2019-02-04 nap bejegyzései

(2745) Cipőt a cipőboltból

Tibor bá’ online

 

~at532Dollár papa hiába jött haza 30 év után Amerikából mindössze 5 dollárral a zsebében, a népet, az isten adta népet kiverte a hideg a kapitalista nyugat után, mert ott minden csillog-villog és fürdik tejben-vajban. Ezt megerősítette az a néhány, nem elég jól kiválogatott nyugati film, ami bejött az országba, és persze a „külkeresek”, akik időnként kimehettek nyugatra (és időnként nem jöttek vissza). Hogy mégis világváros képet kapjunk Budapestről, a Központi Bizottság elhatározta a neonreklámok elterjesztését, bár terv- illetve hiánygazdaságban a reklám tökéletesen értelmetlen, hiszen a kereslet kielégíthetetlen, nem kell azt még tovább növelni. Ez szült olyan torz reklámot, mint a hírhedtté vált „cipőt a cipőboltból”. Mert honnan lehetne még beszerezni? Természetesen sehonnan. A neoncsövekből készült feliratokkal más történt, hogy lehessen rajtuk röhögni. Az ügyesen görbített, neongázzal töltött kisülő csövek hossza nem lehet végtelen, ezért egy-egy felírat több csőből állt össze. Ha ezek közül valamelyik kimúlt, akkor a villogó felírat hiányossá vált. Így lehetett a „szarukeret” feliratból „szar keret” egyetlen betű elnémulásával, és persze hónapokig nem volt kijavítva, mert előbb be kellett ütemezni, vagy nem volt rá keret abban a negyedévben.

A gulyáskommunizmus idején a helyzet némileg megváltozott. Reklámokkal irányították a népet: „Nem megmondtam: bontott csirkét, bontott csirkét, bontott csirkét”. A bontott csirke tényleg nagy találmány volt, mert előtte a háziasszonyoknak a csirkét le kellett vágni és meg kellett szabadítani a tollától, de a nép maradi, ha nem rágják a szájába, nem tudja mi a jó és mi a rossz. Bezzeg a forgalmazók ezzel tökéletesen tisztában vannak, de még inkább azzal, mi jó nekik.

A nyolcvanas évekre a magyarországi hirdetések kezdtek erőre kapni, majd megjelentek a most már igazi hirdetések. Aranypók: „ügyelünk a részletekre”, aminél már egyértelmű az amerikai hatás, sőt az angolból való fordítás. A hirdetés megjelenésekor a magyar nyelvben a „részletek” kizárólag a részletfizetésre utalt. Az eredeti angolban a „details” szerepel, egészen más értelmezésben. Szerencsésebb lett volna, ha „minden apróságra odafigyelünk” vagy valami hasonló lett volna a magyar szöveg, de akkor jött a rendszerváltás,  és ennél sokkal durvább hibákat is el kellett szenvednünk.

Sajnálatos módon a szocialista hirdetés valójában információ volt, amit a nép megszokott. Amikor bejöttek a nyugati cégek ezt gyorsan el kellett volna felejteni, de nem. A nép részéről a jóhiszemű szemlélet megmaradt. A kereskedelmi tévék részéről pedig beindult a reklám dömping, amit szabályozni kellett volna. Jelenleg ott tartunk, hogy a hirdetésekben egyértelmű félrevezetések is szerepelhetnek, amivel a kutya se törődik. Az igazán veszélyes termékeknél, a vény nélkül kapható gyógyszereknél a felügyeleti szervek szerint minden OK, ha el van hadarva, hogy kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét. A probléma az, hogy mind az orvos, mind a gyógyszerész érdekelt az értékesítésben, dehogy fogja megmondani a konkrét hátrányokat. Kecskére bízták a káposztát.

Úgy ítélem meg, hogy a legtöbb visszaélések a kozmetikumoknál vannak, és nem kis pénzek forognak kockán. Egy idősödő nőből mindent ki lehet szedni, ha beveszi, hogy ez vagy az a krém ránctalanít, ami lehetetlenség. A bőr ráncosodása egy biológiai folyamat, amit se megállítani, pláne visszafordítani nem lehet. Még akkor sem, ha az egyik cég szerint „megérdemled”, mert ez legalább őszinte. Igen, ha hagyod magad átverni, akkor megérdemled. Végül is cipőt ma is a cipőboltban veszünk, de ha nem figyelünk oda, akkor háromszor drágábban, mint amennyiért máshol megkaphatjuk.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________