(ACs-63) Azok a csodálatos nők – Repül az idő?

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q102Kozma Ildikó 1955-ben érettségizett, majd egy évet dolgozott a Rákospalotai Habselyemgyárban, és akkor jött 56. A szülők lányukat itthon akarták tartani, de Ildikó mindig is vállalkozó szellemű volt, tehát ment. 1957 nyarán (persze ott akkor tél van) már Sydneyben volt található, de valami magyar protekció segítségével nem egy mocskos gyárban kellett dolgoznia, hanem egy jómódú családnál volt bentlakó gyerekfelügyelő. A megállapodás szerint normális heti fizetés kapott, de ezzel megegyező összeget beraktak egy bankszámlára, amihez 10 év után hozzáférhetett volna, ha addig töretlenül felügyelt volna két gyerekre. Ez mellett a vasárnap délutánjai szabadok voltak, valamint hetente két estére is szabaddá vált a gyerekek lefektetése után.

Ildikó már közel két évet lenyomott, amikor a szokásos vasárnap délutáni időtöltése alatt „esemény” történt. A Sydney közepén elhelyezkedő Hyde Park-ban ült egy padon és (mi mást) Ady összes verseit olvasgatta, amikor megállt előtte egy ötvenes, enyhén (nem a mai mérce szerint) elhízott, kissé kopasz férfi és megkérdezte

  • Magyarnak tetszik lenni?
  • Nem nagyon tetszik, de az vagyok.
  • Na, nem olyan nagyon rossz dolog az, különben én is szeretem Ady-t.

Szó szót követet, mígnem kiderült, hogy a pasi a háború előtt ment ki Ausztráliába, és most van neki egy kötöttáru konfekciós üzeme, Ildikó pedig – mint tudjuk – kötöttárugyárban dolgozott.

  • Hát akkor mi szakmabeliek vagyunk.
  • Ezek szerint.
  • Ma ugyan az üzem be van zárva, de szívesen megmutatnám.
  • Én viszont nem nagyon rajongok a gyárlátogatásért, mert láttam belőle eleget.
  • Kár, mert gyönyörű termékeink vannak. Tudja mit, jöjjön el a gyárba, itt van egy köpésre, Bondi beachen. Amit felpróbál, azt mind magának adom.
  • Azt mondja, hogy ott kell vetkőznöm az orra előtt?
  • Ha ragaszkodik hozzá, majd elfordulok.
  • Köszönöm, nem érdekel a dolog.

És ezzel a társalgás be is fejeződött, amit Ildikó úgy hozott a pasas tudtára, hogy beletemetkezett Ady Endre összes verseibe, aztán este elmesélte a protezsálójának, aki csak annyit mondott neki, hogy te teljesen hülye vagy.

Ildikó nem sokkal ezt követően otthagyta az állását, nem törődött az elvesző több mint két évnyi fizetéssel. Huszonegy év környékén a nők keveset tudnak az életről, és fogalmuk sincs arról, hogy az idő szalad. A relatív nőhiány következtében a fiatal (de csóró) facér férfiak falkákban nyüzsögtek körülötte, akik közül kiválasztott magának egy szépfiút, akinek csak egyetlen szépséghibája volt, imádott zsugázni, természetesen pénzben. Feri, a férj, péntek, azaz fizetésnapon rendszerint nem ment haza, hanem egy füstös helyiségben verte a blattot hajnalig, illetve addig, amíg a fizetésből futotta, aztán üres zsebbel megindult haza.

Ennek persze válás lett a vége, de egy 26 éves nő még mindig menő, fogott is magának egy másik pasit, akinek nem a kártya, hanem a motorbicikli volt a hobbija. Vett is neki egy vadonatúj járgányt, volt miből, mert álladóan túlórázott. Ez a pasi simán lelépett róla, mielőtt kiderült volna, hogy van egy cigány felesége, akit még Ausztriában vett el, és tartozik hozzá két gyerek is.

Ezt követően Ildikó egyre lejjebb csúszva hánykódott össze-vissza, és közben persze boldogtalan volt. Kitalálta, hogy boldogtalanságának oka Ausztrália, vissza kell tehát menni Európába. A végén Ausztriában kötött ki, ott is egy út menti osztályon felüli panzióba, ahol percek alatt elfogyott a pénze. Ekkor a panzió tulajdonosától kapott egy ajánlatot. Kap egy szobát, ha felcsap konzumnőnek.

Aki nem tudja, annak elárulom, hogy a konzumnő dolga ráragadni egy betévedő magányos pasira, majd rábírni arra, hogy minél többet és minél drágább italokat fogyasszon, ami után (fizetés helyett) jár neki egy bizonyos százalék. A pasinak kihozott italok valódiak, de a konzumnő csak színes vizet kap. Hogy miként tudja a pasit minél nagyobb fogyasztásra bírni, az a konzumnő dolga.

Ildikó hamarosan rájött arra, hogy a magányos pasik akkor fogyasztanak a legtöbbet, sőt szobát is kivesznek, ha összefekszik velük. Egy idő után lettek visszatérő vendégek is, akik már csak a szex-ért jöttek, és zsebből fizettek az extra szolgáltatásért is. Közben ő maga is rászokott az alkoholra, és a költekezésre is, mert volt miből. Mit szépítsük a dolgot, Ildikó kurva lett.

Egyik este beesett a panzióba egy Magyarország felé, gépkocsival tartó idősebb pasi, némi pocakkal, és tar kopasz fejjel, akit Ildikó nyomban megkörnyékezett, elvégre ez volt a dolga. A pasi angolul beszélt, azaz beszélgettek egymással. Persze, aki tud angolul, az azt is tudja, hogy megkülönböztesse az akcentusokat, mert a francia, német anyanyelvűeket nem lehet eltéveszteni, csak úgy, mint a magyarokat. Így aztán a második mondat után mind a ketten tudták, hogy a másik is magyar. Az összeg kialkudása után a férfi magyarra váltott: szereti még az Ady verseket?

___________________________________________________
___________________________________________________
__________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

15 gondolat erről: „(ACs-63) Azok a csodálatos nők – Repül az idő?

  1. A “Vissza a múltban” sorozat része lehetne ez is akár, csupán egy hölgyről történik az emlékezés.

    Ez is jó sorozat, meg az is jó.

    Ha ragaszkodsz hozzá Tibor bá’, ezentúl mindkét sorozat esetében írok hozzászólást.
    Kb. annyit : – Nagyon tetszett !

    De, nagyon szépen kérlek, egyiket se hagyd abba.

  2. Enis akkor irtam eloszor ide amikor abbamaradt a VM. Megertjuk ha faradsz Tiborba igy ha masnem legyen 2hetente, kozben tarts te is “adasszuneti napot” :).
    Csak az apropo kapcsan emlitem, anno azert (is) kuldtem kis apro tamogatast hogy necsak szoban jelezzem az elismerest az irasaidnak. A konyves poszthoz nemszoltam hozza (pedig Imrenek meg logok egy beszamoloval is) de osztom amit ott irtal hogy a szerzonek is jusson valami. Es ezek a posztok is akar egy jo 1perces regeny szinvonalas alkotoi munkat takarnak. A legtobb olvasod ezt melyen tiszteli megha nem is ir. Talan mert hetvegen is ottszazfele dolgot vegez es szetvan zilalva… En szemelyszerint nagy vesztesegnek tartanam ha vegleg megszunne a VM. Maradok tovabbrais kitarto “csendes” olvasod 🙂 ‘na mentem betonozni 😀

  3. 1-2:
    Természetesen folytatom. Továbbra is lesz Vissza a Múltba. — nem kérek én dicséreteket, de azt tudnom kell, hogy van-e igény, mert ha nincs akkor nekem kedvem nincs írogatni.

  4. Igény van, tényleg ne hagyd abba. Olvasom azokat is meg a nőcskés sztorikat is, nagyon jók!
    Ildikó ezt rendesen becumizta, ha esze lett volna, akkor egy ausztrál gyártulaj felesége is lehetett volna, nem egy Ausztriában élő auslander ribi. 😀

  5. Személy szerint én azért tartom értékesnek a visszaemlékezéseket, mert tanulni lehet belőlük (jó, van amelyik csak szórakoztató). Bár kezdem úgy érezni, hogy az élettapasztalatot átvenni igen nehéz, azt sokszor megélni szükséges. Közben meg az élet jól lepofoz, hiába az intés.

  6. 5:
    Ha tudsz a hibáról, akkor könnyű elkerülni.

  7. Őszintén remélem. hogy a Vissza a múltba rovat nem fog megszűnni. Osztom azt a véleményt, miszerint a korkülönbségből fakadó tapasztalathiány okán érkezik csekély számú hozzászólás. Jómagam még fiatal vagyok és tanulni járok ide. Nagyszüleim korán elhaláloztak, így az ő általuk átadandó bölcsességeket itt tudom beszerezni. Ha ugyan nem is látszik, de óriási igény van az ön honlapjára. Kérem folytassa a szombati hagyományt.

  8. +1 szavazat a Vissza a múltba posztokra!

    Nem mindig van időm kommentálni, és van olyan is, hogy nem tudok mit írni, mert úgy jó ahogy van, és max. csak elvenni tudnék belőle, hozzáadni meg nem.

    A klímás, migránsos részlegre meg főleg azért írkálok, mert eléggé aggaszt a dolog, és igyekszik az ember minél többet megtudni és kitalálni, hogy mi lesz majd.

  9. Tisztelt Tibor bá’ !
    Nagyon szeretem olvasni ezeket a visszaemlékezéseket.( Bár olvastam az összes könyvedet…)
    Ne hagyd abba !!!
    Sok egészséget hozzá !
    P.Zsolt

  10. Lehet-e tudni, hogyan alakult a továbbiakban az Ildikó sorsa? Engem tényleg érdekelne…
    Kellett még az ausztrál úriembernek?

  11. 11:
    Az ausztrál úriember a kialkudott összeget lefizette, majd megkapta érte a várt szolgáltatást. Ildikó gyomrát megtámadta az alkohol, amiből 5 év alatt gyomorrák fejlődött ki. Ildikó nem érte meg az 50. születésnapját.

  12. jo a tortenet, szerintem a VM-el kapcsolatba ne halgass senkire, ha ugy akarod hagyd abba.

  13. 14:
    Hogy én mit akarok az nagymértékben függ a velem szemben támasztott igényektől. Szerintem ez a normális.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük