(ACs-3) Azok a csodálatos nők – Különös válás

Tibor bá’ csodálatos női online

 

 

~q382Idősebb korában apám gyakran emlegette, amikor az anyáddal összeálltunk, nem volt csak két pusztánk – itt egy kis hatásszünetet tartott, majd folytatta – az ő puszta segge és az én puszta seggem. Azt nem tette hozzá: és a végtelen boldogságunk. Mert boldogok voltak a szegénységben. Házasságon kívüli születésemkor az apámnak mindössze 2 pengő csörgött a zsebében, az anyámnak még annyi se. Apám azon töprengett, hogy a két pengőt mire költse, taxira vagy vegyen rajta egy plédet, és abba burkolva gyalog vigyen minket haza a februári hidegben. Aztán a pléd mellett döntött, amivel később évekig takaróztam.

Az emberek általában boldognak születnek, vagy szegényen, vagy gazdagon (bár az előző gyakoribb). A boldogtalanság általában akkor jön, amikor eltűnik a gazdagság, vagy ha megszűnik a szegénység. Apámék esetében ez utóbbi következett be, a velejáró összes bajjal együtt.

Így esett, hogy mire nyolcéves lettem, anyámat már csak két dolog érdekelte igazán: a lóverseny és a férfiak. Ha a lóversenyen nyert, akkor hazafelé jövet bement a velünk egy háztömbben lévő Hauer cukrászdába, ahonnan nekem és húgomnak hozott egy nagy rakás krémest, az anyai felügyelet hiányának kárpótlásául. Ha veszített, akkor iparkodott megvigasztalni magát, és ennél a pontnál jöttek be a férfiak.

Anyám ellentmondásokban gazdag lelkületére mi sem volt jobban jellemző, mint a férfigyűlölő Bozzay Margit könyveinek falása mellett a férfinép feltűnő kedvelése. Igaz, barátnők társaságában közösen szidták a férfiakat, akik nélkül különben sehogy sem tudtak meglenni.

Persze apám is megérte a pénzét, aki rendre a Hauer cukrászdában találkozott nőismerőseivel, amire a krémeseket hazacipelgető anyám valahogy rájött, és a női szolidaritásra hivatkozva az egyik pincérnőnek megadta a telefonszámunkat azzal, hogy hívja őt fel, amikor apám legközelebb beül.

A hívásra nem kellett túl sokat várni, aminek hatására anyám íziben aktivizálta magát, lekapta az előszobafogason lógó esernyőt és megindult a Hauer felé, belépett a cukrászdába, körülnézett, majd felemelt esernyővel a kezében odarohant az egyik asztalhoz és az ernyőt szétverte az ott ülő nő fején. Közben természetesen mindenki kiabált. Apám azt, hogy – Bözsikém, ne csinálj botrányt. Anyám azt, hogy – Büdös kurva, kétgyerekes családapa kell neked? A letámadott nő azt, hogy – Tibor azt hazudta, nőtlen. A fizetőpincér azt, hogy – Kérem, tessenek ezt abbahagyni.

Természetesen nem ez volt az első és nem is az utolsó affér házasságuk alatt. Apám egy kicsit sérelmezte, hogy nem ő a húgom apja, amit anyám szemenszedett hazugságnak könyvelt el. Ennek némileg ellentmondott a feltételezett apa gyakori látogatása azon az alapon, hogy anyám földije és gyerekkori pajtása.

Szóval ment a méta, amiből mi, gyerekek nem sokat láttunk és hallottunk, de anyám kék foltjai és apám összekarmolt arca az avatottak számára élénken árulkodtak. Az pedig számukra is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez sokáig így nem mehet tovább.

Elsőnek anyám lépett, ugyanis diplomáciai kapcsolatot vett fel a múltkoriban félholtra vert Katóka nevű hölggyel, aki nem szűnt meg létezni, csak nem volt olyan hülye, hogy beüljön a Hauerhoz. A megbeszélés közösen elfogadott határozattal ért véget, aminek kivitelezése érdekében Katóka egyik este megjelent nálunk, és anyámmal együtt bement apám szobájába. A mondókát kánonban adták elő, ami így szólt: Válassz, vagy ő, vagy én! Apám az egyik nőre nézett, majd a másikra és „Ti hülyék vagytok!” felkiáltással becsapta maga mögött az ajtót, és ezzel maradt minden a régiben, de csak egy darabig.

Mivel mind a kettőnek volt mit a másik szemére vetni, hamarosan felmerült a válás gondolata. A gondolatot, némi egyeztetés után, tett követte. Az egyeztetés szerint én apámmal, a húgom anyámmal maradt volna. Apám szerzett egy másik lakást, ahol mi laktunk volna. Az anyagiak nem jelentettek akadályt. Apám az anyám számára vett egy házat Kiskunfélegyházán (ez milyen jól jött később), életre szóló nőtartást vállalt, valamint 10.000 pengő készpénz egyszeri kártalanítást, csak azt nem nevezték meg, hogy mi lenne a kár, ami kártalanításra kerül. Az már csak hab volt a tortán, hogy a teljes ügyvédi és bírósági költséget is apám állta, hiszen anyám „háztartásbeli” volt, magyarul állástalan.

A megfelelő előkészületek után a Markó utcában meg volt tartva a tárgyalás, ahol apám átadta a 10.000 Pengőről szóló csekket, a bíróság pedig kimondta a válást a fent vázolt feltételek mellett. A peres felek ott a helyszínen mindjárt le is mondtak fellebbezési jogukról, és ezzel vége.

A lépcsőn lefelé jövet hárman, vagyis apám, anyám és dr. Zarubai, a jó barát ügyvéd kedélyesen elbeszélgettek, majd kimentek a kapun a Markó utcára. Ekkor anyám megszólalt – Idehallgass Tibor – és ezzel retiküléből elővette a 10.000 pengős csekket, miszlikre tépte, majd betömte apám szivarzsebébe, és folytatta – úgy döntöttem, hogy én tovább nevelem gyermekeinket. Ezt követve megcsókolták egymást, egyikük jobbra, másikuk balra ment, majd este otthon találkoztak.

Anyámat nem egészen két év múlva megölte egy szovjet gyalogsági akna, de csak 30 évvel később tudtam meg, ahogy születésemkor, úgy halála pillanatában sem volt apám törvényes felesége.

_________________________________________________________
_________________________________________________________
______________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

11 gondolat erről: „(ACs-3) Azok a csodálatos nők – Különös válás

  1. Csak annyit tudok erre a történetre reagálni, hogy mindenki vállalt, amennyit tudott, aztán így sikerült. Természetesen egy normális embernek a szülei mindig egy kicsit “szentek”.
    Egy tragikus végkicsengés néha megszépíti azt is, ami nem is olyan szép.
    A szüleim megtettek mindent, amire csak képesek voltak azért, hogy éljünk. Emlékezzünk rájuk szépen! Így mindenki jobban jár.
    Az élet nem habos torta. A kapcsolatok nem működnek maguktól akkor sem, ha van házassági szerződés, akkor sem ha nincs. Az embernek jó tulajdonsága, ha igyekszik tanulni, amíg él. Tényleg nem írok többet, mert elveszik a lényeg, amit annak gondolok.

  2. 1:
    Nekem a szüleim se “szentek”, mert ők is csak emberből voltak, de mindent megbocsátottam nekik.

  3. 2: Ez valami önterápia részedről, hogy ezeket megírod? Biztos, hogy mindent megbocsátottál nekik? Biztos, hogy te valami áldozat vagy, akinek ÓRIÁSI sérelmeket okoztak a szülei???
    Kpernikusz tévedett, persze, hogy nem a Nap a Világegyetem központja. Antalffy Tibor bá az… 🙂

  4. 3:
    Kedves Dr. Fraud!
    Nekem nem az a bajom önnel, hogy zsidó, meg kabalista, meg hasonlók, és hogy leplezze ezt a sajnálatos születési defektust oly buzgón keresi másokban ezeket az emberi tulajdonságokat, hanem hogy offtopikol és eltorzítja a téma érdemi megtárgyalását. 😀

    Különben a szüleim – csak úgy mint oly sokan mások – éltek, ahogy tudtak, és addig, amíg lehetett. De nem ez a lényeg. Változtathattam volna a szereposztáson (például: a szomszéd család a 24/A-ból), mert a lényeg “egy nő” attitűdje, hiszen “azok a csodálatos nők” a sorozat címe. Hogy az történetesen a szülőanyám volt, számomra közömbös, de fokozza a hitelességet. És ugye a jelenség a lényeg.

  5. 2!
    Lehet belőle tanulni,okulni..
    Persze hogy az ember megbocsát a szüleinek..Én is az anyámnak..Apámnak viszont nem.Mert Isten megbocsát,én nem.. 😉

  6. Mitől vagyunk mi csodálatosak, mert szentek az biztos, hogy nem, szerintem sem. Ja, hogy időnként akkor nem hagyjuk elmenni a hajót, amikor éppen az ellenkező nem hagyná. Hát, ha már csodálatosak vagyunk is, csak akkor tudunk csodálatosak lenni, ha hagyják. Tibor Bá’ édesapja is úgy döntött, hogy mégsem válik. Ha “fafej” lett volna, akkor nem így dönt, hanem mindenki hibás csak ő nem.
    A szüleinknek jó megbocsátani, mert akkor nyugodtan élhetünk. Persze ez így túl egyszerű lenne, de érdemes rajta dolgozni. Minden ember követ el hibát, ill. okozhat sérelmeket okkal, ok nélkül, akár szülőként is. Ha nem bocsátok meg, az nem a szüleim dolga, hanem az enyém, én fogok szenvedni tőle. Helyesebben én már nem, de aki még ott tart az igen. Van egy rossz hírem, addig szenved, amíg meg nem bocsát.
    Nekem egy kicsit számomra “szentek” lettek, de ez csak annyit jelent, hogy különlegesek számomra, mert hát azért mégiscsak tőlük származom, és csak egy volt belőlük. Ennyit a szentségről. De megértem, ha Tibor Bá’ nem szereti a “szent” szót. El lehet csépelni ezt is.
    Ja, egyébként tényleg, bizonyos értelemben hősies volt az anyukája éppen ott, éppen abban a helyzetben. Ja, és ő is mindent megbocsátott, még saját magának is, aztán tovább ment. Nem is olyan rossz dolog az a megbocsátás.

  7. 7: Az első kérdő mondatra válaszolok, mert az egyszerű és átlátható. (a többi nem annyira 😀 ).

    Az én szememben a nők “csodálatosak”, mert kizárólag az ösztöneik után mennek, és a racionalitásnak nyoma sincs a gondolkodásukban. Ettől függetlenül a nagy részük a funkcióját elég jól betölti, mert ahhoz prímán értenek.

  8. 8!
    Hogy is van a szólás mondás, hogy Az isten a férfinak eszet adott,a nőnek meg olyan képességet,amivel ezt el lehet venni.. 🙂

  9. 8 :
    Valahol ezt olvastam : ” Ha a női hülyeség áramot termelne, örökre megszűnnének az emberiség energiagondjai.” 🙂

  10. 9:
    Isten ennél ravaszabb volt. Csak minden tizedik férfinek adott észt, és minden tizedik nőnek megértést. Ezért jó csak egy házasság százból. 🙁

    10:
    Ha pedig a férfiúi hiúság termelne áramot, akkor exportálhatnánk a Marsra. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük