William James Sidis, akit a világ legintelligensebb emberének tartottak, gyermekként zsenialitásával kápráztatta el a világot, de felnőttkora tragikus magányban telt, és sosem tudott kiteljesedni.
William James Sidis neve talán keveseknek cseng ismerősen, pedig a történelem egyik legnagyobb elméjéről van szó.
Az 1898-ban született Sidis IQ-ja 260-300 közé tehető, amivel bőven meghaladta még Albert Einstein vagy Stephen Hawking szintjét is.
Mégis, élete korántsem volt irigylésre méltó: gyermekkora az apja szigorú nevelési módszerei miatt gyorsan elillant, és felnőttként sem találta meg helyét a világban.
Zseniális kezdetek
Sidis briliáns családi háttérrel indult: apja, Boris Sidis, neves pszichológus volt, anyja pedig orvos, akik mindent megtettek azért, hogy fiukból zsenit neveljenek. A módszerük nem ismert határokat: már csecsemőként betűkkel ellátott játékokkal tanították.
Az eredmény lenyűgöző volt: hétéves korára Sidis hét nyelvet beszélt, nyolcévesen könyveket írt, és kilencévesen saját matematikai rendszert alkotott.
Tizenegy évesen kezdte meg tanulmányait a Harvardon, ahol lenyűgözte a matematikai társaságot egy négydimenziós térbeli objektumokról szóló előadásával. Fiatalon kitüntetéses diplomát szerzett, de a sikerek ellenére sem találta meg boldogságát.
Az apai elvárások terhe
Az apja, aki az amerikai oktatási rendszer kritikusa volt, saját nevelési módszereit igyekezett bizonyítani fia eredményein keresztül. Azonban Sidis később eltávolodott szüleitől, és nem is jelent meg apja temetésén. Bár a gyermekkorában elért sikerei világszerte elismerést hoztak neki, a rá nehezedő nyomás és a média figyelme mély nyomokat hagyott benne.
Fiatal felnőttként Sidis professzorként dolgozott, de diákjai gyakran gúnyolták fiatal kora miatt, sőt fizikai bántalmazással is fenyegették. Ezek az élmények arra késztették, hogy otthagyja a tudományos pályát. Később hivatalnokként élt, regényeket és tanulmányokat írt álnéven, és próbált a nyilvánosságtól távol maradni.
Az utolsó évek
Felnőttkorára körülbelül 40 nyelvet beszélt, és egy saját mesterséges nyelvet is létrehozott. Ám a magány és az elzárkózás végigkísérte életét. A média azonban nem feledkezett meg róla: egy 1937-es cikk újra a reflektorfénybe helyezte, de nem a sikerei miatt, hanem azért, mert hírességből egyszerű hivatalnokká vált.
Sidis 1944-ben, mindössze 46 évesen halt meg agyvérzésben egy bérelt szobában. Tragikus története azóta is figyelmeztetés arra, hogy a zsenialitás önmagában nem garancia a boldogságra.
Érdekes sztori. Mire juthatott volna ez az ember, ha valami hasznos tudomány szolgálatába állítja az eszét? Furcsa, hogy nem csaptak le rá, mondjuk a titkosszolgálatok legalább, a NASA, vagy valami ilyen szervezet. A hivatalnoki munka még átlagos ésszel is nyomasztóan unalmas.
1. Ábel
Az ilyen elméktől félnek. Minden olyan intézmény, mely információkkal sáfárkodik, nem szívesen alkalmaz olyan személyeket akik képesek átlátni szövevényes rendszerükön. Sőt, ha lehet azt is megakadályozzák, hogy fontos hivatalt töltsön be. Az ilyen zsenik nem befolyásolhatók, önjárók. Megvan a maguk elképzelése mindenről. Na még csak ez hiányzik a jól hangolt világunkba. Inkább teszik süllyesztőbe, mint használnák.
2 Akkor a Good Will Hunting bullshit volt? Nem mondom, hogy kizárt, amit írsz, de azért nem vennék mérget rá.
3. Ábel
Szerintem sem utasítanak vissza minden zsenit, csak azokat akik túlontúl öncélúak, amolyan szociopata-autista viselkedésmintát mutatnak, azaz kezelhetetlen észkombájnok. Valószínű ez a fickó sem hódolt be a fősodornak, ahogy Tesla, Bolyai, meg még egy pár hasonló formátumú személy. Einstein meg az atom- és informatikai zsenik, pedig a tipikus helyezkedő embertípushoz tartoztak. Egyébként Einstein zsenialitását már többször kérdőjel alá tették az idők folyamán. Állítólag ő csak előadó volt, nem kigondoló. Egyébként tényleg, hogy lehetett valaki fizikus zseni, amikor saját bevallása szerint is általános iskolában megbukott fizikából? Márpedig William Sidis nem csak felnőtt korára lett zseni, hanem a kezdetektől az volt.
4 Einstein a popkultúrában lett az intelligencia ikonja, nem a fizikusok között. Amit kidolgozott, az igaz, és nagy újítás, de nem annyira elképesztő, mint ahogy azt a popkultúra megjeleníti, és bőven akadtak azért nála okosabbak is a tudomány történetében.
Egy extra magas IQ-val rendelkező miért nem ismeri fel, hogy saját érdekében nem kell mindig kimutatni, hogy ő zseni? Vagy ha felismeri, miért nem a szerint cselekszik, ahogy jó neki és a környezetének is. Hiszen, ha felemészti a zsenialitása, akkor az életét lehúzhatja a klotyón. Ennél ezerszer bonyolultabb kérdést másodpercek alatt megoldanak.
Egy másik dilemmám, hogy a világot megváltó találmányok alkotói mind önzőek. Tudják, hogy a gyógyszer vagy olajlobbinak befellegzett, ha találmányuk elterjed, de inkább maghalnak, mint hogy ingyen a világ tudomására hoznák.
Re:6 Károly
Egely a jelenlegi kutatását teljesen publikussá tette, ha beszélsz vele, akkor minden dokumentációt átad a kísérleti LENR reaktorról, amit ő tévesen (szerintem) hideg fúziónak mond. Mielőtt a vérszkepók nekem esnek, a cucc többlet energiát termel, abszolút nem kamu, vissza is tudja csatolni, de akkor kontrollálatlanul megszalad a szerkezet, plusz nem tudja még felskálázni nagyobb mérete, ezért nem veszélyeztet semmilyen lobbi érdeket. Az egész szerkezet pár 10W-ot ad termikusan, de a lényeg az hogy megy, és ez önmagában is felettébb érdekes.