(ACs-17) Azok a csodálatos nők – Éva bosszúja

Tibor bá’ csodálatos női

 

~q228Azt mindenki tudja, hogy minden Évához tartozik egy Ádám. Eben az esetben az Ádámot úgy hívták, hogy Harkai Pista, akinek az oldalbordája, Éva volt az elsők egyike, aki Magyarországon nem volt hajlandó felvenni a férje nevét a hozzáragasztott „né” szócskával.

Harkai Pista munkatársam volt, és elég színes egyéniség volt ahhoz, hogy jó néhány történetnek legyen főhőse. Máskülönben a sors meglehetősen kegyetlen volt hozzá, mert jogi diplomáját a háború alatt szerezte, és egyetlen perc praktizálás nélkül be kellett neki vonulnia. Mivel több nyelven is beszélt, mondjuk úgy, hogy elfogadható szinten, a hadsereg előrenyomulása alatt semmi más dolga nem volt, mint egy-egy elfoglalt városban szálláshelyet keresni a tiszteknek. Nem csak, hogy puskát sose sütött el, de még csak a kezében se volt lőfegyver, vagy ha igen, fogalma se volt, hogyan kell kezelni.

Ennek ellenére „Horthista-tisztnek” számított, aztán B-lista és a végén az Izzóban kötött ki a szerszámgépgyárban, ahol szépen betanították síkköszörülésre. Pista tehát köszörült, köszörült, mígnem egy szép napon arra nem járt a műszaki igazgató, hogy illusztris orosz vendégeknek bemutassa a gyár legmodernebb gépeit, amihez Harkai Pistát pontosan azért rendelték oda, mert el tudta olvasni a német nyelvű gépkönyvet.

Csakhogy Horváth Pál műszaki igazgatónak 15 évvel korábban Harkai Pista volt a rajparancsnoka a cserkészeknél. Le is esett mindkettő álla. Elsőnek Horváth Pál szólalt meg.

  • Pista, te hogy kerülsz ide?
  • Úgy hogy ide helyeztek.
  • Jogi diplomával sík köszörülsz?
  • Hát, látod.

 

Ne is mondjam, Pista másnap már Horváth Pál titkárságán dolgozott, majd mikor kiderült, hogy ott éppen elegen vannak, átkerült a mi osztályunkra.

Na szóval ez a Harkai Pista egy áldott jó ember volt, a légynek se ártott, egyszerűen annyi pofont kapott az élettől, hogy örült, ha békén hagyták. Különben abszolút humán műveltsége és készsége volt. Ragyogó verseket írt (ha volt rá ideje), szép rajzai és festményei voltak, bár nem csak színtévesztő, de egyenesen színvak volt. Állítása szerint ő mindent sárgának látott, de a különböző sárga árnyalatok között kiigazodott, pontosan tudta, melyiket hívjuk mi pirosnak vagy zöldnek.

Talán mondanom se kell, hogy Pista soha senki kezét meg nem kérte volna, így aztán örök agglegénységre lett volna ítélve, ha a sors nem hozza össze Éva asszonnyal, aki percek alatt eldöntötte, hogy számára Pista a lehető legtökéletesebb férj. Éva tehát Pistát elvette férjnek, ami ellen Pista egy másodpercig se tiltakozott, egyszerűen nem volt szokása a tiltakozás.

Nem csoda tehát, hogy bár tíz-tizenöt évvel volt nálunk idősebb, szívesen vontuk be minden megmozdulásba. Az egyik ilyen több napon át tartó kirándulás alkalmából, amikor egy menedékházakban való alvás is be volt tervezve a buliba, Harkai Pista harmadmagával érkezett, feleségén kívül hozta magával Balogh Lajos nevű barátját is, aki korban csak egy-két évvel volt fiatalabb nála.

Ez természetesen nem jelentett semmi problémát, mert a nők-férfiak száma nem volt kínosan kiegyenlítve, és sorainkban voltak házaspárok csak úgy, mint egyedülállók szép számmal. Az első enyhe meglepetés akkor ért minket, amikor a napnál is világosabban kiderült, hogy mindjárt az első éjszaka Harkai Évát nem Harkai Pista dugta, hanem Balogh Lajos. Így már tökéletesen stimmelt a dolog, ezért jöttek hárman.

A fene addig evett minket, amíg a dolog végére nem jártunk. Kiderült, hogy Harkai Éva 1931-ben született, vagyis amikor a Vörös Hadsereg elfoglalta Budapestet éppen 13 és fél éves ropogós szűz volt alabástrom keblekkel. Át is ment rajta pontosan egy szakasz orosz katona, mert akkoriban ez volt a szokás, és hát a dicsőséges Vörös Hadsereg legkisebb egysége a szakasz volt, azaz kábé 30 fő.

Akárhogy nézzük a dolgot, ez azért egy bakfis lánynak elég nagy megrázkódtatás, oly annyira, hogy férfire 20 éves koráig rá se tudott nézni, függetlenül attól, hogy az illető orosz volt-e vagy sem. Aztán az első munkahelyén, ha akarta, ha nem, voltak férfi kollégák is, akikkel csak szóba kellett állni, így aztán a férfiakat 25 éves korára valahogy megszokta, de szexre nemigen gondolt. Aztán még egy-két év és a szex is eszébe jutott, elvégre az ember 10-15 év alatt csak felejt valamennyit, de az első kísérletek igencsak balul sültek el. Nem lehet rossz néven venni tőle, ha aktus közben a hajdan volt dicsőséges Vörös Hadsereg katonái jutottak egyre az eszébe. Ha pedig az ember szex közben spekulál, akkor nyilván nem arra figyel, amit éppen tesz-vesz. Nem húzom tovább a szót, a lényeg mégiscsak az, hogy Harkai Évának az orgazmus eléréséhez minimum 30 perc pumpálásra volt szüksége.

De ki a fene tud 30 percen át pumpálni? Ember legyen a talpán. Mit lehetett tenni? Harkai Pistának kisegítő partnerre volt szüksége, mely posztra Balogh Lajos vállalkozott, és mi tagadás nem kevés sikerrel.

Miután a dolgok ily brutálisan kipattantak, valamennyien napirendre tértünk felette, és most itt abba is hagyhatnám a történetet, vagy el se kezdtem volna, ha Balogh Lajos nem un rá a szerepre, de ráunt.

Harkai Pista teljesen kétségbe volt esve. Nem attól félt, hogy ezentúl hetente háromszor nem mehet moziba, ugyanis a bevett szokás szerint a Balogh Lajos vizitjei alatt, ő, a férj, moziban ült, hanem hogyan fogja elviselni Harkai Éva szép lassan fokozódó szekatúráját. Ezért aztán egyik nap szólt nekem, hogy meg szeretne velem valamit beszélni. Én pedig mit sem sejtve mentem bele a beszélgetésbe, ami mindenfajta fordulat nélkül meglehetősen egyszerűen zajlott.

Pista közölte velem a helyzetet, és kerek-perec felajánlotta a megüresedett posztot. A helyzet az volt, hogy bár Harkai Éva csinos nőnek számított és még az esetem is volt, de ezt a fajta rám tukmálást valahogy nem vette be a begyem, arról nem is beszélve, hogy kerek 2 évvel volt nálam idősebb, márpedig akkoriban partnernőim 10-15 évvel voltak fiatalabbak, mégpedig kivétel nélkül. Így aztán Pistát másodpercek alatt kikosaraztam, és persze közben biztosítottam teljes együttérzésemről. Ezzel azután az ügy úgy tűnt, le is záródott. Harkai Évával hónapokon át számtalanszor találkoztam, de a legkisebb jelét se mutatta annak, hogy neheztelne rám vagy ilyesmi. Minden a legnagyobb rendben volt, csak azt nem tudtam, hogy a nők nem felejtenek, és Harkai Éva természetesen nő volt.

Alig telt el egy év, amikor Pista „titkos” megbízatást kapott az igazgatóságtól. Ezek szerint családjával együtt, azaz bakfis lányát is beleértve, vállalati finanszírozás mellett két hetet el kellett töltenie a Tungsram balatoni üdülőjében, ahol is össze fognak találkozni egy keletnémet igazgatóval és családjával, akik a Tungsram meghívására ott fognak nyaralni. A feladat pedig az lesz, hogy „véletlenül” összebarátkoznak a német igazgatóval, és kellemessé teszik az itt tartózkodásukat. Annyit még elárultak neki, hogy a választás azért esett rájuk, mert Éva is beszél németül, és van egy kamasz lányuk is. Ugyanis a német igazgatónak is van egy 18 éves lánya.

Az „összeesküvés” ragyogóan sikerült, olyannyira, hogy a nyár hátralévő részére kölcsönös gyereklátogatást is nyélbe ütöttek. Ezek szerint a magyar Kriszta 1 hónapot töltött Erfurtban, míg a német Renáta egy teljes hónapot Budapesten, ez alkalommal azonban szülők nélkül. Pistának tehát 1 teljes hónapon keresztül szórakoztatnia kellett volna egy náluk lakó 18 éves német lányt, aki mellesleg alaposan el volt kényeztetve, mert papája egy eléggé jelentős német gyár vezérigazgatója volt.

Pistának az ilyen és ehhez hasonló tervezés a háború óta a vérében volt. Ugyanis akkoriban gondosan ügyelt arra, hogy fiatal tisztet csak olyan házba szállásoljon el, ahol a ház asszonya is fiatal volt, és katonatiszt férje valahol a fronton harcolt, a többit pedig rájuk bízta. Ezzel szemben idősebb tiszteket idősebb úrinők házába rendelt, akik minden bizonnyal szívesen adtak elő egy-egy Chopin mazurkát a kedves vendég tiszteletére (lásd: Zsák a foltját című posztot).

Pista most is nekilátott a szervezésnek, hogy a 18 éves Renáta lehetőleg egyetlen percig se unatkozzon. Először is összeírta azokat a fiatal, nőtlen mérnököket az Izzóban, akik elfogadható szinten beszéltek németül és hajlandók voltak néhány napot eltölteni egy német lány társaságában, aki különben elképesztően szép volt, csak Harkai Pistának ehhez nem volt érzéke, meg aztán nem is igen akart extra komplikációt, ezért erről a tényről a leendő szórakoztatóknak nem tett említést.

Ezt követte a Budapest és környékének nevezetességei, látványosságai és fellelhető programjai. Például augusztus 8-án Dózsa Tibi (25 éves) Renátát elviszi a Margit-szigeti szabadtéri színpadra, ahol a Párizs lángjai balett kerül bemutatásra. Másnap délelőtt elmennek a Palatinus strandra, ha Renátának van hozzá kedve.

Pista tőlem is megkérdezte, mint gépkocsi-tulajdonostól, hogy hajlandó lennék-e Renátát elvinni a Duna-kanyarba, egészen pontosan a visegrádi várba Renáta pesti vakációjának utolsó előtti napján. A szerepet természetesen felvállaltam annak ellenére, hogy németül nem beszélek, de Pista szerint a gépkocsi birtoklása sokkal fontosabb, mint a német nyelvtudás, meg aztán az angolommal valahogy csak elboldogulunk. Arra a kérdésemre, hogy mért az utolsó előtti napra iktatta be a visegrádi várat, Pista azt válaszolta, hogy ismerve a nőkkel kapcsolatos híremet, nem akart komplikációt. Hát, ez legalább egyenes beszéd, – gondoltam – de nem volt ellenvetésem.

Istennek azonban van egy kellemetlen tulajdonsága, hagyja, hogy mi, emberek tervezzünk, ő meg végez. Ugyanis Renáta legelső pesti napjára a Római-parton lévő strand egész napos látogatása volt betervezve, ahol a négytagúra bővült Harkai családhoz meg volt hívva egy németül gagyogó, nőtlen fiatal mérnők is (ezekből az Izzóban Dunát lehetett volna rekeszteni). Én pedig teljesen véletlenül egy rendkívül korán érett 13 éves, vendégségben, szüleivel együtt nálunk lakó angol lánnyal szintén erre a strandra tértem be egy félnapra. Természetesen összetalálkoztunk, és kölcsönösen bemutatkoztunk.

Gwendalin, az én pártfogoltam, hatalmas tőgyeivel minimum 18-nak nézett ki, de szellemileg még 13 se volt, és mert szülők nélkül volt a strandon, védelmet vélve rajtam „lógott”. Egy külső szemlélőnek úgy tűnhetett, mintha az én nőm lett volna, aki egy percre se akar magamra hagyni, nehogy valaki elcsábítson. Én ugyan a helyzetet Pistáék felé azonnal tisztáztam, de senki nem vette magának a fáradságot, hogy ezt Renátával is közölje, aki nagy ívben leszarva az adott napra rendelt lovagot, teljes erővel rám startolt, hogy lecsapjon a kamaszlány kezéről.

A művelet nem volt könnyű, mert mivel nem tudtam németül, a csajt az első percben lehúztam a listáról. Kommunikáció nélkül a nőfogás szerintem megoldhatatlan feladat, amit én nem csípek. Ez azonban Renátának csak egy újabb kihívás volt, ezért összeszedte minden angol nyelvtudását, és nyomta nekem a szöveget, hogy még csak véletlenül se tudjak Gwennel szót váltani.

Aztán hamarosan kialakult közöttünk valami kommunikációs minimum, ami még érdekesnek is bizonyult. Renáta egyszerű németet használva beszélt hozzám, én pedig minél egyszerűbben válaszoltam angolul. Hatalmasakat röhögtünk, és mindkettőnknek piszkosul tetszett a dolog. Körülbelül negyed óra alatt sikerült megértetni vele, hogy van a Római-parton egy bérelt nyaralóm, ahová beadom Gwent a szüleinek, mi pedig mehetünk egyet evezni.

Miután ezt lefixáltuk, Renáta bejelentette, hogy mi most elmegyünk, és estére majd hazamegy. Harkai Pista és felesége Éva köpni, nyelni nem tudtak. A faképnél hagyott srác pedig pulykavörössé vált, végtére is, ellentétben velem, minden egyes szót értett.

A lényeg az, hogy mi ketten csónakba szálltunk, és átmentünk a Lídónak nevezett szemben lévő partra, ahol kikötöttünk, és egyből csókolózni kezdtünk. Renáta semmi esélyt nem akart hagyni a mit sem sejtő Gwennek. Mindent összevetve jól elvoltunk. Este hazavittem, és megbeszéltük, hogy másnap reggel 10-re érte megyek, és ezzel Pista gondosan kitervezett, egész hónapra szóló terve, úgy ahogy volt, dugába dőlt.

Három hetet töltöttem egy bomba jó nővel. Voltunk szabadtéri koncerten, hajókiránduláson, Balaton-nézőben, jártunk teniszezni, megtanítottam tollasozni, ami akkor keleten újdonságszámba ment. Szóval minden jó, ami Magyarországból kitelik egy olyan történelmi időpillanatban, amikor gépkocsik még alig voltak, a rendőrök Skoda Oktáviával járőröztek, mi pedig szabadok voltunk, mint a madár. Egyetlen egy aprócska bibi volt a dologban, Renáta szűz volt, méghozzá a javából, keletnémet szűz.

Mind a ketten éreztük, hogy ez egy lehetőség, amit nem lenne szabad elszalasztani, de Renátában volt egy mélyen ülő, kora gyermekkortól belesulykolt gátlás, elvégre egy visszafordíthatatlan, megmásíthatatlan dologban kell döntést hoznia, amivel kapcsolatban meg kellene kérdezni a mamát. Azt a mamát, aki pillanatnyilag éppen nem volt.

Végül Renáta addig-addig húzta az általam egyáltalán nem siettetett döntést, míg az utolsó nap reggelén megkérdezte Harkai Évát feladja-e szüzességét a kedvemért.

Az történt, amit Harkai Éva „javasolt”, és ezen az se segített, hogy Renáta másnap sírva búcsúzott el tőlem a Nyugatiból lassan kifelé induló vonat peronján.

______________________________________________________________
______________________________________________________________
___________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

8 gondolat erről: „(ACs-17) Azok a csodálatos nők – Éva bosszúja

  1. Tibor bá’ imádkozz, hogy a mennybe kerülj. Ilyen orral majd nehéz lesz a pokolban manőverezni 😀 😀

  2. Nem biztos, hogy bosszú vezérelte a nôt. Inkább a felelôsségérzet. Elvégre rá volt bízva az a lány és ki ô, hogy ilyenre engedélyt adjon. Ha pedig a német kislány maga is úgy érezte hogy ebben engedélyre volt szüksége egy felnôttôl akkor még valóban kislány volt. És nem a szûzhártyája miatt.

    1 Menny és Pokol! Imádkozás? Tibor ‘bá? Szerintem most megorrolt rád, inkább te kezdj imádkozni 😉

  3. 2:
    Renáta nem engedélyt kért, hanem tanácsot. Egy keletnémet igazgató lánya egészen biztos, hogy valamifajta érdekházasságot kötött, és a szüzességét nem érzelmi alapon adta fel. Azt Renáta mondhatta volna meg 20-30 évvel később, hogy jó volt-e a döntés.

  4. Csak tippelek mert se Renátát sem a többi körülményt nem ismerem. Az érdekházasság szinte borítékolható de gyanítom hogy elôtte még kefélgetett párat az egyetemi évei alatt és sôt talán még szerelmes is volt abba akihez az általad említett ok miatt nem mehetett férjhez. És szeritem ott már senkitôl sem kért tanácsot hacsak nem fogamzásgátlás ügyében. Aztán gondolom bôgött egy sort amikor ráébredt mit várnak el tôle a szülei de végül valószínûleg ô is beadta a derekát.

  5. 4: Szerinted egy nőtől a szülei várják el, hogy a pénzhez menjen hozzá, és ő bőg, mielőtt beadná a derekát? Egy NŐ??? 🙂

  6. 5: Egy NDK vezérigazgató lánya nem ahhoz ment hozzá, akihez akart, hanem amit az apja és a párt jónak tartott. Ez esetben pénzről szó sem volt.

  7. 6: Pénz, hatalom, befolyás – ezek szinonímák, egymásba konvertálható dolgok. A legtöbb nő magától is az ilyennel rendelkező jelölthöz megy hozzá, ha teheti. Hogy a szülők is ezt szeretnék, az nem gond.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük