(ACs-53) Azok a csodálatos nők – Időközi összefoglaló

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q191Tizenöt éves kamasz voltam, amikor Rákosi bevezette a koedukációt, ami napjainkban olyan természetes, mint a kék ég. Mi azonban előtte hason korú lányokat csak a templomban láttunk vasárnap reggel, és akkor is legfeljebb 20 méter távolságból, térdelve, összekulcsolt kézzel. Szeptembertől pedig ott ült mellettem a padban egy ilyen távolról bámult csoda, a féléve kinőtt blúzát a pattanásig feszítő mellekkel. Én meg épp akkoriban fedeztem fel, hogy az egyik testrészem napjában háromszor-négyszer minden különösebb ok nélkül eredeti méretének ötszörösére duzzad, okkal pedig tízszeresére.

Gyorsan kiderült, hogy az említett biológiai elrendezést a lányok is észrevették, és huncut módon ki is használták. Ács Mari, szalmaszőke osztálytársnőm a melegre való tekintettel egy szál japánujjú blúzban hajlongott jobbra-balra, hogy minél többen, minél hosszabb ideig bámulhassuk nem oly nagyon rég kifejlődött, formás melleit. Kőrösmenti Erika azt se bánta, ha anyányi kebleit néha-néha meg is fogtuk, sőt, láthatóan élvezte, hogy odavagyunk az élményért.

Aztán teltek a hetek, és tapasztalataink a másik nemet illetően egyre csak szélesedtek. A fiúk közül volt, akinek ment a matek, volt, akinek nem, de a lányok kivétel nélkül mind segg hülyék voltak hozzá. Ezzel szemben oroszból fújták a ragozásokat, pedig nem is magolták őket. Mi izzadva rohangáltunk tornaóra alatt, míg a lányok közül 4-5 mindig az osztályban maradt, mert néhány napra fel voltak mentve a torna alól. Az órák közti szünetben mi a folyosón ugráltunk, és válogatás nélkül lökdöstük fel egymást. Eközben a lányok a kihajtott ablakokat tükörnek használva, hajtincseiket igazgatták, mert a magyartanár alig múlt 30 éves, és ráadásul agglegény volt.

Szóval a napnál is világosabb volt, hogy férfi és nő minden, csak nem egyforma. Ugyanakkor a megosztott világ mindkét felén pont az ellenkezőjét hirdették. Nálunk traktorokba ültették a lányokat, illetve felkergették őket a 8 méteres villanyoszlopok tetejére, hogy vagy szerelnek, vagy agyonüti őket az áram. Nyugaton elindult a feminista mozgalom, aminek célkitűzéseinél természetellenesebbet nem talált ki a világ. Az emberiség gőzerővel ment neki a család szétdúlásának, ami nagy vonalakban sikerült is, nyakunkba zúdítva ezer és egy problémát.

Mindezek ellenére a lányokkal hamar összeszoktunk, akik egész nap azokról a 4-5 évvel idősebb fiúkról meséltek egymásnak, akikkel éppen „jártak”. Minket ilyen kegyben, természetesen, eszük ágában se volt részesíteni. Persze ez a helyzet 3-4 év múlva gyökeresen megváltozott, amikor is megtapasztaltuk, hogy a női „közelség” messze nem fenékig tejfel, sőt, egyenesen kibírhatatlan lenne, ha a természet nem gondoskodna vérünk tesztoszteronszintjének viszonylag magasan tartásáról. Így aztán hamarosan kiderült, mennyire igaz, hogy „ha a fasz feláll, az ész megáll”.

Egyenlőség ide, egyenlőség oda, a magam részéről serdülőkorom kedvencével, G.B Shaw-val értettem egyet, aki híres „nőgyűlölőként” tett néhány érdekes megállapítást. Egy helyen azt írta, hogy a férfi és a nő sohase értheti meg egymást, mert mind a kettő mást akar, a nő a férfit, a férfi pedig a nőt. Az aforizma nyilvánvaló alapját az emberi faj hímjének és nőstényének a fentiekben vázolt alapvető különbsége adja. Mert különbség bizony van, az ok pedig nem más, mint az evolúció.

De egyelőre maradjunk a nagy színdarabíró megállapításánál. Ugyanis jól hangzik, de nem igaz. A nőnek nem a férfi kell, hanem az, amit nyújtani tud. A férfinek nem a nő kell, hanem az, amire használhatja. Ez utóbbival kapcsolatban a feministák egyetlen alkalmat se szalajtanak el, hogy rá ne mutassanak, szex-objektumként mennyire kihasználjuk őket. Szívük joga, de ajánlanak-e ésszerű megoldást? Aligha. Azzal, hogy „minden nő egy büdös kurva” vagy „a férfiak mocskos disznók” semmire se megyünk.

Persze, az a férfi, aki éjt nappallá téve összehoz egy lakást, majd neje kirakja belőle, és még a gyerekét se nagyon láthatja, a fenti megállapítással nagyon is egyetért, csakúgy, mint az a nő, akit 45 évesen három gyerekkel elhagynak egy 25 éves pipiért. Na jó, de a 25 éves pipi is egy nő. Szóval hol van az igazság?

Szélmalomharc ez a javából, elsősorban azért, mert százmilliók válnak boldogtalanná, aminek egyetlen oka van: mindkét nem ösztönösen cselekszik, és ezek a cselekedetek nem egyszer keresztezik egymást, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a női viselkedés olyan sokszínű, mint maga a világ. Ebből fogok még néhányat bemutatni, sokak szórakoztatására vagy éppen tanulságára.

__________________________________________________
__________________________________________________
________________

 

 

Éljetek a lehetőségekkel!

5 gondolat erről: „(ACs-53) Azok a csodálatos nők – Időközi összefoglaló

  1. Várjuk, legalább is én várom a folytatásokat! 🙂 😉 🙂

  2. “A nőnek nem a férfi kell, hanem az, amit nyújtani tud. A férfinek nem a nő kell, hanem az, amire használhatja.”

    Ezzel a rövid, de velős 2 mondattal sikerült jól megfogalmaznod a lényeget, Tibor bá’!

    A nemzetközi párkapcsolatokat figyelembe véve is ugyanez a tendencia mutatkozik. Egy jómódúbb nyugati ország esetében ilyen kapcsolatnál 10 esetből 8-9-nél a férfi helybeli állampolgár, és a női fél egy szegényebb kelet-európai vagy ázsiai országból érkezett bevándorló.

    Nem csak az Egyesült Királyságban, de Németországot, Ausztriát és a Skandináv országokat elnézve is ugyanez a tendencia. Az angol, norvég, vagy svéd férfiakat véletlenül mindig megtalálják a kelet-európai, thai vagy kolumbiai hölgyek.

    Vagyis azt nézik, hogy (amint te is írtad) a férfi “mit tud nekik nyújtani”: státusszimbólumot, közvetlen ingyen nyelvtanulást, a fickó helyismeretéből származó helyzeti előnyt, gazdag ország állampolgáraként vélt vagy valós anyagi biztonságot, egyfajta kialakított egzisztenciát és stabil szociális környezetet.

    Ezért cserébe a férfi kap egy helyi mércével nézve sokkal szebb, csinosabb, akár egzotikusabb nőt, aki jól mutat mellette, és nem utolsó sorban akit dugni is sokkal kellemesebb. 😀

    Ellenben a gazdagabb társadalmak női nem igazán “esnek szerelembe” egy csóró kelet-európaiba. Kivéve, ha az illető helyi szemmel nézve is jómódú, vagy gazdag, nagy dumás fehér/arab, de az az elenyésző 10-ből 1-2 eset inkább a manapság Magyarországon is divattá váló néger faszimádat mellékterméke.

    Hozzáteszem vannak kivételek, de ezek elég jelentéktelen mennyiségben fordulnak elő az alap felálláshoz képest.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük