(ACs-23) Azok a csodálatos nők – Gondolatolvasás magas fokon

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q228Varga Misi tehetséges fiatal mérnök volt azon a munkahelyen, ahol én is tevékenykedtem. Sok közös vonásunk volt, hamar összebarátkoztunk. Felesége is diplomás volt, akivel az érettségit megelőzően négy évig egy osztályba járt egy Budapesttől távol fekvő vidéki nagyvárosban. Amolyan diákszerelem közepette összeházasodtak, majd budapesti egyetemekre kerülve, szülői segítséggel bérelt albérletben eltöltött néhány év alatt nem csak diplomát szereztek, hanem alaposan egymásra is untak. Ez utóbbi ténynek azonban nem volt semmi látható jele. Unalmukat ki-ki saját munkahelyén bonyolított apró flörtökkel tette elviselhetőbbé, de komolyabb dolog nem jött számításba.

Vili, a feleség (becsületes keresztnevét sose tudtam meg) hallani se akart saját gyerekről, ezért ez irányú ösztöneit a mi hároméves, elsőszülött Tomi fiúnkon élte ki. Ebből következően öten sokat voltunk együtt hétköznapi vacsoráktól kezdve hétvégi, többnapos kirándulásokig. Szóval úgy funkcionáltunk, mint egy nagycsalád. Az összhang tökéletes volt a nők között is, azonos vélemény a dolgok folyásáról, azonos érdeklődési körök, na meg a férfiak azonos polcon való elhelyezésében.

Az összekovácsolódás természetszerűen együtt járt bizonyos intimitások fellazulásával is. Kirándulás közben rendszerint, aki szükségét kívánja elvégezi, természetszerűen addig megy a sűrűbe, amíg el nem tűnik a többiek szeme elől. Egy idő után, a mi esetünkben elégnek mutatkozott a félreállás. Ugyanilyen okból kifolyólag egy átizzadt blúz lecseréléséhez a nők feleslegesnek tartották, hogy a szekrény mögé bújjanak. Ez a fesztelenség odáig vezetett, hogy sejtések helyett valamennyien pontos ismeretekkel rendelkeztünk a másik testi adottságaival a legkisebb részletekig lemenően.

Ebből következően tökéletes bizonyossággal állíthatom, hogy Vili filigrán termetéhez apró lapos mellek, de különben szinte tökéletes alak, izmos, de azért szexis felső combok, formás fenék és nőiesen finom felkar tartozott. Számomra az összkép nem volt rossz, de valami megfogalmazhatatlan mégis hiányzott. Mindent összevetve a dolog harmadlagosnak volt tekinthető, mert Misire, közel a harminchoz, még mindig erősen hatott a gyerekkorban magába szívott kispolgári erkölcs, amit látványos modernkedéssel próbált leplezni. Arról nem is beszélve, hogy számomra Vili nőtestvérré nőtte ki magát, az pedig egy aszexuális kategória, ami így a történet végét jelenthetné.

Mondom: jelenthetné, de van folytatás. Van ám! Történt pedig, hogy Misinek Bécsbe kellett mennie két vagy három napra. Nem hosszú idő, de Vili még életében nem volt egyedül hagyva két kerek óránál tovább, ezért némi aggódással nézett az utazás elé. Mi biztattuk, hogy semmi baj, majd elleszünk hárman, viseljük gondját, amíg Misi visszaérkezik.

Aztán megtörtént az elutazás, ami után Vili délután öt körül telefonált, hogy a munkahelyéről egyenesen jön hozzánk vacsorázni, amivel csak annyi probléma volt, hogy az én feleségemhez aznap hozzávágtak egy sürgős fordítást, és így nemigen volt fogadó kész állapotban. Maradt tehát a kétszemélyes mozi látogatás. Vili és én beültünk egy általa ajánlott előadásra, aminek 9 körül volt vége. Moziból kijövet elbandukoltunk a kocsihoz, mindeközben viszont hevesen vitattuk a látottakat, elvégre a művészfilmek fénykorát éltük, hol voltak akkor még a semmitmondó, ám igen látványos akciófilmek!

Szent meggyőződésem volt, hogy miután Vilit fél tíz körül hazaviszem, a lefekvésén kívül más igénye nemigen lehet, hiszen a másnapi félhetes keléshez tíz óra körül már le lehet feküdni. Holnap meg majd feljön hozzánk, holnapután pedig már itthon is lesz a gondoskodó férj. Aztán megérkeztünk a ház elé, és Vili a járó motor mellett beszélgetésbe kezdett.

Na igen, közbe kell szúrnom, hogy akkoriban a taxikon kívül nemigen szaladgáltak személygépkocsik Budapest utcáin, így a parkolás nem jelentett gondot. Akinek volt kocsija, az mind a saját háza előtt parkolt a nap bármely szakában.

Szóval járó motorral megálltam a járda mellett. Vili némi megdöbbenés­sel rám nézett, és hangjában enyhe meglepetéssel megkérdezte:

  • Nem akarsz feljönni?
  • Minek? – szaladt ki számon a szerintem természetes, de talán meggondolatlan szócska.
  • Azt hittem, feljössz – válaszolta.
  • Már fél tíz van, meddig akarsz fennmaradni? – Folytattam tökéletes fesztelenséggel, mert mint már említettem, pszichésen a húgommal folytattam csevegést. – Majd holnap találkozunk.
  • Ahogy gondolod – válaszolta, és ezzel vissza se nézve kiszállt a kocsiból.

 

Vili másnap nem telefonált a munkahelyéről, ezért a feleségem hívta fel a lakásán úgy hét óra körül. Vili közölte vele, hogy ma nem jön át, holnap meg Misi elé megy ki a pályaudvarra.

Két nappal később a munkahelyen átmentem Misihez és kérdeztem, hogy sikerült az út. Azt mondta:

  • Az úttal nem volt semmi probléma, de a Vili oltárian pipa rád.
  • Pipa rám? – csodálkoztam el, – és miért?
  • Azt nem árulta el, hogy miért, hiába faggattam. Tulajdonképpen mi történt köztetek?
  • Elvittem egy moziba és kész.

 

Misit időnként láttam a közös munkahelyünkön, de soha többé nem jöttünk össze. Kár volt, mert jól megértettük egymást. Ha tudom, hogy a barátság egyetlen dugáson múlik, akkor lapos mellek ide, vagy oda, isten bizony kötélnek állok, de azt hiszem, az se lett volna megoldás.

Néhány hónapra rá feladtam az állásomat. Misivel egy évvel később összefutottam a Vörös csillag moziban. Egyikünk se a feleségével volt. Futólag váltottunk néhány mondatot. Kiderült, hogy fél éve elváltak, mi akkor még csak a válókeresetet adtuk be.

Vilivel évekkel később akadtam össze egy liftben. Így ha akartuk, ha nem, néhány másodpercig egymás mellett álltunk, mint két vadidegen. Amíg a lift emelkedett, azon filóztam, vajon más lenne-e a világ, ha a férfi és a nő belátna egymás agyába?

_______________________________________________________
_______________________________________________________
____________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

3 gondolat erről: „(ACs-23) Azok a csodálatos nők – Gondolatolvasás magas fokon

  1. Ha a férfiak és a nők belátnának egymás fejébe, bizony más világ lenne. Sok felesleges kör maradna el, de az is biztos, hogy unalmasabb világban élnénk. 😉

  2. Piton:
    Az unalom elűzés néha nagyon sokba kerül. 🙁

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük