(ACs-37) Azok a csodálatos nők – Három a kislány, vagy inkább hat

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q228Miki barátommal 20 évesen ismerkedtem össze a seregben. A sors úgy hozta, hogy szorosan egymás mellett voltunk beosztva egy kivételezett alakulatnál. Aztán együtt disszidáltunk, együtt mentünk Ausztráliába, ahonnan én visszajöttem, ő viszont nem. Aztán mind a ketten megnősültünk, majd jöttek a gyerekek. Néhány évvel múltunk 30, amikor Miki felesége tragikus körülmények között elhunyt, hagyva maga mögött két apró gyereket. Így esett, hogy 1967 tavaszán hazajött a maradék, három fős család. A cél egy két gyereket felvállaló nevelő anyuka és feleség megtalálása volt az előttük álló nagy ausztrál jövőhöz. Miki dolga idehaza már valójában ideálisnak volt mondható, mert a 2 és 5 éves gyerek felügyeletét a nagymama boldogan átvállalta. Miki barátom szabad volt, mint a madár, más dolga nem lévén, mint találni egy alkalmas feleséget, amihez nem a legpraktikusabban fogott hozzá.

Miki egy hétköznap délelőtt 10 körül bement az Anna presszóba, ahol bizalmasan közölte a főpincérrel, hogy ő egy ausztrál üzletember, aki ki akar magával vinni egy magyar feleséget. A főpincér természetesen megtette a magáét. A frissen szerzett információt átadta kedvenc kurvájának, akit ő maga is megdugott hetente egyszer-kétszer. A csaj viszont képtelen volt magában tartani a szenzációs infót, aminek az lett a közvetlen következménye, hogy a belvárosi nők színe java rátépett a barátomra, aki hozott magával Németországból egy VW kisbuszt, ami abban az időben akkora státusz volt, mint most a legújabb Volvo. Ráadásul a Római parton, egész nyárra, közösen béreltünk egy nyaralót, ami kitűnő infrastruktúrának bizonyult a nőkkel való „foglalkozáshoz”.

A nyárnak már nagy vonalakban elment a fele, amikor Miki közölte velem, hogy csöpög a hímvesszője és persze csíp, amikor vizel. Nem vagyok bőrgyógyász, de a kankó diagnosztizálására azért képes vagyok. Most akik nem tudná, azzal közlöm, hogy abban az időben Magyarországon gyakorlatilag nem volt nemi betegség, legfeljebb a terhességtől kellett izgulni, de gondolom erre az ausztrál üzletember nem sokat adott. Minden esetre kondomot nem használt. Kábé ekkorra ért hazánkba a szexuális forradalom, miközben az AIDS megjelenéséhez kellett még másfél évtized. Szóval ez volt a szex fénykora. Miki minden esetre megkapta a szinte lehetetlent. Szerencsére az egyik volt osztálytársából orvos lett, akit felkeresett a problémájával. A doki közölte vele, hogy ez manapság nem probléma, egy injekció a seggébe, és a dolognak egyszer és mindenkorra vége, de van egy kis adminisztrációs gubanc. A rendelkezések értelmében az injekció beadásával egy időben az orvosnak törvény által előírt kötelessége megtudni a fertőzés forrását, és azt a személyt is seggbe szúrni, miután elárulta, hogy ő kitől kapta. A volt osztálytárs tehát érdeklődött, hogy Miki az elmúlt 3-4 nap alatt kivel közösült? – Kivel? – csodálkozott ez a kankós beteg. – Inkább kikkel? – Na jó, engem nem érdekel – így az orvos – holnap délelőtt hozd ide őket.

Az esti beszélgetésnél kiderült, hogy az elmúlt 4 nap alatt 6 hölgy lehetett a fertőzés forrása, de hogy melyik, az nem volt kideríthető. Másnap reggel Miki sorba felkereste a nőket, akiknek semmit se magyarázott, csak beültette őket a VW kisbuszba, majd mind a hattal beállított az orvoshoz, aki alig tudta leplezni a röhögését. Percek alatt a hat nő megkapta a maga seggbe döfését, miközben egymást le büdös kurvázták, mert mindenki a másikat vádolta a gonococcus rejtegetésével. Aztán elmúlt a nyár, és egyik se lett feleség, az a kiváltság egy hetediknek jutott, aki egészen biztos nem lehetett a fertőzés forrása.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
_________________________________________

3 gondolat erről: „(ACs-37) Azok a csodálatos nők – Három a kislány, vagy inkább hat

  1. Köszönöm a posztot, jót mosolyogtam rajta!
    Mennyire volt nehéz akkoriban útlevelet kérni a gyereknek?
    Vagy nem emlékszel olyanra, hogy könnyen ki- és beengedik-e a gyereket csak egyik szülővel vagy erre akkor is jól odafigyeltek-e a határon?

  2. 1:
    Ausztráliában mindenkinek alapjoga egy útlevél kiadása, a gyerekek részére is. Magyarországon se volt probléma. Én az 5 éves fiamnak 1968-ban kiváltottam probléma mentesen, ráadásul egyedül utazott Londonba (ahol várták). A hatóságok nem feltételezték, hogy egy 5 éves gyerek disszidálni akar.

  3. Itt a kérdés az, hogyan tudta a nőket rávenni, hogy beüljenek egymás mellé a buszba?
    Hogyan úszta meg Miki, hogy kikaparják a szemét ? 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük