(2431) Röghöz kötés

Tibor bá’ online

 

Ez is egy olyan téma, aminél azonos értékű prok és kontrák vannak. Egyfelől alapvető emberi jogot sért valakit leláncolni, kötelezni arra, hogy 10 évig Magyarországon maradjon. Másfelől a magyar társadalom pénzén diplomázni, majd külföldre távozni egy fajta lopás számba megy. Én azonban nem a jogi, hanem az érzelmi résszel szeretnék foglalkozni. Az a 18-24 éves fiatal, aki tiltakozik a röghöz kötés ellen, nem tudja mit beszél. Ugyanis ő már eleve (lelkileg) röghöz van kötve, legfeljebb nem tud róla. Röghöz van kötve egyszerűen az által, hogy ide született, itt nőt fel, ide köti a gyerek- és serdülőkora, és persze magyar az anyanyelve.

E poszt megírásának ötlete akkor vágódott belém, amikor az M1-en végignéztem Solti Györgyről szóló megemlékezést a születésnapja alkalmából. Solti 1913-ban született, és a zsidó törvények miatt 1939-ben volt kénytelen elhagyni az országot, vagyis 26 éves korában. A háború után vissza akart jönni, de Rákosiéknak nem kellett. Külföldön hatalmas karriert futott be. Huszonkét évig volt a Chicagói Szimfonikusok vezető karmestere, majd 1979-1983 között a Londoni Filharmonikusoké.  Végig magyar maradt, bár II. Erzsébet lovaggá ütötte, és angol felesége volt. Amikor már lehetett és nemzetközi hírnévre tett szert, állandóan hazalátogatott, a magyar fesztivál zenekart kivitte külföldre. Magán ösztöndíjjal fiatal magyarokat Amerikában képeztetett. És a végén végrendeletileg Bartók Béla mellett akart nyugodni a Farkasréti temetőben. A félig-meddig dokumentum filmben Solti többször is megszólal, hibátlan magyarsággal, 50 év külföldön tartózkodás, és német-angol-francia nyelvtudása ellenére (miközben egyesek 2 év Anglia után akcentussal beszélik a magyart, természetesen idehaza). Ha most azt hiszitek, hogy Solti egy enyhén ütődött, nagyfokú szentimentalizmusban szenvedő kakukktojás, akkor folytatom.

Solti esete nem egyedi. Szilárd Leó fizikus, a nukleáris láncreakció kigondolója 1964-ben, vagyis több mint ötven éve halt meg San Diegóban. Hamvait a leszármazottak hazahozták és újratemették a közelmúltban.

George Mikes, számtalan humoros angol nyelvű – és magyarra természetesen lefordított – könyv (Anglia papucsban stb.) szerzője nem váratott a végrendeletének megismeréséig. Egy helyen azt írta: nem tudom, hogy halálom előtt mi lesz életem utolsó mondata, de abban biztos vagyok, hogy magyar mondat lesz. Mikes eredetileg újságíró volt, Angliából küldött tudósításokat – természetesen magyar nyelven –, de a háború kitörésekor, 1939-ben Angliában maradt. Néhány évvel később már angolul ír, élete végéig, és akkor jön ez a kikívánkozó „vallomás”! Persze ő sem egyedi eset.

André Kosztolányi közgazdász és tőzsdeguru az egyetemeken németül tartott előadásokat. Saját bevallása szerint barátaival franciául beszélt, bankárokkal angolul tárgyalt, de istenhez 90 évesen is magyarul imádkozott, 92 éves koráig.

A „jelenség” természetesen nem exkluzív magyar. Az 1901-ben született Marlene Dietrich apja porosz katonatiszt volt, ami Dietrich-hel alaposan megutáltatta a katonai szellemet. 1930-tól az USA-ban élt, és számtalan jeles filmnek volt a főszereplője. Deklaráltan nem érezte magát németnek. A II. világháború alatt az előrenyomuló szövetséges csapatokkal együtt vonult be Párizsba, este pedig szórakoztatta a katonákat. Nem sokkal 91 éves korában bekövetkező halála előtt sokadik „búcsú” hangversenyén a közönség kérte, hogy utoljára énekeljen valamit németül. Dietrich „kötélnek állt”, és elénekelte ifjúkora egyik német slágerét. Amikor a szöveg szerint a „Berlin” szóhoz ért, hangja érezhetően megcsuklott a hirtelen rátörő érzelmi indulattól, olyannyira, hogy a jelenlévő angol újságírók riportjaikban feltették a gúnyos kérdést: a vér nem válik vízzé?

Térjünk vissza a röghöz kötéshez! Orbán azt hiszi, hogy mindenhez ért. Ami azt illeti ehhez se. Ha bevezeti a röghöz kötést, akkor rosszabbul járunk. Ha engedjük a fiatal diplomásokat nyugatra, rövid időn belül nagy részük hazajön. Ha röghöz kötjük őket, akkor ki fognak szökni, és mert 10 évig nem jöhetnek vissza, ott is maradnak. Tíz év után senki se jön vissza (50 év után gyakran), így működik az emberi agy. Ezt az elmebeteg Orbán természetesen nem tudja. Elég, ha azt tudja, hogyan kell mindenkit kijátszani – pávatánccal.

PS: Úgy érzem magam, mint Semmelweis Ignác. Tudom, hogy igazam van, de a környezetem képtelen megérteni, amit írok.

___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________
___________________________________________________________________________

Éljetek a lehetőségekkel!

22 gondolat erről: „(2431) Röghöz kötés

  1. Dehogynem értik Tibor bá, ezt minden józan gondolkodású ember tudja csak maximum legbelül nem meri magának bevallani, azt gondolja, hogy ő kivétel ezalól. Meg ugye a személyes tapasztalat. Nekem is volt barátom, aki kiment amerikába és tényleg mindene meg volt rövid idő alatt: kocsi, egy kis saját ház, kiszámítható élet és nők. Amikor hazajött egy évben 2x akkor eljátszotta, hogy ennél boldogabb nem is lehetne aztán amikor egyik indulása előtti este felmentünk a Hármahatár-hegyre egy utolsót sétálni és lenéztünk a városra ez a “szerencsétlen” úgy elkezdett bőgni, hogy magam is meglepődtem és persze zokogva mondta, hogy nem akar vissza menni.

  2. És mi a helyzet a magyar nőkkel?
    Ha külföldi férjhez hozzámennek, ők aztán garantáltan nem fognak hazaköltözni.

    Számtalan olyan esetet ismerek (közeli hozzátartozó is van), hogy a nő a jobb, izgalmasabb élet reményében külföldön (nyugaton) akar boldogulni.

    Hány olyan esetről hallottam, hogy a külföldi (nyugati) turisták Budapest utcáin leszólítanak egy magyar nőt (nyugaton is jól ismert, hogy a magyar nők könnyűpunci.. khm könnyűvérűek) Másnap már egy hotelszobában alszanak. Néhány napon belül a férfi hazautazik, de még meginvitálja a magyar nőt a saját országába. A nő kis idő múlva utána utazik. Először csak 1-2 heteket van kint, majd néhány hónappal később gyakorlatilag örökre kiköltözik, férjhez megy a vonzó nyugati pasihoz.

    Ezzel szemben hogy, hogy nem egyetlen ilyen férfiról sem tudok. 😀
    Tapasztalatból is mondom, hogy a nyugati nők kb. úgy tekintenek a magyar férfira, mint mondjuk a magyar nők a román/ bolgár férfiakra. (Na kb. ilyen mélységből indulsz magyar férfiként.)

    Ezeket a gyakori eseteket sajnos nem csak másoktól hallom, hanem imerősi körben is tapasztalom. Egyik közeli rokon például konkrétan kijelentette, hogy neki márpedig “mindenképpen” külföldi férj kell.
    Biztos mindenki tudna hasonlókról mesélni…

    Szóval van ez a sajnálatos tendencia, ami miatt rengeteg fiatal magyar nő hiányzik az országból. Mennyi lehet? 1-2% ? Kitudja.
    Mindenesetre ez azt is jelenti, hogy ennyi férfi nem fog találni párt, mert egyszerűen nincsen kit…
    Ezen kívül a fenti, kivándorolt nők és hoppon maradt férfiak gyerekei egyaránt hiányozni fognak a magyar népességből. Szomorú… De, respect az itthon maradt nőknek 😀

  3. 02 – K:
    A teljes igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az átlagos magyar nő sokkal műveltebb, igényesebb, mint az átlagos magyar férfi. A magyar nők nehezen találnak magukhoz kulturálisan illő magyar férfit.

  4. 02 – K:
    A nők védelmében megjegyezném, hogy a Középkor előtt a csatát megnyerők a férfiakat lemészárolták, a nőket elrabolták. Napjainkban pedig a nőt elveszik feleségül, ami után átköltözik a férfihez. Ezért a nő genetikailag könnyebben szokja meg az új környezetet, könnyebben választ magának új hazát is, mert erre evolválódott.

  5. K,
    A sok(k) százezer kivándorolt magyar között arányaiban jóval több az egyedülálló (vagy elvált) magyar férfi, így az arányok nem hinném, hogy felborulnak.
    Sok fiatal férfi nem tud otthon egzisztenciát teremteni, mert a magyar bérből -főleg a kezdő bérekből – nem vagy nehezen lehet, így házasodni sem akar.

    De más okok miatt sem akar házasodni, kötődni(erről már volt korábban szó, de most nem akarok belemenni). Szóval ha otthon a magyar férfi ad magára valamilyen szinten és akar is, talál párt.

    Persze amit itt megfogalmaztam, az csak az én véleményem és tapasztalatom. Amennyire még rálátok az otthoni viszonyokra, jóval több az egyedül álló nő, aki nem talál párt, mint a férfi, aki ugyanebben a cipőben jár.

    A poszt egyébként jó, telitalálat!

  6. “…de istenhez 90 évesen is magyarul imádkozott, 92 éves koráig.”
    “A „jelenség” természetesen nem exkluzív magyar.”

    Való igazság! Én is igy vagyok, bár több évtizede, hogy elhagytam Magyarországot, amikor szorzásra kerül sor automatikusan a Magyar nyelvre “váltok”, pedig a Magyar nyelvet az általános iskolában kezdtem tanulni és a gépipari technikummal lényegében véget is ért az.
    Több mint negyven éve, hogy alig beszéltem vagy irtam volna valamit is Magyarul. A kevés szabad időtöl,a sok munkátol és a mindennapi családi kötelezetségektől, szinte elfelejtettem a Magyar nyelvet.
    Most, a Görög gazdasági válságnak köszönhetően, akaratom ellenére, nyugdijba vonultam és sokszor Tibor bá’ blogján keresztül is probálom az elhanyagolt nyelvet újra az emlékezetemben föléleszteni.
    Néha-néha én is “belepofázok” hívatlanul és ez alkalommal kérek elnézést.

  7. L. S.
    Többször görögül írtál, de nem gondoltam, hogy ilyen régen már ott vagy, meg hogy már te is idősebb ember vagy.
    Lassan már tejfölösszájúnak érzem magam itt a kevesebb, mint 50 évemmel (bár már nem túl sokkal kevesebb). 🙂

    Érdekes egy gyüjtőblog ez a Tibor bá-é, szerintem egyedülálló a magyar nyelvű szájtok között ebből a szempontból (is). A világban mindenfelé szétszóródott magyarok virtuális gyűjtő és gondolatcsere felülete.

    Egyébként – ha nem publikus, ne válaszolj – neked milyen feleséged van, milyen nemzetiségű?

  8. 06 – L.S.:
    Kezet foghatsz bálinttal.

    07 – Gyarmathy:
    A hozzászólók kábé a fele külföldön él. Az ok (szerintem), hogy a nyugati társadalmak “megfertőzik” az ott élő magyarokat egy olyan mentalitással, ami idehaza ritka, mint a fehér holló. Nyilván én is meg vagyok fertőzve. Így aztán itt összetalálkozunk. Ha tévednék, javítsatok ki.

  9. Érdekes, és számomra nagyon elgondolkodtató a poszt végkövetkeztetése. (Engem nem érint, legfeljebb áttételesen.)
    Én korábban mindig az gondoltam, hogy az egyetemi képzést ki kell fizettetni a diákkal, erre kaphatna diákhitelt, amit leírhatna az adójából. Vagyis, aki itthon dolgozik, annak ingyen lenne a diploma, aki elmenne, az viszont kifizetné. (Technikailag mondjuk egy jelzáloggal terhelt lakással, stb.)
    Viszont most Tibor bá’ elbizonytalanított. Mert ha meg úgyis visszajön, akkor meg csak az a legjobb, hogy valaki éveket dolgozik odakint, de aztán hazajön. (Nyelvtudás, szemlélet, sok pénz, ezeket hoz haza.)

  10. 03 – Tibor bá

    Ezzel most nem teljesen értek egyet.
    Azzal a részével egyetértek, hogy az átlagos nő (függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségü) müveltebb (de nem szakmailag!) mint az átlagos férfi.
    Ez nem meglepő. A férfiaknak mindig is muszáj volt pragmatikus tudást összeszedniük, mert ők voltak a családfenntartók. Ezzel szemben a nők mindig is ráértek otthon olvasgatni szépirodalmat, verseket, filozófiát, müvészkedni, zenélni stb illetve a munka világában nem használható ismereteket összeszedni.
    Ilyen értelemben valóban müveltebbek.

    A nők átlagosan igényesebbek mint a férfi? Egyetértek, de ez általános emberi sajátosság véleményem szerint (nem magyar specifikus).

    “A magyar nők nehezen találnak magukhoz kulturálisan illő magyar férfit.”
    De magukhoz kultúrálisan hozzáillő német, spanyol, görök, francia, amerikai stb. stb. férfit viszont láthatóan sokkal könnyebben találnak. Vagy négert. (De hozzájuk persze semmiképpen nem a bőrszinük, hanem kizárólag a müvetségük miatt vonzódnak) 😀

    Mondjuk ki, hogy tök nyilvánvaló, hogy a pénzük miatt, a jobb, teljesebb, izgalmasabb élet miatt vonzóbbak a nyugatiak. (meg úgy egyáltalán az egzotikumok vonzóbbak, de ez a férfiaknál is ugyanigy müködik)
    Végül is ez teljesen érthető, logikus. (nem kedvező tendencia ugyan)
    De ne állitsuk be áldozatként a “szegény” magyar nőket, hogy a csúnya, kulturálatlan, müveletlen magyar férfiak miatt kénytelenek külföldön férfit keresni maguknak. (Én legalábbis az utolsó mondatodat igy értelmeztem, aztán lehet, hogy félreértettelek…)

  11. 10 – K:
    Az utolsó mondatot félreértelmezted. Magyarországi viszonylatban fogalmaztam, mert nemzetközi ismereteim nagyon gyérek. Idehaza viszont a dolog roppant egyértelmű, és nem azért mert el kell tartani a családot, ami már vagy 70 éve nem felel meg a valóságnak. A tipikus magyar férfi este összeül a haverokkal és sörösüveggel a kézben valamilyen meccset néznek, és még jó, ha nem dohányoznak. Könyvet nem vesz a kezébe. Nem sportol. Zene kultúrája nulla. Kirándulni lusta. Higiéniája messze lemarad a nőétől. Öltözködésével nem törődik. Nyelvet nem tanul. Mértéktelenül zabál, saját külalakja nem érdekli, de elvárja, hogy szexpartnere tip-top legyen.

  12. Mostmár érintettség miatt is (két fiam egyetemre jár) kérdezem, aki tudja, kérem válaszoljon: tudtam róla, hogy bevezették, aki külföldre megy x éven belül, ki kell fizesse a képzését, én úgy képzeltem, kinti jövedelemből könnyűszerrel törlesztheti, ezzel jogilag és erkölcsileg is rendben.

  13. 07. Gyarmathy
    “Egyébként – ha nem publikus, ne válaszolj – neked milyen feleséged van,?”

    Παπούτσι από τον τόπο σου, κι ας είναι μπαλωμένο.

    Cipőt a vidékedből, akkor is ha foltos.
    A közmondás szerint, a házasság nagyobb sikerrel jár ha a pár ugyanabbol a térségből származik.
    Az a benyomásom, hogy a gyakorlatilag a közmondás igaz.
    A feleségem Görög nemzetiségű, és Lengyelországban élt és éltünk eggyütt 1981-ig.

  14. 13 L.S.
    Nekem meg az volt a sejtésem a korábbiak alapján, hogy magyarországi görög vagy, aki erősen kötődik a nemzeti kultúrájához.
    Most meg az a gondolatom támadt, hogy mikor kimentél Görögországba, akkor tulajdonképpen hazatértél, még ha Magyarországon születtél is.
    A 70-es években, mikor egyetemista voltam én is ismertem az egyetemen görög fiatalokat, akik már Magyarországon nőttek fel, de igen erős elkötelezettséggel, hogy ha a helyzet úgy alakul, bármikor mennének vissza Görögországba.
    Nálad is ez volt a helyzet?

  15. 12: “jogilag és erkölcsileg is rendben”

    Ne cikizésnek vedd, de én nem így látom.
    Jogilag azért nem, mert mindenki, aki az állami finanszírozást választja, nyilatkozatot tesz, hogy elfogadja annak a feltételeit (erkölcsileg szintén aggályos).

    Másodsorban, az állampénzen képezhető hallgatók száma korlátozott és esetleg elveszi olyan elől a ‘helyet’, aki viszont később itthon dolgozna a “társadalom javára”.
    Ha vissza is fizeti a képzés költségeit (amire nem lesz mindenki hajlandó, ha végleg külföldre költözött), akkor is egy csúszás lesz a képzett emberek létszámában (pl. még kevesebb lesz az orvos adott időintervallumban).

    Szóval nálunk az a helyzet, hogy egyre több az önköltséges hallgató, mert nem vállalják be a röghözkötést. /Ez az egyetemnek nem feltétlenül jó, mert a költségtérítés mértéke általában kisebb, mint amit az állam ad./ Ugyanakkor ezt tekintem a korrekt magatartásnak – csak persze kell hozzá egy jó anyagi háttér, ami nincs mindenkinek.

    Konklúzió – ne törődj azzal, amit ide írtam. 😀 Használjátok ki, amit lehet, oszt’ jónapot.

  16. 14. hubab
    “Nálad is ez volt a helyzet?”

    Nagy vonalakban igy volt nálam is.

    Amint a politikai helyzet megengedte mindaz az ember akinek akarata, önbizalma és hite volt , hogy maga mögött haggya szerény lakását, biztos munkahelyét és azt a kevés de biztos életminimumot, sokan még a nyugdijukat is, az annyira áhitott Hazályukért, mindazok nekivágtak, köztük én is családostul. Nem volt könnyü, gondolom senkinek sem volt könnyü.
    Az állami apparátus ahol tudott cselgáncsozott ellenünk. Az épitészmérnőki oklevelem elismerését két évig halasztgatták, feleségem orvosi diplomályát úgyszintén. A lakásbérlet,a megélhetésre szükséges költségek futottak. Három éven át jólfizetett ácsként dolgoztam. Végre valahára diplomavizsgára hivtak és szerencsésen átmentem. Ugyanigy történt később a feleségemmel is.Igy sikerült végre a szakmánkban munkába állnunk.Innen már az életünk szép lassan rendes mederbe kezdett folyni.

    “A 70-es években, mikor egyetemista voltam…”

    Én is a 7O-es évek elelyén. 1951-ben születtem.Feltételezem, hogy k.b. egykorúak vagyunk.

  17. 16 L.S.
    Nagyjából stimmel, két évvel vagyok fiatalabb.
    Még arra emlékszem, az ismeretségembe tartozó egyik görög srác igen temperamentumos természetű volt.
    Többször hangoztatta, ha “otthon” kitörne valami lázadás az akkori katonai junta ellen, akkor azonnal fegyvert ragadna, és menne haza harcolni ellenük…

  18. 17. hubab
    “Többször hangoztatta, ha “otthon” kitörne valami lázadás az akkori katonai junta ellen, akkor azonnal fegyvert ragadna, és menne haza harcolni ellenük…”

    Tisztelt “hubab”.
    Az agitácio akkor, a terelés és az agymosás most, folyamatos és szakadatlan tevékenység. A kérdés az, hogy mikor ébredünk fel és józan paraszt ésszel átlátunk mindezen.
    A katonai huntát idegen érdekek állitották fel, hogy a közelgő háborújukban stratégiai hátteret biztositsanak számukra.
    Ettől eltekintve tény az,hogy a hétéves katonai diktatúra ideje alatt Hazánk legújjabb történelmében sosem látott nagyobb fejlesztési ütemet.
    Elektromos áramot az utolsó falucskáig és szigetig biztositottak.Teljesen új úthálózatot épitettek föl hidakkal és földalatti alagutakkal anélkül,hogy külföldi kölcsönöket vettek volna fől. Mindezt nem drága vállatok ,hanem a katonai műszaki-építő osztály hadtestei végezték ell.
    A mezögazdaságát a csúcsra vitte.Első lépésként minden földműves és álattenyésztő kölcsönét eltörőlte.Védővámokat létesitett a helyi termékek védelmében.Támogatta az exportot.
    Talpra állitotta iparát. Alig volt valami amit nem termelt és exportált volna Görögország.
    A hibájuk -a klasszikus hiba- az volt, hogy a földünk alatt rejlő kőolajra és földgázra mertek nyúlni és mi több saját aranydrachmára mertek készülődni.
    A végük: életfogytiglani fegyház.
    Családtagjaik: szegényebben éltek a templom egerein és a tömegmédia állandó bántalmai végtelenek voltak életük utolsó napjáéig.

  19. 18 L.S.
    Nyilván mindenki a saját szemüvegén át nézte a dolgot.
    Akiknek menekülniük kellett a hatalomátvételkor, az életüket féltve, az biztos másképpen látta.
    Márpedig akik Magyarországra jöttek, azok biztos nem passzióból tették, mert unták az életet Görögországban…

  20. 19. hubab
    “Márpedig akik Magyarországra jöttek, azok biztos nem passzióból tették, mert unták az életet Görögországban…”

    Teljesen eggyetértek ebben.
    A szomorú történetünk a Második Világháborúval kezdődik amikor Olaszország megtámadja Görögországot és rövid időn belül szégyenletes visszavonulásra kényszerül.
    Segitségükre vonulva Németország és Bulgária északról megtámadja Görögországot. A harcok 219 napot tartottak amig leigázták apró és szegény Hazánkat. Nagyobb országok ugy mint Franciaország csupán 43 napot Lengyelország 3O napot tudott ellenálni.
    Az országunkat a megszálló erők mindentől szétfosztották. Az éhség volt a legrosszabb: a 7OO OOO háborus áldozatunk között a 3OO OOO éhségben halt meg, főleg a fővárosban és a szigeteken.A városháza kocsijásai nem győzték minden reggel összegyűjteni a halottakat az utcáról.
    A megszállok hazánkat három megszállási övezetre osztották: Német, Olasz és Bolgár.. A Bulgáriához csatolt északkeleti részben a leva, az északin és Kréta szigetén a márka és végül az Olasz övezetben a Görög drachma volt.
    A Görög kormány, a Királlyal, Egyiptomra menekültek igy vezetés nélkül a kollaboráns új Görög kormányra jutott a korlátozott hatalom.
    Az első sokk után a Görögök el kezdték szervezni az ellenállási mozgalmukat.
    1941 őszén megalakult az EAM. (Nemzeti Felszabadítási Front)
    1942 februárjában megalakult az ELAS (Görög Népi Felszabadító Hadsereg), amely a fegyveres ellenállás fő terhét vállalta.A partizánok komoly csapásokat mértek és sürün a megbénitották a megszállók szállítási útvonalait.
    1944. október 12-én a Németek elhagyták Athént.
    A megszállás alatti bátor ellenállás mellett sajnos voltak sötét kivételek is. Ilyenek voltak a kollaboránsok, a biztonsági zászlóaljok emberei akik önkéntesként, eggyüttmüködtek a megszállokkal és “hála” a polgárháborunak sosem kellett beismerni tetteit a hadbiróság előtt.Szeretett gyermekeik közül az órszággyülésünk képviselői A mitesszerek akik az emberek rovására feketén meggazdagodtak.

    1946-1949. Görög polgárháború

    A Görög polgárháború nemzetközileg a háború utáni történelem hidegháborújának első aktusaként tekinthető.
    1945. február 12-én Az ELAS vereségét követően az Athéni csata során az Angoloktól támogatott Görög kormány és az EAM képviselői Varkisában találkoztak és megállapodást írtak alá.
    A Brit kormány garantálta Varkizai-megállapodást, amely biztosította volna a katonai és a biztonsági erők demokratizálását, valamint a lehető leggyorsabb választások és népszavazások szükséges feltételeinek megteremtését.
    A Varkizai megállapodást azonban megsértették a Római győztes gyakorlatát alkalmazva -vae victis- azaz-Jaj a legyőzöttnek.
    A Görög állam és törvényes képviselői támogatásával, valamint a Britek provokatív toleranciájával kialakított nyílt, közvetlen és büntetlen erőszak és terrorizmus állapotában az üldözötteknek nem volt más választása, mint a hegyvidékekre menekülni.
    Nem a forradalom vágya, hanem a túlélés szükségessége miatt, nem vezetöségük parancsai alapján, hanem saját kezdeményezésük révén,nem közös megegyezéssel , hanem fokozatosan, mint üldözöttek.

  21. 2O. Gyarmathy
    Ismerős neked valami belőle?

    Kösz szépen. Most láttam és meghatódtam.
    Igen. Itt nőttem fől. Csodálatos gyermeki emlékek kötnek össze ezzel a faluval. Sajnos a mai város gyermekei mindebből nagyon keveset sejthetnek.
    Egy apró megjegyzést.
    A falut nem kapták készen a szüleink.Az épitőanyagot kapták és a terveket és minden más segitséget.Édesapám is köművesként nappal,este pedig a vasútállomáson rakodómunkásként dolgozott a falu fölépitésén több évig.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük