(ACs-11) Azok a csodálatos nők – A termékenység csúcsa

Tibor bá’ csodálatos női online

 

~q228Somló Péter egyke létére 12 évesen elveszítette édesapját, aki valamelyik haláltáborban találkozott ki nem érdemelt sorsával. Péter és édesanyja, Zsuzsi néni „imádták” egymást, hiszen egymáson kívül nem volt senkijük se. Péter 22 évesen találkozott egy néhány évvel idősebb, Ági nevű, harmadosztályú színésznőcskével, aki édesanyjának nagyon nem tetszett. „Nem hozzád való!” Péter számára édesanyja kívánsága paranccsal volt egyenlő. Ezért aztán Ágival közölte, hogy „vége”. Ági azt mondta, hogy egy kapcsolat csak úgy maradhat fenn, ha mind a ketten akarják, ha vége, akkor vége, csak….. – Csak valamit nem értek – tette hozzá. – Édesanyád engem sosem látott, még egy mondatot se váltottunk, hogy alakulhatott ki rólam véleménye?

Péter okos fiú volt, és ez egy logikus gondolatnak tűnt. Meg is kérte édesanyját, hogy mielőtt szakít, legyen szíves legalább egyszer találkozzon Ágival. Ez megtörtént, ami után Zsuzsi néni még jobban tiltakozott, mint a találkozás előtt. Péter tehát szakított, méghozzá egy világosan és udvariasan megírt levél formájában.

Ági felhívta telefonon, és azt mondta, hogy tiszteletben tartja szakítási szándékát, de szeretne neki valamit személyesen mondani, még utoljára. Rutinos férfiak természetesen ismerik ezt az „utoljára” kitételt, de hát Péterről minden volt mondható, csak az nem, hogy rutinos. Létrejött tehát egy mindent lezáró „utolsó” találkozás, ahol Ági elmondta, hogy Péter édesanyja milyen mély benyomást gyakorolt rá: gyönyörű nő, okos, intelligens és érti, hogy tulajdonképpen aggódik a fiáért, ami egy nagyon szép anyai tulajdonság. – Ha anya lennék, – tette hozzá – én is félteném a fiamat, de édesanyád engem félreismer.

Péter ezt természetesen elmondta az édesanyjának, aki felcsattant „azt ígérted, hogy azzal a büdös kurvával többé nem találkozol.” Ági természetesen nem hagyta magát, és talált alkalmat arra, hogy minden sértegetés ellenére Zsuzsi nénit állandóan dicsérje, mit dicsérje, szinte rajongjon érte. Ekkor már borítékolni lehetett volna, hogy a csatát Ági fogja megnyerni. Meg is nyerte. Péter a megoldhatatlannak látszó konfliktusból úgy bújt ki, hogy 1956-ban Ágival együtt (szinte búcsú nélkül) elhagyta hazáját és vele együtt imádott édesanyját is.

Az ifjú pár Londonban összeesküdött, majd átrepültek Ausztráliába. Péter, mint végzett elektromérnök, nem lebecsülendő angol tudással minden gond nélkül el tudott helyezkedni egy hatalmas kutatócégnél, és nagyon jól keresett. Ági is elhelyezkedett. Szinte az első perctől fogva béreltek egy tengerparti villát Sydney-től északra egy csodás peremvárosban, „mindössze” az ausztrál minimumbérért. Minden szép és jó lett volna, de a magyarok között dúló „nőhiány” miatt Ágiról kiderült, hogy a házastársi hűség egyáltalán nem része alaptermészetének. Magyarul Zsuzsi néni előérzete csalhatatlannak bizonyult. Egyébként pedig szeretett teherbe esni, ami esetenként, az abortusztilalomra való tekintettel, hatalmas összeggel terhelte meg a háztartást. Péter sokat búslakodott, és persze eszébe jutott kissé cserbenhagyott édesanyja is. A megoldás kézenfekvő volt. Zsuzsi néni, aki akkor már nyugdíjas volt, telepedjen át Ausztráliába.

Péter édesanyja kapva kapott a lehetőségen, és elkezdte az áttelepüléssel járó ügyintézést, miközben értékeit iparkodott suba alatt eladni. Mivel régebben jól menő kereskedők voltak, a még mindig fellelhető és értékesíthető vagyontárgyakért jelentős összeget kapott. Gondot csak az átmentés jelentett. Végül Zsuzsi néni minden értéke briliánsban végezte, amit könnyű volt kivinni magával Ausztráliába. Csakhogy az átváltások mindig vesztességgel járnak, így a végeredmény szép összegnek számított, de már nem volt egy vagyon.

Bármily jól is keresett Péter, a majdhogy nem rendszeressé vált abortuszok felborították az egyensúlyt, következésképpen azok ellenértéke az áttelepült anyós vagyonából lett kiegyenlítve.

Zsuzsi néni a boldogságtól nem szállt fel a mennyekbe: egyfelől, mert unokát is szeretett volna, másfelől egy teljes élet munkájának összegyűjtött eredménye gyors tempóban készült kámforrá válni. Amikor pedig tudomására jutott Ági sorozatos hűtlensége, egyenesen kiborult, mert biztosra vette, hogy menye nem is a fiától esik állandóan teherbe.

Ilyen körülmények között eljött az a pillanat, amikor Zsuzsi néni átadta fiának az utolsó „fillérjét” az immáron bevett szokásnak nevezhető költség kiegyenlítése végett, aminek ellenszolgáltatását Ági még aznap igénybe is vette.

Két nappal később Péter felhívta édesanyját, hogy közölje, a műtét, mint mindig, most is komplikációk nélkül ért véget, és miden a legnagyobb rendben van. Zsuzsi néni egy kicsit tépelődött, hogy megemlítse-e, s a végén úgy döntött, hogy okosabb, ha közli fiával, nincs több pénze, ennek megfelelően „intézzék” életüket. Péter halkan felnevetett, és azt mondta, nem is lesz rá szükség, mert Ágival eldöntötték, hogy a következő gyereket megtartják. Zsuzsi néni a boldogságtól egy halk sikolyt hallatott, de elbúcsúzás után elfogta a kétely, mi lesz, ha Ági nem hagy fel a korábbi gyakorlattal, és csak az isten lesz a megmondhatója, ki a gyerek apja. Mindegy, zárta le magában a vitát, fő, hogy lesz unoka.

Aztán teltek a hetek, a hónapok és semmi hír a család gyarapodásáról. Eltelt már egy év is, amikor Zsuzsi néni némi bátortalansággal a hangjában megkérdezte fiát, hogyan is áll a helyzet. Mikor jön már az unoka. Fia azt válaszolta, hogy már egy éve nem védekeznek, de Ági nem esik teherbe.

Elmúlt még egy fél év, amikor Péter végre elvitte feleségét a már régről ismert nőgyógyászhoz, aki megállapította, hogy Áginak soha az életben nem lesz már szüksége abortuszra, egyszerűen azért, mert teherbe se fog esni.

_______________________________________________________________

Somló Péter a végén elvált Ágitól, és újranősült. Zsuzsi néni meghalt. Az új feleség egy német nő volt, amit a kívülállóknak nehéz volt megemészteni, mert a háborús meghurcolások miatt Péter soha az életben még egyszer át nem lépte szülőföldje határait. Magyarországon maradt gyerekkori barátaival csak Bécsben volt hajlandó találkozni. Viszont Ági viselt dolgai miatt másik zsidó feleségből se kért. Aztán fia született, és még évtizedekkel később is azonnal megszakította a baráti kapcsolatot azzal, aki Ági nevét előtte kiejtette a száján.

_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

5 gondolat erről: „(ACs-11) Azok a csodálatos nők – A termékenység csúcsa

  1. Színésznőkkel én is elég bizalmatlan szoktam lenni nem tudom mi lehetett az édesanyja valódi aggálya Ágival szemben. Ági pedig stratégiai játékos volt!

  2. 1:
    Zsuzsi néni átlátott Ági indítékán és akkoriban a színészek és más művészek úgynevezett “bohém” életet folytattak, ami a városi polgárság számára elfogadhatatlan volt.

  3. Ez a sztori az Azok az útálatos nők c. sorozatba illett volna inkább. Ja, hogy nincs ilyen sorozat? Pedig ha lenne, biztosan volna ezen kívűl még jó pár epizódja. 🙂

  4. 3:
    Én minden nőt megcsodálok, aki másképp tesz-vesz, mint amit én helyesnek tartok. 🙁

  5. Aki ilyen szívtelen és hülye, hogy úgy jár abortuszra, mint más a fodrászhoz, az meg is érdemli, hogy meddővé váljon. Aki olyan hülye, hogy ezt férjként/anyósként finanszírozza, ráadásul hosszútávon, rendszeresen, pláne, ha közben szeretne unokát, az szintén…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük