyi, őslakos, pl. Angliában született négerről legyen szó, nem holmi bevándorlóról.
    Amúgy a túlsúlyos lányokat azért láthatod sokszor négerek mellett, mert a négereknek tetszenek a teltebb lányok, én így tudom, de ez ahol én vagyok, nincsen.

    A 2. és 3. esetet itt nem tűnt fel, ahol vagyok.

    Sajnos el kell fogadni, hogy a nők szinte mindig feljebb választanak, illetve kérnek valamit a szerelmükért (vízum, lakhatás, pénz, szórakoztatás, stb.)ez Magyarországon is így van, csak külföldön ez a vegyes kapcsolatok esetében 90-95%-ban keleti nő-nyugati férfit eredményez, erre akartam felhívni a figyelmet.

    8.
    Amikor megemlítem a 90-95%-ra vonatkozó teóriámat, ami ugye igaz, elég ha valaki körbenéz a nyugaton élő magyar ismerősei és a hivatalos házasodási statisztikák között, akkor mindig jön valaki, hogy de hát én ismerek olyat aki…

    Igen, van olyan is, ő pont a maradék 5%-ba tartozik, ennyi a magyarázat.

    Mellesleg tényleg, abszolút nem ismerem a barátnőd helyzetét, de könnyen lehet, hogy ő éppen beletartozik a leírt csoportba:
    “Más, egzotikus, távoli népek esetében óriási ugye a kockázat, ott sokszor a felső 5-10%-ba tartozó férfihoz mennek hozzá”

    Nem tudom, mi a helyzet, nem is érdekel, csak ezeket a mintákat láttam, amiket leírtam.

    9.
    Mindenféle eset van, de 90-95% olyan, amiket mondtam.

    Fontos, hogy nem arról beszélek, hogy egy 30 éves nő hozzámegy egy 60 éves öreg, külföldi milliárdoshoz. Nem. Egyszerűen rendes kapcsolatokról, ahol a nyugati férfi helyi mércével általában nem gazdag vagy jóképű, hanem átlagos (magyar mércével nézve persze gazdag a nyugati átlag).

    A gazdag vagy jóképű nyugati férfiak a helyi nők közül is nyugodtan válogathatnak, nincsenek rászorulva a bevándorlóra, akit évekig tanítgatni és segíteni kell.

    Amúgy rengeteg forrást tudnék hozni, cikkeket, blogokat, saját történeteket, ismerősöket, haverok történeteit, de nem akarom szétszpemmelni Tibor blogját, a lényeget úgyis leírtam már.

    Várom a további véleményeket! Fontos, hogy nem egyetértést várok, hanem külföldön élők megfigyeléseit ezzel kapcsolatban.

  10. Mostanában egyre többet lehet hallani a férfiakat sújtó vágyhiányról. Valamelyik szexológus is arról írt, hogy mind ilyen problémával fordulnak hozzá a férfiak, nem érdekli őket a szex. Ez még nem impotencia, ezek a férfiak képesek nemi aktusra. A lehetséges okok között felmerült a női nemi hormonok túlsúlya táplálékban, ivóvízben, meg kitudja még honnan. Eljön még az idő, mikor a pinafegyver hatástalanná válik. A sok dekoratív, műkörmös, semmihez nem értő, lábszéttáró fehérnépnek majd be kell állni házimunkát végezni, mert az lesz az érték. 😀

  11. 10:

    Drága barátom a 4-5 mondat hozzászólásokra vonatkozik. Posztoknál 20-25 az optimum. De írhattam volna azt is, hogy amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kis ökörnek. 😀

  12. 10.

    Ha a pszichés oldalát nézzük, a nagyon kövér lányok elég sok fejtörést okozhatnak már egy átlagos méretekkel megáldott férfi számára is, hogy felnyissák “pandora szelencéjét”. Benőtt kehely, terpeszben is egymást súroló combok. Ezért vadásznak ezek a nők négerekre, akik átlagon felüli fegyverzetükkel akár jóval messzebbről is gond nélkül támadhatnak. 😀

    A feketékbe pedig az évszázadokon át tartó elnyomás, szegénység és éhezés (gondoljunk csak bele a mai napig jelen lévő csontváz alkatú hányatott sorsú nőkre és gyermekekre) emléke még a “fejlett nyugatban” élve is megmaradt a génjeikben, ösztöneikben. Ezért számukra egy agyonhízott nő a jólétet és a gazdagságot szimbolizálja. Amolyan zsák a foltját eset.

    Afrikában mai napig vannak olyan országok és törzsek, ahol a nőket mesterségesen, direkt erre a célra kialakított táborokban hizlalják a minél nagyobb kelendőség érdekében.

  13. “…ellentétben a helyi szokásokkal, szűz fog maradni a nászéjszakáig. Közbe kell szúrnom…”
    – Na itt fordultam le az ágyról egy jóízű röhögőgörcsöt kapva.

    Amúgy én is “közbe szúrok”: Keleten a helyzet NEM változatlan 🙂 😉

  14. 14:

    A történelmi hűség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy Ausztráliában Viktória királynő halála után még fél évszázadon keresztül dívott a viktoriánus erkölccsel dúsított társadalom, kb az 1960-as évek végéig, de az 1950-es évektől kezdve, elsősorban Sydney-ben beindult az amerikanizálódás. A Melbourne-i egyetemen a csajok nem nagyon keféltek, talán azért mert az érettségéig egyen ruhát kellett hordaniuk kalappal együtt, amin a különböző színű szalagok a különböző iskolákat jelképezték, és például vasárnap a mozik zárva tartottak, a kocsmák (pub) pedig hétköznap 18 órakor bezártak. Szóval elég puritán világ volt.

  15. 1. János: egy kicsit hosszú volt, de ennek ellenére érdekes…:)Van, aki egy mondatban el tudta volna mondani a lényeget….:)

  16. 17: János is el tudta mondani a 10-esben, de nem állta meg, hogy még egy rakással meg ne toldja.

    János, biztos vagyok benne, hogy létezik ez a jelenség. Ami engem érdekelne ebben a kérdésben, hogy mi lesz ezeknek a kapcsolatoknak a sorsa hosszútávon. Életképesek ezek a házasságok hosszú éveken át is?

  17. 16
    szívesen

    17
    nem lehet 1 mondatban elmondani a lényeget, mert részletek is számítanak

    18

    Nem tudom, 2 öregebb magyar nőt ismerek, az egyik elvált, a másik nem.

    Idősebbeket nemigen ismerek, inkább fiatalokat 20-30 éveseket.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük