(ACs-43) Azok a csodálatos nők – Felebarátod feleségét ne kívánd!

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q228Az osztályukon dolgozó Lovas Ilona egy különleges jelenség volt. Először is fiatal volt és csinos, bár életkorát nem lehetett kapásból megállapítani, mert művészlélek lévén, nemigen adott a külsőségekre. Másodszor pedig, mert szemmel láthatóan se férje, se élettársa, se senkije nem volt, öccsével és édesanyjával élt együtt egy tipikus bohémtanyán. Mielőtt tovább mennénk ezt a „bohémtanya” kifejezést meg kell magyarázni. Szóval egy olyan lakásnak álcázott hely, ahol hol van étel, hol nincs, különböző furcsa tárgyak (művészeti relikviák) hevernek szanaszét, mindig többen vannak jelen, mint ahányan ott alszanak, nem feltétlenül ismer mindenki mindenkit, soha senkinek nincs pénze, a családtagok egymás ruháit hordják, és még sorolhatnám napestig.

Ilyen állapotok láttán az ember azt hihetné, hogy egy kis kefélésért az odalátogatónak nem feltétlenül kell kitörni a nyakát. Hát ez az. Lovas Ilonát a munkahelyen mindenki meg akarta kefélni. Nem tudom kell-e magyarázni, de ez a megkefélés úgy szokott kezdődni, hogy fiatalok esetében elmennek egy diszkóba vagy egy pláza moziba, egy kicsit idősebb férfi pedig közös vacsorát javasol egy csendes vagy divatos helyen, az ízlésnek megfelelően. Aztán mozi vagy vacsora után vagy történik valami, vagy nem, minden esetre döntenek a folyatás mellett vagy ellen.

Lovas Ilonát is próbálták hívni ide vagy oda, és sohase hiába. Ilona szívesen ment evezni, kirándulni, moziba, színházba vagy éppen vacsorázni, hívhatta fű vagy fa, a válasz minden esetben „igen” volt. Egy idő után nem volt férfi messze a környéken, beleértve az alattunk és a felettünk lévő emeleteket is, aki Lovas Ilonát ne hívta volna meg valamire

Ami viszont egyöntetű volt az összes próbálkozásnál, hogy egy-két alkalom után a lukratív lehetőség megszakadt. Egy idő után természetesen híre ment, hogy Ilonát nem lefektetni, még megcsókolni se lehet. Felmerült a lehetősége annak, hogy netán leszbikus lenne, de ennek nem volt semmi kézzelfogható jele, másfelől pedig az ízig-vérig leszbikus ki nem állhatja a férfiakat, amit Lovas Ilonáról elmondani nem lehetett.

A jelenség különösen azért volt meglepő, mert Ilona főtevékenysége a textilfestés volt, de a munkahelyén főleg retusált, vagyis tényleg művészlélek volt, akikről nem az a hír járja, hogy spártai életmóddal sanyargatják magukat. Aztán azt se kell elfelejteni, hogy a titokban nős férfiak, vagy akik azt állítják, hogy válófélben vannak, szokás szerint mindig ráérnek csak szombat és vasárnap nem. A hét vége ugyanis nem létező, vagy válófélben lévő feleségeiké. Ehhez hasonló titkos férj tehát nem jöhetett számításba, mert Ilona szombaton csak úgy „elcsábítható” volt, mint bármely hétköznap. Arról nem is beszélve, hogy a helyszíni szemlék alkalmából a bohémtanyán férjhez hasonló lényt fellelni nem lehetett.

Közben teltek a hónapok, és hősnőnket egyre kevesebben egyre ritkábban hívták el bárhova is. Egy idő után nem foglalkoztunk a témával, elvégre, a nem megfejthető rejtvényeket az ember rendszerint az újságköteg alá rejt addig a napig, míg az egészet el nem viszi valamelyik gyerek az iskolai papírgyűjtés alkalmából.

Mígnem egy szép napon futótűzként el nem terjedt a híre, hogy Lovas Ilona egy Söptei nevű függetlenített KISZ titkár titkos arája, az ottlétek pedig hétköznap délelőtt zajlanak, természetesen munkaidőben a függetlenített KISZ irodában. Ez tehát mindent megmagyarázna, ha Söpteinek nem lenne felesége, de volt. Ekkor az éles szemű kolleganők azt találták ki, hogy éppen hogy a feleség létezése az igazi magyarázat. Lovas Ilona szerelmes, kvázi ezért nem kefél senki mással. Söptei megígérte, hogy válni fog, ezért a türelem és a titokba tartás. Lovas Ilona tehát máris feleségnek érezheti magát, és mint ilyen teljes joggal hivatkozhat a mózesi tízparancsolatra: „Felebarátod feleségét ne kívánd!”

Sajnos én ennyivel nem értem be. Túl sok munkahelyi pletykát hallottam már ahhoz, hogy puszta feltételezéseknek és női okfejtéseknek hitet adjak. Na ekkor az egyik közvetlen kolléganőm felfedte a teljes igazságot. Ezek szerint két nappal korábban Lovas Ilonát a KISZ titkár telefonon magéhoz hívatta.

  • Na jó, – vetettem közbe, – ez lenne a bizonyíték?
  • Na várj csak! – Így a kollegina – Ilonán egy oldalcipzáras, szűk szoknya volt, amit könnyen le lehet vetni, csak le kell húzni a cipzárt.
  • Ez óriási – vélekedtem – ezek szerint, ha egy szoknya gyorsan lehúzható, akkor azt munkaidőben le is húzzák.
  • Te ezt nem érted – türelmetlenkedett a kollegina – amikor Ilona visszajött, fel volt dobva….
  • Ezek szerint, ha most én kimegyek a retyóra, és feldobva jövök vissza, akkor szarás helyett dugtam?
  • Nem hagytad, hogy végigmondjam – méltatlankodott a kolléganő – nem csak fel volt dobva, de amikor elment a cipzár a szoknya jobb oldalán volt, amikor visszajött akkor pedig a bal oldalán. Ez pedig csak úgy történhetett, hogy Ilona a szoknyáját a KISZ titkárnál levetette.
  • Te jó isten! – kiáltottam fel.
  • Úgy bizony, ez az oka annak, hogy a szoknyáját soha, sehol máshol nem vetette le.

________________________________________________________
________________________________________________________
______________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

1 gondolat erről: „(ACs-43) Azok a csodálatos nők – Felebarátod feleségét ne kívánd!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.