(2949) Nem fogok hízelegni az orvosoknak

Tibor bá’ online

 

Úgy érzem, az orvosok lényegesen nagyobb reverenciát kapnak, mint amit megérdemelnek. Óriási tisztelet veszi körül az orvosokat. Pláne most, hogy egyre kevesebb van belőlük. Lássuk csak!

Egyik barátomat látogattam a múlt héten, akinek átázott a plafonja, mert a felette lévő lakásban volt valami gubanc. Probléma az, hogy nem lakik ott senki, tulajdonosa pedig egy családi orvos, akit a barátom rémülten hívott fel telefonon, hogy jöjjön, nyissa ki a lakást még mielőtt nagyobb baj lesz. Az orvos közölte, hogy nem megy, mert most rendel, különben is el van foglalva, nem tud ilyen dolgokkal foglalkozni, de majd intézkedik. Intézkedett.

Két nappal később – épp amikor ott voltam – megérkezett a közös képviselő, aki járt a lakatlan lakásban, és közölte, hogy az egyik csap csöpögött, de már elzárták. Különben a doktor úrnak az a véleménye…. mert a doktor úr úgy gondolja…. különben is a doktor úr… Ezt már nem voltam képes tovább hallgatni, közbeszóltam: megkérdezhetném, hogy kiről beszél? – Látványos meghökkenés, néhány másodperc csend, majd folytatom: nyilván a lakás tulajdonosáról van szó, de akkor miért nem mondja azt, hogy „a tulajnak az a véleménye… stb.” A közös képviselő nem érti. – nézze – folytatom – itt végső fokon felelősségről van szó, tehát a lényeges információ a tulajdonos, hogy neki mi a foglalkozása, az nem releváns. – Persze ezt követve volt egy kis vita, de az már nem érdekes. A lényeg, hogy itt is detektálható egy jó adag reverencia, de miért?

Álláspontom szerint a legtöbb (de nem az összes) orvos nem kifejezetten intelligens, de az alapos képzés jó minőségű szakmunkást gyárt belőlük, akikben jelentős mennyiségű rutin alakul ki. Szerencsére az eléjük kerülő betegségek hatalmas hányada széles körben előforduló bajjal van megáldva, amiket viszonylag könnyű felismerni. Ha azonban valaki olyan panaszokkal jelentkezik, és olyan leleteket produkál, ami kilóg a rutinból, azonnal beszarik a halott (hogy stílszerű legyek). Ekkor már csak két dolgot tehet, további vizsgálatokat renddel el, vagy nem szól egy büdös szót se, és előír egy felesleges, de ártatlan B12 kúrát, vagy méregtelenítést.

Azzal természetesen tisztában vagyok, hogy ha orvos olvassa ezeket a sorokat, fel fog neki menni a vérnyomása, pedig azt ő is tudja, hogy az sztrók-veszélyes. 😀 Viszont segítségemre hívom az egyik meg nem nevezhető angol kórházban végzet felmérést, ami szerint az intenzív osztályon fekvő betegek nagy részének diagnózisa egyszerűen helytelen. Némelyek azért halnak meg, mert az orvosok nem vesznek észre olyan jól elhatárolható betegségeket, mint például szívinfarktus, rákos daganat vagy tüdőembólia.

Szakértők szerint az ok nem annyira a hozzá nem-értésben keresendő, mint inkább abban, hogy nincs „visszajelzés”, amiből tanulni lehetne. Ugyanis időhiány miatt alig végeznek boncolást. A papírok visszakeresése érdekes eredményt hozott. Ezek szerint egy másik angol kórházban a halált okozó betegséget az esetek 39 százalékában nem ismerték fel. Ráadásul az állapot nem korlátozódik egy-két kórházra, inkább lehetne mondani, hogy széles körű. Az egyik kritikus szerint az orvosok túlzó mértékben bíznak az új diagnosztikai eszközökben, és nem tanulnak hibáikból, mert világszerte egyre kevesebb boncolást végeznek.

Természetesen egy-kettőre kezdtek megjelenni az orvos-védő nyilatkozatok: „Nem arról van szó, hogy hanyag munkát végeznének, de az esetek nagy részében lehetetlenség pontos diagnózist készíteni.” Mások úgy gondolják, hogy a kb. 30 százalékos tévedési arányt eddig is sejtették, de nem tudták melyik az a harminc százalék.

Megint mások azt feszegetik, hogy ha ez a helyzet az intenzív osztályokon, mi lehet a valóság más osztályokon. Ezeket gyorsan próbálják megnyugtatni, hogy az intenzív osztály egy különleges eset, mert az ott fekvő páciensek többségével állapotuk miatt nem lehet kommunikálni, és ez nehezíti az orvos helyzetét. El tudom képzelni, amikor az egyik lázas, de úgy különben kommunikatív betegnek azt mondja az orvos, „Mondja szépen ááááá, köszönöm, egyébként mit gondol a néni, mi lehet a baja? Igazán nagy segítség lenne, ha tippelne valamire.”

És akkor most nézzünk szemben egy konkrét esettel. A Birmingham Heartlands Hospital vizsgálata fényt derített a következőkre: Három év alatt az intenzív osztályon 2213 beteg fordult meg. Összesen 636 hagyta ott a fogát, akik közül mindössze 49-et daraboltak fel, de csak 38 boncolási eredményt lehetett értékelni (a homály fedett 11 esetről egy szót se!). A boncolási jegyzőkönyvek szerint 17 diagnózis helyes volt, 21 pedig hibás. A 21 hibásan diagnosztizált beteg közül 10 életben maradhatott volna, ha az orvos rájön, mi a baja, de hát kérem 3 esetben a szívinfarktusnak is sikerült elbújni az orvos elől. Most jön a hab a tortára! A boncolások növelésének legnagyobb ellenzői maguk a kezelőorvosok, mert félnek, hogy hibájukra fény derül és a rokonság perelni fog.

Engem mindig bámulatba ejtett az a szemlélet, ami szerint, ha egy híd leszakad a tervezőt börtönbe csukják, ha egy gépkocsivezető munkája közben elüt egy járókelőt, biztos elzárás vár rá, ha egy vegyész felrobbantja a laboratóriumot, minimum meg kell neki fizetni a kárt, persze csak akkor, ha életben marad. Ezzel szemben a beteg embernek tudomásul kell venni, hogy gyógyítása bizonyos kockázattal jár, amibe még az is belefér, hogy műtét közben a hasában felejtenek egy ollót. Ő tehet róla, ha nem kell felnyitni a hasát, nem lehet bent felejteni egy ollót. Legközelebb majd kétszer is meggondolja, mielőtt kiveteti az epekövét.

Jut eszembe, ha meg akarnak műteni, ne állj egyből kötélnek. A sebészek imádnak műteni, nem annyira a szakmai gyakorlatból való kikopástól rettegve, sokkal inkább a jövedelmezősége miatt. Tanácsom, mielőtt a kés alá fekszel, alaposan járd körbe a témát. Az Internet korában ez nem is olyan nagyon nehéz.

_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

19 gondolat erről: „(2949) Nem fogok hízelegni az orvosoknak

  1. Nekem erről az jutott eszembe, hogy fiatalkoromban az orvosi pálya egyike volt a legvonzóbbaknak, az orvosoknak komoly társadalmi presztízsük volt.
    Akkoriban itt voltak a legmagasabb felvételi ponthatárok, ide özönlöttek a legjobb képességű tanulók, akiket sokszor nem is elsőre vettek fel, hanem többszöri próbálkozás után, akkora volt a vonzása.
    Aztán lassan ez valahogy megváltozott.
    Nekem már régebben feltűnt, hogy az amerikai filmekben az orvosokat egyáltalán nem övezte ilyen tisztelet, kivéve, ha magánvállalkozóként épített egy saját jövedelmező birodalmat, a sima orvost meg fizetett rabszolgaként minősítették.
    Ez meghökkentett, összehasonlítva a nálunk tapasztalható orvosi presztízzsel.
    Mára viszont itt is lepusztult a helyzet hasonlóra, az orvosi pálya mára nálunk már nem is vonzó, a fizetések nagyon alacsonyak ahhoz képest, hogy mekkora erőfeszítéssel jár az orvosi diploma megszerzése, ennyit kétkezi munkával is meg lehet keresni.
    Mintha az egészségügy egy szükséges rossz lenne, amire minél kevesebbet költsünk, akár azon az áron, hogy nem lesz elég, és elég jó szakember.
    Valami nagyon egészségtelen folyamat zajlik itt ma…
    A betegellátásban is tömegtermelés folyik, az igényesség az egyedi esetekben meg ennek ellensége, le is szoktatják az orvosokat erről.

  2. Az lenne egy érdekes összevetés, ha az állatorvosokat is vizsgálnák, mekkora százalékban diagnosztizálnak tévesen.
    Gyanítom, kisebb ez a szám, mint az embergyógyászatban.
    Ha 40%-ban tévednének, vasvillán végeznék, de legalábbis nem praktizálhatna tovább.

    Ha Angliában 39%, akkor nálunk mekkora lehet ez a szám?
    Ott ahol kétévente az orvosok maguk választanak maguk közül vezetőt.
    Nálunk pedig az előmenetelnél az eltöltött évek és a kihalási sorrend a döntő, nem a tudás.
    Még a rendszerváltás előtt alkalmaztam egy saját bejáratú hálapénz módszert.
    Ma már ezt nem alkalmazom.
    A dilemmám az volt, mikor adjam oda a pénzt? Előre, utána, közben?
    A postán vettem egy köteg kisméretű borítékot és mindegyikbe tettem, már szemmel jól látható összeget. Amikor az orvosom odajött az ágyamhoz, mindig kapott egy borítékot. Ha a folyosón futottunk össze, akkor is kapott borítékot. Amelyik doki benézett a szobába és érdeklődött, hogy vagyunk, ő is kapott.
    A veszély ebben a módszerben az volt, hogy akkor jár a legjobban, ha lassan gyógyít meg.
    Off
    Mostanában úgy alakul, hogy egy fillért nem tudok adni a szívdokiknak, a körzetorvosnak és mégis azt tapasztalom, a legnagyobb megelégedésemre végzik a munkájukat.
    Itt köszönöm meg a többi betegnek, hogy viszont ők adnak és így eleget keresnek a dokik ahhoz, hogy a potyázókat, mint jelenleg jómagam, ellássanak.

  3. Ez a feltétlen tiszteletadás az orvosok részére az imidzs és a tervszerűen, hosszú évtizedek/századok alatt kiépített ÜZLET része. Az egyetemen ezt tanulják, és alapvetőnek fogadják el. Ilyen agymosás szerűen.
    Merthogy egy orvos döntését véleményét NE kérdőjelezhesse meg senki, mert akkor romlik a gyógyszerüzlet!!! Esetleg egyes renitens páciensek elkezdenek gondolkodni, és szódabikarbónával teával stb gyógyítgatni magukat, és nem veszik majd meg a drága cuccainkat.
    Tibor bá véleménye teljesen helytálló, nagy részük szakmunkás, minden felelősségre vonhatóság nélkül.
    De ahol szerintem tényleg fantasztikus emberek dolgoznak, azok a mentősök, és a baleseti sebészek. Na az ő munkájukat nem irigylem, meg a pézüket se. Legyen az övék, mert megérdemlik. Elképesztő dolgokkal találkoznak nap mint nap…

  4. A történet egy arcüreg gyulladással kezdődött, amit két héten át, mint allergiát kezeltek.

    A páciens persze többször is jelezte, hogy féloldalas allergia szerinte nincs, de ez a DéeReket nem nagyon izgatta, továbbra is nyugodtan kezelték a delikvenst féloldalas allergiával. (Hogy érthető legyen a dolog, a bal orrlyukból folyt a trutyi, a jobb orrlyukból semmi.)

    A kedves pácines a harmadik héten jelezte, hogy már a feje is fáj (a trutyi folyás is közben rendületlenül folytatódott, sőt, már kezdett a zöld és a sárga különböző árnyalataiban tetszelegni) és lassan valószínűleg homloküreg gyulladás lesz a sztori, mire a DéeRek végre valahára elkezdtek gyanakodni egy esetleges arcüreg gyulladásra és szívélyes mosollyal felírtak némi antibiotikumot.

    A kúra persze nem hatott, a láz felszökött, így a negyedik héten egy szép keddi napon az SBO-ra betántorgott a páciens és jelezte, hogy most már egy esetleges agyhártyagyulladás miatt aggódik.

    Az SBO-s DéeR mosolygott, megvizsgálta, majd közölte, hogy a már érzékelhető tarkómerevség a hanyag testtartás miatt van és különben is, amíg „nem tetszik thetániás görcsben fetrengeni”, addig itt nincs semmiféle agyhártyagyulladás.

    A szerdai napon este ügyeletet kellett hívni a pácienshez, mert a láz tovább emelkedett, a fejfájás, mint valamiféle jó minőségű és állandósult fejlövés szakadatlanul tartott, de az ügyeletes DéeR megnyugtatta az aggódó pácienst és családját, nincs itt semmi gond, pláne nem agyhártyagyulladás.

    Csütörtökre a makacs pácinesnek már a rögeszméjévé vált, hogy ez biza mostanra agyhártyagyulladás lesz, így ismét – saját lábon nagy pechjére – betántorgott az illetékes SBO-ra, ahol másodszorra is megvizsgálta ugyanaz az DéeR, aki kedden is volt, majd közölte a delikvenssel: ne makacskodjon, ez ugyan nem tudjuk, hogy mi, de tuti nem agyhártyagyulladás.

    Péntek hajnalban mentőt kellett hívni, a kedves páciens itt még ugyan a saját lábán sétált ki a kocsiig, igaz, már némi mentőtiszti segítséggel, majd SBO-ra ismét be.

    Délután kettőig vakarózott a DéeR-team, hogy most mit kezdjenek ezzel a figurával, majd – miután a páciens továbbra is ragaszkodott az agyhártyás rögeszméjéhez – úgy döntöttek: oké, akkor gerincből vesznek agyvizet és az tutira eldönti mindent.

    DéeR az agyvíz minta vétel közben a fiatal medikáknak magyarázta, ha az agyvíz tiszta, nincs gond, ha zavaros, akkor egyértelmű az agyhártyagyulladás. Szúrás a gerincbe, mintavétel, a minta felemelése, pár másodpercig néma csend majd a Déer döbbent hangja:
    „A minta zavaros, ez tényleg agyhártyagyulladás!”

    Általános kis orvosi pánik, némi kapkodás és azonnali külön szoba az infektológián és már indult is a 12 napig tartó kúra, de nevezhetnénk akár Golgotának vagy Purgatóriumnak is, kinek hogy tetszik.

    A történet 2017. júliusában, egy közép-magyarországi városban történt, a történet leletekkel és zárójelentésekkel végig dokumentált, 4, azaz négy dr. folyamatosan bukott meg a saját szakmájában heteken keresztül kéz a kézben.

    Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ugyanakkor a páciensünknek volt szerencséje összefutni olyan néhány DéeR-el is, akik valóban orvosok voltak, nem csak fehér köpenyben szaladgáló öntelt bazári majmok és azok előtt biza le a kalappal.

    Vannak igazi és jó orvosok is, nekik viszont köszönet a munkájukért!

    Ui: Arcüreg gyulladásból lett homloküreg gyulladás, a hibás diagnózisok és félrekezelés miatt közben kialakult egy iküreg gyulladás is, onnan pedig egyenes volt az út az agyhártyához. A gond csak annyi, hogy a kedves páciens nagyjából egy héttel előre folyamatosan jelezte az orvosoknak, hogy mi van és mi lesz, de non-stop fölényesen le volt hurrogva – végül mégis ő „nyert”. 🙂

  5. Ha már esetekkel illusztrálunk, akkor a sajátom:
    Volt egy kisebb kelés a hátamon, amit nem láthattam, mert arrafelé nincs szemem, viszont ragyogóan éreztem. Elmentem a bőrgyógyászhz, ahol kiírtak „kis műtétre”. A sebész ragyogó munkát végzett, „csak” majd beszartam úgy fájt, amikor vájkált a kelés lyukában, kipucolás címszó alatt. berendelt két nappalkésőbb. Ugyanaz történt, amit még ötször megismételt. A második hét végén kérdésemre, hogy meddig tart ez még, azt mondta, hogy már rég be kellett volna gyógyulnia. Ezek után nem mentem többet. A kelésem a végén begyógyult (még mindig megvan, Éva időnként kipucolja). Fél évvel később tudtam meg, diabéteszem van, aminek az egyik tűnete a sebek lassú gyógyulása. A sebész látta, hogy egy vén faszi vagyok. Tapasztalta, hogy nem gyógyul a felvágott sebem, és nem jutott eszébne, hogy talán a páciensnek diabétesze van, ugyan már, mérjük meg a vércukórját.

  6. Kedves Tibor bá, megadnád az idézett tanulmány(ok) linkjét?

    Amúgy az intenzív osztály tényleg külön eset, de nem azért, mert a beteggel esetleg nem lehet kommunikálni, a lényeg, hogy van-e idő kivizsgálni a beteget, vagy sem. Ha a sürgősségiről rögtön az intenzívre kerül, és hamar meghal, lehet, hogy nem volt, ekkor nem csoda, hogy különbség van a vélt, és a valós halálok közt.
    A szívinfarktus felismerése pedig egyébként nem is mindig olyan egyszerű.
    Nem akarok mentegetni senkit, én is tudnék mondani pár félrekezelős/hanyag eljárásos történetet, akár sajátot vagy közeli hozzátartozóét is. Viszont nem gondolom, hogy manapság ne lehetne már számon kérni a bíróságon ezeket az eseteket, sajnos nehéz, de polgári perben van esély. A gond az, hogy az ember nem egy gép, így ha „elromlik”, hivatkozni lehet rá, hogy a kimenetel sehogy se lett volna jobb, és hasonló kibúvók léteznek, nehéz bizonyítani a hibát (hogy hol a határ a szövődmény és a műhiba közt). A betegben „felejtett” olló azonban nyilván nem az az eset, amit vitatni lehet.
    Ami az internetes öndiagnosztikát és terápia halászást illeti, bizonyos határig nyilván van létjogosultsága, de nem könnyű megszűrni az információt, és azért nem véletlenül kell a gyógyításhoz ez irányú végzettség. Én sem állok neki pl. gázt szerelni. A neten elburjánzó „a kemoterápia öl” és hasonló lózungoktól meg felmegy a vérnyomásom (copyright by Tibor bá 🙂 ). Sajnos a bizalom kiveszett a rendszerből, a pozitív történetek nem kapnak sajtót, ez sem helyes.
    Ui: az alacsony boncolási szám (Németo.-i törvénykezést ismerem) amiatt van, mert külföldön ha a hozzátartozó nem akarja a boncolást, nem lehet elvégezni, akkor sem, ha orvosilag indokolt (nem ismert a halálok, vagy akár már az alapbetegség sem), kivéve a járványügyi jelentőségű eseteket, ill. természetesen a rendkívüli halált (idegenkezűség, önkezűség, baleset). Itthon a hozzátartozó kérheti a mellőzést, de ezt elutasíthatja a kezelőorvos, a kórházigazgató és a patológus is, ha a kezelőorvos és a patológus ellenkező véleményen van (kellene-e boncolni vagy sem?), a kórházigazgató dönt.

  7. 5. És most hogy áll a cukrod? Remélem, törődsz vele! 🙂

    Ismered a viccet? A belgyógyász mindent tud, de semmit sem tud csinálni, a sebész mindent csinál, de semmit sem tud, a patológus mindent tud, és mindent csinál is, de már késő. 🙂

    Nyilván sarkos, de sajnos van benne igazság, sok sebész (tisztelet a kivételnek) nemigen gondolkozik belgyógyászati szempontokkal, pedig egy nem vagy nehezen gyógyuló seb esetében a cukorbetegség esetleges szerepe valóban fel kell, hogy merüljön. Egyébként a háziorvosoknak szűrniük is kellene rá, de hát nálunk sok minden nem úgy működik, ahogy javasolt lenne. (Erről eszembe jutott, hogy anno úgy oktatták, minden szemed elé kerülő betegnél, ha háziorvos leszel, el kell végezni a rektális digitális vizsgálatot, azaz belenyúlni ujjal a végbelébe, mivel a végbélrákok nagy része ujja elérhető magasságban van. Na elképzelem, mit szólnának erre a betegek! 😀

  8. Nyilván vannak lelkiismeretlen, lekezelő, rossz orvosok, de ne felejtsük el azokat se, akik minden rossz körülmény ellenére szívüket-lelküket-tudásuk legjavát beleadják a gyógyításba, közben még embernek is néznek, és hálapénzt se fogadnak el.

    És azt se felejtsük el, hogy mindenkinek vannak rossz órái, amikor fáradt és rosszkedvű.

    Egyébként én úgy látom, hogy a legkárosabb rutinok, protokollok, amiket agyatlanul követnek ahelyett, hogy gondolkoznának és odafigyelnének és fejlesztenének, pont a műhibaperek miatt vannak – hogy takarva legyen a seggük.

    Mint pl. a császármetszés, ami nagyságrendekkel gyakoribb a szükségesnél, és keményen limitálja a vállalható gyerekek számát, az egyéb hátrányokról nem beszélve.

  9. Az orvosok védelmében …
    Kivették a mandulámat, azóta ritkábban fáj a torkom.
    Kisgyermekkoromban kigyógyítottak a mellhártyagyulladásból.
    Kivették a 9 miliméteres legnagyobb átmérőjű hólyagkövemet, azóta nem járok éjszakánként négyszer a wécére.
    Számtalan esetben megcsinálták a fogaimat, ha nagyritkán elnevetem magamat, nem menekülnek hanyatt homlok az emberek.
    Jóindulatú prosztatamegnagyobbodásom növekedését megállították.
    Baleseti sebeimet háromszor összevarták.
    Veseköveimet egyszer megzúzták többször kihajtották.
    Tyúktokjás nagyságú zsírdaganatomat leoperálták.
    Bedugult fülemet a fülészeten kitisztították.
    Porckopás eredetű derékfájdalmamat, gyógytornával, úszással és súlyfürdőkkel tünetmentesen elmulasztották.
    Vastagbélrákos apám életét 4 évvel meghosszabbították.
    Magas vérnyomásomat egy tapletta felírásával normális értékűre állították.
    Elrákosodásra hajlamos bélpolipomat kolonoszkópia során eltávolítottá.
    68 éves vagyok hálás vagyok az orvosoknak de nem viselkedek alattvalóként velük.
    Tájékozódok,a döntés az enyém.

  10. 6 – Ivett:
    A link keresésébe belekezdek, ha megvan közzé teszem. A cukrom (persze kettes típusú) Hga1c = 5,8. Reggel éhgyomorra 5,6 mm/L körül van. Felülvizsgálatnál azt mondta az orvos, hogy „lazíthatok”. Eszem ágában sincs. A körzeti családorvosom kivétel (nem hozzá tartoznék) vele gyakorlatilag konzultálok. Neki én ideális beteg vagyok, nekem, ő, ideális családi orvos.

  11. Én azt hiszem, hogy a boncolás terén tévedsz, Tibor bá’, szerintem azért csökkent le ennyire a boncolások száma, mert az jegyzőkönyvezni kell (igazságügyi szakértői boncolás továbbra is kötelező), és ha jegyzőkönyvezik, nem tudnak a szervkereskedelemben részt venni. Elhiszed, hogy amikor a maffia tevékenység egyik legnagyobb részét továbbra is a felnőtt és gyermek szervek kereskedelme adja, hogy a halottat idő és orvos hiányában nem boncolják?

    Nem, nem, nincs boncolási jegyzőkönyv, a halottból azonnal (lehet, hogy még meg sem halt) azt vesznek ki és adnak el, amit akarnak, ma már pillanatok alatt egy táska méretű műszerrel mindent, még a DNS-t is meg tudják állapítani, nemcsak az RH- vagy pozitív megfelelőség, a HIV és egyéb fertőzöttség hiányát stb.

    Én sajnos másképp látom, de akit esetleg érdekel, írt a híres ERIC SEGAL (LOVE STORY), egy kőkemény könyvet, ORVOSOK a címe, ő ugyanis valójában a HARVARD Egyetemen orvosi szakán végzett, hát mit ne mondjak, igen nehéz olvasmány volt. A többsége elku..vult az orvosoknak, még olyan is volt, aki ….na nem akarom leírni.

    Szóval én pesszimista és optimista vagyok egyszerre, a jelen helyzet a világban azt mutatja, hogy inkább jegyzőkönyvet nem akarnak felvenni, mert akkor le kell mérni a szerveket, dokumentálni kell, benne kell lennie a halottban.

    Még jóformán gyerek voltam, huszonéves, és a bátyáimmal ellentétben én szinte kötelességemnek éreztem, hogy a szemfedő a szülőkön felemeljem, valóban meghaltak-e, kihűlt-e a testük és nem élve temetik el őket. Anyukám esetében a bátyám egy bizonyos igazolvány felmutatása mellett tudta rávenni a halottas ház dolgozóit, hogy anyukám arcáról mossák le a vért. Különben igen nagy sokk ért volna, ámbátor az én II. vh-t megjárt apukám már kislány koromban mutogatta annak a halott ejtőernyősnek a képét, akit lefotózott, mert az ő csapatába (tizedes) tartozott.

    Szóval csak óvatosan, a könyvet ajánlom olvasásra.
    Jancsikát, az orvost, hiányolom régóta, nagyon sok érdekes dolgot írt le, biztosan nem engedik neki ott kint a germán honban….

  12. Re: Tibor bá’
    Ha a hátadon nem akar begyógyulni a seb, akkor polarizált piros fénnyel világítsd meg napi fél órát. Horror drága Bioptron lámpát felejtsd el, ugyan ezt a hatást kiváltja az LCD monitorod full screen pirosban is. Háttal félmeztelenül leülsz minél közelebb a monitorhoz, és ingyen megoldottad a fenyterápiát. 🙂

  13. 10.
    Örülök, hogy jól kijössz a doktoroddal, és törődsz a cukroddal. 🙂

  14. 11. Eric Segal

    Lemaradtál kicsit!

    „Jancsikát, az orvost, hiányolom régóta, nagyon sok érdekes dolgot írt, biztosan nem engedik neki ott kint”

    Így van!

    Ahol most Jancsika van, hiába lövöldözi műholdjait Zuckerberg, nincs még NET.
    Ha majd lesz, remélem megírja mi van a „odaát”.

  15. „Engem mindig bámulatba ejtett az a szemlélet, ami szerint, ha egy híd leszakad a tervezőt börtönbe csukják, ha egy gépkocsivezető munkája közben elüt egy járókelőt, biztos elzárás vár rá, ha egy vegyész felrobbantja a laboratóriumot, minimum meg kell neki fizetni a kárt, persze csak akkor, ha életben marad. ”

    Hivatalosan az orvosnak is felelnie kell a műhibákért, csak ugyebár a szakértő is orvos, és az orvosok összetartanak, mert később a másik is bajba kerülhet.
    Mentségükre szóljon, hogy míg a mérnök élete során tervez maximum 2-3 hidat, esetleg 10-et, ha nagyon felkapott, egy átlagos orvos naponta ellát 10-50 beteget. Évente nem tudom, hány ezret, sokat. És az ember már csak olyan, hogy nem tud mindig 100%-osan teljesíteni. Ha csak 1%-os hibaaránnyal dolgozik, már az is azt jelenti, hogy egy év alatt, ha van mondjuk 5000 betege, az 50 hibás diagnózis.
    Persze a betegségek jelentős része vagy meggyógyulna kezelés nélkül is, vagy kezeléssel sem, és ilyen esetekben az orvosi tévedésnek nem lesz drámai hatása. Kivéve, ha szükségtelen kezelést írnak elő, ami kárt okoz.

  16. 2. Károly
    „Az lenne egy érdekes összevetés, ha az állatorvosokat is vizsgálnák, mekkora százalékban diagnosztizálnak tévesen.”

    Szerintem ott is hasonló, vagy még nagyobb a hibaarány. Mert kevésbé szigorúak az elvárások és kevésbé súlyosak a következmények.
    Haszonállatoknál alighanem az van, hogy amibe nem döglik bele az állat, az nem számít. Ha a kezelés túl költséges, levágják.
    Kedvtelésből tartott állatoknál komolyabbak az elvárások, de ott sincs akkora ügy belőle, ha az állat megdöglik egy téves diagnózis vagy rossz kezelés miatt. És persze az állatorvosoknál is megeshet, hogy elvégeznek fölösleges kezelést, hogy többet fizessenek nekik. Erre tudok egy konkrét példát is: szomszédom mesélete, a kutyája súlyos beteg lett, nem emlékszem pontosan mit állípítottak meg, talán prosztatarákot, de lehetett ott más is, mert emésztési problémái is voltak. A kutya már a végét járta, de az állatorvos nem mondta meg, hogy menthetetlen, hanem még azért kiherélte, mert az a prosztatarák kezelése. Aztán szegény kutya néhány nap múlva megdöglött.

  17. „Ha azonban valaki olyan panaszokkal jelentkezik, és olyan leleteket produkál, ami kilóg a rutinból, azonnal beszarik a halott (hogy stílszerű legyek). Ekkor már csak két dolgot tehet, további vizsgálatokat renddel el, vagy nem szól egy büdös szót se, és előír egy felesleges, de ártatlan B12 kúrát, vagy méregtelenítést.”

  18. Kitalálta a fogorvos hogy mumpszom van 74 évesen….Nem röhej?

    Fájt a fülem de annyirra hogy ha hozzárt a párna orditani tudtam volna..elmentem fülészetre, mivel bedugtam vattával a huzat ellen a fülész orditott hogy nem szabad mert bepállik, azán elküldött fogászatra onnan panoráma majd vissza.Áthivta a másik fogorvost ketten kocogtattak nyomkodtak majd tétován hogy mumpsz menjek a háziorvoshoz.
    Az egy halom antibiot irt ki.

    Hazajöttem és a falon lóg egy akkupunkturás kinai kép.
    Mondok nem veszithetek elmentem egy kinai dokihoz.
    65000 kaptam 10 kezelést már a 3 kezelésnél eltünt a fájdalom és amiröl a kis kinai nem tudott vizelési problémám is volt de elveszett a fájdalom mellett.
    Mondja a kis Kinai dr.Wu DI és mondta a máj vese meridián van blokkolódva.

    Igen a vizeleti probléma is 3-4 kezelésre eltünt holott arról nem is beszéltem.

    Az orvosok jórésze a pc jét babrálja rám se néz..igy hogyan a fenéböl is tudná megállapitani mi a bajom.
    Elhiszem sok adminisztrativ dolog van 1 beteggel föleg mert kódólnia kell a bajom állapotom seggemlukaráncait hát erre nincs ideje, azaz ezért.
    .

  19. 18: Kékavian
    „Az orvosok jórésze a pc jét babrálja rám se néz..igy hogyan a fenéböl is tudná megállapitani mi a bajom.”

    Mostanában valamilyen mesterséges intelligencia szoftvert tesztelnek rajtunk a rendelőkben… Négy hete mentő vitt be borzasztó baloldali fájdalommal a honvéd sürgősségire. Protokoll szerint ekg, vérvétel, labor, mindenhol kikérdezés-adatbekalapálás. Azután mindenki kap egy kanült meg valamilyen turmix infúziót és megkérik várjon türelemmel a laborleletekre. Ki ülve, ki fekve… Ez napi forgalomtól függően 4-5 óra várakozás is lehet (nekem ennyi volt) . Ezután hív be az orvos és kérdezget tovább, és közben veri a számítógépet… Már épp azon meditált, hogy tartós ekg, CT vagy MRI következzen, amikor valamit feldobott neki a számítógép, mire felpattant és a mellem alatt kezdett nagyítóval vizsgálgatni. Kérdésére, hogy nem viszket? csak annyit nyögtem ki hogy nekem fájdalmam van nem érzek semmi mást. OK, azt tudja ő is hogy fáj, mert a szakértő rendszer szerint is a szülési fájdalommal és a vesegörccsel egy kategóriában vagyok az övsömörrel, ami most már egyértelmű… Mindez beszállítással együtt 8 óra alatt megvolt, de tulajdonképpen flottul ment minden.

    Szvsz arra megy az egész hogy robotizálják a diagnosztika folyamatát, és pár év múlva már dokik se kellenek… 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük